Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-28 / 171. (3723.) szám
T>^<LM-MaG^AR-HIRTjAI> 1935 julius 28, vasárnap. Látogatás Prohászka Ottokár, Székesfehérvár lánglelkű püspöke díszpolgára és képviselője sírjánál A nyitrai származású főpapról szülővárosa sem feledkezett meg ,.Ha a szó hatalmát bírnám, lelkeme1 kikiáltanám: halálom hadd legyen orditás, dörgés, mely a világon végig lejt." Székesfehérvár, julius közepén. A székesfehérvári repülőtér állomásán egy röpke pillanatra megállt a balatoni személy- vonat, aztán nagyokat pöfékelve ismét nekirugaszkodott, hogy a monumentálisán megépített székesfehérvári állomáson hosszabb pihenői tartson. Szlovenszkői, idegen szemmel nézve unikumot jelent a fehérvári állomás földalatti fel és lejáróival, melyek a vágányok közötti perronokra vezetnek. Az állomáson nagy sürgés. Az ellenkező irány- hói éppen most futott be a pesti gyors, mely az üdülők százait viszi a Balatonhoz, a magyar tengerhez. Az állomás közelében feltűnik a fekete kupolás nagyméretű Prohászka mauzóleum, melyet dr. Fábián Gáspár tervei szerint egy évvel ezelőtt emeltek, hódolva a felejthetetlen emlékű püspök örökké élő szellemének. Az emléktemplom hatalmas kupolája a bazilikára emlékeztet. A renaissance stílusban emelt templomban mögött obeliszkszerü harangláb áll. A templom belseje elragadóan egyszerű és mégis megkapó. Az óriáskupola belül aranyozott négyszögekkel van diszitve, a fény a csúcson levő sok ablakon szűrődik be. A délutáni napsugár fáradt sugárkévéi bearanyozzák a tamplo,m belsejét, melyben néhány ájtatos hivő imádkozik. Hamarosan megtudom, merre van a temető, melyben Prohászka Ottokár alussza örök álmát. Dr. Prohászka Ottokár Székesfehérvár lángtelkü püspöke és díszpolgára 1058—1927 Dum spiro, spero. Prohászka sírja A Palotai utón keresztül a Kálvária felé vezet az ut, mely sik területen fekszik és útját akácfák szegélyezik. A stációk az akác- lombok árnyékában épültek. A Szentháromság temetőig hosszú az ut a tikkasztó melegben. A temető bejáratánál az emberi halandóság gondolata villan az ember agyába. A 69 éves Prohászka mily korán hagyta itt azt a világot, melyért munkás életében oly sokat tett. Halála váratlanul következett be. 1927-et irtunk, március 27-én, hűvös tavaszi időben beszédet mondott Vasváry Pál emléktáblájának leleplezésén és testét átjárta a hideg. Négy napig még szakadatlanul dolgozott, de már magában hordta a kórt. Április elsején a szószékről nagy beszédet mondott híveihez, de a beszéd végefelé már nagyon elgyengült és szédülés környékezte. Arról a helyről, ahonnan minden alkalommal áldást osztott, ekkor is áldólag tárta ki kezeit: Benedicat vos omnipotens Deus. Aztán még elsóhajtotta, mint máskor: Gratias... Ezek voltak az utolsó szavak, melyeket a világ számára mondott. A városban és a vidéken pillanatok alatt terjedt el a vészes hír: Prohászka halálos beteg ... Eszméletét utána elvesztette és a nagy gondolkozó többé nem is tért magához. Az Isten úgy akarta, hogy soká ne szenvedjen a test, melynek mindig olyan határozottan tudott, parancsolni a lélek. Másnapra az Ur magához szólította Prohászka Ottokárt, a katolicizmus örökemlékü, felejthetetlen harcosát. A nagytudásu főpap hosszú éveken keresztül székelt Székesfehérvárott, melyet nem magas egyházi méltóságával hódított meg, hanem szerénységgel párosult puritánsággal, mély szociális felfogásával és aszkéta életrendjével. Emlékét kegyelettel őrzi a város, az egyház és az egész katolikus világ. Prohászka síremléke A temető kápolnája alatti sírbolt olyan, mint egy templom. Bejárata felett a felirat: Favete linguis. — Hallgassatok áhitatosan! Gyéren hull be a fény a színes ablaküvegen át. A falou fehér márványtábla, közelében egy Mária szobor, melyet virágok tömege borit el. Valóságos erdő friss virágokból és koszorúkból. A márvány fóbián ékeskedik a felirat: A falat is koszorúk borítják, mellettük apró márványtáblácskák, melyeket a kegyelet és hála helyezett oda. Rajtuk a felirat: Háláiból... Gyógyulásért... Gratias ... Meghallgattál ... Prohászka sírjánál könyörögnek kegyelemért a bajbajutott, szenvedő emberek és sokan, nagyon sokan vannak, akiknek gyógyirt hozott az ájtatos könyörgés, megbékélést, gyógyulást hozott az imádság. A hálát az emléktáblák jelzik, mintha csak azt akarnák dokumentálni, hogy a nagynevű tudós főpap, a katolikus egyház örök büszkesége nem halt meg. Csak a teste fáradt el halálosan, hogy mozdulatlanságban pihenjen, de ő maga, a lelke és emléke él és élni fog. A falon csüngő koszorúkon főleg magyar feliratok, de akad közöttük német és cseh is: Vzpomínka z Kozmonos. Olasz, német osztrák és más nemzetek katolikusai zarándokolnak el sírjához, ha ütjük Magyarországra vezet. A bejáratnál emlékkönyv, melybe a látogatók beleírják nevüket. Talán már a tizenötödik kötetnél tartanak, bár ha azonnal a temetéskor felfektették volna, úgy ma már mégegyszer annyi kötet telt volna meg a zarándokok aláírásával. A megtelt köteteket a Prohászka múzeumban helyezik el. Nem önálló muzeum ez, hanem a városi m-uzeum ötödik termében őrzik az örökbecsű Prohászka relikviákat, melyeket kegyelettel gyűjtöttek össze, hogy megmentsék az enyészettől. A sírbolt márványtáblájával szemben bekeretezve egy gyönyörű Prohászka irás: Prohászka Ottokárt a szivekbe temették. Ezért fog örökké élni... Nyolc éve annak, hogy kihűlt testét nyugalomra helyezték. Ugyanabban a sírboltban alussza örök álmát Székesfehérvár első püspöke, Nagy Ignác is. Közel Prohászka kriptájához helyezték örök nyugalomra sógorát Nagy Alfonzét, akinek felesége, Prohászka nővére, a fehérhajó, beteges Nagyasszony még ma is él Székesfehérváron. Ugyancsak a temetőben nyugszik Prohászka Gusztáv, a püspök fivére, aki csak egy héttel élte túl Prohászka Ottokár váratlan halálát... Születésének helye: Nyílra A VÁROSI MÚZEUMBAN van elhelyezve Prohászka fakó, elnyűtt, kopott) reverendája, melyet életében hordott. Pénzét mindig az ínségesek között osztotta szét, annyija sohasem maradt, hogy reverendát vett volna. Amikor egyszer beteg volt és az egészséget orvosai csak a Balatontól remélték, csak nagy gátlások után határozta el magát az útra é6 úgy érezte, hogy ezekkel a költségekkel azokat károsította meg, akik között pénzét kiosztani szándékozta. Csak az volt a vigasza, hogy a pénz nem vész el, mert az országban marad. Ott vannak a múzeumban kéziratai, útlevele, benne a születési hely: Nyitra. Ott van halotti maszkja, kezének gipszmintája, melyet Bory Jenő szobrász készített. A muzeum egyik igen értékes darabja X. Pius pápának Prohászkához intézett sajátkezű levele. A falakon fényképek, köztük a nyitrai piarista gimnáziumot ábrázoló felvétel és nyitrai szülőházának képe, mely a Megyeház és a Gyürky-ucca sarkán álló emeletes épület. Szlováknyelvü felirat van a piarista templom restaurálása előtt készült templomi felvételen. Szép sorjában vannak elhelyezvo a többi Prohászka-emlékek. Némán, mozdulatlanul hevernek a tárgyak, melyek hangtalanul hirdetik a legnagyobb magyar katolikus boldog em- emlékét. „A telkemnek nem koporsó kell, hanem szív, az embereket szivbe kell temetni: a mi szivünkbe. A mi szivünkbe csak? Nem. Jézus szivébe, mert a mi szivünk egyedül nem tudja az ő nagy érdekeiket biztosítani. De aki Jézus szivében van eltemetve, abban az örékké virágos koporsóban, az bizonyára él örökké! ...“ Prohászka Losoncon tanult meg magyarul Prohászka Ottokár életének bő nyitrai emlékei vannak. Apja Prohászka Domonkos csehné- met parasztszülők gyermeke volt, 1817-ben született és mint osztrák vadásztiszt került Magyar- országra. Egy pozsonyi bál alkalmával megismerkedett az 1838-ban született nyitrai származású Filberger Annával, egy nyitrai pékmester gyönyörű leányával. Kaució nem vo.lt, de úgy megszerette a leányt, hogy inkább rangjáról mondott te, semhogy elveszítse. Pénzügyőr tett Nyit- rán. Első gyermekük volt Prohászka Ottokár Rudolf, aki 1858 október 10-én született édesanyja szülőházában. Az apját Nyitráról később elhelyezték, majd ezt több áthelyezés követte és ennek folytán Prohászka Ottokár gyermekévei és tanulása tele vo.lt zökkenőkkel. Amikor édesapja meghalt 1879-ben, Prohászka Ottokár Rómában volt teológus. A Collegium Germanico- Hungaricumot látogatta. A gimnáziumot Losoncon, Nyitrán, Kalocsán, Esztergomban végezte. Anyanyelve német volt és mivel magyarul Losoncon tanult, kiejtése palócos volt, melyet sokan szlovákosnak tartottak. A magyar, német, olasz, latin nyelveket tökéletesen bírta, nagyszerűen irt azionban franciául és törve ezenfelül több nyelvet beszélt. Nyitrán a komoly tanuláshoz nem szoktatott és gyengén megalapozott kis diákot kellemetlen meglepetések sora érte, melyek nem egy ezekundás dolgozatot és feleletet jelentettek. Az elkeseredés azonban nem lett úrrá a telkén, hanem nagy kitartással és szorgalommal adta tanujelét képességének. Éles eszméje hamarosan kiütközött és a gyenge diák rövid idő alatt kiköszörülte a csorbát és első tanulója lett osztályának. Az író-turista, akit nem hagy nyugton Hannibál emléke Nemcsak elefánton követte Hannibál útját, de szamarát, amelyen átkelt a Pyraeneusokon, szintén Hannibálnak keresztelte Róma, julius 27. Richard Halliburton mögött, aki Hannibál példájára elefánton átkelt az Alpokon, már hosszú kalandos múlt áll. Tulajdonképpen egyetlen nagy kaland az élete, mióta tiz évvel ezelőtt mint bachelor elhagyta az amerikai princetoni egyetemet. Blső nagy teljesítménye az volt, hogy átjött Európába, biciklin Hamburgból Hollandián keresztül Franciaországba utazott s a tél közepén egy szamár hátán, amelyet Hannibálnak nevezett el — Hannibál már régen nyugtalanította Hal- liburtont — a Pyraeneusokon keresztül átkelt Andorrába. Az Alhambrában beleesett az aranyhalak medencéjébe. Gibraltárban katonai fogházba került, mert belopózott a várba, hogy fényképfelvételeket készítsen, ami még senkinek se sikerült. Kiszabadulása után Egyiptomba ment, átúszta a Nilust, majd matróznak szegődött be egy indiai gőzösre, ellátogatott Indiába, Kasmírba és Tibetbe, tigrisekre vadászott és hegyeket mászott. De mindez csak előkészítő tréning volt. Hazatérése utón elolvasta William Prescots- nak Mexikó meghóditásáról szóló könyvét. Elhatározta, hogy megismétli Cortez útját Ott kötött ki, ahol annakidején Cortez s gyalog megindult az utón, amelyen a spanyol hódító járt 1519-ben, Azzal egyáltalában nem törődött, hogy Mexikóban már vasutak, autók és repülőgépek is vannak. Hegyeken, völgyeken, szakadékokon vergődött keresztül, mint Cortez, óriási r' -adtsággal tört utat magának, bár tőle nem messze gyönyörű aszfaltországutak húzódtak, Mikor ezt a vállalkozást befejezte, Pizarro nyomait követte Halliburton, ellátogatott az inkák régi birodalmába, megfordult a cayennei francia büntető gyarmaton is. Megvesztegetett egy őrt, fegyencruhát szerzett és egy darabig a fe- gyencek között élt. Érdekes élményeiről azután könyvben számolt be. Majd egy verklivel és egy majommal bejárta egész Dél-Amerikát. Robinson módjára élt a Robinson szigeten. Ezt is megírta „Az uj Robinson" cimü könyvében. Ezután irigyelte meg Hannibál hegymászó dicsőségét... Három évig látogatta a nyitrai piaristák gimnáziumát és későb hálával emlegette mindig a nyitrai piaristákat, akik a komoly tanulásra kénysze- ritették és főleg a latinra nagyon komolyan fogták be. Prohászka mindig szeretettel gondolt vissza szülővárosára Nyitrára és a nyitraiakra. Azokra, akikkel együtt szorongott az iskola padjában, a tanárokra és mindazokra, akikkel ösz- ezehozta a sors. De a nyitraiak sem feledkeztek meg róla. Megboldogult dr. Franciscy Lajos kanonok gyakran látogatta meg őt otthonában Székesfehérvárott és a többi nyitrai is boldog volt, ha útjában Székesfehérvárra került és megszoríthatta Prohászka kezét. Nyílra kegyelete Julius első hetében végre valóra vált a nyit- raia.k vágya és lélekemelő ünnepség keretében felavatták a nyitrai szent Mihály kápolnában, — ott, ahol Prohászka Ottokárt megkeresztelték, — a nagy magyar egyházfejedelem, a város nagy szülöttjének emlékművét. Szmida Kálmán nyitrai prépostplébánosé az érdem, hogy sor kerülhetett arra, hogy Prohászka méltó emlékművet kapjon szülővárosában. Az emlékmű fekete márványtáblára szerelt bronz- relief, mely Prohászka profilját ábrázolja. Mészáros E. József nyitrai akad. szobrászművész tökéletes, művészi alkotása az emlékmű. ANNO • SALUTIS • 1858 • DIE • 10 • OCTOBRIS NITRIAE ; NATUS ET • 13 • E • M • IN • HAC • SACRA : AEDE • BABTISATUS. • EST OTTOCARUS • RUDOLPHUS • PROHÁSZKA TARDUS • EPHUS • ALBAREGALENSIS GUI US • MEMÓRIÁM • FASTES • EÖGLESIAE AETERNAM • REFERENT VIRTUTE VIKIT! MEMÓRIA VIVIT! GLÓRIA VIVET! Prohászka Ottokár összegyűjtött munkáit huszonöt kötetben Sohütz Antal rendezte sajtó alá két évvel a nagy püspök halála után. Prohászka müveiben egy jámbor apostoli életnek szive-vére és Istenért égő telke lobog. Müveinek első két kötetéből egy régimódi, de finom- veretü teológus lelke tükröződik vissza, a továbbiakban azonban már uj hangot üt meg és a természettudomány, bölcselet és kulturmüveltség teljes fegyverzetét viseli, mint olyan, aki tisztában van a ma emberének minden vergődésével és biztosan lépked a gyarló telkek olyan útvesztőjében, melyet csak ő ismer ki a. maga teljességében. E munkákban híven tükröződik vissza nemes telke és Krisztusszeretete. A régi kereszténységet úgy tudja bemutatni, meggyőzően, mint életutat és gyógyító irt és megállapításait misztikái mélység jellemzi... És amikor az ember gondolatokba mélyedve áll Prohászka sírja előtt és arra gondol, hogy Prohászka meghalt, teteme a kriptában porlad, úrrá lesz rajta a gondolat, hogy csak a test balt. meg, — a lélek, az a nemes valami, amit az utódok, becsülése és áhítata ama szó alatt ért, hogy: PROHÁSZKA — az sohasem halhat meg, hanem örökké élni fog. Dallos István. — Városközti bridzsverseny Érsekújvár rótt. Nagyszombati tudósítónk jelenti : Az érsekujvári bridzsklub rendezésében augusztus 15-én Nagyszombat, Komárom és Érsekújvár csapatainak részvételével nagyarányú városközti bridzsmérközést tartanak. A szabályzat szerint mindhárom város két-két csapattal vesz részt a versenyen és három oktávos játszmát fognak vezetni egymás ellen. A verseny iránt ige» nagy az érdeklődés.
