Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)

1935-06-01 / 126. (3678.) szám

«*/• Na: Nagy rádiómelléklet — Gyermekmelléklet 20 oldaI ápa Ké i*2° mm H WK^jp gg KK|| wHp ras| wjj^ B iBjfo jjftj||| íjjj? Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyede Szerkesztőségi Prága 11, Panská évre 76, havonta 26 Kö„ külföldre: évente 450, ^4 SzloVCTlSzliÓÍ 6S ITISZÍTISzIcÓÍ TnCLQUCLYSáQ a 11 c e 12, a emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • _ ® Prága II, Panská alice 12, ÜL emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303 -11. •<* Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.-Ki. SÜRGÖNYCIM HIRlfiP, PRflHfl. Francia kormányválság (sp) Prága, május 31. A hórihorgas miniszterelnök sem tudta megvalósítani, ami a pöttöm Doumergue- nek nem sikerült: a francia nép képviselői­ből nem irtotta ki a szabadság és szabados­ság ősi gall tradícióinak paprikás fellobba- násait, azt a makacs ragaszkodást a tiszta joghoz és jusshoz, amely néha, veszedelmes helyzetekben, szinte tragigroteszken hat a Palais Bourbon csarnokaiban. A közép­európai stílusoktól meggörnyedt háttal alig értjük a francia képviselők csökönyösségét, a „fiat justitia pereat mundus“ mentalitást, amely mit bánja, hová szédül a világ, — a világ, ami Franciaországban egyet jelent a frankkal, —» csak az igazság, a juss marad­jon meg. Régen átszereltük európai életün­ket a „fiat mundus, pereat justitia'" húrjaira, nem-igen értjük a múlt alapelvénél megre­kedt francia képviselőket. — Pedig a maguk szempontjából sem együgyüség az, amit cse- lekesznek : ha a szívós csökönyösség a par­lamenti jogok mellett az első pillanatban veszélyesnek is látszik, a következmények mindig igazolják, mert egyrészt sikerül megőrizni a jogokat, — másrészt azonban az ügy sem szenved csorbát, mert végered­ményben a parlamenti status quo segítségé­vel a franciák állandóan megtalálják a baj­ból kivezető utat, talán tökéletesebben és tisztábban, mint a jogfeladással történt volna. Ez a francia recept, amely bevált 1926-ban, most sem fog hatást téveszteni. A franciák szívesen játszanak a veszede­lemmel. Hazárdjátékosok, izgatja, felpezs­díti lelkűket a bizonytalanság. Csak akkor nagyok és erősek, ha a sors ellen küzde­nek, akkor tűnik el szivükből a léhaság és az „ennuie", az unatkozás nagy betegsége. Olyanok, mint a macska, játszanak az egér­rel. El-elengedik, csaknem kicsúszik kar­maik közül s ők hoppon maradnak, “de nem bánják, mert érzik, hogy végeredményben ők az ügyesebbek és felülkerekednek. A francia parlamentarizmus különös hazárd- játszmáit akkor értjük meg, ha ismerjük a franciák politikai ügyességének véghetetlen lehetőségeit. Kormányt buktatni nem nagy eset Franciaországban, mert kormányt ala­kítani sem az. Másutt egy-egy kormány ke­zében messzemenő nehézkes hatalom van, egyedülálló gyakorlat, az összefüggések és a praktikák egyetlen és oszthatatlan ér­tése. Ha megbukik a kormány, megbukik a „vezér", nincs ki átvegye a helyét, senki nem ért hozzá, fejetlenség támad. Francia- országban a parlamenti tradíció és mecha­nizmus a hozzáértő egyéniségek egész légió­ját termelte ki, s amint tűnik az egyik, elő­ugrik a másik, hogy ugyanolyan képessé­gekkel, ugyanolyan hozzáértéssel, ugyan­olyan hazafisággal és az elmúlt munkát tisz­telve folytassa a munkát. Ez az igazi demokratikus nevelés legszebb eredménye. Nem egyetlen kimagasló egyé­niség van, hanem száz egyforma érték, mind ugyanazt tudja. A miniszterek és a kormányok örökös rotációja pompás poli­tikuskart termelt, s az „egyéniség hiányá­nak" primitív meddősége sohasem válhat katasztrófává a kollektív szellemi tökéletes­ség magas fokát elért Franciaországban. Nincsen szükség Führerre. A Briand ugyan­olyan jó, mint a Paul-Boncour, a Laval ugyanolyan, mint Barthou. Mindegyik tudja azt, amit elődje tudott, egyforma szó­nok, tárgyaló, müveit, reális, hazafi, szép- lélek, egyforma minőség, legfeljebb árnya­lati különbségek vannak köztük, egyébként Drámai fordulat a francia frankért vivőit küzdelemben Flandin megbukott, Bouisson kormányt alakit A bizalmi kérdés felvetésénél 353-an a kormány ellen, 202-en mellette sza­vaztak - A beteg miniszterelnök beszéde elmondása után elájult - Lebrun még az éjjel a kamara elnökét bizta meg a koncentrációs kormány megalakításával A frank helyzete egyelőre változatlan Páris, május 31. Flandin miniszterelnök el­vesztette a csatát, amit a frank megmentése ér­dekében vívott. A csütörtökről péntekre virradó éjjel hajnali két órakor beteljesedett a kormány sorsa és a kamara drámai vita után 353 szava­zattal 202-vel szemben bizalmatlanságot szava­zott a kormánynak. Flandin a végkifejlődést nem várta meg. Amikor elmondotta nagy beszédét, amelyet csupán erejének utolsó összpontosításá­val tudott befejezni, elájult és az orvosoknak kellett elszállítani az ülésteremből. Mint ismere­tes, az elmúlt hetek autószerencsétlensége óta Flandin eltört felsőkarral feküdt a kórházban s csupán a veszedelmes helyzetre való tekintet­tel hagyta el betegszobáját, hogy szembeszáll­hasson politikai ellenfeleivel. A drámai lefolyású parlamenti küzdelem egyes fázisai ismeretesek. A francia frank ellen az utóbbi napokban a spekuláció heves rohamot in­tézett és a miniszterelnök politikai ellenfelei fel­használták az alkalmat, hogy a kritikus helyzet­be került kormányt eltávolítsák. Flandin pénz­semmi. Szívesen folytatják elődjük munká­ját az egyformán rátermett Herriot-k, Tar- dieu-k, Doumergue-ek, Daladier-k, Chau- temps-ek, Flandin-ek, Bouisson-ok. Musso­lini látta be az élgarnitura kifejlesztésének nagy szükségességét és igyekszik lehetőleg gyorsan cserélni felelős munkatársait. Fran­ciaországban a parlamentarizmus automati­kusan elvégzi a váltogatás munkáját. A mai francia kormányválságot sem kell tulkomolyan venni. Beletartozik a francia parlament technikájába és a francia lélek hazárd-mentalitásába. A veszedelem ez al­kalommal nagy, a franciák egyetlen stabil elképzelése, a pénz forog kockán, ami egyébként öt-tiz éves intervallumokban örökké esedékes a szívesen holtpontra futó francia fináncpolitikában. A veszedelem nagy, annál izgatóbb játszani vele. Annál jobb stimuláns pont most megbuktatni a kormányt, s másra bízni a vezetést. Hiszen a macska tudja, nem marad hoppon, ha ki-kiengedi az egeret, — bárki ugrik a fran­cia kormány élére, ugyanúgy elintézi az ügyeket, mint az előd. Se jobban, se rosz- szabbul. A krízis, amibe a francia pénz­ügyek kerültek, nem mély és elvetemült természetű. Ezerféleképpen lehet segíteni rajta, s a vita, ami a frank körül megindult, tulajdonképpen nem a frank megmentésére, hanem a frank megmentésének módjaira ügyi teljhatalmat kért december 31-ig a parlamenttől, hogy a spekulációt letörhesse. A képviselők nem adták meg a kivételes hatalmat, amely szerintük alkotmányellenes, A pénzügyi bizottság szerdai ülésén már látszott, hogy a kormány aligha kerekedik felül, mert a pénz­ügyi bizottság 25 szavazattal 15-tel szemben le­szavazta. Flandin tört karja ellenére megjelent a csütörtökön este kezdődő döntő Ülésen, ame­lyen a különböző pártok szónokai már hevesen támadták a kormányt. A pénzügyminiszter lemond A kamara este hat órakor lázas érdeklődés mellett kezdte meg tárgyalásait. A miniszterel­nök sápadtan és szemmelláthatóan szenvedve je­lent meg a szónoki emelvényen. Állandóan két orvos állt mellette készen az azonnali beavatko­zásra. Az ülés elején nyomban drámai helyzet keletkezett, amikor Germain Martin pénzügyminiszter hirtelen el­hagyta a tanácstermet és Flandin bejelentette, hogy a pénzügyminiszter lemondott. A lemondást a miniszterelnök kezdetben nem vonatkozik, mert a franciák, akik szeretik a drámai és a patétikus pózokat, lelkűk mé­lyén meg vannak győződve, hogy a deko- rativan kihangsúlyozott „a haza veszélyben van" szólamok, s a véres kard körülhordo- zása ellenére a frank megmentése játszi könnyű, s a nagy szinészkedés csak azért van, mert szép, lélekemelő s a franciák sze­retnek játszani. A világ leggazdagabb országát nem kell fél­teni. A pillanatnyi megtorpadás a szó szoros ér­telmében „embarras de richesse", a gazdagság tanácstalansága, ami sohasem mély és sohasem oly végzetes, mint — tegyük fel — a szegény­ségé. A képviselők azon vitatkoznak, hogy mi­lyen téttel szálljanak a játszmába. Devalválják a frankot? Kitartsanak az aranyalapnál? Adják meg a teljhatalmat a kormánynak? Takarékos­kodjanak? Vannak esetek, amikor a kínálkozó lehetőségek egyike sem jó. Franciaországban most valamennyi kínálkozó lehetőség jó és meg­valósítható. Csak választani kell közöttük, s ezt halogatják az utolsó drámai pillanat izgal­mait élvezni szerető franciák. A nemzetközi spekuláció legfeljebb annyit ér­het el, hogy a francia kormány pénzügyi elha­tározásait abba az irányba tereli, amely a leg­megfelelőbb a külföldnek, de a frank szuverén erejét nem áshatja alá. Legfeljebb arról lesz szó, hogy az olcsón eladni akaró francia ipar győz devalvációs elméletével s nem e meddő akarta elfogadni, de mivel úgy vélte, hogy a közkedveltségnek egyáltalán nem örvendő pénz­ügyminiszter távozása meg enyhítheti a helyzetet, beleegyezett a lemondásba és átmenetileg maga vette át a pénzügyi tárca vezetését. Flandin ereje utolsó feliobbanásávai beszél Flandin nagy beszédében hanlsulyozta, hogy a frank helyzete nem ad okot a nyugtalanságra. A nemzetközi spekuláció támadásai erősek, de a kormány véget vethet a pánikhangulatnak, ha megfelelő kivételes hatalmat kap a kamará­tól. Ha a parlament megbuktatja a kormányt, könnyen végzetes helyzet keletkezhetne és a devalváció katasztrófához vezetne. Flandin a frank verduni ütközetének nevezte a csatát. Beszédének második részében a minisz­terelnök szemmelláthatóan kifáradt, kétségbe­esetten küzdött az elgyöngülés ellen, csak orvo­sainak támogatásával tudta magát egyenesen tar­tani, Hangsúlyozta, hogy nem százmilliókról, hanem mii kardokról van szó. A nép nem értené, ha a kormány megbukna és a parlament tagjai francia kistőkés, aki unalmas életében egyetlen szórakozást ismer, csendes nyári estéken, öt ap- peritiv felhörpintése után az aranyat csörgetni az óvatosan lekötözött harisnyában. De a kor­mánybukás nem jelent „krízist" abban az érte­lemben, ahogy a szó jelentőségét mi ismerjük. A felszín vihara a francia parlamentarizmus örök körforgásának jellegzetes tünete. Lehet, hogy átmenetileg bajokat okoz, s megnehezíti Franciaország nemzetközi helyzetét, ami fran­cia szempontból az európai problémák mostani döntő vajúdása közben veszélyessé válhatna, — de ez sem valószínű. 1934 februárjából, Fran­ciaország legnagyobb háboruutáni válságából, a Barthou-éra nőtt ki, a francia presztízs legma­gasabb háború utáni ragyogása. Laval most sem hajlandó feláldozni a kontinuitást a Quai d' Orsay-n, inkább visszautasítja a miniszterel­nöki pozíciót. A legnagyobb fájdalom, ami a francia kistőkést érheti, a frank devalválása, az aranyalap leépítése. S ez a katasztrófa is relatív volna, mert amit a nép vesztene a vámon, meg­nyerné a réven: az olcsóbbá lett frank uj ipari és idegenforgalmi prosperitást varázsolna a drá­gaság miatt zsákuccába futott francia közéletbe, — Nem tehetünk mást, mint a párisi helyzettel kapcsolatban most is idézzük a német és nem­zeti szocialista Sieburg hires mondását, amit a változatlan francia jólétre célozva mondott: „Az Úristen még ma is a legszívesebben Francia- országban él".

Next

/
Oldalképek
Tartalom