Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)
1935-05-12 / 110. (3662.) szám
1935 május 12, vasárnap. 7 n>RXGArA\\G%£R.Hl RLAP \ szlovenszkúi maguar Katolikusok írfai VIGÍLANS Itlflll llCFilCSCÍ Magyar lelkipásztorokat a magyar katolikusoknak Szlovenszkó, május 11. A váltóéi élet világszerte éledőben van. Hatalmas vallási mozgalmaik indultaik és a szellemi életben ma már vezető szerepet visznek. Ez a vallási megújulás kisebbségi életünkben is megindult. Nálunk Í6 életerős vallási mozgalmak vannak, melyek kisebbségi kuilturéletünk szerves részét képezik. Húsvéti Írásomban, mellyel a szlovenszkói magyar katolikusok nyílt kérdéseit felvető cikksorozatomat megindítottam, rámutattam enre a jelenségre s rámutattam arra is, hogy a magyar katolikusok nemzetiségi problémái lényeges részei egyetemes és kisebbségi magyar kultur- életünknek. Rámutattam, hogy nemzeti életünk szempontjából nem lehet mellékes, hogy tömegeket mozgató vallási mozgalmaink a — katolikus erkölcstannal összhangban — nemzeti szellemünket ápolják-e, vagy esetleg felhasznált keretek a nemzeti elszinfcelenitéere. Rámutattam, hogy a vallási mozgalmak csak akkor érnek el eredményeket és csak akkor kerülik el az összeütközéseket, ha oly emberek vezetése alatt állanak, akik nem csak nyelvükben, hanem kultúrájúkban, érzésükben és meggyőződésükben is magyarok s a nemzeti öntudatnak napjainkban tapasztalt erősödésekor, épp ezen érzésbeii és kulturális összhangoltságuk alapján is megtalálják a lelki kapcsot a 6zéles rétegekkel Ezért szögeztük le világosan, hogy a magyár katolikusok első megoldandó pro- plémájá, 'annak az elvi és gyakorlati biztosítása, hogy a magyar katolikus akció élén csak magyar nemzetiségű vezetők álihassanak. Ezen gondolatmenetet tovább folytatva logikusan elérkezünk a magyar lelkipásztorkodás és a magyar papképzés kérdéséhez. Hisz a vallási életben mégis csak a leglényegesebb a papi vezető, a lelkipásztor szerepe. Noha a katolikus akció határozottan kívánja a világi híveknek bekapcsolását az egyházi életbe, mégis aki ismeri a katolikus egyház szervezetét, tudja, hogy a lelkipásztor munkája,- aktivitása -és lelkűiét© 6zab ja meg az irányt és a tempót minden katolikus mozgalomban. A szlovenszkói magyar katolicizmusnak tehát egyik égetően fontos kérdése, hogy miképen van biztosítva az az elv, hogy a magyar katolikusok magyar lelkipásztort kapjanak. Miképen van biztosítva ez a jelenben s miképen történik gondoskodás, hogy az utánpótlás jövőben is biztosíttassák? Az Egyház tiltja az elnemzetleniié&t Magyar lelkipásztort a magyar katolikusoknak! így hangzik a magyar katolikusok kívánsága. És ennek a kívánságnak lelki rugója katolikus vezető embereink hithüségében és nem- zetihüségében gyökeredzik. Hithüségében azért, mert tisztán látjuk, hogy a katolikus hit- és népnevelés ezen elv nélkül oly nehézségekbe ütközik, melyek súlyos veszteséget jelentenének az Egyháznak magának is. A transzcendens, elvont igazságok tanítása miképen képzelhető el, ha a hittanitója, a lelkipásztor nem bírja tökéletesen a nép nyelvét? De ha, tegyük fel, idegen nemzetiségű létére el is sajátítja a magyar nyelvet, elképzelhető-e szoros lelki kapcsolat nép és vezetője között, ha mindkettő más-más kultúrának, más-más érzésvilágnak a gondozója. Nagy lelki finomság, szinte emberfeletti, apostoli lelkidet kell ahhoz, hogy az idegen nemzetiségű lelkipásztor nyájának lelki világát a magáévá tegye. Ilyen lelkületet papi zseniktől várhatunk csupán s nem ezer- és ezer emberi gyengeséggel terhelt átlagemberektől. S ha a lelkipásztor és hívek között nincs mg a harmónia, ha a nép lelkipásztorában idegent lát. könnyen történik meg, hogy közömbössé válik hitével szemben is. Hisz az átlag ember nehezen tud disztingválni ember és intézmény között. így történik meg aztán, hogy egyes vidéken termékeny talajra találnak a különböző szekták vándor hirdetői. Kelet- sziovenszkó egyes vidékein máris mutatkoznak ennek a. jelei. A magyar katolikusokat tehát épp hibhüségük vezeti, midőn kívánják, hogy a ielkipáeztorkodást a magyarság körében a nép lelkét ismerő, tradíciójában élő magyar nemzetiségű papok végezzék. Tudják, hogy ezen elv mellőzése épp a katolikus Egyháznak jelentene súlyos veszteséget és könnyen tö- megaposztú/ziához vezetne. De ocmzothüőóglik — mely integráns része katolikus világnézetüknek — is sürgeti, hogy ezt az elvet keresztülvigyék. Tudják, hogy az emberi gyarlóságoktól a papság sem mentes. Soviniszta, papok könnyen felhasználhatják az Egyházat a demacionalizálásra A magyar katolikusok ezen kívánságai azokra a zsinati és pápai határozatokra támaszkodnak, melyek az egyháztörténtemben oly gyakran .hozattak a gyengébb népek nemzeti sajátosságainak a védelmére. Elegendő idéznünk a legfontosabb és legvilágosabb ilyen parancsokat. így már a 4. lateráni zsinat 1215- ben megparancsolta a püspököknek, hogy azokban a városokban, ahol többnyelvű a lakosság, oly papokat állítsanak a lelkipásztori munka végzésére, akik alkalmasak arra, hogy különböző nyelven tartsák az istentiszteletet. — A congregatio Prop. Fid&i 1658-ból származó utasítása a nyugat-indiai portugál klérust ben- szíllött eegédlelkiészek tartására kötelezi. Az Egyház álláspontját azonban a legjobban tükrözi vissza XI. Pilis pápának 1926-ban a rnísz- szionáriusokihoz intézett szózata: „Soha se kelthessék a misszionáriusok a népeknél, melyeknél működnek, azt a benyomást, hogy a vallás akadálya az ő sajátos nemzeti karakterüknek és mindannak, ami ezzel összefügg, a megőrzésére. A vallás — éppen ellenkezőleg — ismeri az összes olyan őseredeti érzelmet, mint amilyen a saját népfajhoz való ragaszkodás is. Az Egyház éppen azért katolikus, mivel figyelemmel van az összes nemzet, minden népfaj iránt, mivel a vallás soha sem használható fel a sajátos nemzeti karkter megszüntetésére. A misszionáriusoknak tud- niok kell, hogy nem az állam, hanem Krisztus küldötte ki őket, hogy Krisztus szavát é.s nem az államférfiakét kell hirdet n i ö k . “ Mindezek a határozatok — melyek csak illusztrálásai az Egyház sok más ily irányú döntésének — bizonyítják, hogy az Egyház minden nemzet és faj sajátos értékeit elismeri, j azok megőrzését fontosnak tartja 06 gondoskodik, hogy papjai ezt keresztül is vigyék. Ezért sürgeti a Szentszék, hogy minden nemzetnek legyenek saját köréből kikerült papjai. Midőn magyar katolikus társadalmunk is magyar nemzetiségű papokat kíván és kívánja, hogy a papi utánpótlás kérdésénél ez a szempont is kidomborodjék, nem tesz egyebet, mint a Szentszéknek évszázados gyakorlatát és épp a jelenkorban többször is hangoztatott elvét a saját helyzetére alkalmazza. A katolikus társadalom nem privilégiumot kér itt, nem különös elbánást, hanem pusztán a pápai parancs teljesítését. Magyar papjhfáray fenyeget Mindezen kívánságok hangoztatása indokolatlannak látszanék, ha a statisztikai érzelmektől mentes, hideg számai nem figyelmeztetnék a magyarságot, hogy a közeljövőben katasztrofális paphiány fenyegeti magyar katolikus társadalmunkat. A T*. M. H. az utóbbi évek folyamán két nagy tanulmányban mutatott rá erre a kérdésre. Akkori megállápitá- sainbat egészítsük ki az újabb statisztikai adatokkal s világos lesz minden tárgyilagosan gondolkodó előtt, hogy a magyar katolicizmus •ezen problémájának a felvetése indokolt és időszerű. Mit mond a statisztika? Egy 1928-ban megjelent hivatalos cseh sematizmus szerint. Szlovenszkó csaknem 1.100 plébániája közül több mint 200 tiszta magyar, 31-ben túlnyomó magyar többség van s 73 olyan plébánia van, melyben a magyarság ugyan kisebbségben van, de mégis tekintélyes számú magyar katolikus lakosság él itt. Ebbe az utóbbi csoportba tartozik pld. Kassa, Pozsony, Eperjes stb., tehát egy egész sor olyan város, ahol több ezer magyar katolikus hivő lakik. A csaknem félmilliónyi magyar katoli- kusságnak tehát átlagos számitás szerint a papi utánpótlásban, ha a nemzetiségi elvet keresztül akarjuk vinni, legalább 1:3 számarány j illetné meg. Sajnos a statisztika mást mond. Az 1933—34. iskolai évben a hivatalos egyházi kimutatás szerint a szlovenszkói szemináriumok növendékei nemzetiség szerint a követk0- zőképen oszlottak meg. Ez a statisztika szomorúan világítja meg, hogy a magyarság részaránya a papi utánpótlásban az 1:3 helyett 1:5.5. vagyis — föltételezve. hogy a szlovák papság utánpótlása a szükséghez mérten elégséges, — a magyarságnak feleannyi papja lesz a jövőben, mint amennyi a magyar katolikusok lelki gondozására elegendő. •Különösen megdöbbentő az aránytalanság a •legfiatalabbik évjáratban, ahol 110 szlovák növendékkel szemben csak 17 uj magyar van. A statisztika azt bizonyítja, hogy mig a szlovák papi utánpótlás rohamosan emelkedő tendenciát mutat, addig a magyar papi után pótlás katasztrofálisan csökken Ezen számadatok után nem lehet még azzal sem érvelni, hogy a szlovák nemzetiségű fiatal papgeneráció elégséges lesz a magyar vidékek lelkigondozásának az ellátására is. Eltekintve, hogy fentebbi fejtegetéseink alapján ezt nem tartjuk ideálisnak és az egyház gyakorlatával összeegyeztethetőnek, nem szabad számításon kívül hagynunk, hogy a fiatal szlovák generáció már nem tud magyarul s ha magyar hívek lelki vezetésére nyer megbízást, a lelkipásztori munkája legfeljebb hatásnélküli nyelvgyakorlat lesz. Ha újabban a szemináriumokban heti 1—2 órában tanítják is a. magyar nyelvet, ez oly minimális, ’ hogy semmi- képen sem nyújt elegendő nyelvtudást a magyar vidékek pasztorálására. Miért nincs elegendő magyar kispap? Ezen szomorú statisztika olvasásakor önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy mi az oka a magyar papi utánpótlás ily aggasztó csökkenésének. Anélkül, hogy a hivatalos egyházi vezetőség, a püspöki kar részéről ebiben az irányban szándékosságot vélnénk látni, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a magyar papi utánpótlás csökkenésének az oka nagyrészben a kellő gondoskodás hiányában keresendő. Több középiskolánkban nincs magyar nemzetiségű hitoktató, aki a kérdés fontosságát átlátva, a papi pályára irányítaná az arra alkalmasak figyelmét. Ezen állításunkat bizonyítja, hogy a kisöziemináriumokban, ahol a papi pár lyára készülő középiskolásokat nevelik (a komáromi magyar kisszeminárium kivételével) nincs magyar növendék. Különösen szembeötlő ez a jelenség Kassán, ahol magyar gimnázium i& van^ dea kisezemináriumiban egyetlen magyar nemzetiségű növendék sincsen. . Pedig a papi utánpótlás szempontjából a kisezeiumáriu- mok igen fontosak, hisz a szemináriumok növendékeinek igen nagy része innét rekrutáló- dik. A kiőszemináriumok kérdése egyedül a nagy- szombati vikariátus részére van kielégítő lég megoldva, ahol ugyanis a komáromi kisszemi- náriumban magyar gimnazistákat nevelnek a papi pályára. Sokkal aggasztóbb a helyzet már a. rozsnyói egyházmegyében. Ez az egyházmegye tulnyomólag magyar hívekből áll. A hivatalos sematizmus szerint is 84 plébániája közül 34 szinmagyar, 7 pedig abszoluit magyar többségű. A többi plébániáján pedig igen tekintélyes számú magyar hivő él. A rozsnyói teológia mellett működik egy kieszeminárium is, de ennek magyar nemzetiségű és magyar kultúrájú növendéke nem lehet, mert — Rozsnyón (magyar többségű város) nincs magyar gimnázium. Ezeknek a nehézségeknek a leküzdése egy módon lehetséges: ha a püspöki kar azon elv által vezettetve, hogy a magyar katolikusok lelkipásztorainak utánpótlásáról gondoskodnia kell, a komáromi kisszeminárium hatáskörét egész Szloven- szkóra kiterjeszti és gondoskodik arról, hogy itt minden egyházmegye gimnazista Irispapjai nevelésben részesülhessenek. Különösen a Tozsnyói egyházmegye részére szükséges ez. De nem vonhatják ki magukat ez alóli azok az egyházmegyék sem, ahol diaspora magyarság él, főleg a városokban. Ezeknek a lelki gondozására is gondolni kell. hisz ezek sem lehetnek mostoha gyermekei az Egyháznak, mely a Codex Juris Canonici 464. canon- jában előírja, hogy „a plébános különbség nélkül köteles híveit lelki gondozásban részesíteni.“ (Erről a kérdésről egyik következő cikkünkben szólunk.) A kisszemináriumok ügy ■ az első feladat, melyet az illetékeseknek, ha a magyar hivek lelki vezetését is szivükön viselik, meg kell oldaniuk. A második feladat, és ez a legfontosabb: lehetséges és a papi pályára alkalmas ifjakat meg kell nyerni a papi hivatásnak. Klképzölmletlen. 'hogy akkor, midőn a szlovák fiatalokból egyr • több pap rekrutáiódik, a .'magyar fiatalság távol tartsa magát ettől a hivatástól. A középiskolai hitoktatás szellemében és módjában is változtatásra van szükség, ha ezt a kérdést meg akarjuk oldani. A Fő azonban: az illetékes egyházi tényezőének igazi .. ves I. éves II. éves III. eves . ] IV. éves V. .vés Összesen Összesen! Egyházmegye Szlovák Magyar Szlovák Magyar Szlovák Magyar ; Szlovák Magyar Szlovák Magyar Szlovák Magyar Besztercebánya 20 — 20 1 10 ' — 8 1 j 58 2 60 Kassa 20 ! 5 n 3 8 1 8 2 6 1 53 12 65 Kyitra ! 12 — 10 1 12 1 17 — — 51 2 53 Nagyszombat ; 32 8 17 15 17 5 14 3 10 4 90 35 125 Rozsnyó 4 2 3 3 4 1 6 — 3 3 20 9 29 Szeposhely 12 2 17 — 10 — 11 — 8 — 58 2 60 j 100 17 78 23 61 j oo í 64 6 2 7 8 330 62 009 ' " 8
