Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)

1935-04-21 / 94. (3646.) szám

29 Praktikus gyermekruházkodás — Vasárnapi divatlevél — 1935 április 21, vasárnap. *4 hte^kwás kérni írta: Endrődi Béla (Budapest) Szerény megállapításom szerint minden meg­hívás kétszer teszi az embert boldoggá: először, mikor az ember megkapja a meghívást és el­fogadja, másodszor, mikor lemond róla. Ez a megállapítás, lehet, hogy furcsán hangzik, de ta­lán érthető azok számára, akik már egy kissé belefáradtak a sok jövés-menésbe, mint jóma­gam. Tíz évvel ezelőtt csak egyszer tett boldog­gá a meghívás, vagyis mikor megkaptam és el­fogadtam. E lemondás boldogsága ekkor még elmaradt, ehelyett pontosan megjelentem a hivó félnél s az estély, vacsora vagy tea folyamán egyre azon gondolkoztam, nem lett volna-e oko­sabb lemondani. Szóval már akkor derengett bennem a vágy a második számú boldogság után, amely ma viszont már annyira állandósult, hogy kezd ismét elmaradni, vagyis egyszerűen nem hívnak meg s így mód sincs a lemondásra. Az olvasó joggal kérdezi ezek után, hogy ha igy áll a dolog, miért nem mond le a mélabus iró már abban a pillanatban, amikor meghívják. Vá­laszolhatnám erre akár azt is, hogy egyszerűen azért, mert soha nem tud „nem<f-et mondani, de ez némiképp gyenge jellemre vallana s ezért in­kább azt válaszolom, hogy azért az jól esik, ha az emberre gondolnak, szeretnék látni, szeretné­nek vele elbeszélgetni ésatöbbi. Ennek mindig örül az ember s ezért a meghívás pillanata jól esik neki s érthető, ha azt azonnal nem utasítja vissza. Most jön azonban a folytatás, vagyis az, hogy az ember elkezd később gondolkodni s rá­jön arra, hogy hopp, hiszen ott lesz a vendégség­ben ez is, az is, X-né is, Y. ur is ésatöbbi, no és a vég^n bekövetkezik az, hogy nem a vendég­látók, hanem a vendégek miatt lemond az ember, miután, ahol hat embernél több ül együtt, ott már nem kellemes. Sokat beszélhetnének arról azok, akik házat visznek, hogy az ilyen lemondások mennyi ga­libát okoznak a vendéglátó háznál. Már elültet­ték a meghívottat a vacsora-asztalnál, már be­osztották a bridzs-, vagy a römi-partiba s ime egyszerre a lemondással felborul minden. Vagy a pótlásáról kell gondoskodni vagy drukkolni kell azért, hogy mások is lemondjanak s ezzel egyensúlyba kerüljön a hiányzók száma, — Szerencsére lemondott! — hányszor rebben el a boldog felkiáltás a vendéglátó házban, mi­kor X. asszony bejelenti, hogy nem jöhet s nem is tudja, hogy a kijelölt asztalszomszédja már lemondott s igy valóságos megváltás, hogy ő sem lesz jelen. Igen, ezekkel a kényszerű szomszédságokkal határozottan baj van a legtöb esetben. Az ember, hol vadidegen mellé kerül, hol ellenszenves lé­nyek mellé, akik megkeserítik a legpompásobb falatokat is, elrontják az estét, a kedvet s az em­beren egyszerre végigborzong a kérdés: — Tulajdonképpen miért is ülök én itt? Épp ezért érthető az alábbi történet, amely­nek kedvéért mondtuk el az előbbieket, Egy is­mert budapesti vendéglátó minden évben es­télyt ad s eddig minden évben rengeteg baja volt a meghívással, lemondással ültetéssel egyaránt, pedig jóelőre mindenkit értesített min­den tudnivalóról.„ Idén azután úgy oldotta meg a dolgot, hogy az utolsó nap, a tervezett estély napján körtelefont adott le, meghívta hölgyisme­rőseit s annak, aki elfogadta a meghívást, köte­lességévé tette, hogy mindegyik hívjon magának két urat, akiket melléjük lehet ültetni a vacso­ránál, akik majd táncoltatják, mulattatják a höl­gyet, s akikkel bizonyos, hogy jól fogja magát érezni, mert hiszen ő hívta meg őket a maga ked­véből, a maga mulatságára. Ez az egész újfajta metódus két okból vált be kitünően a gyakorlat­ban, Az egyik előny az volt, hogy maga a ven­déglátó elvetette a férfiak meghívásának gond­ját, a másik, hogy mindenki csupa olyan szom­szédot, mulattató és táncos gavallért kapott, amilyent sajátmaga kívánt. Eredmény: a legki­tűnőbb hangulat hajnalig, általános jókedv a bu- csuzkodásnál, általános hálálkodás: — Soha még az életben nem éreztem ilyen ki­tünően magamat! A bucsuzkodásnál egy gyönyörű amerikai lány, aki ugyancsak a meghívottak között volt, gratulált a háziúrnak, hogy milyen pompásan rendezett mindent. A háziúr büszkén dagadó ké­ben ei fogadta a gratulációt s szerényen bevallot­ta: — Azért sikerült minden, mert a saját talál­mányom szerint toboroztam össze az embereket. Majd hosszan elmagyarázta, hogyan körtele­fonált a hölgyeknek, akiknek aztán felhatalma­zást adott, hogy kiki maga hívjon magának két- két gavallért, — Ugy-e pompás ötlet? — mondta diadalma­san. — Pompás, de nem uj, — válaszolta az ame­A tavaszi toalettgondok elsőként a felnőtteke* érik utói. A divat, az időjárásra való tekintet nél­kül, március elejére már a szalmakalap, a hivatalos tavasz beköszöntése idejére pedig a könnyű kabát és a tavaszias kosztüm viselését írja elő. Miután pardon nincsen és — egész őszintén szólva — a hölgyek is szívesén hozzák tneg a meleg holmik ko­rai levetésével járó áldozatot, a tavaszi garderóbok beszerzésénél mindig a mamáké az elsőség. A felnőttek már hetek óta titkolt borzongással sietnek az áprilisi széltől megvédett, napos uccaol- dalak felé, mikor a jövendő divathölgyek és urak tavaszi ruhatárának felfrissítésére sor kerül. Ebből látható, ho-gy a divat a gyermekekkel szemben még mennyire elnéző.' Nem kívánja tőlük, hogy ludibőrös háttal tavaszias öltözékekben „hősködje­nek". A gyermek ruházkodásnál szokatlanul békítő és megengedi, hogy ne a naptár, de az időjárás után igazodjanak. így elegendő, ha a mamák, a maguk tavaszi ruhakérdéséinek elintézése után lát­nak hozzá a szezononként megismétlődő anyai gon­dok megoldásához: az apró hölgyek és urak garde- •óbjának áttfrissitéséhez. Mert magától értetődöleg az elmúlt ősz és tél mindig jő pár centimétert jelent a növekedésben. Ami egy év előtt még kényelmes és viselhető volt, az az idei tavaszra már rövid és szűkké vált. A mama és há z iv a r rón ő -h a d i t an ács természetesen menteni igyekszik azt, ami még menthető s megkí­sérli az alakítási lehetőségeket. A végleg nem használható ruhadarabok helyébe pedig újakat ké­szít. Az uj, tavaszi gyermekdivat az eddiginél is cél­szerűbb, kényelmesebb és főként gyerekesebb ruhá­kat hozott. A szabások és a kis ruhadarabok össze­állítása még jobban leegyszerűsödött. A gyermek- ruhadivat tehát megmaradt az eddigi praktikus irányzata mellett s a gyermekeket továbbra is egyszerűen, könnyen tisztítható ruhákba és gyer­mekesen öltözteti. A kisleányoknak például nyolcéves körüliig a rövid, úgynevezett „paeséréczre" dolgozott, övnél­küli ruhák viselését Írja elő. A mosás és vasalás szempontjából ideális szabású kisruhák szoknyaré­sze berakással vagy harangrészek bedolgozásával bővül. A könnyű organdi batiszt vagy lenge eta- min ruhákat — a felnőttek viseletében is annyira divatos — behúzásokká1 készítik. A kis ruhákat a gyermekek számára különösen bájos puffos ujjak­kal vagy könyökön felüligérő pelerinekkel dolgoz­zák. Simán beállított ujjakat csak az „angolos" anyagokból, vászonból, pikkéből, panamából, zefir- ből és nyersselyemlből szabott ruhákhoz adnak. A nyolcéven felüliek számára viszont a jumper ruha-formák divatosak, melyek sima felsőrészből és széles berakásokkal vagy könnyen vasalható gloknikkal bővítve készülnek. A nehezebb anya­gokból szabott jumperruháknál a felsőrészt kis zse­bekkel, szögletes gombokkal — a derekat feözép- széleeségü övvel, a szoknyát pedig oldalt zsebek­kel és mélyen berakott részekkel készítik. Mint dí­szítés továbbra is a matrózgallér szabásai és díszí­tésű gallénformák, a kerek „bnlbigallérok" és a fel­hajtott manzsetták szerepelnek. Az egyszínű ruhák- I ra pettyes vagy sdhottismiotás gallér s manzsetta garnitúrákat adnak, — a mintásokra pedig fehér pikkéből, organdiból vagy vászonból szabottakat. Ezeknél a tavaszi szövetből, gyapottal átszövőtt vá­rikai miss. — Nálunk ez már régi divat, évek óta bevált szokás. — Nem baj, — válaszolta a házigazda — ná­lunk mégis én találtam ki. A vigasz: sovány s hiába, nem konkurálhatunk az újvilággal, ­szonből és pikkéből készült jumperruháknál ügyel­nek a keresetlen egyszerűségre s a fent felso­rolt díszítéseken kívül még annyiban élénkítik a rúdra jellegét, hogy a díszítés színével — s ameny- nyiben lehetséges — anyagával azonos kelmékből szabott rövid bolerókkal egészítik ki. A mintás anyagokkal díszített sima ruhákhoz például a min­tás anyagból — a mintás ruhákhoz pedig fehér pik­kéből és vászonból szabott rövid bolerót készíte­nek. Ezek a kabátformáju bolerók a ruhák kihaj­tott gallérja alatt egy vagy két gombbal csukód­nak. Többnyire félhosszu ujjal készülnek s az az előnyük, hegy olcsón elöáilithatóak s amellett na­gyon csinosan hatnak. Pelerinekkel, húzott fodrok­kal, püsezérozással, puffos ujjakkal és szalagcsok­rokkal csak az egészen lenge és könnyű kelméjü ruhákat díszítik. Az áttört és magas hímzés is igen divatos nyári ruihadiszités lesz. Praktikusak és amellett mutatósak még a maga­sított vállpáutos szoknyából, fehér bluzocskából és rövid boleróböl vagy kabátkából álló gyermek- I komplék is. A szoknyákat többnyire mintás szövet­ből, a kis kabátokat pedig egyszínűiből szabják. A blúzok számára a batiszt, a vékony vászon és a nyersselyem a legmegfelelőbb anyagok. Kabátformák közül a nyolcéven aluliak a rövid passéra dolgozott, körbe behúzott formákat vise­lik. A nyolcéven felülieknél viszont a fiús, fazon- kihajtós, kétsoros angolkabátok divatosak. A kisfiúk általánosan az angolos, raglánvállas felöltőket viselik, melyek a praktikus és strappabi ró amgolmintás kelmékből, teveszőrszövetekből vagy schewi óbból készáilnek. A ruihatipusok közül az egész alacsony korhatárok számára a matrózru­hák, majd a világos blúzra felgombolt nadrágok di­vatosak. A nagyobbaknál pedig a rövidnadrágos, ía- zonkihajtős és sokzsebes zakkóruha és a zefiring- bluz, meg a ,,tonik ebockers" összeállítás. A divatkép a most leírtakat illusztrálja és hat, különböző korunknak alkalmas, uj tavaszi gyer- meköUözéket mutat, melyek — könnyebb anyaguk­ból előállítva — mint nyáriruha modellek felhasz­nálhatóak. A balszéleő ábra például bájos kisleánykompiét mutat. A szoknyája buzakékikel mintázott fehér szövetanyagu. A legemből* cakkalaku galléros blúza fehér mosolyóselyemből szabott. A rövidujjas bole- rója viszont egyszínű buzakék szövetből készül. A második, ülő ábra plis6zédiszes ünneplő ruhács­kát visel. A rövid passéra dolgozott szoknyarész be­húzással bővül. Ez a modell úgy vékony krepp- szövetből, mint aprómintás lavabel selyemből mu­tatós. A harmadik ruha csíkos kelmékből szabott. Elől négy gombbal díszített, hátul megkötött paeséval készül. Az ujjai puffosak és fehér pikkégallr élén­kíti. A negyedik kis modell fehér alapon kék pettyes könnyű anyagiból szabott. Elől ékoldalban levarrt pelerin disziti. Az övét átfőzött kék bársonyszalag pótolja. Az ötödik ruha ismét mintásanyagu. Érdekes ré­zsútos rádolgozáeu oldalberakások, puffos ujjak és I rézsútos formájú organdigallér díszítik. Az utolsó kis ruha fehér-piros mintás sdhottis kelméből mu­tatós. A mély plasztrónja fehér pikkéből készül. De azért nem mondom, hogy egy ilyen rend­szerű meghívás esetén olyan könnyű boldogság lenne számomra a lemondás, mint egyébként. és talán mégis azoknak van inkább igazuk, akik szerint semmiféle lemondás nem boldogság. Vissza, ne nézz! Az élet: csodaszép díszkapu. Zöld gályák, színes szalagok, S fent e két szó: Isten hozott! Csalogat, hiv, feléje mégysz. Ne siess, úgyis odaérsz. S majd mikor eléred, Jól nézd meg színes oldalát, S kacagva lépj alatta át­(De) ha a túlsó oldalra érsz, A kapura vissza, ne nézz! Mert — jaj — a túlsó oldalon Nincsen szalag és nincsen lomb, S biztatásul Még e két szó sem integet: Isten veled! MEZEY MARIA. —b—mibmi ni i in nini Mit főzzünk? Takarékos konyha HÉTFŐ. Ebéd: Tárfcányos bárány le v,es, föl­ítöttíkáposzta, lünzeirtofiita. Vacsora: Házikódba tor­mával és kömény tojással, niairanuce. KEDD. Ebéd: Rizsié vés, bócsiiszelet sárgarépa- főzelékkel. Vacsora: Gíombá^riiizis, pároltaLma. SZERDA. Ebéd: Parajleves, fehérpecsenye, kel- káp-osztaifőze 1 ékkel. Vacsora: Paradicsomos tojás. CSÜTÖRTÖK. Ebéd; Gulyásleves, tiurósosusiza. Vacsora: Hausospalacsiinta, anrueinikm mogyoró mézzel. PÉNTEK. Ebéd: Ze&rfcaiémleves, sóska tükör­tojással. Vacsora: Rafcottbiurgoriya. feje&saMitával, narancs. SZOMBAT. Ebéd: Májpürédé vés, ránibottbánány sóskával. Vacsora: Velő tojással, must áros uborka. VASÁRNAP. Ebéd: Kairfiolleves, párolt seirtés- eonrb lencsefőzelékkel, fcrémesileipény. V acsora: Rántottszafa.ládé burgonyásaiéit ával. Mi ve ügye! a gondos háziasszony ? A gondos és takarékos háziasszony a mosdó- és mosószappant nem hagyja soká a vizben, mert az elázott szappan hamar elfogy. Hasonlíthatatlanul tovább tart a használat közben jól kiszáradt szap­pan. — A köröm- és fogkefét is kiszárítja haszná­lat után, akár a napon, akár a kályha nem tüzes szélén, mert különben hamar dohos szagot kap és szőrét hullatja. — Vazelint, fogpasztát, kézkrémet a tubus aljáiból kezdjük kinyomni, amint fogy belő­le tartalmuk, szorosan felgöngyöljük. Ha közben visszamaradna a tubusban, annak tartalma kiszá­rad, megavasodik, kárbavész. — Ablakmosó és pad­lómosó ruhát, egyéb törlőt még akkor is beszegi, ha azt régi, használt fehérnemüdarabokból szabja; sőt gondosan meg is foltozza, mert különben hasz­nálat közben kirojtosodik s nemcsak rövidebb ideig tart, de a foszlányok betömik a mosogató vagy kád lefolyócsövét. Bosszúság és költség, ha szerelőt kell aztán hívnunk a városban is, hát még falun, ahol sokszor nagy távolságról kell elhivatni. — Abla­kot egyébként nagyon szépen lehet újságpapírral tisztítani. Fényesebb lesz, mintha ruhával töröljük. — A gondos háziasszony a házi fehérnemű legki­sebb szakadását rögtön megfoltozza, nehogy az to­vább szakadhasson. Aki a ruhát mosás javít­ja, kevesebb munkával ér célt. Nagyobb háztartásiban a maradékok ügyes fel- használásával olcsó, kitűnő ételt, előételt, körítést, rögtönöz. Romlásnak induló pástétomot, befőttet rögtön elhasznál, amig annak még csak a tetejét kell eltávolitania. — Divatját múlt selyemruhából, sálból csinos divánpámát készít. xx Meglepőek a sokoldalú használati lehető­ségek a Dr. Oetker-féle Regina étgelatinnál.. Üdítő utóételek, pikáns hal-, hús- és más ge- leek, egyáltalában különböző módon kitűnő izü és könnyen emészthető ételeket lehet vele könnyen elkészíteni. Dr. Oetker-féle Regina ét- gelatin por- és levélalakban, piros és fehér színben van forgalomban és minden fűszeres­nél állandóan kapható. Kísérelje meg egy pró- böTendeléaad. RADVÁNYIMAGDA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom