Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)
1935-05-21 / 117. (3669.) szám
A teMácftydUos esete cuz eftoeMywel 7da: l/Uu&aoec Pál Igaz, hogy százötven évvel ezelőtt történt, a nagy francia forradalmat megelőzőleg és mint fordított gilotin repült a technika egére az első ejtőernyő. 1777-ben De- fontage tanár ur Párisban feltalálta azokat a szárnyakat, amelyekkel egy Ikarusz nevű görög ur hosszabb idővel azelőtt a nyakát törte és amelyek nem hagyták nyugodni azokat, akik mindenáron repülni akartak. A tanár ur nem akarta reszkírozni a nyakát, viszont azonban ki akarta próbálni a világraszóló találmányt, — egy idegen nyak igénybevételével. Kerestetik egy idegen nyak, amely nem fél attól, hogy meg kell válnia a hozzátartozó testtől és az élettől! Egy ilyen nyak csak az lehet, — okoskodott a kitűnő tanár, — amely már nem áll a maga lábán, azaz félig-meddig már lóg. Kitűnő ötlete támadt : egy halálraítélt rablógyilkos az erre megfelelő ember! Még él, de már nem a maga lábán, a nyaka is még a testéhez nőtt, de már lóg : pompás kísérleti nyúl, mert semmi veszteni valója, ellenben mindent nyerhet, egyrészt a halhatatlanságot, ha ez az első ejtőernyős kísérlet sikerül, másrészt a halhatatlanságon kívül még a rövidlejá- raíu életet is, ha jól viselkedik. így gondolkozott igen értelmesen és érdemlegesen De- fontage ur és elment abba a párisi börtönbe, ahol a halálraítélt rablógyilkosokat őrizték. A börtönigazgató igen megörült a szenzációnak és engedte, hogy a tanár ur úgy válogasson a rablógyilkosok közt, mint az iskolában szokott a tanulók közt. Talált is egy Jean Dumier nevű jól megtermett hullajelöltet és többszörös rabló- gyilkost, akinek már csak egy fontos dolga akadt az életben : megmenteni az életét. Erre nem volt ugyan reménye, de Defon- tage ur odaállt eléje és azzal lepte meg, hogy megmentheti az életét, ha megreszki- j rozza a halált. Mivel az akasztásban nem j volt rizikója, ellenben, ha a nyaktörés rizi- j kóját választotta, volt lehetősége, hogy megmentheti az életét. Dumier örömmel ragadta meg a nyaktörően életmentő alkalmat és kötélnek állt. hogy elkerülje a kötelet. Meg is egyeztek: Dumier szárnyat bont, leugrik egy toronyról és ha épen érkezett meg a földre, akkor megmentette az életét. ; Ez annyit jelentett, hogy akkor mentette meg az életét, ha megmentette, de ezen a; tautológián nem ért rá gondolkozni és belement a játékba. Itt van az a pont, amely igen humánusnak mutatja a százötven év előtti kort a mi korunkkal szemben. Akkor azért mentek j neki egy kísérletnek, mert remény volt rá, hogy a biztos haláltól megmenekülnek, ma pedig a biztos életet reszkírozzák és nem tudják, miért. Legtöbb esetben azért, mert túlzottan jóllaktak az élettel. Ma ötezer japán jelentkezik, ha egy olyan uj torpedó kipróbálásáról van szó, amely ugyan biztosan talál, de biztosan megöli a melléje adott embert. Másfél század előtt Defontage ta-' nár ur ilyen embert csak két helyen találhatott volna : a rablógyilkosok börtönében és az őrültek házában. Ez utóbbi lakói nem feleltek meg a gusztusának, viszont akkor az épeszüek nem voltak olyan bolondok, mint a maiak és nem kockáztatták meg az életüket még az élet kedvéért sem. Dumier, a derék rablógyilkos nagy kisé- rettel felment a torony tetejére. Vallaira Defontage Ikarusz-szárnyai voltak kötözve, amelyek ezernyi toliból voltak művésziesen összeállítva és úgy hatottak, mint az angyalszárnyak. Ikarusznak nehezebb volt a feladata : az ég felé kellett repülnie. Dumiernek csak le kellett érkeznie a földre. Fordított dolog, tehát emberibben észszerűbb és ezért több sikerrel járt. A rabló- gyilkos kiterjesztette a szárnyakat és egyszeriben úgy hatott, mint egy angyal, aztán behunyta a szemét, hogy ne lásson és leugrott a torony tetejéről. Odalent a tudós professzor várta a mentőangyal érkezését és rajta kivül ezernyi ember. Nagyon szépen indult az ügy : egy darabig lebegett, majd enyhén esni kezdett lefeié, de hirtelen zuhanásba szilájuk. Dermedten nézték, pedig mindenki tudta, hogy rablógyilkos, aki úgyis halálra van ítélve és nincs számára kegyelem, de más a kivégzés és más a halálos zuhanás a néző számára, annak ellenére, hogy az első biztos halál, az utóbbi csak esetleges. A tanár elrémült, mert, ime, találmánya felmondta a szolgálatot és Dumier után aligha akadt volna oly bolond halálraítélt, aki belement volna a biztos halálba, hogy egy találmányt kipróbáljon. Nagyot kiáltott, de ebben a percben csoda történt: a szárnyak kinyíltak és az emberi test újra enyhe siklásba ment át. Valóban csoda volt ez, mert most már látni lehetett Dumier átszellemült arcát, amelytől angyali voltát nem lehetett megtagadni és mindenki tudta, hogy a kockáztatott halál vállalásával megmenekült a haláltól. Defontage asszony arannyal bélelt zacskóval lépett a rablógyilkos elé és a közön- j ség harsány éljenzése közben átnyújtotta: neki. Dumier azonban nem köszönte meg I Harmadik' napja ül szemközt velem, a jóihirü családi ház éttermében, az ur. aki nem eszik tengeri halat, minden alkalommal visszaküldi s inkább valami tojásételt" kér helyette a kiszolgáló leánytól. Délután pizsamát visel az ebédhez, este sötétkék kabátot kukorieanad- r ággal és fehérbe tét re nyári cipővel. Bort nem iszik, bécsi lapot olvas és fogpiszkál óval szá- I jában távozik az asztaltól. Ez az ur idegen és én szívből utálom. Utá- j .atom eszményi, olyan. mint a szép eszménye, ahogy az esztétika tankönyveiben tanítják: érdek nélkül utálom. Nem várok tőle semmi roez- szat, önzetlenül utálom. Külön csillagon élünk s csillagaink küllőn pályán keringenek. szó sem Miét arról, mintha féltékeny lennék reá. mégis utálom. Nem tett jót velem soha, nem mentette meg az életemet, nem csábította el ' megunt kedvesemet, nem adott pénzt kölcsön, nem adta ide kabátját, mikor dideregtem s mégis utálom. Mindketten tudjuk, hogy a kapcsolat, amely egymáshoz fűz, nem afféle felületes, futó kaland: utálatunk egymás iránt mély és spontán, valódi „coup de foudre“, vagy | . Hass auf den ersten Bliok“ vagy „meglátni és megutálni egy pillanat müve volt44. Olyan érzés ez, mintha viszonyunk lenne. Ez érzés hevessége és őszintesége figyelmeztet, hogy jó lesz vigyázni, utálatom tárgyát nem kerülhetem el 6 ha nő lenne, talán megkérném a kezét. Mindig igy kezdődik-----Mindent utálok ra jta, nézését, ahogy a sótartót kézbeveszi, undok mosolyát s a bécsi lapot, melyét olvas. . A lélek, mint a bőridegek, alig tudja megkülönböztetni a nagyon forró s a jéghideg behatását. Kétségtelen, a leghevesebb érzés fűz ebihez az idegenhez, melyet egy másik ember iránt érezhet. Közünk van egymáshoz. Miért nem utálom például az elviselhetetlen olasz szerkesztőt az étterem bal sarkában, aki monoklit visel, csámcsog, a Piccolo-t olvassa s rém eszik tojásos előételt, hanem „valami tenged hal- félét44 kér helyette? ... Sötét hatalmakkal viaskodunk itt a földön, ismeretlen célzatú vonzások és taszítások igazítanák el a földi pályán. utáljuk egymást és szeretjük egymást s fogalmunk sincs, miért? Érzelmi életünk mag- netizmusa megfejthetetlen titok, két ember találkozik a rengetegben, egymásra néznek, pillantásuk összeakaszkodik, rejtélyes áramok keringenek közöttük, a kapcsolat megtörtént, érdek nélkül, cél nélkül, utáljuk egymást. Most már igy élünk, amíg meg nem halunk, holtomiglan, holtodiglan, örök, tiszta, forró, nemes és érdektelen utálatban. Az érzés minősége és hőfoka felől nem lehet kétségünk. Az ismeretlenből érkeztünk, ő is, én is, hosszú ut volt mögöttünk, kis, futó utálatok, alkalmi undorok, mikor — egy-egy forró, különös pillanatban — azt hiszi az ember, hogy utál, pedig' csak mu-ló érzés, röpke szeszély voilt, ami megás nem szólt egy szót sem. Úgy hatott, mintha végképpen megszakította volna az emberi társadalommal való összes kapcsolatait és nem akarna tudni azokról, akiket előbb ő kergetett halálba és akik most ugyanezt akarták vele megtenni. Megzavarodott, megrendült benne az életbe és a halálba vetett hit, időre volt szüksége, hogy revizió alá vegyen mindent, ami eddig kitöltötte, egyszóval uj világszemléletre kellett törekednie. Mivel pedig a világot alulról és felülről ismerte, elhatározta, hogy mindenképpen azon lesz, hogy megtalálja a középarányost. A monda rosszalólag azt jegyezte fel róla, hogy nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket és hogy minden várakozás ellenére elpolgáriasodott. Az aranyakkal kis szatócsüzletet nyitott egy kis francia vidéki városban, megnősült, gyerekeinek jó apja és feleségének jó férje volt, rendesen fizette az adóhátralékát és nem volt ellene panasz. Ikarusz fordítottja volt tehát ez a derék Dumier és igy is van rendjén. Hiszen Ikarusz az ég felé tört, Dumier pedig a fellegekből a földet akarta elérni. Az első kísérlete nem sikerülhetett, a másiké sikerült. Csoda, hogy nem eresztette el többé a földet ? Ikarusz legenda lett, Dumier nyárs- polgár. Viszont, amikor Ikarusz megindult, nem ismerte az eget, csak a földet. Dumier azonban már két lábbal odafent volt és boldog lehetett, amikor leszállt. E két sors szintézise az emberi élet. . ■ejtette érzékeinket s utálatod tárgyával két hét múlva már meghitten sörözöl együtt... De ez nem, rögtön éreztük mindketten, ez nem kaland, nem afféle uecai ismeretség, mint amikor az ember az autóbuszban egy pillanatra önfeledten a szemközti utasra mered s lobbanékony •hévvel gondolja: „jaj, de ritka, kivételes, ronda ember, bár reá'éphetnék!“ — rögtön az egészet akartuk egymástól, ezőröstül-bőröstül utáltuk egymást. És érdek nélkül, érdek nélkül — kalandorok kíméljenek!... Engem csak az utáljon. mondhattam volna neki, aki egész szívből, szárnyaló 1élekei tud utálni. Akitől nem keflfl félnem, hogy az utálat álarca alatt közeledik s titokban nemes szivet rejteget durva daróe alatt. Szeretem az élet durva dzsungel- jében a tiszta, a feltétlen, a félreérthetetlen találkozásokat. Szeretek ugv élni utálatban valakivel, ahogy Trisztán és Izolda. Manón és De Grieux, Jancsi és Juliska szeretik egymást. Szeretem az életet nyers és tiszta lobogójában s elég lenne egy mozdulata, hogy az egész világ előtt kitárjam keblemet s nyíltan, hangosan megvalljam neki: „Utállak41. Kétmilliárd ember él a világon s oly kevéshez van közülük igazi közöm __Milyen nehéz találni valakit, ak i igazán méltó utálatomra! Ez az ember e pillanatban még idegen. Viszonyunk eszményi. De már közeleg a pillanat, mint a sas. mikor mi ketten, az a két egymás eller. teremtett lélek, szenvedélyesen összecsapunk. Most még szép minden, mint egy álom. Ábrándozhatok felőle. Elképzelhetem, mi- í lyen csodálatosan ronda és ellenszenves lehet, mikor alszik, elomolva párnáin, ágya előtt, mint sáradt kis kutyák, hevernek ronda, csónaknyi poros cipői és piszkos fuszeklijei... Elképzelhetem, milyen vérszopó dög lehet üzletben, képmutató barát, brutális és pimasz szerelmes, szívtelen és zsugori családfő, elképzelhetem, hogy sötét, testi titkokat rejteget a sötétkék kabát és kukoricanadrág alatt s hogy ő az az ember, aki puszta kézzel vágja fel az uj könyveket 6 nevet a moziban, ha a kómiku6 hősbe hátulról belerúgnak ... Végzetünk az. hogy megismerjük egymást. Még egy-két nap, kínálkozó alkalom a liftben, vagy a társalgóban s végzetünk összesodor, tüzet kér tőlem, vagy tanácsot, beszélgetni kezdünk az időről és a helyi viszonyokról. Később elkéri újságomat s cserébe felajánlja az ő szörnyű bécsi lapját. Elkísér a kávéházba. S egy csillagos estér, ahogy megyünk a tenger partján, talán családjáról, vagy Goethéről beszél majd... S 6 lesz az én ismerősöm, amilyen van százezer. A nagy, a lángolóan utált idegenből egyszerű, szomorú töíkfílkó lesz, aki boldogtalan, mert sava van, mert rosszak a viszonyok, mert nem érti meg a felesége, mert becsapták, mikor a Urát váltotta, mert neon találom-e, hogy a hely unalmas, — e egyszerre sajnáltai fogom és kiábráű1935 május 21, kedd. dúlok s egy hét múlva nem utálom már úgy, mint eddig. Őrizd meg titkodat! — szeretnék könyörögni neki. — Engedd, hogy utálhassalak!... Sajnálni és megérteni oly könnyű és gyakori!... Maradj idegen, tiszta, elérhetetlen, — engedd, hogy holtig utálhassalak!... Ne csak unjuk majd egymást. Hová jutnánk? Nem lehet minden jött-mentet utálni. Betttlen-Eckhartft-Rassay ? Budapest, május 20. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjeleníése.) A Hétfői Napló jelentése szerint gróf Bethlen István és Eckhard Tibor között formális megegyezés és kibékülés jött létre. A két politikus most Rassayval akar közös ellenzéki frontot létrehozni. G<r§ga?s?ógban n?p5?etí?zés d&nt az áEIsmlerntifá! Athén, május 20. Csaldarisz miniszterelnök vasárnap Patraszban nagy beszéddel megkezdte a választási küzdelmet. Kijelentette, hogy pártja, a görög néppárt, amely az ország legerősebb pártja, népszavazást fog javasolni a görög államforma eldöntésére. Abesszíniában eltörölték a rabszolgaságot London, május 20. A Sunday Express addisabebai jelentése szerint az abessziniai kormány elhatározta, hogy a rabszolgaságot eltörli. A császár rendeletet irt alá, amelynek a lapján a helyi adókat felfüggesztik és a rabszolgákat a kényszermunka alól fölszabadítja. Pályázat lőéskotás'ösztöndíjakra Az országos választmány a csehszlovák főiskolák Szlovenszkóról származó hallgatói számára az 1935-36 tanévre ösztöndíjat ir ki és pedig az internátusbán lakók részére 750, 1500, 2250 és 3000 korona, a nem internátusbán lakók részére 500, 1000, 1500 és 2000 korona összegben. Ezen ösztöndíjat csak azon szlovenszkói, csehszlovák főiskolán tanuló vagyontalan hallgató kaphatja meg, aki jó tanulmányi eredményt és előmenetelt tud felmutatni, avagy azon abszolvensek, akik vizsgáik tartama alatt előirt előmenetelt igazolnak. Középiskolák abi- turiensei, akik valamely főiskolán óhajtanak tovább tanulni, csak abban az esetben kaphatják meg a fenti ösztöndíjat, ha kitüntetéssel, vagy legalább jó eredménnyel érettségiztek. A kérvényt előirt nyomtatványon 1935 julius 3-ig kell beadni a következő módon. Akik valamely internátusbán laknak, vagy valamely internátusba való felvételüket kérik, azok az illető intemátus igazgatóságánál adják be kérvényüket. A töbiek az illető főiskolai Sbor soc. peclivost utján. Ezek címe: Sbor soc. peclivosti pro vysokoSkolácé stud. Prága III., Akad. dűm. Sbor soc. peclivosti pro vysokoskolské stud. Brünn, 16., Husova 45. Sbor soc. peclivosti pro vysokoskolské stud. Pozsony, Int. Lafranconi. A kérvényhez mellékelni kell: 1. csehszlovák állampolgársági bizonyítványt, 2. egy évnél nem idősebb vagyoni kimutatást az előirt nyomtatványon (megerősítve a községi elöljáróság, telekkönyvi és adóhivatal által), 3. tanulmányi áttekintést, 4. az utolsó két szemeszterről szóló tanulmányi előmenetelt (abiturienseknél érettségi és éwégi bizonyítványt, egyetemi hallgatóknál kollokviumit, szemináriumi, laboratóriumi, szigorlati vagy államvizsgái bizonyítványt), 5. egyéb mellékletek, amelyek a kérvényben kifejtet okok bizonyítékául szolgálnak, pfl. tűz, árvíz, betegség stb. A nem teljesen és előírásosan felszerelt, avagy későn beadott kérvények, úgyszintén az országos hivatalhoz egyenesen beadott kérvények nem vétetnek figyelembe. A kérvényben a kérvényezőnek és szüleinek vagy gyámjának pontos címét Is fel kell tüntetni. Esetleges információt nyújt: Jamson Jenő, Bratislava — Po- zsci;>, Safarik-tér 4. I. 6. Válaszbélyeget mellékelni keli MŰSORON KÍVÜL Írja: MARAI SÁNDOR Ismerős % JL
