Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-18 / 139. (3691.) szám

1935 fttnhw t8» kedd* VÍZUMOT (magyart, románt, lengyelt, bol- gárt) igen t előfüetőinknek és olvasóink­nak gyorsan és megbízhatóan megszerez pozsonyi kiadóhivatalnak: Bratislava, Lő- rinekapn-ncca 17. IL (Central Passage). Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállal­jak. A többi országba szóló vízumot és meghosszabbítást prágai kiadóhivatalunk eszközli: Praha, IL Panski ni. 12. IIL — Sziillö Géza visszaérkezett külföldi útijá­ról, Dr. Szül lő Géza nemzetgyűlési képviselő, aki — mint jelentettük — az elmúlt napok­ban í-észiveit, a népszövetségi ligák uniójának brüsszeli közgyűlésén, majd Brüsszelből Lon­donba utazott, ma tért vissza Prágáiba, hogy jelen legyen a képviselőkáz megnyitásánál. — A magyar nemzeti párt vezetőségi érte­kezlete Csapon. Csapról jelentik: A magyar nemzeti párt nagykaposi és királyihelmeci kör­Róma—Capri 9.15-kor indult el végre a nápolyi gyors. Az összes kupék tömve. Az enyémben hát német és egyetlen olasz. (Valósággal elözönlőtték a néme­tek és osztrákok az idén Itáliát.) A bécsi házas­pár figyelmét teljesen lekötik a Würtschien-szend- viceek s a Baedeciker. A három berlini leány — mind Nie-tzsche-raijongó intellektüel — impo­náló kitartással és lelkesedéssel részletezi Firenze műkincseit. (Az a gyanúm, hogy naponta, „gyako- toltják magukat". Szegény berlini ismerőseik!...) A svájci nő keresztrejtvényt feji és — nagyon csúnya szegény. A kimosan elegáns, -nyilvánvalóan zete junius 15-én együttes értekezle'tet tartot­tak Csapon Kristóf Sándor országos párfcigaz- gató elnöklete alatt. — A nagykaposi körzet részéről Pa.pp Mihály körzeti elnök és Ha- raszthy György titkár tettek előterjesztéseket, a királyhelmeci körzet részéről pedig Szalykó József körzeti megbízott- és Kiss Géza Lajos titkár vettek részt. A pártkörzetek értekezlete elhatározta, hogy a két körzet járási bizottsági tagjai a magyar lakosság gazdasági és kultu­rális érdekeinek fokozottabb megvédeknezése céljából egymással összhangban fognak m-ü- ködni és időnként a fontosabb kérdések meg­tárgyalására közös értekezletet fognak tartani, — így különösen már mo6t elhatározták, hogy a jövő évi költségvetéseknél hathatósan fognak közreműködni abban, hogy a két járás magyar közönsége a költségvetések tárgyalásánál meg­kapja a lakosság kulturális és gazdasági igé­nyeinek megfelelő támogatást. — Elhatározták továbbá, hogy a körzeti választmányokat új­jászervezik és a választás eredményének meg­felelően kibővítik.Tárgyalták továbbá a panasz­napok kérdését s elhatározták, bogy a körze­tek nagyobb községeiben bizonyos napokon panasznapokat fognak, tartani.. Ugyancsak ja­vaslatot fogadtak et a törvényhozói látogatá­sok rendszeresítése céljából is. — Felhívást in­téznek valamennyi szervezet pártelnökéhez, hogy a községeket, vagy más közüieteket érin­tő fontosabb kérdésről kellő időben informál­ják a járási bizottsági tagokat ás a párttitkár­ságokat, hogy a magyar lakosság jogvédelme minden irányban biztosítást nyerjen. A mun­kásság illetve a. munkanélküliség kérdésében elhatározták, hogy a munkásság bevonásával, állandó munkásjóléti bizottságot szerveznek, amelynek feladata lesz állandó Összeköttetést létesíteni a párt tartománygyülési és parla­menti képviselőivel. — Miután köztudomású az, hogy a városokban és községekben még most is nagyszámban vannak, akiknek nincs meg az állampolgárságuk, a pártszervezet ez ügyben is. éppen ugv mint a múltban minden | alkalommal, ezután is készséggel állnak segít­ségre a párthiveknek. Az érdekeltek fordulja­nak bizalommal a magyar nemzeti párt kassai kerületi központjához, Mészáros u. 60. j flört-vadászatra felkészült csinos olasz határozat- | Iámul, kényelmetlenül fészkelődik, mint a partra- j vetett hal, úgy látszik, setbogyse elégíti 'M a. terep, i Végül is előszedi legeílemálllhátatlanabb mosolyát | s megérdeklődi, hogy a „MademoÍ6elle“-t (már | mint csekélységemet) — aki ugy-e bár francia —, i nem zavarja-e a nyitott kuipéalbl-ak. (A hiba, ott van, hogy a ..Mademioiselle" nem szereti a tralele- gáns. s a flörtöt elen gedhetetlen ■ útik el léknek te­kintő fiatalembereket. Az „ellenállhatatlan" mo­solyok pedig talán túlzott, de mindenesetre igen spontán, jövő ellenséges érzelmeket váltanak ki belőle.) A Mademoiselle tehát ellenáll s* egy meg­felelően leplezett kis ásítással kísért hűvös „mony­nál sebzi meg a fiók-Don Juan hiúságát. Öt perc múlva a svájci nő kerül sorra. (Nem tagadom, ez a rettenthetetlenség imponál.) — Mi a női szív legihőbb vágya? — hökkenti meg a fiatalembert a töprengéséből fed rézzé ntett, igen szögletes „Gnadiges Fráulein". De a fiatal­embert nem rettenti el az iram, máris felel meg­felelő mosollyal, megjelelő pillant ássál, megfelelő hangon: — A „Liebe". — Rövid, — hangzik az ugyancsak lakoniku-s, bosszús válasz. — Ha óhajtja, hosszasabban is elmagyarázha­tom — esetleg kinn a folyosón, — folytatja jelen­tőségteljesen a mindenre elszánt ifjú. (Töri a né­metet.) — Nézze, nekem, ne magyarázzon se itt, se a folyosón. Vagy tudja, vagy nem. Hét betű. A fo kló g tálán fiatalember csak most veszi észre a k.uipéasztalkán lévő (keresztrejtvényt és a ber­lini turistanőknek — bármilyen tökéletes „Über- mensclh“-nek is díszére váló — megvető, malició- zus. mosolyát. Mit telhet? Belenyugszik a változiha- tatlanba. busán veszi tudomásul a hihetetlen, szo­katlan tényt, hogy hat nővel telt kupéban tétlen­ségre van kárhoztatva. 12.25-kor érünk Nápolyba. Csomagomat a d. u. 4-órakor Capriba- -induló gőzösre vitetem, azután neki a városnak — a vártorony irányában. Külö­nösen a kofáktól, uocakölyköktő] hemzsegő kes­keny . u-ceáes-kák nyújtanak hihetetlenül tarka, festői képet. Mindenütt nyüzsgő, füleiketátő vidám lárma és — diszkrét piszokpatima. (— Csak látta volna tiz évvel ezelőtt — legyint szinte lenézően egy vén globetrotter —, ez már semmi. — No azért, úgy látszik, jut is, marad is.) Minden harmadik házban emléktárgykereskedés, külföldi prédára éhes boltosokkal. Egy óvatlan, önfeledt pillanat s egv kis pirossipkás, felhérsza- kállas, mozgékony kis öreg engem is lefülel. — Signorén a mia. csak egyet szóljon, csak azt mondja meg. mit akar: szép vőlegényt, sok pénzt, nagy szerelmet? — Nem lehetne mind a háromból egy adagot? — kérdem. — Itt van példáiul ez- az amulett s nem telik bele egy év, lesz sok pénz. szép vőlegény, nagy szerelem. (A 6-Oirrend mindenesetre valószínűbbé teszi az eshetőséget.) S csak hus-z Iára, — teszi hozzá, hanyagul a vén kópé-. —- A pozsonyi magyar királyi konzulátus közli, hogy junius 20-án, Űrnapján nem tart hi­vatalos órákat és.,feleket nem fogad. • — Czettler Jenő a budapesti műegyetem rektora. Budapestről jelentik: A budapesti József Nádor Műegyetem 1935—36. tanévi rektori tanácsa a következőképen alakult meg: rector magnificus: dr. Czettler Jenő ta­nár, prorector: .Roaringer Sándor, a mérnöki és építészmérnöki kar dékánja: Romsauer Lajos, a gépész- és vegyészmérnöki kar dé­kánja: dr. Vendl Aladár, a bánya-, kohó- és erdőimérnöki kar dékánja: dr. Walek Károly, a mezőgazdasági és állatorvosi kar dékánja: dr. Reichenbach Béla. a közgazdaság tudomá­nyi kar dékánja; dr. De-ngl János. — Házasság. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti : Kadosa Klárit, Kadosa Pál vezér­igazgató leányát vasárnap vezette oltár elé a pozsonyi neológ zsidótemplomban dr. Bánd! György budapesti biztosítási főtiszt- viselő. Az esketési szertartást dr. Fűnk Sá­muel főrabbi végezte, aki a fiatal párhoz beszédet intézett. Kadosa Pált és családját a város, társadalmából sokan keresték fel gratulációkkal e frigy alkalmából. — A Lüley-család bucsuja Pozsonytól. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti t Szom­baton este a csalogányvölgyi Szlovák-féle vendéglőben meghitt baráti körben búcsúz­tatták* a Lőcsére áthelyezett dr. Lüley György bankigazgató családját. A kedélyes összejövetelen László Zsigmond. és dr. Szemző Pál mondottak felköszöntöt a köz- becsűlésben és közszeretetben álló Lüley- csalácba. — Húsz líra? — szörnyűiködöm. — Mondja., jó öreg, nincs magának valami olyan varázsézere — nem ilyen ménlküidrága —, amitől egyszerre csak sok jó ötlet terem az üres fejben? — Hja, ez nem olyan egyszerű (nekem mon­dod? !X — vakargatja fejét az öreg. — Tudom én, műé kellene. A Signorén a regényt ir, — szögezi le szakavatottan. (Erre ugyan még nem vetemed­tem, de ráhagyom.) — Hopp, tudóim már! Itt van! — s elém tartja a. hirtelen előkotort, szárnyas ál­latkát ábrázoló, fehér korallból kivésett, miniatűr kaméafélérvel díszített gyűrűt. — Csak úgy röpül tőle a toll- Pallas Athéné baglya, s — csak öt Mra. Több, mint egy tucatot eladtam belőle ezidén már, — biztat az öreg. (S Olaszországban még mindig tart az irodalmi válság?!...) Három lírában megalkuszunk. Mialatt tovább- nézegetenn a korállnyakláncoikat, fiatal házaspár­ra. csap le az öreg. Az asszonyka irul-pirul. Végül bevallja, hogy baby-re lenne szüksége. — Ennél mi sem könnyebb! — mondja a sürgő- forgó fürge emberke. S látom, hogy'az én gyűrűim hasonmását, ajánl­ja a vén huncut. Mindössze öt Inra helyett hetet kér, „mert ez a kis kor áll gólya csodákra, képes". — Gólya.? — interjúvolom meg konsternálódva a vén furfangost, aki kicsit zavarba jön, de ha­mar kivágja, magát. — Mia bella. Mado-nnina, azoknak gólya, magá­nak bagoly, nekem se egyik, se másik. Mindenki­nek az, aminek hiszi. Alapjában véve igaza van: c‘est la fői qui s au ve! Félóra múlva felérek a várudvarra, ahonnan káprázatos kilátás nyílik a nápolyi öbölbe. Az azúrkék víztükör fölött leheletszerű ködfátyol leng, nem tudni, hol végződik a tenger, hol kez­dődik az ég. A Vezúv „pipázik". Mire visszaérek a kikötőbe, már búg a „Prio- cessa Mafalda" szirénája. Öt perc múlva indulunk. Régi, jó doveri ismerős tűnik föl az árbócerdő kö­zött: a „Duehess of York", az angol óceánjárók szemefény e. Mikor mellé érünk, a mi ha jócskánk kéménye a fehér-fekete óriás első kajütablaksoráig is alig ér fel, mintha kis unokája lenne a gigászi királyi fenségnek. Már kinn is vagyunk a kikötő­ből. Mellettem két elkeseredett Henderson-párti, leszerelési konferenciáért égő dühös pacifista vi­tatkozik. (Én már azt hittem, ez az emberfaj vég­kép'kipusztult, de nem!) Nem tudom megállni: hogy a naiv utópiák feletti vitába mélyedt két gentleman figyelmét fel ne hívjam a nyílt öböl szé­lén toorgonyzó három impozáns, ezüstös-fényű, pán­célba burkolt csatahajó-óriásra! Olyan szépek, lenül sem oda. lépek, ahová akarok, mintha, neaf egy, hanem legalább tiz rumos feketét ittam vót* na. Az egyik kalózkülsejü, bozontos szakálla te®? geri fóka — a másodkormányos — ajánlkozik^ hogy megtanít járni. Nem is olyan boszorkányság^ kis gyakorlattal és meglehetős jó egyensulyérzéfa kel egy-kettő ‘belejön az ember a hajó ingadozása,! a térdeknek be-behajlitásával kiparirozhatq egyensulyozási technikába. Mire feltűnnek Caprj halvány körvonalai, már nem is kell minden & gyelmemet a térdeimre koncentrálnom. Lenézek 3, társalgóba, ahol a társalgás ezúttal monoton nyögdécseléeben merül- ki. Kit látnak szemeim?! Az egyik sarokban % Róma—Nápoly-expressz hóditanívágyó -ifjú olasz:? gubbaszt sápadtan, komoran. — Még mindig a női szív titkainak megfejtésén töpreng? — kérdeztem álnok részvéttel. — Brandy-t... — nyöszörgk Rögtön megbánom gonoszságom s előkeritem a? ide-oda cikázó steward-t. A tenger egyre szeszélyesebb. Közbe-közbe va­lóságos kis zuhanyokat kapunk. „Gutes GeSich-t zum bősen Spie.1", nem egészen ezivből jövő mo­sollyal lődörgők ide-oda a teljesen meghódított másodkormányossal, aki biztosit, hogy kizárólag olyan feleség kellene neki, mint én. (Még kisül, hogy a szerencsegyürümön lévő szárnyas valami se -nem bagoly, se . nem gólya, hanem — egy kis Ámor. Azt a vén kalmárját! Csak kapjak kézhez valami nagyitót!) Befutunk a capri-i kikötőibe. Végre szilárd talaj van a lábam alatt. De mi ez? Pár pillanatig va­lami lehetetlenül kimos, minden idegszálamat vé- gigcíbáló rossz érzéssel küzködöm, mig végre ké­pes vagyok pár lépést tenni. — Ez a reakció, — magyarázza bozontos lova­gom, mialatt végkép eltűnik az egyik sötét mát. rózesapszék küszöbérőL Z. SEBESTYÉN. ISKOLAI HÍREK A pozsonyi állami magyar tanítóképző intézet igazgatósága figyelmezteti a tanítói pályára ké­szülő középiskolai aJbszolvenseket, hogy az dsko- laügyi és nemzetmü velőd éei mimisztérium az in­tézet mellett az 1935/36. iskolai évre az abitu- riens tanfolyamot nem engedélyezte. Ezért ezév- ben az abitiuriens -tanfolyamra való jelentkezés és kérvények beadása céltalan. — Felvételi vizs­gálatok az intézet első évfolyamába azok számá­ra, akik a felvételt kérvényezték, 1935. junius 28-án (reggel Iá 9-től) és julius 1-én (reggel 8-tól) lesznek az intézet helyiségeiben (Pozsony, Zoo'b- u. 3., az állami reál épülete.) A vizsgálatra, je­lentkezők -hozzanak magukkal bemutatni két- három rajzot, a leányok ezenkívül két-három ké­zimunkát is. B ÁLD WIN DOKTOROKAT AVAT. Stanley BaHwm Angija uj miniszterelnöke elhagyja a cambrídgeí egyetem épületét, áriról —■ mint az egyetem kancellárba —■ fölavatta az uj <k>ktoxx>kat. — Suíyos büntetést kaptak egy pozsonyi betö­rőbanda tagjai. Pozsonyi szerkesztőségünk je­lenti telefonon: A pozsonyi kerületi bíróság Ba- bos-büntetötanácsa. ma délelőtt ítélkezett annak a ; betörőbandának tagjai fölött, akik a pozsonyi j Littner Grössling-uccai textilcég raktárait hórna- 1 pókkal ezelőtt kifosztották. Kmzmovics József, , Stefa-ni-cska Emil, Stefani-cska József, Éliás An­drás, Lamcsarics Anna, Novak Károly és Szmka Róza. ültek a vádlottak padján. A bíróság rövid tárgyalás után Kutzrnovics Józsefet 10 havi 'bör­tönre, St.efa.nicska Emilt egyévi börtönre, Stefa- ni-cska Józsefet kétévi fegvházra, Éliás Andrást nyolchavi börtönre, Lancsarics Annát pedig hat- havi börtönre ítélte el, mig az orgazdasággal vá­dolt Novak Károlyt. 1.4 napi, Szmka Rózát pe­dig 8 napi fogházra ítélte. A betörötá.rsaeág Híg­jairól kiderült, hogy Pozsony környékén is szá­mos lopást és betörést követtek el. — Ara nyilak odalo m és fél százados kieres- kedői jubileum. Braun Fű lop lőcsei nyomda- tulajdonos és könyvkereskedő e napokban j ülte nejével, szül. Steril Ilonával, házasságuk ötvenedik évfordulóját, mely egyúttal keres­kedői tevékenységük fél százados jubileumát is jelenti. A jubiláns nagy szerepet játszóit a városi közéletben és a hitközségi életben is, évekig tagja volt Lőcse város képviselő- testületének és annakidején virilistája a volt vármegyei törvényhatósági bizottságnak. A szép jubileum alkalmából igen sokan keres­ték fel szerencsekivánataikkal a házaspárt. — Halálozás. Pozsonyból jelentik: Schweíg- (hoffer Mária imagáinzónő ma 68 éves korában Dozsonyban meghalt 6 — A budapesti ügyvédi kamara uj elnöksége. ! Budapestről jelentik: A budapesti ügyvédi ka- | rnarai választás most nyert befejezést. A vá­lasztáson két lista indult, az Egyesült Ügyvédi . Pártok és a Választási Unió. A szavazatok nagyrésze az egyesült pártok listájának ju­tott. Az elnöki tisztségre mind a két pártnak . azonos jelöltje volt. dr. Kövess Béla, az eddigi elnök. Kövess Bélát meg is választották újra. elnöknek. Elnökhelyettesek: Blauer Mór és Gerióczy Endre, Főtitkár Melzer István. — Doktorráavatás. Csáder Jánost e hó 22-én avatták a pozsonyi Komensky-egyetemen a-z orvostudományok doktorává. — Tízéves találkozó. Ezúton kérem osztálytár­saimat, akik 1925-ben Pozsonyban az utolsó ma­gyar reáliskolában érettségiztek, hogy közöljék velem a pontos lakáscímüket a találkozó köze­lebbi megbeszélése végett. Sidó József, Galánta, „Hanza", olyan felmerek, olyan kecsesek minden masszív- ságuk ellenére. Nehéz elképzelni, hogy még egy- kétévi koniferenciázás, egy-két ké-toldaln, hároim- olldalu. sokoldalú szerződés, -paktum (ilyesmivel mi nem spórolunk Európában!) és esetleg a három -páncélos „hófe'hérke" vérrel s puskaporral lesz bemocskoiva. Vagy elég lesz egy jólinányzott halálos gáz- bomba? (A sajtó ismét valami szenzációs tökéle­tesítésről számol be. Haladunk!...) 8 minden ma­rad, ahogy volt: helyén a kapitány, helyükön a matrózok, helyén a kukta, mint a „Csipk-erózsi'ká"- 'ban, csak éppen még egy árnyalattal fehérebbek lesznek — az arcok ... (Isten -tudja, újabban le­hangolnak a pacifista-teóriák.) A tenger is kezd nyugtalankodni. A „Duciiess of York" talán meg sem érezné, de a mi hajócs­kánkat igen táncoltatják a hullámok. Az utasok arca fokonkint mind citromsárgább árnyalatot vesz fel és a fedélzet elnéptelenedik. Érzem, ha még sokáig azon tépelődöm, megkapom-e én is a [ tengeri betegséget, menthetetlenül utolér a vég- pzet. Felfedező körútra indulok. Persze még vélet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom