Prágai Magyar Hirlap, 1935. július (14. évfolyam, 149-173 / 3701-3725. szám)

1935-07-14 / 159. (3711.) szám

1935 julius 14, vasárnap* TOU«mA\a.G^RHTWíAI> Meghalt Dreyfus Alfréd ezredes A harmadik köztársaság történelmi perének hőse Páris, julius 13. Tegnap a késő esti órákban teljes visszavonultságban meghalt a háború- előtti korszak egyik legtöbbet szereplő alakja: Dreyfus Alfréd ezredes. Dreyfus Alfréd 1859 október 9-én született Elzászban, tehát most 76 éves volt. Dreyfus szülei az 1871-es porosz—francia háború után Franciaország javára optáltak, ő pedig 1880- ban belépett a francia hadseregbe, ahol arány­lag rövid idő alatt szép karriért futott be, 1893-ban századosi rangban beosztották a ve­zérkarhoz. Egy esztendővel később világra­szóló botrány játszódott le a francia vezérkar­ban. Megállapították ugyanis, hogy nagyon fontos katonai dokumentumokat szolgáltattak ki ismeretlen tettesek Schwarzkopen német ka­tonai attasénak. A gyanú rövidesen Dreyfusra terelődött, aki ugyan váltig hangoztatta ártat­lanságát, de két gyanuok szólt ellene. Az egyik az, hogy a francia kémelháritó iroda megálla­pította, hogy egy „D“ jelzésű kém titkos iratokat játszik egy idegen hatalom kezére. A másik pedig az, hogy levelet fogott el a francia kémelháritó iroda és ennek a levélnek az irása feltűnően megegyezett Dreyfus kézírásával. Dreyfust a súlyos gyanuokok és főleg a köz­hangulat nyomása alatt 1895 január 15-én el­ítélték és egy hónap múlva az Ördögszigetre szállították. Közben Dreyfus barátai, akik meg voltak győződve a fiatal vezérkari százados ártatlan­ságáról , akciót inditottak Dreyfus kiszabadítása és rehabilitálása érdekében. Az akciónak sike­rült megnyerni Zola Emilt, aki akkor egyike volt a legnépszerűbb francia regényíróknak. Zola a francia vezérkar titkos irodájának veze­tőjétől, Picquard ezredestől megtudta, hogy a titokzatos D-dokumentumokat Walsin-Es- terházy vezérkari őrnagy szolgáltatta ki Né­metországnak és Dreyfust ártatlanul ítélték el. A leleplezés következménye az lett, hogy Picquard ezredest Tuniszba helyezték és a he­lyére Henry ezredes került a titkos iroda élére. Ezután irta meg Zola híres „J'accuse" cimü cikkét, amelyben egész nyíltan hamisítással vá­dolta meg a vezérkart. Zola levele miatt világra­szóló botrány tört ki, amelynek az lett a kö­vetkezménye, hogy Henry ezredes agyonlőtte magát, Cavaignac hadügyminiszter és Boisdeffre vezérkari fő­nök pedig lemondott. Röviddel ezután elrendelték a Dteyfus-per uj­rafelvételét és Dreyfust 1899 szeptember 9-én újból bíróság elé állították, amely azonban öt szóval kettő ellenében változatlanul bűnösnek mondotta ki Dreyfust, de jelentékenyen enyhí­tették a büntetését. Tízévi börtönre szállították le a büntetést és a degradációt érvényben hagy­ták, de elrendelték szabadlábrahelyezését. Barátai azonban ezzel nem elégedtek meg és tovább folytatták az akciót Dreyfus teljes re­habilitálása érdekében. Maga Dreyfus 1900-ban tiltakozott Waldeck-Rousseau amnesztiarende- lete elien, amely lehetetlenné tette volna a Dreyfus-ügy ujrafelvételét. Végül 1903-ban Jaurésnek sikerült a parlamentben keresztülhar­colni a Dreyfus-ügy teljes kivizsgálásának el­rendelését, amely végül is 1905 julius 12-én Dreyfus ártatlanságának kinyilvánításával vég­ződött. Ezt követte az ünnepélyes rehabilitáció, amelynek során Dreyfust visszavették a had­seregbe, őrnaggyá és a becsületrend lovagjá­vá nevezték ki, Picquard ezredest pedig tábornokká, Clemen- ceau alatt pedig hadügyminiszterré nevezték ki. Dreyfus rehabilitációja után már csak rövid ideig maradt aktív szolgálatban, 1907-ben kilé­pett a hadseregből és csak 1914-ben, a világhá­ború kitörésekor jelentkezett újból szolgálatté­telre. A világháború alatt a vezérkarban telje­sített szolgálatot először alezredes, később ezre­desi rangban. Egyetlen fia elesett a világhábo­rúban. A világháború után nyugalomba vonult és teljes magányban töltötte életét Páris kö­zelében. Komoly életveszedelmet okoz a magyar feliratok eltávolítása a pozsonyi uszodában A veszélyes uszodában, amelyet csak „gyakorolt úszók Használhatnak salát felelősségükre**, beragasztják a magyarnyelvű figyelmeztetéseket Szenzációs bűnügy a pozsonyi ügyészségen Skoda ágy úgy áros. Kát csalás és sikkasztás elmém jelentette fel saját nővére Bonyodalmak a svájci frank, a dol­lárok és a hollandi forintok körül Pozsony, julius 13. (Pozsonyi szerkesztősé­günktől.) A pozsonyi államügyészséget rövid idő óta szenzációs bűnügy foglalkoztatja. Sko­da Hedvig Karolin bárónő genfi lakos, báró Skoda ismert bécsi nagyiparos leánya, bűnvádi feljelentést tett a pozsonyi állam­ügyészségen fivére, Skoda Károly csehszlo­vák állampolgár ellen csalás és sikkasztás címén. A feljelentést a bárónő megbízásából nemrégi­ben dr. Löw Frigyes bécsi ügyvéd tette meg. A feljelentés elmondja, hogy éveken át Svájcban élt a bárónő tekintélyes vagyonának jövedelméből. 1932-ben felkereste Őt Zürichben Hiifreich Richárd bécsi bankár és azzal az in­dokolással, hogy Svájcban nem elég biztos a bárónő pénze, rábeszélte dollárkölcsön vásárlására. A beszélgetésnél jelen volt a bárónő fivére, Skoda Károly is, aki szintén tanácsolta nővérének a dollár­kölcsön vásárlását, mire a bárónő valóban lekötötte a bankárral az üzletet, de kikö­tötte, hogy egy év múlva vissza kell kapnia a pénzét. 1932 február 8-án Zürichben 66.000, majd már­cius elsején Becsben 10.000 svájci frankot adott át a bárónő Hilfreichnek. Az utóbbi ösz- szeget a pozsonyi Kereskedelmi és Hitelbank utján — amely bank közeli áll Skoda Károly­hoz — utalta át Becsből Pozsonyba és onnan tovább Brünnbe egy Ceeh nevű bankárnak. Mivel a bárónő az egy év leteltével nem kapta visz- sza pénzét, érdeklődni kezdett és megtudta, hogy a két dollárkölcsönt tulajdonképpen fivére vette fel, de ez tagadta, sőt mindkét köl­csönt másodszor is eladta. Az első dollárösszeget dr. Vitrovsky Egon bé­csi ügyvédnek fizette költségek fejében, a má­sodik összeget pedig egy gazdálkodónak adta át. A bűnvádi feljelentés szerint tehát 76.000 svájci frank és annak kamatai erejéig szenvedett károsodást a bárónő és ez összeg visszafizetését követeli Skoda Károlytól. A feljelentés elmondja továbbá, hogy 1931 júliusában édesatyja hagyatékából 120.000 hol­landi forintot Ítéltek oda a bárónőnek Pilsen- ben ,amely összeg a híres amszterdami Am- stel-bankban volt elhelyezve. Ez a bank ké­sőbb tönkrement és mikor inogni kezdett, még 80.000 forint volt a betétkönyvön. Ekkor is­mét megjelent a bárónőnél a titokzatos Hilf- reich és dr. Bestermann bécsi ügyvéd közben­járását ajánlotta, hogy az összeg egy részét megmentsék. Megállapodást létesítettek, amely szerint a bárónő a 80.000 holland forintból 32.376 forintot kap két részletben. Az első részletet, 28.328 holland forintot a bárónő beleegyezésével átutalták Skoda Károly szám­lájára az említett pozsonyi bankba. A második részletet, 4048 holland forintot a bárónő tudta és beleegyezése nélkül utalták át és ezt az összeget Skoda Károly vette fel. A bárónő csak nemrégiben értesült, hogy fi­vére diszponált a második részlet felett. A feljelentés alapján a pozsonyi államügyész­ségen már ki is osztották az iratokat az egyik ügyésznek, aki még nyári szabadsága előtt át­tanulmányozta azokat. A súlyos vádakra néz­ve mindenekelőtt a Pilzenben élő Skoda Károly nagyiparost fogják kihallgatni. Jogászi- és bankkörökben érthető érdeklődéssel várják a nem mindennapi családi affér fejleményeit. Pozsony, julius 13. (Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Legutóbbi számunkban közöltük, hogy a pozsonyi uccatáblákon mázo­lással tüntetik el a magyar feliratokat. Ezt kö­vetően ennél sokkal meglepőbb dolog is törté­nik, Ugyanis Pozsony város tulajdonát képező Duna-fürdők között egy uszoda is van, amely csak kitűnő úszók számára alkalmas. Éppen ezért eddig három­nyelvű tábla hirdette a következő szöveget: „Az uszodát csak gyakorlott úszók használ­hatják és azok is csak saját veszélyükre és j felelősségükre, mert az uszodának roüpadlója nincsen/4 A város vezetőségének utasítására a táblá­kon a magyar szöveget leragasztották és igy csak kétnyelvű felirat figyelmezteti a für- dőzőket az uszoda veszélyes voltára. Ha csak magyarul tudó fürdőző téved — ami számtalan­szor előfordul — az uszodába és úszni nem tud, úgy a legnagyobb életveszély fenyegeti. A padlóval el nem látott fürdőben ugyanis elmerülés esetén a fürdő szerkezete alá kerülhet és onnan ki­menteni nem is lehet. A város mint erkölcsi testület köteles polgá­rainak testi épségéről gondoskodni, nemzetiségi különbség nélkül. A magyar felirat eltüntetésé­vel azonban életveszedelem fenyegeti a város magyar nemzetiségű polgárait, főleg pedig a csak magyarul tudó vidékieket, akik a városi fürdőket gyakran látogatják, ha Pozsonyban időznek. A város anyagilag is fe­lelős az esetleges szerencsétlenségért, eltekintve attól, hogy azok a tényezők, akik ezt a könnyelmű uta­sítást kiadták, büntetőjogilag is felelősségre vonhatók. Ezért máris felhívjuk a veszélyes körülményre a rendőrség figyelmét. A nyelvrendelet az uszodára nem vonatkozik, miután az Pozsony város magánvállalata, igy hát elvárjuk a város polgármesterétől, hogy haladéktalanul intézkedjék az uszodában a ma­gyarnyelvű szöveg visszaállítása iránt. Köris­mert tény, hogy a városi uszodát főleg magyar nemzetiségűek látogatják, tehát üzleti szempontból is súlyos hibát követ el a város, amikor a magyar feliratot eltávo­lítja. jellemző, hogy a „Lido“ parkfürdő vállalat, amely cseh nem­zetiségű vezetők kezében van, magyar nyel­ven is kifüggeszti az összes közérdekű figyel­meztetéseket, a város azonban ugyanakkor külön munkával eltávolítja azokat, holott mindent el kellene kö­vetnie polgárai testi épségének biztosítására. Berlin és Róma az ui angol külügyminiszter ellen Berlin, julius 13. Hoare angol külügymi­niszter alsóházi beszédét a német sajtó rend­kívül hűvösen fogadja. A lapok kivétel nél­kül visszautasítják azt a felhívást, amit az angol államférfin Hitlerhez intézett. Német vélemény szerint a beszéd célja az volt, hogy a francia—-angol barátságot megmentse. Ez tehát nem olyan dolog a németek szerint, ami a béke ügyét szolgálja és éppen azért helytelenítik a külügymi­niszter akcióját. Róma, julius 13. Mint jelentettük, az olasz lapok az első napon tartózkodóan ítél­ték meg Hoare beszédét. A második hu­szonnégy órában a sajtó valószínűleg hivatalos sugalma- zásra határozottan az angol külügymi­niszter ellen fordult és megállapítja, hogy Olaszország nem engedhet az abessziniai kérdésben. Olaszország békét, biztonságot és produk­tív munkát kíván Keletafrikában, továbbá territoriális és gazdasági expanziót, ami mint nagyhatalmat megilleti. Olaszország folytatja azt az utat, amelyre lépett és biz­tos abban, hogy a jövő a római kormány magatartását fogja igazolni. Az Egyesült állasnak érdekei Abessxiniában Marseille, julius 13. Hanson amerikai megbízott, aki útban van Addis-Abeba felé, Marseille-ből való elutazása előtt kije­lentette az újságíróknak, hogy az Egyesült Államok gondosan figyelik az olasz—abessziniai konfliktus fejlemé­nyeit és mindenképpen gondoskodni akarnak az Abesszíniában tartózkodó amerikai állampolgárok biztonságáról. Az Egyesült Államok bizonyos mértékben érdekelve vannak Abesszínia ipari és ke­reskedelempolitikai fejlődésében, valamint a Nilus-völgy elzáró gátjának megépítése ügyében is, mert remélik, hogy erre az építkezésre megkaphatják az engedélyt. Nemzetközi kémszolgák • bán állott a letartóztatott malackai vendéglős? Pozsony, julius 13. (Pozsonyi szerkesztőségünk­től.) A kerületi bíróságon befejezték a vizsgálatot a kémkedéssel vádolt Hybacsek Géza 43 éves ma­lackai vengélőts és szállodás, az ottani Tatra- szálló bérlője és Csasztinszki Ludmilla felirónő bűnügyében és igy a két letartóztatott rövidesen a bíróság elé kerül. A két gyanúsítottat, mint annakidején közöl­tük, ez év márciusában tartóztatták le Malackán. A letartóztatás akkor nagy feltűnést keltett, de a sajtó bővebben nem foglalkozhatott vole, mert az ügy vizsgálat alatt állt. Dr. Udvardy vizsgá­lóbíró most a vizsgálat befejezésével közölte an­nak eredményét a sajtóval. Hybacsek Géza ellen az a vád, hogy egy nemzetközi kémiroda szolgálatában állott. Hybacsek gyakran utazott Bécsbe, ahol a leve­lek utján érkezett megbízásokat átvette. Gyakori bécsi utazása végre is gyanússá vált és ekkor kezdték figyelni a szállodást. Terveibe beavatta barátnőjét, Csasztinszki Lud­milla felirónőt, aki Malackán általában csak a „szép Lida“ néven ismertek. Fenyegetésekkel és ígéretekkel rábírta a leányt arra, hogy utaz­zék el Olmützbe egy ismerős repülőtiszthez és tőle tudjon meg katonai természetű adatokat. A repülőtiszt előtt gyanússá vált a leány visel­kedése és figyelmeztette, hogy ,,ne játszók a tűzzel.** A leány ekkor jobb belátásra tért, visszautazott és feljelentést tett gazdája ellen. A feljelentés már későn történt, mert az eljárás ekkor már megindult ellenük és igv a leány szá­mára sem biztosították a büntetlenséget. A vendéglőssel együtt őt is letartóztatták bünrészesség elmén. Az érdekes ügyben rövidesen főtárgyalás less a kerületi bíróságon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom