Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-14 / 159. (3711.) szám

r" ■'*: ■ ’ '" r. ' > Utvinov Prágába lön Prága, julius 13. A csehszlovák kormány meghívta Maxim Litvinov külügyi népbiztost Prágába. A meghívást Pavlu moszkvai cseh' szlovák követ adta át a KremLpalofcában Litvi- novnak. A látogatás időpontja egyelőire isme- rétién, de valószínű, hogy a népbiztos az őszi népszövetségi közgyűlés után látogat el a cseh­szlovák fővárosba. Hét halott esy belfasti angoMr összeütközésen A megzavart Orange-iinnep - Páncélautók gázolnak a tüntetők közé Henderson beteg London, julius 13. Henderson, a lefegyver­zési konferencia elnöke tegnap Chestcrfieldbe való utazás közben megbetegedett. Az orvosok véleménye szerint állapota nem ad okot aggo­dalomra. HITLER HELYETTESE TÜDÖBAJOS Berlin, julius 13. Hess Rudolf birodalmi mi­niszter, Hitler helyettese, hosszú idő óta bete­geskedik és a Hohenlychen vidéki erdőségekben keres üdülést a tüdőbetegek szanatóriumában. Hess tüdejét a háború alatt golyó járta át s en­nek a sebesülésének utókövetkezménye az, hogy tüdeje gyöngévé vált. Éjszakai pánikot okozott a földrengés Bukarestben Bukarest, julius 13. Ma hajnali két óra öt perckor két erős földlökést éreztek Bukarest­ben. A földrengés rendkívül nagy pánikot oko­zott a lakosságban, az emberek az uccára ro­hantak s ott töltötték az éjszakát a hajnali órá­kig. Reggeli jelentés szerint a földlökéseket Plpestiben, Kisenevben és Guzeuban is erősen érezték. A földrengés az eddigi jelentések sze­rint kárt sehol nem okozott. — Kétévi elzárásra ítélték az abesszin né- gus rokonát Franciaországban. Páriából Írják: A ohambéryi feljebbviteli bÍróság kétévi el­zárásra ítélte az abessziniai Araya Haile jog­hallgatót, a nég-us fiatal rokonát, aki — mi­után Genfből szerelmi kalandjai következté­ben kiutasították — francia területen telepe­dett le s leharapta egy előkelő egyiptomi diákleány orrát. Belfast, juliuB 13. A Boyne folyó melletti csata tegnapi évfordulóján Belfastban súlyos kilengésekre került a sor. Mint ismeretes, eb­ben a csatában győzte le Oráníai Vilmos IL Ja­kab angol exkirály angol-ir csapatait és meg­alapozta uralmát a birodalomban. Az észak Írországi fővárosbn a csata évfordulóján úgy­nevezett orániai fölvonulást szoktak tartani, amelyet ez alkalommal az ir nacionalisták meg­zavartak. A véres összeütközésbe a rendőrség kénytelen volt beavatkozni. A lövöldözés fo­lyamán egy asszony meghalt, tizennégy sze­mély súlyosan megsebesült. Két rendőr és egy másik asszony aligha marad életben. Az ir nacionalisták megkísérelték, hogy szétkergessék az Orange-emberek tradicionális felvonulását. A menetet egyszerre csak kőzá­por érte, majd a szomszédos uccákból bunkós­botokkal fölfegyverzett fiatalemberek támad­tak a népre, óriási zavar és pánik keletkezett, úgy hogy a rendőrség végül is páncélautókon kénytelen volt beavatkozni. A páncélautókról többször rálőttek a nacionalistákra, akik a York-streeten, ahol az elmúlt években számta­lan tüntetés folyt le, újból gyülekeztek. Az uc- cán a rendőrök és a csendőrök körülzárták a nacionalistákat és gépfegyverekkel és páncél­kocsikkal sakkban tartották. Az Orange-felvo- nulás az angol-párti északlrországj lakosság ünnepe és Ír-ellenes. Ezért volt, hogy az Ír na­cionalisták szét akarták zavarni a menetet. Belfast, julius 18. A legújabb jelentések sze­rint a belfasti összeütközéseknek hét halottja és 35 súlyos sebesültje van. Strauss Richard lemondott a birodalmi zenekamara elnökségéről Goebbels elfogadta a lemondást ■ A nemzeti szocialista kulturközösség indított hadjáratot Strauss R, ellen leg­utóbbi darabja miatt, amelynek szövegkönyvét zsidó irta Berlin, julius 13. Hivatalosan jelentik: Dr. Richard Strauss, a birodalmi lenekamara elnöke, arra kérte a birodalmi kulturkamara elnökét, dr. Goebbels mljibstet, hogy korára és egészségi álla­potára való tekintettel mentesítse hivatalai alól. Goebbels helyt adott e kérésnek é6 egyidejűleg dr. Peter Rabbe tanárt a birodalmi kamara elnökévé, Graoner tiszteletbeli doktor-wnes*ersöt pedig a német zeneszerzők testületé vezetőjévé nevezte ki. Ai ok: Sfefan Zweig szövegkönyve Richard Strauss lemondása kétségtelenül ama eseményekre vezethető v Lesz a, amelyek legújabb müvének, „A hallgatag asszony4 ‘cimü operájának bemutatása után történtek. Mint ismeretes, az opera szövegkönyvét Stefan Zweig irta és a zsidó származású osztrák költő az előadások után járó tantiemeket „a német zsidók segélyakciója* számira ajánlotta fel. A mii már több mint egy éve készen van és múlt érv júliusában kellett volna a bemutatónak meg­történnie a drezdai operaháziban. Streicíher lapja, a „Stürmer“, akkor éles kampányt indított Strauss ellen, aminek eredménye az volt, hogy a birodalmi zenekamara elnöke visszavette darabját a színháztól, Ez közvetlenül a zeneszerző 70 éves születésnapi ünnepségei után történt, ami kor is Hitler ezüsitikeretü, sajátkezű ajánlással és aláírás­sal ellátott fényképével ajándékozta meg a jubi­lánst és ezenkívül a birodalmi sasos címert ado­mányozta neki ezzel a felírással: „Német zene alko­tója és mestere44. Ex év júniusában végre megtörtént „A hallgatag asszony44 bemutatója. Ekkor újabb éles hadjárat indult, meg a párt részéiről Strauss ellen. A nem­zeti szocialista kulturközös&ég dü&szeldorfi ülésén Stang vezetőségi tag nagy tetszés közepette je­lentette ki, hogy a nemzeti szocialista kulturközöfl- ség minden eszközzel meg fogja akadályozni, hogy néniét zeneszerzők zsidó írók librettóját vegyék igénybe. Steng és a pánt egyéb funkcionáriusai Strauss visszalépését követelték. Dr. Richard Straues, akit 1933 november 16-én ne­veztek ki a birodalmi zenekamara elnökévé, mo*t lemondott eme állásáról ée dr. Goebbels elfogadta lemondását. A KGFDHAiASZ Aiex greeff bűnügyi rsgchye 34! I Bürke elpirult mint a gyerek, akit csinytevé­sen értek. Egy ideig csend volt, majd megszó­lalt. — Miss Adelaide, arra kérem, hogy szigorúan tartsa magát az utasításaimhoz. Vakmerő és go­nosz emberekkel állunk szemben és csak úgy tudunk védekezni, ha okosan és megfontoltan cselekszünk ... — Istenem, én annyira félek, — rebegte a leány. — Olyan szörnyű dolgokon mentem ke­resztül ezen a két első napon, hogy félek, fel­mondják az idegeim a szolgálatot. Borzalmasan rettegek azoktól az emberektől. — Nincs mitől tartania, ha megfogadja a ta­nácsaimat — És mi van Rob bácsival? Megtudott-e már valamit róla? Sürgető aggodalom volt a hangjában. Bürke nem felelt azonnal, Majd felhangzott a férfi vá­lasza. — Most ne Izgassa magát semmivel, majd jóra fordul minden. Arra akarom kérni, hogy maradjon szépen a szállodai szobájában, ki ne mozduljon és várja be, amig felkeresem, Dél tájban, ha egy pár sürgős dolgomat elintéztem, magánál leszek. Nem kell semmitől sem tarta­nia, Megbízható emberek őrzik és senki nem juthat magához, csak az ő testükön keresztül. Különben Is a nappal a bűn ellensége. Megígéri, ugy-e. hogy Így cselekszik? — Engedelmeskedem. Captein Bürke és na­gyon, nagyon hálás vagyok magénak, hogy Ilyen jó hozzám. % A telefon elintézése után Bürke autóba szállt és a Scotland Yardra hajtott. Tiz óra tájban ért oda. Egyenesen Sir Alfréd hivatali szobájá­ba lépett. A kis előszobában a titkár ült és ami­kor megpillantotta Bürkét, hangos örvendezés­sel kiáltott fel: — Csakhogy előkerült, Captaln. Az öreg tűvé teszi magáért a várost. Tegnap egész nap várta és éppen most telefonáltatott a lakására. Az inas azt mondta, hogy elment és mi már azt hittük, hogy ma újból nem tudjuk előkeriteni. — Jelentsen be Sir Alfrédnél .Campbell. A titkár eltűnt a párnázott ajtó mögött és rövid idő múlva megjelent. — Sir Alfréd várja önt, Sir. Az öreg felállt az íróasztalától és összecsapta a kezét. — Micsoda bajokat zúdított a fejemre, maga javíthatatlan viharmadár, — kiáltott fel komi­kus kétségbeeséssel. — Negyvennyolc órája van Londonban és máris csőstül szakad a nyakam­ba az áldás. Itt van a Sir Arthur elleni merény­let, amely magával is összefüggésben van. Az­tán nem elég, hogy első éjszaka felzavarta Ab- dullah herceg palotáját, éppen most értesülök róla, hogy az elmúlt éjszaka is galibát okozott ott. A rendőreim már jelentették az esetet. Mit tud felhozni a mentségére, fiatalember? Bürke helyet foglalt az íróasztallal szemben és nyugodt, komoly tekintettel nézett a detek­tivfönökre — Az események alighanem hamarosan en­gem fognak igazolni, Sir, — kezdte lassan. — Nem kivánom, hogy mér ma hitelt adjon elbe­szélésemnek. hiszen olyan borzasztó dolgok nyitjára Jutottam, amelyek tényleg ellenkeznek nainriw i ir—imiaBMMMamMWc—aaBBn a józan ész megfontolásaival és magam is — ha nem volnék annyira józan gondolkodású, — azt hihetném, hogy valami pokoli káprázat ját­szik velem. De komoly és megértő emberrel be­szélek, aki harminc évet töltött a btin elleni szol­gálatban és már szemben állott egy s más cifra dologgal. Az olyan embert, mint ön, Sir Alfréd, nem érhetik meglepetések. Hányszor kellett rá­tennie a lakatot olyanokra, akik a társadalmi ranglétra legfelső fokán állottak és egy egész ország tiszteletét és becsülését vívták ki? Elis­merem, hogy hihetetlennek tűnik fel az a vád, amelyet Abdullah Khargi ellen emeltem. Tu­dom azt is, hogy politikai szempontokból ké­nyelmetlen önnek ezzel a dologgal foglalkozni. Nem is tehetne semmit az indiai államtitkár be­leegyezése nélkül, mert egyedül ő jogosult a brit birodalom és az indiai fejedelmek között felme­rült ügyekben cselekedni. Azt is beismerem, hogy a bizonyítékaim nagyon gyérek és ma még nagyjából, csak feltevésekkel dolgozom. Épen ezért leveszem a válláról ezt a terhet, magam fogom a bizonyítási anyagot összehordani és csak a végső eredménnyel állok elő. Ehhez azonban idő kell, három hét... Elgondolkodva fújt hatalmas füstkarikát szi­varjából.' A komoly hang, amelyen mondaniva­lóját előadta, megtette hatását. — Viharzugnak tartom magát, Bürke, de az ösztönében éppen úgy megbízom, mint a ma­gaméban, — mondotta meggyőződéssel a de- tektivfőnök. — Csák a módszerei ellen van ki­fogásom. A nyílt támadással semmit sem ér el, csak figyelmezteti az ellenséget. Annak pedig hatalmas és kifogyhatatlan erőeszközök állanak a szolgálatában. Egy ember kevés arra, hogy megbirkózzék velük. Főleg nem ilyen módon, ahogy maga kezdte. A herceg — ha tényleg van a füle mögött valami — most már tudja, hogy kivel szemben kell védekeznie. Ideje van arra, hogy nyomokat tüntessen el... — Vannak nyomok, amiket el nem tüntethet, Sir. A múlt nyomait... Sir Alfréd meglepetten nézett Burkára. — A múlt nyomait? Hogy értsem ezt? — Szent meggyőződésem, hogy ha ennek a hercegnek a múltjában kutatni kezdek, meglepő dolgokra jutok. Ezért van három heti időre szükségem. És ehhez kérem az ön támogatását... —■ Egy feltétellel.., — Tudom és már teljesítve van, Sir. Arról van szó, hogy le kell mondanom az erőszakos eszközökről. Ezekre már nincs is szükségem. Kötelező Ígéretet teszek, hogy eltűnők Abdullah Khargi szeme elől és a végső kifejletig immár semmi kellemetlenséget nem okozok neki. Sir Alfréd a kezét nyújtotta. — Ez már derék dolog, Batke és en megbí­zom magában. így megszerezte a támogatáso­mat. — A herceg nem fog tőlem tartani. Olyan fegyver van a kezében, amit eredményesen hasz­nálhat és amivel — számításom szerint —■ élni is fog. Erkölcsi halottá tesz. Módot adtam rá. Kizárom magam a gentlemanok, a becsületes emberek társaságából. Eljátszottam azt a jogo­mat, hogy komoly, szavahihető embernek tart­sanak ... — Mi történt, Bürke, az Istenért? — kérdezte Sir Alfréd riadtan. Megtudja, Sir, hamarább, mintsem gondolja. Egyelőre tehát eltűnők a társaságból. A világ abban a hiedelemben lesz, hogy Captain Bürke egy súlyos erkölcsi defektussal terhelve évekre odahagyta Londont és visszamegy Afrikába, a vadak közé, Ebben is segítenie kell, Sir. Már tanulmányoztam a hajóstársaságok meneteit és szerencsére — ügy látom —- holnap délben sza­lad ki Doverből a „Dél keresztje", egyenesen Cape-Townba megy. Kérem, Sir, hivassa ma­gához a társaság egyik emberét és avassa be a dolgokba. Aztán részletesen kifejtette a tervét. Sir Al­fréd figyelmesen hallgatta, majd a végén fel­kiáltott: —• Minden úgy lesz, Bürke, ahogy akarja. Valóságos regisztere volt Íróasztalán a kü­lönböző szlnii elefántcsont csengögomboknak. Lenyomta az egyiket.. Kis Idő múlva egy bűn­ügyi tisztviselő jelent meg. Folytatása következik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom