Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-30 / 125. (3677.) szám

4 •j w rM«$taai-i=8RM6 BALOGH ELEMER református püspök jubileuma az egész csehszlovákiai magyarság ünnepe Ma a. pozsonyi református egyháznak örömünnepe van. A gyülekezet ugyanis dél­után öt órai kezdettel templomi ünnepély keretében hálával, szeretettel, tisztelő nagyrabecsüléssel és öntudatos hittel emlé­kezik meg első lelkipásztorának: Balogh Elemérnek, a dunáninneni református egy­házkerület püspökének, a szlovenszkói és kárpátaljai református egyetemes egyház konventi lelkészelnökének negyvenéves pozsonyi lelkészi szolgálata alkalmából. Ez az ünnep valójában nemcsak a pozsonyi re­formátus egyházé vagy Pozsony városáé, vagy az itteni egyetemes református egy­házé, hanem egész kisebbségi és egyetemes magyarságunké is. Mert Balogh Elemér püspök személyisége, munkája, a vezető személyiség és munka : nemcsak egy fele­kezet tulajdona, hanem az egyetemes ma­gyarságé. Ezzel és igy emlékezzünk most rá mi is. * > Azt szoktam mondani, ha szóba kerül: az utolsó nagy magyar polihisztor. Igen, Balogh Elemér az a tudós, akihez minden kéréssel bátran fordulhat az ember ; mindig van válasza, biztos, irányszabó Útmuta­tása. Széles ez a tudás, átfogó, egyúttal részletes, meggyőző, határozott. Igaz, sze­reti a könyvet, mert ismeri értékét és tudja, hogy a tudás hatalom, mégis ismerete nem a száraz, sokszor terméketlen könyvtudás, hanem az életből leszűrt, forrásokból fárad­ságos utánjárással, nélkülözéssel, áldozattal felfedezett és megszerzett élő tudás. Egy­másután vetődhetnek fel a történelem, a nyelvtudomány, a művészetek kérdései, biztosan magyaráz és felel. Egyetemes ez a tudás, amelyet elősegít, hogy Balogh püs­pök tizenöt nyelvet beszél és ért, alátá­masztja és gazdagítja tudását: egyedülálló könyvészeti ismerete és nagyon értékes, páratlanul gazdag huszonötezerkötetes könyvtára. Mindez egy emberi élet, egész emberi élet szorgalmának eredménye. Balogh püspök személyiségének másik fő tulajdonsága : a puritánság. Egyszerű élet­igényeiben, nem keresi és nem szereti a feltűnőt. A református keresztyénség tiszta és nemes puritánságát becsüli, kö­veti, gyakorolja és szolgálata, amelyet az egyházán belül vagy a magyar kultúra ér­dekében tett, ez által a tiszteletreméltó pu­ritánság által meghatározott. Veleszületett személyiségi alapvonás ez. Nem, nem a skót kálvinizmustól tanulta és kölcsönözte, jóllehet éveket töltött Skóciában és sok szeretettel emlékezik meg a skót keresztyén- ségről. Nála a puritánizmus belső, erkölcsi magatartás, amelyből következik minden más, ezt pedig nem lehet elsajátítania sen­kinek sem. A magyar kálvinizmus jó érte­lemben vett puritánsága nyilvánul meg Ba­logh Elemér életében kezdettől fogva. Ezek az eddig mondott sajátosságok azonban nem magyarázzák éppen a legbel­sőbb és egyénibb tulajdonságát : keresz­tyén humanizmusát, amely alapjellemző belső és külső életében. Ha az Evangé­lium talajáról kellene a hasonlatot vennem, azt irom: jánosi jellem, akiben uralkodó a békesség, a szeretet, a jóratörekvés, a se- giteniakarás elve. Nála mindent a szeretet határoz meg. Ezért vannak elvei, eszméi, eszménye, sőt legyen ellentmondásszerü: ha egyszer küzd, a szeretetért harcol. A szeretet Balogh püspöknél életelv. Ezzel él, ezért él : ezért gondoljunk rá humanitás­nélküli korunkban tisztelettel és hódoló em­lékezéssel. Sokan, sokan tudnának erről a szerétéiről beszélni, amely nemcsak refor­mátusokkal, hanem egyéb felekezetű rászo­rulókkal szemben szintén számos esetben nyilvánul meg. Balogh Elemér püspökben igy kell ma szemlélnünk az igazi keresztyén humaniz­mus hívét, munkását és harcosát, akit lelki- pásztorrá éppen ez avat és szentel egyút­tal. A felsorolt személyiségi tulajdonságok pedig, amelyeket az itteni előző sorokba foglaltam, mai magyar életünk „öt tálentu- mos“ vezető emberévé emelik őt. ♦ Balogh Elemér 1866 február 6-án szüle­tett Székesfehérvárott, lelkészi családból. A Ferenc József-gimnáziumot Budán vé­gezte, majd a budapesti református teoló­giára került, ahol kiváló tanárok tanítják, mint Farkas József, Kovács Albert és Szőts Farkas. Innét Skóciába megy és évekig tar­tózkodik skót hittudományi főiskolákon, ahol közelről ismeri meg az angolszász ke- resztyénséget és életet. Miután hittudo­mányi tanulmányait befejezte, kálozi (Fe­hér m.), majd budai segédlelkész, később pedig a fiatal Kendeffy-grófok nevelőjének hívják meg Pozsonyba. Nevelői állásából a budapesti Skót Misz- szió hivja el és alkalmazza segédlelkészül s ebben a szolgálatban három évig van, mi­közben a Pázmány Péter-tudományegyetem bölcseleti karán magyar és német nyelvből tanári alapvizsgát tesz. 1894-ben feleségül veszi Incze Jolánt, aki hosszas és súlyos be­tegeskedés után 1929-ben halt meg. 1895 augusztus 1-én a pozsonyi gyülekezet vá­lasztja meg rendes lelkészéül. Ettől az idő­ponttól kezdődően itt fejti ki csendes, ko­moly egyházépitő keresztyén munkáját, amelyben mindig segítségére volt a po­zsonyi ágostai hitvallású evangélikus test­véregyház. Hűséggel és szorgalommal vi­selte gondját a nyájnak, amelynek pászto­rává választották s igy érte el, hogy 1912— 1913-ban megépíthette a pozsonyi reformá­tus templomot a város közepén. Közben külföldi utjai alkalmából, ame­lyek a mai protestáns világba vezették, egyre gyűjti fajunk és keresztyénségünk szempontjából egyformán értékesíthető sze­mélyes kapcsolatait. Sokat utazik, fárad, dolgozik gyülekezetében, az államfordulatig a bécsi reformátusokat is gondozza. És ir. Legkedvesebb történelmi témája még ma, a hetvenedik év közepén is : a gályarabok története. Erre vonatkozóan a leggazda­gabb irodalommal, amely egész könyvtárt 1935 májas 30, csütörtök. Pöstyén: Az iszap mélyreható melege tökéletesen meggyógyítja a végtagok megbetegedéseit. Prospektus: Pftrdöigazgatósóg Pöstyén. tesz ki, rendelkezik. Müvei, amelyekben a magyar és külföldi kapcsolatokat tárja fel, angol, német és magyar nyelven jelentek meg. Az államfordulat után, mikor az itteni református egyház szervezkedni kezd, a nyugati egyházkerület, a dunáninneni, 1921 tavaszán püspökéül választja s ettől kezdve dr. Szilassy Bélával, magyarságunk másik vezetőférfiával igazgatja ezt a kerü­letet. Pár év múlva azonban még többre hivatott el. 1929 őszén ugyancsak dr. Szi­lassy Béla egyházkerületi főgondnokkal együtt, mint konventi elnökség, átveszik a 'református egyetemes egyház vezetését. Azóta meg nem lankadó hűséggel, igyek- véssel törekszik Balogh Elemér püspök, gyülekezete és egyházkerülete minden mun­káján kívül, az egyetemes egyház élén jobb jövő felé vezetni a kisebbségi magyarság református részét, amelyet a Gondviselés rábizott. Balogh Elemér püspök kisebbségi nemzetünk negyedmillió református lelké­nek vezetője s ilyenként mindig a magyar összefogást hangoztatja. Tudós, hivő, huma­nista, puritán életű vezérember, azért ma, felekezeti különbség nélkül, mindannyian hódolattal hajoljunk meg előtte. N. I. Budapesten állítják fel a nemzetközi reumakutató intézetet? Budapest, május 29. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Nemrégiben Budapesten járt van Breemen professzor, a reumagyógyitás világhírű tudósa és a legnagyobb elragadtatás­sal nyilatkozott a magyar főváros gyógyvizei­ről. Kijelentette, hogy talán sehol a világon nem lehetne alkalmasabb helyet találni a nemzetközi reumakutató intézet felállítására. A világhírű professzor e kijelentése után máris akció indlát meg az intézet felállítására. Az eddigi terv sze­rint a Császár-fürdő mellett fogják felépíteni az intézetet s annak megszervezésére van Breemen tanárt hívják meg. A nemzetközi reumakutató intézet felállítása mintegy hárommillió pengőbe fog kerülni. Úgy tervezik, hogy ösztöndijakból fogják támogatni azokat a külföldi orvosokat, akik ebben az intézetben akarják magukat ki­képezni a reumatológiában. A KODHAIÁSZ A1EX 6REEFP BUNUGYI REGÉNYE (3) Sir Alfréd 'már kézbe kapta a poharat, vala­mi meghatározhatatlan szinü, sürü folyadék volt benne. — Üljünk csak oldalra, Captain Bürke és be­szélgessünk egy kicsit. Jó egy fél esztendeje nem volt erre módunk. Leültek az egyik pálma tövében. Bürke ke­resztbe dobta lábait. Nadrágja alól kivillant át­tört selyemharisnyája. Elővonta dohánytárcáját és szivarral kínálta meg barátját. Rágyújtottak és Sir Alfréd csak akkor kezdett kérdezősköd­ni, mikor néhány szippantás után meggyőző­dött róla, hogy szivarja jól szelei. — Hát ez a hü barátság! Ott tudta hagyni Délafrikát, hogy megjelenjen Arthur barátunk házassági ünnepén. — Sajnos, csak ilyen megkésetten jöhettem. Mert ha sejtem, hogy mi készül itt, aligha ma­radok olyan nyugodtan a Fokföldön. — Ugyan, ugyan, maga javíthatatlan nőgyii- lölő. Daisy nagyon helyes asszony és Arthur barátunk ugyancsak boldog lehet, hogy a Dow- ning-streetet felcserélhette ezzel a nyugalmas kényelmes otthonnal. Bürke nagyot fújt, mintha az orra előtt össze­gyűlt füstkarikákat akarta volna szétoszlatni. Egy darabig hallgatott, majd megfontoltan vála­szolt. — Daisy helyes asszonynak látszik és Arthur talán a maga szempontjából jól cselekedett, hogy most kipróbálja az élet másik oldalát is. De ami engem illet, nem volna olyan bájos nő a világon, nem volna ezer Daisy sem elegendő hozzá, hogy engem megfosszon a szabadságomtól. — Pedig ez volna magának is jó, Bürke. Abba kellene hagyni mér ezt a céltalan szaladgálást a világban. Hiszen sok előnye van a szabad élet­nek és maga ugyancsak élt ezekkel az előnyök­kel. De le kellene higgadnia, barátom. Tömér­dek bajom volt magával a múltban és szinte fé­lek, hogy megint sok galibát okoz a hirtelensé­gével, a szeleskedésével, meg hogy minden do­logba beüti az orrát, ami nem is magára tarto­zik. Remélem, hogy most nyugalomban marad, különben velem gyűlik meg a baja és még meg­éri, hogy kitoloncoltatom Londonból, vagy a legjobb esetben rendőri felügyelet alá helyezem. Sir Alfréd és Bürke kapitány, ez a két meg­csontosodott agglegény, nemcsak régi jóbarátök, hanem lakótársak is voltak, amennyiben együtt lakták a Shaftesbury Avenue egyik régi épüle­tét. A 19. század közepén épült családi ház úgy állott a modern bérpaloták tengerében, mint Noé bárkája állana a modem gőzhajók között. De kényelmet nyújtott, tágas szobái ragyogtak a tisztaságtól és napfénytől és a két ember rend­kívül jól érezte magát otthonában. Sir Alfréd a földszinti helyiségeket bírta, Bürke kapitány­nak az emeleten voltak a szobái. Még nem is kereste fel otthonát, az első éjszak^ egy szállo­dában aludt és csupán az esküvő után telefonált inasának, hogy hozza rendbe szobáját, mert az éjszakát már otthon akarja tölteni. Bürke kapi­tány londoni tartózkodásai az utóbbi években nagyon ritkák voltak. A világot járta és néha jó háromnegyed esztendő is eltelt, hogy újra visszatért Londonba. De csak egy-két hetet tar­tott itt ki, azán újból felkerekedett és nekivá­gott a világnak. Nyugtalan, kalandvágyó lelke nem bírta a civilizált élet egyhangu nyugalmát. Kalandok, veszedelmeik és izgalmak után vágyott és ezért okozott annyi galibát rövid londoni idő* • zése! alatt te. Mint a passzíonátus vadász,- belei ’ vetette magát a forró eseményekbe, minden meg­fontolás nélkül, vakmerőén keresett izgal­mas kalandokat és igy sok gondot okozott a Scotland Yard embereinek, főleg pedig atyai jóbarátjának, Sir Alfrédnek. Sok csinnyét kellett is elnézni és eltussolni és sokszor kellett őt ve­szedelmes helyzetből kiszabadítani. Sir Alfréd tréfás figyelmeztetésében volt valami komoly is: nem szerette volna, ha megsokasodott gondjai és mimikája közepette Bürke kapitány csinytevé- sei uj gondokat ókornak. — ígérem, old boy, hogy ez alkalommal sem­mi baja nem lesz velem és amint tehetem, újból elpucolok a maga unalmas Londonjából. Nem is tudja, milyen rendes fickó lett belőlem, ami­óta utoljára tájékoztunk. Szavamra, csupán két fejet törtem be azóta. Megvesztegetően nevetett. Nem volt szép férfi arca, inkább karakterisztikus volt a feje, sem­hogy szépnek lehetett volna mondani. Sötétbar­nára lesült arca sem keltett behizelgő hatást,, az a forradás inkább elrémitő volt, mintsem meg­nyerő, amely balhalántékától ferdén futott le az orra tövéig. De mikor mosolygott és vastag aj­kai közül kicsillantak hibátlan, vakitóan fehér fogai, volt valami megnyerő, elbájoló benne, s ennek a varázsnak kevés nő tudott ellenállani. —• És mennyi időt szándékozik körünkben töl­teni, Bürke? — tette fel az aggodalmaskodó kér­dést Sir Alfréd. — Nincsen határozott tervem, de nincs sem­mi végezni valóm sem Londonban. Talán egy­két hét, aztán a télre nekivágok a Szaharának. Egy-két év óta szenvedélyem Afrika és seho­gyan sem tudok leszokni róla. Nem sokáig beszélgethettek zavartalanul. Bgy sötét uccai ruhába öltözött fiatalember lépett be és amint fürkésző szeme felfedezte Sir Alfrédét, feléje sietett. — Halló, Flíps Hát már itt sem hagyják az embert nyugodtan. Mi baj van megint? A fiatalember aggodalmaskodva nézett Bőrke kapitányra és Sir Alfréd megértette ezt a tekin­tetet. — Captain Bürke előtt nyugodtan beszélhet Fii05- Mintha csak magam volnék. Nos, mi a Rfr — Egy fiatal hölgy kereste önt a Yardon, Sir. Azt mondta, hogy feltétlen beszélni akar önnel. — Ejnye no, s emiatt megzavarják a mulatsá­gomat. Nem mondta a hölgynek, hogy keressen délelőtt a hivatalomban? De mondottam, a hölgy azonban nem akart tágítani. Olyan kétségbeesett volt és annyira hangoztatta, hogy életbevágóan fontos ügyről van szó ... — Mindenkinek életbevágóan fontos a saját ügye, Flips, ezt már megtanulhatta. Hol van az a hölgy? — A Yardon maradt én pedig megígértem, hogy felkeresem Sírt és majd értesíteni fogom a válaszáról. — Persze, a hölgy fiatal és igen csinos. A fiatal felügyelő arca a füle tövéig kipiro­sodott. Sir Alfréd felemelte kezét és mutatóujjával! megfenyegette alantasát. Ej, ej, Flips, hányszor mondtam magának, hogy veszedelme a szoknya. Egy szép nőért ké­pes volna a legnagyobb esztelenségekre is. — De amikor olyan meghatóan könyörgött Sir, dadogta a rendőrtisztviselő. — No jó, hát nem haragszom, hátha annak a fiatal hölgynek tényleg életbevágóan fontos mondanivalói vannak. Majd beszélek vele tele­fonon. A szomszéd szobában talált telefont és felhív­ta hivatalát. Inspekdós tisztviselője jelentkezett. — Flips értesített, hogy valami fiatal hölgy vár reám, — szólt bele a kagylóba. — Igen, Sir, egy fiatal hölgy kereste egy órá­val ezelőtt. Itt ült türelmetlenül a várószobában, de egy negyedórával ezelőtt elrohant. Azt mond­ta, hogy nincs nyugta már egy pillanatig sem és maga néz utána a dolgoknak. Ha nem lesz sikere, akkor majd a Scotland Yardhoz fordul. ■— És nem mondta meg, hogy mi járatban van? *— Nem, Sir. Egészen zavarodottnak látszott és nem lehetett egy ép mondatot kihúzni belőle. Sir AWred visszabaktatott társaihoz. |FoÍ5rtat6sa követbe rikjy %

Next

/
Oldalképek
Tartalom