Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-18 / 162. (3714.) szám

193$ juliae 1S> c&SMSSú A „menyasszonybarátja elbiciklizte a vőlegény butorpénzét Különös házassági történet a prágai rendőrség előtt ANYA: Ezért még számolunk, (Tüntetőleg 6 Indiai rejtelmek Irta: S, G. Lerry India! Már vány csipkés, drága kővel kirakott tündérpaloták világa. Deliki, Benares és külö­nösen Ágra. A legszebbek legezebbike. A sok- százéves Fort. A nagy mogul palotájának már- ványlabirintusa, szökőkutak, árkádok, terra- szok tömkelegé. A szultán háreme, ahol Ickan sah, a márványszobák sarkaiban, fülkéiben, mindenfelé kerek oducskákat vágatott. Csak éppen akkora nyílással, hogy egy kéz benyúl­hasson rajtuk. A szultán naponta leszállt fényes trónusáról, hogy e márványüregekbe ékszereket rejtsen a háremhölgyek részére. Aki benyúlt és elsőnek találta meg az ékszert, azé lett. A látogató turisták sorából, különösen a höl­gyek. ma is benyúlnak néha ezekbe a kis már- ványlyukakba, hogy hátha maradt bennük va­lami. Miss Sullyvan is igy tett, aki nagy társaság­gal jött át New-Yorkból az Óceánon. Már egy hete járták Ágra csodálatos palotáit, megkábi- totta az ezeregyéjszakák levegője és benyúlt az egyik üregbe. Akik körülötte álltak, megdöbbenve látták, hogy hirtelen megmered és gyönyörűen iveit ajkain még a rúzs is elhalványodik. — Oké... — szólt alig hallhatóan — azt hi­szem, nem tévedek, de odabent megfogta va­lami a kezemet. Sőt! Kétségtelen. Egy emberi kéz fogta meg a falban a kezemet!... A társaság hajaszála az égnek állt s a sze­mek kidülledtek India rejtelmeitől. Mindenki tanácstalanul állta körül az alig pihegő Miss Sullyvant. Bár a miss a Broadwayon reális ta­pasztalatokat. szerzett az életből és nem egy­könnyen ijedt meg. Most is, bár halottfehér volt, elég önuralommal mondta. — Nem tudom visszahúzni a kezemet, mert belül valaki nagyon erősen fogja. Mindenesetre adjatok egy cigarettát, de gyújtsátok is meg, mert csak a másik kezemet használhatom... Miss Sullyvan, cigarettával gyönyörűen iveit ajkai közt, most már könnyebben bírta a rémü­letet, mig a társaság a rejtély kutatására in­dult. így jutottak el a bátrabbak a márványfal túlsó felére, ahol egy másik kirándulócsoportot láttak, még nagyobb zavarban, mint az ittenit. Mert ott is pár perccel azelőtt Toinmy O'Brien benyúlt az egyik lyukba és rémülten felkiáltott: — Goddarn ... valaki megfogta a kezemet a falban! És mivel Tornrny O'Brien ausztráliai volt és egy kissé kövérkés, azon nyomban el is ájult és úgy csüggött ki a karjával a lyukból, mint egy szárából leválni készülő ieveses körte. Tommy 0‘Brient még három percig vizzel lo­csolták, amig annyira magához tért, hogy el tudta engedni a lyukban a kezet, miáltal Miss Sullyvan is elszabadult a fal túlsó felén. A hajmeresztő rémület mély nyomokat ha­gyott Miss Sullyvan lelkén s amikor meghal­lotta, hogy a túlsó oldalról Fommy 0‘Briem fogta a kezét s hozzá arról is felvilágositták. hogy Tommy Ausztrália második leggazdagabb embere és negyvenötéves korára még mindig ném házasodott meg, egyszerre elfehéredett. kiesett kezéből a cigaretta és úgy esett végig ! a márványpadozaton, mint egy csinos zsák. A kiállott rémület csak most tört ki rajta igazán. Úgy hogy mikor Tommy a társaságával együtt átkerült a túlsó oldalról, Miss Sullyvan, mint a leggyönyörűbb eszméletlen hevert előt­tük. És Miss Sullyvan még gyönyörűbb volt, ami­kor másnap magához tért és napról-napra gyö­nyörűbb lett, ahogy felépült. Két hét múlva meg volt az esküvőjük. Tommy kissé bárdolatlan ausztráliai beszéd­mód szerint, esküvő előtt kijelentette a bará­tain a k: — Ha már a kezeink eljegyezték egymást, nem bánom, — menjen utána a többi is!... Hazamentek Ausztráliába és általános szo­kás szerint viharos házaséletet éltek. Ennek már három esztendeje. Akkoriban az amerikai lapok, bőven színez­ve. feltálalták az esetet, a közönség elé. Emiatt jól meg ieh-t-t! figyelni, hogy ha az Agrában járó turisták körött e:ry-cgy hölgy — mindenféle korosztályból — bedugja a ké­zét vala,melyik márványlyukon és benne hosz- szabb ideig kotorász, az bizonyosan amerikai miss. Viszont a Csendes-óceán felől érkező nőtlen fiatalemberek és agglegények, messze elkeni !ik a csipkés márványfalakat és inkább tná; fölé néznek. Meglehet, hogy 0‘Briennek is eljárt a szája, Odahaza Ausztráliában. Prága, julius 17. Érdekes hózasságszédelgési eset foglalkoztatja a prágai rendőrséget. Egy fiatal vasutas néhány hónappal ezelőtt megis­merkedett egy feltűnően csinos leánnyal s rövid idő alatt halálosan beleszeretett. Megkérte a leány kezét, ez azonban szemérmetesen húzó­dozott s a válasz elől azzal tért ki, hogy ebben a dologban szüleit illeti a döntés. Megígérte tit­kos vőlegényének, hogy egyszer elvezeti any­jához s ott hivatalosan is megkérheti kezét s ha beleegyezik, szívesen lesz a felesége. Megtör­tént a leánykérés s az anya kimondta a boldo­gító igent. Ettől az időtől kezdve a fiatalok többször összejöttek s egy napon a boldog menyasszony megpendítette vőlegénye előtt, hogy jó volna már berendezni jövendő lakásu­kat s erre a célra nem kevesebb, mint négyezer koronát kért. A vőlegény örömmel adta a pénzt s néhány hét múlva érdeklődött a vásárolt bútorok sorsa fe­I. FELVONÁS. Szán a mexikói momthorrai városkában egy polgári család ebédlője. Idő: délelőtt tíz óra. A LÁNY (órájára néz): Kedves apám és kedves anyám! Engedjétek kijelentenem, hogy ha neim adjátok belegyezés leket házas­ságomhoz, leugrom a negyedik emeletről. ANYA: Szó sincs róla. APA: Szó sincs róla. A LÁNY (flegmával): Miről nincs szó? Arról, hogy Harryílioz adtok, vagy arról, hogy leugrom? APA: Hogy Harryhoz adunk! ANYA: Hogy leu grasz! A LÁNY (feláll); All rigt! Most pont tíz. Tíz percnyi gondolkozási időt adok. Ha addig nem változtatjátok meg elhatározástokat, leugrom a padlásról. (Kirohan.) II. FELVONÁS. Sziu: ugyanannak a háznak az udvara. APA (órával a kezében, az ötödik emelet­re, a padlásra néz). ANYA: Ne álldogálj, úgy sem ugrik le! A LÁNY (megjelenik a padás egyik abla­kában. Ő is az óráját nézi). ANYA: Rögtön gyere le, különben utánad megyek! A LÁNY: Ne fáradj, a padlásajtót belülről bezártam. Különben is kár a fáradtságért, mert mire feltörnéd az ajtót, én már az udva­ron leszek véres tagokkal. APA (akinek homlokán gyöngyözni kezd a veríték): Gyere le! Az Istenért, legyen eszed! ANYA (tehetetlen dühében): Te! (öklével fenyeget.) A LÁNY (órájára nézve): Tiz óra három I lől és sürgette az esküvő megtartását. A leány a válasz elöl mindig ügyesen kitért. A vasutas ekkor gyanút foijott s nyomozni kezdett meny­asszonya után s furcsa dolgokra jött rá. Megállapította, hogy a nő a hivatásos szerelem papnője, aki már régebbi idő óta egy hozzá hasonló gentleman­nel lakik együtt. Ez a fiatalember a bútorra adott négyezer ko­ronáért egy motorkerékpárt vett, amellyel . az első kirándulás alkalmával nekirohant egy fá­nak. A gép teljesen összetört s a vezető is sú­lyosan megsebesült. Az anya pedig müanya, akinek a leányhoz semmi köze sincs. A szerelmes vasutas a szomorú felfedezés után természetesen elállóit az esküvő megtartásától s menyasszonyát házasságszédelgés és csalás miatt feljelentette a rendőrségen. perc. APA (drámai fordulattal): Egye fene, nem bánom, eriggy ahhoz a csirkefogóhoz! A LÁNY (élénken érdeklődve az anyja felé): És te, marna? ANYA (először csak némán int tagadólág, azután csak annyit mond); Soha! A LÁNY: Tiz óra, három és fél. APA (feleségéhez): Az Istenért, ne légy olyan makacs! (Halkan.) Azt akarod, hogy meghaljon? ANYA: Inkább haljon meg most, semhogy egész életére szerencsétlen legyen. APA: De nézd ... ANYA (villémló szemekkel): Egy szót se! APA (aki a torkára forrasztott szótól fulla­dozik, kirohan az udvariból. Szünet. Anya és lánya ellenségesen néznek egymásra). A LÁNY: Tiz óra, négy. ANYA: Én miattam tiz óra ötvenöt, is lehet. (A távoliból tűzoltók szirénabugása hangzik.) ANYA: Valahol tűz van! A LÁNY; Nem érdekel, csak Harry! APA (tűzoltók élén megjelenik. Tűzoltók ponyvát feszítenek ki az udvaron). TŰZOLTÓPARANCSNOK: Kérem, kisasz­szonv, ha ugrani akar, ugorjon, mert nem érünk rá. A LÁNY: Sajnálom, nem rövidithetem meg a szüleimnek adott gondolkodási időt. III. FELVONÁS. Szín ugyanaz. Idő: tiz óra kilenc perc. APA: Az Isteniért, kedveseim, vigyázva ugorj, nehogy megüsd magad. HARRY (belép a kapun). ANYA (vészjóslón férjéhez): Ezt is te telefonáltad ide? hátatfordit Hánynák.) HARRY: Mi történik itt? APA (kétségbeesve): Annyira szeret, hegy inkáb leugrik az emeletről, semhogy máséi legyen. Nőm ugyanis ment egyezik bele a há­zasságba. (Botosán atkérőleg.) Én igen. HARRY (kétségbeesve, a padlásába felé): Maud, az Istenért, ne tedd. ezt! A LÁNY; Amit mondtam, megmondtam, Tiz óra, kilenc perc és háromnegyed. (Hősi elszántsággal.) Nos, anyám? ANYA (hátatfordit a padlásablaknak). A LÁNY (hősi sikollyal): Tiz óm tiz Isten veletek! (Leugrik.) TŰZOLTÓ PARANCSNOK (udvariasan talp­rásegíti). ANYA (felengedve ridegségéből, könnyes arccal szivére öleli a lányát): Maud... neim hittem volna... Ha ennyire szereted, nem bánóim ... A LÁNY (a fiúhoz): Nos, Harry? Maga mi­ért áll némán? APA: Szegény fiú, meg van hatva. HARRY (cigarettára gyújt): Legkevésbé sem. Őszintén szólva, nagyon meglepett a do­log, még hozzá kellemetlenül. Ennyi erély, ennyi bátorság? ... Maud, ne haragudjék, enm merem feleslegül venni!... A LÁNY (abban a hitben, hogy a ponyva még mögötte van, elájul, de minthogy a ponyvát időközben fölszedték, megüti magát, mire azt módija): Jaj! (De nem a megütött részihez, szivéhez kap.) FÜGGÖNY. (mi) Strand a feredőben Irta: Rév József A feredő, amelyről szó esik etilben a kis Írás­iban: a nagy hinti Szklenó, melynek a föld mélyéből előtörő, egészen 58 fokig fokozódó ásványvíz-forrá­sai talán egy évezred óta hűsítik az arra szorult emberek fájdalmait. Szklenó, ez a régies, gyönyörű fekvésű kis paradicsom, amelynek miniden bokra, minden lócája, minden fala talán épolyan öreg volt századok előtt is, mint tavaly is. A Herceg-fürdő ugyanolyan lelket lehelt magáiból, mint amit elne­vezésekor be le lehelteik, a nagy sétány százados harsai is mindig megvoltak talán. Tipikus „feredő“ maradt ez a hely, olyan, mint amilyenbe Gvadányi József uram járogatott valamikor, hogy megírhassa a Peleskei Nótárius legendássá vált utazásait. Nem összkomfortos szobák, nem liftek, londinerek, boy­ok, jazzbandok rikító világa, hanem álmodó pihenő­je egy évek alatt kifejlődött s azóta talán még sze-1 mély szerint sem változott társaságnak, —1 no meg egy kicsit, szívügyem nékem is. , Selmecröl 11 kilométeres, könnyű gyalogtúrával1 lehet eljutni Szklenóra s én lehetőleg minél gyak­rabban eljutottam oda. Nagyon a lelkemhez &imult az a kép, ami ott tárult elembe, rég elhalkult gyer­mekkorom fakuló fürdő-emlékei kaptak ott min­dig uj szint, uj csillogást. A „dicsődé", ahol a ,.gyóigyzene“ játszik, a Kurszalon, — ezt a szót mint­ha muzsikáló óra pöttyögtetné ki — a maga mú­zeumiba kívánkozó berendezésével, a szobák csalá­dias, széles faágyai, egy lábon álló fényezett kerek asztalai, a kicsiny templom harangszava, az árnyas „sétányok4' kedélyesen elcsevegő fürdővendégéik» kel, akik vetélkednek abban, hogy ki hányadik nya­rát tölti már itt: tizedik, huszadik, de bizony nem ritka negyvenedik, nyárról is esik szó ... Az a reuma, mely első iziben idehozta őket, rég emlék­ké vált Szklenó természetes fürdővé kiképzett grot- tálban, de a szklenó! lélek évtizedeken át visszahoz mindenkit a törtetés világából a harmónia, a bie- dermeieres hangulat csendes világába. . . . Júliusi vasárnapokon a fürdőkben mozgal­mas az élet. Az emberek ezrei kirándulnak. így magam is felszedtem családkámat s elzarándokol­tunk több gyönyörű erdőn keresztül öreg baráto­mat, hangulat-akkumuináto,romát: Szk Lenót meglá­togatni. Néhány „no már csak egy negyedóra** után beértünk a régi, meghitt fák és házak közé* mintha semmi sem történt volna, úgy fogadott min­den. Csak az igazgatósági épület faláról rikítóit egy plakát, melyen messziről volt olvasható az óriá­si belükkel szedett STRAND szó . . . Istenem! Szklenó és strand. Mit szólnak az áb modozó sétányok, az öreg karosszékek, platánok hozzá? I Hát ott voltam. Nem szóltak biz azok semmit. ! áriáéi medence, hatalmas, százezres költséggel a ! sziklák közé ékelt remekmű: a hozzátartozó seké- lyes és mély homoktelepek szürkéje remek harmó­niába folyik össze a környezet sötétzöldjével. A te­lephez épített vendéglő, a lugas, a kabinok: olyan szép együttest alkotnak mintha ennek mindig igv i kellett volna lennie. Családommal kissé szeles időben, ki úszva, ki jár­va, az ősfoglalók 'büszke mosolyával bemegyünk a vízbe. Sűrű, langyos viz. Tele ásványi anyagokkal* amik Szklenó gyógyforrásait olyan áldásossá tették. Csodálatosan simogató érzés, amit a víz miivel ve- i lünk. Szinte játszik. A kislányom figyelmeztet csak, j hogy hát bizony már második órája lubickolok, amá- | re gyorsan a szélen á.lló 14 fokos zuhannyal ismer- | kedem, sőt nagyon kellemes ismeretséget kötünk, i Az ősi fák, az évmilliós hegyek, az évtizedes für- dővendégek úgy néznek le a szklenói strandra, mint a meglett ember az újszülött, kisöccsére. A Gasparecek ősi birtokára, a levandiul'a hangulatú Szklenóm betört az újkor — és csak még szebbé tette ezt a gyönyörűééffes helyei « « « APA (reszketőn): Én. AZ ANGOL FRONTHARCOSOK LÁTOGATÁSA HITLERNÉL. Gondolkozási idő: 10 perc Szerelmi tragikomédia 3 rövid felvonásban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom