Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-20 / 189. (3741.) szám

1935 augusztus 20, kedd* /pea:gai-A\^g^arhiklas 3 Délszíovenszhó nagy ünnepe 15 ezer magyar ünnepelje meg Érsekújvárod a törökökből való felszabadulás emléknapj A magyar kisebbség vitalitásának uj erőpróbája ■ A történelmi és nép­művészeti kiállítás ■■ A tábori mise, zarándoklás a Kálvária-bástyára, gyertyás körmenet ■■ Az egész várost elöntötte az ünneplés hulláma Miért vonultak vissza a csehek és a szlovákok az ünnepléstől ? Csípéseket---------------------------------------^ ' az onnal enyhiti az AMOL. Három csöpp elegendő. Az AMOL aromatikus kigőzöl­gése távoltartja a rovarokat. Ezért vigyünk kirándulásra mindig AMOL-t. Az ájtatosan végighallgatott tábori mise után, amelyet trombitaszó és mozsárdurrogás követett, tizenegy órakor a Czuczor-téren sor került az emlékmű leleplezésére, amelyet a város közön­sége a töröktől való felszabadulás emlékére emelt. Az emlékmű Berecz Gyula szobrászművész sikerült alkotása* A szobor kérdését pompásan oldották meg, amennyiben a félhold fölött győzedelmeskedő keresztet szimbolizáló szobrot hatalmas kőtal­pazaton helyezték el. A talpazat kövei a régi érsekujvári erőd ma­radványaiból kerültek ki s a város össze­hordta az emlékmű alapjául mindazt, ami a régi erődítésből megmaradt* Féltizenegy órakor gyülekezni kezdtek a vá­ros notabilitásai és a kivülről érkezett vendé­gek. Ott láttuk Esterházy János képviselőt, az országos keresztényszodalista párt elnökét, dr. Turchányi Imre szenátort, dr. Holota János kép­viselőt és polgármestert, dr. Haiczl Kálmánt, Schubert Tódort, dr. Porubszky Géza képvise­lőt, Sípos Antal udvardi esperes-plébánost, öl- vedi János helyettes városbirót és sok mást A szobor leleplezésénél megjelent tömeg öt­ezer főre volt becsülhető s különösen a festői népviseletekben felvonult vidék keltett nagy érdeklődést a városiak között* Holota János az érsekujvári csata jelentőségéről Az ünnepi beszédet a szoborleleplezésnél dr. Holota János polgármester mondotta. — Érsekújvár kétszáz évig volt erőd és két­száz évig a békés polgárok városa — mondotta. — Amikor mint erőd a nyugati civilizációt véd­te, csak huszonkét évig tört meg és vált a török martalékává, majd 1685 augusztus 19-én a ke­resztény seregek visszahódították. Ez a nap a régi Érsekújvár legnagyobb ese­ménye s világtörténelmi jelentőségű* A kereszténység itt a város falai alatt nyerte meg a csatát a veszedelmes keleti invázió el­len. 1685 augusztus 19-én vége volt minden el­nyomásnak és Érsekújvár békés fejlődése meg­kezdődött A történelmi és a népművészeti kiállitást nemcsak magyarok, hanem csehek és szlová­kok is végignézték, katonák, hivatalnokok, s valamennyien a legnagyobb elismerés hang­ján nyilatkoztak róla* A csehszlovák sajtó ugyancsak rendkívül di- csérően emlékezik meg az érsekujvári kiállitá- sokről. Jantausch püspök tábori misét mond A vasárnapi ünnepségek az Érsekújvár fő­terén reggel félkilenckor tartott tábori szent­misével kezdődtek. Nyolc óra tájban gyülekez­tek már az érsekujváriak s a vidékről zárt processziókban érkező hívők a széles, alföldies jellegű téren s ragyogóan szép reggeli időben elfoglalták helyüket a zöld gályákkal díszített oltár körül, ****rom-négyezer ember volt jelen, amikor dr* Jantauscü püspök, nagyszombati apostoli ad­minisztrátor nagy papi segédlettel megkezdte az ünnepélyes hálaadó szentmisét* Az isten- tisztelet alatt a bényiek pompás énekkara Horváth Dezső vezénylete alatt latin éneke­ket énekelt* A festői viseletben, piros csiz­mában megjelent hatalmas énekkar, amely külön pódiumon állt, valóban művészi töké­letességgel kisérte énekével a szentmisét, s magában véve ez az előadás is komoly él­ménynek számíthatott* A szónok ezután vázolta a felszabadító harc és roham eseményeit, elmondotta, hogy első­sorban XI. Ince pápa érdeme a törököt meg­verő szentszövetség hadseregének létrehozása Akkoriban a győzelem után egész Európa ün­nepelt és igy Érsekújvár kötelessége, hogy most a kétszázötvenéves békés fejlődés után ugyan­csak megemlékezzék arról a napról, amelynek szabadságát köszönheti. Érsekújvár emlékművet állít a nagy nap tiszteletére és az emlékműbe összehordta mindazt, ami a régi dicsőséges kö­vekből megmaradt. Érsekújvár egykori neve­zetességeiből nem sok maradt a városban. — A mi múzeumunk egész Európa, — mon­dotta a szónok, — a leghíresebb múzeumok, a British Museum és sok más őrzi a nagy dia­dal emlékeit Meg kell hajtanom az elismerés zászlaját a Vatikán előtt, továbbá az osztrák, a magyar, német, olasz és francia önkéntesek előtt, akik a nagy győzelmet lehetővé tették* A keresztény kultúra sorsa dőlt el Érsekújvár visszahóditásakor* Ezután Érsekújvár városa nevében átvette az emlékművet és megköszönte azoknak munkáját, akik hozzájárultak a szép szobor megteremté­séhez. Koszorúk árasztják el az emlékművet A szlovák megnyitó szavak után magyarul el­mondott beszédet a térre gyönyörűen odaillő és kis előkerttel díszített emlékmű megkoszorúzása követte. Elsőnek Holota János városbiró rakta le Érsekújvár városának koszorúját. Utána Esteráhzy János nemzetgyűlési képviselő lépett a szoborhoz. — Az országos keresztényszodalista párt nevében azzal a megállapítással helyezem el e koszorút az emlékműre, hogy Érsekújvár magyar társadalma annak idején azért győze­delmeskedett, mert hü maradt Krisztushoz. Mi is azok maradunk, — mondotta* Dr. Turchányi Imre szenátor a Szlovenszkói Magyar Kultur-Egylet érsekujvári osztálya, Sí­pos Antal esperes-plébános pedig pedig az ud­vardi hősi bajnokok emléke nevében koszoruzta meg a szobrot* Három naszvadi legény több magyarruhás leány kíséretében koszoruzza meg ezután az emlékművet, majd Schubert Tódor Léva ne­vében, Derfinyák Gusztáv Komárom nevé­ben, Szombathy Viktor a SzMKE és a komá­romi Jókai Egyesület nevében helyezett ko­szorút a szobor talpazatára* Később Farkasd és Negyed községek koszorúi is oda kerültek. A koszoruletételek után a közönség elvonult a Czuczor-térről. Festői kép volt, amint a kü­lönböző tarka magyar népviseletiek egyes cso­Takaréküvegben csak 12‘— Ki portjai végigmentek a város uccáin. Különösen Kéménd piroscsizmás leányai keltettek feltűnést, akik gyöngyösbokrétaszerü megjelenésükkel mindenütt sikert arattak . A város egész nap az ünnep hatása alatt állt. Az uccák állandóan tele voltak emberekkel, a vidékiek elbeszélgettek a városiakkal és a zászló- diszbe öltözött házak méltóan egészítették ki az ünnepélyes keretet. A magyar nép művészete Az emlékmű leleplezése után a népművészeti kiállítás két szobájának megnyitására került a sor. Bármennyire az utolsó pillanatban határoz­ták el az érsekujváriak, hogy ezt a kiállitást megvalósítják, néhány nap alatt is rendkívül ér­tékes anyagot tudtak összehozni Dr. Turchányi Imre szenátor délben tizen­kettőkor nyitotta meg a termeket* Méltatta Molnár főtisztelendő, ifj* ölvedi János és a Leányegylet tagjainak érdemeit, mert első­sorban rajtuk múlott, hogy néhány nap alatt a kiállitást sikerűit megvalósítani Egerszeg, Bény, Gerencsér, Kéménd, Martos, Naszvad és Érsekújvár népének népviseleteit látjuk Itt, egy teljes martos! szobát, amelyben feltűnést keltettek a művészi kézimunkákkal díszített bútorok és a különös török eredetű eszközök, mint például a kis szekrényt helyettesítő „téka"* A kiállításból látni, mennyi kincset rejt Ér­sekújvár környéke. A város körül tizenöt kilo­méteres körzetben csaknem százezer ember él, köztük nyolcvanezer magyar s e sűrű lakosság, különösen a víztől elzárt vidékeken, megőrizte régi szokásait és. régi eszközeit. Az érsekujvári népművészeti kiállítás ízelítőt ad a szlovenszkói magyar nép művészi érzékéről, csínjáról és ősi kultúrájáról. Feltétlenül követni kell a példát, amit e kiállítás megrendezésével Érsekújvár nyújtott. Kiegészíteni, gazdagítani a megkezdett munkát, más vidékekre is kiterjeszteni és bemu­tatni rejtett kincseinket. A két érsekujvári kiállítás, a történelmi és a népművészeti, páratlan sikere, a nép nagy ér­deklődése a történelmi és a népművészeti em­lékek iránt, azt mutatja, hogy egyenesen hasz­nos dolog volna szlovenszkói magyar vándor­kiállításokat rendezni, amelyek az érsekujvári anyaghoz hasonló és sok tekintetben kiegészí­tett tartalmukkal hozzájárulhatnának a ma­gyar nép neveléséhez, történelmi és népművé­szeti értékének ápolásához* Hatezer magyar a Kálvária-bástyán A vasárnap kora délutáni órákban első­nek a töröktől való felszabadulás emlékét ünneplő szlovák hívek ájtatos processziója vonult ki a Kálvária-bástyára, hogy litániá­val adózzon a nagy esemény emlékének, majd három óra után a plébániatemplomból megindult a magyar hivek beláthatatlan hosszú sora, hogy a régi érsekujvári erőd egyetlen megmaradt kimagasló helyén, a Kálvária-bástyán, amely alatt sokezer hős­nek a csontja porlad, hálaadó litániát vé­gezzen. Ily hatalmas precessziót régen nem látott Érsekújvár. Legalább 6—7000-re becsülhető azoknak a száma, akik a Kálvária-bástya alsó és felső emeletét megtöltötték és áhitatosan meg­hallgatták az istentiszteletet végző dr. Po­rubszky Géza kéméndi plébános, nemzet­gyűlési képviselő szavait. A gyönyörű idő­ben messze elláthatott mindenki az érsek­ujvári síkra, arra a vidékre, ahol kétszáz­ötven év előtt a keresztény hadak tönkre­verték az ozmán hatalmat s ennek a régi harctérnek közelségében kétszeresen hatott a visszaemlékezés. Közel s távol talpalatt- nyi hely sem maradt, amikor Porubszky Géza a litánia elmon­dása után fölállt egy egyszerű asztalra s a tömeg közepén elmondta nagyhatású beszédét Porubszky Géza a nap jelentőségéről — Az emberi életnek van egy vigasztaló igaz­sága, — mondotta többek között Porubszky Géza — amelyik azt hirdeti nehünk, hogy a holtakat el le­het temetni, de a történelmet eltemetni nem lehet, mert a nagy idők és nagy emberek emléke a kopor­sóból kitör és eget kér. A Kálvária keresztje tö­vében állunk, azon a földön, mely alatt elszórtan hősök csontjai korhadnak és ahol 250 éve ezen a na'pon egybefolyt a keresztény hadak és az ozmán török kiömlő, párás, meleg vére, egybeolvadt az ágyúd őre je, a csataikiáltás sikolya és haldoklók hör- gése. Hogy aztán másnap, auguszt 19-én a több mint egyhónapos ostrom diadalaképen Újvár bás­tyafokán a török félhold helyén a napfényben fel­ragyogjon Krisztus megváltó szent keresztje. — Az örömnek nincs szebb és tisztább csengése, mint a baladásnak a szava. És ezen 250 éves jubi­leumon kinek adjunk elsősorban hálát? Annak az Istennek, akitől az egyesek, népek, nemzetek léte és jövője függ. Hogy a török veszedelemtől meg­szabadultunk, Isten után hálánk második szava Krisztus földi helytartójának, a római pápának szól. A római szentszék volt az, ahonnan a török kiűzésére nemcsak buzdító szó jött az európai fe­jedelmekhez, hanem a hadviselés legnagyobb részét is Rómából a pápa fizette. — A mi jubileumi bálánk harmadsorban szól a magyar nemzetnek. Volt a világtörténe­lemben hétéves háború, volt harmincéves hábo­rú, volt utoljára majdnem négy és fél éves, min­den b-rzalmat felülmúló világháború, de 150 éves háború nem volt csak egyszer. Mióta Európa né­pei a keresztény vallást félvették, nem volt euró­pai nemzet, amelyik annyi szenvedésen ment volna keresztül, mint a magyar nemzet. Vol­tak nemzetek, amelyek sokat szenvedtek a pol­gárháborúk miatt, mások a vallásháborúk miatt. Volt nemes történelmi nemzet, mint a cseh, me­lyet az osztrák császárság bekebelezett, volt nem­zet, mint a lengyel, melyet hosszú időre feldara­boltak és megszüntettek. Volt nemzet, mint az ir, melyet az angolok évszázadokon át lenyomtak, de olyan nemzet, amelyik kife9zitett vérző tes­tén, mint arénán állotta volna a harcot a török ellen, csak egy volt — a magyar nemzet. — A szenvedés hozhat dicsőséget, de önmagá­ban a szenvedés még nem dicsőség. A szenvedés le­het tragédia és lehet érdem. A magyar nemzetre nézve a 150 éves török világ tragédia, mert föld­rajzi fekvésénél fogva a hóditó török birodalommal szemben mint közvetlen szomszédnak neki kellett. Közép- é6 Nyugateurópa- védőgátjának lennie. És érdem a 150 éves török járom, mert ha a magsar nem állja meg a helyét, akkor a mai keresztény A szoborleleplezés Érsekújvár, augusztus 19. (Kiküldött munkatársunktól.) Érsekújvár városa hosszú évek óta nem emlékszik oly mozgalmas és ün­nepélyes napra, mint amilyen a tegnapi vasár­nap volt, amelyen a város közönsége és a vi­dék a töröktől való fölszabadulás kétszázötve­nedik évfordulóját ünnepelte. Az ünnepségek, mint vasárnapi számunkban jelentettük, már szombaton megkezdődtek, amikor Turchányi Imre szenátor megnyitotta a vá­ros történelmi kiállítását. Ez a kiállítás egyébként az ünnep legértéke­sebb és legmaradandóbb részei közé tartozik. Valóban csak a legnagyobb elismerés hangján írhatunk róla. A közönség, a városi polgárság és a falusi nép egyaránt lelkes érdeklődéssel nézte meg a nagy szakértelemmel összehordott tárgyakat s az érsekujvári kiállítás sikere bizo­nyára párját ritkítja a szlovenszkói magyarság történetében. Szombaton többszázan nézték végig a. török korból származó emlékeket, vasárnap pedig rekordlátogatottságot ért el az uj muzetan, amennyiben négyezer ember jelent meg a te­remben, ahol gyakran szinte életveszélyes tolongás uralkodott* A történelmi kiállitást az agilis rendezőség népművészeti kiállítással egészítette ki s a va­sárnap megnyitott pompás magyar viseletekkel, varottasokkal, belső berendezésekkel és hím­zésekkel telt két termet egész nap ugyancsak óriási tömeg látogatta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom