Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)
1935-06-22 / 142. (3694.) szám
4 a 1935 juniue 22, szombat „Magyarok akarunk maradni, azok voltunk, azok leszünk!** Hokky Károly beszéde a szenátusban ■ ■ Ugyanannyi lakos mellett Ruszinszkó 9 képviselőt küld a parlamentbe, Prága 48-at ■ ■ ■ Furcsa választási esetek Kárpátalján tani, ami ellen itt is tiltakoznom kell. — Én is azzal fejeseim 'be beszédemet, amiről a Hérdéin párthoz tartozó kollégáim nyilatkozott, magyarok akarunk maradni, azok voltunk és azok leszünk. És amíg ebben akadályozni fognak, ehhez való jogainkat el nem ismerik, bizalmatlan leszek a kormánnyal szemben úgy én mint pártom és a miniszterelnöki expozé ellen fogok szavazni ■HBBH Társadalmi Élet Prága, juniue 21. Mint jelenítettük, a szenátusi vitáiban Kárpátalja magyarsága nevében Hokky Károly szenátor is fölszólalt s beszédében panasz tárgyává tette a ruszimszkói választási visszásságokat s hangoztatta az ottani lakosság legsürgősebb követeléseit. A közérdekű 'beszédből az alábbi részleteket emeljük ki. 9 és 48 mandátum — Büszkén mondhatjuk, mondja Malype.tr miniszterelnök ur, hogy a választási eredményt a teljes polgári szabadságok megőrzésé mellett értük ed. Ez igaz lehet papiroson, ahol a csehszlovák választási törvények elég jóknak mondhatók, de a kerületi beosztások tekintetében igazságtalanok. Ruszinszkó ugyanannyi lakos mellett csak 9 képviselőt küld a képviselőházba, mig Prága negyvennyolcat. Ennél élesebben semmivel sem tudnám megvilágítani a kerületi beosztások igazságtalanságait. A választások keresztülvitele Buszinszkában egyes helyeken valósággal botrányosnak volt mondható. Voltak helyek, ahol a csendőrök szuronyszegezetten benntartózkodtak a választási helyiségekben. Hasonlóképen voltak túlkapások egyes főszol- gabirák járásaiban, különösen vonatkozik ez a rahói járásra, melynek ukrán főszolgaíbirája valóságos cári módszerekkel! dolgozott. — Egyes helyeken, Így Kovászon a csendőrség elvette a szavazók szavazólapjait, csakis a 'beregszászi főszolgabíró abszolút korrekt viselkedésének és gyors intézkedésének volt köszönhető, hogy idejében megkapták a választási lapot. Egyes ukrán főezolgaibirák, igy a munkácsi és a rahói különösen a gyűlések engedélyezésében okoztak állandó ke liléimé tlen- ' ségeket. 3 — Ezzel a .kérdéssel fel is vethető a vele kapcsolatos ama kérdés, hogy miért vannak ukrán és más tőszóigabirák tulnyomészámiban és odavaló őslakosok csak elvétve. Egész Ruszinszkóban alig akad egy-két őslakos főszolgabíró. A gazdaadósságok rendezését miért nem veszi komolyam a kormányzat? Hiszen a környező államok már mind rendezték, igj? Románia, Jugoszlávia, Magyaroroszág, Lengyelország, Ausztria, Németország. Az államnak is elsőrendű érdeke, hogy közmeg- ny-ugvásra oldja meg ezt a kérdést. Szinte úgy látszik, mintha azért nem rendezné, mert az ellenzék sürgette és sürgeti. Elsősorban mi. Én már eziránybam pont egy éve intéztem interpellációt a kormányzathoz. Még csak választ sem kaptam, pedig nem sajnáltam a fáradtságot, hogy a román törvényt leifordittassam és annak lényegét a kormányzattal közöljem. — Mintha továbbra is a régi hangot, a régi tónust akarnák fenntartani, amelynek lényege az, hogy ellenzéknek soha. sincs igaza. Legfeljebb olyankor veszi elő a kormányzat a mi javaslatainkat, amikor már mi régen elcsépeltük és beleuntunk követelésiünkbe. Ekkor születik belőle egy ridiculus mus, egy nevetséges kis egérke. — Megértés és jóhiszeműség az nincsen. A: állampolgárság még ma is legégetőbb sebe a köztársaság magyar lakosságának. Erről egy hangot sem szólt a miniszterelnök ur. Pedig lehetetlen dolog az, hogy például egy 28 éves ember, a-ki itt született és katonáskodott és akinek az apja itt adót fizetett és szintén itt született s ma 55 éves, az mégsem tud állampolgári jogaihoz jutni. Nincsen se hazája, se otthona, se kenyere. Ez minden, csak nem demokratikus, uraim. A cseisspásxtragédiák — Hasonlóképen nem demokratikus az, ahogy a csempészekkel 'bánnak el a határon. Úgyszólván hétről-hétre hallunk arról, hogy hol itt, hol ott lőttek le iá fináncok egy csempészt és ezzel néha 4—5 néha. 9 tagból álló családot taszítottak nyomorba és tettek kenyértelenné. Nagyon érdekes lett volna, 'ha a miniszterelnök ur statisztikát közölt volna arról, hogy hány család és mennyi taggal jutott borzalmas nyomorba azért, mert a családapát a batármentén lelőtték. Egész bűne az volt, hogy mikor a fináncok megállásra szólították fel, a csempészárut otthagyva, menekülni próbált. Kérdezem én, vájjon demokratikus-e ez és nem lehet-e ennek más formáját találni, ahol csehszlovák állampolgárok ne esnének ilyen tömegben a 'Csempészet áldozatául. Nem passzióból teszik, hanem nyilván kereset és megélhetés nélkül lévén, a nyomor taszítja őket erre a ko'Cikázatos lépésre. — A kormánynak talán az is kötelessége, sőt elsősorban kötelessége, hogy tisztességes megélhetést biztosítson az állam polgárainak. Ez a kötelessége legalábbis oly mértékben, mint ahogy kötelessége a fináncoknak a szegény csempészek életének kioltása. — Nem emlékezett meg egy szóval sem a miniszterelnök ur visszafizetéséről, holott ez is égető kérdése Szlovenszkó és ruszinszkó szegény lakosságának. Számtalanszor interveniáltam ebben, mert — bocsánatot kérek a kifejezésért —• de ez a köztársaság szégyene, mert már évekkel ezelőtt vagyondézsmát szedtek egy nemlétező vagyon után, mely még ma sem létezik^ ítessrsz!’© gazdasági helyzetének emeléséről csak nagyon futólag, csak nagyon általánosságban szólt a miniszterelnök ur, holott annak további hasonló kezelése nem mehet igy, mint jelenleg. — Én a kormánnyal szemben bizalmatlan vagyok mindaddig, amíg nem hajlandó a ma- . gyarságnak megadni a jogait, amelyek őt méltán megilletik s amelyeket a békeszerződés biztosit számára. S hogy továbbra is ellenzékiek maradjunk s nem fognak bennünket államéi!encsekmek nyilváni-■ : : -.é . • . j # A bábindáli ifjúság műkedvelői szabadtéri színpadon mutatták be nagy sikerrel a „Sárga csikó" népszínművét. A hangulatos tavaszi estén bemutatott színdarabot nagy élvezettel nézte végig a nagyszámú közönség. A szereplők elsőrangút nyújtottak és gyönyörű magyar ruháikkal is sikert arattak. A rendezés nehéz munkáját Mohai Ferenené végezte. A sikerre való tekintettel a darab előadását többször megismétlik. # A nagyszőllősi római katolikus zárda növendékei szinelőadást és zeneünnepélyt rendeztek a városháza dísztermében. A zeneiskola miniden egyes növendéke örvendetes fejlődésről tett tanúságot. Különösen nagy sikere volt Hrabár Babcinak, aki korát meghaladó technikával kápráztatta el a közönséget. Kitünően szerepeltek még: Skoda Aliee, Aykler Picurka, Hokky Kató, Volenszky Kata és Rácz Cecília. A zeneszámok után szavalatok és énekszám következtek, majd egy kétfelvonásos vígjátékot mutattak be az iskola növendékei. A szereplők közül különösen kitűntek: Técsy Baba, Rácz Ilonka, Tószeghy Jolán, Üveges Teréz és Oberbüclhler Manci és Po- Iyánszky Maca. Az ünnepély tiszta jövedelmét az iskolás gyermekek fölsegélyezésére fordítják. A tiszaujlaki „Tisza" fiú- és a „Nefelejts" leányeserkészcsapat tagjai e napokban tették le ■az ünnepélyes fogadalmat Polgáry Miklós beregszászi reágimnáziumi tanár, a kárpátaljai magyar cserkészalosztály parancsnoka előtt. Á cserkészavatási ünnepély délután a beregszászi, nagy- szőllősi, mezőkaszonyi és királyházai cserkész- csapatok felvonulásával kezdődött. A felavatandó cserkészekhez Zapf László kerületi parancsnok, gimnáziumi tanár intézett lelkesítő beszédet. Török Ferenc kerületi titkár beszéde után a vendégcsapatok vezetői köszöntötték az uj cserkész- zászlót s a „Tisza" fiúcsapat harminc és a „Ne- felejts" leánycsapat huszonöt tagja letette a fogadalmat. Ezután a közel száz főnyi cserkészcsapat pompás műsorral szórakoztatta a szépszámú közönséget. A fiúcsapat megalakítása Brenner Sándor és Kádár Mihály, mig a leány- csapat megszervezése Kádár Mihályné és Kórody Ilonka érdeme. a gtéstaiakarékpánstári betétei! Elővette tárcáját és annak belső rekeszéből 18 Skelmerton megnyugodva ment fel a lépcsőn. Barátját a pamlagon ülve találta, amint whiskys poharát kevergette és hatalmas füsitfel- hőbe burkolózott. Amint az ajtó megnyílt és Skelmerton belépett, Bürke felugrott a helyéről és barátja elé sietett. •— Igazán szép tőled, Arthur, hogy teljesítetted a kérésemet. Ezen az éjszakán. Kétszeresen szép. — Szóra sem érdemes, Bobbykám, — mondta kissé savanyu arccal Arthur Skelmerton. — Ha te bajban vagy, akkor nekem csak egy lehet a kötelességem. Elvégre háromszor mentetted meg az életemet és egyszer viszonozni szeretném a szívességedet. — Derék fiú vagy, Arthur, de azt hiszem, a dolog ebben a pillanatban nem olyan komoly. Csak azért rémitettelek meg, hogy biztosan eljöjj. Remélem, Daisy nem haragszik. — Daisy tudja, mivel tartozom neked. Ezen az éjszakán most már harmadszor került elő áz öreg szamovár. Arthur Skelmerton kényelmesen elhelyezkedett az egyik karosszékben, rágyújtott egy illatos szivarra és kezét a basa előtt összefonva, várakozásteljesen nézett barátjára. — Beszélj, Bobby, Csupa fül vagyok. Captain Bürke most teljes részletességgel elmondta az éjszaka hihetetlen eseményeit. Amikor a végére ért, Arthur Skelmerton csak ennyit mondott:-— Hol az a rádiogram? — Értelmes ember vagy, Arthur. Ezért hivattalak. A Code eltűnt, most már Abdullah herceg kezében van, tőle ki nem csikarhatjuk. De itt van a siffre és neked teljesen elég. előkotorta a piszkos kis papírdarabot, amit nemrégiben Adelaidetől vett át. Arthur Skelmerton pedig figyelmesen nézte a kis lapot, egész a szeme közelébe vitte, minden egyes szót gondosan megvizsgált, utána motyogta négyszer-ötször is. — A Code háromkulcsos rendszer! — mondotta alapos vizsgálat után. — Meglehetős munkát fog adni. — Mennyi idő alatt készülsz el vele? — Sajnos, Bobbykám, mi holnapután indulunk a Nelsonon. Addig pedig sok elintézni valóm van. Be kell vásárolnunk ezt is, azt is, tudod, hogy van ez az ilyen fél esztendős utazással. Az ilyen munkát pedig csak úgy lehet elvégezni, ha az ember teljesen nekiszenteli az idejét és a figyelmét. De majd a hajón lesz erre alkalmam. Keresve sem találhatnék ideálisabb szieszta-helyet a Nelson fedélzeténél. Négy-öt nap alatt elkészülök vele és mire a portugál partok közelében leszünk, azonnal megsürgönyzöm az eredményt. — Helyes, Arthur. Ne feledd, hogy a dolog sikere ettől függ! Skelmerton a papírlapot tárcájába tette és csak most tért vissza Bürke előadására. — Azt hiszed, hogy Abdullah herceg valamilyen bűnszövetkezet élén áll? •— Ezt nem csak hogy hiszem, hanem tudom is, Arthur, a tudás pedig nagyobb dolog a hitnél. Valami titokzatos légkör lengi körül ennek az ázsiainak az alakját. Nézd meg a környezetét és figyeld meg a herceget ebben a környezetben. Én nem tehetek róla, de ahogy megpillantom abban a misztikus világításban, ahogy felsőtestével ránehezedett a lépcső korlátjára, ahogy ma- jesztétikus mozdulattal invitált engem és a derék őrszemet a palota belsejébe, nem tudtam legyőzni azt az érzést, hogy ez az ember pompás színész. Egy Tart pour l‘art színész, akiben any- nyira benne van a komédiázás hajlama, hogy az életet is színjátéknak veszi, amélyben ő játsza a különböző főszerepeket. Tetszeleg magáinak egy-egy szerepben, tudatos, kikerekitett gesztusai vannak, képes kockázatot vállalni magára azért, hogy egy-egy nagy szerepet eljátszhasson. Ha a tragédia kedvezőtlenül végződnék rá nézve, képzeld, milyen pózzal jelentené be: I have lost. Győzelem esetén pedig hogy ragyogna diadalban az arca. Némileg patologikus jelenség és hosszú praxisunkból meggyőződtünk arról, hogy ezek jóval veszedelmesebbek, mint a professzionista bűnözők, mert a paranoia dolgozik bennük és sokszor zsenikké avatja őket. Arthur Skelmerton csöndesen jegyezte meg. —■ Nekem még nem volt találkozásom ve'le, nem ismerem és igy nem is nyilatkozhatom. De talán a Foreign Office indiai osztályán lesznek sokan, akik érdekes dolgokat fognak elmesélni róla. Mindenesetre utána kell nézned, hogy mi a priusza onnan a túlsó partról. — Helyes, magam is erre gondoltam, ez az első teendőm. Meg kell ismernem őt és az embereit, hogy tudjam, kikkel állok szemben, Gondolod, hogy Raliph Hacmilton? — Igen, Ralph Hamilton nagy hasznodra lehetne. Sajnos, azonban, ez idő szerint nincs Londonban, a Foreign Office két hónappal ezelőtt kiküldte Indiába és ebben az éviben nem is tér vissza. Hanem Sanford Montague éppen olyan jól ismeri az indiai ügyeket. Ö tőle mindent megtudhatsz. — Még a délelőtt beszélek vele. — A leánnyal pedig mi történik? — Bizonyos, hogy a herceg palotájába vitték, onnan pedig rövidesen tovább szállítják. De az éjszaka aligha. A palotát talán mégis csak megfigyelteti Sir Alfréd és nem hiszem, hogy akár a hullát, akár a leányt még ezen az éjszakán ki mernék csempészni. Aztán egy napot nyerünk. A következő éjszakán pedig az én embereim őrködnek a Pimton-streeten. Azok belekapaszkodnak az embetbe, mint a kullancs. Még egy negyedórát tanácskozott a két cim-1, bora és már öt óra felé közeledett az óramutató, amikor Bürke kikisérte vendégét. A Shaftes- bury Avenuen sehol még egy lélek, a ház előtt; ott állott Skelmerton pompás Hispano-Suiza kocsija. Bürke barátságosan megveregette Arthur vállát. — Good bye, öreg cimbora, siess haza, mert kötelességeid vannak. Feltétlenül módját kerítem, hogy az indulás előtt találkozzam veletek. Amikor visszatért szobájába, a nap sok izgalma után erőt vett rajta a fáradság. Hogyne, Capetownból egyszeri átszállással megtenni a légi utat Croydonig, aztán nyomban résztvenni egy terhes esküvői szertartáson a Westminster Abbeyben, végigenni egy lakodalmi vacsorát és utána hajnalig egy izgalmas kaland fordulataiba sodródni: ennyi penzum még az olyan vasidegeket és izmokat is kimeríti, mint amilyenek Bürke kapitányéi. Beszólitotta inasát: — George, most nyugovóra térünk. Délelőtt fél tízig akarok aludni. Akkor felébresztesz. Addig azonban senkinek a világon nem vagyok otthon. Érted, senkinek a világon. Akkor még nem sejtette, hogy az ő álmát is meg fogják zavarni, mint Sir Alfrédét. XIII. FEJEZET. Skelmerton megsebesül. Burkénak jó idegei voltak, akkor tudott elaludni, amikor fejét nyugovóra hajtotta. Hány- ' szór feküdt hótakarón, feje alá téve hátizsák- j ját, betakarva magát katonaköpenyével, hányszor érte az éjszaka a délafrikai sivatagban, hol a nappal bágyasztó forrósága minden átmenet nélkül csap át a hidegbe és ő nyugodtan aludta legszebb álmait, befurva testét a homokba, mig feje felett a délsarki kereszt ragyogó csillagképe virrasztóit. A nappalok gondját és izgalmát egyszerre levetette magáról abban a pillanatban, amikor ágyába bujt. Most is alig oltotta el a lámpát, máris mély légezése árulta cl. hogy a földi dolgok közömbössé váltak a számára. Négy-öt órai üdítő alvás elég volt számára, hogy másnap kitünően érezze magát. De most nem alhatott ennyi ideig. (Folytatása következik.) r M KODHAIÁSZ ALEX 6RIIFF BŰNÜGY! REGÉNYE
