Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-09 / 107. (3659.) szám

( 1935 májas 9, csütörtök. 9£MG2aAfafi^AR.-HIHLSB ELVEK HARCA VAGY SZIDALMAZÁS? Prága, május 8. A választási harcok tüzében megszokott dolog, hogy elvek és eszmék keményen ösz- szeütköznek, de az a módszer, ahogy a po­zsonyi Magyar Újság harcbaszáll a szlo- venszkói magyarság egyetlen politikai ká­derét jelentő pártszövetség ellen, nem tar­tozik többé a politikai harc, sem a modor határait ismerő újságírás keretei közé. Őszintén bevallva, szégyeljük ezt a stílust. Nem miattunk szégyeljük, hanem a szlo- venszkói magyar újságírás miatt, ahol szem- melláthatóan elképzelhető a tónus, amit a Magyar Újság használ. Mi elveket sorakoz­tattunk föl cikkeinkben, igyekeztünk leszö­gezni, hogy miért tartjuk a magyar nemzeti és ellenzéki politikát helyesnek és miért ká­rosan voksfogó politika a csehszlovák kor­mánypártok melletti agitáció, amelyre hosz- szas kassai ,,dilemma“ után a Magyar Új­ság is rászánta magát — s mi a felelet? Nem érv, hanem szidalmazás, becsmérlés, gyanusitgatás, káromkodás. Az első támadó cikkeket a magyarság pártjai ellen (szintén „erős" tónusban) a Magyar Újság irta, mi tételeink felsorakoztatásával feleltünk, de viszonválaszként nem kapunk többé érve­ket. Utszéli hangú személyeskedés a vá­lasz. A cikkben hemzsegnek az ilyesféle ki­tételek, \ mint „szószátyár pimaszkodás", „kezdenek elszemtelenkedni", „odafricská- zunk", — ugyanúgy, mint a Magyar Újság régebbi vezércikkeiben, ahol az ilyesféle kedves és „nívós" kifejezéseket találjuk, mint „perfid", „gonosz", „rosszhiszemű", „károgás", „selmák", „önfertőzők", „vízfe­jűek", „dedo" — s a többi. A Magyar Újság a magyarság pártjai el­leni támadásban átvette a régi Reggel sze­repét. Ha az 1929-es választási harcból el­tett Reggel-cikkeket olvassuk, ugyanazokat az érveket találjuk, sőt ugyanazt a kor­mánypárti agitácipt is, amit ma a Magyar Újság kifejt. Ugyanúgy elnevezte a Reggel a P. M. H.-t „haldokló prágai kormánylap­nak", reakciósnak", a pártokat „bomlado- zó", „korrupt" negativistáknak, ugyanúgy személyeket igyekezett megfúrni, mint ma a Magyar Újság, jóformán szóról-szóra azok­kal a „smichovi" gyanusitgatásokkal, ugyanúgy az egyedül üdvözitő aktivizmust ajánlotta, s „átmenetileg" Hodzsa apánkat vagy Dérer elvtársat, ugyanúgy a „feltö­rekvő, megváltozott magyar mentalitásról" beszélt, amely diadalmaskodni fog, s még fiataljai is ugyanazok a nevek voltak, akik ma a Magyar Újságéi (szegény fiatalok, közben hat évvel megöregedtek) —■ de hol van ma a Reggel ? (Akik ma a Magyar Új­ságban írják a Reggel-szerű cikkeket, akko­riban a P. M. H.-nál működtek, s az ő fe­jükre zúgott a sok „reakciós", „szolgalélek" jelszó, amit ma mi kapunk.) Csak egyben volt finomabb a Reggel: a tónusban. Ha át is kalandozott a szemé­lyeskedésbe, ez a „felfricskázzuk" hang sohasem hatalmasodott el benne. A Magyar Újság mentalitása ugyanaz maradt, ami a Reggelé, de tónusa leszállt a Szlovenszkón jólismert revolver-riportlapok tónusához. Kimutathatóan e sötét ujságpalánták kifeje­zéseinek és támadási módszereinek arzenál­jaiból meríti mondanivalóit — fogadja sze- rencsekivánatainkat e „nivóemelésért". * A Magyar Újság május 3-iki vezércikké­ben határozottan leszögezte, hogy ultima ratióként inkább vállalja a csehszlovák kor­mánypártok támogatását, mint a magyar pártokét, s ezt ajánlja olvasóinak is. Nemde, ez világos beszéd ? Felvetjük a kérdést, a május 3-iki vezércikk a kormánypártok tá­mogatását ajánlja, vagy sem ? Ha igen, — akkor minek az óriási megsértődöttség, ami­kor mi hozzásoroljuk a Magyar Újságot azokhoz, akik kormánypárti agitációt fejte­nek ki s ügyeskedve — (mert — ugyebár — taktika és stratégia nélkül nehéz betörni erős, megállapodott politikai káderekbe) mellettük korteskednek ? Aki szóban vagy írásban hangulatot kelt a kormánypártok mellett, az kormánypárti kortes, akármilyen „mellékgondolatai" vannak. A P. M. H. a pozsonyi lap nyílt állásfoglalása után nem tehetett mást, mint ellenzéki meggyőződé­vel felelt a Magyar Újság „uj" elvére. Ezt csak szabad ? — A válasz nem érv és elv, hanem káromkodás volt. Vasárnapi vezércikkünkben a következő­ket szögeztük le : 1. A nagy csalódások után valamennyi európai nemzet tendenciája az, hogy viszálykodás helyett hü maradjon a politikai egység gondolatához és kitartson szigorúan nemzeti kádereinél. Helytelen volna éppen a szlovenszkói magyarságnál —■ legfeljebb esetleges személyi differenciák miatt — a meglévő egység megbontására törekedni. 2. Példaként idéztük a csehszlo­vák pártok hosszuéves nemzeti koalícióját, amely világnézeti ellentétei ellenére egysé­ges tudott maradni, s a cseh nép nagyjában kitart mellette, holott ez a koalíció a krízis következtében nem éppen mutathat ki fé­nyes eredményeket. 3. Rámutattunk az akti- vizmus csődjére a német kisebbségnél, mely ma csalódottan a magyarság pártjainál sok­kal radikálisabb politikai keretekben he­lyezkedik el. Nem óhajtjuk fejlődésüket megismételni. 4. Rámutattunk arra, hogy az ajánlott csehszlovák pártok ugyanúgy a nemzeti öncéluság politikáját hirdetik, mint a magyarság pártjai, csak mig az ő nemzeti törekvéseik offenzivek. a mieink defenzívek. Lehetetlen tehát, hogy magyar ember a ti­zenhat év óta nyíltan offenzív nemzeti ön- céluságot (a nemzeti állam kialakítását) hirdető kormánypártokat támogassa. 5. Vé­leményünk szerint a magyar reformpolitiká­nak, amelyet a kisebbségi magyar ifjúság vall és óhajt, békésen és bévülről kell ér­vényesülnie a magyarság pártjaiban, ahol a fiatalok lassan-lassan elfoglalják az őket megillető helyet. A kívülről jövő destruk­ció annál a kis nemzettestnél, amilyen a magyar kisebbség, csak árthat, mert két tá­borra osztaná, s a két veszekedő között a nagy harmadik diadalmaskodna. Azt hittük, a Magyar Újság érvekkel vá­laszol tételeinkre. Mi az ellenzékiség prin­cípiumát hirdetjük, mert —■ bármennyire fia­talok és reformokra vágyók vagyunk — nem bízunk a szociáldemokrata párttitkár- uralom és Hodzsa apánk haladó szellemé­ben, —- a Magyar Újság a kormány támo­gatását javasolja. Ám érveljen, cáfoljon. De nem érvel. Szidalmaz. Káromkodik. Elvek Luha£ooice-fQrdő legerősebb gyógyforrásai és leg­modernebb gyógyintézetei sokezer embernek adták oissza egészségét. helyett személyeskedik. Egy-két embert „kezd ki". Egyetlen tételünkre sem válaszol. Indokolatlanul piszkolódik. Elnevez az egy­szerűség kedvéért „pimaszoknak". Ez az az állapot, amikor az érvek kifogyása pillana­tában a tehetetlen dühben előtörnek a —1■ szidalmak. * Az egyetlen pozitív tétel a legutóbbi „vá­laszában vasárnapi vezércikkünk egy oda­vetett félmondatára vonatkozott, amelyben a „Magyar Újság" Henlein módszereit el­ismerő vezércikkére utaltunk. A P. M. H. nem mondotta, hogy a M. U. vezércikkirója Henleint kivan. De Henlein módszereiért lelkesedik. A Henlein-féle „aktivizmust", „lojalitási állásfoglalást" javasolja, — mintha a magyarság pártjai nem szögezték volna le többször lojalitásukat. De hogy mi­ként vélekedik a kormány Henlein lojalitá­Suviclt és JefÉics előkészíti a római konferenciát A duce az Ssszeiöveísl előtt nyilatkozni fog a revízió problémájáról Schuschnigg kancellár Olaszországba utazott Páris, május 8. A Matin ma pozitívumként Írja, hogy Suvich olasz külügyi államtitkár a közeli na­pokban a> egyik olasz Tárosban találkozni fog Jeltics jugoszláv külügyminiszterrel, vagy a kis- antant más képviselőjével, hogy tanácskozzék vele a római konferencia előkészítéséről. Az olasz köz­véleményt rendkívül kielégítette a velencei meg­beszélések eredménye. Helyesli a kisantanthoz való közeledés tervét és reméli, hogy sikerülni fog po­zitív szerződést kötni a középeurópai kérdések rendezésére. Az Oeuvre szerint a kölcsönös megsegítés szerző­dését csak Franciaország, Olaszország, Jugoszlávia, Csehszlovákia és Ausztria Írja alá, mig Magyaror­szág, Lengyelország, Románia nem csatlakozik hoz­zá. A revízió kérdéséről Mussolini a római konfe­rencia megnyitása előtt hivatalosan nyilatkozni fog és tisztázza a népszövetségi paktum 19. cikkelyé­nek alkalmazhatóságát A nyilatkozat a francia lap szerint olyan less, hogy a kisanatant is elfogadhat­ja, mert m«g fog telelni a népszövetség szellemé­nek. A he nem avatkozás ügyében Mussolini olyan mégha ározást készített, amelyet a kisantantálla- mok elfogadhatnak, Olaszország kötelezi magát továbbá, hogy nem támogatja a Habsburgok res- taurációs törekvéseit. A kisantant Rómában közös nyilatkozatot tesz és leszögezi, hogy a Habsburg- kérdésben kitart a nagykövetek tanácsának 1921-es döntése mellett. Schuschnigg osztrák kancellár május 10-én Firen­zében utazik, ahol Mussolinivél vagy Suvich-esal találkozik. Kánya Kálmán Budapesten Budapest, május 8. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Kánya Kálmán magyar külügy­miniszter tegnap esté háromnegyedtiz órakor érke­zeit vissza Velencéből Budapestre. A magyar kül­ügyminiszter a kelenföldi pályaudvaron szállt ki a vonatból s egyenesen a lakására hajtatott Nyilat­kozatot útjáról nem adott egy lapnak sem. A hivatalos magvar vélemény Velencéről A magyar sajtó egy része ma nagy részletesség­gel foglalkozik a velencei értekezlet eredményé­vel. A félhivatalos Budapesti Hirlap azt árja, hogy célzatosak azok a külföldi híradások, amelyek úgy igyekeztek beállítani a dolgokat, hogy 31a- gyarország túlzott követelések támasztásával út­ját akarja állani a római tárgyalásokon tisztá­zandó kérdések elintézésének. A lap szerint a kiadott hivatalos jelentés a legha­tározottabban megcáfolja ezeket a híreszteléseket. A velencei találkozás célja nem határozathozatal volt, hanem pusztán a római értekezlet napirendjé­re kerülő bonyolult anyagnak a megvitatása. A hi­vatalos kommüniké, amely a tárgyalások legbarát- ságosabb légkörét hangoztatja, azt is megállapítja, hogy a három ország kormányának felfogása és célja teljesen azonosak. Ez a megállapítás véglegesen leszámol azokkal a bizonyos oldalon hangoztatott híresztelésekkel, amelyek azt állítják, hogy Magyarország magatar­tásával és merevségével megakadályozni kívánja a végleges megegyezés lehetőségét. Magyarországnak ez a magatartása következetes folytatását jelenti az eddigi békés célú politikájá­nak. Az igazi békés fejlődésnek azonban nélkülöz­hetetlen előfeltétele, — folytatja a továbbiakban a Budapesti Hirlap — hogy a megoldandó kérdések tárgyalásánál egyenrangú felek vegyenek részt, mert csak ilyenek között lehet termékeny eszme­cserét folytatni és olyan utat találni, amely minden érdeket számba vesz és mérlegel. Olaszország, Magyarország és Ausztria megbe­széléseinek eredménye mutatja, hogy ezek a* országok megtették a békét szolgáló munkálkodás terén a kezdeményező lépést s most már az érde­kelt államok másik csoportján a sor. Pontosabban: most már a kisanatant államait illeti a szó, hogy szintén bizonyságot tegyenek arról, hogy mennyiben hajlandók belátással és az érdekek megértő összehangolásával előbbre vinni a római konferencia sikerét. A Pesti Hirlap a velencei megbeszélésekkel kap­csolatban elégtétellel veszi tudomásul, hogy végre « magyar külügyminiszternek is alkalma nyílt a Duna völgye problémáival kapcsolatban hónapok óta folyó tárgyalásokba bekapcsolódnia. Bármily ered­ményt értek is el Velencében — folytatja a lap — ez nem végleges, csak kiindulási pont a dunai konferencián ezóbakerült kérdések megoldása felé. Érdekes jelenségként kiemeli a lap, hogy szom­baton még úgy volt, hogy a konferenciáról nem adnak ki hivatalos közleményt, hétfőn azonban mégis megjelent a kommüniké. Ezt a lap annak tudja he, hogy szombaton még ma­guk az értekezlet résztvevői se<m voltak bizonyo­sak a megbeszélések sikerében. A kommüniké hatá­rozott hangú megállapítása, hogy a három kor­mány fölfogása és céljai azonosak, komoly ered­ményt jelent. Végül a lap megállapítja, hogy a ve­lencei eredmény azokat igazolja, akik mindig őszin­tén é6 teljes szívvel támogatták az olasz-osztrák - magyar együttműködés gondolatit és azt hirdették, hogy Olaszország barátságát nem szabad feláldozni., egyetlen más ország kedvéért sem. Paul-Boncour optimista Bukarest, május 8. Paul-Boncour volt francia külügyminiszter, aki ma éjszaka érkezett Buka­restbe, rövid nyilatkozatot tett az Universul munkatársának. A volt francia külügyminiszter nyilatkozatá­ban biztosra veszi, hogy Rómában sikerül meg­kötni a dunai egyezményt, amely állandósítja majd a békét. Olaszország és Franciaország, úgymond, mindent elkövet, hogy a dunai egyez­mény megkötése ne ütközzön akadályokba. „Azt hiszem, hogy ezt az igyekezetüket siker is fogja koronázni. Ezért a legnagyobb bizakodással te­kinthetünk a római tárgyalások elé", — mondot­ta a neves francia politikus. Benes és Tiftulescu hamarosan Rómába utazik? London, május 8. Az Exchange Telegraph szerint Benes csehszlovák külügyminiszter és Titulescu román külügyminiszter a velencei tár­gyalások következtében a közeljövőben azért utaznak Rómába, hogy egyrészt a kisantantálla- mok, másrészt a Magyarország és Olaszország közötti szorosabb gazdasági összeköttetés lehe­tőségéről tanácskozzanak. Benes római látogatá­sát a lap szerint már a közeli napokban várják. Jugoszlávia bizalmatlan Páris, május 8. Az Oeuvre jelentése szerint Velencében elhatározták, hogy kevéssel a római értekezlet előtt Mussolini nyilatkozatot fog ten­ni, amelyben kijelenti, hogy Magyarország fel­fegyverkezését hivatalosan nem ellenzi, ha ez a népszövetség keretén belül történik. Ehhez a nyi­latkozathoz a lap szerint csatlakozni fog a kis­antant nyilatkozata is, amely szigorúbb lesz ugyan formailag, de valójában nem jelenti a kér­dés elutasítását. Mussolini máris kikérte erre vonatkozólag Franciaország és Anglia vélemé­nyét, jelezve, hogy elgondolása szerint a római értekezlet után bizonyos idő múlva Genfben vagy Luzernben újabb értekezlet ülne össze Ma­gyarország és Bulgária felfegyverkezése kérdé­sében. A Petit Párisién belgrádi különtudósitójának jelentése szerint jugoszláv politikai körökben bizalmatlansággal fogadják azt a tervet, hogy a kisantant külügyminiszterei még a római ér­tekezlet előtt külön-külön ellátogatnak Ró­mába. Jugoszláv vélemény szerint a rendes diplomáciai utón való megbeszélések teljesen elégségesek, Jugoszláviában egyúttal úgy hiszik, hogy a ve­lencei hivatalos közlemény a magyar részről emelt ellenvetések egyikét sem hárította el. Á kisantant felfogása szerint a jelenleg vita tárgyát alkotó kérdések rendezéséhez föltétlenül szüksé­ges a szovjet segítsége. Schuschnigg meglepetésszerűen Olaszországba utazott Bécs, május 8. Schuschnigg kancellár ma dél­után meglepetésszerjilcg Olaszországba utazott, ahol hir szerint nyolc napot fog tölteni. Hivata­losan a kancellár olaszországi úját azzal indokol­ják, hogy Schuschnigg kancellár rövid szabad­ságidejét akarja eltölteni olasz földön. Azokat a híreket, hogy a kancellár olaszországi tartózko­dása idején Mussolinival is találkozni fog, illeté­kes helyen is megerősítették. A kancellár szabad­ságáról kiadott hivatalos jelentés ugyanis közli* hogy Schuschnigg olaszországi szabadságát arra is felhasználja, hogy találkozzék az olasz minisz- niszterelnökkel. ___3

Next

/
Oldalképek
Tartalom