Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-30 / 125. (3677.) szám

^MGH-MAíASRHTKLaP 1935 májiift 30, csütörtök* A csehszlovák légi haderők parancsnoka Moszkvába utazott Prága, május 29. A csehszlovák légi had­erők parancsnoka, Fajfr J. hadosztálytábor­nok ma délben egy órakor a nemzetvédelmi minisztérium légi ügyosztályának vezetőjé­vel Moszkvába utazott. A hadosztálytábor­nok és kísérete a „Bloch 200“ jelzésű gépen utazik. A repülőgép ma Ungváron leszáll és csak holnap reggel folytatja útját Kieven keresztül Moszkvába, ahova holnap délután négy órakor fog megérkezni. A moszkvai látogatás célja kimélyiteni azt a kapcsola­tot, amely az orosz és csehszlovák légi erők között van és amelyet az orosz repü­lők tavalyi prágai látogatása nyitott meg. Amerikában fogtak el egy Prágában is ismert európai pénzhamisitó szélhámost Prága, május 20. Annak idején megírtuk, hogy Prágában egy rendkívül elegáns, biztos fellépésű egyén báró Lustignak adta ki magát, mindenütt dollárral fizetett, majd néhány hetes feltűnő költe­kező élet után eltűnt a csehszlovák fővárosiból. Eltűnése után kiderült, hogy Lustig egy nemzet­közi pénzhamisitó banda tagja volt s a Prágáiban el­helyezett dollárok egytől-egyág hamisak voltak. A prágai bűnügyi rendőrség erélyes nyomozást indí­tott a pénzhamisitó szélhámos kézrekeritésére s bár az európai nagyobb városok rendőrségei körö- zőlevelet bocsátottak ki Lustig ellen, még sem si­került elfogni. Lustig ugyanis nemcsak Prágában, de Becsben és Európa majdnem minden fővárosá­ban a szélhámosságok egész sorozatát követte el. Newyorki jelentés szerint Lustigot tegnap Ameri­kában letartóztatták. A németországi valutakihágási perek újabb áldozata: Ottó Goertler ferencrendi atya Berlin, május 29. Az apáca- és szerzetes- rendek ellen indított valutakihágási perek sorozata tovább folyik a berlini bíróság előtt. Ma Ottó Goertler ferencrendi pátert vonta felelősségre a bíróság devizakihágá­sok miatt. Az eljárást egy hitelügylet miatt indították meg, amelyet a waldbreitbachi ferencrendi kolostor kötött 1925-ben egy holland bankkal. Tekintélyes- összegről volt szó, és pedig 960.000 holland forintról. A vádlott a kölcsön obligációit, amelyek ki­vétel nélkül külföldi kezekben voltak, rö­viddel utóbb visszavásárolta. Minthogy ha­tósági engedély a visszavásárlásra nem volt, az obligációk — a vádirat szerint — csak törvénytelen utón kerülhettek az or­szágba. A vádlott ferencrendi páter beis­merte, hogy 1932 júniusától 1934 végéig jelentékeny összegű birodalmi márkát vitt át Hollandiába. A teljes összegről nem tud nyilatkozni, csak annyit mondhat, hogy többszázezer márkáról van szó. Tizenöt gyermeket sebesitett meg a páncélautó golyói egy amer kai tüntetésnél Newyork, május 29. A Reuter iroda jelenti: Az Ohio állambeli Cautón városban a munká­sok: heves béremelési mozgalmat, folytattak. Minthogy a megegyezés hosszas tárgyalások után sem sikerült, tegnap délután a sztrájkoló munkások az egyik gyár előtt nagyszabású tüntetést rendeztek, amelyre feleségeiket s gyermekeiket Is felvonultat­ták. A munkások szabályszerűen megostromolták a gyárat, mire a gyárból egy páncélautó robo­gott ki, melyből 6ortü*et szórtak a etztrájko- 1 ókra. A sortiiz folyamán huszonöt személy életveszélyesen megsebe­sült, köztük tizenöt gyermek. A munkások hanyatthomlok szétszéledtek, de később ismét csoportokba verődtek s a hang­lat a gyár előtt igen fenyegető volt. A ható­ságok a síztráj'kterületre egy osztag katonát ve­zényeltek ki a rend fenntartására. MŰSORON KÍVÜL Irjat MARA/ SÁNDOR FERI A SZÓRAKOZOTTSÁG HALMOZÁSA Kabóca ur, bőséges vacsora után, feláll a ven­déglői asztal mellől és nyugtalanul néz körül. — Nem jössz még? — kérdezi a barátja. — De igen Mennék... de sehol sem találom a felöltőmet. — A felöltődet? Hiszen rajtad van! Kabóca ur végignéz magán és így szól: — Milyen szerencse, hogy szóltál! Ha nem figyel­meztettél volna, most hazamentem volna kabát i nélkül. ‘ A vasúti óflkeiaőlkotcsdlba naipíbaruitotta, állít be, talán huszotniötéveo, az uj, a kisemimii- nott nemzedék tagja, akiiről a vezércikkeket szokták iirrai. A faatalemíber jósziábásii, ragyo­góra sulbidkölt kordorvámcsiamárt visel, lovagló- nadrágot, kurta bekecset. Tempósam ül le, miadártoüas, (pörge kas kalapját ügyes dobás­sal felcólozaa a fogasra. Üveg sört rendel, ci­garettát sodor. Az egészség, a jó vidéki élet úgy árad belőle, mimt az állat egy mezei csö­könből. Né&ámy perc mrullva kiderül, hogy a fiatal­ember elmteíbajos. A szomszéd asztaltól ügye­lem, a pincérek nyugtalanul járnak körülötte. A fiatalember, amint elmeorvosi nyelven mondani szokás, kissé ^nyugtalanul viselke­dik". A sörrt vizáéi (hígítja. A cigarettából egy- kettőt szippant, a pincért untatan gyufáért ínyaggatja. Néhány pencág nyugodtan ül, aztán idegesen fészkelőidik, a plakátokat nézi, fi­gyelmesen elolvassa egy nizzai hotel hirdeté­sét, s azt a másikat, mely rövid kéjutna Skó­ciába csábítja az utasokat. — Az idegen szavak megragadják figyelmét. Félhangosan, kimos figyelemmel betlizi az angol szöveget. Elmosolyodik, fejét rázza. Az asztalra könyö­köl, hirtelen nekibusulással, mint a népszín­műben a busuló juhász, tiz ujjával haját bo­ronái ja, hörög. ,,Hej, bej" — mondija magyaro­san, hangosam. Leborul az asztalra fejét kar­jára nyugtatja, vállát zokogás rengeti- De az­tán megunja ezt, félkönyököl, szórakozottan pillant kömül, s megnyugodva látom, hogy eszeágálban sem volt sírni az imént, szeme száraz, megjátszotta a zokogást. Most össze­ráncolt homlokkal, elkeseredetten gondolko­zik. Mutatóujját „(hopp megvan!“-mozdulattal halántékához emeli. Gumm iszalaggal átkötött jegyzőkönyvet húz elő, hosszan böngész ben­ne, kurtára faragott plajbásszal jegyezni kezd, számokat itr fel, fontoskodva, s közben rava­szul sandít a pincérek, az utasok felé, látják-e, figyelik-e, az ő rettentő elfoglaltságát, emész­tő gondjait? Nyög, majd hangtalanul mozgat­ja száját s elmondhatatlan gondterhes pillan­tással mered a levegőbe. A főpiimoért inti ma­gához, ágaskodva beszél az alkalmazott arcá­ba, aki csillapítóan, cinkosian türelmes sutto­gással féléi neki. Kéri, igyon véle egy kis sört, üljön le, beszélgessenek. Vagy bort akar in­kább? ... Szeme fényes lesz, lelkes, testvéri melegséggel unszolja a pincéreket, teleped­jenek asztalához, igyanak, egyenek, tartsunk össze, abban a rettenetes magányban, ami az élet. Hangja esdeklő, elosuklik az izgalomtól. A főpincér bocsánatot kér, visszautasítja a bort, udvariasan mondja: „Köszönöm, nagysá­gos uraim, nem élek vele". Járnak körülötte, végzik munkájukat, iparkodnak nem észre­venni, azzal a tapintattal, ahogy az egészen nagy urak extravaganciáit nem veszi észre a személyzet, mert az egészen nagy urak terü­letenkívüliséget élveznek. Ilyen egészen nagy ur az őrült is. Reméljük, hogy Pestig kihúzza, botrány és katasztrófa nélkül. A főipincért meglesem, amint óvatos pillantással, néha a vészfék felé sandít. A vonat vágtat a sötét és ködös estében, az asztaloknál különböző vi~ lágnézietü újságokat olvasnak az egészséges utasok. A szituáció kínos, izgalmas. A fiatal­ember, aki nem bírja elviselni a magányt s a részvétlenséget, most kitalált valamit, ma­gához inti a kalauzt, s hosszan tárgyalni kezd vele. Táviratot akar feladni, most rögtön, percnyi késedelem nélkül. „Nagyon fontos" — ismétli remegő hangon, — „rendkívül sür­gős". A kalauz megnyugtatja, hogy Hatvaniban módja lés ideje lesz táviratozni; a beteg izga tottan felesel vele, hová gondol, Hatvan, hol van az még, legalább egy óra idő!... Nem, ő most, rögtön megírja a táviratot — a kalauz szolgálati táskájából távirati űrlapot keres elő s a fiatalember aggályosán szövegez, minden szét válogat, lemér és megfontol, mint az egé­szen nagy írók. Van egy elmélet, hogy Flau­bert is őrült volt. A táviratot félkézzel a ma­gasba tartja, mint piktor a rajzot, s gyönyör­ködve szemléli. Aztán esdekelmi kezd, hogy a kalauz adja fel, azonnal, Vámosgyörkön tartsák vissza a vonatot, amiig elmegy a táv- srat. Szeme könnyes. A kalauanak mindent megígér. Kéri, írja alá a feladó nevét és la­kását. Az utas elmosolyodik. — Feri — mondja lágyan, elnézően, s olyan hangosan, hogy mindenki odafigyel. — Csák annyit Írjon alá: Feri-.. Gyöngéden néz a kailauzga, btaaknas mo­sollyal. Meghatotta ez a név, a saját neve, Valami varázsszónak tartja s most, hogy kimondotta, várakozástelijesen pillant maga körül, az egyéniség önbivületónék édes má­morában, mint a kiöltők. Kimondta a leg­nagyobb szót, amely egy világmindenséget jelent, őt magát, Ferit. A (kalauz szalutál és távozik. A következő állomáson felrántjja az örült az áblaMüggönyt, lelkesen integetni kezd a sötétbe, fölényes mozdulattal. Szem­közt ülök vele, s látom, hogy a sötét semmibe integet, a pályaudvar üres. Talán a másiknak integet, Ferinek, aki kordován- csizmában, madártollas kalapban, kurta be­kecsben járja az őszi mezőket, puskával és vadász tarisznyával oldalán, s csupa erői, derű, fiatalság és egészség. Búcsúzik tőle. Az a benyomásom, hogy a fiatalember nem hosszú idje bolond még, talán itt őrült meg a szemem előtt, mikor az étkezőkoosiba belé­pett és sört rendéit. Ezek az esetek, mikor azt mondják: „s a furcsa az, hogy az elébb még semmi baja nem volt!" Most már elfá­radt. Homlokát tenyerébe nyugtatja, teste a vágtató vonat ütemére ring, vizet önt az asztalra e bocsánatot kér a pincérektől a rendetlen-ségért. Vigasztalják. Törődnek vele, ápoigatják, rövidesen révbe jut... Fáradtan fordulok vissza az újság felé, melyet, mint a többi egészséges ember, olvastam, amíg a különös színjáték kzdődött. Köziben irigyen, sanda pillantással nézem Ferit, aki már ki­bújt a felelősség alól, e boldogan elaludt Flandin a kamara pÉvnügyi bizottságában védi álláspontját Paris, május 29. Flandin miniszterelnök a kamara pénzügyi bizottsága előtt ma hangsú­lyozta, hogy a kormány kiszélesített pénzügyi teljhatalmainak célja elsősorban a bel- és kül­földi spekuláció rohamának visszaverése. A mi­niszterelnök szerint a teljhatalmakkal sikerülni fog megállítani a frank elleni rohamot és a francia valutát a mai helyzetben megszilárdí­tani. Annak idején Poincaré és Doumergue a mai tervekhöz hasonló teljhatalmat kapott a parlamenttől és ezeket a teljhatalmakat nem te­kintették alkotmányellenesnek. A kormány szándéka a szociális biztosítást megreformálni és a betétek deflációját keresztülvinni. Repülőgépen és éceánjárón menekül az arany Francianrszágböl London, május 29. Az angol lapok je-lontése szerint Franciaországból Anglia felé irányul az aranyiolyajn. Az elmúlt napokban öt tonna arany érkezett Franciaországból Londonba, lé­gi utón. A Franciaországból Angliába vándorolt arany értéke 1,250.000 font. Az utasok legnagyobb része aranyérmekkel és ara nyéke zenekkel megrakodva lépi át a francia határt. A bolougnei postagőzösön az eimttK napok­ban fél millió font értékű aranyszáüitmány érkezett. A hajó fedélzetén többszáz francia érkezett az angol partokra, akiknek kizárólag az a céljuk Angliában, hogy frankjaikat f öntete rlingre váltsák. Az angol lapok jelentése szerint a legtöbb Amerika felé haladó hajó fedélze­tén is sok millió értékű arany menekül Fran­ciaországból. Óriási mennyiségű és értéikü aranyat száTTrt a. „Normandie" is, amely most indult első útjára. Newyork felé. Az értékes podgyásznak meg­felelően a legtöbb utas bőröndjei nem bőrből, hanem speciális acélból készültek. Ilyen acél bőröndökben menekül az arany Fran­ciaországból. Hogy exportált a cseh iparospáll egy mandátumot Szlovenszkőról? Prága, május 29. A választások előtt nem egy Ízben leszögeztük, hogy a cseh iparos- pártnak szlovenszkói és ruszinszkói vonat­kozásban legfőbb célja az, hogy a szloven­szkói és ruszinszkói szavazatok segítségével valamelyik morvántuli jelöltjét juttassa be a nemzetgyűlésbe. Ezt a föltevésünket az iparospárt a legteljesebb mértékig megerő­sítette a második és harmadik skrutinium alkalmával. Mint ismeretes, a párt 1929-ben egy képviselői és egy szenátori mandátumot adott szlovenszkói híveinek. Most a párt szlovenszkói és kárpátaljai szavazatai tiz és félezer fővel megnövekedtek s ezért a párt szlovenszkói és ruszinszkói hívei jog­gal elvárhatták, hogy szavazataik arányá­ban több törvényhozói mandátumot fog a párt nekik juttatni. Ennek biztosítása a párt végrehajtóbizottságának ülésére Szlo- venszkóról Prágába utazott Liska képvi­selő, Maxon kassai polgármester és Spányi Artúr, a párt eperjesi éljelöltje. Interven­ciójuk azonban teljesen hiábavaló volt. A szlovenszkói kiküldöttek kimutatták, hogy a párt a két kárpáti országrészből éppen két képviselői és egy szenátori mandátumra való szavazatot kapott. A párt képviselőházi szavazata a két or­szágrészben 48.005 volt. A második skru­tinium választási száma 27.479 lévén, a pozsonyi Liskának juttatott mandátum után még 20.479 maradékszavazat maradt fönn. Igaz, hogy ehhez még 7047 szavazat kellett volna a második szlovenszkói mandátum­hoz, de a Kianicka turócszentmártoni jelölt­nek adott szenátori mandátum titán a sze­nátusban még 8034 szavazat maradt fönn a szlovenszkóiak javára. A képviselőházi hiány tehát a szenátusi szavazatokkal fölös kiegyenlítést nyert s igy a cseh iparospárt minden jog szerint featetes lett volna még egy képviselői mandátumot adni Szlovenszkónak. Ezzel szemben a párt a szlovenszkói és ruszin­szkói szavazók kegyéből kapott mandá­tumot egyik prágai kegyeltjének, Peká- rek János szerkesztőnek adományozta* Éppen annak az urnák, aki a cseh iparos­párt magyarellenes röpiratát készítette, s aki a legélénkebben bizonyította, hogy az iparospárt a legtulzóbb cseh naciona­lista pártok egyike. Az iparospárt eddigi szlovenszkói és ruszin­szkói hivei körében ez az eljárás óriási meg­ütközést kelt.ett s ennek hatása már a va­sárnapi tartománygyülési választáson is mutatkozott, mert a párt 28 százalékkal ke­vesebb szavazatot kapott, mint egy héttel előbb,. Különösen Ruszinszkóban, ahol a nemzetgyűlési választás eredménye 8677 szavazat volt, a tartománygyülési pedig csak 3703, tehát a szavazatok megfogyat­kozása 57 százalék volt. A cseh iparospárt elárulta szlovenszkói és ruszinszkói válasz­tóit, — a választók csalódottan elfordulnak a cseh iparospárttól. így sibolt át az ipa­rospárt egy szlovenszkói mandátumot Prá­gába, hogy a prágai szerkesztő urnák még egy kis cime és jövedelme legyen. Jó tanul­ság ez az eperjesi Spányi Artúroknak, a lo­sonci Nagy Sándoroknak, a téesői Bányász Jenőknek, meg a szlovenszkói és kárpátaljai hiszékeny iparosok és kereskedők ezreinek. xx MIHOLA GYUSZI legújabb (V.) nóíásiüzete megjelent. Miért van az, hogy őszidőben?... Szomszédasszony. Csárdás. Van nekem szeretőm. (Gyorscsárdás.) Megrendelhető kiadóhivatalunk­nál. A szerző előző nótásfüzetei is kaphatók. 1. fü­zet: Nem Igaz, hogy könny az élet, stb. II. füzet: Szolgabiró, csárdás, stb. III. füzet: Akáclombos ucca, stb. IV. füzet: Elkopott a ráncos csizma, stb. — A füzetek egyenként 8.— koronáért kap­hatók plusz 1.50 korona portóval. Az öt füzet ára 35.— korona portóval együtt. Legelőnyösebb postavtalványcgi rendelni. % 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom