Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)
1935-05-19 / 116. (3668.) szám
Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal ■ líra T Ke HB8l MT XIV. évf. 116. (2668) szám • VasárBBSp • 1935 május 19 ............. El őfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed' évre 76, havonta 26 Ké., külföldre évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkóí magyarság politikai napilapja Szerkesztőség; Prága IU Panská allce 12, IL emelet t Kiadóhivatal: Prága I!., Panská ulice 12. IIL emelet • • TELEFON: 303-11. • # SÜRGÖNYÖM HÍRLAP, PRAHH. A MAGYAR FIATALOK KENYERE (d) Prága, május 18. ,,A magyaroknak jóval többet adtunk, mint amennyire a békeszerződés kötelezett bennünket.** Nincs csehszlovák politikus, aki ezt az állítást meg nem kockáztatta volna akkor, ha kisebbségi jogaink gyakorlati érvényesítését követeltük. A magyar kérdés el van intézve, mondotta Hodza 15 évvel ezelőtt, s ezzel azt akarta mondani, hogy már nincs a magyaroknak kívánni valójuk, mert minden jogos kívánságuk teljesítve van. Ezt mondta Benes külügyminiszter nem egyszer, ezt hangoztatták kormánynyilatkozataikban a miniszterelnökök s ugyanilyen szellemű állításokkal igyekezett kormánytámogatásra bírni a magyarokat mostani kortesbeszédeiben Dérer igazságügyminiszter is. Ha ez a hangzatos tétel bizonyítható lenne, akkor ma Csehszlovákiában nem lenne magyar ellenzék. Azonban ez csak hangoztatható, de be nem bizonyítható. Ellenkezőleg. A csehszlovák hivatalos statisztika egész mást bizonyít. Megcáfolja. E néhány sorban közéletünknek csupán egy szakaszát mutatjuk be a hivatalos csehszlovák statisztika tükrében. Nézzük meg, hogy az állami, illetve a közalkalmazásban valóban „jóval többet** kaptunk-e, mi magyarok, mint amennyi nekünk a békeszerződés szerint kijár. A békeszerződés és az alkotmánytörvény értelmében jogunk van a közhivatalokban való aránylagos részesedésre. Szlovenszkón a magyarság a lakosságnak közel a negyedét teszi ki, tehát az állami és közhivatalnok alkalmazottak sorában is átlag minden negyedik hely a magyarokat illeti meg. Mivel a hivatalos népszámlálási statisztika szerint Szlovenszkón 1930-ban a lakosságnak 17*58 százaléka volt magyar, helyezkedjünk tehát erre a hivatalos adatra s ezen az alapon szegezzük le jogigényeinket. Szlovenszkón a posta 6742 alkalmazottja közül 295 magyar, holott a 17*58 százalékos számarány szerint 1185-nek kellene lennie, hiányzik tehát 890. A vasútnál 26.239 hivatalnok, alkalmazott és bérmunkás közül 1534 magyar, pedig 4613 hely járna a magyaroknak. Itt 3079 magyar kereső szorult ki. A bíróság és a közigazgatás 23.573 munkaerőt foglalkoztat. Ebből 4144 hely illetné meg a magyarokat, de csak 1486-ot tartanak a kezükben, tehát itt 2658 kenyérpozi- cióval rövidültünk meg. Az egészségügyi közszolgálatban (az önállók leszámításával) 4790 személy kap kenyeret. Ebből 563 magyar, holott 842 magyarnak járna itt hely. A hiány 279 egzisztencia. A köz- oktatásügyben aránylag enyhébb a helyzet, mert ott nemcsak állami iskolák vannak, hanem felekezetiek is. De ennek ellenére is a 12.041 főnyi közoktatásügyi személyzetben a magyarság csak 1582 fővel van képviselve, holott 2117 pozíció járna nekünk, térvesztésünk tehát 535 kenyérhely. Az egészségügyön és iskolaügyön kívüli egyéb közszolgálat terén 6764 alkalmazott van, ebből 1138 magyar. Számarányunk alapján 1189 hely illetne meg, a hiány tehát 51 hely. A fölsorolt közszolgálati ágakban összesen 80.149 kenyérkereső van, közülük 14.090- nek magyarnak kellene lennie* a valóságban azonban csak 6598 magyart alkalmaznak, tehát Szlovenszkón 7492 kenyérkereső hellyel kaptunk kevesebbet, mint amennyire a hatalom gyakorlóit a nemzetközi szerződés igenis kötelezi. Hét és félezer kenyérkereső, hét és félezer család ! Hét és félezer család közel negyvenezer lelket jelent ! Még meglepőbb lenne az eredmény, ha az egyes ágakban külön vizsgálnék a hivaVarsó, május 18. A lengyel parasztok százezrei kivonultak a varsó—krakói vasútvonal mellé, hogy utolsó tiszteletben részesítsék Pilsudski koporsóját, amelyet különvonat szállított Krakkóba. A bucsuzás mindenütt megható volt. Egész éjjel óriási tüzek égtek a vasútvonal jobb- és baloldalán. A falvak önkéntes tűzoltói hatalmas szurokfáklyákkal sürü sorfalat állottak mindkét oldalon, úgyhogy a vonat az éjszakai órákban szinte állandóan kivilágított vidéken futott át. Sokhelyütt a nép gyalog és kocsikon már pénteken délben kiutazott a pályatest mellé és ott táborozott másnap hajnalig a nagy hideg és eső ellenére. A nagyobb pályaudvarokon a halottat szállító kocsi megállt és a papság megáldotta a koporsót, amelyet a külonvonat közepén egy nyitott vasúti kocsin helyezték el. Az egész ut alatt katonák és tisztek álltak diszőrséget a koporsó mellett, amelyet koszorúk, rendjelek és lengyel lobogók díszítettek. Hogy a koporsót éjjel messziről láthassák, a szomszédos kocsikról fényszórókkal világították meg az utazó ravatalt. A megérkezés Krakó, május 18. A külön vonat néhány perccel nyolc óra után érkezett meg Lengyel- ország első marsalljának holttestével a krakói főpályaudvarra. Ezzel Lengyelország nemzeti hőse befejezte utolsó utazását hőn szeretett hazáján keresztül. Amikor a koporsót a lengyel tábornokok leemelték a vasúti kocsiról, az államfő, a kormány tagjai, a külföld képviselői és a katonai különítmények tisztelegtek. Kra- kowski bíboros hercegérsek imákat mondott. A szomszédos utcákról fojtott dobpergés hallatszott és a város valamennyi harangja meg- kondult. A katonatisztek hosszú széles sorfala között a tábornokok a pályaudvar előtti téren várakozó lafettára helyezték a koporsót A koporsó mögött Rydz Smigly tábornok vezette az elhunyt tábornok feleségét, mig más magas- rangú tisztek a marsall két leányát. Csak ezután következett az államfő, talnokok, az alkalmazottak, a munkások és a napszámosok kategóriáinak számarányát, mert a magyarok a vezető pozíciókban a legminimálisabb számarányban szerepelnek, többnyire az alkalmazottak és munkások és napszámosok alacsonyabb kategóriájához tartoznak. Ennek megvilágítására Dérer miniszter adatait idézhetjük. Dérer legújabb könyvében közli, hogy Szlovenszkó 77 járási főnöke közül 62 szlovák nemzetiségű, 13 cseh, 1 német, 1 orosz. A magyarságnak a számarány szerint 14 járási főnökség járna, de ugyanennyi illetne meg minket azon a címen is, hogy 14 magyar többségű járás van Szlovenszkón. Ezzel szemben egyetlenegy magyar nemzetiségű járási főnök sincs! Hasonlóképpen vagyunk a tanfelügyelőkkel is, akiknek sorában egyets miistiül l lenegy magyart nem tisztelhetünk, pedig legalább 8 — 9 magyar jellegű tanfelügyelőKirályi pumpával temették el Urakéban Pilsudski marsall! i KeidfgM koporsót-szállító vonal esés* éiieJ fáldps parasztok sosfaía között futott át •» Hoscickí á letelő a „leesve! szive!: királyáról" - Százezrek a temetésen Híresztelések krakói tartózkodása körül A katedráiig bejárata előtt Moscicki államfő emlékbeszédet mondott. — Az itt nyugvó királyok árnyékához egy uj alak csatlakozik, — mondotta. — Fejét nem díszíti korona, kezében nincs jogar, de mégis sziveink királya volt és akaratunk ura. Pilsudski ötven év alatt egymásután hódította meg a lengyel sziveket és lelkeket, amig egész Lengyelországot beborította biborpalástjával és mindenkit felvett szivének királyságába. Gondolatának bátorságával, céljainak rettenthetetlenségével és tetteinek leírhatatlan erejével szétzúzta láncainkat és felszabadította megbéklyózott kezünket. Kardot kovácsolt és oda- nyujtotta a védtelennek. Saját kardjával el- hesegette határainkról az ellenséget és hadseregünk zászlait dicsőséggel övezte. Megtanította a szolgaságban sinylődőket a becsület tiszteletére és beoltotta lelkeinkbe az erő hitét Valamikor egy képzelt világ hősi álomképei közt bolyongtunk, de ő megtanított arra, hogy szembenézzünk a valósággal és megvalósítsuk álmainkat, ö adta Lengyelországnak a szabadságot, a mai határokat és az újjáalakított országnak az erőt és a nagyságot. Tettei a lenA temetési menet lassan kialakult és a pályaudvar előtti térről a katedrális felé vonult. A különböző katonai és fél katonai szervezetek küldöttségei néma gyászban álltak az utcákon. A környékről százezrével érkeztek a parasztok és a polgárok. A néma csöndet csak az asz- szonyok sírása szakította meg hébe-korba. Az utat fekete drapériák födték s a házakon óriási fekete zászlók függtek. Magas fekete kandelábereken mindenfelé lángok égtek. A gyásinsenet A koporsót szállító különvonat előtt Varsótól Krakóig a „Pilsudski“ nevű páncélvonat haladt. A külföldi vendégek egyórával a koporsót szállító vonat előtt érkeztek Krakóba „Meghalt sziveink királya" ugyancsak különvonaton. Sapiecha herceg bi- borosérsek rövid imája után a gyászmenet megindult a Wawel-katedrális felé ugyanazon az útvonalon, amelyen a történelem folyamán a lengyel királyok temetési menetei végighaladtak. A történelmi nevezetességű Zsigmond- harang mély kongása belevegyült a város harangjainak zúgásába, amikor a menet a Wawel- hegyre érkezett. Két óráig tartott a fölvonulás. A gyászmenet élén a fegyvernemek kiküldöttei haladtak, mögöttük a 16. román gyalogezred egy százada. A koporsó előtt a papság halad herceg Sapiecha érsekkel az élén, a koporsó mögött a család, a köztársasági elnök, Slawek miniszterelnök, a külföldi kiküldöttek, a szejm és szenátus marsalljai, a hadsereg főbb tábornokai. gyei népet a lelkesedés legmagasabb fokára ragadták. Most visszatér a lengyel nép lelkesedése ahhoz az emberhez, aki ezt a lelkesedést felújította. Teremtő láng lett a Pilsudski- ból kiinduló lelkesedés. A lengyel szivek és a lengyel lelkek hatalmas uralkodója nagy örökséget hagyott ránk. Fogadjuk meg, hogy a nemzeti becsületet őrizni és védelmezni fogjuk. Soha nem engedjük, hogy a nagy örökségből valami elvesszen. Pilsudski szelleme, amelyet nem engedett pihenni a gond Lengyelország jövőjéért, megtalálja örök nyugalmát, mert őrködni fogunk Lengyelország sorsa fölött. A kriptában A beszéd után a tábornokok bevitték a koporsót a székesegyházba, ahol herceg Sapiecha katolikus érsek és Scepticki görögkatoliku6 metropolita elvégezte az ünnepélyes gyász- szertartást. Az istentisztelet után a tábornokok kunét válhikra emelték a koporsót és levitték Szent Lóránt kriptájába. A koporsót Kosciusko és Sobieski lengyel nemzeti hősök szarkofágjai FOLYTATÁS A 2. OLDAL IL HASÁBJÁN*
