Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-08 / 132. (3684.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K€. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyel nám ára 1.20 KE, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská a 11 c e 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFONI 30311 SŰRGÖNYC1M HÍRLAP, PRAHft. n válásitól névjegyéit Vége a párisi kormányválságnak laval megalakította az uj francia kormányt A radikálisok hat fontos tárca feléken támogatják Láváit - A kormány­nyilatkozat - Az ui kormány pénteken bemutatkozott a kamarában Irta; Rácz Pál Csak pár nappal ezelőtt adtak hirt a lapok arról, hogy Prága főpolgármestere felhívást bocsát ki az állandó választói név­jegyzék hiányai miatt felmerült panaszok ügyében s arra kéri a sérelmet szenvedett választópolgárokat, hogy panaszaikról jegyzőkönyvet vétessenek fel a városj hiva­talnál. Ezzel kapcsolatban több lap azt is jelentette, hogy a most lefolyt választások­nál állítólag ötvenezernél több prágai pol­gár nem szavazhatott, mert neve nem volt felvéve a választói névjegyzékbe. Olyan megdöbbentően magas szám ez, amely messze felülhaladja a szlovenszkói és kárpátaljai városok és községek félezres vagy félezresnél magasabb számadatait, amik mind azt bizönyitják, hogy a válasz­tói joggyakorlás biztosítása körül igen sú­lyos hibák vannak. Szinte elképzelhetetlen, hogy jogállam­ban — ahol az arra jogosult egyén polgári jogainak korlátozását vagy megvonását csakis jogerős bírói ítélettel, avagy más eh­hez hasonló törvényes eljárással lehet esz­közölni —- legszentebb polgári jogától bár­ki egy összeíró közeg kénye-kedve, felüle­tessége vagy hanyagsága folytán megfoszt­ható legyen csupán azért, • mert az élet ne­héz gondjai közepette utána nem nézhetett idejében annak, hogy benne van-e neve az állandó választói névjegyzékben. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a választói névjegyzékek összeállítá­sánál elkövetett mulasztásokért eddig senki nem volt felelősségre vonható. Ha bármely köz- vagy magánalkalmazott a reábizott munkát nem végzi el lelkiismeretesn; ha abban akár készakarva, akár felületesség­ből lényeges hibákat követ el, feletteseinek módjában van őt ezért felelősségre vonni s esetleg súlyosabb következményeket róni a mulasztást elkövetett alkalmazottra. Mind­ez az általános szabály csupán a választói névjegyzék számára összeírást végző köze­gekre nem vonatkozik. Az állandó választói névjegyzék összeál­lítása az egyes községeknek és városoknak évente tekintélyes pénzébe kerül. Erre a célra évenkint ezreket vesznek fel a költ­ségvetésekbe s igyekeznek is azt kimeríteni. A választó polgárság elvárhatná tehát, hogy az összeírást végző alkalmazottak ezért a szép dotációért becsületes, megbíz­ható, hibátlan munkát végezzenek. Az állandó választói névjegyzékekről szóló 1919. évi 663. sz. törvény 5. paragra­fusa a következőket tartalmazza: „A válasz­tói névjegyzékeket minden választó körlet (7. §) számára megalakítandó helyi válasz­tási bizottság álitja össze és tartja1 állan­dóan nyilván." „A helyi választási bizottság a községi elöljáróból, vagy az általa kinevezett he­lyettesből, mint elnökből és 4—8 ülnökből ál.“ - ­A következő bekezdés kimondja, hogy az ülnököket és az ugyanolyan számú pótülnö­köt a politikai felügyelőhatóság nevezi ki és pedig három év tartamára, de úgy, hogy abban az összes pártok egyenlően képvisel­ve legyenek. Ezt oly fontosnak tartja a tör­vény, hogy a következő bekezdésben ki­mondja azt is, hogy a bizottság kiegészíté­sénél a hatóság azon pártot* melynek tagja P á r i s, junius 7. Miután Pietri dezignált miniszterelnöknek sem sikerült az francia kor­mányt megalakítani, Lebrun köztársasági elnök a tegnapról mára virradó éjjel ismét Lavalra bízta a kormány megalakítását. A külügymi­niszter kezdetben nem mutatott hajlandóságot a misszió átvételére, de az elnök erélyes kíván­ságára mégis vállalkozott a nehéz munkára. A francia parlamentarizmus történetében szokat­lan lépést tett, amennyiben még az éjszaka fo­lyamán magához kérette valamennyi jelentő­sebb párt vezérét és közös konferenciát tartott velük. A megbeszélésen vázolta programját 8 kijelentette, hogy csak mérsékelt teljhatalma­kat kér október 31-ig a frank megmentésére. A radikális párt éjszakai tanácskozásán Herriot kezdeményezésére elfogadta a Laval-féle plat­formot és csaknem egyhangúan határozatot hozott az uj kormány támogatására. Ezzel a kocka eldőlt és Laval nehézség nélkül meg­alakíthatta uj kormányát, amely a szocialis­tákig terjed és számíthat a radikálisok túl­nyomó részének segítségére. Éjjel három óra­kor a francia kormányválság végétért és a frank megmentésének ütközete megkezdődhet. A két óra 35 perckor éjjel alakított kor­mány a következő politikusokból áll: Miniszterelnök és külügyminiszter Pierre Laval. Államminiszterek Herriot, Marin és Flandin. Igazságügyminiszter León Berard. Belügyminiszter Paganon. Hadügyminiszter Fabry. Hadi tengerészet Pietri. Légügyek Denain tábornok. Kereskedelemügyi miniszter Georges Bonnt.. Pénzügyminiszter Marcell Regnier. kimaradt, felhívni tartozik, hogy 8 napon belül javaslatot tegyen. Mindez azt igazolja, hogy a választói névjegyzéket nem a községi elöljáróság, de a helyi választási bizottság állítja össze, amely nagyrészt az összes pártok egyenlő arányú képviselőiből alakul meg. Ha ez kétségtelen, az is kétségtelen, hogy ennek a választási bizottságnak van egye­dül joga kijelölni azokat a személyeket, akikben megbízik s akikre nyugodt lelkiis­merettel rábízhatja a választó polgárok ösz- szeirásának oly fontos feladatát. A törvény itt nem kertel. Határozottan a bizottság feladatává teszi a névjegyzék ösz- szeállitását, csupán azt mondja ki a 7. pa­ragrafus negyedik bekezdésében, hogy a választói névjegyzékek felfektetésének elő­munkálatait a községi hivatal látja el. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a községi hi­vatal önhatalmúlag, a bizottság összehívása Nemzetnevelési miniszter Marcombes. Közmunkaügyi miniszter Laurent Eynac. Gyarmatügyi miniszter Rollin. Kereskedelmi tengerészet minisztere Mario Roustand. Munkaügyi miniszter Frossard. Nyugdíjügy! miniszter MaupoiL Földművelésügyi miniszter Cathala. Egészségügyi miniszter Ernest Lafont. Postaügyi miniszter Mandel. Az uj kormány megalakitása után utólagosan miniszterelnökségi államtitkárrá Camill Blaisot képviselőt nevezték ki, A fordulat Laval reggel három óta után bemutatta az uj kormány tagjait a köztársasági elnöknek. A kormány pénteken délután 18 órakor mutat­kozott be a parlamentben. Laval a következő­ket mondotta az elnöknél tett látogatás után: — Megtettem kötelességemet, amikor vállal­tam a kormány megalakitását. Remélem, hogy a parlament tagjai is megteszik kötelességüket és támogatni fogják kabinetiemet. A radikális klub éjjel tizenegy órakor közölte a dezignált miniszterelnökkel, hogy hajlandó Laval nem szívesen vállalta a kormányala­kítást. Franciaországban a politikai feszültség a lehető legnagyobb és ezért a miniszterelnök szívesen másra bizta volna a kényes helyzet megoldását. A baloldali sajtó ma dühös és el­keseredett cikkekben foglal állást a radikális szocialisták ellen, akik abban a pillanatban és megkérdezése nélkül (mint ahogy ma szokás) jelölheti ki az összeíró alkalma­zottakat, hanem csak azt, hogy a válasz­tási bizottság által megbízott összeíró köze­gekkel e munkát elvégezteti; a névjegyzé­keket a kívánt példányszámban sokszoro- sittatja s mikor mindezzel az előmunkálattal elkészült, a névjegyzékeket a választási bi­zottság elé terjeszti aláirás, illetve hitelesí­tés végett. Ámde magától tolakszik elő a kérdés: ugyan hány községben és városban működött eddig ez a névjegyzéket összeál­lító bizottság? Bátran felelhetjük rá, hogy talán sehol, mert ha meg is alakították e bi­zottságot, az soha nem folyt bele a névjegy- j zék tényleges összeállításába, hanem rábízta azt a községi hivatalra. Azt hisszük, hogy a most lefolyt válasz­tások alatt szerzett keserű tapasztalatok után betelt a mérték. A politikai pártoknak súlyt kell helyezniük a névjegyzéket össze­támogatni abban az esetben, ha a lényeges mi­niszteri tárcákat a külügyminisztérium kivéte­lével radikális képviselőkkel töltik be. A telj­hatalmak megszavazása fejében a radikális párt mindenekelőtt igényt tartott a belügyi, a pénz­ügyi, a kereskedelmi és a népnevelési tárcákra, Laval elfogadta a radikálisok föltételeit. A húsz miniszter és egy államtitkár között hat radikális van, egy független szenátor (Laval), a köztársasági szocialisták egy szenátora (Ma­rio Roustan), egy középpárti szenátor (Berard), a köztársasági baloldal két képviselője (Flandin és Pietri), a radikális baloldal két tagja, két középpárti republikánus (Fabry ezredes ée Rollin), két független képviselő (Mandel és Frossard), végre két jobboldali képviselő (Ma­rin és Blaisot). A Kormánynyilatkozat A kormánynyilatkozat rövid. A kormány fő­célja a frank megmentése és az ország belső bé­kéjének megőrzése. A kért teljhatalmak kizáró­lag a spekuláció letörésére és a frank védelmé­re irányulhatnak. Laval mindössze október 31- ig tart igényt e teljhatalmakra. A parlamentet a miniszterelnök nem küldi idő előtt szabad­ságra, azaz semmiesetre junius 14-e előtt s a kormány felelni fog a hozzá intézett interpel­lációkra I csatlakoztak Láváihoz, amikor a baloldali koa­líció kormánya már megszűnőben volt. A szél­ső baloldal sajtója azt a vádat hangoztatja a ra­dikális szocialistákkal szemben, hogy néhány fontosabb miniszteri tárcáért föláldozták meg­győződésüket és hajlandónak mutatkoztak La­val kívánságának támogatására. A baloldali állító bizottság pontos működésére. Ér­vényt kell szerezniök az 1919 december 19-én kelt 663. sz. törvény erre vonatkozó rend.eJkezéseinek s főként arra kell töreked­niük, hogy semmiféle visszaélésnek meleg­ágya ne keletkezhessék többé a választói névjegyzékek összeállítása körül s a válasz­tó polgár ne legyen kénytelen évente két­szer is valóságós közelharcot folytatni e jo­gának megvédéséért a községi hivatalokkal és a reklamációs bizottságokkal. A törvény módot ad arra, hogy a név­jegyzéket összeállító bizottság ne csak pictus masculus legyen, hanem olyan szerv, amely I fontos feladatát teljes felelősséggel végzi és e felelősséget az összeíró közegekre is áthá­rítja. Csakis ez esetben szüntethetők meg azok az elfajult állapotok, amik a választói névjegyzékek összeállítása terén oly meg­döbbentően jelentkeznek. I feszültség s tetöponföa hágott iíf'V Ma^Nag^ádtésaeMéM^ JA JHT I xrv. évf 132 (36841 szám • SsOülbat • 1935 junius 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom