Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-02 / 127. (3679.) szám

1935 június 2, vasárnap.

THALIA FALUN

Irta: Darkó István

Ajakiban a kísérletekben és erőfeszítésekben, amelyeket a szlovenszkói magyar falu a 'maga egészséges szellemi életének megtalálására szemmelláthatóan kifejt, a falu színjátszás az egyedüli, ahol erre a célra összegyűlt energiái az önkifejtés, az öntevékenység, az önművelés néhány szép cselekedetét már eddig is felmutathatják. A falu színpadja az a pódium, ahonnan lelkének egészséges, hivó része szól az általános érzéketlenséghez. Meghatva láttuk legutóbb több példában is, hogy a legtöbb városi ember előtt elképzelhetetlenül súlyos testi munka után, arcukon és csizmájukon a földtépés por- és sárjeleivel hogyan telepednek össze ezek az emberek az esti bulturházba, szövetkezeti terembe és szivlágyitó buzgalommal hogy au tanulják ott a színdarabok szerepeit. Jóakaratuk és mélységesen elrejtett forrásokból táplálkozó igyek- vésük, körülményeik tekintetbe vétele után, olyan nagynak és szépnek látszik előttünk, hogy a kultúra után kinyúló magyar kar legizmosabb mozdulatának nevezhetjük.

Természetesen a városi kultúra és még- ínkább a professzionista színpad (sokszor csak vélt) magasságából néző szem sok fonákságot. is megláthat a falu színjátszásában. Mivel a falu eddig teljesen magára hagyatva kereste színpadja útjait, természetszerű, hogy tapogatózó keresése közben sokszor tévedt számára járhatatlan és idegen utakra. E sorok írója maga látta egy ipolymenti faluban a következőt;

Vasárnap délután, a templom előtt, igen alkalmas szép helyen, a templomdomibra ácsolt kitűnő szabadtéri színpadon folyt az előadás. A közönség, kékbeli palóc magyarok és csattanóképü menyecskéik magukkal hozták hazulról a székeket és festői nézőtérré rakták össze azokat a szabad ég alatt. Ámde a színpadon rozzant magyarsággal fordított francia vígjáték történt. És a kinőtt frakkba bujt, nagykezü márkik és a helybeli varrónő rokokó-fenyegetőzéseiben feszengő márkizek öblösen kikerekitve pörgették szájukon a szel'lemdius párbeszédeket. Anni a betanulást, a szorgalmat illeti, egyesre, de ilyen módon:

Márki (belép és meghajol): „Madóm!“

Markisse (feláll a székről és meghajol): „Bóró ur!... Fóraggyon bellyebbl"

S igy, három felvonás francia tömörségein végig, dallamban átköltve az ipolymenti magyarság kedves, izes beszédére. Tartalomban és cselekményben is merőlegesen idegenül ettől a falutól, amelynek jóvágásu népe feszengve és mértékletes örömmel hallgatta a fiatalság produkcióját.

Ez a példa mindennek szolgálhat, csak színjátszó igyekezetük kigúnyolására nem. Szükséges tehát, — ennek a tételnek a felállítására kell szolgálnia, — hogy a magyar falu színpadja csakugyan annak a magyar népieteknek legyen a szószéke, amely szomjasan mozdul és gyönyörű emberi erőfeszítéssel kutat a kultúra tiszta forrásai után, de ha ilyeneket hirlelenében nem talál, szomjúságában beleiszik káros italokba és sokszor a pocsolyába is.

ségében tápláló erővel térhetne vissza a faluba. Néhány régi, jó népszínmű, s egykét újabb, mindössze ennyi a falusainjátszás alkalmas repertoárja. Elképpesztő evvel szemben, hogy a kabarészinpad áradata mennyire elöntötte a magyar falu színpadát is. Olyan jelenetek, tréfák, parasztkomédiák és operettek tömték be a hiányokat, amelyeket a legteljesebb és leggyakoribb átírás sem változtathat mérges illanó olajokból a mező párájává és az erdő illatává.

*

A magyar falu színpadának szellemi ellátása, támogatása, vezetése halaszthatatlan szükségesség. Az a sok nemes és elpocsékolt erőfeszítés, amely a maga színpadi cselekvésével akarja élővé és hatóvá tenni a magyar kultúra egy fontos raktárkészletét, feltétlenül megérdemli, sőt elsőrendű kötelességgé teszi e készlet felfrissítését és legnagyobb részében kicserélését. A faluszinjátszás felkarolását a SzMKE, a csehszlovákiai magyar falu kulturális erőtámasza programjába is vette. Legutóbb felhívással fordult a csehszlovákiai magyar írókhoz, színpadi szerzőkhöz, tollforgató népnevelőkhöz, hogy alkossanak a faluszinjátszás számára alkalmas színmüveket!, elsősorban egyfelvonásosakat. A magyar falu színjátszó értékeit ugyancsak a SzMKE a városokban tartandó faluszinjátszó versenyeken szándékszik bemutatni. Tíz falu szánjátszóinak a részvételével az első ilyen színjátszó versenyt már junius végén megrendezi Kassán. Másrészt azonban a szlovenszkói magyar irodalom is keresi még a talajt, amelybe szellemi megvalósulásainak gyökereit leboörtási választéki Legolcsóbb áraki

Pausz T., Kostce

Üveg — por cellán — villany csillár ok!

Modern képkeretezés, üvegezés

uiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittitiiiiiiitiuiiiiiitiiiiiiiiiiuiuiiiiiitiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiittiiiiHiitiiiiiiniiii

Telefon 2423 Alapítva 1833

1

csáthatja. Erre is jó alkalom, ha odaáll a 'faluszinjátszás ügye mellé, kilép a hálás magyar falu színpadára és közösen mondja el mondanivalóit a szlovenszkói magyar falu színjátszóival. Erre kéri a SzMKE felhívása ás, amely a teljesen szabad tárgy választású színpadi munkákon kívül a szlovenszkói magyar falu dalainak,- táncainak, népszokásainak, húsvéti, karácsonyi, lakodalmas stb. népi játékainak egybegyűjtésére és színpadi feldolgozására ás felhívja.

A falu már felfigyelt erre az idejében- jött felhívásra. Számtalan jelét adja, hogy a városból segítséget, kultu Törtékeket vár és a városba a maga lelki televényónek legfrissebb terméseit szívesen beviszi. A szlovenszkói magyar falu és város egymástsegitésének, értékkicserólésének folyamatát indíthatja meg az a színpadi munka, amely a város és falu közös ügye lenne, s ugyanakkor az igazi népi kultúra érdeke s egyúttal az egész kisebbségi magyarság szellemi megerősödése is.

Tháíia, a sokfelé ráncigáit, meggyötört és zajos piacokra kényszeritett szegény istennő

JKagyar íréit

Heliai Jenő: Az íróban hiszek

Ámde, minden kezdetlegessége és tájékozatlansága dacára, a falu számára a színpad az a hely, ahol lelkének jobbik fele, a szellemi érték előtt hódoló ösztönös alázata úgy tevékenykedik, hogy azt mai városi kultúránk és üzletes színházvilágunk elferdült rángásaá- val szemben a színi játék ősi isteníisztelet- f 0 r m ójához ha sor 1 i t hatjuk.

Értékes tartalommal töltik meg a falusi színjátszókat a hetekig tartó előkészületek. A nagy kínnal megszerezett darabot a maguk ízlése szerint cenzúrázzák, silányságait és ferdeségeit sokszor meglepően helyesen észreveszik, kijavítják, kabaréfiguráit átírják és a papirosizü mondatokat élő mondásokkal helyettesítik. Szövegkönyveket láttunk, amelyeket ösztönös Ízlésük át meg átírt, úgyhogy a „jónevü szerző“ Pesten haját tépte volna, ha meglátja. Pedig az átköltés a falu fellküietét. vitte a darabba és az előadás ott volt nemcsak igazán élvezhető, hanem egyáltalában jó is, ahol ez a javító munka hallatba a szavát. S aztán, külön tanulmány körevében kellene bemutatnunk azokat a színjátszó őstehetségeket, akik minden színpadi nevelés nélkül, maguk találják meg a karakterábrázolásnak, a humor kifejezésének, a színészi kvalitásoknak egészen kitűnő színpadi hangjait.

Alig van a magyar színpadi irodalomban olyan mii és rövidebb szórakoztató darab, amely a faluból leikezelt volna s ilyen minőBudapest, junius 1. Kevesen vannak már

abból a gárdából, amely a háború előtti egykét évtizedben tűnt fel és irta ibele nevét a magyar irodalomtörténetbe. Egyszerre egy egész sor író bukkant fel az ismeretlenségből s uj levegőt, friss tempót hozott írásaiban. Holtai Jenő is közéjük tartozik. Sanzonjai, humoreszkjei, színdarabjai, regényei talán a legnépszerűbbek voltak. Ki ne emlékeznék „Az utolsó bohém" mosolygó lírájára, Bernát- ra, akiről vagy száz humoreszket irt s amelyből aztán szindarab is lett, azokra a finom dalokra amelyeknek nagy részét Medgyasszai Vilma énekelte az első magyar kabaréban.

Nemrég ünnepelte hatvannegyedik születésnapját Heltai Jenő, — akit János becenéven tartanak számon barátai s aki a legnépszerűbb „Elnök ur“ Pesten, lévén diszelnöke a Színpadi Szerzők Egyesületének s aki száz francia színmüvet költött át magyarra. De meg is kapta a becsületrendet.

Jó néhány évig ült egy színigazgatói irodában s űzte ezt a ha zárd őr mesterséget. Közben persze alig-aüg látott napvilágot egy-egy Heltai irás. De a szinházigazgatáshak immár vége, az „Elnök ur" ismét bent ül a Pesti Hírlap szerkesztőségében és ott folytatja, ahol vagy negyven esztendővel ezelőtt kezdte; az újságírásnál.

— Az iró iró akkor is, amikor nem ir, — mondja hátradőlve az Íróasztalánál. — Sőt számára ez a legbiztosságosabb. Azt, hogy nem iró, olyankor lehet csak rábizonyítani, amikor ir. Nem hiszem, hogy haszontalanul vesztegeltem öt esztendeig, amikor hébe- hóba írtam csak egy-egy kis humoreszket vagy verset. Ez az öt év pihenő és gondolkozó idő volt számomra. Az elmúlt esztendőben írtam egy regényt, egy színdarabot és körülbelül száz elbeszélést és humoreszket. Sok ez egy szorgalmas Írónak is, hát még egy lustának. Engem a lusták közé sorolnak. Nem vagyok az, csak nehezen szánom rá magam az Írásra. Akkor írok, csak amikor azt érzem, hogy olyasmi jutott az eszembe, amit érdemes megírnom. Utólag természetesen gyakran kiderül, hogy tévedtem.

Szivar csutkáját eloltja a hamutartóban s nagy körültekintéssel uj szivarra gyújt. Telefonom megnyugtat valakit, hogy a cikk azonnal kész lesz.

— Csak még meg kell Írni — mondja, miután letette a kagylót.

— Kisebb Írásaimnak egy része most jelent meg Utazás enni agam körül

címmel. Ez a cím egy kicsit rávilágít egész irói munkásságomra: csakugyan mindig

csak enmagam körül utaztam. A világ és az ember mindig annyiban érdekelt csak, amennyiben köröm volt hozzá. Hatvannégy éves vagyok, tizennyolc éves korom óta irok. Sokat láttam, hallottam és tanultam, még többet felejtettem. Ami megmaradt bennem, az sem hiteles többé, sohasem is volt az, mert mindenből mindig azt tartottam csak meg, ami számomra és alkalmasint csak számomra értékes. Az őserdőből egyetlen furcsa piros bogyót Két igen csinos és fiatal lány nyit be a szobába. Primadonnák szeretnének lenni, de miután az összes primadónna-posztok el vannak foglalva egyelőre görlkémt való elhelyezkedésükhöz kérnek protekciót. Megkapják.

— Regényem, a róla szóló ismertetésektől eltérően, nem szinész-regény. Ifjabb színész-családból származik ugyan, a híres hősszerelmesnek és a népszerű primadonnának a fia, de a színház világa háttér csak a regényben. Nem is a gyerek a regény hőse, hanem az apa, nem is ez a szinész- apa, egv apa, aki meginog abban, hogy a fia csakugyan az ő fia. Ezen való tépelö- dése és végül az a fölismerés, hogy hibáik azonos volta a külsőségeknél talán erősebb bizonyíték: ez a regény, amely a júniusi könyvnapon jelenik meg az Athencum kiadásában.

Újból telefon. A Vígszínházból jön az értesítés, hogy a „Jó üzlet", Heltai uj darabjának az elővétele felülmúl minden várakozást.

— Utolsó színpadi munkám — háTom egyfelvonásos — csalósás volt számomra. „Az orvos és a halál" fantasztikuma a színpadon tökéletesen érvényesült, de a „Menazseria" grotcszksége meghaladta már a színpad megvalósító erejét. Nem egészen az én bűnöm, hogy ez a darab megbukott, a realisztikus játék elnyomta furcsa elképzelésemet. Valahogyan abban a stílusban kellett volna bemutatni, amelyben egykét esztendővel később Chaplin a Cirkuszt fiimesitette meg. Az egyfelvonásos és a film atmoszférája majdnem azonos. Hosszú időre otthagytam a színpadot. Számomra a szinmüirás sohasem jelentette azt, hogy most leülök és szántszándékkal irok egy darabot. Darabot akikor Írtam csak, amikor a téma kényszeritett. A dráma a kifejezés eszköze volt számomra, nem a cél. —

Jó iizlct“ rimii vígjátékom, amelyet most a Vígszínház játszik, szintén csak azért

a falu színpadán bekötött szemmel, de jóindulatúan botorkál. Láttuk gyönyörű példáit annak, hogy a szlovenszkói magyar falu miképpen teremt neki hajlékot. Munkában naposain fáradt testtel s mégis fürge érdeklődéssel miként készülődik a tiszteletére s néha már miképpen tud valóságos ünnepeket is rendezni neki. Láttuk egy zempléni faluban, hogy a SzMKE tagjai hogyan teremtettek egedül fedező istállóból önkéntes közmunkával kivakolt, kimeszelt Dagy színháztermet, ügyes színpadot, kulisszákat, s ismét és ismét sziini- elöadásokat. A termet szmültig megtöltötte a közönség. Ez a hírlapi sablon itt amellett, hogy teljes valóság volt, de sok szempontból egy hőskölteményből vett idézet is. Kályhára miár nem jutott hely a teremben s hogy télen mégis fütve legyen a színház, előadás előtt két nagyhasu pléhkályhával fűtötték, de miikor a nézők szállingózni kezdtek, minidig felkapták a két kályhát és a csöveket és kivitték a „fűtőtestet" az udvarra.

Az istállóból lett színházteremben a test és a lélek melegéről mégis gondoskodott a falu.

színdarab és nem regény, mert a problémát legkerekebben és leghatásosabban drámai tonnában tudtam megoldani. Tizenkét nap alatt írtam meg. De tizenkét évig gondolkoztam rajta.

Kopott sovány emberke köszön be az ajtón. Egy szerkesztőségiben dolgozott valaha Heltai Jenővel. ÁMsnélkül van s kisebb adományokért jelentkezik. Nem jelentkezett hiába.

— fit évig színházigazgató voltam. Az írásból és a színházból menekültem a színházba. Az volt az érzésem, hogy használni tudok annak, ami elöl menekülök, azzal akartam magamon segíteni, hogy írókon és színészeken segítek, olyan időben, amikor a drámairás is, a színház is meglehetősen elposványosodott. Azóta nagyot javult mind a kettőnek állapota. Nem hivalkodom azzal, hogy ebben nekem is részem van. De mindenesetre volt bátorságom ahhoz, hogy névtelen írók és uj színészek előtt kitárjam a színház kapuit. Hittem és hiszek a színház örök életében. Csak az igazgató pusztul el, nem a színház. Hiszek a közönség gyógyíthatatlan kiváncsiságában, amelyet seni a film, sem a rádió, sem a sport, sem a kritika, sem a színházigazgató nem tud elfordítani a színháztól. Nem hiszek a bölcs igazgatóban, a pótolhatatlan színészben, a zseniális rendezőben és az ötletes díszlettervezőben. Az íróban hiszek.

— S további munkásságának programját is kérjük:

— Az, ami eddig is volt, dolgozni, amikor kedvem van az Íráshoz. Nem dolgozni, amikor semmi sem jut eszembe. És nagyon szerényen élni, hogy ilyen nagylábon

élhessek.

Ehhez az újságírónak nem lehet hozzátenni valója.

SZENTGYÖRGYI ELVIRA.

Sfj. Botyhy János:

MUNKANÉLKÜLIEK

Mintha kötött léggömbök alul a kötél kiszakadna s légkörükből kifakadva, visszavonhatatlanul kitépve

lódulnának a levegőtlen ürességbe:

kezükből hasonlón szakadtak ki a gyárak, műhelyek szerszámai á

és gyökértelenül mostan élbolyaitok, nyuj

mint elsodort gömbök, vagy holt vj irányá csillagok

a látó Isten és a vak világ közt.

•),

%

4