Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-10 / 108. (3660.) szám

1935 május 10, péntek*

Pöstyén:

Bheumás fájdalmakat, ideggyulladást és köszvényes lerakodásokat sikeresen gyógyít a források felszívó ereje. Felvilágosítások: Fürdőigazgatóság

cseh munkástömegeket érdeklő legnagyobb jelszavát: a bányák nacionalizálásának programját. De mindezzel még csak egy vonalba jutott volna a versenytársakká, igazi lepipálásukat mással érte d: uj hranicsárpolitikájávaL *

A cseh politikai életnek még a háború előtti időből gyökerező különlegessége a hranicsár- politika és a hranicsárságnak a nemzeti politikában való fontos szerepe. A hranicsárok a határmenti német vidéken élő csehek, akik ugyanazt a nemzeti missziót teljesitik, mint a szloven- szkói magyarlakta határvidéken levő csehszlovák ' telepesek. A különbség a két csoport között mindössze az, hogy mig a szlovenszkói hranicsárok száma csak néhány tizezert tesz ki, addig a csehországiak száma százezrekre mg. A hranicsárok a legszívósabb, legjobb hazafiak, ők a nemzeti expanzió leghübb harcosai. A cseh fogalmak szerint az a párt a leghazafiasabb párt, amely a hranicsárok politikáját űzi, mert a haza fiság legmagasabb fokmérője a hranicsárpolitika igenlése. Az agrárpárt éppen ebben a tekintetben konkurrálta le összes cseh versenytársait. A nemzetgyűlés föloszlatása pillanatában az agrárpárt „Stráz Národa" címen Vrany szenátor szerkesztésében hetilapot indított, amelynek munkatársai az agrárpárt neves vezérei, s amelynek egyedüli föladata az, hogy a hranicsárok érdekeivel foglalkozzék és bebizonyítsa előttük azt, hogy az agrárpárt politikája százszázalékosan azonos a hranicsárpolitikával. E lap közleményeit az agrárpárt valamennyi lapja átveszi, úgyhogy ma az agrárpárt politikája teljesen a hranicsarizmus jegyében áll. A hranicsárlap első számában Vrany szenátor ,,uj nacionalizmust" hirdetett meg s ..Erősítsük meg határainkat" cimü bevezető cikkében — egyebek közt — a következőket irta:

„Hogyan kell megerősítenünk határainkat? Először a szó legszorosabban vett értelmében! Ahogyan Franciaország erősítette meg határait. Ötéves tervet a határok megerősítésére! A megerősítés második, de végtelenül fontos vágánya:

a bányák államosítása. Égertől Bodenbachig a

szénbányák láncolata ellenségeink kezében van! Végre fogjuk hajtani, mert végre kell hajtani. Az ötéves terv harmadik pontja: Ezer uj cseh iskolát áliitunk föl a határ mentén. Ennek szükségéről ma már nincs vita. Régebben tiltakozni merészkedtek az ellen, hogy tiz cseh gyermek részére is állítunk iskolát! Tiz gyermek a határvidéken rendkívül jelentőséggel bir nemzetünk számára. Tiiz, sőt tíznél kevesebb gyermek részére is fogunk iskolákat építeni."

A lap más helyén ott olvashatjuk az elvi bejelentést: „A szóbeli, szavaló jelszónacionalizmus helyett az élet gazdasági nacionalizmusára fektetjük a súlyt", és a gazdasági nadonalizmus jó példájaképpen hozza fői: „A nemzetvédelmi miniszter jó munkát végzett. Uj rendeléseket csak annak ad, aki betartja a nemzetiségi klauzulák rendjét és aki mindenekelőtt annyi számú cseh hivatalnokot és alkalmazottat fog alkalmazni, amely szám megfelel a nemzetiségi kulcsnak. A gyárak igazgatóságai minden hat hónapban kötelesek lesznek bemutatni a nemzetvédelmi minisztériumnak a cseh és német hivatalnokok névjegyzékét."

Szóval hranicsárpolitika, ezer határmenti cseh iskolával, gazdasági nacionalizmus, bányakisa- játitással s munkásokra alkalmazott nemzetiségi numerus clausussal! Hranicsárpolitika: ez az agrárpárt uj nacionalista politikája.

E politika jellemzésére csupán egyetlenegy dolgot hozunk föl. A Kapras szenátor adatát. Mialatt Vrany szenátor az első oldalon 1000 uj cseh iskolát jelent be, addig Kapras szenátor, a hranicsárok iskolapolitikájának legfőbb irányítója két lappal odább megállapítja, hogy j „még több mint 2000 cseh gyermek van, aki német iskolába jár és 2000-nél több gyermek látogat német polgárit". Kapras szenátor mindenkinél jobban ismeri a hranicsár iskolaszükségletet, ha ő mondja, mérget vehetünk rá, hogy négyezernél több beiskolázásán cseh gyermek nincs. Nos, ennek a négyezer gyermeknek az agrárpárt kerek ezer iskolát akar emelni. Négy gyermeknek egy-egy iskolát! Ilyen az agrárpárt h ranicsárpolitikája.

*

Mit jelent ez a hranicsárpolitika Szlovén- szkon? Szlovenszkón a hranicsármozgalmat a

Sloveniská Liga képviseli. Tehát az agrárpárt szlovenszkói politikája azonos a Slovenská Liga hranicsárizmusával. Hogy ez mennyire igy van, bizonyítja az, hogy ezt az agrárpárt még a legmagyarabb választókerületben, az érsekuj- Váriban sem leplezi. Az érsekujvári listáján ugyan egy magyar maradékbirtokos az éljelölt, de bizonyos, hogy Csömör az első skrutinium- ban nem kaphatja meg azt a szavazatszámot, amennyi egy mandátumhoz kell. Az agrárpárt eredménye ugyan 1929-ben 4705 szavazattal múlta fölül a mandátumhoz szükséges választási számot, de az idén a választási szám a népszaporodás miatt emelkedni fog egy-két ezerrel, amellett a magyarság körében nem egy-két, hanem sok-sokezer szavazattal kevesebbet fog kapni a párt, úgyhogy az első skrutiniumból Csömör kimarad. Hogy mi lesz a másodikban, azt már tudjuk. Ugyanaz, ami 1929-ben volt. Akkor Csömör következett volna a második skrutiniumban mandátumra, de Csömör táviratban „önként" lemondott az utána következő Stefan Stunda javára. Stunda most Kassán van jelölve. Ott az agrárpárt 1929-ben annyi szavazatot kapirgált össze, hogy szavazatainak száma 2625-tel múlta fölül az egy mandátumhoz szükséges küszöbszámot. Most a választási szám természetes növekedése magában elegendő lesz ahhoz, hogy Stunda az első skrutiniumban ne kapjon mandátumot. így hát most Stunda is, Csömör is a második skrutinium jelöltjei közé fog kerülni, összeteszik szavazataikat, s meg

fog ismétlődni az 1929-es komédia, Csomot „önként", táviratilag fog lemondani Stunda, helyesebben az érsekujvári listán utána következő Lichner Ján javára. Mert ki ez a Lichner? Szenei jegyző és a jegyzők szövetségének jelöltje — mondja szerényen az agrórsajtó. Ám valójában nem ezért van jelölve Lichner, neki a jegyzői mivoltánál sokkal nagyobb érdemei vannak. Az ő legfőbb érdeme az, hogy ő a Slovenská Liga szenei szervezetének vezetője. Az érsekujvári listán ő az igazi jelölt, nem Csömör, mert ő a Slovenská Liga hranicsárpolitíkájának letéteményese. Csömör csak staffázs, potemkin-figura és csalogató a magyarok felé, a cél és a lényeg az agrárpárt hranicsárpcditikája. Az agrárpárt nyers hranicsarizmusára jellemző, hogy éppen a Slovenská Liga egyik legismertebb vezetőjét ajánlja az érsekujvári magyar választóknak képviselőjelöltül, sőt még a tőnyepusztai Ambruz Márton telepesben is a Slovenská Liga egy másik helyi elnökét prezentálja a magyaroknak a „magyar" listán.

Azt hisszük, ennyi minden magyar embernek elég ahhoz, hogy tisztán lássa az agrárpárt uj arcát s tisztában legyen azzal, hogy aki az agrárpártra szavaz, az a Slovenská Liga hra- nicsárpolitikájára szavaz. Megdöbbentő és szinte hihetetlen, hogy találkoznak olyan magyarok, akik az agrárpárt ujarcu politikájának szolgai támogatásában látják a magyar kisebbségi politika netovábbját. Magyarok. Az ujarcu agrárpárt ujarcu magyarjai.

I aehmlmák külügyminisztérium erélyes Jegyzéket intézett Berlinhez az eisensteini emberrablás ügyében

sfny 1(8*81 tiSvsteH Lasnsersberser kiadásit

Prága, május 9. A csehszlovák külügyminisztérium ma instrukciókat küldött Mastny berlini csehszlovák követnek és közölte vele, hogy milyea diplomáciai lépéseket tegyen az április végén az eisensteini pályaudvarról elhurcoít Lampersberger német emigráns ügyében. Mint ismeretes, a csehszlovák vizsgálat megállapitotta, hogy Lampersbergert hivatalos német közegek csehszlovák területről hurcolták át erőszakos utón Németországba. A Berlinben átadott csehszlovák jegyzék követel! Lampersberger visszaszállítását a csehszlovák határra és azoknak a személyeknek megbüntetését, akik az eisensteini emberrablásban részt vettek.

H Regény f IRTA: KOMLÓS ALADÁR f| ®

l~flBS ANLJ

(5)

Csak most, az asszony megsemmisítése után Kezdett elszállni fejéből a dühroham. Mintha mámorból ocsúdott volna fel s a nagy győzelem után nem érzett mást, mint hirtelen kimerültséget és mélységes szégyent. . . Meiselné mintha nem is hallotta volna szavait, csak sirt tovább. Néha egész felsőtestét rázta a zokogás. Váltakozó hevességgel, de mindig megrendültén s egyszersmind valami belenyugvással sirt, mint akinek már nem maradt más megoldása és tennivalója. Vörös volt a szeme a sirástól, amikor végre felnézett a zsebkendője mögül:

— És V/altér... Öróla mit tud?

S miután Révész meglepetten és némán tekintett rá, vadul folytatta:

— Most már ne hallgasson, ha eddig beszélt.

Igen, ha már Langer is, akkor vesszen minden! .. . Mint aki a viszkető vart még vakarja is, hadd fájjon jobban ... A férfi zavartan felelt:

— Walterről semmit sem tudok, asszonyom. Nem, őróla igazán nem tudok semmit.

— Ó, én szamár, aki voltam, — folytatta az asszony. — Ó, én világ rászedettje . ..

— Ha tudtam volna, drága asszonyom! . ..

Szerencsére közel volt a zene s igy a szaggatott neki-nekilendülő sírást nem hallották meg a bálteremben.

•— Ah, Walter is biztosan csak olyan volt, mint a többi, — sirt tovább Meiselné. — Mind, mind gazember, ahányar. csak voltak. És ezekért, szent Isten, ezekért áldoztam fel a békés családi tűzhelyemet!

Csak most fedezte fel, hogy múlt élete milyen sötét pontokkal van tele. S különös, most kiderült az is, hogy mindig kitünően észrevette, sőt megjegyezte udvarlói komiszságait s ugyanakkor mégis meg tudta tenni, hogy nem vett tudomást róluk. Húsz évvel ezelőtt megfigyelt adatokat hűségesen őrzött magában s csak most tudta meg, hogy megfigyelte azokat. Nem volt szükség többé az ügyvéd leleplezéseire, most már az asszonyból ömölni kezdett, amit eddig visszafojtott.

— Laub hónapokon át nem fizette ki a számláját nálunk —- mondta. — Mennyit kellett veszekednem az urammal az ingyenélőkért. Jól

ismertem ezeket a kutyákat... És a Stiller, az mit mondott? Ja persze, azt maga nem ismerte, de biztosan az is . . . Soha rá nem nézek férfira többé. . . Soha, soha! Én már nem hiszek egyikben sem! Azt nem éri meg többé férfi... —; Révész kínosan feszengve állt mellette, most már szerette volna elhaügatíatni az asszonyt.

! Ezt újból rázta a zokogás. Ismét előkapta a zsebkendőjét és belefojtotta könnyeit.

— Mim maradt most a világon! Úgysem volt más egyebem, mint a múltam, maga azt is ösz- szetörte ... És ezekért a csirkefogókért vesztettem el a drága, jó férjemet, az úri életemet! A két szobalányt, a frizirnőt, aki naponta járt a házamba. Tudja, hogv a varrónő jóformán ki sem mozdult a házamból? Én édes Istenem, minek is él az ember a világon!

Valóban mintha most vette volna észre először, hogy tönkretette az életét. Olyan hirtelen eszmélt erre rá, hogy szinte ijedten nézett visz- sza elmúlt éveire. Csupa rom . . . Mintha összezúzott tagokkal, az utolsó vonaglások között látná magát az országúton . . . Mindennek vége ... Hát hazugság volt az egyetlen szépség is az életében! Azok az esztendők, mikor úgy látszott, hogy szeretik, rajongnak érte azok a csirkefogók. Mikor a legszebb tisztek a tenyerükön hordozták. Gyalázatosán kihasználták a hiszékenységét. . . Még most is ott élhetne Kassán a kisfiával, tekintélyes asszony volna, biztosan beválasztották volna a nőegylet választmányába . .. Milyen jó dolga van az utódjának is, a férje második feleségének... Most eszébe jutott Langer s egy éjszaka, mikor férje bevásárlásra utazott s ő először engedte magához a kapitányt. . . Nem, nem bírja tovább, meggyalázva, kífosztottan, nyomorúságban, árván, rideg nagynénik és távoli rokonok kenyerén, nem szeretve senkitől és nem szeretve senjk.it... Jövője már rég nincs, mostantól múltja sincs többé . .. Nem lehet igy élni. .. Meg kell halni.

Révésznek fájt a feje s azon töprengett, hogyan tehetné jóvá győzelmét.

7.

! A folyosónak ezen a részén, amely közvetlenül •! a bálterem ajtaja előtt volt, állandóan jöttek- ! í mentek a vendégek s némelyik kellemetlen kíváncsisággal állt meg a feltűnően viselkedő pár előtt, egy cigaretta elszívása ürügye alatt. Meie- sclné egyre kényelmetlenebbül fészkelődött a széken, majd igy szólt:

— Hozza a kabátom, hazamegyek!

— Ugyan, csak nem tesz olyat? — mondta a férfi — ilyen korán!

Megnézte az óráját:

— Még csak tizenegy. Mit szólnának a rokonai, akik biztosan itt vannak a bálon, ha ily

korán hazamenne?

Ez az érv hatott s az asszony nem mozdult

a székről.

— Mégsem maradhatok itt sírni, az emberek előtt — mondta.

A férfi gondolkozott:

—• Tudja mit, gyerünk le a földszintre a kávéházba, az most üres. Beülünk egy páholyba, ahol nem lát minket senki. Egy negyedóra múlva, meglátja, nyoma sem lesz az arcán ezeknek a könnyeknek!

Átvette Meiselné ruhatári számát, kivette mindkettőjük télikabátját — az asszonyé kopott ruhadarab volt — és miután Meiselné zsebkendőjével felszáritotta a könnyeit, majd bepu- derezte arcát, leballagtak a lépcsőkön. Révészt lelkifurdalás fogta el, amint a kisirtszemü s most igazán hervadt külsejű asszonyra nézett, aki rövidlátó lévén, félénken a korlátba kapaszkodva lépegetett lefelé.

Mégis csak disznóság volt igy megkinozni szegényt. S ha legalább diadal volna... De nem, nem ez az, amire vágyott... S megsejtette, hogy nővel szemben sosem diadal, ha fájdalmat okozunk, csak az, ha örömet adunk és kapunk. Érthetetlenül gondolt vissza a vad bosszúvágyra, amely az imént még minden pórusát eltöltötte. Ezt az asszonyt akarta ő eltaposni, aki kopott bundájában oly szánalmasan támolyogva botorkál itt mellette? Most, hogy dühe elpárolgott, ráeszmélt végre, milyen rutul és gonoszul viselkedett... A kávéház valóban üres volt, csak egy pincér udvarolt a kaszimő- nek, a pénztárnak támaszkodva. A bál miatt elhagyott helyiségben csak két lámpa égett: egyik a pénztár fölött, a másik, egy ivlámpa a kávéház közepén. A páholyok mind félhomályban álltak. Meiselné és az ügyvéd az utolsó páholyba ültek s két forró teát rendeltek. A pincér azonnal meggyujtott egy villanykörtét. Az asz- szony idegen tekintetektől védett helyen tudva magát, újból elővette zsebkendőjét és szipogni kezdett. Egyszerre egy kezeit érzett a karján.

— De drága asszonyom ...

Az ügyvéd volt, aki most már nem bánta volna, ha kitalál valamit, amivel megvigasztalhatja Meiselnét. Óvatosan érintette az asszony csupasz bőrét. Meiselné elhúzta karját s hidegen.

kérdőn nézett a férfira, mint aki már azt sem érti, mit akar mellette ez a gonosztevő.

— Ne sírjon, fiam — szólt csendesen Révész.

Nézze, ne vegye azt úgy, ahogy mondtam.

Az asszony a résztvevő szóra s látva, hogy most megértésre talál, még erősebben kezdett sírni.

— Mind komisz.... ■— emelkedtek ki egye* szavak a zokogásból, mint háztetők az árvízből — egyiknek sem hiszek többé...

— Bizony, azt tanulja meg, — folytatta Révész— nem szabad olyan könnyen hinnie mindenkinek. Magának az a baja, hogy túlságosan könnyen hisz az embereknek.

— Igaza van, igaza van magának — szipogta az asszony csaknem megbékélve, mintha meg- fejtették volna az élete rejtélyét. A pincér letette eléjük a teát s visszament a kasszához.

— Mert az emberek rosszak, •— folytatta Rér vész. — Maga nem is tudja, milyen rosszak.

Ebben Meiselné egyetértett vele.

— Soha, soha többé, — sóhajtotta el még egyszer, ezúttal már nem minden gépiesség nélkül.

Rumot öntöttek a teába, felkeverték a cukrot s aztán szürcsölni kezdték az illatos, forró italt.

—1 No ugye, jó ötlet volt idejönni? — mondta Révész.

— Jó, jó ... — sóhajtott újból az asszony. — De mondja, miért tette ezt velem?

Révész tűnődött, mivel mentse az eljárását: mondja egyszerűen azt, hogy nem tudta, ki van előtte, vagy hogy nem számított közléseinek ilyen lesújtó hatására, hiszen nem gondolhatta, hogy majdnem két évtized múltán ezek a dolgok még mindig oly fontosak lehetnek? Jobb ötlete támadt.

— Most megvallom magának őszintén, folytatta -— én szerelmes voltam magába Kassán s roppantul fájt nekem, hogy rólam hallani sem akart, hanem másokat tüntet ki szerelmével, akik nem érdemelték meg, mert nem szerették úgy magát, mint én.

— Soha, soha többé ... — szipogta makacsul Meiselné, majd hozzátette:

— És most ezért kellett bosszút állni rajtam?

— Ó. mit képzel?... — tiltakozott zavartan az ügyvéd. — Hiszen én elhittem, hogy maga nem azonos Meiselnével... Bár végre, ha bosz- szut akartam volna állni, azt is meg lehetne érteni. Hallottunk már olyat is, hogy megöltek egy asszonyt a szerelem visszautasítása miatt!..« De én nem bántani akartam Meiselnét, csak panaszkodni rá.

Az asszony letette kezéből a teáscsészét s érdeklődve figyelt. A férfi hevesen suttogott, csak attól félt, hogy a kasszában is meghallják szavait.

(Vége következik^

%

2