Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-02 / 149. (3701.) szám

4 Csíz Jód Bróm fürdő Ajánlva: -relmeszesedeb, idea, mirigy, csont, börbajoknál, golyva, hüdésck, tabes és az anyagcserezavarok egyéb bajainál. Olcsó pausái kúrák: a löidénybeii 21 napra az összköltségek Ke 1200.— 28 napra az összköltségek Ke 1550.— Állami gyermekszanatórium. - Ismertetőt küld a Fürdöigazgatóság Ciz kúpelo. | szövetség ügyvezető alelnöke, hogy a díszköz­gyűlés folytatását, a programnak megfelelően, másnap délre halasztják el. A frenetikus éljenzés közben végétért díszközgyűlés után az érsekujvári hölgyek valamennyi vendég- dalegyesület zászlaját megkoszorúzták és fel­szalagozták. A feledhetetlenül szép aktus után a dalár­dák megkezdték a főpróbákat, amelyek a dél­utáni órákban folytatódtak. Délben a város va­lamennyi vendéglőjében csoportokra oszolva ebédeltek a dalosok és kísérőik. Felvonulás a díszhangversenyre Este 7 órakor az ÉSE-pályáról megkezdődött a dalegyesületek felvonulása a dalcsarnokká átalakított katonai lovardába. A városon végigvonuló hatalmas menetben részt vettek a magyarság törvényhozói és a dalosszö­vetség országos vezetőségének tagjai is. A dalárdákkal egyidejűleg valóságos népvándorlásként tódult a nagykö­zönség a lovarda felé, amely 5—6 ezer főnyi embersokadalom befoga­dására alkalmas. A lovarda előtt a kaszárnya­udvar magyaros motivumu kerítésekkel és ka­puzattal volt díszítve s maga a lovarda is egy igazi ünnepi csarnok monumentális, lenyűgöző képét mutatta. A fényárban úszó csarnokot a közön­ség zsúfolásig megtöltötte s csak kétoldalt ma­radt annyi hely, hogy a dalárdák egymásután felvonulhattak az óriási dobogóra. A közönség A díszes, szinte az egész szlovenszkói ma­gyarságot jelentő közönség soraiból a követ­kező kiválóságok neveit sikerült feljegyeznünk: Esterházy János, dr. Holota János, Jaross An­dor, Petrásek Ágoston, Szent-Ivány József, és dr. Szüllő Géza nemzetgyűlési képviselők, dr. Törköly József, és dr. Turchányi Imre szenáto­rok, dr. Szilassy Béla, az egyetemes református konvent világi elnöke, dr. Giller János és dr. Salkovszky Jenő tartomány gyűlési képviselők, ••Károlyi Lajosné (Tótmegyer), Koczor Gyuila (Komárom), dr. Scsepkó József szentszéki ta­FTTRLSP Belgrádban elkobozták leftict lapját, mert az uj kormányt birálta Belgrád, július 1. Nagy feltűnést keltett Jugoszláviában, hogy Jeftics vök miniszter­elnök lapját vasárnap elkobozták. A kob- zásra az adott okot, hogy a lap egy képet közölt az uj kormányról, amint a kormány tagjai Sándor király sírjára koszorút helyez­tek. A fényképpel kapcsolatban a lap éle­sen támadta a kormányt, hogy a miniszte­rek a mártirkirály sírját nyári ruhában ko- szoruzták meg. Egy másik cikket is elkob­zott az ügyészség. Ebben a cikkben a lap a jugoszláv eszme elárulásával vádolja meg a kormányt. A cikk szerint Jugoszláviában máris véres zavargásokra adott okot a kor­mány kapkodó politikája. * dr. VÉRES TÜNTETÉSEK JUGOSZLÁVIÁBAN Belgrád, julius 1. Krasztaticá községben tüntetést rendeztek, amelynek során össze­ütközésre került a sor a csendőrség és a pa­rasztok között. A lakosság állítólag állam- ellenes jelszavakkal demonstrált. A csend­őrök sortüzet adtak le, amely után egy halott, két súlyos és számos könnyebb sebesült maradt a helyszínen. Banja Mihajlovac községben is összeüt­köztek a csendőrök a tüntető lakossággal. Itt is több sebesülés történt. A közelebbi részletek egyelőre hiányoznak. nácsos (Érsekújvár), dr. Haiczl Kálmán (Sző- gyén), Jónás Imre (Alsógyőröd), Sípos Antal (Udvard), Letocha József (Galánta), dr. Aixin- ger László (Pozsony), Riszler Gyula (Zsám- bokrét), Fábry Viktor (Eperjes), Reiohel Imre (Udvard), Szabó Kálmán (Érsekújvár), Tost László (Kassa), Fülöp Zsigmond (Komárom), dr. Bicsovszky Kázmér (Pozsony), Simkó Gusztáv (Kassa), Riszner Ede (Losonc), Kövy Árpád (Losonc), özv. Hegedűs Kálmánná, dr. Gyürky Ákos (Nyitra), dr. Staud Gábor (Nyit- ra), dr. Szilárd Marcell (Pozsony), dr. Ara- nyossy Endre (Komárom), Galambos Zoltán (Komárom), Sichert Károly (Rimaszombat), dr. Kállay Endre (Komárom), dr. Zelliger Ernő (Somorja), dr. Kuthy Géza (Galánta), Janák Lajos (Üzbég), Jókay Imre (Für), Rolfesz Ber- nát (Nyitra), Bacsa Béla (Nyitra), dr. Lülley Györgyné (Pozsony), dr. Zatkalík Lajosné (Pozsony), Bartos Frigyes (Komárom), Heck- mann István (Léva), Boross Béla (Alsószeli), Koperniczky Kornél (Léva), Derfinyák Gusz­táv (Komárom), Darkó István (Kassa), Farkas István (Ipolyság), Janson Jenő (Pozsony), dr. Goebel Károly (Komárom), Schmid Attila (Bártfa), Schalkház Lipót (Kassa), Tanka Jenő (Losonc), Furdanich Aladár (Dunaszer- dahely) stb., stb. A legtöbb ur feleségével együtt jelent meg s a hölgyek estélyi ruhái a gazdadalosok és a városiak komoly férfiruhái mellett nagyszerűen érvényesültek. A sajtó képviseletében megjelentek: Forgách Géza (Prágai Magyar Hírlap), Arkauer István (Hiradó), Szombathy Viktor, Sándor Dezső, dr. Szeiff Géza, Rehorovszky Jenő, Környei Elek, dr. Bihari Mihály. Képviselve volt a po­zsonyi Slovensky Dennik is egy munkatárssal. Nyolc óra után kezdődött meg « a díszhangverseny nagyszabású programja. A sokezerfőnyi közön­ség egy emberként, lélegzetvisszafojtva hallgatta az ezerkétszáz dalosból álló nagy összkart, majd pedig a harminckét dalárda számait és a ,,kis“ összkar nagyszerű produkcióját. A dísz­hangverseny programjának ismertetésére és méltatására holnapi számunkban térünk rá. Éjszaka háromnegyedegy órakor ért véget a maga nemében páratlan magyar dalünnepség. A közönség egy soha el nem felejthető, gyö­nyörűséges élmény emlékével lelkében oszlott szét. A vasárnapi ülések A Csehszilováíkiai Magyar Dalosszővelség szombaton megnyitott díszközgyűlését vasár­nap délelőtt folytatták az Arany Oroszlán- szálló dísztermében az ország minden részé­ből összesereglett tagok nagy érdeklődése mellett. A díszközgyűlés előtt karnagyi érte­kezlet volt, majd pedig a dalosszövetség or­szágos nagyválasztmámya tartott hosszabb ülést. A díszközgyűlést dr. Giller János elnök vezette. Az országos elnökség tagjai előter­jesztették évi jelentéseiket, amelyeket a köz­gyűlés éllénik eszmecsere után egyhangúan el­fogadott. Több uj dalegylet felvétele után jelentette dr. Bicsovszky orsz. ügyv. alelnök, hogy távollétüket kimentették többek között dr. Korláth Endre képviselő, Nitsch Andor képviselő, Füssy Kálmán és Hokky Károly szenátorok s dr. Alaipy Gyula tartomáuygy'i­A KODHAIÁSZ ALEX E8SEEFF BŰNÜGYI REGÉNYE 24 Hogy kérésének nagyobb nyomatékot adjon, felmutatta azt a varázsos erejű igazolványát is, amely a hivatalos körökben egyenlő tekintélyt biztosit az Intelligence Service embereinek a Yard tisztviselőivel. — Kérem, készséggel állok szolgálatára. Újabb könyvet vett elő, rövid ideig kutatott, majd ujjával rábökött arra a helyre, amely Crawíord Róbert minősítését ínríalmazta. Bürke a titkár válla fölé hajolt és agy olvasta: — Crawford Róbert. Kiír. tő hajós, megbíz­ható, lelkiismeretes ember, aki a kapott utasítá­sokat az utolsó betűig végrehajtja, azonban sem­mi olyast el nem követne, ami a ha jó sbec sü'lettel összeférhetetlen. 1904-ben lépett a társaság szol­gálatába. Kitűnő képességeiért 1910-ben másod- kapitánnyá léptettük elő. Nyolc alkalommal ön­állóan vezette a Bombayt Indiába (és itt ponto­san fel volt sorolva a nyolc ut), s egyetlen alka­lommal sem fordult elő semmi panasz sem a sze­mélyzet, sem az utazó közönség részéről. A le­génységgel testvéri jó viszonyt tartott fenn, minden embere a rajongásig szerette. Szigorú, de igazságos ember, parancsnoksága alatt minimá­lis .volt a fegyelmi eset. Különös érdeméül tud­tuk be, hogy akkor is, amidőn a német tenger­alattjárók veszélyeztették a tenger biztonságát, két hajójáratot vezetett és semmi baj nem for­dul elő. 1918-ban azzal a kéréssel fordult az igazgatósághoz, hogy miután Adelaide nevű hú­ga apátian-anyát!an árva maradt és teljesen az ő gondozására van bízva, húgát magával vihesse útjaira.. Ez a szabályzat ellen volt, de az ő ese­tében kivételt tettünk. Négy évig a leány min­den útjára elkísérte, 1922 tavaszán azonban sú­lyos kellemetlenség támadóbból a dologból. Az egyik fiatal hajóstiszt illetlenül viselkedett Craw- ford Róbert húgával szemben, amire a kapitány leütötte. A fiatal tiszt sérülései súlyosak voltak, négy hét alatt gyógyultak be. Vizsgálatot kellett indítanunk, amelynek során megállapitottük ugyan, hogy Crawford Róbert kapitány csupán húga védélmezésében élt a brutális fenyitő esz­közzel, mégis a jövő kellemetlenségeket el kél­lett kerülnünk és ezért igazgatóságunk inkább magasabb fizetést ajánlott fel a kapitánynak, hogy húga ellátásáról gondoskodíhassék, viszont nem engedélyezte, hogy Crawford Adelaide a jövőben a Cunard-hajók személyzeti állományá­ban tegye meg az utat. Crawford Róbert kapi­tány ezt a megoldást nem fogadta dl és önként kivált a társaság szolgálatából, Haütstán megfelelő végki el égitest kapott. A minősítés többi része szakszerű adaidfcat tartalmazott, ezek Bürkét már nem éxdeke^élc. A társaság irodájából gyors iramban hajtott át Islingtonba. A mezőgazdasági csarnok tő- szomszédságában találta azt az ötemeletes bér­házat, amelynek második emeletén, egy két szo­bás lakásban húzódott meg az öreg tengeri fóka. A kopogtatásra nem valami kellemes, dörmögő hang volt a felelet s ahogy Bürke belépett, ott látta az öreget az ablak melletti karosszékében, amint javában pipázott s a Daily Mailt olvas­gatta. Szürke, kopott szvetter volt rajta, lábain, melyeket egy kis zsámolyon nyugitatott, teve- szőrtakaró. Ritkás fehér haj fedte fejebubját és fehér, piszkos szakái körítetté arcát, amely télé volt redőkkel s olyan hatást tett, mint afc össze­zsugorodott alma. Bürke sokat forgolódott tengerészek között és értett a velük való bánáshoz. Nem nagyon várta, hogy az öreg hellyel kínálja meg, hanem egy ócska borszéket vont az öreg elé és leült vele szemben. — Crawford Róberttel valami cudar baj tör­tént, — tért rögtön a dolgok velejére. Még most sem tért vissza a Kalkutta Hotelbe. Az a sze­gény lány egészen kétségbe van esve és nem tudja elképzelni, mi baj érte a bácsikáját. Hal­lom, hogy maga is várt rá csaknem éjfélig . .. Az öreg csöndesen pöfékelt és nem felelt. — Találkozott-e vele, hogy visszatért Alexan- driából? Shmith bizalmatlanul nézett a kérdezősködő idegenre. — Scotland Yardról való az ur? — kérdezte nagy sokára. — Nem. Én az öregnek régi ismerőse vagyok és Miss Adelaide azért keresett fel, hogy segítsé­gemet kérje. •— A gazdájánál volt vacsorán. Attól kell kér­dezősködni. — Megtörtént, a herceg azt mondotta nekünk, hogy onnan már tíz órakor távozott. — Biztosan elcsavargótt. Ha egy ilyen unal­mas, hosszú útról visszatér az ember, néha na­pokig elkallódik. Velem is sokszor megesett. Nem kell olyan nagy dolgot csinálni a dologból.-— Nem is csinálnék nagy dolgot belőle, ha nem volna komoly okom, hogy azt higyjem: baj történt vele. Éppen ezért jöttem el régi barátjá­hoz, hogy hátha találok valami nyomot. Útba­igazítást, vagy ilyesfélét. —- Sir, én nem tudok semmit mondani. Teg­nap dél tájban küldönc keresett fel a levelével. Azt meg tudom mutatni. Fel akart emelkedni a székéről, de fájdalma­sam felszisszent. Köszvényes lábai különösen érezték a kedvezőtlen időit. — Ott van a levél a tükör asztalon, abban a kis dobozban, legfelül. Kotorja csak elő. Bürke előkereste a levelet és gyorsan átfu­totta. Ceruzával hevenyészve papirosra vetett sorok voltak: Kedves Jeremiás, igen nagy szí­vességet teszel nekem, ha ma éjszaka fél tizen­kettő tájban felkeresel a Kalkutta Hotelben. Második emelet 69 alatt vagyunk megszállva. — Ez bizony édes-kevés, *— hűmmögött Bür­ke. — Sejtelme sincs tehát, mfffc akart önnel kő-, / 1935 julius 2, kedd. J lési ép viselő. Örömmel vette tudomásul a i közgyűlés, hogy a Dalos szövetség üdvözlő táviratot kuldSfct a romániai magyar da 1 osszövets égnek, amely ugyancsak most tartja országos da­losünnepét Marosvásárhelyen. Bzen 70 da­lárda és négyezer dalos vesz részt. A díszközgyűlés befejezése előtt Heckmanai István országos karnagy meleg szavakkal méltatta Giller János szövetségi elnök érde­meit s indítványozta, hogy a közgyűlés az elnök iránti hálájának é3 ragaszkodásának határozatilag adjon kife­jezést. A közgyűlés Giller János lelkes ünneplése mellett a javaslatot egyhangúan határozattá emelte. Giller elnök meghatva köszönte meg a biza­lom megnyilatkozását. Végül Tost László kassai h. polgármester, a Kassai Zenekedve­lők Koszorús Dalegyletének elnöke szívélyes szavakkal meghivta a Dalosszövetséget, hogy legközelebbi országos dalos ünnepélyét Kas­sán rendezze meg. A rendezők érdeme Beszámolónk végére érve a legmelegebb sza­vakkal kell megemlékeznünk azokról, akik a nagyszerű dalosünnepélyt megrendezték s akik­nek Szlovenszkó egész magyarsága őszinte há­lával tartozik. A rendező bizottság élén Szabó Kálmán ér­sekujvári bankigazgató fáradhatatlan, eléggé nem értékelhető nagy munkát végzett. A pompás, minden izében precíz és tökéletes rendezésben nagy segítségére voltak a rendező­ség tagjai, elsősorban Ludik István és Parcsa- my József. Az érsekujvári rendezőbizottsággal párhuzamosan ugyancsak óriási munkát végzett a dalosünnepély előkészítésében az elnökség ré­széről dr. Bicsovszky Kázmér országos ügyveze­tő alelnök, továbbá Boross Béla országos főtit­kár. Nem kisebb az érdemük Simkó Gusztáv országos ügyvezető karigazgatónak, Riszner Ede országos karigazgatónak és a többi kar­nagynak. A rendező gárda kedves és hasznos tagjai voltak a cserkészek, akiknek népszerűsé­ge erősödéséhez jelentősen hozzájárult mostani érsekujvári rokonszenves szereplésük. luiosilávfa uí paris* köve'e Belgrád, julius 1. Spalajkovics eddigi párisi jugoszláv követ nyugalomba vonul. Helyébe Purics Bozsidárt, a külügyminiszter állandó he­lyettesét nevezték ki Jugoszlávia párisi köve­tévé. RnBanBnonai zölni? Valami fontos dolog lehetett, különben nem fárasztotta volna éjszakának idején. — Voltak ilyen különös szokásai. Bürke felállt, hogy elbúcsúzzon. Ebben a pil­lanatban a szoba sötét hátterébe vetette tekin­tetét és a falon egy csoportképet fedezett fel. Odalépett és elolvasta a feliratot: A Bombay 1922. márciusi útja. A képen a hajó személyzete volt lefényképezve. Bürke, anélkül, hogy enge­délyt kért volna, felgyújtotta a villanyt, hogy közelebbről szemügyre vegye. Az öreg nem tö­rődött vele. Azonnal ráismert Crawford Róbertre és az öreg Shmsthre. De még egy arcot felfedezett, amelynek megpillantására hevesen dobogott fel a szive. Megnézte a kép alatti feliratot: Olaf Wcmer, segédtiszt. Még egyszer figyelmesen megszemlélte a fia­tal tengerésztiszt képmását. Semmi kétség, ugyanaz az arc. Az az arc, amelyet tegnap éj­szaka látott. A herceg palotájában, amikor a rendőrrel beléptek a lunch-roomba. Ott feküdt ez az ember a halott helyén, a pamlagon. Hogy került ez az ember a herceg vacsorájára? És milyen volt a Crawford Róberttel való találko­zása? Az incidens óta ugyan évek teltek el, de az ember nem felejt olyan könnyen. Mert arról Bürke az első pillanatban meg volt győződve, hogy Olaf Wemer volt az a fiatal tiszt, aki mo­lesztálta Adeíaidet, s ezért Crawford leütötte, mint a dühös ebet szokás. Ezt biztosau akarta tudni, mert sejtette, hogy ezzel jelentős lépéssel közelíti meg célját. — Ez volt hát a Bombay 1922. évi írtjának személyzete! Ekkor szolgáltak utoljára együtt a Cunandnál! Olyan témát ütött meg, amely az öreg tenge­rész szivét műidig fölmelegitette. A tengerész életében két nagy esemény van: az első és az utolsó tengeri irt. A többi, ami azelőtt volt, i azután van, csak vegetálás, nyomorult száraz­földi élet. — Bizony, az volt ám a legénység. Öröm volt a munka velük ... Folytatása következik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom