Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-07 / 153. (3705.) szám
W35 július 7, ^RWM-MAC^ARHIiaJ® 17 Magyar falvak magyar iskola nélkül ... Tizenhat év óta szlovák iskolába kénytelenek járni a magyar gyermekek Csécsen és Makrancon, ahol még az 1930. évi népszámlálás is magyar többséget mutatott ki A két községben a magyar szülők nemlanyhuló küzdelmet folytatnak a magyar iskolák felállításáért ■■ ■■ ■■ Az iskolaügyi kormány nem halogathatja tovább a csécsi és makranci magyar iskolák felállítását! Kassa, julius 4. (Kassai szerkesztőségünktől.) Csecs és Makranc, két község a szépéi járásban egyenként közel ezer-ezer lakossal és azzal a szomorú nevezetességgel, hogy a két községnek, túlnyomó magyar többsége ellenére, nincsen magyar iskolája. Mind a két községben csak szlováknyelvü iskolákat tart fenn az állam, szlovák iskolákba kénytelenek járni olyan színtiszta magyar gyermekek, akik azelőtt soha egyetlen szót sem hallottak másként, csak magyarul. Erről a szomorú nevezetesséről már a legszélesebb nyilvánosság is tud, a mi illetékes tényezőink azonban mindezideig még csak választ sem adtak azokra az írásbeli kérelmekre, amelyekkel a két magyar község lakossága fordult számtalan esetben az iskolaügyi kormányhoz a jogosan igényelt magyar iskolák felállítása ügyében. Hogy pedig ez a kérelem mennyire jogos, azt nem is mi bizonyítjuk, hanem bizonyítják az állami statisztikai hivatalnak az 1930. évi népszámlálásról szóló hivató los közlései, melyek szerint Csécsen 55.12 százalék, Makrancon pedig 56.08 százalék a magyar lakosság száma, tehát mindkét község a hivatalos adatok szerint is magyar többséggel dicsekedhetik. Illetőleg csak dicsekednék, ha kedve volna hozzá, mert arról is tud már a közvélemény, hogy eddig mind a két község minden iskolai esztendő végén összeírta, hány 6zülő akarja magyar iskolába járatni a gyermekét és minden esetben kitűnt, hogy a szülők túlnyomó többsége. A tavalyi összeírás eredménye szerint Csécsen százötven iskolaköteles gyermek közül száztizenhármat, Makrancon pedig százhúsz iskolaköteles gyermek közül kilencvenet Írattak be szüleik abba a jogosan követelt magyar iskolába, melynek felállításáról ősszel megint csak megfeledkeztek az iskolaügyi hatóságok. A magyar iskolákat nem állították fel, ellenben az akcióban résztvett gazdák ellen bűnvádi eljárást indítottak és bűnvádi eljárás indult dr. Kátra Kálmán, az országos keresztényszocialista párt kassai kerületi főtitkára, mint az iskola-akció vezetője ellen. Dr. Kátra Kálmán ügyében a kassai ügyészség nem vállalta a vád képviseletét, a szepsi járásbíróság viszont a vád alá helyezett csécsi és makranci gazdákat mentette fel s ezzel közvetve jogosnak és törvényesnek ismerte el azt a küzdelmet, amelyet a két község lakossága folytat a magyar iskolák felállításáért. A felmentő ítélet még öntudatosabbá tette a csécsi és makranci magyar szülőket, akik az idei iskolai év végén is összeírták azokat a gyermekeket, akiknek a részére magyar iskolát kivánnak. Csécsen 105, Makrancon pedig 111 gyermek szerepel ezeken az összeiróiveken, amelyeket ajánlott levélben küldöttek el az ottani iskolák igazgatóságainak. Az idei összeírás azt az örvendetes eredményt hozta, hogy a két községben tizenhárom gyermekkel szaporodott a magyar iskolát követelők létszáma. Hogyan kezdődött...? A két község rögtön az álilamfordulat ütán vesztette el magyar iskoláját 6 azóta van csak szlovák iskola mind a két községben. A makranciaJk úgy magyarázzák ezt a szomorú valóságot, hogy az államfordulat után Lauf Gyula akkori makranci igazgató-tanitó megtagadta a hüségeskü letételét és semmiféle funkciót nem akart vállalni az uj államban. Jött az 1921-06 népszámlálás és a hatóságok arra kérték az akkor még Makrancon tartózkodó Lauf Gyulát, hogy legalább a népszámlálási munkát végezze el a falujában. Az igazgató-tanitó azonban ezt 6em akarta vállalni e nemsokára Magyarországra távozott. A népszámlálást azután egy más vidékről jött biztos végezte el, még pedig állítólag olyanformán, hogy nyári munkanapon állított be a községbe, amikor minden épkézláb ember a mezőn volt elfoglalva és a kisbjró kíséretében járta végig a falut. Megállóit az egyes házak előtt és csak annyit kérdezett, vájjon a ház lakói tudnak-e szlovákul. Akire a kisbiró rámondotta, hogy beszél, vagy ért néhány szót, azt a népszámláló biztos szlováknak irta be az egész családjával és igy keletkezett Makrancon a szlovák lakosság. Mikor a nép megtudta a történteket, felháborodásában elcsapta a kisbirót, de akkor már hiába volt minden... így beszélik ezt el a makranciak, azonban a történet ilyen formában kiesé naivnak tetszik. A számok mást mondanak, mert az 1921-es népszámlálás 843 lakosból 466-ot vett fel magyarnak a községben, tehát hozzávetőlegesen szintén 56 százalékot. A baj máshol történhetett s a két község a magyar iskolák elvesztését valószínűleg annak, a sok egyéb bajt is okozott sovinizmusnak köszönheti, amelyet Simecsek-Gara János akkori kassai tanfelügyelő képviselt. Ennek a féktelen ambíciójú volt magyar tanárnak lett az áldozata akkoriban e két magyar község is, amikor elvesztette magyar iskoláját. Bár tiszteletben igyekszünk tartani azt a felfogást, hogy a halottakról vagy jót, vagy semmit, mégis kénytelenek vagyunk megállapítani mindezekkel kapcsolatosan az azóta elhalt tanfelügyelőről, hogy Simeceh-Gara Jánosnak valóságos rögeszméje volt, hogy mind Csécs, mind Makranc elmagyarositoíi szlovák községek, amelyeket vissza kell szlovákositania, tehát egyik községet sem illeti meg ezért a magyar iskola. Ennek a felfogásnak többizben adott kifejezést anélkül, hogy meggyőződött volna helyességéről. Mert ha csak némi fáradtságot vett volna magának, megállapíthatta volna, hogy például Makranc község még az 1200-as esztendőkből származó magyar település, melybe a századok során leszivárgott ugyan néhány szlovák család, de a község lakosságának túlnyomó része mindig magyar volt. Ezt bizonyítja Makranc községnek 1820-ból származó hivatalos bélyegzője, melyen ez a felírás olvasható: „Makranc község" s a bélyegzőn egy jellegzetes magyar ökrösszekér rajza látható. Azután ott vannak a magyar dűlőnevek és a múlt század derekáról származó földkönyvek, melyek bárki által megtekinthetők a makranci községházán. Ezek a földkönyvek, melyek pontosan 1862-ből származnak, ilyen dűlőneveket tartalmaznak: „őrhegy, Répaföld, Alsófelmenő, Felsőfelmenő, Kukuriczaföld, Rövidke, Pásztó, Csere, Nyirjes, Berek, Berekalj, Régi temető, Uj temető, Pádárok, Kis őrhegy, Tanárok, Nádra- menő, Alsó bábaszár, Felső bábaszár, Legelőtér, Kenderföld" satöbbi; mind-mind csupa tősgyökeres magyar hangzású név. Egyetlenegy olyan dűlőnév van csupán, amelynek szlovákos az ize s ez úgy hangzik: „Kosarinka". Kétséges azonban, vájjon ennek a dűlőnévnek is szlovák-e az eredete, mivel épp úgy származhatik a magyar kosár szóból is, ami nagyon valószínű. De ugyanolyan cáfolhatatlanul erős bizonyítékok a község régi magyar volta mellett azoknak a birtokosoknak a nevei, akik 1862-ben bírták a község határát. Ebben a névsorban viszont ilyen nevek olvashatók: Czékus Gyula, Dessewfy Eduárd, özv. Szent- pétery József, Madarassy Lajos, Stépán Pál örökösök, Horváth István, Nikházy Gábor, Szántó Ferencné, özv. Szentpétery Józsefnő, Papp Mihály, Lovász Károly, Vécsey Péter, Terbócz Antal, Szentpétery Dániel, Földváry Andrásnő, id* Takács András és még kilencvenhat más név, melyek közül alig néhány a szlovák hangzású, szlovák név csupán. És szóról-szóra ugyanez a helyzet Csécsen is. A dűlőnevek itt is magyar hangzásuak, mint például: Faluvégszer, Répaföld, Karcsanóc, Kiskas, Nyárjas, Tanárok, Széleshegy, Hosszúhegy, Rigó és igy tovább. A régi tagositási térképeken is ezek a nevek szerepelnek, tehát senkise foghatja rá a két községre sem, hogy elmagyarositott szlovák községek. Az igazság a mi oldalunkon áll és ez az igazság úgy hangzik, hogy a két községet Isten és ember előtt el vitathatatlanul megilleti a magyar iskola! A csehszlovák köztársaság alkotmánytörvénye és az 1930. évi népszámlálás hivatalos adatai szerint. Az nem lehet érv, hogy a mai időkben nincsen pénz uj iskolák felállítására. Mert ha van pénz arra, hogy szinmagyar községekben tizenöt-húsz csehszlovák gyermek kedvéért úgynevezett „kisebbségi" szlovák iskolákat létesítsenek, akkor legyen arra is pénz, hogy magyar többséggel bíró falvakban magyar iskolákat tartsanak fenn. Különösen akkor, ha az adófizető magyar szülők magyar iskolába akarják járatni gyermekeiket. Az adófizető állampolgároknak ez olyan elemi joga, amelytől senki emberfia el nem ütheti őket. Magyar gyermekek, akik nem tudnak magyarul irni-olvasni Tizenhároméves leánykával beszélgetek Csé- csen. Nagyon értelmes gyermek, most végezte a szlovák elemi iskola hatodik osztályát. Any- nyira értelmes, hogy már érti is, amit tanul, de azért magyarra már nem tudja lefordítani. (Ez még a jobbik eset, mert a gyermekek jórésze, akik már az anyatejjel a magyar szót szívták magukba és otthon soha másképpen nem beszélnek most sem, csak magyarul, mitsem értenek abból, amit tanulnak. Szajkómódra bemagolják a leckét, de nem értik.) Nézem a füzeteit, szlovák helyesírásában még a tanító is alig talált egy-két hibát. Önkéntelenül megkérdezem: — Hát magyarul tudsz-e irni-olvasni, kislányom? — Tudok, — feleli büszkén a gyerek, — megtanított az apám. Erre rögtön le is vizsgáztatom: — írd le nekem azt, hogy tyuk és csirke. 30DiL éves 4l ÖLGYEK ápolják és őrizzék arcbőrük üdeségét. MÉG NEM KÉSŐ! Friss arcszin legbiztosabb jele a fiatalságnak. Egy nő lehet 40 éves vagy több is, de ha megőrzi arcbőre simaságát, hamvasságát, mindig fiatalnak fog látszani és vonzóerővel fog bírni. A gondos ápolás szépít! Használati utasítás: Esténként mossa arcát a LE TÓN szappan krémszerv habjával. E gyengéden ható lcrémes habot hagyja arcán néhány másodpercig. Utána öblítse le bö melegvízzel, majd közvetlenül hidegvízzel. Ez az egész! Másnap reggel friss, bársonyosan üde arc fogja a tükörben mosolyogva üdvözölni. ÚTÓNUL SZAPPANÉT? — - Ara M 6a~ Fólerakat: D. Engel, Bratislava, Venturská 12 és Masarykovo 6. A kislány szó nélkül veszi a ceruzát és hí bátlan magyarsággal leírja a két szót. Mikc, elém tolja a papirt, valósággal meghatódom: — És valamennyien tudnak közietek magya rul imi? — Dehogy tudnak, — feleli helyette az apja — Alig néhány szülő veszi magának a fáradsó got, hogy foglalkozzon a gyerekével. Nincs i; rá idejük. — De az iskolában csak megtanulhatnak. Biz tosan van magyar óra? — Csak volt Két év előtt teljesen eltőről ték. Azelőtt naponta volt Mikor szinte elszörnyülködöm ezen, a kislány még kiegészíti:-— Most mán magyarul se szabad beszeli az iskolában. Megbüntetik, aki magyarul be szél♦* • — Hát hogyan beszéltek? — Szlovákul, aki tud. Ha meg a tanító ner: hallja, akkor magyarul! Forgatom a kislány földrajzkönyvét, véletlc nül éppen Magyarország leírását lapozom fe Kérdezem a kislánytól: *— Hát ezt tanultátok? — Magyarországot? Nem tanultuk. Ar mondta a tanító ur, hogy azt nem muszáj ta nulni. Nem fontos. A tanító sovinizmusa odáig terjed tehát, hog a színtiszta magyar gyermekekkel még azt s ötven-hatvan sort sem veszi át, amennyi Mr gyarországról áll a hatóságilag jóváhagyó' földrajzkönyvekben. Megdöbbentő! Ha magam meg nem győződten volna erről, el se hinném. Mit szól ehhez vajjen Orísek kassai tanfelügyelő ur?..« Orísek tanfelügyelő ur nem válaszol,,. Orísek kassai tanfelügyelő urnák, úgy látszik, nincsen kialakult véleménye ezekről a dolgokról, mert amikor felkerestem hivatalában és kérdést intéztem hozzá, miért nincs Csecsnek és Makrancnak magyar iskolája, először el akarta ütni a választ: — Kérem, a csécsi iskolát éppen most akarjuk átvenni végleg az állam részére .. „ (Itt közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy a csécsi iskolát ezelőtt hatvan évvel még a magyar állam vette át a katolikus egyháztól, de az épületet meghagyta a régi tulajdonosa nevén, mert jelentős tartozás volt rákebelezve. Tavaly az iskolaügyi referátus átirt a községnek, hogy az iskolaépületet telekkönyvileg is adja át az állam részére. A község, amely nemrégen ötvenezer koronás költséggel uj tanítói lakást építtetett az épülethez, megtagadta az átadást. Erre a referátus visszairt, milyen feltételekkel hajlandó további használatra átengedni az épületet a község. A feleiét az volt, hogy csak azzal a feltétellel, ha az iskola egyik tanterme a magyarnyelvű tanítás céljait fogja szolgálni a jövőben. Erre azonban a mai napig nem érkezett válasz a referátus részéről.) Mikor közbevágtam, hogy engem nem az iskolaépület átvételének kérdése, hanem a hiányzó csécsi és makrancd magyar iskola ügye érdekel, a következő választ kaptam Orísek tanfelügyelő úrtól: — Errevonatkozólag csak azt válaszolhatom, hogy várom a felsőbb hatóságok rendelkezését. Nehéz kérdés ez, mert .mind a ké községben meg kellene szüntetnünk a szlovák iskolát. És nem akarok éppen én lenini az, aki megszüntet szlovák iskolákat... E félreérthetetlen válasz után még a követ- kező beszélgetés folyt le köztem és a tanfelügyelő között: — Tanfelügyelő ur, az 1930. évi népszámlálás szerint Csécs 55.12 százalékos, Makrán - pedig mm százalékos magyar többséggel bír. Ez a prágai állami statisztikai hivatal hivatalos közlése. Belátja tehát, hogy a két községei jogosan megilleti a magyar iskola? — Nem ismerem a népszámlálási statisztikát (!), de betekintés végett majd elkérem a járási hivataltól. A magyar iskolák felállítása egyébként sem tőlem függ... — Ezt mi is tudjuk. Azonban sok függ az ön véleményétől, mellyel a két község kérelmiéit továbbította... — Van olyan több magyar községünk, ahol a lakosság meg van elégedve a szlovák iskolával. Én .mindig azt iroan a véleményezéseimben,
