Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-07 / 153. (3705.) szám

Maiuskát visszaszállították Ausztriába Budapest, julius 5. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Matuska Szilvesz­tert ma délelőtt a kelenföldi pályaudvaron vo­natra ültették, hogy visszaszállítsák Ausztriába. Az osztrák hatóságok délben egy órakor vet­ték át Matuskát, aki budapesti ügyvédjét eluta­zása előtt megkérte, hogy harctéri érdemeire való tekintettel kérjen kegyelmet részére. — Magyar teológusok munkája a magyar vi­déken. Galántáról Írják: A nagyszombati Egy­házirodalmi Iskola galántai csoportja júniusban négy falut látogatott meg, hogy népszerű elő­adásaival ingyenesen ismertessen meg a föld egyszerű népével időszerű kérdéseket. Király­réven Szőcs Béa teológus, a katolikus akcióról és a missziókról, Záreczky István teológus pe­dig a szociális kérdésről és a katolikus akcióról tartott előadást. Királyfán szintén hatalmas tö­meg előtt tartották meg a kulturelőadásokat: Szőcs Béla a katolikus akcióról, Varjú Vendel a katolikus sajtóról, Győri Miksa a missziókról és Záreczky István a szociális kérdésről. Köz­ben szavalatok (Varjú és Záreczky) és egy he- gedüszám (Szabó Zoltán főiskolás) szórakoz­tatta a közönséget. Pereden a Karitasz rendezé­sében ismételték meg az előbbi programot. Vé­gül Zsigárdon tartották meg az előadásokat ha­sonlóan nagy érdeklődés mellett. Az előadások alkalmával mintegy 400 darab ismeretterjesztő és aktuális kérdésekkel foglalkozó füzetet ad­tak el. JSziDHÁzKönVvKatixnPA Kosztolányi Dezső Összegyűjtött Költeményei 1907—1935 BUDAPEST RÉVAI Abbázia Hetei Auautzt Elsőrangú széllő és pensio. Központi fekvés. Magyar konyha. Hideg-meleg fdlyóvlx. Teljes kom'brt. Pensio kurtaxával, borravalóval együtt 65 Kó, — Leütöttek és kiraboltak egy gazdát. Homon- náról jelenítik: Krisina György 67 éves gazdát Zeimiplénszimne mellett az országúton két uitonálló megtámadta, leütötte és elrabolta 2825 koronáját. A támadókat a csend őrség keresi. xx Pihik Matyi cigányprímás a Flóra-borozó­ban játszik, Praha-Vinohrady, Fochova 121. — At akarta venni az abessziniai hadak fő­parancsnokságát — visszaszállították a bolon­dokházába. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Az ötödik kerületi rendőrségre egy feltűnően izgatott fiatalember állított be és kö­vetelte, hogy azonnal adjanak neki szegénységi bizonyítványt, mert ingyen hajójegyet akar Abesszíniába. Előadta, hogy neki azonnal Aoessziniába kell utaznia, hogy átvegye a had­sereg parancsnokságát. A rendőrök beszélgetés­be elegyedtek a „hadvezérrel", közben értesítet­ték a mentőket. Amikor a mentők kivonultak, felszólították, hogy vegye fel a fehér hadve­zér! köpenyt, a hadvezéri köpennyé előléptetett kényszerzubbonyt azonban felismerte és dühön- geni kezdett, úgyhogy csak nagynehezen lehetett megfékezni. Hosszú küzdelem után végre mégis sikerült betuszkolni a mentőautóba és vissza­szállították a sátoraljaújhelyi őrültekházába, ahonnan két nap előtt megszökött. — Az agrárpárt legújabb ruszinszkói trükkje: a kőművesmestereket „szervezi", Ruszinszkói szerkesztőségünk írja: Az ipartársulatok kötelé­kébe tartozó okleveles építészeket és kőműves­mestereket a cseh agrárpárt külön szervezetbe akarja tömöríteni, hogy igy kivonva őket a pártokon kívül álló ipartársulatok hatásköre alól, teljes mértékben az agrárpárt érdekeinek szolgálatába állítsa. Ez okból a párt egyik tit­kára, aki maga is kőművesmester, megkezdte a szervezési propagandát. A terv azonban nem igen fog sikerülni, mert az építőiparosok tisztá­ban vannak az agrárpárttal és annak politikai tendenciájú hasonló akcióival, melyek egyike sem vezetett soha semmiféle jelentősebb ered­ményre. Az építészi kamara felállításáról elhe­lyezett hireket tehát az építőiparosok a kellő óvatossággal fogadják. Nincs magyar ember, — aki csak félig- meddig is igényt tart az „intelligens" jel­zőre, hogy ne ismerné Kosztolányi Dezsőnek nemcsak a nevét, de a poézisét is. Ady- kortárs és — sem utánzója, sem ellenfele Adyinak. Körülötte nem tomboltak harcok, ellene nem foglalt állást soka a magyar tár­sadalom egy rétege sem. Mert Kosztolányi költészete nem forradalom, nem program, melyet ki lehet sajátítani az irodalmon ki- vüleső programimok és forradalmak igazolá­sára. — Nem kor-kezdet, — ahogy az egyik Ady-tábor szereti megváltói önkimzását be­állítani és nem kort lezáró fájdalmasan hatal­mas akkord, ahogy mások Ítélik meg. Koszto­lányi oeuvire-je, — ahogy egységesen és majd- teljesen elénk áll az uj Révai kiadásiban, — tiszta líra, szinte abszolút költészet, tendencia és állásfoglalás nélkül való, szüz-poézis. A magyar líra fejlődésének kor-szakadékokat áthidaló pompás ive. Egy nagy költői egyéni­ség kristálytükre, melyben egy változatos korszak legbelső, szellem-története vetátődik elénk. Csak nem elmúló, egymást fölváltó, egymást feledtető képsorozatokban, de úgy, hogy minden visszavert kép eszmei tisztaság­ban állandósul, megmarad örökké. Mert csak azt őrzi meg ez a lélek-tükör, amire annak belülről kisugárzó fénye maga vetett fény­sugarat, amit a költő szépnek látott, ami tisz­ta és megörökítésre méltó. Föltesszük, hogy mindenki ismeri Kosztolá­nyi költészetét s igy nem érezzük annak szükségét, hogy az egy kötetbe foglalt egyes versciklusokat tartalmilag ismertessük, mél­tassuk, vagy kritizáljuk. Ez nem is lehet célja egy napilapnak, erre külön, kötetre való tanulmány kellene. Mégis közel három év­tizedes élet ut áll előttünk s egy ötven­éves, az élet delelőjén sütkérező emberről van szó, kiváncsiak lehetünk rá, honnan in­dult ez a mára naggyá nőtt poéta 22 éves ko­rában s hová ért el máig. Mi igazolja ezen a — parnasszus-meredéken — ma is fölfelé haladó utón azt, amit föntebb ©miitettem, hogy Kosztolányi költészete kortükör, mely­ben a magyar szellemtörténet egy ember­öltőre való szakasza vetitödik? „Négy fal között". 1907, a költő 22 éves. Mindent kívülről néz, nem éli át az élet­impressziókat, legföljebb párhuzamba állítja magát velük, vagy keresi az értelmüket. Ha el akarnám skatulyázni ezt a fejlődési fokot, az első lépcsőfokot, 1 e i r ó lírának mondhat­nám. Egy kevés szenti mentaliamus is vegyül ebbe a megfigyelésbe, nem több, mint amennyi a század forduló huszonkét-éveséihez illik. Aztán jön a — talán — legjobban ismert ciklus, a „Szegény kisgyermek panaszai". 1910, a költéS 25 éves. Hogy faltuk — egy- koruak — ezt a különös, panaszos költői kis regényt, mely a gyermekkori tapasztalatok, élmények költői után-élése volt s melyben mindenki, de mindenki megtalálta a maga kis-él etének egy-egy visszhangját. Talán azóta se olvastam el s most, hogy igy, láncszemnek beillesztve egy életműibe újra előttem állt, szinte féltem nekifogni az olvasásnak. Lesz-e oly mély hatással rám ma is, mint akkor, a — ma boldognak hitt — ifjúkorban, vagy elfakult a színe, viharverten, temérdek élet­válság után? És megvallom, az győzött meg Kosztolányi költészetének maradandóságáröl, hogy ez a vers-csokor ma is oly friss, mint akkor volt, csak be sem porozódott, mert nem szalmavirág, de örökké élő valóság. No, de ha minden közbeeső versciklusnál csak ennyit időzöm is, kinő röpke Írásom egy napilap keretéből. Lapozzunk nagyot s áll­junk meg az utolsó ciklusnál a jó negyvenes — és ötvenessé érett meglett férfi „Szám­adásiénál. Ami közbe esik, a fejlődés me­nete, talán szó nélkül is nyilvánvalóvá lesz mindenki előtt, aki pár odavetett szavamból megismerte az elindulást s megérti a poéta mai irásmodorát szintén pár szavamból. Csak egy gondolatával segítsük át magunkat a közbeeső huszonöt éven. „Tanár az én apám" (Meztelen ül, 1928) — mondja egy versében, akit mindenki kalapLevéve köszönt — és rajta keresztül, érzi meg, hogy „nagy a mi családunk", „Az én édesapám az emberek apja s én az embereknek testvére vagyok". A kivülről figyelő, szépet-jót magábazáró fiatal poéta igy lesz, — ahogy együtt érik a száguldó korával, — elmélyültté, együttérző­vé korral, embertárssal, mindennel. Már nemcsak kivülről nézi az élet jelenségeket, de velük, sőt bennük él s az ifjúkori modoros szentimentalizmus igy lesz őszinte, megtáruló részvétté, fájdalommá a költészetében. „Igen, kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog, kis gyáva sunnyogó, mindent bezár, bezárja életét is, miint a boltot, mert benne van a csillogó bazár. és félti kincsét, a sok cifra foltot, a lelke szűk, kucorgó és sivár rablót neszei, mihelyt gyerek sikoltott, örökre reszket és örökre vár. Hazája ház, barátja az erős, hitvány rokon ja az, aki ismerős határa kertfal, tyúkól, pincegátor, de a boldogtalan tanyája sátor, zászlója felleg, ő, csak ő a bátor s a jó, csak a boldogtalan a hős." (Számadás.) Még a — látszólag — leiró célzattal irt „Utirajzok“-ban is nem a friss impresszió fontos neki már, az ennek nyomán felötlő reflexió függetlenné lesz a forrásától, hát­térbe szökik Róma, Bologna, Stralsund, vagy a Hyde-Park öreg fája, maga a költő a fontos magának. A leiró lírából, ha lehet igy mon­dani, belülről fakadó, színes, erős sugárban, kiapadhatatlanul ömlő tiszta líra lett. Ezt értettem meg Kosztolányi lírikus élet- utjából, ahogy elébem tárult a négyszáz ol­dalas egy-kötetiből. Az igazi, vérbeli költő útja ez, azé, aki nekiindult az éleinek figye­lőn, ösztönös csodálkozón s ma, az élet delelőjén öntudatosan, magabizón jelentheti ki teljes joggal: „Én önmagamat önmagámmal mérem. Szavam, ha hull, tömör aranyból érem. Mindegyiken képmásom, mint királyé s a pereméin a gőgös írás: én." Azt szinte már fölösleges megállapítani Kosztolányiról, hogy minden a tiszta, lírikus érzés-fejlődés oly tökéletes formában s a ma­gyar nyelv oly változatos gazdagságában nyi­latkozik meg, hogy az ember szeme-szája eláll a csodálkozástól. Különösen igy, hogy egy kötetben látja ezt a szinpompát, mely a mai nyelvroimlottság és divatos pongyola vers- telenség közepette igazolja a klasszikus mon­dást: „Forma dat esse rei.“. SZIKLAY FERENC. Megszületett a plasztikus Hím A francia akadémiában mutatták be Páris, julius 5. Louis Lumiere, a mozi fel­találója uj találmányát : a plasztikus filmet a francia tudományos akadémiában mu­tatta be. Ez az esemény nagy feltűnést kel­tett nemcsak a tudományos, hanem az üz­leti világban is. Azonnal jelentkezett egy francia tőkéscsoport, mely hajlandónak mu­tatkozott a plasztikus filmek gyártására. Megindultak a tárgyalások, amelyek máris teljes eredményre vezettek. A na­pokban kezdték meg az első két plaszti­kus film készítését. (*) tljból megjelent a „Magyar Szülő". AJ SzMKE pozsonyi helyi csoportja, amint isme-1 retes, a magyar szülők részére néhány hét előtt röpiratot adott ki, amely megérdemelt, komoly feltűnést keltett. Most jelent meg a röpirat má­sodik száma, amely a magyar gyermekek isko­láztatásának problémáival foglalkozik. A röp­irat nagyon komoly és megszívlelendő érveket sorakoztat föl magas színvonalú cikkeiben amellett a magyar igazság mellett, hogy „ma­gyar gyermeknek magyar iskolában a helye". Általános problémákon kívül foglalkozik a pol­gári és középiskola kérdésével, továbbá a szü­lői társulatok (szülői szövetségek) .feladataival, érdekes statisztikát közöl a szlovenszkói polgá­ri iskolák .helyzetéről (bezárólag 1931 novem­ber elsejéig). Nagyon tanulságos az a statisz­tikai . kimutatás is. amely Becs cseh oktatás- nyelvű iskoláiról szól. (*) A Szepesi Dalosegyesület gölnicbányai alosztálya Svedléren dalosünnepet rendezett a1 A filmfelvételeket Pierre de Cuvier, a nagy természettudós leszármazottja vezeti. Az egyik film 1200, a másik 2800 méteres lesz. Novemberben fogják nyilvánosan bemu­tatni őket, az egyiket az Operában, a má­sikat a Sorbonneon, Louis Lumiere jubi­leuma alkalmából. A bemutató valószínűleg nagy forron­gást fog előidézni a filmiparban, sok hozzáértő szerint olyan átalakulás fog be­következni, amilyen a hangosfilm bekö­szöntésekor történt. gölnicbányai, svedléri, szepesremetei, szomol- noki, szomolnokhutai, merényi, iglói, kassai és stószi zipszer dalosok részvételével. Délelőtt ki­lenc órakor istentisztelet volt a különböző tem­plomokban, 11 órakor főpróbát tartottak, utá­na pedig a dalosok néhai Ratzen-berger Ferenc szepesbélai evangélikus lelkész, a Gründlerek költőjének szülői háza elé vonultak, ahol lelep­lezték Ratzenberger emléktábláját Ezen az ünnepségen a remetei harsonások is közremű­ködtek Danielisz evangélikus lelkész vezetésé­vel. A közös ebéd után délután két órakor ün­nepélyes felvonulás volt, majd megkezdődött a tulajdonképpeni dalosünnep, amely fényesen si­került. A megnyitó beszédet dr. Wolf Károly ügyvéd, a gölnicbányai osztály elnöke tartotta. Az összkarokat Kárpáti Sándor gölnicbányai karnagy vezette. Később népünnepély volt, este pedig táncmulatság fejezte be az egész napos ünnepséget. „3, iulÍM 7, vasárnap. ________T»RXGAI-AVa.g4>AU HIPT.&T> 13 I / 1 1 11 ”1 .....mii..... Ké r‘e 32 °pek,át dr°Sériáktrn' PRAHA VII, HEftMANOVA 35. Telefon 72956. - 4-5 kg lekvárra: 1 Oveg folyékony Opekfa __Z-MM Ré sz^e7 receptek^inden fi^fkony Opekfa és szérez Opekfa csomagodhoz mellékel,, vannak. rA ^ OPEKTA, gyümöícsklvonat Opehta természetes zselé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom