Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-05 / 152. (3704.) szám

'Vlhi'űíq ‘EAIBpqBZsaZSSO [9f SkAOI J^3J V ‘f Treqrnqjpd •Bjpq^j Jtn 33tjv jjoqop taAoq (s3K>oi)‘a}iF7izssvj'xva 'vxiozlvx G^GsefBqjBd j^n oojiAI oois iiiiiiii.iimhiiiiiiiunniiiiiHiiii, miiiii ..................................................................... ‘zs aj-sojba mixzSBÁioqx sa -J?qaj ‘-bSjes ‘-piqz ‘-qaq ‘-sojoa auuai uBuuojua^n s pjqBZBq b xua;sapq qBj'JBqB ajqanuxzs seui naq^zsgisoa *ba uapuira ÁiodBuj;uBpuo>j •jue}is9iBA3ara qBUJBqB jSBjijn saqapp uaSx rípsqÁuuoq -Sara jBSBppzóqaje} uaSap; zb Á3oq *qoq -ojo; y *si sjtazsaj saÁSa íqodBni;ue}suo}i za n? xiasouoinyi *nippzoq9r9} pn* nazaq -au ua3x 5jBsa 9zBjn zb uoqpoon soSnz-Saz b ‘uBqBgBSBZssiA-azsso qosojBA xjapq y >|OSO.iDA I|0j0>| D >|0UZS0| >J0QUjZsXuDAJDAIZS DJD>jOSUi0fsJ| •qunpqoqsouq&i b •Bpiypn pÁjaq pép btj ‘gu -Saq b pí-Bin jbuiso qoojB napira Á3oqi ‘B-iq-iq -opiiroS b boub qsppaAoa íOj£^btx a pc-papm apjBZBq se qB^SojtuoiBq; pezczy yqqöl pepa* peáSöan tneu indoj loip op — ‘Bqqqapu^eq b uanqiafíJoBii eqiaqoj — ‘nrBqqoíi'Biaooq sa oeui jpra qoqfcq b p^oqip'BqBzigiq; ÁSog^u^ — •aqzop-j^q; — (Jtaoi^JBq BSy.tp ‘ziaBqpaaoqSaj^ — ■BqBqBÁa b pddpq qa^quqq qpJ -oq BÁ'cn'q b aairijigpdpi Áupqqxr loqrui Apoz -ojqBpoaa noÁSPu ar mán npqzt? £oj ‘iq,«p?A o:ijp]nq 9j.9sap1aTi1.09a1 9 zb pSap^naqzg bsd -juj b ;za ÁS'oq AiiBfB opr zgaSa’ 9 Bpopnog Y'PJS?™ trass^Sa ózdiad — ‘sí 9 qpiipunqaxi uBqraoÁn ‘;^qyi b aÁ.3a<iiq ai StypnaA 9910*11 zb ÁS>oq ‘upipA *zb qrgo Bqpqspuqaq y •noq;*o TwpBJBcn pipaÁ^a qtp&j piem ‘ppuato b aq b^j^z inán axq b pqS^A^ teqp.r b ‘sxrq -ibj b ‘stjőix* b qmrf&jn ‘1r1qz90.ro zb aqqqSqxn ‘qxrpjqe zb ikrára jpig Í0'I’9'A q^^uxrpqip g}Jd3[ •ttTBjJJ •ogq ff Bfpra^Bq 89 S319Z8 japra 90*l ‘Sb8 -cm Japin ÁpiuB ‘uioim xajBzspp xs?u9 öa efpposa qqBfnSai qBupzpqSaAn BioqsiQj (XpsepzBS^zam maSuiuaSEM iBipuBiioq y iuoi|j|-spjjp TfB^qozs inni qauaqa; b {oq^praE *)9ZfA qBjBd b appqqjajüaui qajazsÁSaA • 89 psooqjaqa; jjoqBjSara iaqqajazsA‘3aA £3a ífiuoqiaj wajiara piaSai b ÁSoq ‘qnjap qq qqp89M *to3iop UBipqozs b xuftA ajiui jfpjpnj maa s qaqnup-iiíaiu uo^Sbu qaaaq -ma zy TfBipB ;afa; q^soS^pA 93oá3bj úbu £2a puaqa; sazsso ujbj ;9qs qoujBd’qji^ 5|9>|so6p|jA •JBZpZSXUOJpq B BfpBJ -BqSani Binpzs qBuiBr^ozBuuyzsai !iaq3i9paz -mau ;bh 'Aub31 S3Á9 £6 ^3a S9 njj S9A9zezs Í3a qppoq ‘uba aqauuaA3 oAaj uaq;ap 81 ‘lípspu JozsxuojpH 'puaAio qauS^szs^áa qqof -3ai b 89 83A9 gzi iqre ‘3aui papi ^saAprapioj (Biszaaj) iUBim3 HV aaqjno xpaqsapi usq -qe[n amp qau^jaquxa qqaSajoSai SxqiA y ui0|Dszn4oy/ |q •pajazaA psaoqdfS 89 W9I Bqpo ‘jjozopJBipjq pfuui ‘hosbaio jnuBi -jpqrq jaSaAOzs uapaaauisi uasafiaj iqqqB « jaAÁuoq Á3a qBpoviBj af^fa tBAq>jBA3aui ÁSí •3j9^ojoq)p ia33a;9iraaÁias 89 qodB^3 ‘-uozs-pA qqo; pfBoi ‘qypo;zsB3EJai ia33a^JB;zsa; 3b;sea pauiazg *„snpui nuxazsua3;uoj“ B ‘xng Bpn^j paz39A jBqŐÁnyAíBjniu so;bi -pposa pgia 5f099pnj 89 qosoAjo juopuoq ^snpui QLU0ZSU0B4UOJ'' v qna;td9 5jBuzoq9puBzs |B3t9[ODJB7foqiaj XTBqqoÁuj’oq9DE isyu9 9; -jbj ;a;a3xzs y •qBuyupBzsai S9 -pj qadfS B pip ‘qau9uapd9 ppSjzspaB 1SBU9 uBqSys -sb3bui qyi 00fr JBApnBAjyd b ;uuazs AJa* y -ia339sqoq ;uoí 9;i[ixu;o napj jBApn -BXjBd-pajJS nouuBQ b ‘uaqfAizs uopuoq piaqd9 iBqB pia^oindaj podosozxpd ^3g uaqaA|ZS uopuo-| J049|nd©y •jopjoxpjSByiA xSxppa zb q9;;oíuop -3axn pzza e uaqoSaAaj b qa^opoj pojad ££ 89 PJ9 £ ‘jodBU íz inqpu sy;xqBZs3aui u9qgd9Soindaa qapAij-Xa}! iBquauiB zy U9qo6dA0| d 61494 ^6911 jn>jj9u sp||pzsda| •X-ny5fjy}«r,-g ‘jjpnp ^Bqa»f|-ajpsaA-o^j uaq9pi9spi BfyA|hq poSonnq uasaA -iasaq ueg sbibub>i „'pqpuBprB^ snaozsoq iq psa3aaq ‘pjBqsyqaaq aqzqq TduV UBM“ " :»oíiyxqx3I aApxqa^iq pdd9q qajaq uyfndBq BfXuBpsaia^ qxysaBqsxq eayAoq ajp3iaq BÍyXpq jpBjyirq stuozsoq naqzo^j •apozsoq 0Aiaso9qoq sbibu-b^i *qBU|JB^ sbibhbM ‘qausnjoz8oq Bqjyuxq BAJáBOBq ‘[9prXuBjzsajaq jpq ppoq oun;xq DBqjysoqsoJBq qaaaq 9íb^ npuqy^í -isajaq ps89injozsoq saAJasaq ■paaAuaq xq ‘snjozs -oq {p'saAoq ub>i sejbub^i Jinjozsoq pqa«9q QOAoq njozsoq qajaq [yuyfjnq saqajaq -izs9q I9qí?q ‘uBqyfndBq sayAoq ;39szoq jpi -apn^xq uaxuap-g ’uyuiiyM ‘naq9dazoq sgip^ qBU9UBprB>i ‘uaqfSaszoq xsoiq Bf[Bpdjy^[ aNvivM ioNvarvM 0 S 0 LU 9 6 O p D Q •pipjíuaqjag ‘aquaq BjjBg •noqosBABq b q9;yrSuBH :uoqoJ pnixu ap ‘3űBq apiqos •[npuasaazsso 3uBq qos B paiv qn puaso si39xu uaqypjA y quBqqBA Biípq ‘So;pso azsfag jubje 3Z8saiu s qinBq sfSog qa3zs9p3ai Bpjosa b ;uaq ‘pS9q Auyjyq BAzyj pSuasg •zoq ;Bpn pzs b ipqopja s zoqoqii jopsyd A3a ;;oxuy •uoqoz 4ubs8B] jxs Bánatig ‘aoqosBABq B pzs qnqB^; :H3iyrDNVH isvayh •Sazeqxd ‘joqxx ^bsjb-ji *pS9sosoip napi xppjjq uűaj xxuy ‘ppp njo/CuOiÍ9 pzs9xnaa} b qnzz9^ nupazs p3yjiApBA 'uy^uB; srq b ‘uoqpo aiqpzaui ^3bu b j->i qypyA pxmuojo /CSsfj ‘xusai ;ypp jbpbw ‘uyzBSj mixub; sg aqopja zb qunfjyf qoA sbiu[b3jozs xqy •qBUjy^u Sápra dyzs y *qauqojnzs e qajJA íoqqunArzs qunfnxjQ ;opuyq ‘praojo § ^qöitűyai sy qnxg ‘qaparapffyzs azssai\[ qBSiA quqitgaj ap naqypVÁ b apazg •BfydBd b uoqpo -aApaq9f qaqaraja^o BpyX pAozssaApy^j ‘buxjbi *b qxnBq raa^i Bfyuyzs uaqpuaJSDUxjsi ‘aqaÁujoq B sapnas3 ’ qáuxqB Auozxq aa qBuyioqsx pyzag M303A A3VT S I jesBj; >jojeÁ6euj s;n| — ILI — — 170 — — 175 — D I Ó T 0 A tigris nagyon g'azdag volt és nagyon zsusgori. Volt egy csodaszép kertje:, mely­nek közepén egy hatalmas, gyönyörű diófa állott. Mikor a dió érni kezdett, a tigris tudtára adta mindenkinek, hogy megöli azt, aki lopni mer a diójából. Hallotta ezt a, teknősbéka is, de nem törő­dött vele. Felkereste egy szép napon jóba- rátját, a kutyát s igy szólt hozzá: — A napokban azt hallottam, hogy a tig­ris kertjében megérett már a dió. Nem vol­na kedved odalátogatni egyik reggelen? Hogyne, a kutya készségesen ráállott az ajánlatra s másnap reggel elment a teknős­békáért és elindultak a kert felé. Amint megérkeztek, szorgalmasan szedni kezdték a diót. Félig volt már a táska, amikor egy- 6aere egy dió koppant a teknős hátán- A teknősbéka meg se mukkant. — Látod, — súgta — ki lelhet birni egy ilyen kis koppanást. A kutya szótlanul szedte a diót, de mikoT az ő fején koppant egy szem dió, haragosan elválikantotta magát, kiejtette kezéből a félig telt táskát és hangos ugatással el­futott. A szegény teknősbéka Jeskelődött ám jobbra-balra, bová bújhatna a tigris elől, du hiába. Bebújt egy bokor alá s azt, remélte, hogy a lombok eltakarják, de bizony a tig­ris már a másik percben előszedte a levelek közül és a vállán függő táskák egyikébe akarta dugni — Ó, ó, — sopánkodott a teknősbéka^ — csak nem akarsz abba a gyönyörű táskába tenni, nézd csak, milyen sáros vagyok, tönkretenném a táskádat... _ — Ebben igazad van. — jegyezte meg a tigris és a másik ócska táskába tette a teknőst, aki csak ezt várta. Már az első pil­lanatban meglátta, hogy a táska sarka rossz s igy ő könnyű szerrel kiosuszhatik. — Hopp — mondta megkönnyebbülten, amint szerencsésen a földre érkezett. Aztán megindult a kutya lakása felé, hogy alapo­san megmondja a véleményét barátjának. A tigris ezalat feltett a tűzre egy nagy fazék vizet s az egyik fiát elküldte, hogy hívja meg a környékbeli állatokat ebédre, kitűnő toknősbéka-levessel várja őket A szomszédok el is jöttek b a tigris vala­mennyi ük jelenlétében ünnepélyesen kinyi­totta a táskát. De milyen zavarban volt, araikor nem látta benne a teknőst! Átkutat­ta a táskát, de hiába. Persze, a vendégek egy része mosolygott s akadtak, akik azt mondták, hogy nem is volt abban a táská­ban semmi, a tigris csak bolonddá tartotta őket. így aztán lassan elszéledbek s a tigris LVAJOK megszégyenülten feküdt le a vackára. A teknős és a kutya barátságát ez a do­log egy cseppet sem zavarta. Gyakran elbe­szélgettek a tigrissel való kalandjukról B ilyenkor a kutya mindig „tapasztalatlansá­got41 meg „első ijedtséget14 emlegetett. — Ha ma potyogna a fejemre egy dió — mondta — egy szót se szólnék, hanem csend­ben tűrném, mint te. — Ha csakugyan igy van, akkor szívesen megpróbálkoznám veled még egyszer — fe­lelte a teknős. Másnap reggel ismét elmen­tek a tigris kertjébe. De alig szedtek né­hány szemet, amikor egy dió koppant a ku­tya hátán. — Vau, vau! — jajdult fel a kutya és tel­jes erejéből futni kezdett, a teknősbéka azonban meg sem moccanhatott, mert a tig­ris nyomban nyakoncsipte. A kutya messzi­ről látta a szerencsétlenséget és nagyon fur­dalta a lelkiismeret. Hazament és addig gon­dolkozott, mig ki is taláM valamit. Egy nagy üveg mézet kiöntött és megfhempergett ben­ne. Aztán felhasátott egy tolipárnát és bele- hempergett a tollba. Olyan volt, mint vala­mi ismeretlen szörnyeteg. Most még bement az istállóba és leszedte a lovak szerszám­járól a csengőket. A sok csengőt magára akasztotta, aztán még egy dobot és dobve­rőket kerített. így felkészülten lement a kis patakhoz. Ott leült és várt. Nemsokára a tigris fiai közeledtek egy nagy fazékkal. A tigris xigyanis most már jól vigyázott a teknősbékára s egész idő alatt le nem vette róla a tekintetét, nehogy megszökhessek. Mikor aztán már gyülekez­ni kezdtek az újból összehívott szomszédok, akkor leküldte a fiait a, patakhoz vízért, hogy legyen miben megfőznie a teknőst. A tigrii&kölykök azonban rémült kiálto­zással tértek vissza a pataktól. Azt mesél­ték, hogy valami rettenetes szörny őrzi a patakot, a teste olyan mint egy madáré, a hangja a kutyáéhoz hasonlít, de csenget és dobol és nem engedi őket a vízhez. — Ostobaság — dohogott a tigris és a fi­vérét küldte le, de az is nyomban visszajött és reszketett a rémülettől. Ere az oroszlán ajánlkozott, hogy lemegy vízért, de bizony neki is égnek állt a söré­nye, amikor a rettenetes vizparti szömye- teget meglátta. Az elefánt volt az utolsó, ő is lement a patakhoz szerencsét próbálni. De ő is dühö­sen és víz nélkül érkezet vissza a vendé­gek közé. — Nézetek barátaim, — próbálta a tigris csititani a vendégeit, — most együtt fogunk lemenni valamennyien t így majd oeak at­Móka J»á«t«é»k A bizonyítvány — Na, gyerek, milyen volt a bizonyítvá­nyod? — Két kettesem volt. — És a többi? — A többi? — Hármas. A tinta — Anyuskám, mibe kerül egy üveg tinta? — Nem tudom, fiacskám. — Drága? — Ó, nem. Néhány fillér mindössze. — No, akkor nincs nagy baj. — Miért? — Mert épp most öntöttem ki a paplanra. Gyanús művelet Két diák beszélget: — össze tudtad állítani a szétbontott éb­resztő órát? — Hogyne... még maradt is néhány da­rab... Az öt világrész Pistát felelni hívták a vizsgán: — Tudod fiam, hogy hány világrész van? — Igenis! — Nos? — öt. — Hát akkor sorold el őket. Pista nagyot lélegzik, aztán igy ez ól: — Egy, kettő, három, négy, öt. A bögre Egy kislányra rászól a mamája: — Ejnye, te haszontalan, eltörted a ká­vésbögrét. — Nem én törtem el — szepeg a kislány — hanem a Bodri kutya. — A Bodri? De hiszen nincs is itt a kony­hában? ... — Óh — mondja a kis kópé, — majd be­jön. Almaszedés Tanító: Meg tudnád-e mondani, hogy mi­kor eredjük le az almát a fáról? Tanuló: Hogyne. Tanító: Hát mikor? Tanuló: Amikor — hangzik a felelet — nem látja a. csősz bácsi. A cseresznye Egy pöttöm kis gyereknek mindig úgy adta az anyukája a cseresznyét, hogy előbb kiszedte a magokat. Ám egyezer a kicsike egy szemet magos­tól kapott. Meglepetve mondta: — Nini, anyuka, ezs a c&elesnye nincs kigombolva, »­LABDA A KOSÁRBAN Állítsunk föl a kertben egy kosarat és ha a kosár kisebb, közelebbről, ha nagyobb, messzebbről igyekezzünk egy labdával bele­találni. Mindenesetre olyan dobótávolságot jelöljünk ki, ahonnan nem egykönnyü a do­bás. Ha valakinek a kosár mellé hullik a labdája, másnak adja a labdát, viszont, ta­lálat után újra szabad dobni. Az nyer, aki hamarább dobja tízszer a labdát a kosárba. Furfangos kérdések: Egy szobának négy sarka van, minden sarokban ül egy macska, minden macská­val szemben ül egy macska, minden macska farkán ül egy macska; összesen 'hány macs­ka ül a szobában? •Á39JK Két lába van és mégsem lép velük soha., milyen állat az? *qer»A * Melyik körben látjuk magunkat? * Hogy hívják a talicskát? •qpljoq xnarrBq ‘qpfAxíqi maj>j KIS LEVELEK — Spolarich Edit és Karola. Beküldött képrejtvényetek jó, sajnos, közölni nem tu­dom, mert ceruzával rajzoltátok. Rajzolja­tok máskor tintával és küldjétek más kéz­iratot is. — Stamberger Klári. írd meg pontos címedet. — Herczeg Alice. Kereszt- rejtvényed jó lenne, ha a sötét kockákat va­lamivel szabályosabban osztottad volna be. Máskor eme vigyázzál. Várom legközelebbi teljesen hibátlan rejtvényedet. — Bozóky Tibor. A jutalomkönyvet már régen el­küldtem címedre s eddig nem jött vissza. Minden valószínűség szerint valaki átvette helyetted. Ha visszajön, akker kívánságod szerint elküldetem esizfürdői címedre. — Dargay Anna. Bizony nem tudtam mire vélni, hogy egyszerre elhallgattál. Leveled­ből értesültem, hogy hosszú ideig beteges­kedtél. Most örülök, hogy felgyógyultál. Légy újra szorgalmas kis munkatársaink. — Ruzsiczky Sanyi. A jutaLom.könyvet csak olvasd el szorgalmasan s ha befejezted, ind meg, hogy miért tetszett neked. — Pethő Sándor, Loboczky Lajcsi, Vargha Zoltán. Felvettelek kis munkatársaink közé. — Sza­káll Bözsike. Felvettelek. Ind meg pontos ci. Énedet. 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom