Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)
1935-07-21 / 165. (3717.) szám
8 1935 JuliiM 21* vasárnap. A TURISTÁK Ma: Nyíró József Jókor reggel András András, a havason élő kemény pásztorlegény éppen a kalyiba előtt ásítva a harisnya szijján szorított egyet, amikor a meredeken lihegve másztak feléje valami urfélék, s néhány fehérnép. A furcsa öltözetük mindjárt feltűnt. A férfiakon egy szál ing, de olyan, hogy szőrös mellük kilássék, akkora zöld gagyacska, hogy csap éppen takarjon valamit, térden alul vastag fuszékli, duflatalpu, szeges bakancs, olyanféle, mint amilyent az anyaló lábára húznak, hogy ne tudjon rúgni. Hátukon hatalmas hátizsák-púpot viseltek, izzadtak, cseres arcuk be volt esve, soványok és gyanúsak voltak. Meztelen karukon, vékony lábukon a szőr hegyesre állott a hidegtől. A fehér- népek sem voltak különbek. Felül férfiak, alul nők. A hajuk kurta, rajta sapka, az is oldalt csúszva, csak odaszuttyanva, muszkabluz, mellük semmi, alul szoknyácska, alig araszos szoknya, csóré tárgy, szintén bakancs, őzszinüek és laposak, mint az oláhfalusi széjdeszka. Ami kiállott belőlük, az is csak úgy állott ki, mint a bog a deszkáiból. A meztelen lábukon nekik is összefutott a bőr, a hidegtől, de le voltak sülve, ahogy illik. Andrásnak jött, hogy röhögjön, amikor meglátta, de nem mert, mert a vendégek megérkeztek. — Jó reggelt atyafi! — mondták keményen a férfiak. András a mutatóujjával a sapka felé szúrt. Köszönésnek hitték, de arra is lehetett magyarázni, hogy: „Lakna-e odafen?" — Magik kifélik, mifélik? — Mi turisták vagyunk, — csicseregte egy sárgaszáju leányféle. — Az Isten éltesse! — hagyta rá András, mert nem tudta, hogy mi a turista. Egye fene akármi. — Itt reggelizünk gyerekek! — hányta le magáról a hátizsákot a vezetőférfi é6 kacagott örömében. Vérszegény foghusa messzi látszott. — Pompás itt! — Itt az! — felelt illedelmesen András. — Ez ugy-e magán nemzeti viselet? — kérdezte a lapos fehérnép, ki nem tudta a szemét levenni Andrásról, mert a rongyos inge alól kilátszott a köldöke. (Fu8zujkakaró vágni készült a ciheresbe, oda pedig nem való a jó gúnya.) — Ezt viselgetem, — szemérmeskedett András, — de ha tudtam volna, hogy magik jönnek, illedelmesebben felöltöztem vóna. A férfiak közben felszították a tüzet, hányták rá a szurkos fenyőhasábokat, hogy „az égig lobogjon". Lobogott is szegény tűz, ahogy tudott. A turisták melléje dőltek é6 szuszogtak, mint a kutya hosszú futás után. A nők is hátukra vetették magukat a tűz körül és az élelmes hangyák lassan mászni kezdtek rájuk, de András nem mert oda nézni. Nem is igen volt érdemes. Eleinte csendesek voltak, de a tűz egy kicsit magukhoz térítette, 6 úgy megelevenedtek, hogy szöktek ki a bőrükből. Különösen az őz-szinü leányforma incselkedett Andrással. Ahogy mondani szokták, ki akart kezdeni vele. — Jaj, be 6em mutatkoztam! — kacsintott a többire. — Margó vagyok! — Nem kérdeztem, lelkem! — ügyetlenkedett András. Nem igen tudta ugyanis, hogy kell viselkedni az efféle népekkel. A többiek kacagtak, tekeregtek a tréfától a tűz mellett. Az őzecske vérszemet kapott s tovább hamiskodott. — Lesz az idén 6zép gyümölcstermés? — mutatott a vén, fekete fenyőfákra. — Kolosszál! — röffent fel a vezető, nagyot ütve a csóró térgyire. András mosolygott és állta a szót. — Virág nem volt az idén, de ha Isten úgy akarja, úgy is szép termés lesz. — Ez szellemes! — ismerte el egy horgas orrú. — Ezt feljegyzem. András odapillantott, amig feljegyezte. Ott hadd jegyezze. Az őz-forma nem nyughatott. — Van-e nője, bácsikám? — Nincs nekem 6enki, lelkem kisasszony, az egy bolhán kívül! Nem is óhajtja? — Mit? — Hát a nőt! András elpirult, de megvallotta ápertén. — Én biza — nem tagadom — óhajtgatom, de mit csenáljak! Szegény embernek nehéz dolog a házasság. — Mégis milyen a zsánere? •— piszkálta tovább a fehérnép, de András csak nézett bután. —• Úgy értem, hogy szőkét, vagy barnát szereti? — Én mind a kettőt, — csillant fel András szeme. — Csak ügyibevaló fehérnép legyen. Jóte6tü, jódolgu. , — Mint én? Olyanforma? — mókázott a nő. — No! — hökkent meg András. —• Valamivel több test nem ártana... — Lemaradtál, Margói — mulatott a társaság. — Pedig én nem nyugszom, míg magát meg nem hódítom, — intett a többieknek a fehérnép, hogy hagyják csak rá, mert kellemesen mulat. — Azt lehet, — egyezett bele András, hogy meg ne sértse, mert közben a fehérnép nagy darab fehér kenyeret nyomott a kezébe, hideg sonkát, szalámit, sült csirkét tálaltak fel a gyepen, teát főztek, papramorgóval kínálták Andrást, vígan falatoztak és gyönyörködtek, kérdezgették, ugratták, jókedvüek voltak. András is egészen hozzájuk bátorkodott, mert látta, hogy jó népek, csak... egy kicsit bolondok. Nyársat hegyeztek, szalonnát sütöttek. Hátuk fázott, az ölük melegedett, de mire jóllaktak, a nap is felpillantott. Ki is nyugodták magukat, életmagra kaptak. A férfiak érezni kezdték izmaikat, a nők, hogy nők. Volt köztük egy széles, nagyfejü, laposorru, medve- formájú, nehéz fiatalember. Ropogtak a csontjai, mikor felállott és kinyujtózott... — Egy kis tréning nem ártana! — morogta. András ismét nem tudta, hogy mi az a tréning, de tisztelettel nézett a nagy, marha fiatalemberre. — Nem ártana! — mondotta tisztességtudóan, ahogy házigazdához illik és természetesen, mintha csak arról volna szó, hogy egy kicsi eső nem ártana. — Dolfit hagyja békében, bácsikám! — cser- get a mókás őz-legény, — mert ő sportszmen! — Az Isten éltese, akármi — vette tudomásul tisztességesen András. — Nehézsúlyú bajnok! rémitette tovább a nő. — Elég szép, nagy bihaj-ember! — ismerte el András. — Habét! — mekegte a horgasorru. — Ez vért kíván! — ugrott fel tréfásan az atléta, de András mindjárt észrevette, hogy „marhaságot mondott". — Nem akartam semmi sértőt mondani, Bajnok ur istálom, megkövetem alásan! — csendesítette András. — No azért! — hunyorgott félelmetesen a bajnok és békülésre nyújtotta a markát, össze is ragasztotta az András ujjait. — Jó fogása van! — tekergette elismerően András a fejét. — Maga fél tőle? — mutatta a csalódottat a fehérnép, de András megnyugtatta: — Nem én lelkem, kíisasszon! — Megbirkózik vele? — Azt augyanbiza minek? — pillantott szelíden András. — A kedvemért! —• hizelgett a fehérnép. — Nem vétett nekem ez az ur semmit! — húzódozott András, de a többiek is szerették volna ezt a „kis heccet" látni. A bajnoknak különösen tetszett a tréfa. — Kétszáz lejt adok magának, ha engem földhöz üt! — biztatta. András elpirult az ajánlatra. — Az'szép pénz a mái világban! — utasította el csendesen. — Én is adok százat! — tüzelte a horgasorru. — Én is! Én is! — járult hozzá mosolyogva a más két férfi is. — Az összesen ötszáz! — ingott meg András. Eszébe jutott, hogy azzal a pénzzel az adóját kifizethetné, valami még neki is maradna. Könnyű is volna megszerezni, de érezte, hogy nem volna tisztességesen megkeresett pénz még se. Van valami megaláztatás benne. Játszanak vele, kacagnak fölötte, meg akarják szégyeniteni. Az „ur" el akar bánni a „paraszttal". Lenézik őt. Emberszámba Í6 alig veszik. Homályosan érezte András mindezt és a harag felsütött benne. Arca keményre rándult, szeme elsötétedett, valamit tennie kell, de az is, hogy nem hátrált meg, valamit tennie kell, de azt Í6 tudta, hogy pénzért birkózni meggyalázná őt. Felpillantott. Akkor hajlott feléje a mosolygó, szép őz-leány. Tréfának szánta, de lobogott a szeme az izgalomtól, mi- koT azt mondotta: Tőlem pedig egy csókot kap, ha legyőzi! András visszatorpant és nézte a leányt. •— Hijnye a vadmacskája! — gondolta le- gényesen. — Nem is rossz formájú fehérnép! Egészen megjött, mintha ki volna cserélve. A szemei égnek, piros az orcája, remegő a teste, Óriási választéki Legolcsóbb árakJ Pausz T., Kosice Üveg — por cellán — villany csillár ok! HiiiBuiiimiAiniimiiifflihminmiimiiiimniinniniainiiniiiiiinmnHiiiimiiiiniiiiiimiiiimHfÉiRBRiiHimiiiiiiumiiHiniiiiHiiiM Modern képkeretezés, üvegezés BIIIIIIIIIHIIIIIII1IIIIHIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1I1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII11IIIII1III1II1IIIIII.ÜIIHIÍIIII111UIIIIIIIIIII1I1ÍIIIIIIIHIIII1II1IIIIIIIII1III Telefon 2423 Alapítva 1833 Tizenhétmillió az emberiséq eqy évi szaporulata rraga, junus a népszó veusdg aa.ua/1 imádott nemzetközi évkönyv most megjelent uj kötetben nemcsak az 1934. évi adatok vannak, hanem sok adatgyűjtés az 1935. év első negyedére is kiterjeszkedik. Az évkönyvben átdolgozták a mezőgazdasági jellegű táblákat, valamint kiegészitették a népesség foglalkozási adatait. Részletes az idei kötetben a munka- nélküliségre, a munkaidőre, a munkabérekre, az alkalmaztatás fokára vonatkozó anyag. Módosult és gazdagodott az ipri termelés jelszámainak, a nemzetközi kereskedelemnek és a tőkekibocsátásoknak az anyaga is. A kötetnek a világ lakosságának fejszámára vonatkozó részéből megtudjuk, hogy a népszövetség adatai szerint az 1933 végén 2058 millió ember élt 132.4 millió négyszögkilométer területen. Az átlagos népsűrűség tehát négyzetkilométerenként 15.6 fő. Egyébként az előző évkönyv szerint a világ lakossága 1932 végén 2041 millió volt és ennélfogva egy esztendő alatt a növekedés 17 millió lélek, ami 0.8 ezrelékes szaporodásnak felel meg. A világrészek közül laksürüség tekintetében Európa áll első helyen, ahol 519 millió ember él 11.4 millió négyszög- kilométeren és a lakosság átlagos sűrűsége 45 fő. Ezután Ázsia következik 1121 millió lakossal, 41.9 millió négyzetkilométer területtel és 27 főnyi lakeürüséggel, Amerikában az átlagos sűrűség mindössze 6.5 fő, miután itt 40.5 millió négyzetkilométer kiterjedésű szárazföldön összesen 262.5 millió lélek lakik; Afrikában még ritkábban él a nép és az átlag itt négyzetkilométerenként mindössze 4.8 lélek, tekintettel arra, hogy Afrika kiterjedése 30.0 millió négyzetkilométer, lakosainak száma ellenben az eddigi becslések szerint nem több 145 millió léleknél. A legritkábban lakott világrész Ausztrália és a hozzátartozó szigetek, mért ezeken' 8.6 millió négyzetkilométer kiterjedésű területen 10.1 millió lélek él és igy egy kilométerre alig esik egy léleknél több. A világnak két legnagyobb egybefüggő területű állama Kina és Szovjetoroszország. Kina lakosságát a szakemberek ma 450 millió lélekre teszik, ami 40.5 léleknyi Európával vetekedő népsűrűséget jelent. Az európai és ázsiai Szovjetoroszország lakossága 168.0 millió fő, lakottsága négyzetkilométerenként 7.9 lélek. A világnak kiterjedésre és népességre is harmadik legnagyobb egységes állama az USA, amelynek területe 7.8 millió négyzetkilométer, lakossága 126.0 millió és ahol igy a nép sűrűsége 16. Az évkönyv további adataiból nagy részletezettségében ismerhetjük meg a világ lakosságának demográfiai viszonyait és az emberiség gazdasági, kulturális, pénzügyi munkásságának és állapotának fontos mozzanatait. meleg lehet a... csókja... Hm. Ez több kettőnél... A többiek is érezték, hogy „több kettőnél". — Mach nicht Dummkeit, Margó! — hütötte le a józanabb vezető, hogy András ne értse. A leány azonban büszkén felkapta lángoló fejecskéjét. Még szép fehér térde is elpirosodott. — Amit mondtam, állom! Aki győz, az csókot kap! András elmosolyodott. Puhán, mint a hiuz, odalépett a leányhoz. Kissé elborult a •tekintete a belső forróságtól, mikor megfogta a leány kezét és kevélyen azt mondta: — A csókért igen! — A csókért igen! A leány egy pillanatra elsápadt, belenézett a legény szemébe és megértette a sorsát. Visz- szarettent és mégis, csodálatos, meleg ingert érzett, ami több volt,- mint a kaland szomjúsága. Valami veszedelemféle. — Istenem! — sikoltott a lelke, de nem tudott szólani, csak a fogai dideregtek meg, mintha tüzesen-édes almába harapott volna. Az érintésre a legény erejének sodra átfutott rajta és elkábitotta. Az örök asszony homályos kinyilatkoztatása derengett fel benne. „Kicsit romantikus" — próbálta egyensúlyba lendíteni magát, de már a tudata mélyén felvillant a gondolat: — „Bárcsak ez a legény győzne!" Ostobaság! figyelmeztette is mindjárt magát, — „hiszen csak egy paraszt"... A helyzet komolyságát érezte, hogy az ur és paraszt nagy szabadéba fölött fog birkózni a két férfi. Mind a kettőn látszott. A tréfa halálos, komoly, nagy leszámolássá lett. Mikor András ellenfeléhez fordult és súlyos lábai parancsolóan ledobbantak a földre, a hor- gasorrunak a hátán végigborzongott a hideg. — A paraszt fellázadt! A paraszt, akit ők kikacagtak.,, Az volt. Lázadás. Vagy még annál is több. ítélet. Halálos Ítélet. Az András egész lényéről sugárzott. Félelmes és ijesztő volt ez a legény, ahogy mozdulatlan megállóit, mint a cövek, készen ráugrani az egész világra. A fölényes, kemény, öntudatos, dermesztő mosoly nem fa-, y ■ r'i 1 miII 1 ■ • gyott le az ajkáról. — Szegény urfi! — mondotta lenézőn, kevélyen. A bajnok most már a gyűlölet hevességével dobbant a legényre, hogy elmorzsolja, megbüntesse a kiállás merészségét és a pór szemtelenségét, ki egy urilányra merte vetni a szemét... ..A csókért igen!" — süvöltött még a fülében a legény előbbi szava Csak a halott száj nem csókol!,. „ Hát ne csókoljon! András látta Ítéletét ellenféle szemében, de meg se rezzent. Csak amikor megérezte az idegen test megalázó erőfeszítését, a kisportolt at- létá óriás erejének őt legázolni és megszégyeníteni akaró vonaglását a testén és az agyába nyilait a parasztot megverni kész megvetés százados gyűlölete a fogak csikorgatásában, csak akkor lendítette meg ő is a karjait. — Szörnyű ölelésében az atléta hatalmas teste megroppant és pillanat alatt ájultan és tehetetlenül hevert a karjai között. A karok lehullottak, a fej ernyedten lógott a föld felé. András kissé elgondolkozott, hogy most mit csináljon. A benne felsütétlett düh izgatta, hogy dobja messzire magától, de az ember újra erősebb lett benne és nemes, büszke finomsággal letette az eszméletlen testet a tűz mellé. Kiegyenesedett. Kicsit szédült és maga is megingott. Kezével végigsimitotta homlokát és ránézett a leányra, ki magából kikelten, furcsa tűzzel meredt reá. Mindenki hitetlenül és némán állott. Hiile- dezve nézték a jelenetet. András nem szólt senkinek, csak a kezébe vette a fejszét és illedelmesen azt mondta: — Nekem most el kell mennem fuszujka- karót vágni, de magik maradjanak, érezzék úgy magikat, mint otthon! Búcsúzóul megbillentette a sapkáját, mikor a leány pár tétova lépést tett feléje. — A csók! — motyogta. • — Azt es megkapom majd, ha eljön az üdeje! — mosolygott András és büszkén befordult az ösvényen. r f)
