Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-10 / 182. (3734.) szám

“KO" Ma^agyrádiómMM

SZ^m ^ ®*^**®*®^ 1935 augusztus

Előfizetési árj évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség; Prága 1IH Panská

évre 76, havonta 26 Ké* külföldre; évente 45^ /\ SzlovenSzkÓÍ ÓS TUSZUlSzUól TnCLQHQTSáQ allcel2, 1L emelet • Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • . . . ö Prága II, Panská ülice 12, III emelet

fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON; 303-11. ® •

Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.- KL SÚRGÖNYCIMr H1RIRP, PRflHfl.

Ismerős csatakiáltás a túloldalról

(*) A Komintern kívülről és távolról annyira sorsdöntőnek látszó határozata, hogy tudniillik ezentúl a forradalmi proletariátus a polgári demokráciákat támogassa a fasizmus ellen és tömörüljön egységfrontba minden olyan párttal, amelynek oka van aggódni a fasizmus diadalától — egyelőre, ugylátszik, nem sokat változtatott az európai munkásfrontok politikai helyzetén s egyedül Franciaországban jött létre az egységfront, de itt sem moszkvai parancsszóra, hanem belpolitikai események nyomására. Hanem azért mégis érdekes és tanulságos a fordulat, amelyhez nem egészen húsz esztendő alatt elérkezett a kommunista párt. Nem egészen húsz évet mondtunk, mert nem 1919, tehát a harmadik in- ternacionálé megalakulásának időpontja, hanem 1917 volt sorsdöntő dátum a forradalmi szocialisták történetében, amikor végre győzött a szociáldemokrata párt radikális és antimilitarista ellenzéke és ha nem is vette át azonnal a látható vezetést, —► már csak azért sem, mert hiszen vezérei vagy börtönben ültek, vagy a fronton harcoltak —r a tömegek átrajzottak hozzá a kompromisszumos oldalról és például Ausztriában a vezetőket is magukkal cipelték, rájuk kényszerítve a radikálisok programját. Az öreg Adler nem szívesen vállalta börtönben ülő fiának programját, mert sokkal inkább volt osztrák ebben a keserves pillanatban is, mint proletár, aminthogy valójában soha nem is volt proletár, hanem mindig csak proletár-vezér volt, ami pedig, látjuk, egészen mást jelent. És

1917-ben győzött Oroszországban Keren- szkivel szemben egy kis radikális csoport Lenin vezetése alatt, amely azonnali és mindenáron való békekötést akart, szemben Kerenszkivel, sőt szemben a szocialistáknak egy csoportjával, amely elfogadhatatlannak és végzetesnek tartotta a németek békeajánlatát. Sőt, az igazság az, hogy Trockij és Joffe, akikről éppenséggel nem mondható, hogy orosz hazafiak lettek volna s Brest- litowskban nem is gondoltak soha egy pillanatig sem Oroszországra, hanem mindig csak a világforradalom esélyeit latolgatták, — ugyancsak sértődötten keltek fel a tárgyalóasztaltól, amelyen Hoffmann tábornok csapkodott öklével. De végül is a közvélemény nyomására kénytelen volt Moszkva elfogadni az elfogadhatatlannak látszó békeföltételeket, ha nem akartak Le- ninék arra a sorsra jutni, amire ők juttatták Kerenszkit.

Három esztendővel tehát azután, hogy a világ összes szocialista pártjai ellenjegyezték a háborút, holott az ő felfogásuk szerint a háború nem volt egyéb az annyira gyűlölt kapitalizmus imperialista előrelendülésénél, tehát morálisan alig volt menthető szocialista szempontból ez a magatartás — bekövetkezett a legélesebb cáfolat ■arra a taktikára, amit — ne keressük, hogy milyen kényszerűségek nyomására —

1914-ben követtek a szocialista pártok. S ezt azért idézzük azoknak az emlékezetébe, akik merő ideológiai sznobizmusból mindennek tapsolnak, ami szélsőbaloldalról jön, mert gyanús hasonlóságot látunk az 1914-es szocialista taktika és a Komintern uj taktikája között. Akkor a német, de főleg osztrák szocialista párt háborús kiállását azzal magyarázta, hogy „az átkos orosz cárizmus, minden szabadság eszme eltiprójáA forrongó Franciaország

Gyarmati katonaság tartja megszállva Toulont

0t halottja és száz sebesülje van a véres éjszakai küzdelemnek - irestken, Le Havreben helyreállt a nyugatom - A baloldali képviselők klubja tanácskozik

Páris, augusztus 9. Tegnap a késő esti órákban egész Parist lázba hozták a touloni zavargásokról szóló jelentések. A tegnapi napon úgy látszott, hogy a bresti és havrei tüntetésekkel kiadta mérgét a munkásság elkeseredése és sikerül a kormánynak enyhültebb légkörben letárgyalni az esetleges kompromisszumos intézkedéseket, amelyeket egyes kategóriákban keresztül fognak hajtani a takarékossági rendelet keretén belül. A touloni események azonban döntően megváltoztatták a helyzetet és ma már úgy látszik, hogy Laval takarékossági dekrétuma polgárháború felé hajtja Franciaországot.

A touloni véres éjszaka

Az „United Press" jelentése szerint a touloni tölténygyár kétezer munkása sztrájkba lépett és vörös zászlók alatt fölvonult a városban. A fölvonulást a katonaság meg akarta akadályozni, ez azonban csak súlyos nehézségek árán sikerült. A munkásság mindenütt heves ellentál- lást fejtett ki, úgyhogy többhelyütt összeütközésre is sor került a katonák és munkások között. A belügyminisztérium által kiadott hivatalos jelentéssel szemben megállapítják, hogy a touloni zavargásoknak három halottjuk és ötven súlyos sebesülfcje van. Az United Press tudósítójának értesülése szerint Bar tartományi főnöke, akinek az ügykörébe tartozik Toulon is, a katonai parancsnokságtól ágyukat és katonai megerősítést kért azzal az indokolással, hogy a touloni munkásság fegyveres ellentállásra készül. A munkásnegyedekben tegnap éjszaka heves lövöldözésre került sor, úgyhogy a munkásság által lakott uccákat ostrommal kellett a katonaságnak elfoglalni. Azt a tényt, hogy a touloni harcoknak halálos áldozatuk is van, tegnap a késő esti órákban félhivatalosan is megállapították, de az első kommüniké nem mondja meg határozottan, hogy hányán haltak meg a touloni harcokban. A hatóságok titkolódzása — állapítja meg az United Press — fokozza a nyugtalanságot és bizonytalanságot Parisban. Tou- lonban tegnap este száz személyt tartóztatott le a rendőrség.

Barrikádharcok Toulon uccáin

A Csehszlovák Távirati Iroda touloni jelen- I tése szerint az uccai harcok tegnap délután négy órától egészen éjszaka két óráig tartottak. Három személyt megöltek, ötven súlyosan megsebesült. A súlyosan sebesültek között van egy touloni rendőrfelügyelő is, aki haslövést kapott. A tüntetéseket az robbantotta ki, hogy délután a touloni lőszermunkások bresti kollégájuk temetése alkalmával negyedórás tüntető munkaszünetet tartottak. Az agitátorok biztatására a munkások elhagyták munkahelyeiket, kiözönlöt- tek az uccára és zárt sorokban át akartak vonulni a városon. A rendőrség meg akarta akadályozni a munkások fölvonulását és ebből keletkezett a véres touloni polgárháború. Az esti

I órákban annyira elmérgesedett a helyzet, hogy az összes gyári munkások kivonultak az uccára, magukkal sodorva az ucca valamennyi kétes elemét és rombolni és pusztítani kezdtek. Az egy;V fontosabb középület előtt állomásozó gárdistákat és lovas csendőröket megattakirozták a kövekkel és revolverekkel fölfegyverkezett tüntetők. Mindenütt lerombolták a villamos- és gázkészülékeket, úgyhogy a város nagy része sötétségbe borult. A késő éjszakai órákban a tüntető munkásokat sikerült visszaszorítani a perifériákra, ahol azonban elbarrikádozták magukat és a barrikádok mögül sortüzet adtak a rendőrségre. Az előrenyomuló rendőrséget és katonaságot a munkásnegyed házaiból is lóvénak megdöntésére" össze kell fogni akár az ördöggel is a nyugati proletariátusnak. Csak fel kell lapozni az 1914-es események krónikáját és bele fogunk botlani azokba a jelszavakba, amelyek most röppentek világgá Moszkvából és általános riadalmat keltettek az egyik oldalon és általános örömrivalgást a másikon. Ezt a taktikát tehát már kipróbálta a marxista munkásság és nem nekünk fáj a fejünk miatta, hogy most újra kísérletet tesz vele —• csak éppen néhány tanulságra akarjuk felhívni a figyelmet.

A háború előtti időszakban a világ valamennyi szervezett munkása, különösen azok, akik a híres Baldwin-féle Rajna- vonaltól keletre és délre laktak, néma meg- illetődéssel fordultak Berlin és egyáltalán a német munkásmozgalom felé és onnan várták a forradalmi nap felragyogását. Az egész orosz munkásmozgalom például német

I teoretikusokon nevelődött és Lenin, amilyen élesszemü reálpolitikus volt és minden olyan kérdésben, amelynek volt reálpolitikai kisugárzása, nem kevésbé éleselméjü teoretikus, annyira hü és szolgai másolója a „német mesterek" müveinek, okoskodásainak és talmudizmusának. Mert a németek, hogy egészen pontosak legyünk, kevés „zsenit" adtak a világnak, de annál több „mestert" — minden területen, még a forradalom területén is. Amit a háború előtt a német munkásság nagy vezérkara tett, az olyan szent volt a dogmatikus szocialisták szemében, mint amilyen szent most az Oroszország felé hajló bolseviki fülének a moszkvai orákulum. S ez a német munkásság adta ki a jelszót 1914-ben, hogy ama bizonyos junkeri Németországgal is szövetkezni kell, de szövetkezni kell a Ballplatzzal is, aminek aztán legalább annyi része volt az orosz cárizmus terhére irt európai szasek fogadták. A tüntetők egy része benyomult az állomásra, hogy megakadályozza a párisi vonat elindítását. Két óra tájban a város alsó részen, a munkásnegyedekben még tartották állásaikat a tüntetők, ekkor azonban megérkezett az első katonai megerősítés, amely gyarmati katonaságból állott. A színesek azután egyetlen rohammal bevették a munkások barrikádjait és megtisztították az uccákat. Harminc személyt az éjszakai ostrom alkalmával letartóztattak, közöttük van a kommunista párt egyik városi tanácsosa és egy olasz állampolgár, akit revolverrel kezében fogtak el. Érdekes, hogy nemcsak a rendőrség oldalán harcolnak gyarmati katonák, hanem a tüntetők között is számos néger és arab munkás verekszik, A letartóztatás alkalmával beszállítottak a rendőrségre több algíriéit is, akik a municiógyárban voltak segédmunkára alkalmazva és résztvettek a tüntetésekben.

Reflektorok fénye mellett folyik a harc

A város egyes pontjain a tüntetők a háztetőkről lövöldözni kezdtek a sötétség leple alatt. Csakhamar azonban tengerészkatonaság vonult ki és fényszórókkal megvilágították az uccákat. A kísérteties éjszakai küzdelem a munkásnegyedekben a fényszórók éles, vakító világa mellett folyt le. A tüntetők köveket, revolvereket és puskákat használtak a küzdelemben. A város több pontján föltépték az uccakövezetet, barikádokat építettek és akadályokat, hogy a lovas- csendőrség nem tudjon keresztülhatolni, A közelharcban, amit különösen a lovascsendőrökkel vívott a munkásság, késeket is használtak, főleg a lovak ellen. Toulonban a „Petit Soir" cimü lap szerkesztőségi épületét teljesen összerombolták. A hivatalos jelentés két halottról számol be, mig a „Petit Párisién" megállapítása szerint öt halottja és kétszáz sebesültje van a touloni véres éjszakának.

(FOLYTATÁS A 2. OLDAL II. HASÁBJÁN.)

badságmozgalmak elfojtásában, mint a cárnak, sőt talán még több is, — s egyáltalán szövetkezni kell mindenkivel, aki a cárizmus nyakát akarja szegni. Ugyanezt vallották az angol és francia szocialisták, akik viszont csak arra emlékeztek, hogy mit müveit a világ „szabad lelkiismeretének feleszmé- lése" ellen Potsdam és Bécs, de ők legalább azzal vigasztalhatták magukat, hogy akadt egy Jaurés a soraik között — a németek, a szocializmus hiteles elméleti és mozgalmi tudorai között azonban egy se akadt, aki megmondta volna, ami három év után minden német prolinak eszébe jutott, hogy ez a szövetség nem oda vezet, hogy a cárizmus megdől, hanem oda, hogy minden összeomlik és felpörkölődik ebben az általános öldöklésben, a vérnek és vasnak szakadatlan viharzásában —' igen, többek között az orosz cárizmus is, de sok más egyéb is. És ugyanígy fest a dolog a másik tábor szem-