Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-19 / 116. (3668.) szám

Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal ■ líra T Ke HB8l MT XIV. évf. 116. (2668) szám • VasárBBSp • 1935 május 19 ............. El őfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed' évre 76, havonta 26 Ké., külföldre évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkóí magyarság politikai napilapja Szerkesztőség; Prága IU Panská allce 12, IL emelet t Kiadóhivatal: Prága I!., Panská ulice 12. IIL emelet • • TELEFON: 303-11. • # SÜRGÖNYÖM HÍRLAP, PRAHH. A MAGYAR FIATALOK KENYERE (d) Prága, május 18. ,,A magyaroknak jóval többet adtunk, mint amennyire a békeszerződés kötelezett bennünket.** Nincs csehszlovák politikus, aki ezt az állítást meg nem kockáztatta vol­na akkor, ha kisebbségi jogaink gyakorlati érvényesítését követeltük. A magyar kér­dés el van intézve, mondotta Hodza 15 év­vel ezelőtt, s ezzel azt akarta mondani, hogy már nincs a magyaroknak kívánni valójuk, mert minden jogos kívánságuk tel­jesítve van. Ezt mondta Benes külügymi­niszter nem egyszer, ezt hangoztatták kor­mánynyilatkozataikban a miniszterelnökök s ugyanilyen szellemű állításokkal igyeke­zett kormánytámogatásra bírni a magyaro­kat mostani kortesbeszédeiben Dérer igaz­ságügyminiszter is. Ha ez a hangzatos tétel bizonyítható lenne, akkor ma Csehszlová­kiában nem lenne magyar ellenzék. Azon­ban ez csak hangoztatható, de be nem bi­zonyítható. Ellenkezőleg. A csehszlovák hi­vatalos statisztika egész mást bizonyít. Megcáfolja. E néhány sorban közéletünknek csupán egy szakaszát mutatjuk be a hivatalos cseh­szlovák statisztika tükrében. Nézzük meg, hogy az állami, illetve a közalkalmazásban valóban „jóval többet** kaptunk-e, mi ma­gyarok, mint amennyi nekünk a békeszer­ződés szerint kijár. A békeszerződés és az alkotmánytörvény értelmében jogunk van a közhivatalokban való aránylagos részese­désre. Szlovenszkón a magyarság a lakos­ságnak közel a negyedét teszi ki, tehát az állami és közhivatalnok alkalmazottak so­rában is átlag minden negyedik hely a ma­gyarokat illeti meg. Mivel a hivatalos nép­számlálási statisztika szerint Szlovenszkón 1930-ban a lakosságnak 17*58 százaléka volt magyar, helyezkedjünk tehát erre a hivatalos adatra s ezen az alapon szegez­zük le jogigényeinket. Szlovenszkón a posta 6742 alkalmazottja közül 295 magyar, holott a 17*58 százalékos számarány szerint 1185-nek kellene lennie, hiányzik tehát 890. A vasútnál 26.239 hiva­talnok, alkalmazott és bérmunkás közül 1534 magyar, pedig 4613 hely járna a ma­gyaroknak. Itt 3079 magyar kereső szorult ki. A bíróság és a közigazgatás 23.573 mun­kaerőt foglalkoztat. Ebből 4144 hely illetné meg a magyarokat, de csak 1486-ot tarta­nak a kezükben, tehát itt 2658 kenyérpozi- cióval rövidültünk meg. Az egészségügyi közszolgálatban (az önállók leszámításá­val) 4790 személy kap kenyeret. Ebből 563 magyar, holott 842 magyarnak járna itt hely. A hiány 279 egzisztencia. A köz- oktatásügyben aránylag enyhébb a helyzet, mert ott nemcsak állami iskolák vannak, hanem felekezetiek is. De ennek ellenére is a 12.041 főnyi közoktatásügyi személyzet­ben a magyarság csak 1582 fővel van kép­viselve, holott 2117 pozíció járna nekünk, térvesztésünk tehát 535 kenyérhely. Az egészségügyön és iskolaügyön kívüli egyéb közszolgálat terén 6764 alkalmazott van, ebből 1138 magyar. Számarányunk alapján 1189 hely illetne meg, a hiány tehát 51 hely. A fölsorolt közszolgálati ágakban összesen 80.149 kenyérkereső van, közülük 14.090- nek magyarnak kellene lennie* a valóság­ban azonban csak 6598 magyart alkalmaz­nak, tehát Szlovenszkón 7492 kenyérkereső hellyel kaptunk kevesebbet, mint amennyire a hatalom gyakorlóit a nemzetközi szerző­dés igenis kötelezi. Hét és félezer kenyér­kereső, hét és félezer család ! Hét és fél­ezer család közel negyvenezer lelket je­lent ! Még meglepőbb lenne az eredmény, ha az egyes ágakban külön vizsgálnék a hiva­Varsó, május 18. A lengyel parasztok százezrei kivonultak a varsó—krakói vasút­vonal mellé, hogy utolsó tiszteletben részesít­sék Pilsudski koporsóját, amelyet különvonat szállított Krakkóba. A bucsuzás mindenütt megható volt. Egész éjjel óriási tüzek égtek a vasútvonal jobb- és baloldalán. A falvak ön­kéntes tűzoltói hatalmas szurokfáklyákkal sürü sorfalat állottak mindkét oldalon, úgyhogy a vonat az éjszakai órákban szinte állandóan ki­világított vidéken futott át. Sokhelyütt a nép gyalog és kocsikon már pénteken délben ki­utazott a pályatest mellé és ott táborozott más­nap hajnalig a nagy hideg és eső ellenére. A nagyobb pályaudvarokon a halottat szállító kocsi megállt és a papság megáldotta a koporsót, amelyet a külonvonat közepén egy nyitott vas­úti kocsin helyezték el. Az egész ut alatt ka­tonák és tisztek álltak diszőrséget a koporsó mellett, amelyet koszorúk, rendjelek és lengyel lobogók díszítettek. Hogy a koporsót éjjel messziről láthassák, a szomszédos kocsikról fényszórókkal világították meg az utazó rava­talt. A megérkezés Krakó, május 18. A külön vonat néhány perccel nyolc óra után érkezett meg Lengyel- ország első marsalljának holttestével a krakói főpályaudvarra. Ezzel Lengyelország nemzeti hőse befejezte utolsó utazását hőn szeretett ha­záján keresztül. Amikor a koporsót a lengyel tábornokok leemelték a vasúti kocsiról, az ál­lamfő, a kormány tagjai, a külföld képviselői és a katonai különítmények tisztelegtek. Kra- kowski bíboros hercegérsek imákat mondott. A szomszédos utcákról fojtott dobpergés hal­latszott és a város valamennyi harangja meg- kondult. A katonatisztek hosszú széles sorfala között a tábornokok a pályaudvar előtti téren várakozó lafettára helyezték a koporsót A koporsó mögött Rydz Smigly tábornok vezette az elhunyt tábornok feleségét, mig más magas- rangú tisztek a marsall két leányát. Csak ez­után következett az államfő, talnokok, az alkalmazottak, a munkások és a napszámosok kategóriáinak számarányát, mert a magyarok a vezető pozíciókban a legminimálisabb számarányban szerepelnek, többnyire az alkalmazottak és munkások és napszámosok alacsonyabb kategóriájá­hoz tartoznak. Ennek megvilágítására Dé­rer miniszter adatait idézhetjük. Dérer leg­újabb könyvében közli, hogy Szlovenszkó 77 járási főnöke közül 62 szlovák nemzeti­ségű, 13 cseh, 1 német, 1 orosz. A magyar­ságnak a számarány szerint 14 járási főnök­ség járna, de ugyanennyi illetne meg min­ket azon a címen is, hogy 14 magyar több­ségű járás van Szlovenszkón. Ezzel szem­ben egyetlenegy magyar nemzetiségű járási főnök sincs! Hasonlóképpen vagyunk a tanfelügyelőkkel is, akiknek sorában egyet­s miistiül l lenegy magyart nem tisztelhetünk, pedig legalább 8 — 9 magyar jellegű tanfelügyelő­Királyi pumpával temették el Urakéban Pilsudski marsall! i KeidfgM koporsót-szállító vonal esés* éiieJ fáldps parasztok sosfaía között futott át •» Hoscickí á letelő a „leesve! szive!: királyáról" - Százezrek a temetésen Híresztelések krakói tartózkodása körül A katedráiig bejárata előtt Moscicki államfő emlékbeszédet mondott. — Az itt nyugvó királyok árnyékához egy uj alak csatlakozik, — mondotta. — Fejét nem díszíti korona, kezében nincs jogar, de mégis sziveink királya volt és akaratunk ura. Pilsud­ski ötven év alatt egymásután hódította meg a lengyel sziveket és lelkeket, amig egész Len­gyelországot beborította biborpalástjával és mindenkit felvett szivének királyságába. Gon­dolatának bátorságával, céljainak rettenthetet­lenségével és tetteinek leírhatatlan erejével szétzúzta láncainkat és felszabadította megbék­lyózott kezünket. Kardot kovácsolt és oda- nyujtotta a védtelennek. Saját kardjával el- hesegette határainkról az ellenséget és hadsere­günk zászlait dicsőséggel övezte. Megtanította a szolgaságban sinylődőket a becsület tisztele­tére és beoltotta lelkeinkbe az erő hitét Vala­mikor egy képzelt világ hősi álomképei közt bolyongtunk, de ő megtanított arra, hogy szembenézzünk a valósággal és megvalósítsuk álmainkat, ö adta Lengyelországnak a sza­badságot, a mai határokat és az újjáalakított országnak az erőt és a nagyságot. Tettei a len­A temetési menet lassan kialakult és a pálya­udvar előtti térről a katedrális felé vonult. A különböző katonai és fél katonai szervezetek küldöttségei néma gyászban álltak az utcákon. A környékről százezrével érkeztek a parasztok és a polgárok. A néma csöndet csak az asz- szonyok sírása szakította meg hébe-korba. Az utat fekete drapériák födték s a házakon óriási fekete zászlók függtek. Magas fekete kandelá­bereken mindenfelé lángok égtek. A gyásinsenet A koporsót szállító különvonat előtt Var­sótól Krakóig a „Pilsudski“ nevű páncélvonat haladt. A külföldi vendégek egyórával a ko­porsót szállító vonat előtt érkeztek Krakóba „Meghalt sziveink királya" ugyancsak különvonaton. Sapiecha herceg bi- borosérsek rövid imája után a gyászmenet meg­indult a Wawel-katedrális felé ugyanazon az útvonalon, amelyen a történelem folyamán a lengyel királyok temetési menetei végigha­ladtak. A történelmi nevezetességű Zsigmond- harang mély kongása belevegyült a város ha­rangjainak zúgásába, amikor a menet a Wawel- hegyre érkezett. Két óráig tartott a fölvonu­lás. A gyászmenet élén a fegyvernemek kikül­döttei haladtak, mögöttük a 16. román gyalog­ezred egy százada. A koporsó előtt a papság halad herceg Sapiecha érsekkel az élén, a ko­porsó mögött a család, a köztársasági elnök, Slawek miniszterelnök, a külföldi kiküldöttek, a szejm és szenátus marsalljai, a hadsereg főbb tábornokai. gyei népet a lelkesedés legmagasabb fokára ragadták. Most visszatér a lengyel nép lelke­sedése ahhoz az emberhez, aki ezt a lelkese­dést felújította. Teremtő láng lett a Pilsudski- ból kiinduló lelkesedés. A lengyel szivek és a lengyel lelkek hatalmas uralkodója nagy örök­séget hagyott ránk. Fogadjuk meg, hogy a nemzeti becsületet őrizni és védelmezni fogjuk. Soha nem engedjük, hogy a nagy örökségből valami elvesszen. Pilsudski szelleme, amelyet nem engedett pihenni a gond Lengyelország jövőjéért, megtalálja örök nyugalmát, mert őr­ködni fogunk Lengyelország sorsa fölött. A kriptában A beszéd után a tábornokok bevitték a ko­porsót a székesegyházba, ahol herceg Sapiecha katolikus érsek és Scepticki görögkatoliku6 metropolita elvégezte az ünnepélyes gyász- szertartást. Az istentisztelet után a tábornokok kunét válhikra emelték a koporsót és levitték Szent Lóránt kriptájába. A koporsót Kosciusko és Sobieski lengyel nemzeti hősök szarkofágjai FOLYTATÁS A 2. OLDAL IL HASÁBJÁN*

Next

/
Oldalképek
Tartalom