Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-23 / 192. (3744.) szám
1935 augusztus 23, péntek. Bátor állásfoglalások és gyakorlati munkatervek a Prohászka-körök losonci kongresszusán A katolikus főiskolások a magyarság minden létkérdésével törődnek s komoly közéleti munkára készülnek föl Losonc, augusztus 22. Vasárnapi számunkban részletesen beszámoltunk a Prohászka-Körök Losoncon rendezett negyedik országos kongresszusának ünnepélyes megnyitásáról s az első nap egyéb eseményeiről. A második és harmadik napon elhangzott előadásokat és az ezek nyomán kifejezésre jutott állásfoglalásokat az alábbiakban ismertetjük. Az elvi alapok A kongresszus munkájánál a kiindulópont a következő volt : A Prohászka-Körök II. érsekujvári kongresszusukon leszögezték azon elveket, melyeken az eszményi társadalom Krisztus tanításai és az Egyház kétezer esztendős tapasztalatai nyomán felépülhet. Azonban nem elég leszögezni az elveket, meg is kell valósítani őket. Az eszméket pedig csak úgy lehet megvalósítani, ha ismerjük azokat a körülményeket, viszonyokat, amelyek között meg akarjuk valósítani. Azért a Prohászka-Körök annak a szükségszerűségnek a felismeréséhez jutottak, hogy éppen a katolikus erkölcstan parancsainak következményeképpen foglalkoznak kell annak a nemzetnek a viszonyaival, amelynek anyagi és szellemi életét élik s amelyben a krisztusi tanok ér- vényrejuttatásáért dolgozniok kell. A krisztusi élet és munka törvényei szerint az eszményeket csak a harmónia és az együttműködés alapján lehet érvényre juttatni. Tehát midőn a körök a jelen helyzetet vizsgálják, szigorúan őrködnek, hogy ne essenek az öncélú birálgatás hibáiba, s midőn a tennivalókat állapítják meg, vigyáznak arra, hogy szem elől ne tévesszék minden ember jogát az élethez és a munkához. A kongresszus éppen ezért munkájában kereste azokat a lehetőségeket, amelyek alapján a más nemzet és más vallás jóakaratu és elfogulatlan tagjaival együttműködhetnek a Prohászka-Körök tagjai. Nem elválasztani, hanem egybekötni az embereket, a gondolatokat nem lehengerelni, hanem megtisztítva felemelni : ezeket az elveket kell szem előtt tartani. Gazdasági tennivalók A kisebbségi magyarság anyagi helyzetének vizsgálatával kezdte a kongresszus munkáját. Vizsgálódásainak alapját Hantos Lászlónak, a neves kisebbségi magyar közgazdásznak előadása adta. Az előadás vázolja azokat a hiányokat, amelyek akadályozzák a kisebbségi magyarság gazdasági fölemelkedését. Az előadás nyomán többórás vita fejlődött ki. melynek alapján a kongresszus a következő elvekhez jutott el: 1. A tisztánlátás és a hathatós munka érdekében felállítandó egy gazdasági kataszter, mely a csehszlovákiai magyarság gazdasági adatait tartalmazza. 2. A gazdasági életünk fellendülése érdekében szükség van a nép gazdasági nevelésére, a szövetkezeti és gazdaságtechnikai ismeretek terjesztésére, a gazdasági szolidaritás kiépítésére. Ezért elsőrendűen fontos a gazdasági sajtó terjesztése. 3. Szükségesnek tartjuk az iparos-, kisiparos-, kereskedő-, kiskereskedő-réteg érdek- védelmének felkarolását, valamint megnyitni az egészséges iparosodás útját a szegény ember, a feltörekvő magyar proletár- ság számára. E célból az ipari oktatás kifejlesztése által honosítsuk meg az általunk eddig nem űzött iparágakat (házi ipar, stb.). 4. Létesüljön a munkanélküli értelmiség tervszerű elhelyezése céljából egy érdekvédelmi állásköz vetítő szervezet. Társadalmi helyzetünk Varga Imre a szlovenszkói magyarság társadalmi helyzetéről tartott ezután tanulságos, a tárgyat részletesen taglaló előadást. A mélyreható vita után a következő álláspont jutott kifejezésre: 1. Szükség van egy uj, az osztályönzést kiküszöbölő társadalmi felfogás kialakítására. Olyan kisebbségi társadíilom- nak kell kifejlődnie, amelyben a nemzettest minden egyes funkciójú ellátó tényező- arányosan fontos szerepe van. , 2. É;> ezért kell, hogy a nemzettestből mennyiségben és minőségben kellő számú értelmiségi réteg csapódjék le arányban a kisebbségi magyarság tömegével is. 3. A magyarsághoz való tartozásnak az alapja és ismérve a nemzeti öntudat, melynek a lényege a hovatartozandóságnak a megvallása s a magyarságért való munka. A kulturális munkaterv A magyarság kulturális kérdéseit Vájlok Sándornak ,,Kisebbségi magyar kultúra és állásfoglalásunk1' cimü, nagyértékü előadása alapján vitatta meg a kongresszus. Az állás- foglalások többek között a következőkben nyertek megfogalmazást : A magyar kultúra szellemi és nyelvi közössége kultúrpolitikánk alapja, kulturális feladatunk a decentralizálás, vagyis a magyar kultúra elterjesztése minden magyarig. Valljuk, hogy az egyetemes magyar kultúrában alapvető a katolikus és általában a keresztény elem mind a hagyományokban, mind a jelenben, éppen ezért ebben látjuk mind a kisebbségi, mind a többségi magyarság továbbfejlődésének zálogát. Legfontosabb nemzeti teendőnk belső népi erőink megkeresése, kiművelése anyagi, lelki, kulturális és társadalmi téren. Szükséges olyan intelligencia kialakitása, amelyik minőségileg alkalmas a kisebbségi magyar nép anyagi és kulturális vezetésére. Szükség van a népművelés oly irányú kiépítésére, amely a magyarság belső erőit szolgálja gazdasági, kulturális, állampolgári, népegészségügyi és általános r Érsek újvár történelmi jubileuma Irta: Dr. Haiczl Kálmán A tudós szerző e tanulmányát az érsekujvári jubileumi kiállítás megnyitásán olvasta föl. Vér áztatta, könnyön tűzte földön járunk sokszor anélkül, hogy tudnók, mit taposnak lábaink. Úgy vagyunk, mint Xenopihon, mikor híres tízezerét Perzsiából hazavezette. A görögök egyik napon tábort ütöttek egy város romjai fölött, amelyet Xenopbon Mesipilának nevez, pedig a hajdan világhíres és hatalmas Ninivé romjai fölött állottak. Az elmúlt kétszáz esztendő Nini vének még nevét is kimosta az emlékezetből. Az ókoriban ez korántsem csodálatos, amikor a rómaiak szólásmódja szerint a hadi jelszó az volt: az ellenség városait „solo aequare" a földdel tenni egyenlővé. Igaz ugyan, hogy az emberiség a lefolyt évezredek alatt e tekintetben semmit sem haladt, mert e hadi elvet továbbra is fenntartotta és érvényesítette. Esztergom várfokát 300 éven át jártuk, nem is sejtve, hogy alattuk a magyar királyságnak évszázados és értékes kulturemlékei rejtőznek. Mert a török világnak is az volt a jelszava a meghódított területeken: solo aequare mindent, villást, kultúrát, művészetet elpusztítani. Innen van, hogy Magyarországnak régi, virágzó kul- turóletéből oly kevés műemlék maradt reánk. őseinknek a keresztény hitért, kultúráért és szabadságért kiömlött vére és a 22 éves rabság alatt idehiurcolt magyar férfi-, nő- és gyermekfoglyaink könnyei áztatták és szentelték meg ezt a földet, amelyet ma is Érsekújvárnak hivnak. És ez a harc másfél századon át szünet nélkül tartott. Már pedig „Inter arai a silent Musae" — a fegyverek zaja közepette a kultúra is szünetel. Ily körülmények közt Érsekújvárnak a török hódoltság idejéből származó műemlékeiről csak igen keveset szólhatunk. Maga Érsekújvár a török háborús időknek szülöttje, amelynek egyedüli hivatása abban állott, hogy a török hatalomnak előrenyomulását a nyugat felé megakadályozza. Történelmi múltja alig négy évszázadra vezethető vissza, azóta, hogy Várdai Pál érsekprimás 1545-ben a „Nóvum Castellum" — „Újvár" építését megkezdette. Utódja, Oláh Miklós, akiről Oláhujvárnak nevezték, rengeteg pénzt költött bele; de bizony az csak amolyan megerősített sárfészek maradt, minden nagyobb jelentőség nélkül. Még kápolnájáról sem olvasunk — és Ghyczy György, Oláhujvárnak 17 éven át hősi főkapitánya is valószínűleg a léki elpusztult templom romjai alatt alussza örök álmát, jeltelen sírban. Oláhujváír sáncait úgy széjjelhányták, hogy ma legfeljebb néhány kisebb halom mutatja helyét. A második Érsekújvár, melynek építése 1577-től 1580-ig tartott, már sokkal nagyobb szabású és az akkori hadi technikának meg- felelőleg épült fel. Területe 47 katasztrális holdat foglalt el, ami a mai belvárosnak felel meg. A város térképén a várfalak és erődítmények vonalait ma is megtaláljuk a hatszögben, amelyet a belső város uccáj alkotnak. III. Károly király rendeletére 1724-ben az erődítményeket lebontották, úgy hogy ma csupán a Zserolin és a Forgách bástya (Kálvária) nyomai maradtak meg. Valósággal solo aequarunt. Az esztergomi érsekprimások által épitett és fenntartott Érsekújvár várának történelmi szerepléséhez sok dicsőséges, de sok gyászos esemény emléke is fűződik és miként 1663 szeptember 25-ike kétségkívül leggyászosabb napja, amelyen Érsekújvár az izlám hatalmába került, úgy 1685 augusztus 19-ike viszont a legörvendetesebb napja, amelyen a keresztény sereg a félhold uralma alól felszabadította. A 22 éves török megszállásnak bizonynyal legSzomorubb emléke a keresztény magyarságnak és kultúrájának jóformán teljes kipusztulása a Vág, Nyitra és Zsitva völgyéből, amelyet soha többé helyrehozni, kipótolni nem lehetett. A másik, a győzedelmes diadal napjának örömét 250 év előtt egész Európa visszhangoztatta, annak bizonyítékául, hogy a keresztény seregek győzelme s Érsekújvár felszabadítása egyszersmind a Nyugat keresztény hitének és kultúrájának diadalát és egy uj élet hajnalhasadását jelentette. A győzelmes felszabadító hadjárat megszervezése és kitartó folytatása a halhatatlan emlékű XI. Ince pápának müve volt, aki a szent ligát megteremtette és rengeteg pénzáJdoza- tokkal támogatta. Az összes hadműveleteknek pedig éltető lelke Buonvisi bíboros, a pápa bécsi követe volt, aki ernyedetlen buzgó Sággal, páratlan eréllyel és kitartással rázta fel a tespedő lelkeket és Érsekújvár felszabadítását szorgalmazta. Ezenfelül nem szabad megfeledkeznünk Szelepcsényi György érsek- primásról, akinek gazdag hagyatéka a pápa engedélyével szintén Érsekújvár felszabadításának céljaira szolgált. Akkoriban e diadal egész Nyugateurópá- nak ünnepe volt, mert a kereszténység és az izlám közti világküzdelem eredményétől függött a keresztény Nyugat békéje és kultúrájának további zavartalan fejlődése. E napokban e diadal emlékét a körülmények hatása alatt, bár igen szerény keretek közt, de annak tudatában ünnepeljük meg, hogy a keresztény magyarság évszázadokon keresztül a Nyugat kultúrájának áldozatos védbástyája volt s ezért őt a kulturnemzetek részéről mindenkor méltó elismerés illeti meg. Érsekújvár városa ennek a diadalmas világmérkőzésnek megünneplésével örök hálájának ad kifejezést és a kegyelet adóját róvja le a szent liga tagjaival, továbbá a magyar nemzet hős fiaival szemben, akik nemzetük és a kereszt védelmében életüket áldozták, de azokkal az Európa minden részéből idesereglett vitéz előkelőségekkel és katonáikkal szemben is, akik a pápa szavára a kereszt jele alatt a felszaba- ditő hadjáratiban és Érsekújvár visszafoglalásában résztvettek. Midőn pedig e kornak emlékeit összegyűjtve azoknak kiállítását mai napon megnyitja, a célból teszi, hogy a gyászos, de dicsőségessé vált múltnak példájából tanulva keresztény hitünk és kultúránknak szolgálatába állítsuk erőinket mi is, késő utódai annak a hőskornak, mely annyi legendás alakját termelte ki a vitézségnek, áldozatkészségnek. akaraterőnek és kitartásnak. ARX ÉRSEKÚJVÁR DEL BENIGNITATE IVGO TVRCARVM LIBERATA. ismeretek terjesztése által. Midőn anélkül, hogy a Prohászka-Körök politikamentes jellege ellen vétenénk, elismerjük a kisebbség számára is a politikai szervezkedés szükségességét, szükségesnek tartjuk kisebbségi magyarságunk kulturális és gazdasági intézményeinek fokozatos kiépítését és a pártpolitikától való függetlenitését. — Szükséges, hogy a Szlovenszkói Magyar Kultur-Egylet és a Kárpátaljai Magyar Kultur-Egyesület minden kulturmunkástól és szervtől támogatva rendszeres népművelést folytasson. Épp igy szükséges, hogy a Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Egyesületek Szövetsége elkezdje a munkásságát. A csehszlovákiai magyar sajtó és könyv sorsát intézményesen biztosítani kell. Szükség van olyan tudományos munkásságra, amely az általános kérdések mellett a nemzeti és kisebbségi problémákkal (helytörténet, nemzetiség, szociográfia, népkultura-kutatás) intenziven és elfogulatlanul foglalkozik. Szükséges, hogy a képzőművészet is bekapcsolódjék élményeivel a magyar kultúra terjesztésébe és a népművészet felkarolásába. Szükség van olyan színészetre, amely a magyar nemzeti és népi kultúra céljait az eddiginél hathatósabban szolgálja s amely megfelel a magyar szini- kultura európai színvonalának. Szükséges, hogy minden kisebbségi magyar iró beálljon abba a frontba, amely a magyar kultúra szolgálatát teljesiti. Szükség van olyan központi tanácsra, amely irányítaná könyvtáraink anyagát és adminisztrációját. Mint Prohászka-szövet- ség, alapvetően fontos feladatunknak tartjuk a katolikus lelkiség és a kulturértékek ápolását. Az egyetemes magyar kultúrában minden magyar testvérünkkel együtt dolgozunk. Egyúttal kulturális hid kívánunk lenni az egyetemes magyarság és a csehszlovák köztársaság keretében élő, más szervezetek között. Népegészségügy Takács István orvostanhallgató „Népünk egészségügye" cimü előadásában részletes képet nyújtott az egyke pusztításairól, a tüdőbajról és a különböző népbetegségekről. Az értékes előadás után kialakult vita a következő kivánságok leszögezéséhez vezetett : Szükséges egy egészségügyi statisztika felfektetése, mely kisebbségi magyarságunk pontos egészségügyi képét adja és megkönnyíti az egészségügyi akciók kifejlesztését. Szükséges az egészségügyi ismeretek terjesztése a népnevelés és a sajtó utján. Szükséges a katolikus szülésznők katolikus erkölcsi és világnézeti öntudatositása céljából konferenciákat rendezni papok és orvosok közreműködésével. A katolikus akcióért Végül sor került a Katolikus Akció jelen problémáinak megtárgyalására. Bevezetőül szolgált Esterházy Lujza „A Katolikus Akció jelen helyzete" cimü közérdekű előadása, melyben vázolta az eddig elért eredményeket és a megoldásra váró feladatokat. Tisztujitás A háromnapos kimerítő munka az uj tisztikar megválasztásával végződött. A Prohászka-szövetség elnöke Scheicher Imre lett. Az uj elnök beköszöntő beszédében foglalkozott az elmúlt napok széleskörű munkájával. Az itt lefektetett elvek és feladatok hosszú esztendők munkájával és egy egész társadalom együttdolgozásával valósíthatók meg. A Prohászka-Köröknek vállalniok kell a rájukváró részletfeladatokat, amelyeknek elvégzése nélkül lehetetlen megvalósítani a nagy célokat. Kulturest A kongresszust nagysikerű kulturest fejezte be. Itt Schleicher szövetségi 'elnök tájékoztatta a nagyszámú közönséget a kongresszuson végzett munkáról. Majd a pro- hászkások szavalókórusa adta elő Huzella Ödön „Világcirkusz" cimü versét. Sinkó Ferenc joghallgató „Az uj népi gondolat" címen tartott előadást. A közönséget valósággal elragadta Mózsi István, a fiatal pozsonyi zongoraművész játékával. Liszt interpretálásával azt sejteti, hogy még hallani fogunk róla. Majd Ikvay-Pfeiffer László tartott előadást a Prohászka-Körök világnézeti fejlődéséről. A Körök szavalókórusa és Mózsi István megismételtetett zongoraszámai után dr. Pfeiffer Miklós kanonok megható szavaival végződött a nagysikerű est.
