Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)

1935-04-05 / 81. (3633.) szám

TnBjjojnfia Srpred e 09 « tpBra^j 19Z8 £Sbu 19jjb £2oq£fa uujjoSai sí jjopgs ni9fBu X ‘jBmpjiqmojj b mujfnjSajijj £ naqfX^raaze swsoaq jijíbs ‘nifem 9 BfpBoig !B(puB|B>i |soq üjn ge^ HiirihiiiiiHi.idilli.iiiniiiiniiiMiiiiiTi,iii)iiiiiiiTiiifir(hiiiiiiiiiiiiiniii.iiiii)i.iiihiiiiiHimiiiiHiiiiHiiiiiiiiii.iiiiiiiiiiiiiiii.iiiiih.iiiiiii.iifiii..iiini.,tiiiiiiirtiniiiiitttini*nih.iHiiiii(#ifc •Bjfn.1 pbíbid jjo ‘qqfpaSuaia Bq S9 zoqjBj B qippzuoA uaspaa soajdBd B XSoq ‘in]BjzSBdBj qnfSoj jzb ‘qnfjn8zQ51 zoqiBj b {sora bh "dnq fellőj soraojjqaia pnipzs ‘njní -IgszjopSam BAznq^B JSZsífq-Jazs^Sa ubjb EÍtn qunjpqsq b upjnzB s ja3?sseApaa b uásajjaj ajopq qnzznie scCSba ‘qunnSaiaui -J9 I9Í n?uBqéqBq B isojidBd aj i<Ss bh SOHIdVd OZSVWVHÍVd V 90fBrI ZSl^qPf •qfjjaSajuia uaqA? zspSa js^zs^jda aaza opg s? 9BJ3 -qnfdBsap? qBJ.19 Hpfja «J«3 **aq-zsúpja X3a qappia BApBJpjp uazajífa apg 99 gujg *iusa uasgja íjapzarqa a-uazs/CSg •jnxs^i •da qajuaoqa upjnpgqa XSa apg 89 gujg 3S3ZS3Hd3 3Q3 S3 QNH3 asaw o$opoQ *a8a(am ooXSbu QBiCio naXKaj ao ÍSoq *nj Haliam Bq^i^q e jíjb ‘jpjpiínEXXBii qBudBq jpuojoq ‘qpfipujM UBSBm]BSaozs jza (aAim sp quuinuBj rapoqiBZSsoj nBqpjoqsi zb qaqgjaAS y TiBOioq^Joq -nq qpsoBq b qqppo s qBuiorpiqni qpqjiso UBqBlpqsoBABJ JBApn zy ispmjaiBqjoqn z« igqgpja zb BZBq qpzzoq jsoui tjBÍisooq EpzBS B Bzznq uaddp ouzsip JfApq J9M *q!P»I -azpq oiaqoacf Bq ‘jb3h qBsouB.Oín sa jp.fynq e izjo ubjopja z?q B UBqSpsJofBra y •qoBJBqjzsp zb Ütem ‘aXuuipSqjoí B JJI49 jpm uozoq qpXjoqj zb ‘aopiqj y Tiaqpopsoipzs £Sbu b qBuzopBifBq ‘qBujBSoipq {Bfqrao| ppja ry *dBD b ai iioqnq jsora naia3Saj saXuajojaA ‘dpzs y *sj qaupoqdgj qBqqo£2«ii 8 $ps ‘qaXJinj srsj b jpra qtmSodjso uoqpj 8 ‘zsbabj b jji *x BtnJdf ‘BAjBjjnamiH 8J9[as|a S!|udp DpzoB|op !D|OV|Si d^9S2 0^9^ ___XT X T I T T TJ_ 6X6 19 Qf 8 <H :d9z« waijiiüi ‘qi»f«o 'WOP *inq 'qq bí»o a u b q.i oraoq * r?B •Xtö Sqm (aXnasö^^) Bqsojy Xzpqa^aqag jíwn ipao -rnavzsaqjat* f*7mBj^dci]^ze main Wl®1! 15 n«wq®iQ fifftfxxff^oi+zxzzzz zzzm 8g9fr99^p^ = 6 + SXSSSZS3Sí8 *9»PP»P»=*8 + 8X8Z88&8 83 I e9t*** = £ + SX3S3S3SS 0 S X f t- X * 9 + Z X 8 S Z S Z Z glr^í-p = Q + gX SS2SS %XXX = X + ZXZZZZ LXX = 8 + 2X2SS 9^ = S + SX2S 9 — I + S X S :iypfpd stq zsBABi v \7» Bjq.nrifin^za •qjaqKBjjiow (a^naagy^) Bqnsjy p^^nH UD4U19ZS soXupjjJOZsog •^BtnojiípB'j » tnaixe^mjg — (í.niBjtaoH — BJyqoíman z*a{ * rnajpu — **? «N ~ •Bjijuinif b pn DBq’pqtqy XJoq •uaqi.ín^Saa oibisbaijo ‘ex — :;a^^z»aq BjiiunJj y •trossB^IBq XSoq ‘prti -fWBi bjjw ifin ^í»opi nrg So«t a«Q — ~9ÁÜ rq b » jtri^ziaaq jfptn ;fraiB}»Stepi — qajaXSspi y •cnoX u'pAiiXuorpq y — j 3fOÜW{B I).WnB Í2X tra g — ifi* ■jjw fHtt 99 poroaCT b aq prjjmsK) wnpfy — anÁgog — ^st lammazt no^ri.go iap©A0c b paos popjiq ai sédBj — ppzsaqjpd • ■ • BqfJjooyf UBqqy •tniaj^^ ‘nnajj — i^jqg — •íarapd*0 8 Sara BfpBdipn ‘rsapq ‘Bajsza naXJfaq — :*zaqj«qz»np b i^fpdVo jwiMia Bigg spSJns ma\T jpxawpfaj ^aa^ui^o w^KiyAt'j — .•^armagia b odp^ b ipzsrezs^ ~ (jaasaiuiajf stólái t •pxb w> z«ifBWí> ym ‘nyrpsf *\ «Xnfg — *1333133 S3 S^OHfX vxow vo ’A ’l®! *1® 01 (aünastóVA) MP3 ^b^obíbq laSaiaaj b Jíaqi ezzoff qapaoag o?í*b re^9A ‘qBJBpBm iqqe» B g X9^>aj b ?iauiiQf aa •d8B9q Pmí3JfK iCZoq ‘|a mamq 2}iy ‘ipjHOA qppl *£anto offaja snpapu srnoayw •Btnioa *»areg iXaaqapzg Tnoiis jBmojBtrpg nodi8Bjzi» ipq isow qamaApaq awjAia jamavjraq idai ph íjzs Sapjq b MQaqs ‘I9» • U9[bzssia aa ■ina»ai|zs9q jódig jjqgzssaA bjzqj sg majjavre aq™aiJa>i majpazs jBqoJÜijji^ •BqpBqtw* b JiBsai^j BJBSns Sfapm pf ‘Z8BABJ UO&ifBU ap fBf ZSBABt JBJOq a Tya IZSVAV1 •({TO0I90T) BJJpW ^BSBlJZg •pSpA qasppaAnazg jpHQf zsbabj aesapjfq ppBH ‘pzoq qoSpssOAiő zoqpASf zb {zsajspo •obi sora izsia ^Bony Bf£uB sapp 9 ZB Xajag •aBqrao£u jpazs »j oq ‘BfipiBjSara £u?ai «p| X2g •aBqpmip ifií nwi»>! XpjiApq siq B sí m ‘uBqpíjB Joqoq y BXpqi spj B VA308I SÍM V *«&Aa 8 3 Hl W BqiiCoBW Bqspq ;SJ9Aof qqpsajp ‘qqazs qnmsBqjnf iCJj 5fwa jj«h *aj9 qnpqxram ^91 aj ‘qnÍAiq paAau aj y T*oupApi [9qmaA!zs iaqiiCSapuira iára ppjy — mospjfBd spj uapa.ra zaJ9 mapA |qy 'jBnpq Bqos raajjp jaqo afif an a2oh ‘jBrapdB ‘iBraBÁ'aB sapa u? zb ííara ppiy •orpaj 61 ara zzfA'KiA ‘raaiaA Urpoira fpBJBJV jurpÁjy ‘raazajj jpqpnira raojosoiny Bjpraj VKI ;osej; ^jOJeABeuj s;^| — i9 — — 01 ~ — 66 — BOLHA VITÉZ Irta: ÁKOSFYNE EÖTVÖS IRÉN ~ n ­Élt a falu vég-én valamikor régon egy nagyerejü kovács í volt annak egy mák- eaeminyi csepp fia.. Aliig 'múlt egy hetes a gyerek. &zéfcn]gta a tarkac-ilhás diunyhát s kiragrott a rengető bölcsőből. EMkkafntóttá magát: — Megéheztem, anyámasszony, nékem aztán enmn adijon! No, futott ezapo-rán az anyja, étellel, ital la!, de biz annak n.etn kellett som a tej, sem a cibere-leves. Csak azt leste, mikor üti-veri a vasat a nagy, nehéz pöröllyel az apja. Mel léje szökött gyorsan s ahogy szállt, patto­gott a sercegő szikra, azon minufában be- kapdosta őket. .Akár a leveli béka a legyet Mikor aztán jóllakott a tüzes eledellel, visz- szamászott a faragott bölcsőbe s aludt, mint a bunda. Lett is belőle esztendőre olyan erős le­gény, hogy a legkeményebb vasdarabot i« úgy megropogtatta, mint más ember gyere­ke a.z édes ánpacukrot. Egy szép napon aztán odaáll ott az apja elé: — Hallja-e kigyelmed, kovácsoljon né­kem egy hosszú vasdorongot s a többit, bíz­za reám. Nekifogott izibe a kovács s áMott nap verte, püfölte a vasat. Végre elkészült vele. A legény meg azalatt jóllakott a pattogó szikrával, majd megmarkolta a szép cifra lándzsát s elindult vele szerencsét próbálni. Tetszett neki módfelett a fegyver. ..Igen ám, de gúnya is kéne bozzá“ — töprengett magában. Honnan, honnan nem, előkajtatott egy fürgék ez ii szabót s megkér­te, hogy varrjon neki bolhabőrből egy taka­ros gúnyát. — Megvarrom én örömest, öcsém, csak hozzávaló legyen, — csapott a markába a szabó s jót nevetett a furcsa kívánságon. Csupán egy nap hiányzott a százból, jött is már vissza a fin. hátán egy kövér zsák bolhával No, menten megmyuzta, kiszabta s olyan fáintos vitézi köntöst sünyült belő lük az ördöngős mester, hogy tátva maradt tőle a legény szeme-szája. Magára öltötte nagy örömmel e kényesen-hegyesen kika- nyarodott a nyárfasoros útra. Ment mendégélt a fin, csapd.osta ugyan­csak a talpat. Egyszer csak megpillant egy cifratornyos kastélyt. Nosza, marokra kap­ta a lándzsát s ke.ölte vélő döngetni a fé­nyes aranyajtót. — Te valaki, hallod-e, váradat ki-nyítod-e? Jöjj ki véleim hire-hóra, csereíbotra, fejéze­fokra, botpálcára, vaslándzsira! Ha W ne« jössz félórára, pokolba menj vacsorára! — onditóttá terkaszakadtából. — Mész bizony te magad! — rikkantott egy mérges bong bévülről s elébe ugrott egy öles bajszn harcos. — Hát te, öceém, ki fia, boga.ra vagy? — kérdezte nagy ka­cagva tőle. — Úri személyemre ugv nézz, hogy én vagyok Bolha vitéz! — vágta ki a mellét büszkén a legény s azzal már emelte is vio­láira a lándzsát. Nekingrott mint a macs­ka a nagy, tohonya embernek s olyan egy­kettőre elbánt vele, hogy auz csak tátogatta, a száját. Azzal megtérülte izzadt üstökét l útnak fonditóttá meginta a csizmát. Délebédre elérkezett a király városába. Meg sem állt a gyémánt palotáig s kezdte annak is verni, öklözni a tündöklő kapu­ját, — Dunák király, hallod-e, jó vitézeid va­gyon-e? Küldd ki vélem híre-hóra, csere- botra, fejsze,fokra, botpálcára, vasiándzsárai s ha nem küldöd hamarjába, pokolba menj vacsorára! -- kiáltotta a habókos legény. No, kivógódott nagy dördüléesel egysze­ribe a nehéz gyémántajtó s előugrott tizen­két vasba mártott vitéz. — Csak ennyien vagytok? — fitymált* őket a fiú s nekik ugrott azon percben. Keizdődött ott olyan parázs viadal, hogy csak úgy zengett, szikrázott belé a tenger acélfegyver. De hamarosan végzett velük a legény. Mikor aztán a tizenkettediket is megsuvasztotfa, megijedt ám szörnyen az öreg Durák király. Élébecsoezogott a hős Bolha vitéznek s úgy kérte a pardont ősz, öreg fejének. Majd a bátor vitézt várába fogadta s minden ellenségét véle páholtatj*. MI A KEDVENC SZÍNED! Figyeljétek meg, gyerekek, hogyha, egyik! kispajtásotoktól megkérdezitek, mi a kedr véne szine, majd mindig ezt a feleletet kap­játok : — Piros! A legtöbb gyereknek kedvenc szine a pi­ros. Csak kevesen mondanak helyette egyéb szint És ha azt kérditek hogy a piroson kívül nelvik szint kedvel legtöbbször ez a választ — Sárga! Tegyétek próbára kk pajtásaitokat, MUKI és MATYI KALANDOS UTAZÁSA A HOLDRAKÉTABAN. — Irta: Vaa János bácsi. — (8) Ám egyszerre mi történt ? mind eiestek a törpék, mert ezek a butuskák, tüzbe tették a puskát, s ott a puskák roppant nagy robajjal fölrobbantak. Repül az üst üvöltve. a trón fölé süvölt le. fordul, perdül és hajrá ! — a királyra zuhan rá, király bukik trónostul, Muki, Matyi, az most úr. Lóg a király két lába. mászna ki, -de hiába, tétlen nézi mindenki, végre Muki megmenti, nehezen kikecmergett, nevette a két gyermek. Félt a király és nyögött, azt hitte, hogy ördögök, azt hitte, hogy nagy varázs volt a szörnyű robbanás, nagy-hajlongva térdelt le s Mukit ekkép kérlelte : „Jaj, hatalmas nagy ördög, alázattal könyörgök, csak életem kíméld meg, szolgád leszek, míg élek. tied trónom, koronám, vedd el. vedd el szaporán “ ..Jól van, szolgám, elveszem” felel Muki kegyesen, trónra ül a jópofa, búbján a kis korona, Matyi pedig lett herceg, szörnyen feszít és henceg. [Folytatjuk.! Csata után — Ejnye, te elvetemült kölyök, majd adok én neked indiánthábprut játszani, hiszen elől hiányzik egy fogad! — Nem hiányzik ... —- Mit fecsegsz? — Nem hiányzik, anyukám, mert itt- van a neebemben... JÁTÉK KI LESZ A CSACSI? Vágjunk ki 25 kártya nagyságú karton- lapot Ezek közül 2—-2-re fessünk egyforma jeleket, például szivet, kört, kockát, három- eqöget, lóhere le veiét-, ehb. Vagyis 12 külön­féle ábrát., két példányban Az utolsó 25-ik lapra egy osaceitfej kerül A kártyákkal a játék .úgy történik, hogy szétosztjuk azokat a játékosok között, esetleg az osztó többet kap. Most akihez két egyforma rajzai lap került, azokat ki,fekte,ti az asztalra és csak a többiekkel játszik tovább. Aki az osztó­tól .jobbra, ül, bűz egyet az osztó lapjai kö­zül Ha párt, tud alakítaná azzal a lappal, ugv kirakja az asztalra, de ha nem, akkor is huzat egyet, a jobboldali szomszédijával. Lassan-]assam elfogynak a lapok. Akkor ér véget a játék, ha minden lap kikerült, csak a csacsié maradt kézben. Akinél maradt, az a csacsi. KIS LEVELEK Baranyay Edit. Türelmetlenül várom a mese végét. A megfejtők közül valószínűleg a.zért maradt ki a neved, ment leveled későn érkezeti — Hucskó Gyuszi. Köszönöm a szép mókás lovagoló1' képet.. Hogy hívják nemes kutyaparipádat? — Sperling Évike. Már régen beletartozói a Kis Magyarok Lapja munkatársainak sorába. — Simonyi Gabriella. Fölvett,elek. — Kern Lilly é« Mici. A rejtvény nem volt egészen szabatos. — Neumann Irénke és Rakusz Márta. Kedves soraitokat külön köszönöm — Szkallczky Lenuka. A találós kérdéseid niánd jók, de az haj, hogy részben már mások megelőztek velük. Nem baj, te tudsz még ilyet kitalál­ni. A mókára kiváncsi vagyok. — Izsák Géza. A rejtvényeid jók. — Szabó István. A kiütnimeket még gyerekkoromiból ismerem. Alkalomadtán, mint mókás verset leközöl­hetem. — Pálkovács Béla. Derék fin vagy, hogy így meg versel tel a Ki® Magyarok Lap­ját Közlöm is alkalom ad tá,n. Próbálj más témáról is költeni. — Gyapay Iván. G-rwn- lálok a kis veusákédkez. Az első fele kitűnő, de a márodiík egy kiceti gyengébb, meai mm tadjuk, mi lősz * Sanyik* sorsa. — %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom