Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-18 / 139. (3691.) szám

2 1935 június 18, kedd* <PM<IAlMA<AaRH!KCiaB Malypetr: A szudétanémet mozgalmat anyagi és erkölcsi körülmények hívták életre A miniszterelnök nyilatkozata egy francia lapban a Henlein-mozgalomról Prága, junius 17. A Petit Párisién mai számában közli kiküldött munkatársának Malypetr csehszlovák miniszterelnökkel folytatott beszélgetését. A miniszterelnök nyilatkozata csaknem teljes terjedelmében a Henlein-párt kérdésével foglalkozott. Malypetr nézete szerint a Csehszlovákiá­ban előállott helyzet nem is szokatlan és nem is különösen súlyos. Ezer évnél hosszabb ideje élnek a néme­tek a csehekkel szoros vonatkozásban, ismételten voltak súrlódások és nézetel­térések, mint az egy házban élő két csa­ládnál elő szokott fordulni. Egymás mellett élő két fajnál is természe­tesek az ilyen esetek. Már 1920-ban koalí­cióba lépett az összes német párt a cseh­szlovák többséggel szemben s e német koa­líciónak 69 képviselője volt. Azóta a németek a politikai berendezke­dések szabad játékának kereteiben ismét normális akciókat kezdeményeztek. Politikai pártokba tagozódtak mint ez ál­lam többi nemzetisége és beállítottságuk szerint a kormánytöbbségben vagy az el­lenzékben foglaltak helyet. A többségben lévő németek képviselői a kormányban vannak. Ma egy más kartellel van dolgunk — mondotta a miniszterelnök, — amelyet más körülmények hívtak elő: anyagi és erkölcsi körülmények. Anyagiak: a világválság Csehszlovákiát sem kímélte meg. Nagyon érezhető a gyár­iparban, mindenekelőtt az ipari vidékeken,, ahol a német lakosság tömegei élnek. E kínos helyzet következtében előállott álta­lános elégedetlenség tiltakozó mozgalomban jutott kifejezésre. Erkü3~ '-kok: Hitler mindazokon a területe­ken, ahol a német fajhoz tartozó lakosság él, Bizonyos német pártoknak a parlamentünkben yaló egyesülése csak lenézése az általános euró­pai nemzeti szocialista mozgalomnak. — Tehát semmi különös dolog sem történt és holnap a szudétanémet párt a képviselőházban fog ülni és kénytelen lesz részt venni a parla­menti munkában. Az ideológiai időszak után reális keretekbe kell lépnie. És akkor, ha majd gyakorlati, szociális, kell megoldania, talán nehezebb lesz a tények­kel szemben eredeti összetartását megőrizni, mint a misztikus időszakiban. A vélemények a doktriner nézetek és szociá­lis osztályok különbözőségei, amelyekből ez a választási kartell összevetődött, feltétlenül fel­színre jönnek. Ha a szudétanémet párt nem akar a tisztára ne­gatív ellenzék sorába állni, úgy minden problé­mánál saját javaslataival kell előállnia. Ha ez a párt tényleg részt akar venni a parlamenti mun­kában, úgy heterogén elemei semmi közös ak­ciót sem képesek véghez vinni. Ha azonban a párt a parlamenti munkákban egyáltalán nem Budapest, juniue 17. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentés-e.) „Az Est“ mai számá­ban hosszabb interjű jelent meg Kemal pasától, aki a iap törökországi munkatársának nyilat­kozott a világ sorsáról. A török diktátor az ..újságírónak, arra.a kérdésére, hogy lehetséges-e a közel jövőben háború, a következőket mon­dotta! - .....■ . — Ne beszéljünk a közel jövőről. A háborús veszedelem a jelenre vonatkozik. A helyzet ma sokkal rosszabb, mint néhány hónappal ezelőtt vesz részt, úgy tevékenységet sem tud fölmutat­ni. E két körülmény figyelembevételével meg­állapíthatjuk, hogy a Henlein mozgalmát előidé­ző és megkönnyítő körülmények között meg kell említenünk azt is, hogy e választási blokk választói nem követői mind­nyájan a nemzeti szocialista eszmevilágnak. Sokan oportunitásból, vagy a régebbi képvi­selőkkel való elégedetlenség miatt szavaztak a szudétanémet pártra. A miniszterelnök e szavakkal végezte az in­terjút: •— Ami bennünket, ez állam stabil többségé­nek képviselőit illet, nem vagyunk azon a né­zeten, hogy egy uj párt fölmerülése, ami más­kor is megtörténhetik, valamit is változtathas­son a legális ellenzékkel szemben mutatkozó li­berális álláspontunkon. E köztársaságban az összes vélemény szabadon kifejezésre juthat. Mindenki számára megőrizzük a szabadságot. Volt. Azok a nemöszinte vezérek, akik nem veszik figyelembe, hogy milyen komoly dolog a háború, készítik elő az összecsapást. A ha­gyományokat helytelenül értelmezik, sőt visz- szaélnek velük. Hogy ezekben a kritikus órák­ban meg lehessen akadályozni a teljes zűrza­vart, a tömegeknek kell elhatározó lépést ten- niök és a felelősségteljes vezetést lelkiismere­tes, emelkedett jellemű és erkölcsű emberekre kell bizniok, de haladéktalanul. A háború olyan hirtelen törhet ki, mint egy bombarobbanás. bizonyos pszichózist váltott ki. Erre vezethető vissza a szudétanémet párt választási ered­ménye. I Saeáj-és nnAi y-y-i- ■ fcgüfM ÍUS OJAOJL f I pénzügyi, mezőgazdasági, gyáripari kérdéseket Kemal nem fél a bolsevizmustél, de sötétnek látja a jelent A KODHAIÁSZ ALEX 6REEPP BŰNÜGYI REGÉNYE 1G1 A leány hebegve válaszolt: — Nem, Sir. Ez a szoba jóval nagyobb annál, amit mi kaptunk, más a berendezése, mások a képek a falon. Most a manchesteri kereskedő szólalt meg: — Igazán érthetetlen, hogy szabad angol ál­lampolgárok éjszakai nyugalmát igy háborgat­ják. Ezért önt teszem felelőssé, Mister Stanford. — Bocsásson meg uram, — igyekezett az igazgató vendégének háborgó kedélyét lecsen- desiteni. — A kereskedő dühösen csapta be mögöttük az ajtót. Bürke ott állt a lánnyal a fo­lyosón és elmélyedve meredt maga elé. — Szolgálhatok még valamivel, Sir? — kér­dezte alig palástolt gúnyos hanghordozással az igazgató. — Nem, — felelt vissza Bürke érdesen. — Módjában volt, alkalmat adtam rá, hogy őszinte legyen. Ön azonban a másik utat választotta. Magára vessen, ha ezért Dartmoorba juttatom. És ha én mondom ezt, arra mérget ihatik, öre­gem. Mert Captain Bürke nem vesztegeti hiába a szavát. Az igazgató nem tudta elpalástolni, hogy ezekre a szavakra miképen torzult el a félelem­től és a gyülöltségtől simára borotvált arca. XI. FEJEZET. Sir Alfréd a pokolba kívánja Bürkét. A leány egész testében remegett, úgy, hogy Bürke a karjába karolt és igy vezette az autó­hoz. Maga mellé ültette a kormányhoz. Megin­dult az autó és mig Bürke ügyesen siklott tova Pimlico útvesztőjében, igyekezett megnyugtatni a lányt. — Egy bűnszövetkezet hálójába jutottak, Miss Adelaide, amelynek titokzatos céljai van­nak. A szálloda igazgatója, a portás és az egész személyzet a szövetkezethez tartozik. Mind a herceg parancsára ugrál. A nagybátyja egészen bizonyosan a bűnösök kezében van, de majd ki­szabadítjuk, ezt ígérem magának, különben ne legyen Captain Bürke a nevem. A gazemberek kicserélték a szoba számát, mert el voltak ké­szülve erre a látogatásra. Kicserélték a vendég­lapot és a hatvankilences szobaszámot a jám­bor manchesteri kereskedő ajtajára akasztották. Felforgatták az összes számokat a második eme­leten. Régi trükk, engem nem csapnak be vele. Eltüntették a csomagjaikat is, azok már bizton a herceg palotájában vannak. A legnagyobb baj, hogy a Code is eltűnt és igy itt állunk a radiogratnmal és nem tudjuk annak az értelmét megfejteni. De majd ezen is segítünk. Még nem volt négy óra, amikor Bürke autóját a garázsba tolta. A leányt újból szobájába ve­zette. — Üljön csak le nyugodtan és őrizze meg a hidegvérét. Arra mindennél nagyobb szüksége van ezekben az órákban. A leány levetette esőköpenyét és az egyik karosszék támlájára vetette. Bár arca az átélt izgalmaktól és az éjszakai kínos virrasztástól ki­merültnek látszott, Captain Bürke csak most fi­gyelte meg, milyen nemes vonásu ez az arc, mennyi kifejező erő van a szemekben, milyen aranysárga csillogása van a rövidre nyírt haj­nak, milyen diszkrét előkelőség fejeződik ki a leány minden mozdulatában, öltözetén, egész magatartásán. Bürke a telefonhoz lépett és feltárcsázott egy számot. Sir Alfréd egy emelettel lejjebb a legédesebb és legszebb álmát aludta, amikor kíméletlenül éle. csengetéssel szólalt meg ágya mellett a tele­fon. Jó egy percig csönghetett, mikor Sir Alfréd felébredt és dühös mozdulattal csapott arrafelé, amerre a telefont sejtette. De nem üthette le a kis asztalról, nem érte el. Keze a zsinórba ka­pott, amely rátekerőzőtt csuklójára. A telefon meg csak tovább csengett csufondárosan, gono­szul. ■ — Ki lehet ez a gazember? — dühöngött az álmából felriasztott. Felcsavarta éjjeli lámpáját, kihajolt ágyából, leemelte a kagylót és a füléhez tartotta. —• Halló, ki az? — dörgött belé, de ez a hang nem volt valami udvarias s ha valami nyulszivü legényke állt volna a készüléknél, ugyancsak ijedten csapta volna le a kagylót. De a másik készüléknél nem nyulszivü legényke volt, hanem Captain Bürke. — Halló, old boy, azt szeretném megkérdezni, hogy esik az éjszakai pihenés? ... — Halló, maga az Bürke? Hát egészen elment az esze, vagy még mindig nem tért magához má­morából? És már dühösen vissza akarta akasztani a kagylót a helyére. De Bürke felelete tulgyorsan és tulmeglepően érte. — Halló, old boy. Sikerült újabb, még pedig döntő bizonyitékot szereznem Abdullah Khargi bűnössége mellett. A század legnagyobbszabásu bűnügye. Boldog lehet, hogy visszatértem Lon­donba és feltálalom magának ezt a pecsenyét. — A pokolba, Bürke, a maga szamárságaival! — és a következő pillanatban már vissza is akasztotta a kagylót. Magára húzta a paplanét és aludni készült. A telefon azonban -újból megszólalt. Most még élesebben és szemtelenebbül. Sir Alfréd ki­ugrott az ágyából, lekapta a kagylót és a készü­lék mellé helyezte. —- így, most csengethetsz. Akár reggelig, —- mormogta elégedetten. Azzal újból visszabujt ágyába. Bürke pedig öt percnyi csengetés után vállat A nemzeteknek habozás nélkül egyesíteniük kell fegyveres erejüket a támadó ellen. A háború elkerülésének leggyorsabb és leghatásosabb módszere a nemzetközi szervezetek kiépítése, amelyek a leendő támadóval világosan meg­értetnék, hogy a támadást nem úszhatja meg épp bőrrel. Pillanatnyilag legnagyobb szükség van arra, hogy a szomszédos országok megvi­tassák sajátságos problémáikat. Ezek a regio­nális egyezmények máris beváltak, mind béke- fenntartó szellem. — Háború esetén Amerika sem őrizheti meg majd semlegességét, mert a nemzeteket föld­rajzi helyzetükre való tekintet nélkül renge­teg sok szál fűzi egybe. Ezt úgy kell elkép­zelni, hogy a nemzetek egy hatalmas bérház la­kói s ha valamelyik felgyújtja a házat, úgy minden egyes lakónak viselnie kell a tűz követ­kezményeit. Bizonyos, hogy ha Amerika be­lépett volna a népszövetségbe, nagymértékben hozzájárult volna a világbéke fenntartásához. A népszövetség ugyan eddig még nem bizo­nyult hatásos eszköznek, de mégis ma az egyet­len szerv, amelyben minden nemzet együtt- müiködhetik a közös cél eléréséért. Ha mara­dandó békéről akarunk gondoskodni, nemzet­közi intézkedésekéi kel1 tennünk a tömegek jólétének emelésére. Le kell szoktatni a világ polgárait a féltékenységről, a kapzsiságról és a gyűlölködésről. Az újságíró ezután a bolsevizurtusTÓl tett föl kérdést Kemal pasának. — A bolsevfemus törökországi terjedésétől nem kell tartani, — mondotta Kemal — mert a török kormánynak az a célja, hogy szabadsá­got és boldogságot adjon a népnek, — A Dardanellákat azért akarja Törökország megerősíteni, mert a világhelyzet és bizonyos körülmények megváltoztak, s Törökország biz­tonsága szempontjából fontos ennek a világut- nak megerősítése. Törökország meg akarja akadályozni, hogy a bélié esetleges megbontó! a Dardanellákon egymás ellen vonuljanak. Nyilatkozata végén Kemal pasa kijelentette, hogy ő ugyan nem taTtja diktátornak magát, de ha úgy akarják, mégis a legnagyobb diktá­tor, mert Törökországban nincsen semr ! amit ■ne tudna megtenni, ha akarja. *— Kolostorba vonult Feszty Masa. Bu­dapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon : Feszty Masa, Feszty Árpád kiváló festő­művész leánya, aki már gyermekkora óta a kolostorbavonulás gondolatával foglalko­zott és már volt is zárdában, a 8 órai Új­ság értesülése szerint ma végleg kolostorba vonult. Feszty Masa a szociális testvérek szegvári házába vonult. vont és abbahagyta a reménytelen kísérletezést. — Ha a barátságtalan mosómedve azt hiszi, hogy ilyen könnyű szerrel lerázhat magáról, na­gyon téved. Ne vegye rossz néven, kedves Miss Adelaide, ha rövid időre magára hagyom. Le­megyek ehhez a bizalmatlan Sir Alfrédhez és elmondom neki a történteket. Tudom Isten, ki megy az álom a szeméből. A bonbonnieret, amely rumos csokoládéval volt megtöltve, a leány elé tolta. — Várjon rám nyugodtan és szopogassa eze­ket a cukrokat. A leány hálásan mosolygott a fiatal emberre, aki ilyen nagy buzgalommal sietett a segitségé- re. Az első pillanattól rokonszenves volt neki Bürke és most már vakon megbízott benne. Bürke mielőtt leszaladt volna a földszintre, még benyitott az inasszobába. — George fiam, egy pillanatra leugrom Sir Alfrédhez. Légy résen, fiam, nehogy valami köz­bejöjjön, amig mi tárgyalunk. Legjobb lesz, ha senkinek sem nyitsz ajtót, amig fel nem jövök. Pár pillanat múlva már Sir Alfréd ajtaja előtt állott és kitartóan csöngetett. Pokoli lármát vert a régi divatu csengő, a téli álmát alvó medve is felriadt volna visító hangjára. Sir Alfréd alig szenderült második álmába, amikor ez a kísér­teties hang a fülébe sivitott. Nem hagyta pihen­ni, hiába húzta fejére a paplant. Szitkozódva kecmergett ki ágyából és az ajtóhoz lépett. — Ki az és mit akar? — szólt ki barátságos­nak egyáltalán nem mondható hangon. Bürke nagyon értett a hangelváltoztatás mű­vészetéhez. Érezte, hogy az öreg nem igen bo- csátaná be, ha saját személyében jelentkeznék, ezért Flips felügyelő hangját utánozva, szólalt meg: — Bocsásson meg, Sir, Flips felügyelő a Yardról. Borzalmas dolgok történtek az éjszaka. Az öreget nagy izgalomba hozhatták a sza­vak, mert alig találta meg a kulcsot reszkető kezével az ajtónyilásban. — Várjon . .. várjon csak Flips fiam, rögtön nyitok... (Folytatása következik.) %

Next

/
Oldalképek
Tartalom