Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-25 / 194. (3746.) szám

2

1935 augusztus 25, vasárnap.

leoni álmok ! Csak erre lehet gondolni, ha az ember itt a helyszínen az érzékeivel érzi e motorizált hadsereget és e hadseregesi- tett népet. Az olaszoknak ma ugyanúgy kenyerük a háború és a természetes állapotuk, mint a franciáknak Napóleon idején, ugyanolyan túlfeszültség, telítettség, exal- táció tartja őket a felszínen, mint a császár leheletétől megszédült nagy nemzetet annakidején.

A Brenner egyik oldalán lihegő, erőtől duzzadó, tettrekész, száguldani, gázolni akaró nemzet áll. Mint egy befütött mozdony, amelynek meg kell indulnia, mert a gőz szétveti.

S mi van a másik oldalon ?

*

Amolyan tiroli gyöngyösbokréta lépett fel Innsbruckban, a Mária Terézia-szálló dísztermében, feketekávé mellől figyeltem éktelen kurjongatásait, amit jódlizásnak neveznek s különösen az angol uriasszonyok- nak tetszik, mert egész jólnevelt Nagy- Britanniában nincsen hölgy, aki ekkorát tudna visítani, — hallgattam kedves dalaikat, jóizü pofozkodásaik csattogását, s mint minden esetben, most is főképpen ruhájuk tetszett. Nincs a világon nép, amelynél a nadrágtartónak akkora becsülete volna, mint a tiroliaknál, ezek a kivarrt, kisuvik- szolt, kikolmizott nadrágtartók valóságos orgiát ülnek a szőke legények széles mellén, s fölöttébb megnyugtató biztonsággal tartják a bőrnadrágot, amely a visító némberek legvadabb rigolyától sem pottyanhat le.

Egyszerre csak elkomorodott a terem, a legfestőibb nadrágtartóval rendelkező tiroli férfi óriási karimáju sötét kalapot kanyari- tott a fejére s a pódiumon komor tónusu basszus-hangon elénekelte az ,,Andreas Hofer-Lied“-et. Mi történt itt az emberekkel ? Az idegenek feszengve hallgattak. — Egy osztrák férfi valahol az első asztalnál felállt s földre szegezett merev tekintettel tisztelgett a dalnak. Két másik követte, majd itt is. ott is felpattant valaki, kihivó szemmel nézett reánk s Tirol sötét szabadságénekét úgy hallgatta, mint egy lelkében vérző himnuszt. A fél terem állt már, magunk sem tudtuk, illik-e ülve maradni. Mi történt itt ? A gőgös, a fájó, az elkeseredett meghatottság fülledt levegője terjedt el a teremben . .. Egyetlen pillanat alatt a könnyekig megfertőzte a publikumot és a legvidámabb gondtalanságból átdobta a lelket egy olyan romantikus fájdalomba, amely nevetségesnek látszik a felnőtteknél s mégis legyőzhetetlen valóság, s akár gyilkolni tud. Az elárult és csatavesztes hős emléke kesergett a pódiumon, a kivert bika bánata, de valami le-nem-mondás is, a végső nekilendülés szándéka. A tiroliak megszűntek az idegenek kiszolgálói lenni, akikké váltak, miután az olasz idegenvezetők, kissé délebbre, felesküdtek a cézárra. Majdnem félelmetesek voltak e nagykalapos hegylakók és mereven álló honfitársaik a teremben.

Európa pódiumán ma nem létezik dél- tiroli kérdés, de itt a díszteremben éreztem, hogy mégis van. A tiroli öntudat, mely csak veszély pillanatában születik meg, ismét él. Hofer András árnyéka lebeg a gleccserek fölött, mintha készülne — készülne valami, egy elkeseredett kaszás felkelés az uj Napóleon ellen. A francia császárt hajdan itt érték az első kudarcok a tiroli falvak guerilla-háboruiban, s rettenetesnek bizonyult az elkeseredett hegylakók haragja. — Most eszembe jutott mindaz, amit a Brenneren túl, a napóleoni hadsereg fényes arcéle mögött láttam. Eszembe jutottak a mindenfelé frissen megkoszorúzott Hofer-emlékmüvek odalent. Csendesen, komoran járnak-kelnek a déltiroliak, illedelmesen, halkan beszélnek, kitérnek a büszke hadfiak utjából, szürke arccal nézegetik az ágyukat, a tankokat. De a hegyek az övéik. Itt Innsbruckban néztem végig a merániak nemzeti táncát, a hires zászlólobogtatást, mert mig Bozen főterén olasz staggione lágy lírai éneke szórakoztatta hatalmas sá- torszinházban a felvonuló olaszokat, a déltiroliak Innsbruckba szorultak át, hogy bemutathassák nemzeti táncaikat. De bemutatják. S él bennük az elkeseredés.

Mi lesz ebből, ha az uj Napóleon egyszer összetalálkozik az uj Hofer Andrásokkal ? Mi lesz a Brenner paradicsomi vidékéből, ha a hegyek viharait ismét tulzengi a puskatüz, a bombarobbanás, mint 1810- ben, vagy 1915-ben? Leírhatatlan dolgok készülnek a természet és a háború e dél- tiroli jellowstone parkjában. A Brenneren túl félmillió, cézári tűzben égő napóleoni katona gyakorlatozik, a Brenneren innen a hegyek felett Hofer András árnyéka lebeg. Olvassuk figyelemmel* * a Brenner-vidékrő1 érkező híreket.

Mussolini hadüzenete a népszövetségnek

(TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.)

Róma, augusztus 24. Mussolini tegnap fogadta az United Press sajtóvállalatának elnökét és nyilatkozott Olaszország céljairól.

— Az abessziniai problémát radikálisan és végérvényesen kell megoldani, — mondotta.

— Abesszínia nem maradhat tovább fegyver,

— méghozzá modern fegyver és nem régimódi lándzsa, — amely állandóan Olaszország hátára céloz.

Ezeket a szavakat Mussolini nagy nyomatékkai mondotta.

— Az elmúlt negyven évben Abesszínia állandóan ellenséges magatartást tanúsított Olaszországgal szemben. Róma megkísérelte, hogy békét kössön és erre vall az 1928-as barátságos szerződés is. A helyzet azonban egyre mérgesebbé vált és az áldatlan viszonynak véget kell vetni.

Az újságíró megkérdezte, nem jelent-e veszedelmet a gyarmati háború a stresai frontra?

— Nem hihetem, hogy az abessziniai olasz politika, amely teljesen gyarmati és lokális jellegű, befolyást gyakorolhatna az európai viszonyokra. Semmiesetre sem zavarhatja meg a stresai frontot és a jelenlegi politikai egyensúlyt. Sokan nem akarják tudomásul venni az olasz expanzió szükségességét és legendákat gyártanak mesterségesen az olaszok diszkredi- tálására. A mi afrikai operációink nem különböznek azoktól a harcoktól, amelyeket a gyarmati hatalmak jóformán minden évben lefolytatnak Ázsiában vagy Afrikában. A politikából ki kell kapcsolni azokat a tűzoltókat, akik oltás helyett a lángokat szítják.

Az újságíró ezután megkérdezte, hogy Olaszország kilép-e a népszövetségiből, ha Géni az olasz politika ellen fordul.

— Olaszország követni fogja céljait Géni nélkül is, akár Genf ellen felelte Mussolini.

Arra a kérdésre, miként lehet a világháborút elkerülni, a Duee a következő feleletet adta:

— Azt a nemzetet, amely menetel és fejlődőben van, mint az olasz nép, nem lehet az élet és a nép sorsának statikai felfogásával megállítani. Éppen a világ rendjének statikai felfogása jelenti a béke legnagyobb veszedelmét. Akik azt óhajtják, hogy a népszövetség éljen, kénytelenek lesznek a népszövetségi paktum 19. és 22. cikkeit tiszteletben tartami.

A 19. cikkely a keresztülvihetetlenné vált szerződésk re vízió járói, a 22.-ik a gyarmati mándátumok elosztásának megváltoztatásáról szól.

Mussolini ezután az 1888. szuezi konvencióról nyilatkozott és kijelentette, hogy ezt a szerződést a népszövetség is elismerte, azaz az olaszoknak jogukban van a Szuezi csatornán a gyarmati háború esetén is átkelni.

Olaszország mindenesetre tiszteletben fogja tartani a nemzetközi szerződéseket és ezt követeli más hatalmaktól is.

Anglia magatartására áttérve a Duce etP mondotta, hogy Anglia az 1891- és 1894-es jegyzőkönyvekben elismerte, hogy csaknem egész Abesszínia olasz érdekszférába tartozik. E jegyzőkönyvek érvényben vannak és az 1906-os angol—francia szerződés megerősítette őket.

Olaszország elismeri Anglia jogait a kék Nílus vidékén. A lokális angol érdekek föltétlenül biztosítva vannaji Abesszíniában s ezért Angliának nincs oka a nyugtalanságra.

Végül az amerikai újságíró a fehér faj hatalmának veszélyeztetéséről beszéli, s megkérdezte, hogy mit akar ez ellen Mussolini tenni.

— Évekig liivtam föl a világ figyelmét a fehér faj születési számának csökkenésére és ellenrendszabályokat követeltem. Az egész világ tudja, hogy a fasizmus a maga részéről megkezdte a fehér faj dekadenciája elleni harcot. A születések száma egyre emelkedőbb Olaszországban és az uj emberek minősége is jobb a réginél. Olaszországot nem fenyegeti tehát az a veszedelem, amely a kihalófélben levő nyugati országokat. A színes fajták növekvő veszedelméről írni, s majdnem örülni ennek a körülménynek, de amellett helyteleníteni azokat a törekvéseket, amelyek a fehér faj minőségének és mennyiségének gyarapítására irányulnak, biinös dolog és nagy mértékben hozzájárul Európa dekadenciájához.

Miért késlekedik a politikai munka megkezdése?

a bajok okát: a parlament nem csinál semmit, pedig mi akarnánk dolgozni. . . Mint ahogy a szociáldemokrata pártvezérek követelnek, bi- zottságösszehivást a Právo Liduban, ahelyett, hogy kiadnák az utasítást a parlamenti irodának, hogy küldje ki a meghívókat a bizottsági tagoknak. Nagyon átlátszó, könnyű fajsúlyú politika.

(íj,) Prága, augusztus 24. Amidőn junius utolsó heteiben az újonnan megválasztott képviselőiház és szenátus tagjait nóhánynapos ülés után nyári szabadságra küldték, akkor azt hallottuk, hogy a kormány már augusztus második felében összeül, hogy szeptemberre elkészítse a nemzetgyűlésnek való munkaanyagot. Itt vagyunk augusztus utolsó hetében, de a miniszterek közül csak Trapl pénzügyminiszter van helyén, de hogy mát csinál a költségvetés tervezetén, azt senki nem tudja. És az ellenmondásokban máskor sem szűkölködő koalíciós lapok legtöbbje vezető helyeken a parlament, a bizottságok összehívását sürgeti, követeli, de a belső oldalakon a legnagyobb nyugalommal közli a ,jbeavatott. forrásból” eredő hirt, hogy a kormány csak szeptember közepén lát munkához és hogy a képviselőiház és szenátus ülései csak október második felében várhatók.

Különösen a szocialista lapok gazdasági vitát, drágaságvitát sürgetnek. Bizonyos, hogy a parlamentben és szenátusban előhangzotí legszebb gondolatoknak látható eredményük, foganatjuk nem szokott lenni. De ki felelős ezért az állapotért? Megint csak a kormánypártok. Miért nem volna összehívható a törvényhozás mindkét testületé már most, azonnal, miért nem volna tartható — miniszteri megnyilatkozás alapján — drágasági vita, korlátozatlan beszédidővel, akár egy hónapon át. Miért nem követhetné azt például a gabo- namonopólium-vita és mondjuk, a nemzet- védelmi vita.

flSSiü 1 IEBíEüZETMEZ!

Ösgyógyerö rejlik,

Mesterséges pótlás Nen sikerült eddig.

Akinek rendes széke nincs,

Mit annak minden földi kincs . . Igyál „IGMÁNDPM és hidd el, Nem csérélsz Te Vanderbilttel 1

Jól emésztek, jókedvem van,

Nem irigylem senki fiát: „IGMÁNDI“-nak köszönöm a Testi-lelki harmóniát!

Vigan dudál a portugál,

Ha „IGMÁNDI-val operáll

Akinek ritkán kell, - vehet kis üveggel.

(< orrást u I aj donos;

SCHMIDTHAUER LAJOS, Komárom

Majd a költségvetésnél mindenki elmondhatja szive fájdalmát — szokták mondani a koalíciósok és megint nagyon, de nagyon helytelenül. Mert a költségvetési vitáknak egyik igen nagy alaki hibájuk, hogy november végére be kell azokat fejezni, „hogy a szenátusnak is jusson idő”. Ezért kell alkalmazni a korlátolt beszédidőt, ami pedig azt jelenti, hogy például az országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párti képviselők klubjának kilenc képviselője közül három, jó esetben négy jut szóhoiz, mert az aztán igazán köznevetség tárgya volna, ha minden törvényhozó a rendelkezésére álló öt percet beszélné ki. De tartalmilag is nehéz a költségvetési vitákban minden panaszt, minden bajt elintézni. A múlt napokiban járt az egyk törvényhozó a földművelésügyi minisztériumban „tizenöt percre” tervezett látogatóban. A tizenöt perc teljes két órára húzódott el, észrevétlenül. A nép között élő törvényihoz óinak s a túlnyomó részben asztala mellett ülő vezető hivatalnoknak pedig még mindig nagyon sok mondanivalója volt, aminek elmondására nem volt már fizikai idő. Miért nem lehetne alkalmat adni ilyen kibeszé- lésekre az arra leghiivatottabb fórumon, a parlamentben, a szenátusban. Három-négy napos gabonamonopóliumvitákat minden hónapban jó volna rendezni. Egymást éri a sok monopólium-rendelet, utasítás, amelyben nehezen ismeri ki magát a jegyző, a tanító, a mezőgazdasági akadémiai végzettséggel bíró földbirtokos, gazdatiszt is. De- nem is kellene emiatt plenáris vitákat tartani, elég volna a földművelésügyi bizottságok összehívása, amelyekben még a miniszter unnak se kellene magát fárasztania szófiabeszédekkel, megtennék a szakosztályfőnökök és a szakelőadók felvilágosításai. Ámde nálunk az a rendes állapot, hogy a földművelésügyi bizottság az előző ciklusban 1929 novemberétől 1935 májusáig három ülést tartott.

Tudjuk, hogy sem a földművelésügyi bizottság, sem a parlament plénuma vitákkal a ma meglevő nyomort, a gazdasági bajokat nem orvosolhatja.. De meg vagyunk győződve, hogy az ilyen, gyakrabban tartott vitákból, amelyeknél nem volna a beszédidő korlátozásának annyira bántó momentuma, mégis csak kikerülnének életrevaló gondolatok és különösen meg volna az a jó hatásuk, hogy a magas bürokrácia. a vidéken élő törvényhozók szájából leghitelesebb formában ismerhetné meg a helyzetet. Nem utolsó szempont az sem, hogy a törvényhozó testületek megszüntethetnék ama szemrehányások okát, hogy „a parlament semmit sem csinál”.

Ha az illetékes tényezők e megfontolások ellenére sem intézkednek a törvényhozó testületek összehívása érdekében, úgy azért maradnak a tétlenség álláspontján, hogy legyen kire ráfogni

*

Fentebb említettük, hogy nagyon üdvös volna egy véderővita a plánomban. A nemzetvédelem alapvető kérdéseiről. Mert e napokban sokat olvastunk a lapokban a nagy záró-hadgyakorlatokról, de sokat a most készülő állami költségvetés tervezetéről is. A nemzetvédelmi tárca költségvetése Is személyi és dologi kiadásokból tevődik össze. Nem állíthatja senki, hogy a törvényhozó nem volt elég bőkezű e tárcával szemben már az idei évben is. Az ellenzéki képviselő is remélte, hogy ilyen bőkezű dotáció mellett a dologi kiadásokra szánt összegekből mégis csak oly beruházási munkák kezdődnek, amelyek a munkanélküliséget láthatóan letiporják. A törvényhozó hadbaálitotta a hadsereg költségvetését a munkanélküliség legyőzése érdekében, de ennek eredményei nem láthatók. A személyi kiadások oldalán különösnek tűnik fel, hogy a nagy hadgyakorlat napjaiban a vezérkari főnök a sajtó tudósítóinak figyelmét az őrmesterek és a szubaltem tisztek súlyos pénzügyi gondjaira volt kénytelen fölhívni. A véderőbizottság s a parlament plénuma is bizonyára érdekes gondolatokat hozna ezekkel s a nemzetvédelemmel kapcsolatos számtalan más kérdésben is.

*

A napsugártól is gondosan elzárt teremben készülő költségvetés nagyon érdekli az önkormányzatokat is. A községek, városok is szeretnék összeállítani költségvetéseiket s a törvény szerint november végéig kötelesek is beterjeszteni. Itt a nyakukon a régi nemzetgyűlés által elfogadott önkormányzati novella, de november végéig a községek nem fogják megtudni, hogy az úgynevezett fedezeti törvényektől mennyit várhatnak és várhatnak-e egyáltalán valamit. Az állami költségvetés percekre kimért vitáiban pedig keresni fogják, ki okozta az önkormányzatok mai helyzetét és hogy ki okozza az ön- kormányzatok egészen reménytelen helyzetének további romlását.

*

A nagyvonalú, széles alapokra fektetett politikai és államgazdasági munka helyett megint odázgatást, halogatást, kapkodást fogunk látni. Októberben majd hallunk ismét szép. gigantikus terveket a beruházási munkálatokról, de a téli hideg miatt csak tavaszra Ígérhető megkezdésük. A koalíció majd megegyezik abban, hogy aki a gabonamonopóliumot bírálja, az államellenes és e tételt elfogadják a nemzeti szocialisták is. A nemzetgyűlés megszavazza a jól kiegyensúlyozott állami költségvetést. Hogy némi politikum is legyen, egynémely ellenzéki párttal tárgyalnak a kormánybalépésről, hogy végül a régi együttes maradjon meg.

Pedig a dolog ilyenképpen sehogyan sincs rendjén. r