Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-06 / 130. (3682.) szám

4 1935 junius 6, csütörtök* még sok hibát megjavíthatna, amelyet a rö­vidlátás okozott. „Az uj kormány munkája nem lesz könnyű" A légionárius Národni Osvobozeni az uj kormányról a következőket írja: — Az uj kormány munkája nem lesz könnyű. A kormány parlamenti többsége jelentősen csekélyebb, mint a múlt kormá­nyé volt s a szenátusban mindössze hét szavazat a különbség. Ezzel szemben egy uj párttal több van a kormánytöbbségben, s e pártra erősen figyelemmel kell lenni. A kormányra számtalan megoldásra váró fel­adat vár. Eddig nem tettünk meg mindent a mun­kanélküliség leküzdésére* Malypetr uj kormánya a még befejezetlen „,szakértő-politikus-miniszterek“ körüli vita idején lépett hivatalba. E kérdés tovább fog bennünket foglalkoztatni, mert az aj választás a nemzetgyűlésbe több agitátori szakerőt, mint szakértőt küldött ki. Ebben az irányban is nagy vesztesé­get jelentenek a választások. Nagyon sajnálható, hogy a pártok csak nagyritkán küldenek ki a képviselőiházba szakértőket. A két ház alakuló ülése A képvlselőbáz jövő héten tartandó első ülésének napirendjén a képviselők fogada­lomtétele, a képviselőházi elnökség megvá­lasztása s a költségvetési, mentelmi és kez­deményező bizottság megválasztása szere­pel. Ugyanez a napirendje a szenátus első ülésének is. A házszabályok szerint az elnökséget ideiglenesen választják s a végleges válasz­tás egy hónap múlva történik meg. Miután az uj nemzetgyűlés júliusban nem szándék­szik ülésezni, ezért az elnökségek végleges megválasztása szeptemberre maradna. A többi parlamenti és szenátusi bizottságot a következő héten, junius 18-án s a rákö­vetkező napokon tartandó üléseken választ­ják meg. A Lidové Noviny szerint a kormányel­nök junius 18-án terjeszti elő a kormány programját a képviselőházban és a szená­tusban elmondandó expozéjában. A kor­mányexpozét vita követi. A képviselők elhelyezése az ülésteremben A Prager Presse értesülése szerint a kép­viselőházi ülésteremben a képviselőket a következőképen helyezik el. Az elnöki emelvényről nézve a termet, annak baloldalán lévő szélső padsorban is­mét a kommunisták harminc képviselője foglal helyet mögöttük az országos keresztényszocia­lista és magyar nemzeti párt képviselői­nek padsorai vannak. Balról a második padsorban 44 hely van fenntartva a szudétanémet pártnak, mögöt­tük a német keresztényszociahsták ülnek Balról a harmadik padsor — középső bal —' első harmincnyolc helye a cseh szociál­demokratáké, mögöttük foglal helyet a 11 német szociáldemokrata s 5 német gazda­párti képviselő. A következő — jobbközép — padsorban ül a 28 nemzeti szocialista s ezek mögött a 17 cseh iparos. Jobbról a második padsor a cseh agrá­roké és a fasisztáké. Végül a jobbszélen ülnek a cseh és a szlo­vák néppártiak s mögöttük a nemzeti egye­süléshez tartozó képviselők. A Prager Presse értesülése szerint a nem­zetgyűlés tavaszi munkáját a katolikus kongresszus előtt okvetlen befejezi s csak szeptemberben ül ismét össze. Az elnökségek A Lidové Noviny szerint a képviselőházi elnökség a következőképen fog megalakul­ni: elnök Bradác, szociáldemokrata alelnök ÍStivin, nemzeti szocialista Zemin Francis­ka, cseh néppárti Stasek, iparospárti Mlcoch, német szociáldemokrata Taub. Ed­dig nincs eldöntve, hogy a német agrárok vagy a német keresztényszocialisták kapja­nak-e egy alelnökséget. A Prager Presse úgy tudja, hogy egy alelnöki tisztséget a szlovák nép­pártnak is felajánlanának. A szudétané­met pártnak az elnökségben való képvise­lete ellen a cseh pártok tiltakoznak. A szenátus elnökségének kérdése még homályos, csak annyi bizonyos, hogy dr. Soukup lesz tovább is a házelnök. A KODHAIÁSZ Alii QREEPP BUNUSYI REGÉNYE (7) Gyorsan, ugrálva szökött alá a lépcsőkön a hallba. Azóta senki sem járt itt. Épen olyan siri némaság fogadta, mint amikor a titkok házába lépett. Cilindere is ott gúnyolódott a Hera-szo- bor fején. Gyors rántással lekapta és a fejére csapta. V. FEJEZET. Bürke beismeri, hogy részeg. A kapu most is nyitva volt és Bürke kilépett a londoni éjszakába. A köd mintha kissé feljebb szálit és némileg oszlott volna, legalább is tisztán látta a gázlámpa fényét, látta azt az oszlopot is, amely mellett egy negyedórával ezelőtt a köd szerencsétlen hajótöröttje támolygott. Most már nem volt ott, úgy látszik, mégis csak magához tért valamiképen és nekivágott az éjszakának. De ha ott is állana, Bürke kapitányra várhatott volna, annak most másban főtt a feje, minden gondolatát a titokzatos palota néma halottja foglalta el. Bürke gyors lépésekkel rohant a leg­közelebbi sarokig, ahol az ucca kis térbe széle­sedett és egy hirdető oszlop mellett felfedezte a rendőr fénylő acélsisakját. Gyorsan melléje lépett. — Policemann, jöjjön csak velem, ide, a kö­zeibe, az egyik palotába. Az imént ott voltam és furcsa dolgot találtam a lunch-room kereve- tén. Egy hullát, öregem, akár hiszi, akár nem. A rendőr kétkedőén nézett arra a magas vál­las, vidámarcu fiatalemberre, aki egyszerre igy elébetoppan a ködből és ilyen meglepő hirrel rohanja meg. — Hullát a pamlagon? Valaki rosszul lett ta­lán és meghalt? Telefonáljak a mentőkért? Vagy értesítsem a rendőrorvost? — Nem arról van szó, öregem. Az a bulla nem természetes halállal múlt ki az ámyékvilág- ból. Meggyilkolták. És egyedül van abban a nagy palotában, ott fekszik magányosan a lunch-room pamlagán, csak az Isten van vele, aki talán egyetlen tanúja a szörnyű gaztettnek. A rendőr tudta a kötelességét és megindult Burkeval a palota irányában. Közben a kapitány néhány szóval elmesélte éjifélutáni kísérteties él­ményét. — Nyitva álott a kapu, azt mondja? — kér­dezte a rendőr ismételten, mert ez a szabályta­lanság ütött a leginkább szöget a fejébe. — És senkit sem talált a helyén? Kiváncsi vagyok erre a titokzatos palotára. Közben megérkeztek. A rendőr zseblámpájá­val rávilágított a portáléra és a homlokfalra, aztán kétkedőén csóválta meg a fejét, miközben furcsa pillantást vetett Burkéra. — Nem a maga agyában született meg ez a rémmese? — kérdezte gyanakodva. — Tudja, hogy milyen palota ez? Your Highness, Abdul- lah Khargi lakik benne. Az indiai nábob. Nagy­hatalmú ur, igen tekintélyes, nem jó vele ujjat huzni. Nem szeretnék oktalanul belekeveredni valami szamárságba. Az ilyennek csak a szegény rendőr inná meg a levét. — Captain Bürke vagyok, öreg fiú, Sir Alfréd Dinningham jó barátja. Talán ismeri is a neve­met? A rendőr hallott már valamit Captain Bürke ügyeiről, tudta, hogy több alkalommal volt a rendőrség segítségére és sok gonosztevőt jutta­tott Dartmoorba. Ezek a történetek mint legen­dák szálltak szájról-szájra a Scotland Yard em­berei között és bizonyos tekintélyt szerezték aj Terjed a sztrájk a Vöroskő-margitfalvai vasútvonalon Kassa, gunirus 5. Ax elmúlt héten, mint jelentettük, mintegy ötezer vasúti munkás lépett sztrájkba a Vöröskő-margitfalvai vasút­építésnél. A sutrájkolékhoz most njabb 3000 munkás csatlakozott, úgyhogy Poprádremete és Sztretana között teljesen szünetel a munka, i A 8000 sztrájkoló munkás a 2.20 korona óra* hérnek 2.80 koronára való felemelését kjévé* teli, az építési vállalkozók azonban kijelen* tették, hogy nem teljesíthetik a követelést Csak a vasutügyi minisztérium vethet végiét a sztrájknak oly módon, hogy a munkabér 1 különibözetet sgély Donnájában pótolja. A kassai felsőbíróság enyhítette a megtévedt ungvári adótiszt büntetését, aki ezer koronáért „testvéri ataponu Ígérte kivetni a lorgaími adót Kassa, junius 5. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A kassai felsőbíróság dr. Po- lacsek büntetőtanácsa ma fogd atkozott azzal az annakidején nagy feltűnést keltett megvesztege­tési bűnüggyel, amelynek vádlottja dr. Larvecky Tivadar munkácsi adóhivatali biztos volt. Az af férról annak idején mi is megemlékeztünk. Dr. Laveczky a munkácsi adóhivatalban a forgal­mi adóügyek referense volt, ő állapította meg a benyújtott vallomások alapján a forgalmi adó alapjait s ő vetette ki az adókat. A vádirat szerint tavaly április 16-án megígér­te Sándor Lajos munkácsi gyógyszerésznek, hogy ha ezer koronát ad neki, akkor forgalmi adóját „testvéri alapon" fogja kivetni. Hogy azonban a dolog ne legyen feltűnő, nem fogadja ed teljes egészéiben a benyújtott adóval­lomást, hanem az ott kimutatott adóalapot vala­mivel felemeli. A gyógyszerész szindeg belement az ajánlatba, de az esetről nyomban jelentést tett Laveczky hivatali főnökének. Ennek taná­csára azután a gyógyszerész bűnvádi feljelentést tett Laveczky ellen. A rendőrség a megindított nyomozás során ügyes trükkel tettenérést rögtönzött az adó­tisztviselőnél. Előre megbeszélték ugyanis a gyógyszerésszel, hogy az adótisztnek előleg­ként 500 koronás bankjegyet fizet, a bankjegy számát azonban a rendőrségen följegy zik, A gyógyszerész a megbeszélt időben megje­lent az adóbiztosnál, átadta neki az elmúlt esz- I tendőre vonatkozó forgalmi adó vallomását és az 500 koronás bankjegyet. Amikor a gyógysze­res z eltávozott, megjelentek a rendőrség köze­gei, kutatást tartottak és megtalálták a megjegyzett bankjegyet La­veczky nál. A tettenérés után letartóztatták az adótisztet. Dr. Laveczky egyideig az elmegyógyintézet­ben volt megfigyelés alatt, később azonban sza­badlábra helyezték. Első fokon az üggyel az ungvári kerületi bíróság foglalkozott és a meg­ejtett széleskörű vizsgálat alapján enyhe bünte­tést mért a tisztviselőre. Csupán megvesztegetés vétségében mondotta ki őt bű­nösnek s ezért feltétlenül öthónapi fogház- büntetésre ítélte. Az ítélet indokolása szerint nem nyert beigazo- lást, hogy az elitéit megsértette volna hivatali kötelességét. Tény ugyan az, hogy pénzt foga­dott el és megígérte, hogy „testvéri alapon" ve­ti ki a forgalmi adót, de végül is a gyógysze­rész adóját a tényleges alapon vetette ki. Fellebbezés folytán került az ügy ma a kassai felsőbíróság elé, amely helybenhagyta az első­fokú Ítéletet, azzal a módosítással, hogy az fté- let végrehajtására kimondotta a feltételességet. — Hétvégi magyar vízumok. A pozsonyi ma­gyar királyi konzulátus közli, hogy a május és junius hónapokra bevezetett hétvégi (weekend) vizűm péntek déltől hétfő délig érvényes és 36 koronába kerül. (Vidékiek 4 korona 10 fiiét portóköltséget mellékeljenek.) kapitánynak. A rendőr tehát nem fontoskodott l tovább, hanem rátette a kezét a kilincsre. A kapu azonban nem nyílott fel és a rendőr­ben újból feltámadt a kételkedés. Válla födött visszanézett Burkera. — Azt mondta, hogy most jött ki a palotáiból és a kapu nyitva volt? Hiszen most zárva van és ugyan ki zárta volna be maga után, ha sen­kit nem talált az egész palotában, csak a hul­lát? — Ne bölcselkedjen, öregem, hanem csönges­sen be. Én is érzem, sejtem, hogy vannak eb­ben a palotában. Nem is egy ember van otthon, hanem többen. Csöngessen! Olyan erélyesen, öntudatosan adta ki a ren­delkezését, hogy a rendőr nem mert ellenkezni. Elvégre, ha bűntény történt, nem akart hanyag­sága miatt kellemetlenségekbe keveredni. Egy hónap óta különösen szigorúan veszik az ilyen dolgokat s minden rendőrnek kiadták az utasí­tást, hogy helyén legyen a szive, meg az esze. Elhatározott mozdulattal nyomta meg tehát a csengő gombját. Egy kis ideig várakoztak, talán addig, mág harmincat dobban a szív. Amikor belül semmi sem mozdult, a rendőr újból csöngetett és most újból várakoztak. Kis idő telt el, majd belülről valami halk nesz, közeledő lépések nesze, majd kulcs csikorgása hallatszott. A kapu feltárult és a fényesen kivilágított hall bejárójában egy különös arcú, 9Ötét ruhába öl­tözött férfi alakja jelent meg. Ahogy Bürke be­pillantott a tárva-nyitva hagyott ajtón a hatal­mas előcsarnokba, észrevette, hogy az imént még félhomályba burkolt termet most vakító vi­lágossággal tölti meg a felgyújtott hatalmas csil­lár, melynek legalább ezernyi kristályában egy- egy izzó ragyogott. De most minden figyelmét az előtte álló alak kötötte le. Olyan ember volt, akinek jellegzetes arcát soha sem felejthette el az, aki csak egyszer is találkozott vele. Erősen göndörödő, sürü, fekete hajzat fedte fejét, amely homlokán alig hagyott félmétemyi nyílt helyet. Vastag, vérvörös ajkai gúnyos mosolyra hú­zódtak és ez a mosoly egy pillanatra sem hagy­ta el az arcát. Merész, éles orr ugrott ki a szög­letes arcból, éles, fürkésző szeme fölött vastag, bozontos szemöldök éktelenkedett, öltözéke lei­natra elárulta a lakájt. Igyekezett udvarias lenni, hogy a két jöve­vényt látta, mert a rendőruniformis nem tévesz­tette el a hatást. A keleti ember magára eről­tetett alázata volt ez a hatalommal szemben. ■— Parancsolnak az urak? — kérdezte édeskés hangon, kifogástalan, de mégis idegenül hangzó angolsággal.-— Kérem, jelentsen be a ház urának. Ezzel az úrral együtt utána kell néznünk valaminek. — Azonnal jelenteni fogom őfenségének, *—* felelte szolgálatkészen a lakájformáju — és va­lószínű, hogy Őfenségének semmi kifogása nem lesz a szokatlan éjjeli látogatás ellen. De nem is kellett bejelenteni a látogatókat. Amig a tárgyalás tartott, egy férfi alakja eresz­kedett alá a hallba levezető lépcsőfokokon. Egy ideig ott állott a lépcsőzet közepén, balkezével a korlátot fogva, jobbjával ernyőt alkotva sze­me előtt, aztán mint aki felismerte a helyzetet, lesietett a hallba és a bejárathoz közeledett. Bürke a lakáj mély meghajlásából következtette, hogy a palota urához van szerencséje. Hatalmas megtermett férfi volt, merev test­tartása szertartásos mozdulatai az első pillanat­ban mesterkélt benyomást keltettek. Tekintélyes pocakján megfeszült a fehér mellény, ingmellé­nek gombjai vakitó drágakövek és szmokingjá­nak baloldalán valami exotikus rendjel. Telt arca Inkább mongol, mint indiai típusra emlékez­tetett, ritkás bajuszát valami kenőcs feszíthette zsinóregyenesre, rövidre nyírott haja úgy bur­kolta fejbőrét mint sündísznót a tüskés bundája. Inkább komikus, mint majesztétikus benyomást keltett az első pillanatban ez az ázsiai ur, de szemének volt egy rosszindulatú oldalvágása Bürke felé, futó pillantás ugyan, ám nyomban elárulta, hogy ez az ember veszedelmes ellenfél lehet. Bürke valahogy vassza is emlékezett erre az arcra, képes magazinok hasábjain gyakran találkozott vele, biztosan az epsomi derbykről szóló beszámolókban közölték a notabilitások sorában a képes lapok. — Szair, mit kívánnak az urak? (Folytatása bövotteezik.) fogástalan volt, modora azonban az első piüa­%

Next

/
Oldalképek
Tartalom