Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)
1935-04-21 / 94. (3646.) szám
1935 április 21# vasárnap. 13 PJafaús tóiul f f ITVV SO-HOft&s i/iiá^kötüii uíideje 3?-e$ee {ovid IQ ne olvasta volna Jules Verne tollából az Utazás a világ körül 80 nap alatt cimü regényt, amely 1872-ben jelent meg, mint egyike ama kor fantasztikus elmetermékeinek. Művelődésünk haladása azonban csakhamar igazolta Verne előrelátását. A rohanó időben meg sem figyeltük az időt, amelyben a nyolcvan napos teljesitmény a lehetőségek sorába lépett Most a Newyork Times Magaziné hasábján,. Russel Owen elmondja, miként javította meg az immár élemedett korú Phileas Fogg— Jules Verne regényének hőse — 37 naposra előző 80 napos idejét, ezúttal csupán nyilvános közlekedési eszközök igénybevételével. Az alábbiakban adjuk kivonatosan ezt az elmés közleményt, amelyet érdemes elolvasni és érdemes — megvalósítani, V Phileas Fogg szolgájának, Passpartout-nak kíséretében lesétált a londoni Reform Club lépcsőjén és háladéktalanul a Központi Légcsarnokba hajtatott, hogy 6.30-kor az autóbusszal a Croydonban lévő légi kikötőbe menjen. Fogg ugyanis elhatározta, hogy a világkörüli eme második utazásában, hacsak teheti, a nagyközönség rendelkezésére álló közlekedési eszközöket használja, ha azonban a körülmények úgy hozzák magukkal — s ezt nyíltan megmondta klubtársainak — egyék alkalmatosságokat is igénybe vesz. Hogy ezt zavartalanul tehesse, Passpar- tou-t épugy, mint első utazásakor, 100.000 dollárt tartalmazó táskával indult el. Mr. Foggnak nem volt ezúttal szándékában, hogy miként hatvan év előtt az első alkalommal — elefántot vegyen Indiában, vagy hogy a kínai partok mentén hatalmas összegért kalauzhajót béreljen magának, avagy, hogy külön gőzöst vásároljon az Atlanti óceánon való átkelésre. Ily kétségbeesett fogásokra ezúttal nem volt szükség. Mr. Fogg arra gondolt, hogy jöhet olyan helyzetbe, amikor hirtelenében kell egy aeroplánt bérelnie avagy rövid útra egy kis gyorsgőzöst. Arra nem gondolt, hogy Amerikában bivalycsordák fogják vonatját feltartóztatni, mindazonáltal természeténél fogva bizalmatlan volt az iránt, hogy mi minden történhetik ebben az országban, erre már voltak tapasztalatai: Chicagóról is hallott egyetmást. Egy óra sem telt el és az autóbusz megállb a croydoni várócsarnok előtt. Mr. Foggnak már zsebében voltak az Indiában levő Karachiba szóló jegyek; csupán intenie kellett Passpartout-nak, — aki a táskát úgy szorongatta, mintha azt min- . den pillanatban el akarnák tőle orozni — és máris beszálltak a hárommotoros aeroplánba. Mr. Fogg más, rövidebb utakat is választhatott : volna, ő lehetőleg ugyanazt az utat akarta megjárni, — ezúttal legmodernebb eszközökkel — : amelyeken hatvan év előtt járt. A Siam és i Hongkong között 1931 végén megnyílt légi ősz- 1 szeköttetés lehetővé tette, hogy Mr. Fogg tel- 1 jesitse vágyát, amelyért — ő, az érzelmek nél- : küli ember — szégyenkezett önmaga előtt. 1 Kényelmesen elhelyezkedett és elővette óráját, j 7.30-kor a motorok búgni kezdtek s az aeroplán : elindult a mezők felett. Passpartout-t, aki búcsú- ; zott a biztos anyaföldtől, megnyugtatta gazdája 1 szenvtelen arckifejezése. A gép mind gyorsab- < bán mind magasabbra szállt. A föld vége eltűnt i szemük elől. Mr. Fogg megelégedetten lélegzett fel, Passpartout pedig görcsösen fogódzkodott i meg széliében. A csatornán 2000 lábnyi magas- i ságban mentek át. Passpartout-t eleintén kissé 1 megzavarta az uj élmény, lassanként azonban 1 megszokta, hogy apró játékszerek gyanánt lássa 1 maga alatt az óriási hajókat. Egypárszor — régi i módszer szerint — belecsipett önmagába, hogy i él-e még: az eredmény megnyugtató lévén, a i hajó belső berendezése felé fordította tekintetét, i Karosszékekben kényelmesen terpeszkedtek el 1 az utasok; nyilván már nem először tették meg < ezt az utat. Nem is nagyon nézelődtek. Mások i ■— akárcsak jómagam — idegesen feszengtek és 1 igyekeztek úgy viselkedni, mintha a legnagyobb ; biztonságban éreznék magukat. Feje felett egy ajtón a pilóta kabinjába látott. Ebben különféle műszerek kötötték le figyelmét, magasságmérő í és egyebek. Egy óra is. 1 — No, meglássuk, — mondta magában Pass- i partout — hogy ez az óra úgy fog-e viselkedni, 1 mint az órák legutóbbi utunk alkalmával. — i Ezenközben elővette a saját öreg kronométerét, ; amely pontosan ugyanazt az időt mutatta, mint < a pilóta órája. 1 Megjelent a belga part. Elrepültek Bruxelles felett. Megpillantották a Rajnát, majd első ál- 1 lomásként kikötöttek Kölnben. Mielőtt ez megtörtént volna, a hajó féloldalra fordult. Passpartout elől eltűnt a föld; csak az eget látta. — Végem van, — gondolta..— így jár az ember, ha nem marad békén otthon. Fogg arca oly kifejezéstelen volt, mint egyébkor; úgy nézett órájára, mintha megvetné a múló időt. — Itt reggelizünk, — szólt Fogg, amikor a kölni kikötés után kimászott a repülőgépből. Háromnegyed óra múlva már megint repültek, harmadfél óra múlva pedig Nürnbergben siklottak alá. Amikor innen Bécs felé hegyek felett ment az ütjük, az aeroplán ugyancsak ingadozott, azt azonban a két viharvert tengerész emberül állta. Az éjszakát Bécsben töltötték. —- A légi utazásnak mégis megvan az az előnye, hogy az embernek nem kell egyfolytában utaznia, — mondta Passpartout. — Reggel még meg is fűződhetünk. — Csakhogy meg kell tanulnod a naponként való koránkelést, — jelentette ki Mr. Fogg. — Holnap öt órakor találkozunk. — Mégis csak jobb a tengeren, — mormogta az inas. Másnap továbbrepültek Budapest, Belgrád, Skoplje felé. Csakhamar hegyvidékre kerültek. Alacsony felhők alatt repültek még alacsonyabban. Volt rá eset, hogy Passpartout ijedten kiáltott fel. A gép mintha egyenesen nekiment volna a hegynek, szárnya mintha súrolta volna a fákat, amikor egy keskeny szoroson repült keresztül. Skopljében egy órára szálltak le és megreggeliztek, majd egy kicsit sétáltak. Délután 5.30-kor értek Szalonikibe, ahol megháltak. Másnap Athénbe szálltak, ahol egy repülő hajóra készültek átülni, hogy azzal menjenek Egyiptomba. Ez a hosszú ut a viz felett meglehetősen megnyugtatta Passpartout-t. Visszaemlékezett arra a hajóutra, amelyet valamikor Mar- seilleből tettek meg Port Saidba. Amikor a pha- leroni öbölben egy bárka vitte őket a repülő hajóhoz, Passpartout csodálkozása ismét magasra szökött. Egy aeroplán még csak fölemelkedhetik a földről, de hogyan repülhet a levegőbe a vízből a hajó? Az sem járja, gondolta, hogy amikor az ember megszokik valamit, máris valami másba rakják. A repülő hajón nem csodálkoztak azon, hogy utasok szálltak be. Mihelyt ez megtörtént, a hajó rohanni kezdett a hullámok tetején, közben akkorákat puffant egy-egy hullámvölgyön, hogy Passpartoutnak kiesni készült a szive. Ijedten tekintett ki a habzó vízre, de már nem látott semmit: ismét a levegőben voltak, Mr. Fogg oly nyugodt volt, mint mindenkor. Aludni készült. A repülő hajó körülrepülte a kikötőt, majd megindult Kréta felé. Harmadfél óra múlva kikötött Mirabella-öbölben; itt utasaink egy óráig időztek, miközben megreggeliztek. Amikor a nap nyugodni készült, már Alexandria kikötője felett lebegtek. Leszálltak e fehér város lapostetejü házai közé a Rus-el-Tin palota közelében. * Mr. Fogg egy régi jegyzőkönyvet vett elő és mosolyogva nézegette. Első utján hetedfél napjába került, amig elérkezett Suezbe, pedig éjjelnappal utazott. Most mindössze harmadfél napja volt távol Londontól. Másnap hü kísérőjével vasúton Kairóba utazott, ahol várta őt egy másik repülőgép, hogy Karachiba, Indiába vigye. Ott búcsút mondanak a brit repülőszolgálatnak, hogy a hollandit vegyék igénybe. Csakhamar a sivatag felett repültek. A forró homok melege rájuk szállt és fojtogatta őket. A végtelen sárga szemhatárt egy keskeny esik vágta ketté. — Ez a Suezi-csatorna — magyarázta Mr. Fogg. — Most repültünk át rajta. Mindjárt Gázába érünk, Palesztinába és Gázától északra nemsokára megláthatod Jeruzsálemet. Közben gyönyörködhettek a ragyogó napon virító kék tengerben, majd egy rövid stáció után tovább repültek Bagdad óvárosába. Ez volt egyik leghosszabb légi ütjük egyfolytában. Passpartout-t most is az óra járása érdekelte. Kairóban azt tapasztalta, hogy az órák, akárcsak a görög órák, egy óránál mutatnak többet az övénél. Itt, Bagdadban két órával mutattak többet. — Nem érdemes ezzel a kérdéssel bajlódni, 1— állapította meg. — Végül is mindig a nappal kelünk fel. Nem mindegy, hogy hány órának hívja ezt az ember? Egy szállóban kényelmesen átaludták az éjszakát és másnap az Eufrátes-völgyén át Basra- felé repültek, a Perzsa-öböl mellé. Közben felülről számumot pillantottak meg. Maga a pilóta is aggódva kereste a megfelelő útirányt. Végre sikerült a számum felett elrepülnie. Az efféle porvihar veszedelmesebb a ködnél is; felhatol sok ezernyi láb magasra és megállítja a motorokat. Ilyenkor a leszállástól mindenkit óvjon a mindenható. Basra után Bushire volt a következő állomás. Délben értek ide, de hogy ne kelljen a délutáni hőségben utazni, itt töltötték az egész időt másnap reggelig. Másnap Jaskba értek, az Oman-öbölbe, harmadnap pedig Karachiban szálltak ki. Itt igazi légi pályaudvar fogadta őket, nagyszabású berendezéssel. Külön hangárok szolgálták a kereskedelmi repülést; a Karachi Repülő Club kis aeroplánjainak is megvolt a saját hangárjuk, Passpartoutnak nem volt különösen ínyére az indiai viszontlátás. Eszébe jutott a verés, amelyben akkor részesült, amikor csizmás lábbal lépett be egy templomba; meg a kellemetlenség Calcuttában, ahol az ármányos Mr. Fix le- csukatta őket, ami csekély kis 11.000 dollárjukba került. El is határozta, hogy ezúttal el nem mozdul Mr. Fogg mellől és lehetőleg a szobát sem hagyja el. Az sem bizonyos, hogy akkori elfogatási parancsukat nem akarják-e a hatóságok most végrehajtani? Mintha Mr. Fogg lelkét is megmozgatta volna India. Az India felett való átrepülés első felvonásában mélységes szemlélődésben töltötte az időt. Csupán másnap, amikor Allahabad felett szálltak, emelkedett fel s miután éles tekintetére méltatta a tájat, megparancsolta Passpartoutnak, hogy szintén nézzen lefelé. — Ott! — szólt kurtán Mr. Fogg és hosszú évek múltán ekkor jelent meg arcán az izgalom némi jele. Ez volt az a hely, ahol Passpartout hatvan év előtt kimentette az özvegyi máglya lángjaiból Mrs. Aoudát; hármasban menekültek akkor elefántháton Allahabadba. Mr. Fogg most odalépett Passpartouthoz és megszorította kezét szolgájának, akit rendkívül zavarba hozott ez a szokatlan megtiszteltetés. Ezután Mr. Fogg visz- szaesett álmodozásaiba, amelyek mindaddig fogva tartották, amíg Calcuttába nem érkeztek. Calkuttában Passpartout nem hagyta el a repülőgépet: ő nem vállal ok nélkül rizikót! Másnap Rangoonba vitte őket a gép. Innen már nem volt szükség arra a hosszú utazásra, amelyet évek előtt tettek meg a Maláj-félsziget körül Hongkongba. A légi ut itt mindenesetre tele van szélviharokkal, mert Burma és Sziám hegyein találkoztak a Bengál-öböl és a Himalája i szelei. Rangoonba szerencsésen érkeztek megt innen egy sziámi pilóta vitte őket tovább. Amikor egy hegylánchoz értek, Passpartout felhőket látott az összes csúcsok felett. A gép borzalmas hirtelenséggel szökött a magasba; Passpartout, akinek szeme a magasság- mérőn csüngött, látta, hogy ez a háromszázlábas ugrás egy másodperc töredéke alatt ment végbe. A természet elemei a gépet hol felrepitet- ték, hol a mélybe dobták, amely ilyenkor rémes recsegés-ropogás közt rázta össze utasait; a gép Őrült módjára először egyik szárnyát eresztette le, másszor a másikat, aszerint, amint azt a szakadozott hegyek felett örvénylő légáramlatok kívánták. Passpartout abban a hitben, hogy elvesztek, kétségbeesetten kapaszkodott székébe, amelyhez amúgy is oda volt kötözve. Az aeroplán mindazonáltal keresztül küzdötte magát a hegyeken és egy utolsó szal-tó után csendes légrétegbe érkezett. A pilóta biztató mosollyal tekintett hátra. Hanoiban töltötték az éjszakát s aztán egy brit repülőgéppel a hongkongi partokat repülték végig. Tizenkét napja, hogy elindultak Londonból. Az előző ut harminchét napig tartott idáig. Akkor külön kalauz-hajót kellett bérelniök, hogy Shanghaiig eljussanak. Most azonban a pekingi légi járat egyenesen Shanghaiban tette le őket. Itt Mr. Fogg megállapította, hogy repülőtevékenysége egyelőre véget ér. Passpartout palás- tolatlan örömmel vette tudomásul, hogy Japánba már nem repülnek, hanem postahajón utaznak Seattlebe tizenhat nap alatt. Ez azt jelenti, hogy Londonból való elindulásuktól számított huszonkilenc nap alatt egész Európán és Ázsián át az Egyesült Államokba jutottak. Lehetséges, hogy a most következett Csendes óceáni utón Mr. Foggnak hiányzott az annakidején özvegyi máglyától megszabadított Mrs. Aouda, — akit később oltárhoz vezetett — mert az egész napot magánszalonjában töltötte, honnan csak este ment a dohányzóba, hogy bridget tanuljon, ezzel kívánván helyettesíteni az első utazásán játszott whistet. Passpartout elemében érezte magát most, hogy háta mögött hagyta Keletet. Állandóan a fedélzetet járta s eközben az utasoknak is, a hajó személyzetének is, szélté- ben-hosszában magyarázta azt a csodálatos világkörüli utat, amelyet ime gazdájával együtt megtett. Nagy bosszúságára ez senkire sem tett különös hatást. Elmondták neki, hogy a Gráf Zeppelin ezt az utat húsz nap alatt tette meg. Azt is meg kellett állapítania, hogy az utasok közül nagyon kevesen hallottak Mr.' Foggról és első világkörüli rekordjáról. Seattleben, — immár amerikai parton — kényelmesen megreggeliztek és a Vamey Air Mail Line-nel Sóstóvárosba, a mormon fővárosba repültek a vízesések felett; ez volt az első éjjeli ütjük, mert a repülőgép csak 1.30-kor érte el rendeltetési helyét. Harmadfél óra múltával egy másik gépen Chicago felé szelték a levegőt. Ez már valódi kéjutazás volt. Csupán Passpartout szegezte tekintetét komoran a földre. Mr. Fogg végre is megkérdezte, mi a baja. nincs talán rosz- szul? — Szó sincs róla — felelte Passpartout, — csak az bánt, hogy egész utunk alatt egyetlen indiánust és egyetlen bivalyt sem láttam. * Hat órakor este értek Chicagóba és mivel nem indult mindgyárt vonat Newyorkba, kényelmesen kialudták magukat egy szállodában, hogy másnap reggel 9.30-kor egy NAT-repülőgépen a Newyork tőszomszédságában levő newarki légi kikötőbe repüljenek. Ide délután 4.54-kor érkeztek. Az autóbusz negyven perc alatt Newyorkba fuvarozta őket. Még aznap este hajóra ültek, amely Southamptonba volt meendő. Hatodfél nap alatt ott is voltak. Innen már csak egy ugrás volt London. Harminchét nap alatt járták meg a világot! És kénylemesen, szállókban töltötték éjszakáikat, sőt még a látványosságok megtekintésére is maradt valamelyes idejük. Mr. Foggot mintha csalódás ülte volna meg. Vájjon ennek az idegek nélkül való embernek hiányoztak az első utazás izgalmai? Talán. Nem ment azonnal a Reform Clubba, hanem saját házához hajtatott, amelybe hallgatagon lépett be. Passpartout szobájába ment, onnan azonban lerohant a lépcsőn, a konyhába fordult és egy kétségbeesett jajkiáltást hallatott. — Mi történt? — kérdezte Mr. Fogg. — A szobámban nyitva felejtettem a villamos naplámpámat, a vilamos refrigerátoromat és a rádiómat! — dadogta ijedten Paspartout. akinek eszébe jutott, hogy hatvan év előtt a gázlángot égette végig, amire jó sok bére ráment. Most a tönk szélén érezte magát. Mr. Fogg arcán azonban megjelent egy különös mosoly: — Boldog vagyok, hogy valami mégis történt, — jelentette ki. És azzal a nagylelkűséggel, amellyel valamikor szabad útjára engedett egy drágán megvásárolt elefántot, hozzátette: —« Annyi baj legyen. Ezúttal én fizetem ki a számiját Elteli húsvéti ejándsk — a nemes parcellán Használati edény és luxuscikkek. Komplett menyasszonyi kelengyék: Porcellán- szervizek és ehhez illő üveggarniturák, formájuk és stílusuk egységes, modern színekben és díszítésekkel. Modern használati formák: ^É0P' Manuéla, Metropolis, Nancy, keksz-dobozok’, 9fl sÁ fl N I T\ : \P\.. 7 Elbogen, világmárkájú tűzálló PfSha II, PííkOPy 20, tGlGÍOII 218-39 porcellán. Látogassa meg állandó kiállításainkat Prágában és Karlsbadban. üzletekben kérje a mi márkánkat. Prospektusokkal és árajánlatokkal rendelkezésére állunk.
