Prágai Magyar Hirlap, 1935. május (14. évfolyam, 101-125 / 3653-3677. szám)

1935-05-12 / 110. (3662.) szám

2 máiról. A francia miniszter a repülőtérről azon­nal a Pincio-parkba hajtatott, ahol üdvözölte Mussolinit, aki épen részt vett egy lovassági gyakorlaton. Mussolini Schuschnitghoz repült Róma, május 11. Mussolini péntek reggel repülőgépen Florenzbe utazott. A gépet termé­szetesen ismét a duce sajátkezüleg vezette. Kí­séretében röpült Suvich külügyi államtitkár és Valié légügyi államtitkár, aki tegnap este befe­jezte Denainnal való tárgyalásait. A florenzi re­pülőtéren Schuschnigg kancellár fogadta és üd­vözölte a dúcéi. Dagad Sfribmpék választási botránya Prága, május 11. A cseh nemzeti egyesülés pártjával kapcsolatban kitört választási botrány tovább dagad. A „Venkov“ hosszabb cikkben foglalkozik az üggyel s beigazoltnak veszi, hogy a nemzeti egyesülés prágai képviselőjelöltje, Kút szerkesztő pénzt kért az olasz követségtől. Ismét leszögezi, hogy a politikai minisztereknek tudomásuk volt a dologról. Ha az ügy nem lenne igaz, — írja a lap, — akkor a külügyminiszté­riumnak azonnal meg kellett volna cáfolnia s ki­zártnak tartja, hogy ezt a külügyminisztérium ne tette volna rneg és ne vette volna védelmébe egy idegen hatalom követségét. Ugyanerre a megállapításra jut a ,,Právo Lidu" is s azt írja, hogy a „Venkov“ híradása egészen valószínűnek látszik. A „Lidové Novíny" szerint az ügy igen komoly s tagadással nem lehet elintézni. A lapok egy­behangzó megállapításával szemben Síribrny elkeseredetten védekezik s kitart azon állítása mellett, hogy semmiről sem volt tudomása. A „Venkov" azzal fejezi be cikkét, hogy ilyen botrányos esetben minden más párt lemondatná Kút szerkesztőt. A „Ceské Slovo“ azt írja, hogy Kút szerkesztő botránya óriási konsternációt keltett s hogyha Stribrnynek és Hodácnak nincs bátorsága Kutot kitörölni a jelölőlistáról, úgy a nemzeti demokraták akciót indítanak Kút el­len, s kitörülik őt a választók maguk. mrrrv i. ■ ......——■ • T AVA Z í?ía: Bibó Lajos Hetyke sapkás, szúrós szemű, pompás já­rású fiatal lány lépkedett az Andrássy-uton. Az Oktogon-tér felé igyekezett, kitártan és szabadon ment, hogy élvezze a napsütést és megfürössze harmatos bőrét a langyos ta­vaszi illatokkal telt levegőben. Érezte, hogy friss, erős és vidám és ez a boldogító tudat pezsgésbe hozta a vérét. Nem nézett se jobbra, se balra, csak ment, fölemelt fővel, kicsit fitymálva az embereket, akik szembe; jöttek vele. A Köröndnél lépteket hallott maga mö­gött. Megérezte, hogy valaki követi, erre még jobban kihúzta magát és meggyorsí­totta a lépteit. Az ütemes zaj nyomon kö­vette. Most lassított, rövidebbre fogta a háta mögötti árnyék is. Kezdte idegesíteni a dolog és hirtelen el­határozással át akart vágni a másik ol­dalra. Nem vette észre, hogy mögötte autó kanyarodik ki az uccából. Hirtelen érintést érzett a karján. — Vigyázzon ! Megállott és a hang irányába fordította a fejét. Negyven év körüli férfi állott mel­lette. — Köszönöm — biccentette a fejével és tovább akart menni. Az idegen melléje szegődött. — Ne siessen annyira. Ha pedig úgy siet, ügyeljen magára. Kis híján, hogy el nem gázolta most is az az autó. A lány elpirult haragjában. —- Szóval azért mentette meg az élete­met. hogy utána megszólíthasson — mondta gúnyosan. A férfi vállat vont. —- Ahogy vesszük. Már az Aréna-uttól követem. A lány végigmérte. — Ne kezdjünk diskurzust, nincs ér­telme. Folytassa az útját kérem. A férfi elmosolyodott. — Folytatom. De előbb tudnom kell, merre megy. A lány rendőrt keresett a tekintetével. — Azonnal megtudja — sziszegte. Föl volt háborodva, hogy a férfi annyiba veszi csupán, hogy meg merte szólítani és ^^CAlA\\rá>AR-HtRIiA$j A berlini csehszlovák követ átnyújtotta a prágai kormány tiltakozó jegyiekét Berlin, május 11. Dr. Mastny csehszlovák követ szombaton délben megjelent a nénwt külügyi hi­vatalban és személyesen átnyújtotta a csehszlo­vák kormány jegyzékét, amely az ei6en$teifll ha­tárincidenssel és egy német emigráns csehszlovák területről való elhurcolásával foglalkozik. A jegy­zéket Bülow államtitkár vette át. Választójogi vita a íttassar képviseföházban Kosma belügyminiszter a titkos választói jog mellett nyilatkozott Budapest, május 11. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) A képviselőiház pénzügyi bizottsága tegnap délután a kultusz- tárca költségvetését elfogadva a belügyi tárca költségvetésének tárgyalásához fogott. A vitá­ba® több képviselő vett részt. Rassay Károly a választójog kérdésével foglalkozott és sür­gette, hegy a kormány váltsa be ígéretét és az uj választójogi törvényjavaslatot még a nyári szünet előtt terjessze a ház elé. Eckfc-~'1í Tibor is a választójog kérdéséről beszélt. A vita végén Kozma Miklós belügyminisz­ter utalt minisztersége első napjaiban tett ama kijelentésére, hogy sem mint belügyminiszter, sem mint kép­viselő nem vállalkozik arra, hogy mégegy- szer a most érvényben levő választójoggal vegyen részt újabb választáson. Híve a tillíjs választójog valamilyen módom való megvalósításának. A törvényjavaslat él­kés zi. és e, illetve az uj választójogi törvény Magyar zsUKók! Csak egy igazi őslakós, 4Z<g kisebbségi lista van: a m l es • v • i ügyet sem vetett a rendreutasítására. Amaz közelebb hajolt hozzá. — Ne erőltesse a szemét, nincs rendőr a közelben. Különben is maga kezdte. A lány nagy szemet meresztett a szem­telenségre. Meglepte ez a pédátlan vak­merőség. — Én ? —- nézett a férfire. — Maga. Miért jött el hazulról. Ilyen gyönyörű teremtés ne járjon egyedül. Ha pedig kisérő nélkül megy, ne csodálkozzék, ha valaki megszólítja. A lány felelni akart : — De . , . A férfi gyengéd mozdulattal a karja alá nyúlt. — Ne húzódjék tőlem. Átvezetem az j utón, aztán illedelmesen viselkedem. De ne ellenkezzék és ne berzenkedjék. Becsület­szavamra mondom, nem akarok magától semmit. Nem vagyok kiváncsi a nevére,; nem érdekel kicsoda, micsoda, de ne ki-1 vánja, hogy egyszerűen lemondjak arról az örömről, amellyel a véletlen megaján­dékozott. Áthaladtak az úttesten. A lány elvonta magát tőle. — Szeretném tudni, mit akar. — Mondtam már, semmi különöset. Az idén ez az első megejtő és csábitó tavaszi nap. Szeretnék egy órára fiatal lenni. A lány hideg, száraz szájjal mondta : — Ez nem fog magának sikerülni. — Gondólja ? — Tudom. —Honnan tudja ? — Onnan, hogy aki ötvenéves, az soha nem lesz többet harminc. A lány ajkán ismét mosoly suhant át. — Először még csupán negyven eszten­dős vagyok. Másodszor, nem azt mondtam, hogy át akarok alakulni bonvivánná vagy középcsatárrá valamelyik divatos futball­csapatban, hanem azt, hogy köszönteni akarom májust, bele akarok kiáltani a ta­vaszba. Magamhoz akarom ölelni mindazt, ami magán, a maga szépségén, a maga fia­talságán, a maga határtalan elbizakodottsá­gán és sértő gőgosködésén keresztül örökre az enyém marad. A lány nem válaszolt. A férfi lágy, zengő hangja körülsimogatta. Bánom is én, mondta magában, beszélj csak vén szamár, a2 Oktogonon úgyis faképnél hagylak. Hangosan viszont azt mondta : — Úgy látszik, ezt betanulta. — Lehet. Örülök, hogy szépnek találta, amit mondtam. A lány fölnevetett: — Szépnek találtam ? — Igen. Elárulta magát a megjegyzésé­vel. De ne vitatkozzunk. Nézze, milyen cso­dálatos kék az ég. A lány tovább gúnyolódott, — Az. — Aztán érzi ? Micsoda párákat kerget maga előtt ez az enyhe szél. — Csodálatosakat. Az Oktogonra értek. A lényt kezdte mu­lattatni a kaland. No még a következő uccáig, aztán fel is ut, le is ut öreg majom, szólt magában. A férfi szünet nélkül beszélt, a lány egy­szavas válaszokat adott, így érték el a Dunát. — Itt akar leülni, vagy át akar sétálni SCH MIDTHAU ER-péle A VILÁG legtorlalniü&íübb és leütocsiéKomiafofci természetes keseruvlze. Gyóguértéke megbecsülhetetlen? fl normális adag fél pohár (100-120 gramm), de legtöbbször már 3—4 evőkanál is elegendő. Legmegfelelőbb reggel, éhgyo­morra használni, Egy-két órán belül fájdalommentesen és tökéle'esen kitisztítja a gyomrot és bele* két Eltávolítja a betegségek baktériumait. rtz Igmándi-keserűviz az egyedüli, amely a szokásos nagy üvegek mellett, 0.35 literes kis üvegekben Is kapható. Ez az újítás közkedveltségnek örvend az olcsóbb ár és kényelmesebb kezelés (utazásoknál, stb.) miatt, Használati utasítás és kútlelrás minden üveghez mellékelve. 1935 május 12, vasárnap. ■■ ii ■■■ éLetfofciéptebéSfc időpototijö azombán nem pusz­tán tőíe függ. GMahSs lemondott szegedi mandátumáról $*ege4, május 11. Az Uj Nemzedék mai száma közli Gömbös Gyula miniszterelnök levelét, amelyet a szegedi polgármesterhez intézett. Gömbös Gyula ebbe® a levelében bejelenti, hogy lemond szegedi mandátumáról és régi abádszalóki mandátumát tartja meg. -— Gömbös Gyula miniszterelnök lemondása következtében a listán utána következő dr. Hunyady Vass Gergely kerül 'be a képviselő- háziba. Az állandó bizottság ülésezett Prága, május 11. A nemzetgyűlés állandó bizottsága ma délelőtt dr. Stanek elnökletével ülést tartott, amelyen megjelent dr. Szüllő Gé­za, pártjaink közös parlamenti klubjának elnö­ke, a bizottság rendes tagja is. Az állandó bizott­ság foglalkozott az ipari tulajdon kölcsönös jog­védelméről szőlő csehszlovák-orosz keretszerző­déssel, amelyet vita nélkül elfogadott. Az ülés ezzel befejeződött A legközelebbi ülést írásban fogják összehívni. Lemond a német pénzfigrmlniizter Berlin, május 11. Schwerin Krosigk gróf pénzügyminiszter hosszabb betegszabadságra ment. Beavatott körök szerint a pénzügymi­niszter, aki hosszabb idő óta lemondási szán­dékkal foglalkozik, nem tér többé vissza a német kormányba. Schwerin K-rosigk és a nemzeti szocialista párt között gyakran sú­lyos konfliktus támadt, mert a párt nem helyeselte a miniszter takarékossági politiká­ját, különösen a munkaalkalmak megszerzé­sének ügyköréiben. A német kormányba® senki sem bukik meg. Mindenki hosszabb szabadságra megy s csak egészségi állapotára való tekintettel távozik a kormányból. így tör­tént Scbmidt gazdasági miniszterrel s ez fog történni Schwerin Krösigk pénzügyminiszter­rel is. Utódjaként Popitz porosz pénzügy- mi nisz tért emlége 1 ik. Budára ? — kérdezte a férfi olyan kÖny- nyen, mintha ki tudja, mióta ismerték volna egymást. A lány oda se gondolt, mit mond. — Legszívesebben fölmennék a Gellért- kioszkba. Mire magához tért, már bent ültek égy taksziban. Harag öntötte el. Ostoba liba, hogy ilyen lehetetlen, megalázó helyzetbe keveri magát. Már most nem szólhat, ha nem akar nevetségessé válni. Mit gondol róla ez az idegen ? Kicsoda, hogy csak úgy, egyetlen szóra beleegyezett, hogy melléje szegődjék és most viteti magát fölfelé, a Gellérthegy tetejére. Még jó, hogy nem azt mondta, szálljanak föl a bécsi hajóra. Valósággal fojtogatta a düh, meg az utálat. Keze ökölbe szorult, behúzódott a kocsi sarkába. Reszkető idegességgel várta, hogy az autó fölérjen a tetőre és újból a földet érezze a lába alatt. A férfi, mintha csak olvasott volna a lel­kében, megszólalt: — Ne marja magát. Mindjárt fönt le­szünk. A lány elsápadt. Szive alatt megszorult a vér. Kicsoda ez az ember, hogy a gondo­lataiba lát ? Félelem fogta cl. Amikor a kocsi meg­állott velük, szédülve lépett ki belőle. —• Megfájdult a fejem — simította végig kezével megzavarodva a homlokát. A férfi karon fogta. — Nézze, — mondta nyugodt, tiszta han­gon. — Maga mondta, hogy vén ember vagyok. Nem érzem magam ugyan még Öregnek, ellenkezőleg fiatalabbnak, mint valaha, de annyi tapasztalatom azért van, amennyi elég ahhoz, hogy tudjam, mi megy végbe most a lelkében. Határozzon tehát, mert ez az a pillanat, amikor döntenie keli. Megy, vagy marad. Ha menni akar, a kocsi még itt van. visszaviszi a városba. Ha szívesebben marad, jöjjön, megozson- nézik, én azalatt hallgatok, nézem a kezét, a száját, nézem a levegőt, amely máris megtelt a maga illatával, aztán később, félóra, vagy óra múlva lekisérem a Duna- partra és folytathatja egyedül az útját. A lány vergődött. Szerette volna meg­fojtani magát. — Maradok — mondta titkolt, sírásra görbült szájjal. Gyorsan megfordult és lihegő, fojtott haraggal megindult a kioszk felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom