Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-05 / 129. (3681.) szám

.............................................. Elő fizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre; évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes síim ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség; Prága II., Panská dlice 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága iln Panská allce 12, IIL emelet. • • TELEFON: 30311 •* SŰRGÖNVCIM HÍRLAP PRfiHfl Ének az énekesről Bouisson a kamara elüti A kormánynyilatkozat drámai hangon ecseteli Franciaország kedvezőtlen gazdasági helyzetét Felhívás az ifjúsághoz -• A szocialisták és a radikálisok egyrésze a miniszterelnök ellen (n. p.) Prága, junius 4. Megírta a Prágai Magyar Hírlap április 28- án, hogy a szerkesztőségben járt egy fiatal­ember, aki elmondotta, hogy Godin Imrének hivják, Verebélyrői származik és hogy magyar fiú, aki a debreceni egyetemen 1926-tól 29-ig hallgatta az előadásokat. Elmondotta azt is, hogy a prágai Cseh Nemzeti Szinház zsűrije előtt próbaéneklést tartott, de a zsűri vélemé­nye szerint nem lehetett rágondolni, hogy szer­ződtessék, mert legjobb esetben csak kardalos­nak lett volna jó. Godin azt is elmondotta, hogy ezzel szemben Bécsben is énekelt próbán az Ál­lami Operaházban, amelynek igazgatója, Wein- gartner, azonnal ötéves szerződést adott neki. Nos, ez a magyar fiatalember május végén mu­tatkozott be a kényes ízlésű bécsi közönségnek. Puccini ,,Bohémélet'‘-ében a Rudolf szerepét énekelte frenetikus sikerrel. Beváltotta a hozzá­fűzött reményeket. Amit a Prágai Magyar Hírlap április végén, tehát abban az időben, amikor Godin Imrét még senki sem ismerte, az énekes személyes elbeszé­lése alapján kéthasábosan megirt, valóság lett. Annál érdekesebb, hogy a prágai Ceské Slovo Godin Imre bécsi nagysikerű szereplése után ugyancsak kéthasábost eresztett meg ezzel a címmel: „Kihajt-e nekünk is egy Kiepura?" Az alcímben azt hangoztatja, hogy egy eddig isme­retlen szlovák énekes egyetlen szereplése révén világhírű lett és nevét máris ott látni a lengyel Kiepura neve mellett. Természetesen szlovák Godin Imre — a bécsi siker után! A siker előtt a Ceské Slovo, de egyetlen szlovák lap sem vett róla tudomást és elsőnek a Prágai Magyar Hírlap és a Prager Tagblatt szerkesztőségénél járt. Itt mondotta el, hogy Debrecenben tanult és azt, hogy magyar fin, akinek ősei Napóleonnal jöttek be Szlo- venszkó területére. Elmondotta azonban azt is, hogy Pozsonyban énekelt a Szlovák Nemzeti Szinház igazgatója előtt, aki biztatta ugyan, azonban nem szerződtette. * Mindez nem lenne fontos, ha csak egy fiatal uj tenorista karrierjéről lenne szó, de fontos azért, mert a ferdítés iskolapéldája az, amit a Ceské Slovo művel. Siker előtt magyar, — si­ker után szlovák. Ez a Ceské Slovo szerint ma­gától értetődik. Prágában megbukott és a zsűri szerint legjobb esetben csak kardalos lehetett volna, de a bécsi siker után egyszerre kitűnik, hogy ime ő a szlovák Kiepura. Nem fontos, hogy magyarnak vallja magát, az sem fontos, hogy éppen Prágában bukott meg a próbaének­lésnél, tehát ott, ahol most egy lap világgá kür­töli, hogy Godin Imre az uj szlovák Kiepura, — a Ceské Slovonak csak az fontos, hogy min­den jogcím nélkül a maga számára könyvelje el a magyar Godin Imre sikerét, amely sokat je­lent kulturpropaganda szempontjából. A magyar sajtó akkor foglalkozott Godin Imrével, amikor még ismeretlen volt, viszont, amikor a bécsi saj­tó nagy cikkekben foglalkozott első szereplésé­vel, egyszerűen hirt adott erről a sikerről. A kü­lönbség tehát, mindentől eltekintve, az, hogy mig a Ceské Slovo próféta hátulról előre és ak­kor jósol, amikor már bekövetkezett, addig a magyar sajtó ugyan regisztrálta Godint a siker előtt, de nem sietett annak a megállapítására, hogy ime „uj magyar Kiepura" jelent meg a zene láthatárán. így van ez az úgynevezett kultúrpolitikában sok mindennel: ferdítések iskolapéldái egymást követik. A kisebbségi életet élő magyarok régen felhagytak azzal, hogy védekezzenek a ferdíté­sek és az állandó támadásokkal szemben, mert úgysem vezet eredménybe. Ennél sokkal fonto­sabb, mit tart ezekben az esetekben az igazság­Pári s, jumus 4. Fernand Bouisson uj kor­mánya kedden délután bemutatkozott a par­lamentben. Délelőtt 9 éra 30 perckor az Ely- seé palotában kabinetülés volt, amelyen a miniszterek végleg megállapodtak a délután fölolvasásra került kormánynyilatkozat szö­vegében. Tíz óra 80 perckor a négy gépelt oldal terjedelmű kormánynyilatkozatot a pénzügyi teljhatalomra vonatkozó javaslattal együtt a miniszterelnök bemutatta a köztár­sasági elnöknek, aki helyeselte azt A kormánynyilatkozat A délután fölolvasott kormánynyilatkozat szövege a következő: — Az a kormány, amely ma a parlament­ben bemutatkozik a legnagyobb egységet je­lenti, melyet a háború éta sikerült megvaló­sítani. Olyan férfiak, akik tegnap még ellen­ségként állottak egymással szemben a nem­zeti valuta megmentése érdekében most összefogtak- A rendkívüli helyzet rendkívüli rendszabályokat követel, s e rendszabályokat azonnal foganatosítani kell. Néhány nap elég volt ahhoz, hogy a spekuláció veszedelmes támadást intézzen pénzünk ellen. A válasz erre a támadásra brutális és határozott lesz. Olyan ország, amelyet sötét fenyegetések veszélyeztetnek, nem szabad ország többé. A pánik szele elsodorja a polgári gondolkodást Amikor a parlamenttől azt kérjük, hogy át­menetileg ruházza ránk törvényhozó hatalmát, azért tesszük ezt, hogy megmentsük a lénye­get Azt hisszük, ez által jobban szolgáljuk a demokratikus berendezéseket, mint más módszerekkel. A teljhatalmat idöbelileg és tárgybeüleg korlátozzuk. — Segítségükkel visszaverhetjük a spekulációt és fölélénkithet- jük az utóbbi évek krízisében legyöngült gazdasági életünket. E pozitív munkát egysé­ges terv alapján akarjuk végrehajtani, lljabb erőfeszítést kell tenni költségvetésünk kiegyen­súlyozására. Semmit nem mulasztunk el, hogy a gazdasági életet felélénkítsük, a belföldi és a külföldi forgalmat helyreállítsuk. Kormány- programunk előterében a mezőgazdaság áll, amellyel lakosságunk legnagyobb része foglal­nak megfelelőnek az a művész, akit a dolog kö­zelről érint. Évtizedekig nem szűnt meg a nem­zetközi vita arról, hogy Liszt Ferenc magyar volt-e vagy sem és azt is ráfogták, hogy nem tudott magyarul. Hiába irta a legszebb stilusu magyar leveleket, hiába tett meg mindent a ma­gyar zenekultúra érdekében, hiába élt Budapes­ten, mint a magyar zenei élet központja és hiába teremtette meg a magyar Zeneművészeti Főisko­lát saját alapítványával. Végre is győzött az, amit Liszt vallott; későn, de győzött. A Liszt-esz­tendő most veszi kezdetét és olyan „anyag" bi­zonyít Liszt magyarsága mellett, hogy a vita el kell, hogy némuljon. Liszt a nagy példa. Érte számos magyar törté­nész és zenész tört lándzsát. Nem állítjuk melléjé Godin Imrét, az énekest, de leszögezzük ezt a példát is, mert ritka az ilyen feltűnő alkalom. Ritka, hogy más nemzetiségűnek minősítenek kozik és amely különösen rossz eladási lehető­ségekkel küzd. Iparosainkat és kereskedőinket ugyancsak támogatni akarjuk, minden eszköz­zel hadat üzenünk a munkanélküliségnek, hogy ifjúságunknak kenyeret biztosíthassunk. Arra is ügyelni fogunk, hogy a nemzet erkölcsi egész­ségét megőrizzük és helyreállítsuk. Békés kül­politikánkat folytatni fogjuk. Mivel Franciaor­szág békét akar, állandóan ügyelnie kell önvé­delmére és a biztonság kollektív megszervezésé­re. Minden európai hatalmat felszólítunk az együttműködésre. Hűek maradunk a népszövet­séghez is. Azok a férfiak, akik ma felelősek a kormányzásért, tudják, hogy a nagy mü bátor­ságot és akaraterőt követel. Egyetlen törekvé­sünk az, hogy cselekedjünk. A teljhatalmak, amelyeket a parlamenttől kérünk, kizárólag a nemzet javát fogják szolgáink Amint a parla­ment újra összeül, beszámolunk munkánk ered­ményéről és a parlament keletet mondhat tevé­kenységünk fölött* Újszerű a nyilatkozatban mindössze az, hogy Páris, junius 4. Bouisson miniszterelnök kedden délután a kamarában felolvasta kormánynyilatkozatát. Az előzetes tárgya­lások után bizonyosra vehető, hogy a ka­mara megszavazza a gazdasági teljhatalma­kat, melyek segítségével a miniszterelnök és Caillaux pénzügyminiszter a frankot meg akarja menteni és szanálni a francia közgazdasági életet. A Flandin-féle kíván­ságot annyiban módosították, hogy Bouis­son nem december 31-ig, hanem csupán október 31-ig kap szabad kezet a pénzügyi rendszabályok végrehajtására. — Időköz­ben a francia rendőrség szokatlan szigorral folytatja a spekulánsok üldözését. A ban­kokban, a pénzintézetekben, a külföldieknél és számos magánszemélynél nagyarányú razziákat tartanak, a határokat ellenőrzik és az országból kíméletlenül kitoloncol­nak mindenkit, aki meg nem engedett módon spekulál a frankkal. A frankspeku­egy embert akkor, ha ismeretlen és másnak a si­ker titán, és különösen fontos ennek a leszöge- zése, mert Godin a siker előtt járt ugyan nálunk, de a siker után sem járt a Ceské Slovoban. A kulturpropaganda hajhászásának groteszk példá­ja ez. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy a magyar kultúrpolitika nem él az ilyen fegyverek használatával, de ha élné, végnélküli sorát szö­gezhetné le azoknak, akik mint magyar művé­szek meghódították a világot. Elég a szinpadiro- dalomban Molnárra, Bus-Fekete Lászlóra és Her- czeg Ferencíe gondolni, hogy ne is beszéljünk Madáchról. Elég Bartók és Kodály, Hubay és Dohnányi nevét a zenében megemlítem. Elég Kordára, Bíró Lajosra, Szőke Szakállra, Eg- gerth Mártára, Nagy Katóra, Gaál Francira, Hörbigerre, Bolváry Gézára és számtalan más­ra rámutatni, akiknek a neve ma a legjobb már-, Bouisson felhívást intéz benne a fiatal francia nemzedékhez és óva inti a tévelygésektől. A vita A kamara ülése viharosabbnak mutatkozott, mint bárki gondolta volna. A szocialista képvi­selők ma délelőtt elhatározták, hogy nem sza­vazzák meg a kért teljhatalmakat. A radikális párt délelőtti ülésén is súlyos ellentétek mutat­koztak olyannyira, hogy Herriot, aki a kormány támogatására szólította föl a pártot, le akart mondani a pártelnökségről, amikor látta, hogy a képviselők nagy része nem osztja álláspontját* Azonnal a délutáni ülés megkezdése után két kommunista és két szocialista képviselő inter­pellációkat jegyzett be. A kormány az interpellá­ciók elnapolását kérte és azonnal fölvetette a bi­zalmi kérdést* lánsok között a francia lapok jelentése sze­rint rengeteg német emigráns van. Jeftiis a dunai és az osztrák kérdésről fog tárgyalni Nussolinivei Belgrád, junius 4. A jugoszláv külügymi­nisztériumban serényen dolgoznak Jeftics miniszterelnök római utjának előkészítésén. Mint beavatott körökben hangsúlyozzák, Jeftics Mussolinival folytatandó tárgyalá­sain főleg a dunai és az osztrák kérdéssel fog foglalkozni. Belgrádban számolnak az­zal, hogy Jeftics elutazásáig a német—olasz tárgyalások annyira előrehaladnak, hogy tisztázódik a kérdés, vájjon Németország résztvesz-e az osztrák függeíhnség biztosi- tását célzó dunai értekezleten. ka. Minek tegyük ezt? Nem kenyerünk. Azon­felül pedig éppen ezek az alkotó és reprodukáló művészek önként és hivatottan teszik, amit a Ceské Slovo ferdítéssel meg akar akadályozni: megmutatták a világnak a magyar művészet hal­latlan erejét és aktivitását. Egyebekben végleg mellékes, hogy Godin Imre magyar-e, vagy szlovák, — ezt majd ma­ga fogja megmondani, ha erről szó lesz. Fontos, hogy nagy sikere volt, beérkezett — nem a Ceské Slovo jóvoltából, hanem mert a prágai ,.kardalost" Bécsben Weingartner felismerte és a Ceské Slovoval merőben ellentétesen a siker előtt megállapította, hogy nem kardalos, hanem: Kiepura. Ha ezt Prága tette volna, akkor lenne igaza a Ceské Slovonak. így azonban a Prágai Magyar Hírlapnak van igaza, mert a siker előtt volt próféta. Ezen ferdítés nem változtat. A francia rendőriég kíméletlen harcot kezdett a valutaspekulánsok ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom