Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-24 / 120. (3672.) szám

S3J35J JZIIpíI 5fOS-5JOS 89 EfjBSoxmn Jn óssppp'l ‘jojpjisz x<9m pjaSjpjw tjtqpj uiau i5j ‘jnÁ3 Bpo puijji -g •cfi^jTsz-nra Ásspjjpg zspq s ‘ejpj jozpui taXwad-jpjisz ‘ipqaS jjnóuSsm b jlsapq ‘qpA33 iuiuias uaq aiau jpm jsojv 'f •npfjoqBÁu — jptn ‘aqaif XupJlazB ‘aprjo^Bt B SJpq qqpAOj quso Ieíjíjoj A3a-Á3a Asspjxpg ap ‘jbíjjj os uoÁSeu jyiuioi qqezssoH "S TTBjCn9i B on 3JÓ33 tapza 8 ‘íjnupj b ij35j iupo>{Z9íi'n,ín ‘Bf^fnÁu »jÓ33 tB5jBÁu jjpza ‘Bí-m^i B5jbáu 9i AupSazs y '3 •jpnpzs jqou uopn 19JJB « jBjjpi A3a ^aj pja bao] ‘Xsspjjpg :X3oq 4t© qytAiq X3n ‘isopq zsbaej ASa jazsXSa h°A T l |OCjetecp6 isdbcj Asse-íjs-j b jbjisz qaj ueA6ofl — KI — ........... Tera-leajtoipnidaj B qTjnoqupqSaui nPI»I?P zsp3a A3a s sjjpjpjndaj b 5Jbhjbzs3j bjpxzpu -9X ;aaa;piudaj eidis b 5jBpnipBA y •|niz88J -351 *jnd3J B5jpjj 9U? l9qpnipBA iXujazaqqp; UBq5jodBu b xjojoj jpxpjndaj isajaSuBsoi y uGj04o|nd9J d Dsp4D6oip| >|Dpn|pDy\ *H?IBI jaiü3at5|uBq io3ub ipjpqjp biíojo5j Jazazi; s íbsjiiái BxSpjJpSa zb ajdpt qqyAOX ’pj jpqipueq sojjdsd sauizs piazszupd iuibiba uaXjaq |;o3pj3atn b X3oq ‘ajzsp aM3A lassa^adaiSaui s jpspjnjps afpdia a^aSazpu BAposjuBzssog •jydrej aípdio b Bf -3pj Jp3a si5| X3a Á3oq ‘jaj jpajqa bjjb jjbso 3Jjazsó3g •inpnB aqpAOj ibzb5Jbiu[BZ8 A‘3a UapaJaAaqaj s tpEJBjja jopzaxu b wpjaza [Bd -dBu ÁuBqpN *9IBqípi xjoa aA'SafSpo Jaisain -zspdio upAjajpcíjuazs piaqpia Á3a uaqpspipq jjain ‘jjaxaqaj pjaquia 3epzb3 jo5jiuib|ba pd -iá ;iasiA3aui pssi5j y *J9^sBqsa9 JiaqAjaq b H3A ;pdp tjBuzsÉq X3a jopzanf B uBqyrB5j-sonjBj jjiuauupjBq qiiA'Sa 3BzsJoiaA3uaq 0^.1060 ]|9qas0UJ y •;y;BzdBiB inoidniaj b (a Sfl^pjoq naza s qB;fyA jb)ii3bib nzssoq aa| -9UiO[iq oiojyq qyAiueq y ’UBq^Jodoso A3a H9 BA3uBq napsjAuuaxu uBi;B^BqiyiiuyzsSaui joqB ‘upqpÁŰ’jpq’ BÁuyq ^^oASBqja yApj aj -jAujajpuionq uiojyq A3a;una i9jnioiduia^ b 5IPHPIBJ sí Satu s uy^n aqzspi qyA3uBq B qaj -pzaq iu;b;h>{ ’jain'dp zb azsso ííojnio IJ9Z3 •JOÜSbAubbj jjajidaaq BqyjBzdBiB luoiduiaj B qyipjoqia sp q9;iOJppj qyA3uBq Jpqaj A3bu jíOAiq qauqazsauua; b A3oq ‘qy^o^idBnyaaiy *I?I?lBq aj]3i jzoq qoinoj B 8 uBquioidmaj h jjoa B3iozstuoiduia; b qBsa nBqy^Biraii -pd bj9J}zsb;b5j y ‘^npazsso iBrfBqoj isyup moiduia; sn;BuuojaJ b joqruiB ‘qa^nzspq 3j -;a[a)zsi)ua;si uaddp qoanq sosbijba y ^npj -joj Sasuaj^psouaJazs souo[uq íípjaza iBd -dBn Auyqpu uBqyfyqsojBA q;A3a BqijjBipa 40ui0|duJ94 X60 >|044O4uopDquiOJ >jpX6uoq y •SözsppQ ‘íiaiApoi ‘Joqjx A'bsjb^ •qazpu qojyj BqASoq qpinjo A3fi ‘qajppunpsiq sapp íj ‘qo3yji^ ‘uiaqiai B inpiAjaj" ippBmBszjBq qopojBni ‘maiaazs niapajjaSai uaqa;3psdpzs jí y •qazpa qiqyj joqini ‘qpinjo A3f| •5T35fpq sp qBSOJid ‘qajpqaj ‘jpyin íqaAupjazs sp ^ojASba qaqjoAuoA3 Apó ‘qajppuqj spj sapp 1; ‘qoSyjpA íiooyaiA •wmro-x ‘JpAHO A3bm 'mojEp qqasaApaq ipiraa sduim ‘u«qB3nBqia sqpu ‘BqpKt pajpoqjoAuoAS pqqaup 3ia s ‘szauna injo JBdjypBui y •qaiupjBzssiA ;jpzB Bqpj^ ‘qaujaq bjAojbzs aazaqauA3eM TfpJASBq maii ja jaqzspj b 3jm ^yriBSjody 3ippB ‘3xppy •Bf9zoqinojo jydjypBjv ‘^I9!I A3pn “nai I9qsyfox •;syfo; A3pu jío; buiboi jppBW ‘syqiBi spj b jjoa zspq Joqi|\[ qBAyqsoBnoí Bqnd 9f eg ‘jBApqoin pjoz qnaI?qíM •nyAjiBS 3uydzsnd b qBJ íaqzspj jydjypmn A3a nBqqnnJBApfj woiva 88HSaA(raM£>31 •bAiu»U)OIX3b^[ ‘söap xp ‘Bzjg lAjaqffi *iap05XBiBAn pqqo; ^nara tnaM ‘juua apai xsoia ^ipq baSoa^A^ 'Bjdoj raan pqqoj paraj b § ‘BjunSain ;spjaA b qqosp^j •ajaAn tudás b xxozo3joq ‘aXJaASaui [pr Bzjg siq y •xxoznq }oA3bu ipqía; 9! y ‘XXOpOJTBJBAu Bjfn dBQSBOI g •qodBqtq 19! Bq ‘niouyq nia^i ‘qodoj si XjpzB uBjnzg — :uBq?3Bux xxopoqjopúoS A3fj ‘QBqyrSBJBq souuia pjpzg 19XBqnzjg íj9;prypzB3 tsoiq p zy ‘WodBqiq J9f Buyjn 3Q ‘Xíodoj xaíaj bőid souuxg V3I3 SOXZSOMyd V ■jyArnqiaaig;‘-3tiotdi 1 ‘Bsznsz isouBf *3pui qunujyl' n35l nBqxBqBqrj?! A3oh *upApj 3apiq Á3eu Ajo ‘npSpA snlyni A3oh ‘lip urán 3aui Jaqiug 3anx jaAji apuiy ‘jyui zsbab; B ljnoiig ‘qyj B 5jBuzo3yjiA •5xyA[oqx zb qBupBAJan ‘5Jbuo3jo zb qBujiA|ij Tjaqpxu b qBujjBzs ‘qappj b qaujnpjQz •qpnazs b qBul'ng ‘Jípqi^í « qBUJJBZS ■naayAN xxasaaoaw i9S0j; >|oj9Á6buj s;^|- 931 ­— 122 — Ne légy önző és büszke, mert megbüntet Tündérke — 127 — Egyii'.AT, amikor tornácunk sarkában fa­lovamat fiáimiogiattara, fajkaidomat éteeitig'&t- tem e játék cimbalmomat élvezettől hangol- teum, akkor megjelent Tiinidérke. Úgy jött, minit a tavasai langyos szellő, mikor akác- illlatot szállít és úgy nézett rám, hogy én azonnal neki adtam játék lovamat, puská mát s a tornáé sarkában levő minden va­gyonomat. Nagyon, nagyon boldog voltam, hogy egy igazi tündér játszótársam lesz. Úgy nevettek a szemei, mint a hajnali csillagok, mikor falovamat simogatni kezd­te 6 a cimbalom húrjait is megpengette. — Sohasem láttam ilyen aranyos, édes játékokat, pedig nagy Tündérország min­den vidékét bejártam. És milyen jó vagy kis pajtás, hogy nekem adod játékaidat. — Neked adom, — ismételtem örömmel. — De még szépen szóló sipot is csinálok ré­szedre. tündérke, — mondtam és nyomban felmásztam a tornác fölé boruló nagy köite- fára, hogy galvat vágjak sápnak, de a kör- tefa-galyból nem lett sáp, s képzeljétek. Tündérke nem nevetett ki, s mikor szájá­hoz vette, olyan édes hangokat adott, mint a nevető gerlék. És én táncoltam a nagy boldogságtól, hogy a kerek nagy világon nekem van a legszebb játszótársam. Ettől a naptól kezdve mimdiig eljött hoz- zán Tündérke és én sohasem kívánkoztam Tündérországba, hiszen elhozta részemre egész nagy országának boldogságát. Reg­gelitől estig daloltunk, táncoltunk és elját- szottuk nemcsak a jó magyar gyermekek minden szép játékát, hanem mesélt sokait- sókat Tündéror&zágról. Megtudtam tőle, hogy a tündérek azért boldogabbak az em­bereknél, mert sohasem haraguszmak egy­másra és nincsen közöttük irigység. Az 6em baj, ha egyiknek ezüstösebb a hold- fémy-rufhája a másiknál, vagy ha több egyik­nek a tündérbabarulhája, mint a másiknak. Tündénké nagyon megszerette az én já­tékaimat, s viszonzásul egyik napon csak leoldotta csillagos köténykéjét s felém nyúj­totta. — Neked ad'om. kis pajtáskám. Bénimé vannak az én játékaim, babaruháim, fogadd el. Játszhatunk majd legalább azokkal is, — mondta és kiterítette a rengeteg gyö­nyörűséges babaruhát kötényéből. Egy kéz ügyben levő fakanalat nyomaiban öltöztetni is kezdet,tünk s halljatok csodát, olyan játék-király kisasszony lett, abból né­hány pillanat alatt, hogy még sétálni is tu­dott. A körtefáról vágott galy meg játék­királyfivá változott. Fel is kötöttem nyom­ban oldalára a fakardomat, de bár sikerült legény volt ő felsége, a kandidál még sem kezdett vagdalkozni, amint én vártam. Tün­dénké mondta, hogy a Tündénhoniban még játékból sem verekednek. Hire ment Tündénké szépséges babaruhái­nak s másnap ott volt az egész falu gyer­meke a tornácunk bán. Büszke voltam a játszótársamra és a cso­dálatos játékaira, hanem bezzeg Tündéiké nem volt rátartós. A legma&zatosabb, leg­jobb vagy vásottabb gyerekeknek egyfor­ma szeretettel fogba meg a kezecskéit s olyan boldogan játszott, mintha tündérek lettek volna valamennyien Tündérke azt sem vette észre, hogy én nagyon-nagyon büszke vagyok rá e engem különösebb szeretekével nem tüntetett ki, pedig én úgy vártam s ebből lett a nagy baj, mert végül is én nem voltam tündér s kezdettem haragudni a falu gyerekeire: — Menjetek haza. nem játszom már ve­letek! — mondtam és elrejtettem először a falovat, fakardot és más játékaimat, később pedig a csillogó tündérbabaruháikat. No, Lett erre nagy szomorúság. A gyermekek mind hazas zalad tak. Úgy gondoltam, hogy ismét nagyon bol­dog leszek, mert Tündérkém nem osztja meg szeretetét más gyermekekkel de csa­lódtam. Igen bizony, csalódtam, mert Tün­dérke megérezte, hogy én különbnek tar­tom magamat azoknál és ... és otthagyott, nem jött hozzám soha többé játszani. Sírtam sokáig Tündérke után. Hívogat­tam, hogy csak még egyszer jöjjön vissza, de nem jött 8 én nevetés nélkül, leiborgasz- tott fejjel simogathattam meg a falovamat, mert még azt se vitte el emlékül. Nagy szomorúságomban rámtailált édes­anyám, amint a tornácunk sarkában játé­kaim között aludtam s anyai csókjával fel­ébresztett s álmom elszállt. Álom volt Tün­dénké s álom a sok szépséges babaruha; de bár azóta sok esztendő telt el, óm az állmo­mat nem felejtettem el és el is mesélem, hogy ti is tanuljatok belőle. Dadogó mese BANDI BUDAPESTI BALESETE Bandi bement Budapestre bevásárolni. Bevásárlását bevégezvén bement borozni budai borozóba. Badacsonyi bortól betyáro- san becslpett. Bandit beültették batárba, beszállították budapesti börtönbe becsipett barátaihoz. Babikája bezzeg bőgött. Bandi belátta, bortól berúgni bolondság, butaság. Prokopecz József, L0.1t. Érsekújvár. Boszorkányos számtan Lázárak Mária (Nyitra) szerkesztette szá­miunkra ezt a gyönyörű számgúlát: 6X6*+ 4 =40 66X 6 + 5 = 401 666 X 6 + 6 = 4002 6666X 6 + 7 = 40003 66666X 6 + 8 = 400004 666666X6 + 9 = 4000005 6666666X6 + 10 = 40000006 666666 6 6X6 + 11 = 400000007 666666666X6+ 12 = 4000000008 66666660 0 6X6 + 13 = 40000000009 „Apróságok" a világűrből A csillagok fényének vizsgálatából meg lehet állapítani, hogy felületükön milyen magas hőmérséklet uralkodik. Ez természe­tesen csak az önfényü, izzó állapotban lévő égitestekre vonatkozik. A vizsgálatok sze­rint a Nap felületének hőmérséklete 6000 fok. A legforróbb csillagok felszínén mint- egy 30.000 fokos hőmérséklet uralkodik, mig a „legh'degebb“ önfényü csillag felszí­nén a hőmérséklet csak 3000 fok. A csillag felületén az arany úgy elpárologna, mint a kályhára dobott jégdarab. Az égitest bel­sejében természetesen még sokkal nagyobb a hőmérséklet. így például kiszámítható, hogy a Nap belsejében a középpontban 40 millió fokot mérne a hőmérő. KIS LEVELEK Glodán Magda és Péter. Rejtvényeitek jó, nemsokára teközlöm. Tanuljatok szorgal­masan. Várom további munkátokat. — Ru- zsiczky Sanyi. Nyoma akikor fogsiz, ha a sors úgy hozza. Légy tüjxdieinnmiel, remélem, nemsokára neked is kedvezni fog. — Szűcs Erzsiké. 14. számú megfejtésed későn érke­zett, neved ezért nem szerepel a megfejtők között. — Hampl Józsi. Gyógyulást kívá­nok. Adja Isitem, hogy miire lapunkat meg­kapod, akkorára már teljesen egészséges le­gyél. — Tárczy László. Felvettelek. Kíván­csian várom írásaidat. — Biedermann Ist­ván. Szorgalmas kis munkatársunk vagy. Rejtvényeid egy tői-egyig jók. E zártán is dol­gozz szorgalmasan s szerezz nekünk men­nél több kis barátot. — Janics Ali. Rejtvé­nyed sikerült. Lapunkban nemsokára viszont­látod. — Huszár Albina. Leveledet örömmel olvastam. Felvettelek s várom beígért rejt­vényeidet, — Sárkány Erzsébet, Jankovich Imre és Médi. A nyerőménv-könyvért nemi nekem jár a köszönet. Ti voítatok a szeren­csés nyerők s minden bizonnyal megérde­melten.. Örömötöknek én örülök a legjob­ban. Dolgozzatok továbbra is szorgalmasan. — Baranyay Edit. ígért rajzodat küj|cltd be s ha jó, leközlöm a szöveggel együtt. Móka Hogy hivták az első embert? Huncut Laci találkozott kis pajtásával, akit olyan sokszor megtréfált. Most is messziről kiáltott rá: — No, koma, fogadnál-e ©gy perecbe? — Szívesen, — mondta a pajti. — Hadid hallom, miről van szó. — Hát nem másról, — nevetett Huncut Laci, — mint hogy meg tudom-e mondani az első embernek, Adómnak a vezetéknevét, vagy sem. — Ebben fogadok ... — Várj csak. Ha megmondom, enyém a perec, ha meg nem tudom, a tied. — Áll az alku. Hiszen nem is volt vezet ék­neve Ádámnak, te csacsi ... — De bizony volt. Úgy hivták. hogy: Holvagy. Nem emlékszel rá, hiszen te is ta­nultad: Holvagy Ádám? .. Huncut Lacié Lett a perec. * Móricka viccel Márton: Azt hallottam Mórickám, hogy te kitűnő vicceket tudsz gyártaná. Móricka: Úgy van. Máidon: Miért nem küldöd be vicceidet ©gy lapba? Móricka: Mert nem szeretem a lapos vic­ceket. (Beküldte: Biedermann István.) ♦ Félreértés — Ejnye, te haszontalan gyerek! Tegnap, mikor a leckédet kellett volna csinálnod, az udvarban láttalak, egy fa mögött. Hogy le­hetséges az? — Uigy, hogy a fa nagyon vékony volt. * Az már baj! — Szereted a kiflit? — Igen. Csak a legtöbbnek egy nagy hibája van. — Mi? — Tűik özei van a két vége egymáeíboz. ★ A boltban — Mondja, jó ©z a hajnövesztő? — Meghiszem azt! A multikor ráeseppem- t ettem egy dinnyére és a dinnyét másnap mint kókuszdiót adttam el. * Az ikrek — Miért sirsz, Karcsi? — óh ne is kérdezd — bömböl Karcsi, — az ikertestvérem megvert, szóltam a pa­pámnak és a papám tévedésből engem nós- pángolt el a testvérem helyett. %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom