Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-18 / 188. (3740.) szám

1935 augusztus 15, vasárnap

•i^CTMMá^-rniOiSP

5

tmmfi

írta: Móricz Zsigmond

A Hortobágy alkonyaiban olyan, mint az álmodó tenger, hajnalban pedig, mint egy kintfelejtett foltos selyemkendő.

Rőtvörös kendő selyme van kifeszitve a roppant távolságokban letüzött erdőcskék, cserények és tanyák cövekjei közé. Itt-ott egy-egy gulya, ménes, nyáj foltja van benne. Az egészet megvásta a szik s ki- fakitotta a kánikula napja.

Julius végén az ember lába szúrós, kemény, száraz fűszálak közt tapos, az állatok falkái úgy sétálnak, alig hajolnak le. Mit találnak ? A sós földet nyalják s délben nagyokat isznak rá a négyes csorda- kuton, ahol már nem a pásztor húzza a vizet, hanem az ártézi csapja ereszti. Nézem a szegény kancát, ahogy ráfekteti állát a vizre és asszonyosan metszett ajka közt mozdulatlan óvatossággal szíjjá fel, hogy még egy legyecske se jusson a fogai közé ; a borjú habzsol, nyitott szájjal hörböli a vizet s visszacsorgatja s aztán valamennyien elnéznek a határ felé, az ég alján, ahol nagy viztükrök libegnek, a délibáb .. . magasba emelve a nagyiványi tornyot, meg a kis erdőt, meg a Csécs-dombot.

*

Filmet forgatnak a Hortobágyon. Hozzájuk jöttem ki. Egy német rendező tavaly májusban egy filmriportot csinált, beleszeretett a Hortobágyba, itt maradt őszig, felvett 16.000 méter filmet : mindent, a föld, az ég, a ló és a csönd. A télen megbizíak, hogy írjam bele a Hortobágyba a legendát, a kultúrát és a szerelmet. Most azt szemezik bele a sivatagba.

A film elgondolása az, hogy egyetlen színész se lépjen bele. Ne legyen semmi hamisítás, semmi ferdítés, az arcokon semmi festék, a beállításokban semmi erőszakosság, a mesében semmi operett. Itt csak a tiszta, élő hortobágyi élet jelenik meg : a

csikósok saját magukat játsszák, a maguk szavaival.

Az ember azt képzelné, hogy igy játék filmet csinálni. A Hortobágy a kimondhatatlan nyugalom és csönd hazája, ahol éjjelnappal mindenki jelen van s a helyén áll. Az operatőr csak kimegy és hozzáfog filmezni ... És ime, másfél éve folyik a munka s még mindig messze van a vége. Hogy lehet az ? Az operatőr innen Sumatra szigetére megy hasonló művészi filmet készíteni: a Hortobágy versenyez Sumatrával, éppen oly ősi és természeti csoda. De minden csodához nehezen lehet hozzáférni.

A reggel azzal kezdődik, hogy öt órakor mindnyájan készek vagyunk az expedícióra, csak a lányt várjuk a vonattal. Tudni kell, hogy a pusztán asszonyi állatnak nincs helye. Minden csikósnak van egy tanyása, aki férfiember, az asszony csak a hidi vásárkor szokott kijönni, máskor nincs itt semmi keresnivalója. Miért is ? A tanya körül nincs kert, mert ebben a földben nem nő meg a virág, se a sárgarépa, vagy a borsó... Szikes talaj, nem nő itt semmi, csak a vadfü. A szerelemhez azonban lányra szükség vagyon, igy a szomszéd falvakon kerestek lányt. Most azt várjuk. A vonat meg jön, a lány nem.

— Nem baj, — mondja Höllering mester — érte küldjük az autót Egyekre.

Egyek itt van a szomszédban, a Hortobágy határán, alig 28 kilométer. Éppen annyira, mint Lányfalu Budapesthez. Nyolc órára meg is jön Egyekről az autó. Benne ül a kislány; az édesanyjával; mert az édesanya nem ereszti a lányát magában a csikósok, gulyások és a filmesek közé. Mi is beülünk s indulunk a tövig kiszáradt Hortobágy folyó partján. Egy bögre viz nincs a mély mederben ; a fenekét fü lepte el. Ez a folyó századokkal ezelőtt még, azt mondják, jelentékeny viz volt. Ennek a partján épült akkor Debrecen városa.

Alig megyünk tiz kilométert a kiégett pusztaságon, lovasember jön szembe három lóval. Egyen rajta ül, a másik kettőt vezeti. Hát a cifra ménes számadója, akihez indultunk. Az éjszaka két lova megbetegedett, vinnie kell az állatorvoshoz a Mátéra ... Ma vele nem filmezünk . ..

Ballagunk az autóval a marhanyomos pusztán, elérjük a tanyát.

Legalább a feleségét, megnézzük. A ciframénes csikósgazdájának ugyanis rendesebb >

háza van s az asszonyt nyárára kint tarthatja.

— Hun a gazdasszony ?

— Nincs itthon, —- felel egy pompás legény, aki mezítláb éppen disznókat hajku- rász <—■ eement árvaganét szedni.

Ez itt a tüzrevaló. Erdő a Hortobágyon alig mutatkozik s abból fát kivágni tilos.

Mondjuk a bojtárnak, üljön föl az autóba s menjen érte.

— Nem lehet, aszongya, mer ma eresztették ki a kismalacokat. A számadó azt mondta, a félszemem rajta legyék.

— Majd vigyázunk mi addig rá.

Elmosolyodik. Megértjük, hogy nem bizza

ránk a kismalacokat, ahho ember kell.

Szerencse, hogy itt van velünk egy kis- bojtár, a Pista gyerek, ez elég ember ehhez. Át is veszi a kommandót s a legény igy el- bílleg az autóval az asszonyért.

Félóra se kell, már itt is vannak. Nagyon- derék öregedő asszony, nagy szívességgel invitál be a lakásába. Megnézzük a ruháit.

Azt is tudni kell, hogy a csikósok ma is kék ingben, gatyában járnak, a fejükön a régi kemény csikóskalapokkal. A nők azonban a legújabb párisi divat szerint öltöznek. Az öreg csikósné is olyan slafrokkban van, mint egy józsefvárosi tésasszony. De a régi ruhái nagyon jó ruhák. Bő szoknya, fekete ternó. még a nagykendője is lioni selyem, apró piros virágokkal. „Ebbe esküdtem 32 évvel ezelőtt.“ Feketében esküdött.

— Hányszor volt ez magán életében ?

—1 Biza nem sokat. Mindig ezt vettem fel a gyerekeim esküvőjére. Meg ebbe fognak engem eltemetni.

Úgy mondja, mintha még egy utolsó nagy örömünnep várna rá ebben a ruhában.

Mondja a rendező :

—' Most elmegyünk a Cinege-tanyára. Hátha ott tudunk valamit csinálni.

Beülünk az autóba s újabb tiz kilométeren át rázza a lelkünket az autó, mig megérkezünk a híres csikóshoz.

— Hol a gazda ?

—- Elment, — szól a mezítlábas tanyás közömbösen — nem mondhatom meg, hogy hova . . . halászni ment a Hortobágyra.

Hát itt is aligha lesz film ma.

— Van viz a Hortobágyban ?

■—■ Van egy kis darabon.

— Van benne hal ?

—• Szeretnénk, ha vóna. De ha van is, nem szabad kivenni. Nagy a büntetése. Egy túzokért is 80 pengőt kell fizetni, ha valaki le tanál ütni egyet.

A tanyán olyan tisztaság van, a nádból font ,,vasalóban“ és a kis épületben, mint a hajó fedélzetén.

Tűznek azonban nyoma sincs.

—' Mit főz ebédre?

—' Ebédre nem főzök, csak vacsorára.

— Akkor van ideje, hát menjen el az autóval és hozza haza a gazdát.

A nagybajuszu öreg tanyás odaül a sofőr mellé, én is kiváncsi vagyok, hogy megy az orvhalászat a száraz Hortobágyon s beír '

ülünk a kocsiba. Ahogy billegünk-balla- gunk, ráz az autó, egyszer csak egy hetyke kis ember Iából szembe velünk az avarban,

mezítláb. Ez ő maga, személyesen, Czinege János számadó csikós. Összeérünk.

— Mi újság ?

— Nagy baj van. Beleesett egy tehén a Hortobágyba, most ki kell huzni.

— Hogy esett bele ?

— Hát az urak elbántak a Hortobággyal. Kotrógéppel kiásták a medrit neki. Pedig mink itt imádkozunk egy kis vízért, itt nem önti el se a búzát, se a kukoricát. Május óta nem volt egy szem eső, kétszer volt valami harmatforma. De ha tavasszal viz vóna a csatornán, a meg rögtön leszalad. Kiszárítottak eccóval bennünket tejjességgel.

— Van-e benne hal ?

— Dehogy van, fene van, még béka sincsen benne,

— Hogy esett be a tehén ?

— Mentek a parton. Egy kollégája belökte. Olyan a tehén, lökdösődik.

Ma már evvel nem lesz felvétel. Azt mondja a rendező :

— Akkor elmegyünk Mihályért. Itt a kislány velünk, megcsináljuk a szerelmi jelenetet.

Mihály egy másik számadónak a bojtárja. Újra valami tiz kilométer. Odaérünk. Három-négy legény támasztja a karám oldalát. Mind mezítláb. Mihály nincs.

— Kijött egy gazda szekerén, oszt elvitte, mert valami lovat akar venni, hát elvitte, hogy fogja neki a lovat a ménesből.

Utána az autót. Úgy tizenegy órára meg is jön Mihállyal.

A Mihály átveszi a szivardukanciát s rögtön nekigyürkőzik, hogy megpróbálja a szerelmet. A kislány mamája egy pillanatra sem akarja együtt hagyni vele a lányát, pedig az eféle nem megy anyai szem előtt.

De nem megy az sehogyse. A dialógus hat kurta mondatból áll. Nem akarnak őszintén szólani. Próbálunk, próbálunk: a fiatalok csak úgy beszélnek, mint az iskolában a gyerekek, mikor felmondják a leckét.

Azt mondja Höllering s nevet:

— A film, az nem színpad. Itt próbákra nincs szükség. Itt a rendezőnek nem az a feladata, hogy, mint a színházban : egy kitalált helyzetbe belenevelni a színészt: én nem is mondom meg, miről van szó. Egyiket beállítom itt, a másikat ott s ellopom a szükséges mozdulatokat. A láda fedelét annyiszor csapja le, mig a kellő tűz benne nincs. A többi a kötter dolga, a vágóé, aki összenyirja a képeket.

Igazat adok neki. A film valóban más. Nem színpad. A filmben az az értékes, ha az élet önkéntelen mozdulatait tudja a kép közölni. Minél nagyobb színész valaki a színpadon, annál kevésbé alkalmas a filmre. A nagy színész mindig totálban játszik, vagyis maga körül érzi a teljes színpadot, ahol ő az ur és az egész nézőteret, ahol csak őt tapsolják ; a filmnél viszont a

AZ OLASZORSZÁGI NAGY ÁR VIZ PUSZTÍTÁSAI OVADA VÁROSBAN

S

Vese-.ftólyag-,

epebaiosok m

specifikus ji gyógyvize a \

FORRÁS

legtitkosabb rezdüléseket kell meglopni az operatőrnek. *

Rábízzuk a dolgot a rendezőre s megyünk a gázkuthoz, ahol egy pár elmaradt kis jelenetet kell még pótolni.

A jelenet az, hogy a kisbojtár, viharban, földcsuszamlás miatt, mikor beleütött a villám a gázkutba, beleesett a gödörbe. Már ez mind fel van véve, ahogy a kút fenekén fekszik, ahogy kiemelik, már láttam is levetítve, most még annyi kell, hogy a gyermek egy sátorban juhászbundával letakarva fekszik, —- meghallja, hogy a gép újra búg, erre kiugrik a bundából s vígan kiszalad.

Felállítják a sátrat, elhelyezik benne a fiút, beállítják a gépet, centiméterrel lemérik a távolságot a lencse és a fiú arca közt, végigcsinálják a próbát.

—• Ne aludj, csak nézz le a bundára.

— Nem látom az orromtól.

—« Ne beszélj. Ha azt kiáltom : most... akkor felveted a fejed ... Ha újra kiáltok : most... akkor felugrassz és kiszaladsz.

Kipróbálják.

—’ Miért kaptad fel olyan gyorsan a fejed ?

— Ha úgy rámkiáltott.

— Ne szájaskodj.

No, már minden rendben van. Az operatőr belenéz a gépbe, a rendező belenéz a gépbe, én is belenéze>k a gépbe, akkor sötétség.

Ijedten nézünk szét: a nap elé felhő került. Ha nap előtt felhő van, akkor nincs árnyék, ha nincs árnyék, nincs plasztika, minden egyforma sötét. Az egész társaság nekilát felhőt nézni. Mekkora a felhő, mikor tud a nap kibújni alóla ? Előveszem az órámat. Szaktanácskozások. A pásztorokat is kikérdik, mennyi ideig szokott tartani egy büdös felhő a Hortobágyon ?

—- Bár egy hétig csorogna — felelnek.

Harmincöt perc. Jegyezgetek, egyszer csak meglátom a ceruzám árnyékát a papíron : Itt a nap.

Mindenki rohan a helyére. A kisfiú azóta a bunda alatt fekszik s már pirosra főtt, mint a rák.

Beállítják a gépet, elpróbálják a jelenetet kétszer, akkor kezdődik a felvétel : hopp, újra sötétség, uj felhő van a nap előtt.

Kezdődik az egész élőiről. Újabb félórai várakozás. Öt perc hiján már félegy, még semmit se csináltak.

Végre tiszta a nap. Beállítják, kipróbálják . .. Mikor a felvétel kezdődnék, azt mondja Pista, a fiú :

—■ Adjanak már egy tojást, meghalok éhen.

— Miért nem ettél addig, mig felhő volt ?

— Ha senki se nézett rám.

Karhatalommal visszafektetik a bunda

alá. Most azután elkészül a felvétel. Háromszor egymás után, valamelyik csak jó lesz, illetve a háromból egyet majd össze- nyir a kötter.

Az éggel azonban baj van. Két hónap óta egy csöppentés eső nincs és ma oly vigasztalan felhők jönnek valahonnan északról, mint a bánat. Hiába vigasztalnak a pásztorok, hogy nem lesz ebből eső, — mit ér az a filmnek, ha semmi kilátás a napra.

Három órakor abbahagyjuk a reménytelen várakozást. Mellettünk hever a gulya. A kiszáradt füvek esdekelve merednek az ég felé, mely tele van sürü felhőkkel. Mintha már nem törődne szegény emberekkel az ég sem : csak a filmet, rontja el. de vizcsöppet nem hullat. . . Egy öreg bika oly busán hever, meg lehet a homlokán simogatni a kondor szőrt.