Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-01 / 174. (3726.) szám

2 1935 augusztus 1, csütörtök. 'PRXGAlAYeuAARHJKLSa A lengyel kormány nem tiltotta be a lengyel-tescheni emlékünnepélyt, amely csehszlovákellenes tüntetéssé fajult A prágai sajtá egyöntetűéi) megállapítja Varsó felelősségét támaszkodhat Olaszország egy más hatalom se- gitségére. Sőt, mint ahogy a jelek mutatják, az ellenkezőjével kell számolnia. Katonai szem­pontból nézve a kérdést, rendkívül egyszerű az a feladat, amelyet Olaszországnak meg kell ol­dania: Genffel, Genf nélkül, vagy Genf ellen. A megoldásnak azonban csak egyetlenegy mód­ja és lehetősége van. A többi, úgynevezett po­lemikus motívumok ugyancsak fontosak, de döntő jelentőségük nincs. Abesszínia népszövetségi kormányzás alá kerül? A „Times“ Laval és Edén tegnap éjszakai beszélgetésével kapcsolatban rendkívül érdekes részleteket közöl arra az állítólagos javaslatra vonatkozóan, amelyet a hatalmak a mai nap fo­lyamán a népszövetség elé terjesztenek. A javas­lat e hirek szerint a népszövetség részére kíván mandátumot biztosítani Abesszínia fölött. Abesz- szinia élére népszövetségi biztost állítanának, az abessziniai közigazgatásba pedig népszövetségi hivatalnokokat helyeznének el. Olaszország he­lyiérdekű koncessziókat és jelentős gazdasági engedményeket kapna, de semmi szin alatt sem kapná meg a teljes értékű és kizárólagos felügyeleti jogot Abesszínia fölött. Abesszínia ellenértékűi a népszövetség védelmében része­sülne, azonkívül pedig jelentős financiális támo­gatást kapna Génitől. A Morning Post vélemé­nye szerint a népszövetség ilyenfajta beavatko­zását Abesszínia belső életébe azzal indokolná meg, hogy Abesszínia kormánya nem teljesítette mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket a népszövetségi tagság rája ró. Ebben az esetben számolni lehetne azzal, hogy Olaszország beéri ezekkel a gazdasági engedményekkel, amelyeket már korábban helyeztek kilátásba részére. Ugyanekkor pedig Abesszínia megmenekülne at­tól, hogy egyoldalú, felügyeleti jogot gyakorol­janak fölötte. Genua, julius 31. Az „Ernam"-gőzös tegnap újból íöblezer munkást szállított Északolasz- országból Keletafrikába. „Tőröket is lándzsákat éles Jenek** London, julius 31. „Több mint egymillió abessziniai készül a háborúra, fegyvereiket tisz­togatják, tőröket és kardokat élesítenek, még a tirérr- gyermekek is láiidzsavetésben gyakorol­ják magukat", — jelenti a Reuter-iroda tudósí­tója Addis Abebából. A jelentés szerint az abesz- szin fővárosban nagy elkeseredést keltett, hogy az olasz követ távoltartotta magát a császár tis; ' 'síére rendezett születésnapi ünnepségektől. ( Tanácsadói befolyására a császár már azzal a gondolattal foglalkozott, hogy megszakítja a diplomáciai kapcsolatot Olaszországgal, mint­hogy szerinte az olasz követ magatartása a le­hető legnagyobb sértés volt az abesszin uralko­dóra nézve. Egyébként Abesszíniában senkinek sincs fogalma arról, hogy a népszövetség ta­nácsa milyen megoldásra készül az olasz—abesz- szin kérdésben, helyesebben nem tudják, hogy mi az érdekelt nagyhatalmak tényleges szándé­ka. Egy magasrangu abesszin hivatalnok kijelen­tette a Reuter-iroda tudósítója előtt, hogy az abesszin kormány nem reméli, hogy a háború még elkerülhető volna. Mussolini túlságosan messze ment el, hogysem fél útról most vissza­fordulhatna* . Aden, julius 31. A Reuter-iroda értesülése szerint az olaszok a jemeni imámhoz jegyzéket intéztek, amelyben azt kérik, hogy az imám en­gedje meg, hogy az olasz hadvezetőség katoná­kat toborozzon Jemen területén. Ezt a kérelmet az imám elutasította. Ugyanekkor hasonló ké­relem futott be az abesszin kormány részéről is, és amint hírlik, az abesszin kormány kérésének az imám eleget fog tenni é3 megengedi, hogy az abesszin hadsereg részére katonákat toborozza­nak. Budapest helyett — Ébeminia Budapest, julius 31. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Ma Budapestre érke­zett az olasz fasiszta egyetemi ifjúsági szövetség altitkára, Mezzasoma főiskolai hallgató, aki kö­zölte a budapesti ifjúsági világbajnokságok ren­dezőségével, hogy az olasz főiskolások nem ve­hetnek részt az augusztusi világbajnokságokon, mert nagyrészük jelentkezett az Abesszíniába induló olasz hadseregbe. 49 De George gyorsan a kapuhoz ugrott, kinyi­totta azt és a kocsi begördült az uradalomba. És ebben a pillanatban mintha varázslat történt volna. A sötétség oszlopai rendetlen hadban fu- tamodtak meg a hajnal támadása elől. Fél hat óra tájban volt ez. Mintha tündérkertbe szaladt volna az autó. Széles, kavicsozott ut vezetett az elkerített területre, hatalmas kerten szaladt végig az autó, jobbra-balra rendezett virágágyak, gon­dosan betakart rózsatövek, sok-sok halmon, gyü­mölcsfák és egy kis emelkedésen egy bűbájos, piros cserepekkel fedett úri lak, amelynek há­rom kéményéből vigan emelkedett a füstfelhő az égnek. Az autó felszaladt a kis halomra és ott egy kis térségen állott meg, az egyik ajtó megnyílott és egy fejkötős idősebb asszony, meg két fiatal leány szaladt az érkezők előbe. Az idős asszony szemében könny csillogott, amikor Bürke frissen ugrott elébe, mintha csak egy-két napos távoliét után tért volna vissza a régi, kedves hajlékba. Az asszony nem tudta el­fojtani meghatottságát és köténye csücskét sze­méhez emelte. — No, csak nem fog sírni, Julienne néne, — szólt rá tréfásan Bürke, s magához szoritva az asszonyt, megveregette a hátát. — Hát ez min- dig igy van a tékozló fiúval. Megszökik, elván­dorol messze földekre, de egy szép napon, ami­kor már nagyon az eszében forog Forest Hill, szépen hazatér. Körülnézett kis birodalmán és megelégedetten mondotta: — Látom, szép nődben tartottak mindent. De vendéget is hoztam, Julienne nésie! Adelaide már ott állott mellette és barátságos mosollyal nyújtotta a kezét a néni felé. Az meg­törölte kezefejét a kötényében és örömtől csil­logó szemmel ragadta meg a feléje nyújtott fi­nom leánykezet. — Jézusom... csak nem?... Adelaide elértette, mire célzott Julienne néni és egészen a füle tövéig kipirosodott. Szerencse, hogy Bürke már nem hallotta ezt a kérdést és nem látta a leány zavarát. Ott rendelkezett a holmik körül. George je­lentette, hogy a Londonban összecsomagolt hol­mikat már kihozta és rendben elhelyezte. — Állítsd az autót a garage-ba, Marianne pe­dig breakfestet szolgáljon fel. Nagyon meg va­gyunk ám éhezve ... A karját nyújtotta Adelaidenek és bevezette uj otthonába. A leányon olyan ünnepélyes érzés vett erőt, mintha templomba lépne. Istenem, amióta az ő szülei meghaltak, elvesztette az otthonát. Örö­kösen szállodákban tanyázni a föld különböző pontjain, meg egy régi hajó semmi kényelmet nem nyújtó kabinjában élni zord tengerészek kö­zött, akikből csak olykor-olykor tör fel az em­beri érzés, nem olyan élet volt az, amely meg­felelt volna a leány gyöngéd érzéseinek. Adelaide azt várta, hogy egy szerény, ódon angol uriházba kerül és most ámulattal vette észre, hogy a kívülről annyira szerény tenger­parti lak a valóságban főúri kényelemhez szo­kott emberek igényeit is tökéletesen kielégíti. Minden kis méretekben volt meg, de aztán min­den megvolt, ami a modem angol élet kényel­méhez szükséges. Az előcsarnok hűvös volt és csöndes, mint a kripta, de falazata márványla­pokkal volt fedve és gyönyörűen kiképzett dór oszlopokon csüggő bőrfüggüny választotta el a tulajdonképeni halitól. A hall köralaku volt. Egyik oldalán hatalmas kandallóban ropogtak a hasáb fák, a kandalló díszes volt és művész munkája, ilyet még nem is látott a leány és hosz- szan szemlélte el. A hall végén lépcső vezetett a lakosztályokba. A középen volt a könyvtár, a mellette lévő kisebb szoba képtárnak volt be­rendezve, tele a tizenkilencedik század legjobb angoljainak munkáival. Jobbra a könyvtártól egy teremnek beillő helyiségben Bürke sok-sok útjá­ról idekerült emlékek, néprajzi furcsaságok és vadásztrofeák díszelegtek. E mellett a szoba mellett barátságos kis helyiség volt berendezve, ennek a falán csupán családi képek, öreg por­trék és fotográfiák voltak elhelyezve. Bürke bevezette Adelaidet a jobboldali szo­bák legvégsőjébe. A leány úgy képzelte, hogy valami intim kis szoba lesz az, amelyben a fo­rest hill-i napokat leéli és most, hogy a lakosz­tályba lépett, meg kellett győződnie arról, hogy egy minden kényelmet kielégítő kis lakást bo­csátottak rendelkezésére. Az egyik leány, aki fo­gadásuknál ott volt, mosolyogva állott a kis fo­gadóban és rámutatott Adelaide csomagjaira, amelyeket részben Londonból szállítottak ide közvetlenül, részben most hoztak magukkal a hajóról. — Marianne mindig a rendelkezésére áll, ami­kor parancsolja, — szólott Bürke. — Nos, hogy van megelégedve otthonával? Mosolyogva nézte a leányt, aki a meglepetés­től alig tudott magához térni. Bürke sorba nyitogatott be a szobákba. A fogadóból balkézre a hálószoba nyílott, eb­ből kis ajtó nyílott a fürdőszobába, amelyben beépitett és márvánnyal kirakott medence volt. A fogadóból jobbkézre viszont a nappali nyí­lott. ezt mintha vadonatujan rendezték volna be, csupa fehér bútor, vázák, intim kis képek, sző­nyegek a falon. — A húgomé volt, szegény kis Edité, — mondta Bürke és szomorúság rezgett a hangjá­ban. Idáig nem is beszélt arról, hogy testvére is volt, aminthogy eddig alig is beszélt magáról, családjáról, eltöltött éveiről, gondolatairól, ar­jünk azon, — Írja a lap, — hogy a lengyel kor­mány betiltotta-e, vagy sem a tüntetést: fontos az, hogy a lengyel kormány a revízió mellett vall szint. A cseh néppárti Lidové Listy azt írja, hogy a lengyel kormány azt hiszi, hogy annyi barátja van a világon, hogy nem fontos neki a Cseh­szlovákiával való jóbarátság. A lap hangsúlyoz­za, hogy Csehszlovákia a revízió ellene és a bé­ke mellett lesz és ez a front Európában Német­ország és Lengyelország nélkül is túlsúlyban lesz. . A nemzeti szocialista Lidové Noviny a prá­gai lengyel követség jelentésére megjegyzi, hogy a tüntetés betiltásáról szóló híreket a múlt pén­teken a lengyelországi Teschenből terjesztették. A cikk további során azt írja, hogy ha most a lengyel követség megcáfolja azt a hirt, hogy a kormány a tüntetést betiltotta, akkor annál világosabban bontakozik ki a lengyel kormány­nak a tescheni irredenták kirohanásai miatti fe­lelőssége. A lap figyelemreméltónak és merész­nek tartja, hogy a prágai lengyel követség „em­lékünnepélyről" beszél. A legionista Národní Osvobození megállapít­ja, hogy a varsói kormány a vasárnap történ­tekért teljes felelősséget vállal. Megjegyzi, hogy a csehszlovák követség közbelépésére a lengyel külügyminiszter meghatalmazottja kitérő vá­laszt adott, mely szerint csupán „lokális jelen­tőségű" ügyről van szó és a lengyel kormány semmit sem tehet. És nem is tett semmit — írja a lap — sem vasárnap előtt, sem utána és a prágai lengyel követség utján „placetumát" adta mindahhoz, ami vasárnap a lengyelországi Te- schenben történt. Ezt meg kell mondani a cseh­szlovák nyilvánosságnak, amelynek elvitathatat­lan joga van ahhoz, hogy kérdést intézzen a len­gyel kormányhoz és a közvéleményhez, hogy mit akar tulajdonképpen a lengyel kormány Csehszlovákia-ellenes kirohanásaival, mit akar Csehszlovákiától és mivel fenyegetőzik? — és erre választ kell kapni. A nacionalista Národní Politika éles hangon visszautasítja a tescheni népszavazással való fe­nyegetést. A lap azt írja, hogy a köztársaságot az ilyen légbuborékok nem érintik, de veszé­lyeztetik Lengyelország biztonságát. A Národní Listy megütközik a prágai lengyel követség el­járása fölött. Azt irja, hogy a lengyel kormány­nak egyetlen sajnálatot kifejező szava sincs a történtek miatt, sőt inkább kigunyolja és valót­lan hirek terjesztésével vádolja meg a hivatalos sajtóirodát. A lap azt irja, hogy nem szándék­szik a dolognak nagyobb jelentőséget tulajdo­nítani, mint amilyennel bir. Sajnálatát fejezi ki, hogy m dolgok a lengyel hatóságok szemeláttára történtek és ama reményének ad kifejezést, hogy j a józan lengyel közvélemény maga is elitéli a 1 történteket. ról, ami rá vonatkozik és amiből következtéim lehetne bensejére. Adelaide csüggedten állapí­totta meg magában, hogy milyen távol is áll ez a férfi őtőle. De mit is várhatott volna? Hi­szen csak véletlenségből került az útjába és a férfi nem ő iránta érdeklődik, hanem az érde­kes kaland izgatja, ami a személyéhez kapcso­lódik. Ha nem Crawford Róbert húga lenne, és ha Rob bácsi nem kerül olyan veszedelmes hely­zetbe, akkor Bobby egészen bizonyosan ügyet sem vetne rá, mint ahogy nem vette figyelembe azt a kifestett arcú színésznőt. A kis Ruth iránt igazán nem érdeklődött és mégis habozás nélkül vetette kockára az életét. Egy idegen, ismeret­len lányért, akiről nem is sejtette, hogy kicsoda. Az ő iránt tanúsított érdeklődése is nem a lány­nak, hanem a kalandnak szól. Igaz, mit is várhat ő és minek ábrándozik fe­lesleges dolgokról? Ez az ember a munkaadója, tisztességes ember és jól megfizeti. Ennyi, ami reá tartozik és nem több. Igaz, hogy amig Rob bácsi élt, meg volt kiméivé az élet gondjaitól, s a világért sem hitte volna, hogy valaha is ke­nyérkeresetre kell gondolnia. De már az élet ilyen! És most lelkében hálát adott szüleinek, hogy olyan gondosan nevelték és felvértezték őt az életküzdelemre is. Becsülettel szolgálja meg a kenyerét és munkájával fogja kiérdemelni azt a jó bánásmódot, amelyben részesítik. — Igazán gyönyörű itt minden. Sir . . . Ró­bert ... — rebegte, de a férfi felnevetett és o még jobban elpirult, érezve, hogy ügyetlenséget követett el. — Mi az, hogy Sir Róbert? Hát már elfelej­tette, hogy miben állapodtunk meg, Miss Craw­ford? Nem csoda, ennyi izgalom után. De most már nem zavarom. Ajánlom, hogy fürödjön meg, egy félórán belül elkészül a breakfest. felfrissít­jük magunkat és aztán ágyba bújik. Délig ki- alussza a fáradságát. Pótolja az elmulasztotta­kat. Van elég pótolni való. — És maga . .. maga nem pihen le, Bobby? — Én vendéget várok délelőtt. Délután az­tán megkezdjük a munkát. És megkezdjük a forest-hilli remeték életét. A viszontlátásra, Lédé. r Folytatása következik. lyást engedett, bár világos volt előtte, hogyan végződhetik egy ilyen tüntetés. Nem marad más hátra — irja a lap — mint erélyesen tiltakozni Varsóban s végül sajnálattal állapítja meg, hogy Lengyelország nyilvánosan beleegyezését adja a revizionista provokációhoz, bár tudatában kel­lene lennie annak, hogy éppen elég oka van ah­hoz, hogy minden revíziós törekvést ellenezzen. A szociáldemokrata Právo Lidu a lengyel követség jelentését a lengyel hivatalos körök szavának tekinti, mely szerint semmit sem tet­tek meg a tescheni tüntetés lehetetlenné tétele, vagy enyhítésre érdekében. Azt irja, hogy a lengyel hivatalos körök bizonyára tudatában vannak nyilatkozatuk horderejének. A cseh­szlovák köztársaság ezt egyszerűen tudomásul veheti minden további izgalom nélkül. Végül megállapítja, hogy Lengyelország nem akar tü­relmes szomszéd lenni s azt irja, hogy ezzel szá­molni kell. A nemzeti szocialista Ceské Slovo figyelemre­méltónak tartja azt a módot, ahogy a lengyel kormány a tescheni revizionista tüntetés miatti csehszlovák megütközésre reagál. Azt irja, hogy a lengyel kormány nem is keres szót a sértés kimagyarázására, sőt ellenkezőleg azt bizony­gatja, hogy nem ígérte meg az „emlékünnepély" betiltását, és azt nem tiltotta be. Ne veszeked­Prága, julius 31. A tescheni Csehszlovákia- ellenes tüntetés még ma is élénken foglalkoztatja a prágai cseh sajtót. A lengyel köztársaság prá­gai követsége a csehszlovák távirati irodától az alábbi nyilatkozat közzétételét kérte: „A prágai lengyel követség megállapítja, hogy azok a hirek, miszerint a lengyel kormány megígérte a Teschenben julius 28-án tartott emlékünnepély betiltását, valamint,- hogy ezt a tüntetést betiltotta volna, nem felelnek meg a valóságnak". Ehhez a nyilatkozathoz az agrárpárti Venkov hozzáteszi, hogy elsősorban azt kell megállapí­tani, hogyan került a nyilvánosságra az a hir, hogy a lengyel kormány megígérte a revizionista tüntetés betiltását, vagy azt betiltotta. Ezzel a hírrel a külügyminiszter lapja jött elő — irja a Venkov — és nem volt ok, hogy annak ne higy- jenek, mert el lehetett várni, hogy annak alapja van. Leszögezi, hogy a külügyminiszter lapja már tegnap azt irta, hogy a lengyel kormány félrevezette a csehszlovák kormányt, amikor azt Ígérte, hogy a tüntetést betiltotta. Most csak arról van szó — irja a Venkov — hogy ki és kit vezetett félre, vájjon a lengyel kormány a csehszlovák kormányt, vagy másféle misztifiká­cióról van-e szó. Tény az, hogy a lengyel kor­mány a revizionista tüntetéseknek szabad fo­M Wk %# mm Wm ÉFm m mm &P Ha <11.01 GREEFF BŰNÜGYI REGÉNYE ■' — titi—iT—ii n ti r ■ i in ii— ■> ■■ —ni 'iBtrMi ttt i~ TnT~—rmmm -WT—TI—1

Next

/
Oldalképek
Tartalom