Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-25 / 96. (3648.) szám
&zü$b imÓlhűc Irta: Hungaricus Via tor Eperjes, április hó. A széles ablalkfa Lakkal túlontúl bevilágított, ragyogóan tiszta műtőteremben komoly csend honol. Halkszavu apácák halvány arcuk közepéig fehér leplekbe burkoltan szinte lebegni látszanak az altató étkeitől telitett légben. Az operáló főorvos, s orvostársai munkára készen állják körül a műtőasztalra szijjazott beteget. Békés megnyugtatóan hangzik: — Mélyet lélegzeni, — nem lesz semmi baj, -— még, — mélyen, — mélyen, — még mélyebben, ... las-san, — kezdhetjük: S mintha ezüstporral teleszórt ezernyi lepkeraj repdesné körül az öntudatlan álamba hullott agyat, lágy messzeségből nyugtató hárfák halkuló zenéjét hallom, — pillanatok alatt foszlik, tűnik el körülöttem minden ♦.. Alszik a test, ezüstös mámorban úszik, napfényes tájakon száll át az eipihent lélek ... * — Megvagyunk, — minden pompás rendben ment. — ugye szépeket álmodott? — Josepha nővér, csavarja kérem még körül a kötést, igy, «— tessék nyugodtan fekve maradni, — mehetünk, — félórán belül meglátogatjuk. . _ ? — Nem, nem fog fájni, s ha éppen fájna, kis ártatlan injekcióval segítünk majd, — gyerünk. Kigördül a teremből a kényelmesre párnázott kocsi, — a kis műtőn át a folyosóra, az emeletre vezető felvonógéphez megyünk, szembe találkozunk, — máris hozzák a következő beteget. Mert sohasem képzelt forgalmat ért el, állandóan betegek százaival van telve az elmúlt év végén megnyílt eperjesi járási közkórház. Szinte nevetségesen nagy a változás a régi, primitív, a kor igényeinek rég meg nem felelt szűk kis városi ápolda s a csodaszép fekvésű Táborhegyre varázsolt, fővárosi klinikákkal, szanatóriumokkal vetekedő uj kőrháztelep között. „Caruso a Zöldfában" — írtam annak idején Szlovenszkónak az egyszerű öreg kórházban is önfeláldozó kitartással és türelemmel dolgozó nagyhírű sebészfőorvosáról, Krausz Béla doktorról, — aki végre képzettségének megfelelő európai kerethez jutott, tudásához méltó környezet, nagy segédszemélyzettel, modem technikai felszereléssel, gépekkel, röntgenteremmel felszerelt kóxházintézmény élére állhatott, végzi most már pihent idegekkel áldásos munkáját, intézheti kitűnő orvostársai, Nernec Oszkár, Gallot- sik Sándor, Majdák Dénes, Stern Oszkár, Neu- wirth Aladár, Dankó Aladár, Kiszely László és Weiser Pál doktorok segédkezése és Lieskovsky kórházfőgondnok és Germuska gondnok minden egyéb szükségesre kiterjeszkedő adminisztratív ténykedése mellett bravúros műtétéit. Szét is futott hire a páratlan nagyszerüségü kórháznak. Messze tájakról, idegen városokból, ám eldugott falvak kunyhóiból is tömegesen hordják a sok beteget, míg még megnyílta előtt túlméretezettnek, fölöslegesen nagyszabásúnak gondolták, mondogattak a kórházat kicsinyes kétkedők, ma már nemcsak, hogy állandóan telve a kórtermek, — időnként el sem tudják helyezni az előzetes bejelentés nélkül hirtelen beszállított beteget, — kórházi ittlétem alatt nem egyszer láttam, hogy még fürdőszobákba is ágyat állítottak be, s reggel, délben, sőt gyakran éjjel, úgyszólván megszakítás nélkül operáltak, dolgoztak, turnusonkint virrasztottak az orvosok. A kórház megteremtése, felépítése, s mai kitűnő vezetőségének méltatása mellett lehetetlen vissza nem tekintenünk azonban a múltba is, meg nem emlékeznünk azokról a férfiakról, Ho- lénia Gyula doktor, a kórház egykori főorvosa, s Matherny Gusztáv városi tanácsos urakról is, akik már évtizedekre visszamenően hangoztatták, sürgették, megvalósítani segítették ennek a mai kor igényeinek megfelelő uj kórház felépítését. Ám külön himnuszt szeretnék a jóságos, kedves apácatestvérkékről zengeni. Nem is emberi lények, földön járó jóságos angyalok. Mennyi gyöngédséggel, türelmes szeretettel, sőt szaktudással kezelik, ápolják a minden gyöngédségre, szeretetre olyannyira rászoruló szenvedő beteget, — s bár máris túl vannak halmozva munkával, egyetlen panasz, zokszó nélkül végzik nehéz feladatukat. — Csak kötelességet teljesítünk, — mondják szerényen. — Isten nevében a legsúlyosabb munka is öröm, — s mi Isten szolgálói vagyunk, — s ezzel minden dicséretet elhárítanak. Cserép virág, szerény ibolyacsokor, mit a hálás beteg kápolnájuk oítáikájára helyez, számukra túlontúl öröm, egyetlen szívesen vett, elfogadott köszönet. ★ Három várrom bámul, csodálkozik a Tábor dombjára emelt nagyszerű épülettömegen. Soóvár, Kapi, Rákóczi büszke sárosi vára sóvár szemekkel nézi az újkori csodát. Kopottá öregedett romjaikkal szinte stilszerütlenekké váltak Tarca völgyének modernné varázsolt e gyönyörű fekvésű helyén. Nemrég még búzaföldek kalászos tengerét ringatta a vulkános Strázsokon át feléje kergetett kárpáti szél, — néhány év alatt uj városrész épült az enyhe hajlatu Táborhegy virágillatos dombjai fölé. Gojdics püspök uj apácakolostora, a ferenc- rendi páter Brúnó modem konviktus-háza, három templom integető tornya, s a város szivéből kiemelkedő nagyszabású uj szálloda-épület, —■ szabályos uccák keresztezik, erkélyoszlopos házak, kertek hosszú sora vidítja, tarkítja, — Bukarestből jelentik: A romániai német néppárt, amely tudvalévőén a betiltott német nemzeti szocialista párt pótpártja, meglepetésszerűen kongresz- szust tartott a temesmegyei Billéd községben. Érdekes, hogy akongresszust a legnagyobb titokban készítették elő és még a sajtó képviselőinek sem volt róla tudomásuk. Amint utólag kiderült, a kormány csak azzal a megkötéssel volt hajlandó engedélyezni a kongresszust, hogyha sem a sajtó, sem a delegátusok utján nem fejt ki a párt előzetes propagandát. A kongresszus helyéül is azért jelöltek meg egy kisebb községet, mert attól tartottak, hogy ha városban tartják a kongresszust, akkor zavargásokra kerülhet sor. A kongresszuson négyszáz delegátus vett részt és mi tégy hatezer német gazda vonult fel a környező községekből. A gyűlés első szónoka Trauenihofer Edward, a párt vezértitkára volt, utána pedig Hockl delegátus emelkedett szólásra. A gyűlést a község közelében levő mezőn tartották, majd zárt sorokban bevonultak a községibe. A község határában két hatalmas oszlopra fölvonták a párt zászlaját, amely fehér alapon hatalmas horogkeresztet ábrázol. A gyűlés legnagyobb szenzációja Hans Peller képviselő megjelenése volt. Hans Peller a német párt programjával került be a parlamentbe. A gyűlésen áprfhfl 25, csütörtök. veszik a szélesre szabott területen emelkedő piros-fedelű kórház-paVillonokat koszorúban karul. Fehér jászói pap miséz, — reggeli Istentiszteletre gyülekeznek az apácák, — gyógyulást könyörögni, Istennek hálát mondaná étkeznek* jönnek mankóvalkopogó, kórházrohás sápadt betegek, — s mintha orgona sima, gyöngyvirág csilingelne kis kápolnájuk kórusén, -— lágy szláv; templomi dalok szárinak a légben, fekete leplekbe burkolt tisztaszivü apácák éneke repdes a tömjéné® füstben: ,.Segíts, félúton jöjj, kérünk, Mária felénk .., Legdrágább gyöngyeink, hálakönnyeink hívjanak elénk." Enyhe tavaszi napsugár lopózik a kápolna- ablakon, reszket, siklik Szent József szobrán, s a többi, mozdulatlan, mély imádságba merült alakon. Ezüstmámor, aranyos glória lebeg a könyör- gők, szenvedők, tisztaszivüek lehajtott fején ..« elmondott beszédében azonban kijelentette, hogy a régi német politikával nem azonosítja magát, mert ez a- politika csak a pártvezérek érdekeit szolgálta és soha nem tartotta szem előtt a nemzet egyetemes érdekeit. A gyűlésen a romániai német kisebbség minden rétege képviseltette magpát. Minitsdh Ferenc a bánsági, dr. Fink a beszarábiai, Nilatooh a bukovinai és Winkler a szatmárvidéki németséget képviselte. Winkler felszólalásában foglalkozott a német-magyar viszonnyal is és hangoztatta, hogy az elmagyarositott németeket ismét vissza kdl hódítani a németség szántára, Winkler beszédében egyébként rendkívül éles támadást intézett a szatmári római katolikus püspökség ellen. A gyűlés utolsó szónoka Trauteohofer vezért?tkár volt, aki azt hangoztatta, hogy a romániai zsidókat olyan keretek közé kell szorítani, amelyek helyzet tűiknek és súlyúknak az országban megfelelnek. A román politikai életben igen nagy feltűnést keltett- a német néppárt zászlóbontása és a sajtd általában úgy ítéli meg a helyzetet, hegy ezzel a kormány de facto visszavonta a nemzeti szocialista pórt betiltását, mert hiszen & néppárt pontosan azt a programot tette magáévá, amely miatt a liberális kormány annak idején betiltotta Romániábon a német nemzeti szocialista pártot. A betiltott nemzeti szocialista párt programjával horogkeresztes zászlót bontott a romániai német néppárt (8) j — Rendőrt? Még nagyobb feltűnést akar csinálni?! Nézzen csak ki, már most is mennyien röhögnek be az ablakon. Szégyelje magát, maga önző fráter! És ezzel otthagyta őt megvetése jeléül. A többiek még most is némaságba temetkeztek. Annyira el voltak foglalva a fájdalmukkal, hogy meg se moccantak. Mindnyájukat kegyetlenül égette a megszégyenítés bélyege. Csak Rubin, a házasságközvetitö alatt reccsent meg a szék. A nagy mozdulatlanságban már ez is forradalmi megmozdulásnak számított, de meggondolta magát. És most furcsán és fanyarul jóleső örömének kozmás lett az ize, hogy mindenütt kell lenni legalább egy zsidónak. Mint itt is ... Marhunek visszaült a helyére és egy ügyes mozdulattal az asztal alá rúgta a virágot. Most már a főpincér is megelégelte a kíméletet, bejött az étterembe. Már messziről intett neki a vizsgálóbíró, de Marhunek asztala közelebb esett hozzá, úgyhogy ez fizetett előbb. S Marhuneknek több se kellett. Fölvette a kabátját és megindult. De nem a főbejáraton, hanem az udvari ajtón. Még volt annyi lélekjelenléte, hogy dühös és megvető nézéssel illesse a vizsgálóbírót, aki most úgy ült itt, mintha két tűz közé került volna. — Aljas renegát, — hallatszott hirtelen a félig nyitott ajtó felől. Ezzel köszönt el tőle Marhunek. IX. Mikor kint volt az ajtón és a kulccsal azt gyorsan bezárta, rögtön érezte, hogy az az óriási pofon, amelyet egy roppant kéz mindnyájukra ugyanabban a pillanatban mezt, most hirtelen lecsúszott az arcáról. A többieket sajnálta, de mégse tehetett mást. Meg kellett magát bosszulni a vizsgálóbírón. Mert ő észrevette a tervét, hogy az oldalajtón akar meglógni s a többieket kíméletlenül ki akarta tenni a kivonulás újabb tortúrákat ígérő kálváriájának. Mikor a kulcsot zsebrevágta, megtapogatta magát. Csak most látta valóban, hogy nem a káprázat játszik vele, nem is ez ringatta el, hanem a durva, brutális valóság ébresztette föl. És most minden álma, előre elképzelt gyönyörűsége, a tizennégykarátos Tercsivel a hullámok tetején egy nagy, üres és ostoba semmibe foszlott. Egy szörnyű örvénybe, melyet a csalódásra való ráeszmélés korbácsolt fel a lelkében. Végigment az udvaron a hátsó kijárat felé. Egy helyen a konyha alacsony ablakai miatt négykézláb csúszott pár lépést. Végre kint volt az Árok-uccán. Ez elég néptelen ucca volt s Marhunek most úgy gyűlölte a forgalmat a Fő-uccán, mint még soha életében. Feltételezte, hogy most minden nagyobb csoport az ő esetükön mulat. Még az Árok-ucca se bizonyult elég néptelennek. Megkerülte a Kertsor-ucca alatt az egész várost és mikor a temető felé közeledett, csak akkor kezdte magát biztonságban érezni. Tervével készen volt. Mindenekelőtt az órától kellett megszabadulnia. A lopott órától.. .De hogyan? Egyszerre csak azon vette magát észre, hogy a Sétatéren van. Leült egy padra. A sétányt jobbról szegélyező sürü hársfák elsikkasztották a holdat, amely a sétány ingyenes kivilágításáról gondoskodott. De a szerény világítás mellett is a fák kontúrjai meghíztak és Marhunek most minden fában egy ölelkező szerelmes párt vélt felfedezni. Erre ingerülten és futva menekült a Sétatérről. Most a szeminárium mögött egy csöndes uccának tartott és végre az ékszerüzlet hátsó kapuját pillantotta meg. Nyitva volt a kapu és belépett az udvaron, ahol belebotlott a házmesterbe. Marhunek kissé megijedt tőle, mert most mint egy tanú előtt kell kinyitni a raktárt, hogy hátulról megközelítse az üzletet és visszalopja az órát, amely úgy égette a gyomra tájékát, olyan sajgással, mint valami súlyos és mérges seb. — Fogadja részvétemet, — mondta neki a házmester. Marhunek elsápadt. Hamarjában nem is tudta, kire vonatkoztassa ezt a részvétet? Talán Ián már az egész város értesült az ő rettenetes randevújáról?! Bambán nézett a házmesterre és érezte, hogy minden másodpercnyi hallgatás egyre több gyanút sorakoztat föl ellene, de még se köszönte meg a részvétet, mert nem tudhatta, hogy ez a részvét nem-e az ő friss sebét piszkálja-e fel?! — Bizony, kár a szegény főnök űrért, — sóhajtozott a házmester. ' — Bizony nagy kár, — és most már boldogan föllélegzett szegény Marhunek, mert arra úgyis el volt készülve, hogy ^főnökének meg vannak számlálva a percei. Bement az üzletbe, pár pillanat ott volt a régi helyén a lopott óra. Most nagyon tisztának és könnyűnek érezte magát. Felszabadult attól a súlyos tehertől, mely a bűn mázsás átkával nyomta a lelkiismeretét. Mikor kijött az üzletből, még mindig ott állt a házmester. — Hallom, holnapután lesz a temetés. — Valószínű, — nyugtatta meg Marhunek olyan hangon, mintha ő is hozzá tartozna a szü- kebb családi körhöz. Elköszönt tőle és most már a Fő-uccán is végig mert menni. A Palkovics-étterem előtt meglehetős nagy csoportokba verődve szorongtak a járókelők. Egy pár suhanc felmászott a Pal- kovics-kioszk állványzatára és onnan röhögött be az étterembe. Erre a kínos látványra Marhunek ismét magába roskadt. Még se volt egészen tiszta a lelkiisaneretc azzal, hogy megszabadult a lopott órától. Arra gondolt, hogy a többiek is hátulról akartak meglógni, urnt az aj szívtelen vizsgálóbíró és most szegényeket kitette a kárörvendő tömeg éhes röhejének, azzá* hogy a vészkijáratot elzárta. A szolidaritás érzése óriási hullámokban dolgozott benne. Hirtelen egy mentő ötlete támadt. Még , .kávéházi Konrád" korából emlékezeti arra a taktikai fogásra, hogy egy visszavonulás úgy lehet legkönnyebben biztosítani, ha az ellenség figyelmét másra koncentrálják. Mert most ellenség volt az egész város, ezért sürgős segítség kellett. Egy alvajáró biztonságával érte el a sötét kapualjából az üzletbe vezető utat. Most már nem kellemetlenkedett neki a kiváncsi házmester. Meggyujtott egy villanyt és kivette zsebéből azt az elátkozott meghívót. Egy ollóval körülnyirta az aranyszegélyt és a meghívó hátlapján gondos, szép kaligrafikus betűivel felirta az obiigát jelentést: Haláleset miatt zárva. Ragasztószert kerített egy fiókból és a cédula négy sarkát beragasztva kijött az üzletből. De hirtelen visszafordult. Tol szép betűkkel volt megírva a jelentés. Nem találta idomosnak, hogy a gyász nyomasztó perceiben ilyen esztétikai szempontok is érvényesüljenek. Nem akart okot szolgáltatni esetleges félreértésekre. Olyan szkeptikus volt, mint még soha. Még azt fogják hinni, hogy neki direkt öröm, ha a főnökétől megszabadul, mert most esetleg önálló lehet. A szép irás mögött olyan indulatokat fognak neki imputálni, amelyektől ő teljesen távol áll. Hisz csak ma este győződött meg róla, hogy neki még láthatatlan ellenségei is vannak, tehát fokozottabb óvatosságra van szükség. Eltépte a cédulát és egy másik lapra ráírta elferdített Írással ugyanazt a sort. Ezek a betűk már sokkal jobban feleltek meg a célnak, gondolta. Szinte jelzik a komor gyászt, amelynek percében gyorsan papírra vetette őket egy remegő és elszomorodott kéz. Kijött a sötét kapuból és rá ragasztotta a cédulát a redőnyre. CPody tatása következik.) 4 Randevú a PaSkovics-Lan Irta; Sebesi Ernő
