Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-27 / 98. (3650.) szám
1935 áprflis 27* wponrfwÁ A természetet arcszint csodálják és irigyelik! Ön is szert tehet harmatos, leányos, hibamentes arcbőrre egyszerű módon. Éz a módszer eddig már sokezer nő- nekszerezte meg a friss, hamvas arcbőr bájosságát. X S -z a b ál y : Esténként mos\ sa arcát a Letöri. szappan krémszerü habjával. E gyengéden ható krémes habot hagyja arcán néhány másodpercig. Utána öblítse le hő melegvízzel, majd közvetlenül hidegvízzel. Ez az egész! Másnap reggel friss, bársonyosan üde arc fogja a tükörben mosolyogva üdvözölni. Ez az eredmény a LETON szappannal érhető eh Kérje és használja kizárólag a Letör, szappant. LETONLsp Ára Étc 6.— // Főlerakat: D. ENGEL, Bratislava, Venturská 12 és Masarykovo 6 Csehszlovák katonatiszt felesége csak csehül vagy szlovákul beszélő nő lehet P r á c a, április 26. A brünni Tagesbote s ennek nyomán a prágai sajtó legnagyobb része is ismerteti a nemzetvédelmi miniszternek ama ren-' deleiét, amely szerint a jövőben a katonatisztek házassági engedélyét csak a menyasszony családi viszonyainak legalaposabb megvizsgálása után lehet kiadni abban az esetben, ha a menyasz- szonynak s rokonságának állami szempontból való megbízhatóságát kifogástalannak találják és ha a menyasszony igazolja, hogy a csehszlovák nyelvet szóban és Írásban teljesen bírja. A rendelet kiadására állítólag az adott alkalmat, hogy sok esetben megütközést keltett, hogy a katonatisztek hölgyekei németül társalognak nyilvános helyen s később kiderül, hogy az illető, hölgy a katonatiszt' felesége. Második György exkirály egyelőre nem tér vissza Görögországba Pár i s, április 26. A francia fővárosból tegnap az a hír terjedt eJ, hogy II. György volt görög király jelenlétében a görög roja- listák ülést tartottak és elhatározták a giörög restaurációt. Állítólag az athéni kormány rokonszenvezik a gondolattal s a közeljövőben megválasztandó nj parlament visszahívja az 1924-ben lemondott királyt, akinek uralmát azután egy későbbi népszavazás megerősítené. A rojalista ülésen állítólag a görög kormány képviselői is részt vettek. II. György a görög trónt a nyár folyamán kapná vissza. A görög rojali&tákkal szoros összeköttetésben álló körök kijelentik a Reuter-iroda képviselőjének, hogy a görög rojalisták Párisban tényleg ülést tartottak, de H. György exkirály nem tudott az összejövetelről és nem jelent meg rajta. II. György ugyancsak nyilatkozott a Renter-iroda munkatársának és kijelentette, hogy, semmiféle meghívást nem kapott a Görögországba való visszatérésre s ezt a meghívást ma nem is fogadná el. Az exkirály egyébként elhagyta Parist és visszautazott londoni palotájába. Lourdesban megkezdődtek a Szent Évet berekesztő ünnepségek Pacelli beszéde a békéről * Pápai áldás rád ón át Lourdes, április 26. Csütörtökön délelőtt megkezdődtek a Szent Évet berekesztő lour- desi ünnepségek. Mint ismeretes, a Szent Évet Jézus halálának 1900 éves évfordulója emlékére hirdette a pápa. A lourdesi ünnepségre sok ezer zarándokon, kivül a katolikus világból öt bíboros és nyolcvan érsek és püspök érkezett, közöttük Pacelli bibóros államtitkár, a pápai kúria külön delegátusa. Elsőizben történik, hogy az 1801. évi konkordátum megkötése óta, — amely Napóleon és VII. Pius pápa között jött létre, — a Vatikán pápai követet küld Franciaországba. Csütörtök déiLelőttöl vasárnap délelőttig három éjjel és három nappal szakadatlanul misézni fognak a barlang kápolnájában, azon a helyen, ahol a Szent Szűz megjelent Bernadot- tenak. Az utolsó szentmisét vasárnap Pacelli bíboros, a pápai követ mondja. A pápa vasárnap külön áldást oszt és ezt az áldást a Vatikánból rádió továbbítja Lour- desbe, ahol hangszóró közvetíti az egybegyűlteknek. A csehszlovák papságot dr. Zhánéi prelátus képviseli, aki csütörtök éjjel fél eg.ykor mondott misét a szent kinyilatkoztatás kápolnájában. Pacelli biboro&t a francia kormány nevében a prefektus és a polgármester fogadta, valamint a papság és a katonai és polgári hatóságok képviselői. Pacelli katonai pompával vonult be Lourdes- be. Az üdvözlésre a bíboros beszéddel válaszolt, amelyben kifejtette, hogy mennyire örül a pompás fogadtatásnak és a francia nép szere- tet/ének. A lourdesi ünnepek Pacelli szerint a keresztény béke jegyében állanak. Ezt a békét mindenképen és akár áldozatok árán meg kell őrizni. A francia sajtó nagy lelkesedéssel ünnepli Paceilit és nyilatkozatát. A pápai követ jelenléte azt bizonyítja, hogy a Vatikán és Franciaország barátsága megszilárdult. A lourdesi zarándokok között van Zita exkirályné és Ottó volt trónörökös. Meghalt a Szent Ferenc-rend szloventzkói provinciálisa Possony, április 26. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonon jelenti: Olsavszky Mansvét atya, á Szent Ferenc-rend szlovenszkói tartományfönöke ma reggel fél hét órakor Pozsonyiban a Szent Ferenc- írendfi zárdában, a haldoklók e&einteégének ájtafcos felvétele után hatvankét éves korában meghalt. 01- sovszky ajfcya elhunytjával nemcsak a pozsonyi rend- házat és általában a Szent Ferenc-rendet, hanem egész Pozsony katolikus közönségét pótolhatatlan csapás érte. Az elhunyt a Szent Ferenc-rend szlovenszkói tartománytfönek volt s mintegy húsz íe- rencrendi zárda tartozott joghatósága alá. Olsovszky Mansvét, világi nevén József, 1873 március 27-ón Detreköszentpéteren született, 1896- ban szentelték fel A Szent Ferenc-rend kötelékében teljesem harminckilenc évet töltött s közben négyizben választották meg provinciálissá. Különösen a fiatalság katolikus nevelése terén elévülhetetlen érdemeket szerzett. Három nyelven kitünően szónokolt s egyházi szónoklatainál a templom mindig megtelt ájtatos hívőkkel. Magyarországi zárdákban is működött hosszabb-rövidebb ideig. A malackai ferencrendi gimnázium alapítása is az ö nevéhez fűződik s ő szervezte meg Pozsonyban a rendi teológiai szemináriumot is és ennek tanára volt. Működésének és életének utolsó éveire esik a ligetfalusi és mélyuti plébániáknak a Szent Ferenc- rend által való átvétele. Olsovszky atya mérhetett len szeretettel vette kezébe mindkét elhanyagolt plébánia hitéletének fellendítését s munkáján Isten áldása volt. A tartományfőnök temetésén részt vesz mind a háromnyelvű pozsonyi harmadrend, a Szent Antal-gárda s valamennyi szlovenszkói kolostor kiküldötte Csulen atyának, a pozsonyi kolostor főnökének vezetésével. Vasárnap délután fél négy órakor temetik a Szent Ferenc-rend zárdájából e a Szent András temetőben helyezik örök nyugalomra. A holttestet már ma délelőtt felravatalozták a Szent Ferenc-rend templomának Rozália-kápolná- jában. A temetés előtt a ravatalt a templom főhajójában állítják fel s a temetési szertartás után a koporsót kiviszik gyászmenetben a temetőbe Az elhunyt rendfőrök szegény földműves család- bői származik. Édesanyja ma is él. Nővére a pozsonyi Notre Dade-rend szerzetesnője, unokaöccse ugyancsak szent ferenc-rendi diakónus. xx Ha azt akarja, hogy reggelre üde, bársonyos arc mosolyogjon vissza Önre a tükörből, úgy mossa meg este arcbőrét gyengéden a Leton-szappan krémszerü habjával. Hagyja rajta e krémes habot néhány másodpercig. Ezután Öblítse arcát bőven meleg vízzel, (10) I A gyászház előtt észrevette a kutyát. Végtelen szomorúság terült el rajta. Máskor mindig megugatta az embereket, még őt is, pedig már évek óta ismerhette. Most ez a mozdulatlanság nagyon meghatotta Marhuneket. Talán az fájt a kutyának, hogy a katasztrófa pillanatában nem is hívták a haldokló ágyához a végső búcsúra. Mikor a kiskert ajtaját kinyitotta, a kutya fölkelt a földről és úgy járt-kelt a kerítés előtt, mintha nem találná a helyét. Marhunek a verandára érve, felszántotta könnyeit. A délutáni optimisztikus roham megint megkörnyékezte. Arra. a légvárra egy újabb emeletet rakott. Arra gondolt, hogy az özvegy még a gyászév letelte előtt képes megkérni a kezét. Hogy ne csak az üzletben, de az életben is legyen társa. Most elnézte a kutyát és arra gondolt, arra az időre, amikor a kutya ő elébe is fog szaladni, mert valószínű, hogy a leltáron és az asszonyon kivül a kutya hűségét is fogja örökölni. Látta magát a kereskedelmi társulatban, egyre növő pozíciókban, arra gondolt, hogy az olcsó zorka helyett nagyhasu, drága illatú szivarokra fog áttérni, de merengéseinek nyitva felejtett résén mégis el kellett kalandoznia abba a szűk kapualjba, ahová elvitte a kulcsot, hogy szabadulásról gondoskodjon azoknak a szegény embereknek. És hirtelen fölrémlett előtte hiányos öltözékében a házmester, mint valami kisértet és hangjának gyanúsan furcsa színére emlékezett. Hátha azt a részvétet mégis csak őrá értette és nem is a főnökére? — rémüldözött Marhunek. Hátha egyáltalában még nem is halt meg a főnöke? Rettentő botrány kellős közepébe képzelte magát. Bizonyosságot akart. Most rögtön. Szinte betört az előszobába és boldogan lélegzett föl, mikor a gyász első bizonyítékába botlott. Az előszoba tükre kendővel volt letakarva. És hirtelen két mécs gyulladt ki a szemében, mikor a könnye végigpergett az arcán és a bajusza seprőjén megakadt, meg kellett magát adnia annak a felismert gyöngeségnek, hogy a két könny közül az egyik a főnöknek szólt, aki nem tudott meghalni, a másik pedig a boldogságnak, amelyik nem tudott megszületni. Még tovább is filozofált volna, de már jött elébe az özvegy s ő hideg, vértelen kezét saját forró tenyere közé szorította, hogy igy tolmácsolja a részvétet, mert ajka sztrájkba állt. — Kézcsókról szó se lehet, — suhant át az agyán egy villanás, hisz nemsokára már a hitvesi csókokból fog próbát tartani. Marhunek várta, hogy az özvegy keze az ő melegen érző részvététől átforrósodjon. De Briegemé most is olyan kimért és hűvös volt, mint férje életében. Marhuneket valósággal meghökkentette ez a fagyos fogadtatás, de nem kis elégtételéül szolgált az, hogy ugyanabban pillanatban odakünn a kutya is felugatott. — Nyilván rosszalólag is rázta hozzá a fejét, — gondolta magában meggyőződéssel. XII. Ha Marhunek ott az udvari ajtó kulcslyukán benézhetett volna, látta volna Tombor Terézt, amint éppen az ő asztalánál foglal helyet. De közben a primadonna észre se vette, hogy a lábaival holtra rugdossa azt a gyönyörű csokrot, melyet Marhunek éppen az ő tiszteletére rendelt meg. De honnan is tudhatta volna ezt a primadonna? ő szokásához híven ide tért be tíz óra felé minden olyan este, amikor nem játszott. Mellette Fifik Árpád ült, a habiüté s ezenfelül a Határszéli Újság riportere, ö nagyon elfoglalt ember volt s igy aztán nem lehet azon csodálkozni, hogy nem emlékezett pontosan az órára, hogy mikorra is invitálta féktelen jókedvében ezeket a szegény, mit sem sejtő áldozatokat erre a különös randevúra. De nemcsak egy pénztelen vidéki riporter felelőtlensége diktálta neki ezt a meghívót. Sokkal mélyebb oka volt rá. Fifik Árpád hosszú esztendők krónikus tétlensége után a komoly irodalomra határozta el magát. Ma este akarta magát a szépirodalommal eljegyezni. Ö realisztikus modorban akarta ábrázolni az életet, olyanformán, hogy a témát nemcsak megírni akarta, de el is akarta demonstrálni, hogy életképességéről meggyőződjön. Ezért rendelte oda az áldozatokat, nemesebb esztétikai értelemben vett hőseit a Palko- vicsba, a kaján gondoszság élő panoptikumába. Tudta, hogy gonoszság ütötte fel sátrát a lelkében, de ő az irodalom purgatóriumán keresztül akarta a katarzis fölmentő Ítéletét, ö üstökénél akarta megragadni a való életet, hogy aztán a kezei közt érezze a fájdalomtól vonagló emberi szivet s hogy ujjai közt vergődjön a meztelen emberi lélek. Fifik Árpád nem elégedett meg a bevált módszerekkel, ő lenézte a fantáziát, ő nem akart légüres térben mozogni, ő nem érte be a megfigyelő posztjával, megvetette a fotóriporter kodakját, ő lelki röntgenre gondolt, neki az átvilágítás kegyetlen távlata kellett. A kezében akarta tartani figuráinak sorsát, hogy odaráncigálja őket, ahová a pszichológiai kényszerűség rendeli azokat, ö akarta irányítani a történész fonalát, szuverénül, még azzal se törődve, hogy ez a fonál esetleg megfojtja a hősei önérzetét. Most ott ült a Palkovicsban Tombor Teréz mellett, aki igazi királynőket megszégyenítő fenséggel, kecses lábait nyugtatta a Marhunek csokrán, amely igy hirtelen zsámolynak avanzsált. És királynő létére egyre mohóbb étvágy- gyal várta azt a féladag borjupörköltet, amelyről a színházi orvosnak minden erélyes tiltakozása ellenére se tudott lemondani. — A színházi orvos a mindenhatónak látszó vitaminra esküdött, de Tombor Teréz titokban azzal érvelt, hogy a legendás hirü Déryné még hírből se ismerte a vitamint, mégis elég szép karriért futott be. Fifik Árpád ezalatt nagyon reszketett attól, hogy az öreg hordár éppen most jöhet be ide, hogy behajtsa a tíz meghívó kézbesítési diját. De ez a súlyos gondja nem gátolta meg abban, hogy ne tetszelegve nézze magát a tükörben. ö vulgáris riportjait is nagyhangú beállításban, történelmi dekorációkkal sulyosbbitva szokta feltálalni és most is úgy látta hirtelen egy önfeledt percében, hogy Szapolyaira hasonlít... Az is legalább is ilyen tragikus pózban meredhetett maga elé, amikor lekéste azt a végzetes randevút, ott azon a Mohács melletti csatatéren. A hórihorgas Fifik Árpád lengyel szabású sujtátos, hosszú ulánkát hordott és el borulásainak kődén át földerengett az a rezignációja, hogy minden divatot túlél az a Jókai-lepel, melynek méltóságteljes és komor pompájú re- dőit büszkeséggel vegyes borzongás közt sokszor képzelte el mozdulatlanul heverő teste felett. — Már csak ezért is érdemes volna Pesten meghalni, — rebegte csöndben maga elé. Hogy élni is érdemes volna ott, ez nem érett meg számára problémának, mert a Fifik Árpád problémája az előleggel kezdődött és azzal is végződött. Egész alakját valami furcsa anakronizmus sűrű fellege lebegte körül. Előtte kutyanyelv, hevert, kezében töltőtolla feketéit, de sokkal jobban illett volna kezébe egy nehéz markolatu fringia, amely vérről álmodik s a kutyanyelv helyett egy ropogó pergament képzelt maga előtt, hogy azon súlyos föltételeket diktálhasson egy láthatatlan ellenségnek. De neki színes riportokat kellett gyártani. „Vörös kakas az éccakában" címmel pazar tűzijátékot kellett rendeznie, ünnepélyesen lobogó, de gyertyafényü jelzőiből s egyéni meglátásainak hömpölygő bombasztjaiból. És amikor a főpincér a mai két vacsorát is felirta (ő minden este véres hurkát fogyasztott), Fifik még egyszer informáltatta magát a randevúról, most tényleg meggyőződött róla, hogy már nagyon hiányos a memóriája, mert félkilenc helyett tízkor érkezett ide. Körülnézett az üres étteremben s most csakugyan az volt az érzése, hogy ez nem is egy vidéki vendéglő, hanem egy letarolt és történelemszagu csatatér, ahol az ő megfellebbezhetetlen akaratából egy egész sereg lélekből patakzott a vér. De ő mégse érzett semmiféle megbánást. Sőt! Sértett büszkeséggel meredt maga elé, fájdalmasan gondolt arra, hogy méltó szerelmesének nem tudja egyhamar bebizonyítani rendkívüli irói kvalitásait s igy előre is busult a nagy veszteség fölött, melyet az irodalomtörténet fog elkönyvelni, mert most bizonytalan időre tolódott ki a munkakedve és számyaszegett ambíciója következtében az irodalom kénytelen lesz nélkülözni egy rendkívüli novellát, jobban mondva, a novellát, amelyet ő — tekintettel arra* hogy Marhunek és társai bajosan fognak majd még egyszer lépremenni — talán mondani se kell: soha. de soha nem fog megirni... (Vége.) 4 __________________________________________________________________ Ra ndevú a Palkovics-ban Irta; Sebesi Ernő
