Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-18 / 188. (3740.) szám

T>R5CGAI-y VVAGVAR- H1 RLAI>

1933 auguszcuo io» v«k*uüep

LAMBARENE HŐSE

Schweitzer Albert csodálatos élete a teológiától az orgonán keresztül az afrikai őserdőig ■■■

A Robusztus alkat, dacos homlok, mélyen ülő szemek, amelyek megnemalkuvást tükröznek, kissé hajlott orr és az energikus állkapocs fölé bozontosodó Nietzsche-bajusz : Albert Schweitzer, orvos és teológus, or- gonamüvész és afrikai őserdőlakó, korunk egyik legcsodálatosabb embere, akit nem érint a kor, mert csak egy problémát ismer, a Krisztus tanítása értelmében vett gyakorlati szer etetet és segítségnyújtást. Nemrég ünnepelte Európa hatvanéves születésnapját. de az ünneplést arra használta föl, hogy nagyszabású hangversenykörutat rendezett, orgonahangversenyeket adott és az egybegyült hatalmas pénzösszeget az északafrikai Lambaréneben, az őserdőben a néger számkivetettek számára saját erejéből kétszer is felépített és berendezett kórház kibővítésére használta fel. Hosszabb idő óta a világ legkülönbözőbb egyetemei tanári katedrát kínálnak neki, de Schweitzer az őserdőt előnyben részesíti : egyetemi

tanár bőven akad, az őserdőben azonban ő az egyedüli orvos s igy nem hagyhatja el ezt a tanszéket, amelyet senki sem fizet és amelyet ő maga tart fenn. Ki ez a modern próféta, aki a pusztába ment, de akinek a szava nem veszett el a pusztában és akinek már rengeteg követője és hive van?

A zseniális teológus és vitázó

1875-ben született Felsőelzászban mint papi család gyermeke. -.. Apja evangélikus pap, szürke ember, de Albert már ötéves korában azzal tűnik fel, hogy néhány hét alatt pompásan megtanul zongorázni. Apja mégis a teológiára fogja. Német egyetemeken tanul és káprázatos gyorsasággal teszi le a vizsgákat. Tanárai csodálják és nagy jövőt jósolnak neki. Közben Liszt Ferenc tanítványánál, Jaéll-Trautmann Mária asz- szonynál zongoraművésszé képezi ki magát . és mikor egyetemi éveivel elkészült, egyben brilliáns mestere a zongorának is. Ugyanekkor azonban az orgonajáték mestere és szenzációszámba menő Kant-tanulmányokkal áll elő. Mindezzel huszonhároméves korára elkészült és teológiai írásaival, de beszédeivel is annyira kitűnik, hogy azonnal állást kap Strassburgban. Innen sokat rándul át Párisba, ahol Romain Rol- landdal és körével baráti viszonyba kerül. Másik szellemi kikötője, ahol gyakran pihenteti élete hajóját, Bayreuth és ott Ri- chard Wagner hatása alá kerül, akinek tradícióját Cosima asszony, Siegfried Wagner és Chamberlain őrzik. Ekkor jelenteti meg az Úrvacsora jelentőségéről és jézus életéről irt könyveit, amelyekben az éles szellem és a veleszületett misztikum szintézist alkot és amelyek mindenütt nagy föltünést keltenek. Huszonhétéves korában már a strassburgi egyetem magántanára és teológiai előadásaira sereglenek a diákok.

Orgonaközzene Johann Sebastian Bachról

Jézus-tanulmányai közepette a zseniális ember érzékével szinte úgy kapásból Bach orgonamüvészetével kerül szembe és fél- ,kézzel ezt a hatalmas szellemi anyagot is bekebelezi. Egy nyári szabadságot arra akart fordítani, hogy Bachról kis tanulmányt Írjon, amelynek német és francia nyelven kellett volna megjelennie, de a tanulmányból a legrövidebb idő alatt egy közel ezeroldalas Bach-kötet lett, amely a mai Bach-irodalom legalaposabb és egyben legszebb forrásmüve. A nagy könyvet eredetileg francia nyelven irta, közben azonban németnyelvű előadásokat tartott az egyetemen. A könyv 1905-ben jelent meg és egyszeriben széles körben ismertté tette a nevét. Carmen Sylva, a román királyné meghívja magához és miközben ott or- gonamüvészetét mutatja be, rájön arra, hogy az orgona mint hangszer elhanyagolt és még a szakemberek sincsenek tisztában vele. Tehát tanulmányt ir az orgonaépités művészetéről és most már a világ minden tájáról érkeznek emberek és leveleka világ kiváncsi lett egy teológusra, aki zseniális hitvitázó, zongora- és orgonamüvész és amellett szaktekintély az orgonaépités terén. A világ keze kinyul Albert

Schweitzerért, de a már a világhírű ember váratlanul alábukik az élet hullámaiban, senki sem tudja hol tartózkodik, senkit sem értesít szándékáról : eltűnt.

Gyakorlati Evangélium

Ö maga mondotta el egyszer, hogyan történt, hogy másodszor is kilendült a pályájából. Egy vitaestén az Evangélium gyakorlati értelmezéséről esett sok szó. Albert Schweitzer gondolatokba mélyedten nyitott be egy párisi kávéházba és találomra felütött egy lapot, amelyben hosszú cikk volt arról, milyen embertelen nyomorban élnek Északafrikában a négerek és ha mérges kigyó harapja meg őket, segítség nélkül rothadnak el az utszélen. Schweitzert mintha isteni ihlet szállta volna meg : azonnal és minden meggondolás nélkül szakit a múlttal s elhatározza, hogy még egyszer nekilendül, az egyetemi magántanár, az európai hirü zenetekintély és művész beáll diáknak, orvosnövendéknek.

Kettőzött szorgalommal végzi el az orvosi fakultást és hangversenyekből tartja el magát. Minden akadályt leküzdve, megszerzi az orvosi diplomát. Alig van túl ezen a nagy munkán, kolduló barátnak áll be. Barátaihoz, csodálóihoz fordul pénzbeli segítségért, hangversenyeket ad és igy gyűjti össze azt a szerény tőkét, amely egy, az afrikai vadonban felépítendő négerkórház alapköve. Rengeteg csalódásban volt ekkor része, mert a barátok elfordultak tőle. Hiszen nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket és beállt gyógyíthatatlan bolondnak, amikor arra vállalkozott, hogy néger vadakat fog gyógyítani és végleg elhagyja a ,,müveit" Európát. Az orvosi fakultás dékánja azt mondta, hogy oklevele ellenére legszívesebben bolondok házába küldené. Schweitzer doktori értekezéssel felel, amelyben kimutatja, hogy csak az mondható egészséges embernek, aki az evangéliumok gyakorlati szeretet-misszióját teljesiti a földön. Ez az értekezés ma az orvostudomány egyik legmélyebb írása.

Ember az embertelenségben

1913-ban 70 nagy ládát indít Afrikába. Ezek sziniiltig tele vannak a legszükségesebb gyógyszerekkel. Kétezer márka aranyat visz magával és amikor a felesége, aki vele megy, kineveti, prófétásan azt feleli, hogy az európai ,,müveit" emberiség igen közel van a legbarbárabb háborúhoz. Most már barátai is nevetnek rajta, de ő nem téritteti el magát szándékától és cipeli az aranyat. Ötnegyed évvel később kitör a világháború.

Lambareneben, egy kis missziós telepen fogadják a misszionáriusok és a bennszülöttek. Ott üt tanyát, azaz pléhből, fából és agyagból épiti fel a kórházat. Négyszáz kilométernyi körletben vadon. Felesége számára a bennszülöttek segítségével kis kunyhót hevenyész össze, ö maga úgyis egész nap és féléjszaka a kórházban dolgozik. És végtelen sorokban rajzanak elő az őserdő mélyéből a leprások, a maláriások, az álomkórban szenvedők, a reménytelen élőhalottak. Albert Schweitzer, teológus és orgonamüvész, iró és orvos segit, egyre segít és gyógyít. Erre még nem járt orvos és a bennszülöttek egy- része démonnak tartja, védekeznie kell váratlan támadások elől, más részük meg van győződve, hogy uj próféta jelent meg, de mindkét csoport különös figyelmet szentel a hetven gyógyszerláda tartalmának és ha hozzájutnak, úgy falják az aszpirint, a piramidönt és a mérget, mint a cukrot. Lassanként mégis rájönnek, mit akar velük ez a fehér ember és az első év leforgása után az ő nevétől visszhangzik az Ekvátor. Ámbár felkészült a háborúra, alig tudja elviselni, amikor megtudja, hogy kitört. Ekkor könyvet

ir a vadonban, az európai irodalom egyik legmélyebb könyvét: ,,Az élet szentségéről és sérthetetlenségéről". Alig készült el vele, parancs érkezik: 1917 szeptemberében hajóra kell szállnia, Franciaországban internálják. A kéziratot nem meri magával vinni, ezért az utolsó éjszaka kivonatot készít helőle és az eredetit egy bennszülöttre bízza. A kivonatot francia katonák megtalálták a bőröndjében és ebből akkora kavarodás keletkezett, hogy Párisnak kellett interveniálnia Schweitzer érdekében. Aristoteles „Politikája" is vele volt és ez még nagyobb bonyodalmak okozója lett, mert a franciák nem hitték el neki, hogy a könyv tartalma kétezeréves. Csak nagynehezen tudta velük megértetni, hogy már a régi görögök is politizáltak és Aristoteles nem német és nem kém.

Újra otthon és a második ut előkészítése

Többhavi internálás után kiszabadult és Strassburgba utazott, onnan Günsbachba, szülőfalujába ment, ahol nyolcvanéves apja még mindig pap volt. A front tizenöt kilométerre a falutól, az uccasorok romokban hevertek, de a nyolcvanéves ember kitartott kevésszámú megmaradt hive mellett. Békekötés után rövid ideig a strassburgi kórház segédorvosa és az egyik templom prédikátora volt egyben, majd Upsalá- ba ment, ahol megkezdte az Afrikába való költözködés előmunkálatait. Upsala püspöke segítségére volt és nagy hangversenykörutakat rendezett számára. Afrikából végre megérkezett a

OBELISZR

A neved idegen, szavadat alig értem, de mert szived kinyílt: hát enyém lett az éden.

Ismeretlen irás borítja nyúló tested ... holdfényben virágzói: hát szeretem az estet.

Tartásod tudatlan, gőgös-büszke az állad, lelkedből rámcsöppent: hát jó pihenni nálad.

A neved idegen, kezedhez nem is értem, de mert szived kinyílt: hát lecsuklik a térdem ...

Istanbul.

Urr Ida.

Széchenyi szellemében s a régi gondolat jegyében előadás sorozatot rendeznek Beregszászon a magyar akadémikusok

Beregszász, augusztus 17. (Saját szerkesztő- 1 ségünktől.) A kárpátaljai magyar akadémikusok egyesületének beregszászi csoportja a napokban tartotta meg évi rendes közgyűlését, amelyen az uj tisztikart a következőképpen választották meg: elnök Duruttya István tanárjelölt, alelnök Stark László, titkár Stenczinger Sándor, jegyző Horváth Gyula, pénztáros Szakady Sándor, kul- turreferens Pálfi László, sportreferens Ortutay Elemér, társadalmi referensek Nagy Erzsébet és Bíró Elemér, ellenőrök Török Ferenc és Tu- róczy Bertalan választmányi tagok Zapf László és Kubowich Árpád.

A közgyűlés gazdag és értékes őszi munka- programot dolgozott ki, amelynek során a beregszászi akadémikusok szeptember 7-én Té- csőn bállal egybekötött kulturestét rendeznek. ^

Szeptember 8—14-ike között tudományos előadásokat tartanak, melynek előadói sorában Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar akadémikusai nagy számban képviseltetik magukat. Az előadások programja a következő: 1. a filozófia, a vallás, erkölcs és világnézet kérdései; 2. a szociális és a nemzeti kérdés korszerű problémái; 3. Széchenyi, Makkai és az ujmagyarság; 4. az uj magyar történelmi szemlélet; 5. kisebbségi kultúra; 6. a kisebbség gazdasági helyzete; 7. cserkészet; 8. szervezeti kérdések. Előadók: Orbán László (Kassa), Estók Gyula (Ung- vár), Topercer László (Eperjes), Ónody Zoltán, a prágai MAKK elnöke (Derenyő), Csontos Bertalan (Kassa), Zapf László, Pálfi László, Szótér János és Stenczinger Sándor (Beregszász). Az előadások után, szeptember 17-én az akadémikusok hagyományos kulturestje és bálja.

várva-várt kézirat, amelyért nagy honoráriumot kapott a kiadójától és igy biztosította a maga számára a második afrikai utat, ezúttal szélesebb alapon. 1923-ban a prágai német egyetemre hívják, de ekkor írja meg nagy kultúrtörténeti müvét, nem fogadja el a meghívást és 1924-ben, tizenegy évvel az első indulás után, újra hajóra száll, hogy másodszor is felépítse a lambarénei kórházat, amely közben teljesen leégett. 1927-ig szakadatlan munkában telt az idő és aztán készen volt az uj kórház, valóban a pacifikálás és kultúraterjesztés legszebb hajtása, mert ehhez az imponáló épülethez a bennszülöttek hordták a köveket, a bambuszrudakat és minden darabja arról tesz tanúságot, hogy egy nemes ember tízezer vadat meg tud nyerni az igazi kultúrának.

Pál apostol misztikusa és orgonamüvész

A többszáz emberre berendezett kórház nagyobb tőkét igényelt és ezért alig készült el vele, hajóra ült és újra Európába jött 1927-től 1929- ig mint előadó és orgonamüvész egész Európát beutazta. Hangversenyzett, vagyont gyűjtött s amit az emberek az emberbarátnak nem adták, mert bolondnak tartották, megadták a zseni;' ; orgonamüvésznek és előadónak: hatalmas sikere volt mindenfelé. Nem a maga számára: Lam- barénenek, a kórháznak és a négereknek, kellett. Hangversenykörutjai alatt könyvet irt Pál apostol misztikumáról. Ezt a könyvet már ma a nagy misztikus irodalom legmélyebb alkotásai mellett említik. Lényege: meghalni és feltámadni, a nagy vezérszólam, gyakorlati etika kategorikus imperativusa: Albert Schweitzer élethitvallása. Mikor először indult Lambarénebe, Délafrikában már egy másik csodálatos ember hasonló működést fejtett ki, ha nem is mint orvos, de mint a lélek orvosa: Gandhi. Mindketten egyazon életet revelálják: hírnevük tetőfokán eltűnnek, meghalnak, hogy feltámadhassanak. így támadt fel harmadszor is Schweitzer: 1929 decemberében újra Lambarénebe ment, hogy müvét folytassa és most már végleg diadalra vigye. S ma a lambarénei kórház, amelyet az okos emberek ítélete szerint bolond kezdeményezett, szerencsétlen négerszázezrek szent helye és az igazi kultúra fárosza, hiúságok vásárát és szenvedélyek zajgó tengerét messzire fénnyel világítva be: útmutató mindenki számára, aki az evangéliumi szeretet gyakorlati követője és az igaz utat keresi.

*

Egyszer volt alkalmam Albert Schweitzerrel beszélni.

— Igazság és hit minden szellemi élet alapja, — mondotta akkor, — s ezért fordulok szembe a mai élettel, amelyből kiveszett a szellem. Az élet szent és sérthetetlen. A jövőben nem az európai és nem-európai gondolkozás fog megküzdeni egymással, hanem mint a patriarchális időkben az elemi gondolkodás a nem elemivel. Világosan: a hit a gondolkodással. A világ sorsát szemlélve megismerésem pesszimista, de akarásom és cselekvésem optimista. Ezen a megismerés sem változtathat. A küzdelembe beleőszültem, testem elfáradt, de lelkem minden akadályon keresztül eljutott a békességhez és a megnyugváshoz, S ha eljön a végső lemondás, úgy tudni fogom, hogy a lelkem meghódított egy darab őserdőt és számtalan embert mentett meg az életnek, tehát eleget tett a legszentebb követelménynek. A zeneesztéták talán másképpen gondolkoznak, de én úgy érzem, hogy ez él Bach halhatatlan müveiben és ezért nem ellentmondás, hogy teológus, orgonamüvész én orvos voltam egy személyben. Bach Lipcsében volt kántor, én Lambaréneben. Ugyanazon a hangszeren játszottunk, a lélek orgonáján.