Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-03 / 150. (3702.) szám

2 2 _______________________________ rM^<^-MAGtoR-HTRL5á Ed én kudarca után Olaszország szakítani akar a népszövetséggel Mit tesz Franciaország, ha az olaszok elhagyják GenfetT - Veszélyben a „kollektív biztonság" alapelve London, julius 2. Edén miniszter az alsó­ház tegnapi ülésén kénytelen volt elismerni, hogy sem párisi, sem római útja nem végződött ered­ménnyel. Az alsóház vitája sok tekintetben he­ves volt és az ellenzék támadta a kormányt bi­zonytalan és kétkulacsos politikája miatt. Míg egyes képviselők a február 3~i londoni jegyző­könyv mellett tartottak ki, más képviselők kije­lentették, hogy a stresai határozatok érvényü­ket veszítették. Az általános vélemény szerint ezek után semmi sem tartóz tathatja föl azt, hogy az olaszok Kcletafrikában a radikális megoldás útját válasszák és hogy Franciaország az olasz politikát magáévá tegye. Edén kijelentette, hogy a lehető leginyiltab- ban vázolta Anglia politikáját a francia minisz­terelnöknek és Laval ugyanilyen nyíltan vála­szolt. Párásban a légügyi paktumról, a közép­európai paktumról és a szárazföldi fegyverkezés kérdéseiről is volt szó. A tárgyaló felek leszö­gezték, hogy Franciaország és Anglia együttmű­ködésére szükség van az európai problémák el­intézésénél. Megállapodni nem sikerült, de meg van a remény, hogy a közeljövőben megtalálják az európai együttműködéshez vezető általános tárgyalások alapelveit. Rómában Edén tájékoztatta Mussolinit azok­ról a komoly aggodalmakról, amelyekkel az an­gol kormány az olasz—abessziniai vitára tekint. Edén az angol kormány nevében javaslatot tett Olaszországnak, amelynek alapján Olaszország vasutat építhetett volna két keletafrikái gyar­mata között, mig Anglia azzal kártalanította vol­na Abesszíniát, hogy a brit Szomáli földön sza­bad utat biztosit a császárságnak a tengerhez. | Anglia tehát a békét saját területe egy részériek ! föláldó zásával akarta biztosítani. Sajnos, a ja­vaslatot Mussolini nem fogadta el és ezzel a tárgyalások félbemaradtak. Az alsóházi vita visszhangja A lapok részletesen foglalkoznak Edén nyi­latkozatával és az alsóház abessziniai vitájával. Valamennyi orgánum megállapítja, hogy a hely­zet rendkívül komoly. A Daily Héráid szerint az események ismét veszélybe sodorhatják a nép- szövetséget. Nem lehetetlen, hogy Olaszország elhagyja Genfct, hogy szabadon hozzáláthasson a keletafrikai problémák megoldásához. A lap fölveti a kérdést, hogy7 mit cselekedne Francia­! ország abban az esetben, ha Róma szakit a nép- szövetséggel. A Times szerint Olaszország ma­gatartása ellentétben áll a népszövetségi paktum­mal és a Keílog-paktummal. Róma a kollektív biztonság alapelveit fenyegeti. Ugyanezt az ál­láspontot képviseli a Daily Mail is és a Daily Express, Mindkét lap furcsának találja, hogy Franciaország, amelynek eddigi politikája a kol­lektív biztonság megszervezésén alapult, most magáévá teszi Olaszország politikáját, amely pedig homlokegyenest ellentétben áll azokkal az eszmékkel, amelyek a kollektív biztonságra vo­natkoznak és a többi hatalom vétójával nem törődve szabad kezet követel a maga számára Abesszíniában. 1905 julius 2, kedd. elő. Az ünnepély lebonyolítása nagy szervezői tehetségről és a magyar faltisi intelligencia knl- turképességéről tett tanúságot. A lap az ének­karok közül a pozsonyi, losonci, lévai, nyitrai férfikarokat, a somorjai női kart és a vágsellyei vegyeskart említi meg, mint olyanokat, melyek magas kultumivón mozognak. A legmegkapóbb volt az ezerkétsxéz tagból álló férfikar szereplé­se, de a négyszáztagu „kis összkar" fellépését szerencsésebbnek találja s külön megemlékezik Simkó Gusztávról, akiről azt Írja, hogy a dalos- ünnep legtehetségesebb karvezetője volt. A Id­ei övé Noviny beszámolójához szőszerint a kö­vetkezőket fűzi: A szlovenszkói magyar dalo­sok kiváló szervezetének például kellene szol­gálnia a szlovákoknak, akik eddig nem tudtak egy ilyen nagyarányú megmozdulást létrehozni. Agyonszurta 12 éves ellenfelét egy 15 éves mocsonoki fiú Nyitra, julius 2. (Saját munkatársunktól.) Megdöbbentő halálos tragédiával végződött hétfőn reggel fiatal fiuk verekedése a dél- szlovenszkói Mocsonok községben. Egy ti­zenöt éves suhanc összeveszett egy 12 éves iskolásfiuval és a veszekedés hevében az idősebb fiú előrántotta éles zsebkését és beledöfte a tizenkét éves Sztankó János tes­tébe. A kés pengéje a szívbe hatolt és a sze­rencsétlen kisfiú pillanatok alatt kiszenve­dett. A suhanc a gyilkosság után elhajította a véres kést és elmenekült. Nincs kizárva, hogy a suhanc öngyilkosságot kisérelt meg végzetes tette miatti lelkifurdalásaiban. A fiatalkorú gyilkos 150 centiméter magas, sötét ruhát visel, hosszukásarcu, mezítlábas fiú, különös ismertető jele, hogy nagy, ki­álló fogai vannak. Az áldozat holttestét fel­boncolták és megállapították, hogy a sérü­lés feltétlenül halálos volt. A gyermektra­gédiáról telefonon értesítették a nyitrai csendőrség nyomozóosztályát is, amely szin­tén kutat az elbujdosott fiatal gyilkos titán. „A magyar dalosok szervezetének például kellene szolgálnia a szlovákok számára** A Utfové Ncviny érdekes beszámolója az érsekujviri da&siinnepéiyről A KODHAlASZ ALEX 6REEFF BŰNÜGYI REQtNYI 25 — Én is ismerek közülük néhányat. Barátai­mat is felfedeztem a képen. Itt van például Olaf Wemer! — A svéd? Ügyes tengerész volt, csak esze­veszett nőbolondja. Ezért is kellett otthangynia Bobnak a Cunardot. Addig legyeskedett a szép lány körül, amig az öreg rajta nem kapta. Ak­kor aztán leütötte . ., — De mi kifogása volt Olaf széptevése ellen? Hiszen maga mondja, hogy derék tengerész. Jobb vöt nem is kívánhatott volna az öreg ma­gának. — Csakhogy Olaf nem feleségül kívánta hölgyismerőseit, hanem egészen más célra, — nevetett az öreg és redves fogai közül kihullott a csibuk. — Arra pedig nem való az Adelaide. Tulfinoman nevelték, mintha lord lánya lett volna. — Mi lett az Olaf sorsa? — Kitették a Cunardtól és elkallódott a sze­münk elől. Bistosan ö is megmaradt a hajós­pályán. Vagy talán visszament hazájába, Svéd­országba. Az ur mikor találkozott vele? — Oh, régen, még a huszas években, amikor még a Cunard szolgálatában állott . . — Hát bizony, szép idők voltak azók, — mélázott el az öreg. XVI. FEJEZET. Lady Gracé estélyé, Smith kapitány egészen fölmelegedett és igy Bürke egy fényképpel gazdagabban hagyhatta el a vén tengerészt. Ez a fénykép az eltűnt Crawford kapitányt ábrázolta és félévvel ez­előtt készült az egyik londoni műteremben. Bürke különösen megörült az ajándéknak, mert a fénykép nagyon sikerült és az arc rendkívül emberkifejező volt. Elnézte a szerencsétlen vé­get ért ember arcvonásait. Bizony, nem volt valami jóképű fickó az öreg hareós, hörcsög- szerű arca, ajkai közül kiugró, apró egérfogói nem keltettek valami kellemes benyomást. , Még egy útja volt Burkénak ezen a délelőt- fön, a legnagyobb megelégedésére végezte el azt is. Egyik .szobrászbarátját kereste fel Promp­tomban, mintegy félóráig tárgyalt vele és amikor ezt a dolgát is sikeresén Végezte el, klubjába hajtott, ahol pompásan megebédelt. Barátai nagy í lelkesedéssel fogadták, igy hát csak tea idején | tudott szabadulni tőlük. Csak most tért ottho­nába, ahol több üzenet várta. Heath azt az üzenetet hagyta hátra George- nak, hogy ez ideig semmi különöset nem ész­lelt, de minden embere a helyén van és kifogás­talanul végzi munkáját. Megtudta, hogy Sir Al­fréd már háromszor kereste és egyre idegeseb­ben kérdezősködött utána. — Fog még őkigyelme idegesebb is lenni, — nevetett jóizüea De azért felhívta a Yard fő­nökét, Sir Alfredot azonban már nem találta hivatalában. Hét óra tájban a szobrász küldöttje kereste fel egy kis csomaggal. Ekkor Heath-et a meg­beszélt számon magához hivatta, bezárkózott vele és egy órán át behatóan tárgyaltak. Heath roppant mulatságosnak találhatta ezt a beszél­getést, mert távozása közben sem tudta elfojta­ni hangos nevetését. Hóna alatt egy kis barna papirosba csomagolt holmit szorongatott. Amikor már mindent elintézett, a kilbumi | kórházat hívta fél és Skelmerton állapota iránt érdeklődött. Megtud'-a, hógy barátja még min­dig eszméletlenül fekszik, de a láza valamivel csökkent. Ez a felvihgositás megnyugtatta. Eltették láb alól Crawford Róbertét, hatal­mukba kerítették Cravford Adelaáde-ot, most meg elrabolták Skelmenon tárcájával együtt, a rádiógramot is, amely a halmozott bűnesetek kulcsát adta volna meg é: súlyosan megsebesi- tétték Skelmertont, aki taén az irat nélkül is megfejtette volna a pár száras rádiógramot. Tömérdek akadályt gördített az útjába a bűnszövetkezet. De Bürke az a természet volt, hogy mennél inkább sokasodtak az akadályok, annál inkább növekedett elszántsága és tettere­je, Most érezte magát igazán elemében, mint a hadvezér az ütközet előtt. A stratégai terv minden részletét kidolgozta, embereit kiválasz­totta, biztos volt benne, hogy az ellenfél arat­hat ugyan ideiglenes, átmeneti siWekét, de a végső nyőzelém az övé lesz. Most már elő kellett készülni a lady Grace estélyére. Fordulópont lesz ez ebbe* a sötét ügyben, amelyben egyedül aH szemben egy dús­gazdag, mindenre elszánt gonosztevővel, aki elég vakmerő és hatalmas ahhoz, hogy a hatal­mas brit állami apparátussal is dacoljon. Jókedvűen dudorászott öltözködés közben. Ugyancsak mozgalmasan és vidáman kezdődik londoni élete! A második estét tölti a főváros­ban és fláái másodszor ölti magára az estélyi öltözétet. Odalenn Délafrikában hetek, sőt hó­napok múltak el anélkül, hogy civilizált társa­ságba került volna. Alaposan megnézte magát az álló tükörben és szembenevetett képmásával. — Kemény gyerek vagy, Bürke, jól sikerült gyerek, nem hiába mondják ezt a cimboráid. Szénaillattal itatta át kendőjét s a viráglyuk- ; ba nem felejtette el betűzni a francia becsület- rend tisztikerésztjének piros szalagját sem. Így felkészülve indult a nagy cécóra, Lady Grace estélyére. Lady Grace elhunyt anyjának unokatestvére volt. Magányos, dúsgazdag, angol hölgy, aki igen nagy társadalmi életet élt. Részt vett min­den társadalmi megmozdulásban, tömérdek jó­tékony egyesületnek volt az elnöknője. Jóté­konysági és egyéb akciókat vezetett, vásárokat szervezett, három nagy színházban volt páholy- bérlete, lovai futottak Epsomban, yachtja nya­ranként a francia Riviérára vitte, ahol igaz kedvteléssel áldozott játékszenvedélyének. Bár semmi hallása nem volt, bolondult a zenéért, vagy rossz nyelvek szerint inkább a muzsiku­sokért, akiknek igazi patrónája volt. Fiatal mű­vészeket Ösztöndíjjal támogatott, hangversenye­ket rendezett kedvencei számára s az összes je-_ gyeket ő vásárolta meg, ezekre a koncertekre I pedig meghívta ismerőseit, úgy, hogy Lady Gra­ce hangversenyei nagy társadalmi eseményekké nőtték ki magukat s az emberek valóságos ver­senyt futottak Lady Grace kegyeiért, hogy be­juthassanak azokba a körökbe, amelyek a tár­sadalmi előkelőség csúcsát jelentették. Lady Grace estélyei is olyanok voltak, hogy a napi sajtó a politika eseményei mellett leg­alább két hasábot szentelt nekik. Az az estély, amelyre Bürke meghivatta magát, szintén szóbe­széd tárgya volt az angol fővárosban. Bürke már a klubban hallotta, hogy tizennégy diplo­mata, öt miniszter, egy indiai fejedelem, két né­met herceg, három spanyol grand, két olasz gróf, négy főpap és tizenkét világhírű muzsikus hivatalos a mai estélyire. Nem kevesebb, mint százötven vendég lesz ott, mindenki, akinek sza­va van a Westminster palotában és a Cityn. Bürke örült annak, hogy annyian lesznek, leg­alább elterelödík a figyelem róla és igy köny- nyebbeti valósíthatja meg terveit. Pazar ünnepi fényben ragyogott a Cadogan- square-i palota, amikor Bürke a bérautón az es­télyre érkezett. A lakájok sorfalán haladt ke­resztül a dórstílü oszlopok között, Az egyik la­káj a kalapját, a másik a kabátját kapta el szol­gálatkészen és robogott a ruhatár felé. A har­madik előtte haladt és a széles márványlópesőn felvezette az emeletre. Egy kis terembe nyitott ajtót előtte, ahol Lady Grace néhány ur és ra­gyogó estélyi öltözetben lévő hölgy környeze­tében az újonnan érkezett vendégeket fogadta. Lady Grace szívélyesen nyújtotta mindkét kezét az érkező felé és őszinte szeretettől csen­gett a hangja, amikor öccsét üdvözölte: — Isten hozott, Bobby, te rossz fiú, csak hogy újból visszatértél kalandozásaidból. Mikor nő | már be a fejed lágya? Mikor lesz maradásod? Látom, . nem segít más semmi rajtad, csak egy jó házasság. No, majd gondoskodunk erről is. Lady Grace híres volt arról, hogy ő London fegpasszíonátusabb házasságközvetitője, termé­szetesen csak amatőr alapon. Ám a jótékonyko­dó hölgynek ebben a szerepkörében határozot­tan nem volt sikere. Azok a házasságok, ame­lyek nem az égben, hanem Lady Grace szalon­jában köttettek, rendesen rövid lélegzetüek vol­tak és egy-egy terjedelmes krónikával gazdagí­tották az angol napisajtó válási szenzációkban annyira bővelkedő hasábjait. Bürke is nevétve tiltakozott: — Isten ments, kedves néném, hogy ilyen ér­telemben pártfogásba végy. Sokkal többre be- csülön az arany szabadságot, semhogy áldozatul tudnám hozni még a te kedvedért is. Barátságos háthaverést kapott ezért az illet- "lenségért Lady Grace-től. A bemutatás szertar- I tása gyorsan megtörtént és Bürke elvegyült a vendégek között. RogeT Wynne, a fiatal munkáspárti képvi­selő keveredett vele beszédbe. — Borzasztó ez a szerencsétlenség, ami a ba­rátját érte, kedves Bürke kapitány. Bár a Yard nagyon titkolózik, egyes lapok sejteni engedik, hogy nem is balesetről, hanem bűntényről van szó. Magának mi a véleménye? — Nincs külön véleményem a dologról, — felelte Bürke. -— Be kell várni a hivatalos vizs­gálat eredményét. — Mégis elkeserítő, hogy különösen egy félév óta egyre jobban és jobban szaporodnak el Lon­donban a nagyszabású bűnügyek. És mintha a mi kitűnő intézményünk, a Scohland Yard mos­tanában teljesen felmondta volna a szolgálatot, szinte tehetetlen a bandával szemben. Mert két­ségtelen, hogy mindezek a bűncselekmények egyetlen szervezett bandának jól megfontolt és a legnagyobb precizitással dőkészitett cseleke­detei. Folytatása következik. ncpélye. Megállapítja, hogy a magyar dalárdák tagjai leginkább az egyszerű falusi emberek kö­réből rekrutálódnak. Az ünnepély programjának általános jellemzéséről azt írja a lap, hogy leg­inkább a szlovák dalokhoz hasonló kurucdalo- kat, népdalokat és könnyebb müdalokat adtak Prága, julius 2. A brunni Lidové Noviny kul- ura-rovatában részletesen beszámol az érsek- ijvári magyar dalosünnepélyről, A lap leszöge­zi, hogy Szlovenszkón a losonci és a komáromi dalosünnepélyek után ez volt a magyar Dalos- szövetség harmadik nagyarányú, országos fin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom