Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-07 / 105. (3657.) szám

1935 május 7, kedd. eredményről előreláthatólag semmiféle nácó- kómmüini'két nem adnak ki, egyrészt a meg­beszélések magánjellege miatt, másrészt az­ért, mert a tárgyalásokat később diplomáciai utóm fogják folytatni. Kánya Kálmán magyar külügyminiszter és ! Be rger-W a Ide negg osztrák külügyminiszter kíséretével együtt ma délután öt óra 20 perc­kor indult vissza Bécsibe, illetve Budapestire. A befejezés után A velencei tanácskozások hétfőn délben véget értek. Különböző forrásból származó értesülések szerint a megbeszélések során a danái konferencia kérdésében a magyar érdekek tiszteletbentartásá- ra vonatkozólag megegyezés jött létre s elsősorban az úgynevezett be nem avatkozási szerződésnek sikerült formulát találni. Sikerült ugyanis bizto­sítani ' azokat a körülményeket, amelyektől Ma­gyarország függővé tette az egyezményhez való hozzájárulását. Hírek szerint Olaszország elfo­gadta a magyar álláspontot a kétoldali szerződé­sek tekintetében is, amelyeket a dunai államok kötnének egymással. Valószínűnek veszik, hogy a dunai konferencián aláírják a be nem avatkozási szerződést, viszont a dunai államok ajánlani fog­ják a nagyhatalmaknak a kétoldali kölcsönös se­gélynyújtásra vonatkozó szerződéseket. D<p'o Dáciái tárgyalások kendődnek a kisantanttal Páris május 6. A francia sajtó élénk érdeklő­dést tanúéit a velencei tanácskozásaik iránt e nagyrészt megállapítja, bogy most már biztosí­tottnak látszik. Magyarország részvétele a dunai értekezletem. A Ma tón szerint olyan közvetítő megoldás Létestül, amely elégtételt szolgáltat a magyar megbiizoittakinaik. Á lap úgy tudja, hogy az olasz részről tett ígé­retek teljes bizalommal töltötték el a magyar megbízottakat. A Petit Parisáén a Magyarország részéről meg­nyilvánult béklilékenységről számol be. A Ia,p szerint a velencei légkör megeinyfaült és a hangú- ; lat bizakodó. A lap velencei tudósítója megbíz- . ható forrásból úgy tudja, hogy a Velencében megkezdett előkészítő megbeszéléseket diplomá­ciai utón haliadéktalamuil folytatni fogják a há- ' rom kisantaut fővárossal is. Kánya Kálmán ma­gyar külügyminiszter a lap tudósítójának tréfá­san a következőt mondotta: ,s — Kétségtelen, hogy a kisantaut részéről bi- < zodyos idegesség nyüvánaiiit meg, , de meglátják, ] hogy minden sikerülni fog, annál is inkább, mert ; Olaszország nagy jóakaratáról tett tamubizony- j ságot. . A londoni jubileumi ünnepségek TUDÓSÍTÁS ELEP AZ 1. OLDALON. A Szent Pál katedrálisban A kisebbrégi jogok London, május 6. A Daily TeLegrapk szerin t a velencei megbeszélésekben áz a magyar kívánság hangzott el, hogy mielőbb tárgyalják Magyar- ország katonai egyenjogusitásámak kérdését, s hagyják nyitva az Utat a magyar nemzeti célki­tűzések előtt és adják meg a magyar kisebbségeknek a legszéle­sebb jogokat. A lap velencei tudósítójának az egyik magyar hivatalos személy kijelentette, hogy Magyarország kész e kérdésben bizonyos áldozatot hozni, de szükséges, hogy Franciaország is hasonló irány­ban használja fel befolyását a kdeantant álla­mainál. A Reuter-iroda velencei .jelentése szerint a. mia­gyar kiküldöttek engedékenyeknek mutatkoztak. Az olasz-magyar barátság Róma, május 6. A Oorriera della Sera a veleu- oeli megbeszélésekkel kapcsolatban a következőt iirja: Megállapítható, hogy a szívélyességnek az a szelleme, amellyel a velencei tanácskozáson! résztvevő három ország nemzetközi politikáját a közös érdekek tekintetében eddig folytatta, továbbra is fennmarad és a dunai kérdésekben folytatandó tárgyalásokat is áthatja. A dunai béke megoldásával Európa békéjének reménye is nagymértékben megerősödik. Olasz körűikből származó információk szerint a velencei megbeszélések alapján kilátás nyülik a magyar fegyverkezési egyenjogúság elvi biztosí­tására és a maneei'lled ügy végleges elintézésére, még a római konferencia előtt. . ­Titulescu átutazott Budapesten Budapest, május 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefoujelentése.) Vasárnap este Titulescu román külügyminiszter feleségével és Paul-Boucour volt! francia külügyminiszter kíséretében átutazott Bu­dapesten. A párisi vonat este 9 óra 36 perckor fu­tott be a budapesti Nyugati-pályaudvarra, ahol már ! a román követség tisztikara, e magyar külügyimi- Hisztériáim képviseletében pedig Förstner Pál kül- ügyminisztériuirni titkár és több ujságiró várta Titu- j lesou vonatát. A Magyar Htéfő cmü lap munkatár­sa több kérdést is intézett Titulescuhoz, aki azon­ban kitérő válaszokat adott. A magyar újságírónak arra a kérdésére, hogy miként Ítéli meg az európai helyzetet. Titulescu egyáltalában nem volt hajlan­dó nyilatkozni. Arra a kérdésre, hogy mit vár a kü­szöbön álló balkánkonferenciától, ennyit mondott: ] _ Mindennek előestéjén vágyunk, prognózist nem mondhatok. Majd azzal búcsúzott el a m&gyátr újságíróktól: 1 A nagyszerű angol nemzeti ünnep szokatlan fényének tetőpontját az a jelenet alkotta* ami­kor V. György király és felesége a gyönyörű Szent Pál katedrálisban hálát adott a Minden­hatónak a negyedévszázados megsegítésért. Az ünnepi istentiszteletet a Canterburry-i érsek ce­lebrálta. Az egyházi szertartás fénye is párját rit­kítja az angol templomi ünnepségek történeté­ben. A királyi párt a királyi család tagjai kisér­ték, továbbá a brit nemzet vezetőinek szinte beláthatatlan tömege, közöttük az impérium leg­távolabbi részéből is előjött delegátusok, a kül­földi államok fényes küldöttségei és a szellemi és politikai élet világraszóló kiválóságai. Felejt­hetetlen jelenetek játszódtak le, amikor az angol király és királyné az udvari kocsin a londoni City milliónyi embertömegén áthaladt. Az uccák valósággal a zászlók, a lobogók, a girlandok, a virágdiszitések, a szőnyegek és a képek hullám­zó tengerévé váltak, s a nép órákig tartó, egyet­len szűnni nem akaró és messze dübörgő öröm­kiáltással üdvözölte fejedelmét. Lehetetlen le­írni a tomboló lelkesedést, ami a királyi fogat megjelenése pillanatában mindenfelé kitört. Szempillantások alatt koriandoli, virág és színes papiros felhővé változott a londoni ucca s mintha nem emberek üdvözölték volna a királyt, hanem valami óriási dübörgő hangos kollektív hatalom, úgy zúgott az éljenzés. V. György érdemei Többmillió fontra rúg a virágok, a képek és az egyéb díszítések értéke, ami ma megjelent a londoni uccán. Az angol világbirodalom soha nem látott hasonló ovációt. Nem csoda, hogy igy volt, hiszen V. György uralkodása alatt az angol nép a két legrettenetesebb krízist győz­te le, amit történelme ismert. Alig néhány év­vel Eduárd halála után a világháború óriási megpróbáltatása szakadt az angol népre. A száz­éves háború, a reneszánsz-forradalmak és a na­póleoni háborúk óta semmi nem korbácsolta föl annyira az angolokat, mint a világháború, sem­mi nem követelt tőlük akkora erőkifejtést. Dia­dalmasan kerültek ki a hábipruból és Anglia szö­vetségesei is elismerik, hogy a világdiadal első­sorban az angol nép kitartásának és ügyességé­nek volt köszönhető. Alig néhány évvel a há­ború után uj fenyegető rém jelent még a békés angol horizonton: a gazdasági krízis. A barit vi­lágbirodalomról már úgy beszéltek, mint a lefelé tűnő impériumról, amelyet mások túlszárnyalnak és legyőznek. V. György és tanácsadóinak hal­latlan erőfeszítése erről a mélypontról is kive­zette a népet. Ma Anglia gazdagabb és hatal­masabb, mint valaha volt, a jólét aránytalanul nagyobb, mint bármely más országban, a poli­tika kiegyensúlyozottabb és biztosabb. A hatal­mas birodalom egyetlen egésszé vált, amelyben az egyes részek örülnek, hogy betartoznak a nagy szervezetbe és boldogan támogatják az egységet. Éppen a napokban mondotta Sztálin, a kommunisták vezére, a csodálkozás hangján a Moszkvában járó Edén angol miniszternek, hogy Angliát ma föltétlenül a világ vezető hatalmá­nak, lét vagy nem lét urának lehet nevezni. As érsek beszéde Amikor az angol nép királyának jubileumát ünnepli, átérzi az elmúlt huszonöt év jelentősé­gét és diadalát Királyában önmagát ünnepli s igy érthető, hogy a lelkesedés leírhatatlan for­mákat öltött. A lakosság föltétien odaadásának jele volt a mai ünnep. Canterburry érseke a Szent Pál-ka- tedrálisban az egyházi ceremónia után beszédet mondott, amelyben leszögezte a nép hódolatát. — Veszedelmekkel és szinte szakadatlan erő­feszítéssel telt évek vonultak el felettünk az el­múlt esztendőkben, — mondotta, — de az egy­ség szelleme diadalmaskodott a veszélyeken. A bizalom és a hajthatatlan akarat előtt minden i megtört A nagy angol erények központjukat a trónban találták meg. Másutt forradalmak sö­pörték el az uralkodókat a trónusról, Nagybri- tánniában a trónt sikerült sokkal biztosabb ala­pokra helyezni, mint másutt. V. György király személyisége bizalmat tudott oltani az alattva­lók szivébe, mert fölismerték, hogy uralkodójuk olyan ember, akit tisztelni és méltányolni kell. Bízni kellett benne. Az alattvalók érezték, hogy Anglia sorsa szorosan összefügg a király sor­sával. A hűség és az istenfélelem azok az ala­pok, amelyeket V. György mindig tiszteletben tartott és a nép ugyanezekre az alapokra he­lyezkedett, mert ezek az erő, a jólét, a kiegyen­súlyozott élet alappillérei. As ünneplő sajtó A lapok természetesen a lehető legnagyobb fölkészültséggel ünneplik a királyi párt. A Times megállapítja, hogy az elmúlt huszon­öt év alatt az angol trón hatalma és tekin­télye nőtt, mig más országokban a királyok sorra elvesztették jogaraikat. Ez az eredmény elsősorban V. György kiegyen­súlyozott és konsziliáns személyiségének tulaj­donítható. V. György mindig kikérte az illeté­kesek tanácsát és soha nem cselekedett önfe­jűén. Meg tudta válogatni tanácsadóit, s csak akkor volt erélyes, ha a birodalom érdeke meg­követelte. Pártatlanságáról és nagylelkűségéről regéket beszél környezete. A kritikus pillana­tokban megtalálta a helyes utat és a helyes em­bert, ez a legnagyobb, amit egy király tehet. Személye szerényen a háttérben maradt a nagy politikai elhatározásoknál, de a brit nép tudta, hogy mit szimbolizál a király gentleman-termé­szete. Még a szocialista Daily Héráid is szerencsét kíván a királynak és olvasóközönsége nevében arra kéri a Mindenhatót, hogy sok évig meg­tartsa V. Györgyöt az angol trónon. Haditanács az f>römri¥al@ás kiiett A birodalom minden részéről Londonba özön­lött ünneplő közönség között ott vannak az an­gol domíniumok miniszterelnökei is. Az ünnepi hét legnagyobb eseménye kétségtelenül a „felső ötezer bálja" lesz, amelyen a királyi palotában találkozik a brit impérium társadalmi elitje. Ezen a bálon hét angol miniszterelnök félrevonul, hogy mgbeszélje a politikai kérdéseket és elő­vigyázatosan gondoskodjék a mámoros öröm­ben ünneplő birodalom védelméről. A hat külső miniszterelnök feltűnően korán érkezett Londonba. Lyons, Ausztrália miniszter­elnöke már hetek előtt az anyaország főváro­sába érkezett, aztán megjelent Bennet, a kana­dai miniszterelnök, majd Sir Josef Bhore, India képviselője, Higgins Délrodésia miniszterelnöke, mig az elmúlt napokban megérkezett Forbes ujzeelandi miniszterelnök és Hertzog délafrikai miniszterelnök is. Hivaatlosan gratulálni jöttek, de a sajtó hamarosan megállapította, hogy az előkelő személyiségek Thomas dominiumügyi miniszter vezetése alatt számos konferenciát tar­tottak és megbeszélték a brit világbirodalom ka­tonai védelmének újabb kiépítését. Az udvari bálok, az ünnepi kivilágítások és a karneváli hangulat közepette valóságos katonai tanács ülé­sezett a Downing streeten. Amikor az elmúlt hónapokban Sir Maurice Hankey, a külügyi hivatal nevében sorra járta a domíniumokat, nyilvánvalóvá vált, hogy Ang­lia a kényszerítő politikai helyzet és a növekvő fegyverkezési atmoszféra jegyében átszervezi hadseregét. Mint annak idején jelentettük, Lon­donban megbeszélik a légi haderők szaporitá- tását, a domíniumok hadügyi hozzájárulásainak fölemelését, az ausztráliai flotta kiépítését, elha­tározzák, hogy a világtengereket brit flotta- és légi bázisokkal szórják tele és Singapoorból be­vehetetlen erődöt alakítanak. Mindez a német fegyverkezés jegyében történt s bizonyos, ha á* domíniumok egyelőre nem szívesen egyeznek be­le az újabb terhek viselésébe, a belátás mégis át­tört soraikban s a londoni katonai tanácskozás eredménnyel fog végződni. Az ünnepi hetekben tehát Londonban a domíniumok képviselői va­lóságos birodalmi konferenciát tartanak s ezek a konferenciák mindig nagyjelentőségű tettek voltak Nagybritánnia történelmében. A római birodalom diadalmenetéi óta nem látott ilyet a világ... London, május 6. A hatalmas angol ünnep­ség lefolyásáról a következő részleteket jelen­tik: Az ünnepi menet délelőtt 10 órakor indult el a Buckingham palotából. Az útvonalon 14.000 különböző fegyvernemhez tartozó katona állt sorfalat. Mindenfelé zenekarokat állítottak föl, amelyek állandóan szórakoztatták r 'árakozó tömeget. A menet több kilométer íszu volt és hét részletben vonult végig leirhawlan fény­nyel London uccáin. Legelői Ramsay MacDo­nald brit miniszterelnök haladt állami egyenru­hában, lányának, Izabellának kíséretében. Ko­csiját lovasrendőrök kisérték. A tömeg MacDo- naldoí is melegen ünnepelte. A premierminiszter mögött a kanadai, délafrikai, ausztráliai, ujzee­landi, délrodésiai és északirországi miniszterel­nökök, valamint India képviselőjének nyílt ko­csijai következtek. A .következő menetben az alsóház tagjai haladta^ a harmadikban Anglia lordkancellárjai és a lordok. Tizenegy órakor a Buckingham palota kapu­— írják még, hogy optimista vagyok. j Budapestem. A romám küdügymiimszter ez Hő alatt Titulesou vonata fél óra hosszat tartózkodott j elbeszélgetett a fogadására megjelentekkel. A velencei előkonferencia hivatalos kommünikéje Velence, május 6. A három állam képviselői ma délelőtt tíz órakor ültek össze utolsó tanács­kozásukra és ezen véglegesen befejezték mind­azoknak a kérdéseknek megvitatását, amelyek a tárgyalások alkalmával szóbakerültek. A tárgyalások eredményéről a következő hi­vatalos jelentést adták ki: — Kánya Kálmán, Magyarország külügymi­nisztere, Berger-Waldenegg Ausztria külügy­minisztere és Suvich Olaszország külügyi állam­titkára a római olasz-osztrák-magyar jegyző­könyv alapján megbeszélés-sorozatot tartott Ve­lencében. A megbeszélések a legbarátibb együtt­működés szellemében folytak le. A megbeszélé­sek során megvizsgálták mindazokat a kérdése­ket, amelyek a három államot közvetlenül érdek­ük mind politikai, mind gazdasági téren és külö­nös figyelmet fordítottak a küszöbönálló érte­kezlet előkészítésére, amely az 1935 január 7-i római jegyzőkönyv alkalmazására irányul. Tisz­tázva a legfontosabb pontokat, megállapították, hogy a három kormány felfogása és követett cél­jai teljesen azonosak. A három kormány bízik abban, hogy ez a felvilágosító munka megköny- nyitheti a megértést mindazok között az államok között, amelyek a fönt nevezett értekezleten ér­dekelve vannak. A három államférfiu, mielőtt elvált egymástól, üdvözlő táviratot küldött Mus­solini olasz, Schuschnigg osztrák és Gömbös ma­gyar miniszterelnöknek, jábán meo' ’ király kocsija. Előbb a kirá­lyi család tagjai érkeztek meg és átadták sze­rencseki vánataikat a királyi párnak, majd sorra megindultak diszhin tóikon a katedrális felé. Ami­kor a király kocsija, amely elé hat fehér ló volt fogva, megjelent, a palota környékén várakozó százezres tömeg leírhatatlan örömrivalgással üd­vözölte. A király a brit hadsereg biborszinü tá­bornagyi egyenruháját viselte. Meghatottan kö- szöngetett vissza népének. A hintó előtt a gár­disták lovagoltak arany sisakjaikkal. A hintó után az állami kocsik beláthatatlan sora követ­kezett Sorra megjelentek az indiai maharad­zsák keleti fényben pompázó hintái. Tiz-tiz kocsi után -ragonyosok, huszárok, vértesek, indiai lo­vasok, amerikai lovasrendőrök, afrikai katonák következtek s ahogy az impérium valamennyi népének legpompásabb képviselői fölvonultak, a nézők szeme elé olyan büszke kép tárult, ami­lyet a római birodalom nagy diadalnapjai óta nem látott a világ. A City bejáratánál a lordmajor üdvözölte n királyt és gyöngyökkel díszített kardot nyúj­tott át neki. Imádság és áldás Amikor a király a Szent Pál katedrális lép­csőin .megjelent, megszólaltak a dóm harangjai és az egész országban mindenütt harangozni kezdtek. A papság ünnepi harsonákkal fogadta az oltár felé haladó György királyt és Mary ki­rálynőt, akik középkori díszbe öltözött testőrök % 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom