Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-02 / 127. (3679.) szám

Előfizetést ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. 9 H képes melléklettel havonként 2.50 K£-val több. egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkóí magyarság politikai napilapja A POZSONYI „EPIZÓD“ Irta : F o r gách Géza Prága, junius 1. A törvényhozási és tartomány gyűlési vá­lasztások magyar szempontból annak a megnyugtató dokumentálásával zárultak,; hogy a szlovenszkói és kárpátaljai magyar­ság sem lélekszámban, sem nemzeti öntudat­ban nem gyöngül. Ezek a választások a ki­sebbségi életképesség súlyos, sorsdöntő te- herpróbái voltak s az az örvendetes tény, hogy fölényesen, sőt megerősödve kerül­tünk ki belőlük, — az ellenkező értelmű bal­jóslatokat elhallgattatva — azt hirdeti, hogy a csehszlovákiai magyarság életfája elpusz­títhatatlan gyökerekkel van a nemzeti lét talajába beágyazva. Jöhetnek további sú­lyos viharok, s ha a gyöngébb gályák le is töredeznek, a törzs megingathatatlan s a gyökerek kiszakithatatlanok. Pedig sok „feltűnő” körülmény ez alka­lommal is előzetesen azt a látszatot keltette, mintha a kisebbségi magyarság itt egy ha­lódó, fizikai és erkölcsi erőiben rohamosan fogyatkozó néptöredék lenne, A statisztika a magyarok lélekszámának csökkenését szokta kimutatni, s magyarul beszélő cseh­szlovák pártkorifeusok és magyar nyelven megjelenő sajtótermékek egész rendszere azt a közvéleményt igyekezett a magyarság körében kitermelni, hogy a kisebbségi ma­gyarság már nem képes a saját lábán meg­állni, nem képes a maga külön nemzeti és politikai organizmusát fönntartani, hanem kénytelen — „jobb” megoldás híján —- be­olvadni az osztálytagozódás alapján a nagy csehszlovák politikai egységekbe (hogy azokat a magyarsággal szemben igy tegye „hajlamossá”?!). A választások nagy teherpróbája szétosz­latta azt a mesterséges atmoszférát, amely destruáló ködével ránehezedett igen sok magyarra s igyekezett mindenkiben a tisz­tánlátást megzavarni. A nem-magyar szel­lemű mesterkedések az egész vonalon csúfos kudarcot vallottak s a választások a magyarságra nézve nem pusztító, hanem tisztitó viharnak bizonyultak. A választá­sok utári a magyarság pártjai erősebbek és hatalmasabbak, mint bármikor voltak s az egész világ előtt legendává degradálódtak a csehszlovákiai magyarság természetes sor­vadásáról szóló megállapítások. Mindenki­nek tudomásul kell vennie azt a — szá­munkra fölemelő — valóságot, hogy a csehszlovákiai magyarság sem silányabb nemzettest, mint más európai nép s hogy amikor az épitő nacionalizmus nemes hul­láma friss életerővel önti el a nagy és kis nemzeteket egyaránt, ebből az általános, nemzeti újjáéledésből nem rekeszthető ki a csehszlovákiai magyarság sem. Semmilyen politikai taktikával s választási stratégiával még átmenetileg sem lehet elaltatni egy egészséges nép nemzeti öntudatát, az a pro­paganda legsűrűbb felhői közül is kitör s az életösztön visszafojthatatlan erejével napot követel. A május 19-iki és 26-iki választások sza vazateredményeit tanulmányozva, büszke örömmel láthatjuk, hogy a magyarság túl nyomó többsége úgy a falvakban, mint a városokban gerincesen szintvallott a nem zeti gondolat mellett s a magyar mivoltuk ról megfeledkező „színtelenek” tábora a legtöbb helyen törpe kisebbség. Nekünk, akik a kisebbségi magyar intelligencia nem­zeti napisajtóját csináljuk, nagy elégtételün­kül szolgálnak a városokban elért, szenzá­ciósan jó választási eredmények. Az utóbbi években épp az intelligenciánk volt a nem­magyar pártpolitikai törekvések legfőbb céltáblája. Valóságos sájtó-pergőtüz alatt tartották a magyar értelmiséget és közép- osztályt, főleg a fiatal korosztályokat s az általános választási roham előtt kárör­vendve hirdették a destrukció lovagjai, hogy a magyar intelligencia soraiban „győzött a jobb belátás”, felülkerekedett a nemzeti „romanticizmus” jelszavaival leszámoló „realizmus” és a kulisszák mögött öntelten jelentették már az érdekelt illetékeseknek, hogy a talaj „meg van dolgozva”, nyu­godtan jöhetnek a csehszlovák osztálypár­tok — a magyar szavazatok többségét le­aratni. A választásoknak még a mi optimiz­musunkat is túlszárnyaló, kedvező városi eredményei csattanó választ adtak a de­strukció meséire. Pozsonyban. Kassán, Ung- várott, Komáromban és a többi számbajövő városokban sok ezerrel többen szavaztak a magyarság pártjaira, mint bármikor s párt­jaink a szavazatoknak nagyobb százalékát érték el mindenütt, mint amily százalék- arányt mutat ki a statisztika a lakosság lét­számában a magyarság javára. Ez az eredmény örvendetes elégtételün­kül szolgál s mi ma boldogan hirdetjük or- szágnak-világnak, hogy a kisebbségi ma­gyar intelligencia a nemzeti kötelességtelje- sités terén az élen halad, nemes például szolgál a világ bármely sarkában élő min­den magyarnak s elismerést és tiszteletet érdemel mindenki részéről, aki számára a saját nemzeti mivolta mindennél előbbre- való. Büszke önérzettel hirdetjük, hogy a ki­sebbségi magyar intelligencia gerincesen ön­tudatos magyar, akit nemzeti meggyőződé­„Nagy kabinet” alakult Franciaországban Caillaux és Petaln Boulsson kormányában Razzia a párisi bankokban — Az uj kormány tievaiVácMeüenes politikát hirdet Paris, junius 1. Fernand Bouisson meg­alkotta kabinetjét. Az uj francia kormány alapjában véve nem sokban különbözik a régi kormánytól, csupán tagjai népszerűbbek és parlamenti alapjai mélyebbre nyúlnak. — Bouisson miniszterelnök a belügyi tárcát megtartotta magának, mert nem merte az eddigi belügyminiszterre, a népszerűtlen Regnierre bizni. A legfontosabb minisztériu­mok, igy a külügyminisztérium, az igazság­ügyminisztérium és a hadügyminisztérium, a régi kézben maradnak s újra belépett a kor­mányba a két legfontosabb állam miniszter is, Herriot és Marin. A kormányalakitás szenzá­ciója az, hogy az uj kabinet tagja lett Petain marsall és Joseph Caillaux, Franciaország egyik leghíresebb és leghirhedtebb pénzügyi szaktekintélye. A pénzügyminisztérium Her­máin Martin lemondása után gazdátlan ma­radt és az uj miniszterelnök Pálmádé radiká­lis képviselőnek kínálta föl, aki azonban nem fogadta el azt és igy a tárca Caillaux birtokába került, aki eredetileg mint állam­miniszter és a pénzügyminiszter tanácsadója lépett volna a kormányba. A nemzeti nevelés minisztériumának tárcáját uj ember, Mario Roustan kapta meg, mig kereskedelemügyi miniszterré ez alkalommal Laurent-Eynacot nevezték ki. A közmunkaügyi tárcát Paganon kapta, a munkaügyi minisztériumot Frossard, aki tegnapig szocialista volt, a nyugdijügyi tárcát Persetti, az egészségügyit Lafont neo­FRANKPÁNIK A FRANCIA KAMARÁBAN A Flamdám bukását követő percekben izgatott újságírók roihamták meg á kamara üléséről távozó Henriott volt - miaieztoredaökőt. - ■ szocialista képviselő. Ezenkívül Catnalet a miniszterelnökség államtitkárává nevezték ki. Roy radikális szenátor a közmunkaügyi tárcát fölcserélte a mezőgazdasági tárcával. Az uj kabinetnak összesen huszonegy tagja van. Petain, Herriot és Marin államminiszte­rek, sőt bizonyos értelemben Caillaux is államminiszternek számit. A miniszterek közül 15 képviselő, 4 szenátor és 3 a parla­mentem kívül álló személyiség (1 marsall és 2 tábornok). Három miniszter miniszterelnök is volt már (Herriot, Caillaux és Laval). A régi kormányból tizenegy miniszter lépett az uj kormányba. A „szenzációk embere" a kormányban Az uj miniszterek közül a legérdekesebb személyiség kétségtelenül a 68 éves Caillaux József, akit a francia kormányok rendszerint elöráncigálnak a szürke szenátorok közül, valahányszor a frank veszélyben van. így került 1926-ban a kormányba s igy jutott most is oda. Caillaux a francia politikusok régi gárdájához tartozott, Doumergue, Briand és Barthou munkatársa volt már a háború előtti időkben. Sokféleképpen nevezetes az uj miniszter. Elsősorban őt tartják Francia- ország legtisztábbfejü pénzügyi, szakemberé­nek és missziója most is az lesz, hogy a költ­ségvetés kiegyensúlyozására törekedjék. Ezen­kivül ő állott a XX. század legszenzációsabb francia botránypörének középpontjában, köz­vetlen a háború előtt. A harmadik nevezetó- sége végül az, hogy a háború alatt hazaáru­lással és a németekkel való konspirálással vádolták, ami miatt internálták és a háború után három évre elitélték, majd rehabilitálták. Caillaux először Waklcck-Rousseau kabinet­jének pénzügyminisztere volt 1899-től 1902-ig s ugyanezt a tárcát töltötte be Clemenceau háború előtti kabinetjében, amig az úgyneve­zett Figaró-affér lemondásra kényszeri tette. A párisi újság heves kampányt indított ellene FOLYTATÁS A 2. OLDAL IL HASÁBJÁN. ^ Mai számunk a Képes Hétté! 28 oldal - Ara 2'— Ke I xiv. évf' 127 (3679) szám ® • 1935 juníus ^ * 9 Szerkesztőség: Prága II., Panská dllce 12, 1L emelet 9 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, ÜL emelet. 9 9 TELEFON: 3 0 3*1 1. 9 9 SÜRGÖNYCIM H1RLRP. PRflHR.

Next

/
Oldalképek
Tartalom