Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-09 / 154. (3706.) szám
4 ^mgaiMac^arhtrl® 1935 jnÜus 9, kedd. Lélekemelő ünnepség keretében avatták fel Nyitrán a város nagy szülöttjének, Prohászka Ottokárnak emlékművét A renovált Szent Mihály-kápolnában, megkereszteltetése helyén állították fel a nagy magyar egyházfejedelem bronzreliefjét Nyitra, jtilius 8. (Saját munkatársunktól.) Vasárnap délelőtt a nyitrai András-dombon lévő Szent Mihály-kápolnában leleplezték Prohászka Ottokárnak, a nyitrai származású néhai székesfehérvári püspöknek emlékművét. Az emlékmű felállítása érdekében Szmida Kálmán nyitrai prépost-plébános indított régebben akciót és minthogy a ház, amelyben Prohászka született, valószínűleg hamarosan lebontásra kerül, úgy döntöttek, hogy a nyitrai születésű nagy főpap emlékét abban a kápolnában fogják megörökíteni, amelyben megkeresztelték. Érdekes körülmény, hogy ugyanebben a kápolnában keresztelték meg Bangha Béla jezsuita pátert, az európai hirü hitszónokot cs egyházi irót is. A leleplezési ünnepélyt összekötötték a kápolna uj oltárának felszentelésével. A felszentelést Szmida Kálmán prépost-plébános végezte, majd ugyancsak ő tartott szentmisét. Mise után a prépost-plébános magasan szárnyaló beszédben méltatta Prohászka halhatatlan emlékét, majd ismertette a Szent Mihály-kápolna történetét. _ A régi okmányok tanúsága szerint a kápolna már a tizenkettedik században is állott, később azonban tűzvész pusztította cl és évszázadokig romokban hevert. Mintegy kétszáz éve annak, hogy a kápolnát ismét felépítették Brezovics Lukács akkori nyitrai városbiró és felesége áldozatkészségéből. A házaspár a kápolna költségeire kétszáz ezüst forintot helyezett el a nyitrai székeskáptalannál. Később a püspök engedélyével a káptalan visszafizette ezt az ösz- szeget az anyagilag időközben tönkrement adományozónak és ettől az időtől kezdve a nyitrai püspökök viselték gondját a kápolnának. Az utóbbi időben a Szent Mihály- kápolna ismét elhanyagolt állapotba került és ekkor indított akciót Szmida Kálmán prépost-plébános a kápolna restaurálására. A hívők nemeslelkü adományaiból sikerült is rendbehozni a kápolnát. Mennyezetére nagyméretű freskó került, amelyet Massányi Ödön nyitrai festőművész festett. Gyönyörű márványoltárt is emeltek, melynek szentségtartóját Mészáros E. József nyitrai szobrász készítette, ezenkívül restaurálták a hatalmas oltárképet. Ezt a munkát Schüle Gusztáv nyitrai akadémiai festőművész végezte. A kis kápolna megkapó képét méltó módon egészíti ki Prohászka Ottokár fekete márványkőre helyezett bronz-reliefje, mely ugyancsak Mészáros E. József szobrászművész remek alkotása. A márványtáblán az alábbi latin szöveg olvasható : ANNA SALUTIS 1858 DIE 10 OKTOBRIS NITRIAE NATUS ET * 13 » E * M • IN HAC SACRA AEDE BABTISATUS EST OTTOCARUS RUDOLPHUS PROHÁSZKA TARDIUS EPPUS ALBAREGALENSIS Cnius memóriám fastes ecdesiae aetemam referent VIRTUTE - VIXIT MEMÓRIA — VIVIT GLÓRIA - VIVET Dum siporo spero A bronz-relief a márványtábla közepén a név alatt van elhelyezve, mig alul a püspöki címer és benne az aláírás látható. Szmida Kálmán mélyhatásu beszéde után Mojtó Ferenc városbiró koszoruzta meg elsőnek Nyitra nagy szülöttje, Prohászka Ottokár emlékművét, majd Jánoky—Madocsány Gyula, a nyitrai Katolikus Kör elnöke mondott ünnepi beszédet, amelyben a nap jelentőségét és Prohászka Ottokár halhatatlan en^peri nagyságát méltatta. Esterházy Lujza a Prohászka-Körök nevében koszorút helyezett az emlékműre. dr. Gyürky Ákos, a SzMKE nyitrai elnöke pedig egyesülete nevében helyezett el koszorút. Ezután Szmida Kálmán felolvasta az érkezett üdvözlő táviratokat és leveleket. Elsőnek a nagy püspök Székesfehérváron lakó nővérének, Nagy Alfonznénak levelét, majd a pozsonyi Prohászka-Kör, a brünni Prohászka-Kör és a Magyar Akadémikusok Körének üdvözlő táviratait olvasta föl. Szmida Kálmán ünnepi beszédét előbb szlovákul, majd magyarul mondotta el. A lélekemelő ünnepségen megjelent a Prohászka-család több elszármazott lagja, ezenkívül a nyitrai kulturális és társadalmi egyesületek kiküldöttei és a hívek igen nagy tömege. Az emlékmű létrehozása és a Szent Mihály-kápolna restaurálása elsősorban Szmida Kálmán prépost-plébános érdeme, aki fáradhatatlan buzgalommal és igaz ügyszeretettel követett el mindent, hogy méltó emléket állíthasson Prohászkának és ünnepi köntösbe öltöztesse a kápolnát, az egyik legrégibb nyitrai istenházát. ————B———Ml———IBMMW majdnem kimászott a truksó parton. Riterűit bicáfc- listöl együtt, a nehéz gép a mélybe rántotta, nem tudott felkelni sehogy. Imre ijedten ugrott oda, ő is elesett. Úgy küzdöttek, harcoltak a hullámokkal, mintha máris Abesszíniában lennének, vad hegyi törzs támadása kereszttüzében. Jani többször is íelbukott, mert fel akart emelkedni s a .parton, dolgozók üvőltve rohantak a folyóhoz. Szerencse, hogy a finánc a közelben állott még; fi volt az egyedüli, aki 'be ment menni a folyóba. Dühösen gázolt a vázba, ordítozott s nagyneihe- ze© kisegítette Janit. Jani félholt módjára terült ei a kövön. Imre téTde csurom vér volt. A bicrkK küllői lepattantak s mint a fájdalmas hegedű- hmrak: panaszkodtak pöngve-zizegve. Ott feküdt a két aibessziniai haTcos, a bizonyítvány rend rettenthetetlen két lovagja, a fűben, véresen és tépettem: el eem kellett men-ni azért a négus országába. A finánc kurjongatva hivő,gáttá társait, ezek máris faggatták a két különös vándort, a kékszemü Janit s a barna Imrét. Fiatalok voltak, ajkuk sírásra görbült, „mama!1* — rebegfcék, nevüket elszöpögték kínosan, könnyeiket felitta a száraz mező. Egy térkép úszott a, vizen Mólé. nyitva volt a térkép lapja és égnek tárt mélta Mankód ássál mutogatta belső sebeit, amelyék Abesszina határán, szakadtak fel rajta. M&. fkwfcks, a. Makacs legendahivők mondják, hogy a görög istenek felhőkbe burkolóztak az Oiymposon. Mr. Herakles a. D. ponyvákba burkolózott olyaténkép- pen, hogy mikor szerény városunkba érkezett, a főtér alkalmatos terepén levert egy tucat jómagas karót, azokat körülaggatta viharvert, toldozott sátorponyvákkal s igy kihasította profán főterünkből a maga Olymposát, ahol ő a korlátlanul egyeduralkodó. Hogy egészen hiteles legyek, ez a főtéri Olyro- po9 csak esténként volt üzemben; a felhőket, — azaz ponyvákat — csak lámpagyujtáskor aggatták ki. Villámszóró Zeus hiányában két karó közé kifesziíett dróton a legközelebbi elektrotechnikai szaküzletböl házhoz szállított villanyáram tartott némi rokonságot a zeusi fénnyel. Mr. Herakles a. D. egyébként saját autóján érkezett, teljes udvarával s az autó úgy két oldalán, mint hátrészén büszkén hordta urának verzál irásu nevét. Hogy az „a. D “-vei ne kínozzam sokáig az olvasót, bevallom, hogy ezalatt „au Bér Dieost“-et értek, mert határozottan az volt a benyomásom, hogy Mr. Herakles, az erőmüvész, aki láncokat harap, vasrudakat tör, kovácsolt kertrácsokból köt magának nyakkendőt s ha autó alá fekszik, inkább az autó bánja meg, hogy rajta keresztülment, semmint ő — nos, hogy Mr. Herakles amolyan szolgálatonkivüli félisten, akit a feloszlatott vagy leépített olymposi garnitúrából kiselejteztek valamilyen okból, ami bizonyára sérelmes és kellő fórum előtt meg is lesz fellebbezve. Addig azonban kénytelen ezen a rongyos földön élni s bíbor tógáját félistent gőggel viselve szörnyű vállain, izomhegyet hordó, szorosra szij- jazott lábaival úgy járja körül ponyvabirodalmát, j mint egy bukott titán, aki összeszoritja ajkait, ! hogy rajta sziszegő szitkok ne törjenek elő méltatlan sorsa miatt. Körüljár, — miközben kiváncsi gyerekek hada hömpölyög nyomában és édesen iszonyodik szörnyű izmai láttán, — körüljár és mutatóujjával, — mellyel behorpasztaná egy kazán oldalát —, megfenyegeti a gyerekekei mert már megint uj lyukat fúrtak a ponyvába, hogy ingyen beláthassanak az esti előadáskor. Este pedig szörnyű hangja reszketted meg a közeli falakat, pedig csak szelíden tudatja, hogy ő tekintettel van a munkanélküliségre és egészen mérsékelt helyárakat kér a nagyérdemű közönségtől. Eközben együttesének fakir tagja egykedvűen támaszkodik a ponyvához, sávos indus turbánt és ugyanolyan bugyogót viselve mindössze s karjait mellén egybefonva ugyanazzal az indiai importközönnyel, amellyel a műsor folyamán szöges deszkájára fekszik, úgy hát-, mint hasoldalon, a n. é. Közönség gyönyörködtetésére. Mr. Herakles suite-jének harmadik tagja, egy barnaarcu, fürtös aranyhaju, bájos kis kölyök, közben fagylaltot vásárolt az uccai cukrásztól s ezzel még jobban dokumentálta, hogy az együttes már régen elszakadt az Olympostól és többé nem ambrózián meg nektáron ét Este különben a detronizált titán kijelentette, hogy az előadás menthetetlenül az utolsó, minek folytán másnap még egy előadás volt mélyen leszállított helyárakkal. De akkor esett. A közönség kevés érzéket mutatott ekkora görög sorstragédia iránt 8 a körponyvára vetett árnyékokból, melyeket a hitvány földi árammai táplált villany- körték fénye rajzolt ki, meg lehetett állapítani belépés nélkül is, hogy mindössze néhányan tippelnek rá odabent, vájjon lesz-e előadás vagy sem? Az árnyképek közül legjobban hatott egy közös esernyő alá bujt pár sziluettje. A fúvós zenekar Hoífmann meséinek Barcarolá- ját nyöszörögte, annyira epedve, amennyire csak lehet epedni olyankor, mikor Mr. Herakles a. D. egy autó alá fekszik s az keresztülhajt a nyak- szirtjén, meg a mellkasán s az ember határozottan elhiszi, hogy az autógumim defektet kaphat ennél a vállalkozásnál, de Mr. Herakles a. D. semmiesetre sem! Az előadás tehát mégis meg lett tartva, de a leépített félisten meghasonlott részvétlenségünkkel, harmadnap likvidálta olymposi üzemét, a szó teljesen szoros és szószerinti értelmében felszedte a sátorfáit, a tizenkét szép karót, felgöngyölte felhőket pótló ponyváit, nagyon korrekt zaíckó- öltönyben elment a városházára az illetékeit lefizetni s aztán nevét három oldalán viselő saját autójával — benzlnfelhőbe burkolózva — elrobogott e gyönge vidékről. Távozása olyan volt, mint egy részlet az „Istenek alkonyáéból... Különben az a komoly gyanúm, hogy bíbor tógája úgy üzemen kívül talán asztalterítőként i;; szerepel. Bíbor tóga, a. D.... NY1RES1-TICHY KÁLMÁN. ...Először úgy gondolták, hogy vasúti ütközők közé kapaszkodnak: s ott himbáltatják magukat a határig. Hogy a határállomás hollétéről csak homályos képzeteik voltaik, az nem lehetett csoda, hiszen a kisebbik éppen földrajzból bukott meg. Mindig is gyönge oldala volt a földrajz, azt hangoztatta, nem lesz szüksége rá. Most azonban, amikor elhatározta, hogy Abesszíniáig meg sem állnak, mórt a fehér fajon akarnak segíteni, mégis megkereste édesapja lelesz ikonját és hosszas böngészés után kisütötte az útirányt. Terv szerint a határig vasúton mentek volna, később módosították a tervet s szerezték két biciklit, az egyiket meglehetősen jogtalanul. Mindenütt a Duna mentén, — egészen az Ipolyiig, ott kissé megkerülik a Dunát s valahol átgázolnak a folyón, éjnek idején. Újabban sokat olvastak esem- • pész'hdreket és kigondolták, hogyan mehetnek át zavartalanul. Ott ismét a Duna lesz az irány, mindenütt, mindenütt egyenesen, egészen Kometanti- nápolyig. Valószínűleg ott sem lesznek már nehézségek s minden simáin megy. Két hónap alatt, Abesszíniában lehetnek s felajánlhatják szolgálataikat a* olasz generálisnak. „Két vitéz fiatal fin az olasz hadsereg szolgálatában!" — ezt fogják írni az újságok, szép trópusi i sisakot kapnak, felszerelést, jó puskát és a pálma- \ fák árnyékában kalandok után futkosnak, a leg-f első kitüntetésig. Igen, a terv ez volt. összevissza azonban öt ven koronával rendelkeztek, azonkívül becsomagolták ruháikat a hátizsákba. A bizonyítványról, arról még nem tudnak az öregek, — voltaképpen valljuk be, mégis ez volt az abesszíniái ut rugója. — bukás földrajziból, magyarból, számtanból és latinból: meglehetősen sok s a helyzet reménytelen. Dehiszen ez mind nem fontos most már, az olasz generális várja őket, — bátor had iönkén lesek re számit — s a hadiBvitüntetésnél néhány szekunda igazán nem jelent sokat. A magaviselet is „szabályszerű" volt ebben a félévben, amiatt a kellemetlen dugóepuska- cset miatt, de hiszen élénk, ficánkoló legényeket szeretnek az olaszok. Tizenhárom év ott, nem számit, annyi, mintha huszonhárom lenne: apa mondta, hogy Olaszországban az emberek hamar házasodnak. Mégis, éjjel szöktek meg. bizonyátványkiosztás előtt 'harminchat órával, teljes felszereléssé], hátizsákjukban három napra élelem, egy rossz sátor- lap. főzőedény s általában minden, ami egy hoez- szu, szakavatott s küzdelmesnek látszó expedícióhoz szükséges. Két cipőmadzag is többek között s egy noteszkömyv. # Az ut sötét volt és félelmetes. Kezdetben ismerték az irányt, — iskolai kirándulást is vezetett erre Németh tanár ur, — később többször elvétették az utat, vaksötét lett*, a csillagok elbújtak a felhők mögé s háromszor árokba estek, egyezer pedig olyan faluba jutottak, ahonnan vissza, kellett fordulnioik, mert vak vágányra vezetett. Hajnalig tiporták keményen a kerékpárt, pir- kadáekor egy közeli füzesbe bújtak s elterültek, mint a békák. Később, amint melegebb lett, holt- fáradtau ébredtek. A hátizsákból elővették az elemózsiát 9 kegyetlenül beebédeltek. Majd a térkép került sorra s a nagy vonalakat nézegették, mert a részletes vonalak hiányoztak a térképről: egész Eiurópia, fél Ázsia és egy rész Afrikából: ennyire volt szükségük, ennyit téptek ki is az atlaszból. Éppen csak a részletes helyi térkép hiányzott, kérdezősködni mégsem mertek és szigorúan tartották magiakat a Duna vonalához tovább. Délután zivatar közeledett, hangos döngései elől egy pajtába menekültek. Itt vándor iparosoknak adták ki magúikat, akik munkát keresnek. Munkát majdnem kaptak, e* oWH mégis idejében szöktek meg, mert, nehéz tett volna bevallani, hogy nem értenek semmihez. A vadregényeeaég ezen az éjjelem következett: a sátrat felépítették s alájahuzódtak. Kegyetlen hideg volt, többet dideregtek, mint aludtak. Hajnalban élelmiszer-vadászatra indultak és sikerült is egy' fáról cseresznyét verniök. Szerencsétlenségre a gazda akkor érkezett, a gyümölcsösbe és alaposan megkergette őket még egy nagy darab fát is hajított utánuk, ami Janit fülön találta, hogy jajgatott s a vére kísértedt,. Sebe® vágtában rohantak, egyre járatlanabb utakon, mert most már alapos otthon a gyanú, hogy megszöktek e valószínűleg üldözik őket Büszkeség dagasztotta mindateittőt: lám, a vadászat megindult, de ők égé*rutát nyernek s Abesz- sziniában már minden jó lesz. Pénzük fogyni kezdett veszedelmesen: csokoládé, málnaszörp és fagylalt voltak a szomorú valuta csökkenés okozói. Egyre Iánk ad tab bán nyomták a pedált, ismeretlen nevű falvak pora és vadul vonató kutyák fogadták őket, Imre ruhája reménytelenül elszakadt é® Jani elvesztette sapkáját. Az egyik városban, — amelyen ügyemen átsiklottak, — vásároltak egy újságot s boldog reez- ketéssel olvasták, 'hogy háTom járás ceendőrsége üldözi őket. Negyedik nap végzetesen eltévedtek s ekkor határozták el, hogy megpróbálják a vad táborozást. Valami kis erdő mélyén ütöttek fel a tábort, hüs patak csörgedezett az erdő közepén, nem messze krumpli.föklek virulnak e a vacsorát Jani onnan kereste elő. Ez volt az első 'békés, csendes est: de a tábortűz mellett váratlanul nagy és mély szomorúság ült rájuk. Jani sírni kezdett, Imre az anyját emlegette, végtelen elhagyatott® ág vette körül őket, baglyok röpködtek a fejük fölött s az erdő komoran, sokatmondóan zúgott, susogott, állatai békétlenkedtek. Jani minden átmenet nélkül Németh tanár urat kezdte szidni, később beismerte, hogy szorgalmasabban kellett volna forgatótok a föMrajzkönyv lapjait. Imre a testvéreire gondolt s elbőgte magát. Reggel szunnyadtak el, délután ébredtek éhesen, karikás szemekkel. Nem merték bevallani egymásnak, hogy az abesszíniái ut egyre kétségbe ejtöbb, mind fáradságosabb. Az éhség mély vonásokat rajzolt arcukra, olykor nagyokat pihentek. ruhájuk kopott volt, szakadozott és piszkos, kerékpárjuk gumiabroncsa többször kipukkadt a nagy nehézségek árán lelhetett csak megjavítani. Kerítések alatt, apró falvak dülőutjaim mende- géltek, olykor jóézivü falusiak segítségét kérték, hamis nevet mondtak be 8 vadul estek neki egy csupor tejnek, ha megkaphatták valahol. Jani egy napig lázrózsákat szerzett ®z arcára, de Abesszínia még messze volt. Bújva, osonva, öeszeszoritott logoikkal, sírva és éhezve vánszorogtak tovább: egymás előtt szé- gyelték a hazakivánkozáet, nőm mertek szólni erről a kényes kérdésről, noha mindkettő viseza- vágyott az otthoni ágy « az uzsonnakávé után, de ha a rossz bizonyítványra, apjuk haragos arcára gondoltak, ujult erővel nyomták le a pedált. Barnák voltak és kócosok, a pénz elfogyott a egyszer kalarábét ebédeltek valamelyik papkertben. így érkeztek a határhoz. Ifitek bán, rettentő szívdobogások között hasaltak ki a folyópartra, hogy kitan ul mányozzák a helyzetet. A folyó meglehetősen sodróé volt, iszapos és mély. Innen és tolnán mezei munkások dolgoztak a földeken s olykor feltűnt egy finánc zöld egyenruhája. Estefelé egy vándor caplatott gyorsan végig a folyón: azt a finánc észrevett© s magasra tartott fegyverrel csalogatta k*i a folyóból. Ezt a pillanatot tartották alkalmasnak. Sseroilk egyet villant s kerékpárjuk máris hátukon termett. A* alkonyi nap szemérmesein bujt el a hegyek mögött. Vadul rohantak a föl jónak, mélyen belegázoltak és erőlködve emelték a kerek eket, a sodrás sóié. .lant akkor bukott el egy kőben, amikor már Utazás Abesszínia felé Irta: Szombatby Viktor
