Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-10 / 108. (3660.) szám

"IRjZintAO) fw tJ S %9XS9 p IJOSoi jsom UOddg •jfizsfípBA arqaÁ3a| s eq?q íjuiazsjpai -jnp ‘njyqeqpioz 3ajo X3a lg »o ISI -aj 9) b [cp b qizsjcipq qBA3f-qBAM •pfaa afj^urazssQ laAiqB ‘saja^j jaiajnai -fa « ny uusBpjeq uaXijiu bfaj^zz^N vuoja pjBUi *BjjBq ioq ‘wiqqof joq j^faj IPA uBSBiajBq s [yjtfn lairaa ‘^qsoaqqiíq ouo3jja « a-qo*fun •B9*rasj»A tp9(BA b uyjZB zsai zg qspuBqoj^uas-J3A lsnja3q zb 3fBS3 rq qnfjyqpJ^ •jBqzoXupiq uras 91 B ipqpiaqjBn* zy TRIOIBJf-p S9 qiJ3npi fzsnAu b ajjg *PA?J-pXjnq zsouo3 zsypBA b nof ‘mofszjoq íinn ‘qng 'iuin ajBqyi 9sjyq Moqoz* rzsnAu b juiui ‘aj qun[io33n3 8 jjbu -izsnXu siq X'3a pqunSBra qqfpzd9X :jynjof B qgfjaqpzaq ‘{q;aq-A3a ‘qaqauuaXS ‘som *p UazaAau „qo* -rpwpaíii.Bny44 tiuiB ‘íop9inBnjo; fn d?zs A3a M?lBjjq ‘joüiop b qylim an qaqauuaÁX a Á3oh *b!3oj injBppnjoi III®d s9 WB5I Búréin y 'UBqyqozsqnui.iaAS b nrojo zb l!pse^J0>ftB||9 >junzssi0p rtinrT><iiiTTn.innni(iinn.iinii..if»iii.itnrn.ntii>mini^firinii.tiimi.iniiiMinin.rtiniii.nmi,,iinii..iiiiii.ninii>ii?iiii..miiiitiinii..iimi..iniii.iiiiHn.«<iBtnTiiWmfimnH»mi»miifc 88888888888 = 3 + 6X0138^59186 8888088888 = 1 + 6X138*59186 888888888 = 0 + 6X38*59186 88888888 = 1 + 6X8*59186 8888888 = 3 + 6X*59Zi86 888888 = 8 + 6X59186 88888 = * + 6X9Z86 8888 = 5 + 6X186 888 = 9 + 6X86 88=1+6X6 :J5ItiSI®bts njpÁuoXJf b jza 3ani qsj^zz^jsj udjujdzs soXuo>jjozsog TptpA Jindajp s aqfda3 jaqo a))a)[naq ‘lojjzsa.iaq b jou jjozb3isouo£3b pq b ajpazsaj B»9i!d y 'qaqnqauauJia uai qnm^j s JBqouyipnj zb la aigqo; pniuiajai -?i SBtniBZjoq asfirapraaui „J9pemsy;J9a zy •yzoq qouyipuj zb íjonyzsaj pA?d?X mauBq ‘Wopoq[opuo3 jBqos uiaM *J9u pq o33qj uaj -zsajaq e ajpAaazsa s iaA$d?3 p myzs bxib uaddg B)9|id Ó3g luapoi Bposa uBquozv joqqg ’BJiypq qqBSBuqEz.ioq33i B 3A|qx* pq qBjiOA ja s ipjpp zb qE)puouiö| jyu qou uaijasauajazs "y *q9uaipsajiaj bjjs po pq b s qajpjízsyq jA'uBuqoqiB 9juo«Bq zoq -yjjzsajaq pg’ ‘qBzzoqo pqijízsaA „qou sjí -uopJo“ zb Á3oq ‘qa;p| pain ‘pp qyj pq? qjzsaqa A3oq ‘qBjzojyiBqp P?zg ’AuyqJozs -oq — on noJBjyqaj pq b A3oq ‘jq q?»0| -ns ;zb uyiii pjoifaj qo§ ipzaqp aqqnjoq ou9pjnq pq b pÁijauiB ‘s^iajazspi soAnym -opnj qos b bjjbabzSsui aasarpj iBqouBfp -ui UBilBpnj p syuoqBq y *[Qizsajaq juátn uopuBpq nAujozs ‘BjzoAuBminuEl ppp qoa-Bipni 9qef u^qypiA ssBig ob§ f ayqyAupq biobubj B iqB ‘A3joq ppn; {Bdpjna pjj }}OZOV| ^jOUpipUI ZD pUD|D){; •popiia^A'aiy^K) b JSíqaq aioayq b qsqíjpjiQ ‘BOioqausaz A^éa ^eq "jBiíiTOtpo syqsjBq acxoWBffBg £3o ‘veggp* «1W9Í®S ®S * »W-uyCB ptpu wapre lOD'HfBün TupzaAtrauB Batpi zp3a iiauj ‘BqdiBiq ss 3etai ‘BQjiyA oq ‘-j/ra "TnoayAp Aaiyziiq u© aqu? a — ‘HEOiAraa® saöasjia* ‘Jjjpí* e ,a-{0(g <a »y x> qn ^aq Azyqzaia Bezárták! A várőnnek nem ewajbad elaltiidBm. ^nuí^e;nf t? ?paa ^OA. tűi •jjoqqiopaoS iqí •pjryuqy zb íi&i s íoqiqmpaonBjódiiyA « 'puBqpj loauozy •q.ptí-aaf -ppq BODfy AJ^ofj ‘ofqf![ ueqiDupj; 6 iipeaqpip} uaqpqipoCi iBuryiA v oiprerayií^eai TrBsoqBAo A^bíi 19[aj ppua ypazoq: v zb A3oq ‘Bipoonipy jbsb uaqizoq iBijy^irozis jaiy-A A3q t Baqy joj^a y * t d U1 s 9 | p | d x r .. ^ ‘O TI *®M?W zsnqBg ■qyjzpaSaTn joiXani dBusym •qaipzspjiíaui j;apip9in qan -qgfpjp’TPnun qaApm ‘u;yq9in sna^ Aaqoij\[ qBUBinui oasasajv *qajuain Bqizooi iBAFqsu *®W *í?f?niBni 3am jyqsiiBW qBjjB3op[3aj^ qnaoi axApqjysyASOJBj^ pAyfyaxBm lóim KV8IZ0W IDIW •nrwfns^i^-o'AI uuBnuapapg •jpaipzs pUaq afyoqaq naqzoq ‘ajpzaq pija3Jaq jpp •ndBq saqaaa^ ‘BjpeSBJiq pqpzaq pfpaqaq qfq yasajaq uamap-g saqaaag qqospq ‘ej -joqAniq ajondcq iszdnq siq pfndBq afjjag •Uozyqisooq aqpfjjaq uaqyppsjq Bsisaoq namap'g saqaiag *aípzijiq saqajag ppmpq WOjzsBiBAig 'qauAupjoq pyq pqqasaSas -ipzgq sajjaja-Nj -ppiniaq pq Bjzoqiq oyui *l?M ssi^ »,*qasajaq jptniaq qgq ‘uiajyq pp -aqsajaq uynqyg saApajj4 :pmpq pyq nad -dpqozaqpAoq uaqpppaqsajaq uynqBg ssjg UouBzsjq pqyrpsaoq puyfndBq gpaqsajaq -auqaq uyuqyg ssjg ‘íjozBqjsooq aq3as ►zgq qazoq iBABsjsaoq uamajag saqaaa^ S3H3M 13W33M WH N3W333M S3M3ÍÍ3M e s a ui 9 6 o p d q rtm»r..iiirn..)mn..niin..iuii^.nmi..nnn..iiiniMimn.nnn..iimi»nnn..nniniimii« niuqiB^oíizsoj pq^apj eiAipeq ix°a Tne'u Bqos A3oq ’uroipfnq A3>f[ -qiupjjroq, uraa qaAJáa [nAiiq n^^s^peíp zb Ágii 9 [OJBfjBq q|8[ qöqTojia[ TBsay^ rqqoq v joAg'iíq y -}a*oz9-giiaq -aj BuBfoiBq qjBg+j'Z.’íJOjqjaza^j b za 3 +ozbAu •bj 9iqi«irziiA Aga nBqyA.po bj b amuiBAgq i9Agfq ‘pAgitq ‘gaxn qiapajniapi; — •jj^tg^igas Jqoq.fyiq ’iwkSüBq gBUiipBizjioq pfoj^ ■pasa oiiaa a[ A^áq +iffpq' ercq 9 jfjO'pioaojiirpq -gépi 'pgom Bjjicqi;oqj:S[a’uejqaaaaqigosipq ttBqqiBIránról pzaqpAQq y •pejlas jBirópBui TjaqAjam ‘Bqrupo zb jqnuíuaq 9 pfjBq BjjiO; -CntAnix "próamaj ubj b oqoq-Ago s uBqBA * jx) Bjzuj qpAga zb jaqr/o&j Aga pöAaiZiaa uoj -gqj. prajuiaz® pjpqjBZS niij gB^K>qtpioq nqyíj -aaeaoq Agq •uapirpui pjiOA Bqypq áq 'tuí[9Z,9 jBrapeaiyj nmnyqparföaui" 9 jBq^qu,y>p hmh « n»gflW(a®e oxxA^Bn q jiotqfqo jBpm nq ‘qjBjzoiqjBffoe ■q^?zTíI 9BtAJpto ‘SaoiQ ttypgwI qamApatn ‘eqaj qtsjBd tpzoq b jjpuptaii ürtüiu -yprA preq epq b 9 jopjo zb jpzspj qfadnfaqaj -öAű y Tirpazig jiayfoqufyipBini qianfaorai Ag'oq ‘ojtpo^uiyTB’ ym ‘jisfpzypqrói b BAarugani twgapq] Aga jazaAgq miBjíso(pBiz®pf nBq/pBqrBze B [bioi -uiinBíjyjrBd gippa [ojijaggag •jjoj.Bqqí'aATX jpera -qypp 9nq Aga rrpej b jtiuib ‘jzBp«nm pozaAita -tq 'möjzaqaAgp uyjn naogipzs íjaz^ap zy •úreqpqiaai WBqppDBiqBA qnaso ip pAoqiB ‘qB^ -qBi[ tttkjbj unapíjzs n,’©qiuio-JM>q qypp srj[ — •BU5»9{-nopo mpBaiyq apq ‘tnoainap Agoqj <TnBj0oa,yj>Bqja a ppapjuroj smq b jaa oiBrjrpo'rjBq [pjnnrpdy 1 'o Hí qoj qa ‘sofaq Azbt[ZD}Q :Bqu>[ p^zsppppDui d psjupq ajjs •pAmazoig ‘*obij qz«o -qj ‘saAp q ‘jajzsg qapajv qyrdaq qoJBA3BK si^j y qaqaJtaA3 pq qapssajazg ‘AapniSBAio df«s b jaij^ ‘uiojo qqoASBH uasaaiM •aAp; BldBi uapaiK jBZzfBJ s Bqpin ‘asrótyi ‘aunaq 3;pu;in qanaBA ‘qpqrsjaA srq saAjaq TDOinuBjgam jayrporjv ‘Anoztq jpsJaA qqój3aq "UIOSBAJO JZB JOqiW ‘uoA3eu tp qoinjQ *BrjBZ0q3aui Bipurjy jzb uiyqndB uy zy „BfdBq qoJBASejtf sig“ ‘niyqsoodBi siq ip zy iwynsDOdvi sím n? zv •BtpsoAgBM '~W3'l T®90 ‘AI ‘aqiAg 3inpiads •sojBqBj naAijW ■nryqsoyqBq sjq ip zb mpq •sorapi nasapnaa § ‘qBUBgEin pej ubjzsij juapntK •qtnoSjsnza d?zs y qos uoA3bq naApnry ‘pjoq jyqni jyqag zaqfqsaodp qyq y •BfBq b aqgzg ‘jbí oaqodp qgq dyzg •BqUBJy 3A3M ‘uiBqBq siq dazs A3a uba wyava n? zv jesej; >jOjeÁ6eui si^j — tói — '“®u« — !0® — A lyukas garas meg a sánta malac Irtás ÁKOSFYNÉ EÖTVÖS IRÉN *•■1X1.— Élt öyyg'zer a fain vé^'én, nem íé olyan nagyon ré^-eti, egy bozontos ii&tökü toknő- vájó, kanálfa-raoró cigány. NyüzÉgfött-moz- grott körülötte árnnyá füotöeiképü, peindieiyee pundé a vá]yogiputír;ibanK hogy ezámnikat eem tudta 8 a fremnij+evalók ezünös-szüreteleui azt ac&arkodták neki a fülébe, liogry vegyem nékik a vájárban egy kianikori-farku kis malacot. — Jól van no, — ígérte a mo.ro. — ba egy lyukas garaM feleik, pitjmra.Mat.kor utra- kelek. Bejáróin a piacot 8 veezeik rajta ma- Ifrcot — Azzal neikigyürkózött 8 addig tur­kált, kotorászott a rongyoo Iájbli ■ zsebé­ben, mig egyszercsak olriikkamtja, magát: — Nyiirfasoprü-fakanál, aki keres, az ta­nál... — s hát Istók úgyse, ott lapult ma- fczatoe markában egy lyikefi-lyufkae réz­garas. Hej, megörülték a rajkók. Valameny- nyi tótágast állt szilaj jókedvében. A dádé meg alig várta, hogy hajnalt knkoriteon a kakae s útnak ereszkedett. Félrevágta nagy büszkén a kíirámátlan kalapot s egy garas­sal a zsebében Piriipócsra kocogott.. Már javában állott a vásár, mire odaérke­zett. Azt sémi tudta, merre, hová nézzen, olyan tömérdek, szépséges portéka kellette magát a csíkos sátrak alatt. Kényesen jár­kált köztük, mintha legalábbis száz pemgő- i'orimt betvenkedett volna a zseibében, sür­gette forgatta a sok szemnrevaló holmit: — Mi az ára? Mennyit ér? Adják-e egy garasért;? — Elmenj innen, dehogy adjuk, inkább a hátadhoz csapjuk, —■ kiabáltak rá a mér­ges vásárosok s némelyik ugyancsak a ke- zeszárára koppintott a kiváncsi morénak. Már térdig lejárta a lábát, de nem kapott szegény semmit a lyukas garasért Lógatta szörnyem az o.rrát s ment, memdegék nagy busán hazafelé. Hát egyszercsak szemibejön véle az utón egy öregasszony. Zörgőé csőn tu hitvány kis malacot rángatott maga után egy kócmadzagon, még sánta is volt eze- g'ény pára, csak három lábon kocogott. No, kérdezi az asszonjd is a cigány: — Mi az ára? Mennyit ór? Adod-6 egy garasért? —• Adom én lelkem teremtette, hogyne adnám, — örvendezett az asszony, — ha párja volna, ingyen se sajnálnám, — azzal a ojgátíy kezébe nyomta a kócmadzag vé­gét. Sürü parola közt megkötötték a vásárt. Hej, büszkén lépdelt a sánta malae után a cigány,.— szinte várta, hogy megsiive- geljék. Amint nagy nyalkán ezaporázza a Lépést, visít egyet a malao, ^megrántja a kóc- inad,ragot s uisgyél — nékairamodiiik, mintha tómét vették volna — a széléé na«y vélAg­nak. A cigány sem volt ám rest: nyargal!, loholt utána, hogy csakúgy szuszogott belé. Bezzeg nem volt már sánta a malac. Oly gyionsan szedegette a négy pépaszárlábát, mint a parancsolat. Egyszer aztán egy ir­datlan nagy tölgyfaeirdőbe érték. — No, itt majdcsak fülönfogiak, te sem­mire való — kárpáit a cigány, d» bizony, miintha szárnya nőtt volna a malackának, egyik pillanatban még itt volt, a másik­ban már a hetedik fa alatt ropogtatta, az aranyszínű makkot. Egy szempillan­tás alatt kérész túlfutott az erdőn s egy- szercsak hopp! — útját állta egy behemót- nagy, gvémántkilineses tölgj^fakapu. Volt azon egy öklömojü kiB Mik. Hát nem bé- suttyant rajta a hnneut. No, a cigány ie iszonyú méregbe gurult s elkezdte döngetni, verni két akiével a kaput s úgy kiabálta bonfcaszak ad t ából: — Hallják, kemdtek!... nyftssálk Iká!.,. a malacom adják kii!... — Lassan kása, ne .pötyögj! — sánta bolha ne köhögj! — kiáltotta bérűiről egy mérges hang s úgy orron koppintottá a mo­rét a kapu kipattanó szárnya, hogy menten szikrát vetett tőle a szeme. A nyelvét meg majd kettéhanapta. ijedtében, mert maga. a gyémántkaronás felséges király nyitotta, ki néki az ajtók — HalLod-ó, te kótyomifity cigány, — iő, hogy bobotlottál. Elveszett az egyetlen lá­nyom eifiraküves sziinanany gyűrűje. Ha elő nem keresed, karón szárad a fejed! Hej, Uram, Teremtőm! — most ijedt csak meg igazán a dádé. — Jaj Istenem, jaj ne­kem! — odra a szép borzas fejeim! — jajga^ tett az árva. Leült az udvar végibe, egy lombos eperfa alá s ott sárt, ott zokogott keservesen: — Se garasom, se malacom s élebem is sirathatom, — sóhajtozott e hul­lott a könnye, mtofc a nyári zápor. Oldalba löki ám egyszer valaki. Odaméz, — hát a kis malac döfiködi ugyancsak az orrával s rákezdi: — Rög-röf, édes gazdám! Ne lógasd úgy a fejed, maijd segítek én ne­ked. — Lelvidailt erre a szegény cigány 8 majd a nyakába borult a malackának. Az meg nekiveselkedett e ahogy aprányá ere­jétől tellett, úgy turta-furta orrocskájával a kerék udvar porhanyó földjét. Hét nap, hét éjjel szakadatlan tinta. Nyel. oadik nap virradóra aztán, egy haragoszöld lapuiéiról alatt ráakadt a cifrákövee, rubin- toe gyűrűre. Szájába vette s szaladt vele szaporán a gazdájához. Az meg a béna. aki kapta mind a kettőt, úgy loholt véjfftk a ki­rály elé; Móka Ravasz számvetés Huncut Laci bemegy a boltba: — Kérem, kint a kirakatban szép nagy savanyucukrot láttam, abból szeretnék ven­ni Mibe, kerül? — Hat darab öt fiSlér. — Igen? — tűnődik el magában Laci. — Akkor öt darab négy fiLlér, négy három fil­lér, három két fillér, kettő egy fillér... — No, mennyit adijak? — kérdi a boltos. — Egyet! Mert az ingyen van... KEDVEZMÉNYES UTAZÁS Biedermann István (Tőikésujfialu) küldá ezt a mókát: Marci: Te Feni. én elbatároztani, hogy7 el­megyek Budapestre. Ugyanis a nemzetközi vásár alkalmából a. ceelisalovák vasutakon 30 százalékos, a magyar vasutakon pedig 50 százalék, összesen tehát 80 százalék ked­vezményt adnak. A menetdáj rendesen 160 koronába kerül, most pedig 32 koronáért mehetek! (Vizsgáljátok meg, jól számolt-e?) Sanyi elkésett Sanyi későn jön a® iskoláiba. A tanár usr rákiált: — Már félkiilemc van.. Miért késtél el? — Elaludtam, tanár ur kérem — feleli Sanyi. — Hát ha olyan álomszuszék vagy, miiért nem kelteted fel magod valakivel? — Ez nem szükséges, tanár ur kénem, ment, nekünk van otthon ébresztőóránk. — Hát ha van ébresztőórád, akkor miért nem húztad fel? — Felhúztam, tanár ur kérem és beálli- tofcfcam hét órára — AM, biztosan elmondott az óira. — Néha romlott el, tanár ur kérem. Az egy kitűnő óio, remekül jár. — Akkor falán nem szólt a csengője? — Dehogyis nem. Úgy szól az, mint egy ágyú. ' , , A tanár ur most már elveszti a türelmét: — Ejnye, te haszontalan kölyök, akikor hát hogy lehet aiz. hogy mégsem hallottad? — Azért, tanár ur kénem, ment a,zt ál­modtam, hogy megeüketülterau A lusta Banditól, aki nagyon lusta gyerek, meg­kérdezi arz édesanyja: — Mondd, Bandi, nem támaszt téged ez a sok semmittevés? — Dehogynem, anyukám — panaszkodik Bandi, — annyim támaszt, hogy ezenikivfil mást mér mm is tadok awnáing', Meghalt az amerikai Mikulás Hatvanéves korában meghalt Martin Ja­mes, az Egyesült Államokban a gyermekek jótevő Mikulása. Dél-Indianában, Santa Claus- bán lakott ez a jószivü postaigazgató, aki­nek a helység neve adott arra ötletet, hogy felcsapjon Mikulásnak. Az amerikai gyer­mekek ugyanis a spanyol elnevezés szerint Santa Clausnak hívják Mikulást. Martin bácsi harminc éven keresztül volt az egész ország Mikulása, amennyiben minden leve­let, amelyet a gyermekek Mikuláshoz intéz­tek, az amerikai posta egyenesen neki kéz­besített Mikulás városába. Martin bácsi minden esetben válaszolt a gyermekek leve­lére — Mikulás helyett, egyben értesítette a szülőket a gyermekek IdvánságáróL így könnyen ment, hogy a gyermekek pontosan azt kapták, amire vágytak. Olyan esetek­ben, amikor a szülők szegénysége miatt a gyermekek kívánságait teljesíteni nem le­hetett, Martin bácsi összeköttetésbe lépett a különféle áruházakkal és kieszközölte, hogy ingyen ajándékozzák meg a gyermekeket a kért tárgyakkal. KIS LEVELEK Biedermann István. Te már rég beletarto­zol a.Iviej Magyarok Lapja mfunfl£atánsaa so­rába. Dolgozz ezután is szorgalmasan s sze­rezz barátokat kis lapunknak. — Szkaliczky Lenke. Rejtvényed jó, a közlendők közé tettem. — Kaszó Kálmán. Szép dolog, ha valaki jól tanul, hogy ezáltal szüleinek örö­met szerezzen. Légy továbbra is szorgal­mas. Beküldött dadogó meséd jó, nemsoká^ ra sor kerül rá. — Jankovich Médi, Elfelej­tetted beküldeni a 14. számig rejtvényezei- vényt. Keddig még nem késő, ha megvan, küldd be, mért máskülönben nem vehetsz részt a sorsolásban. — Baranyay Edit. Több rejtvényed sikerült, legközelebb viszontlá­tod őket lapunkban. Csak küldd tovább is szorgalmasan Írásaidat. — Gönczy Évike, Legeza Tivadar, Diczházy Lajos, Deák Irén- ke, Ruzsiczky Sándor, Pali és Évike. Fekete Jolánka, Ványay Pisti, Hucskó Aranka és Gyuszi, Dobos Jucika, Lazarek Mária, Ma- rencsik Irén, Goldfusz Márta. Sajnos, leve­lezőlapotok későn érkezett s a maiit héten ezért, nem szerepeit nevetek a megfejtők között. Máskor igyekezzetek pontosabban beküldeni a megfejtéseket, nehogy lema­radjatok. A ^3. számban közölt rejtvények helyes megfejtései Szeresd a Kis Magyarok Lapját. — Pacsirta, — Petőfi Sándor. — Becsüld szüléidét. 4- Duna, ugar, naiv, árva. — Sok eső. Prága, ti, fe, miimitny, Péter, ás, %

Next

/
Oldalképek
Tartalom