Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)

1935-04-18 / 92. (3644.) szám

6 1935 április 18* csütörtök* KLSK Képek a képekről Irta: Kosztolányi Dezső Minap egy társaságban azzal szórakoz­tunk, hogy kinek-kinek meg kellett említe­nie azt az öt képet, mely először jut eszébe* azt az öt remekművű festményt, mely nyil­ván maradandó nyomot hagyott életében. De a tetejében beszélni is kellett róluk, szakkifejezések nélkül, tehát szavakkal kel­lett képet festeni a képekről. mintha modeljei, akiket fiatalkorukban kez­dett volna festeni, megöregedtek és össze­ráncosodtak volna, úgy hogy mesterséges virágokat kellett készítenie viaszból és azo­kat figyelte fürkész, nem ernyedő bizalmat­lansággal, hogy ne csak aféle szétcsöpögö, regényes csendéletet lásson, hanem bele­hatoljon a szirmok és levelek leglényegébe, az isteni és mámoritó valóságba. Igen, ba­rátaim, ezek az úgynevezett „el nem her­vadó virágok". S igy beszéltünk, hebegtünk, ötöltünk- hatoltunk mindnyájan. Majd elfogott ben­nünket valami ámulat. Egyszerre azt érez­tük, hogy olyan kincseket hordozunk lel­kűnkben, melyekről eddig nem is tudtunk. Néhány festékpacka, néhány vászonrongy a világ különböző tájain szervesen és ön­állóan éli bennünk a maga egyéni életét. Ezeket a színeket akkor is látjuk, ha már régen megvakultunk, amint Bach-ot akkor is halljuk, ha már régen megsiketültünk s csak öntudatunk végleges kilobbanásával szűnnek meg. Amikor a játék után megsimo­gattuk káprázó homlokunkat, úgy tetszett, hogy koponyánk színes kolibrik kalitkája. Nem kis feladat ez. Arra a területre ér­keztünk, ahol a művészetek határmesgyéjén állandó a határvillongás. Lehet-e egy re- naissance-palotát elfütyülni ? Lehet-e tánc­mozdulatokkal jellemezni egy tájképet ? Lehet-e egy szobrot megzenésíteni ? Le­het-e. egy költeményből házat építeni? Le­het-e néhány festékfoltot regénnyé változ­tatni ? Mindezt már megkísérelték, több-keve­sebb sikerrel. Egyik művészet utánozni pró­bálta a másikat, úgy, hogy a maga eszközei­vel kiegészítette, pótolta, tóditotta, amit máshonnan kapott. Természetesen vala­mennyien zavarban voltunk. Ecsetet sze­rettünk volna ragadni s kontár tudásunkkal vászonra vetíteni azt, ami bennük él. Ez azonban tilos volt. Ennélfogva dadogtunk. Én körülbelül igy dadogtam: — Mindenekelőtt Vermeer van Delft „Leányfő“-jére gondolok, melyet utóbb lát­tam a hágai képtárban. Ez a kép sárga. Háttere fekete. De a főbenyomás mégis a sárga, a ruha tompa sárgája, a fejkendő halványabb, kopottabb sárgája s abból emelkedik ki a kék sapka, a nyugodt leány­arc, mely előreforduló szemmel tekint reánk a múló időből, valami végtelen nyugalom­mal, a nagy, fekete szemével, a kissé ki­nyílt, kettéhasadt piros szájával, a mosoly határán, de mégse mosolyogva, tisztán, egyszerűen, egészségesen, egyáltalán nem „kedvesen", hanem az élet komolyságával s a valóság megdönthetetlen szilárdságával. Varázsa, mely most is itt lüktet agyvelőm­ben és idegrendszeremben, talán annyi, hogy az egész esetlegesnek rémlik, de még­sem az. Aztán Theotokópulosz-ra emléke­zem, akit a spanyolok Él Greco-nak nevez­nek, az ő „Mater dolorösa“-jára, a mün­cheni képtár fájdalmas anyájára. Hideg, sö­tétzöld palástjában benne van minden szép­ség, melyet a természet valaha összekevert erdők, tengerszemek, sziklák zöldségében. Fagyos kép ez, szinte didergő. Fátyola a kékes jégkéreghez hasonlít. Arca keskeny, orra hosszúkás, ferde tengelyű szemei fele­mások, csak lenn, az imára kulcsolt kezek nagyok, arányosak, áhitatosak s az ellentét erejénél fogva jelentősen világitóak. Hét- köznapian fönséges madonna ez, a szent­képek minden beállítottsága nélkül. Nem csodálkoznék, ha az újpesti villamosban ta­lálkoznék vele. Holbein „VIII. Henrik“-e is felejthetetlen élményem a római Borghese- képtárból, ez a négyszögletes titáni test a tapintható érzékiségében, ez a zsírpárnák­kal bélelt, hájtömegektől duzzadó, láncok­kal. pántokkal, rubinnal, zafírral fölcicomá- zott négyszögletes mellkas, mely akkora, hogy járkálni lehetne rajta, tombolni és tornajátékokat rendezni, ez a két négyszög­letes kar, mely barna brokátoktól puffad, ez a négyszögletes arc a barna bajszával, a barna szakállával és sötétbarna szemével, melyben elszánt és öntudatos élvezetvágy van, rejtélyesen és megfejthetetlenül a máglyák visszaverődő fényével, ez az egész ember, Luther és a pápa ellensége, férfiak és nők, feleségek és barátok hóhérolója, ez a shakespearei hőssel egyivásu festői jellem, ez a „darab szalonna aranyba foglalva", ez a diadalmas hús és konok életakarat, ez a fölséges sertés, aki olyan történelmi disznó­tort rendez, melynek áldozatai a felebarát­ján ez a kép, mely egyben a legmélyebb hó­dolat és a leglázitóbb fölségsértés. Degas „Balletzenekar“-át is fölhozom, mellyel a frankfurti képtárban ismerkedtem meg, lenn a három zenészt, a két barna fiatalt s a harmadikat, a meghatón őszét, a hege­dűk szelíd nyakára hajolva, fönn pedig a táncosnőket, mint egy zenei kikeletet, fehér ruhában, rózsaszín rózsakoszorukkal, a viz- zöld fák hátterében. Utoljára hagyom Cé­zanne festményét, a párisi Louvre-ból, az „Őszi virágok“-at, abban az örökkévaló kék kancsóban, a rozsdaszint, a fehéret, a árgát és lilát* a targallyakkal, azokat a vi- ,4/gokat, melyeket a művész,k oly sokáig^ ta­nulmányozott, hogy kőiben elhervadtak,' Utazás a föld körül négy és fél nap alatt Két amerikai repülő szenzációs vállalkozása ■ 49 órával akarják megdönteni Post világrekordját Newyork, április 17. Két amerikai hosszutávrepü- lőj Clyde Plangborn és Bennett Griff in elhatározta, hogy leszállás nélkül négy és fél nap alatt körüire- pülik a földet. A Kaliforniában levő San Diegoból fognak startolni és északi irányban körülrepülik a földet anélkül, hogy leszállnának s benzint a levegőben fognak fölvenni. Az ut, ame­lyet a két amerikai repülő meg akar tenni, 24.000 kilométer hosszú. Plangborn tökéletesen meg van győződve arról, hogy eredményt fog elérni. Az újságíróknak adott nyi­latkozatában ki is jelentette, hogy Post világre­kordját, amely — mint ismeretes — 7 na,p, 18 óra és 49 percet tesz.ki, 49 órával fogják túlszárnyal­ni. A két amerikai repülő ugyanis arra. számit., hogy óránként 320 kilométeres átlagsebességet tudnak elérni, mig Post óránként mindössze 203 kilomé­tert tett meg. Érdekes, hogy úgy Plaugbom, minit, Griff in már egyszer keserű tapasztalatokat szerzett a földikörüli repülés terén. Plangborn 1931-(ben Mr. Herndgrn társaságában Newyorkból Cbabarovszkba repült, hogy onnan tovább induljon földkörüli útjára. Plangborn azonban kénytelen volt Chabarovszk- ban megszakítani az uitját, mert gépének szárnyai teljesen összeroncsolódtak. Hasonlóképpen Griiffin is megkísérelte a földkörüli repülést, azonban az ut közepén ö is kénytelen volt föladni a vállalkozást. A két amerikai repülőgépét most építik New Jer­seyben és julius végén vagy augusztus elején sor kerül a világfcörüli repülés lebonyolítására* Tarta- lékbenzimt Newyork, Moszkva és a Szibériában levő Ghita fölött vesznek magukhoz. Amennyiben techni­kai ökonál fogva kénytelenek lennének a repülést októberig elhalasztani, úgy a déli útirányt választ­ják és Olaszországon, Indián és a Fülöp-szigele- ken repülnek keresztül. Hamisáé vagy valódi? Negyvenéves a Röntgen-sugár ■ Forradalom a tudományos anyagvizsgálatban A ritkított gázzal töltött üvegcső régóta kedvelt kísérleti eszköze a fizikusoknak. Nagy7 népszerűsé­gét mindenekelőtt annak köszönheti, hogy pompás színben világit, ha elektromos áram halad át rajtam E tulajdonsága alapján került ki a fizikai laborató­riumokból a nagyvárosok föuccáira is, hogy estén- kint elkápráztassa az embereket változatos színek­ben pompázó lágy fényével. De ennek a szórakoz­tató és jóleső szinpompának más óriási jelentősége is van. Négy évtizeddel ezelőtt, 1895. februárjában fe­dezte fel Wilhelm Kon rád Röntgen a ritkított gáz­zal töltött üvegcsővel az X-sugárzást, mely a szem­re nem hat, láthatatlan, mégis bepillantást enged az élő és élettelen testek belsejébe. Röntgen akkor a würzburgi orvosi fizikai társulatiban ismertette ta­lálmányát és nagy meglepetést keltett a láthatat­lan sugarakkal lefényképezett kézárnyékkal. A ti­tokzatos sugaraik ugyanis, mint, ma már mindenki tudja, a fényképező lemezre is hatnak. Nincs jó­formán ember napjainkban, akinek ne lett volna szüksége már egy tüdőátvilágitásra, foggyökérfelvé- telre, vagy gyomorpanaszainak röntgen-vizsgálatá­ra. A röntgensugár nélkülözhetetlen gyógyszere az orvostudománynak és nemcsak az élő szervezetek átvilágítására, de a betegségek meggyógyitására is alkalmas bizonyos esetekben. Kevesen tudják azonban, hogy a röntgeniáin,pák- nak s a röntgenkészülékeknek az iparban, külö­nösen a fémiparban milyen fontos szerepe van. A fémipar egyik gyakori és jelentős tevékenysége a hegesztés. Nélkülözhetetlen ez hajóváz, repülőgép- váz, vasúti sin gyártásánál. A hegesztés nem köny- nyü feladat és gyakran megesik, hogy légbuboré­kok, esetleg megolvadt alkatrészek a hegesztett hely ellenállását, nagyban lecsökkentik. Ennek az ellenállásnak az elvesztése például egy vasúti moz­dony tüaszekrényének falában szörnyű katasztrófá­kat okozhat. A hegesztések megvizsgálása tehát na­gyon fontos. Nos, a munka tökéletességét, vagy tö­kéletlenségét ellenőrizni tudjuk Röntgen sugarai­val. A láthatatlan sugarakkal készített felvételek ugyanis foltokban és szabálytalan, fekete, leié rész­letekben árulói lesznek a katasztrófákat okozó lég- buiborékoknak és kisebb-nagyobb üregeknek. A né­metországi wittenbergi vasúti műhelyben minden fontos hegesztésit röntgennel vizsgálnak át. Újab­ban már gumikerekű kocsikra szerelt röntgen-ké­szülékeket is gyártanák, amelyeket vashidak és sí­nek hegesztésénél a helyszínre szállítanak ki. Hasonlókép érdekes szerepe van a röntgen-su­gárnak a régi műtárgyak, különösen festmények valódiságának ellenőrzésénél. Ugyanis az egyes festékek különbözőiképpen engedik át a röntgensu­garakat, aszerint, hogy milyen mennyiségben tar­talmaznak' ciraóbér, ólatn 05 adagokat. A régi festők óink, kobalt és vas tartalmú festé­keket használtak, melyek jobban átengedik a rönt­gensugarakat, mint a múlt század közepe óta hasz­nálatos szerves festékek. így a röntgensugárral könnyen meg lehet állapirtani, hogy a kép át van-e festve, vagy nem. Ez a vizsgálat teljes bizonyosság­gal megállapítja, hogy hamisitvány-e, vagy valódi a kép. J,gy bevonult a szépművészeti múzeumokba is a röntgenberendezés. A bányatelepek röntgennel vizsgálják meg a kitermelt szenet, hogy mennyi ként, meszet és vasvegyületet tartalmaz. A vegyé­szek az élelmiszervizsgálatban a liszt és porcukor esetleges hamisításának megállapítására használ­ják. A lisztet és a porcukrot ugyanis gipsszel, kré­taporral, vagy baritporral szokták hamisítani. A kávé, tea hamisításának megállapítására, a fűsze­rek megvizsgálására is alkalmas a röntgensugár. Érdekes feladat jutott a röntgensugárnak a ter­mészetesen fejlődött és tenyésztett igazgyöngyök megkülönböztetésénél. Az igazgyöngyöket úgy ter­melik, hogy a gyöngykagylót felnyitják s alkalmas módon kis gyöngyházgyöugyöcékét ágaznak bele; majd acéidrótból készült kalitkában ismét a tenger­be süllyesztik. A gyöngyház-gyöngy pár év alatt pompás gyönggyé fejlődik és külalakban, kémiai összetételben olyan, mintha természetes igazgyöngy volna. A röntgensugár azonban leleplezi a csalást, mert a tenyésztett igazgyöngyről készült felvétel kisebb-nagyobb foltokkal elárulja a különböző kris­tályos szervezeteket. Még 6ok lehetőség van a rönt­gensugár alkalmazására a gyakorlati életben. Röntgen felfedezésének négy évtizedes jubileu­mára készült el a budapesti Magyar Természet tu­dományi Társulat kiadásában dr. Császár Elemér egyetemi tanárnak, a röntgen-ergométer felfedező­jének könyve „A röntgensugárzás és gyakorlati al- knlmazása“ címmel. Ez a hatalmas tudományos munka egyetlen a magyar irodaiomibnnL, amely a tudományos világon kívül a gyakorlati életet is mél­tán érdekelheti, minthogy bőven foglalkozik a rész­letes tudományos számítások mellett a röntgenké­szülékek nagyjelentőségű és sokirányú alkalmazá­sával is. ÍL. A.) — Belefulladt a megáradt patakba egy kisfiú. Nyitrai munkatársunk jelenti: A közeli Jalovce községben végzetes baleset történt a napokban. Ondrejkovics János négyéves kisfiú az apjával a patak mentén igyekezett a faluba. A gyermek kissé hátra- máradt és játszadozni kezdett a parton, ját­szadozás közben megcsúszott és a megáradt patakba zuhant. Az ár elsodorta és mire se­gélykiáltásaira figyelmesek lettek, elmerült. Holttestét csak hosszas keresés után talál- táJc meg. Dérer a német kisebbség hivatásáról Prága, április 17. Dérer igazságügyi mi­niszter a német szociáldemokrata tanitók pedagógiai értekezletén előadást tartott a csehszlovákiai német tanitók kulturális föl* adatairól. A miniszter kifejtette, hogy a világ* háború után úgy látszott, mintha Európa a „Soha többé háiborut“ elv irányában fejlődne. Ezt a hitet azonban megingatták a legutóbbi események. A népszövetség gyengeségének az lett a folyománya, hogy újból föléledt a hábo­rú előtti militarista szellem, pedig ma, ami­kor a háborút a szó legszorosabb értelmében az egész nép viseli, a nép legyőzése annak teljes elpusztulását jelentheti. Nagy hibája volt a háború utáni európai politikáinak, hogy a lefegyverzést Németország megalázásának imiinősitette. Ha Németország megmaradt vol­na a leszereltség állapotában és nem ment volna presztizsimegoldások után, akkor Euró­pa első kultumépévé, gazdálkodó, munkás békenemzetévé lépett volna elő. A birodal­mon kívül élő németeket nem terhelik az agresszív militarista nemzeti szellem tradí­ciói, itt Goethe és Kant szellemét kell ápolni. Azt az európai állapotot, hogy nem Közép- Európának nem minden némete tartozik a német birodalomhoz, nem szabad a németség megálázásanak tekinteni. Mert több milliónyi francia él Belgiumban és Svájcban anélkül, hogy az anyaországhoz való csatoltatását kí­vánná* A csehországi határvidék németségé­nek az a föladata, hogy az egyetemes német népnek kizárólag józanság, mérséklet és kul­túra által vezetett része legyen. Félszemébe került a szerelmi kalandozás egy beregszászi fiatalembernek Beregszász, április 17. (Saját tudósítónké tői.) Tegnap éjszaka véres verekedés szia- helye volt Beregszász egyik, úgynevezett rosszhirü uccája, a Gyár-ucca. Két fiatal kereskedősegéd, Lengyel Sándor és Meisels Adolf szerelmi kalandra indult a Gyár** uccába, ahol szembetalálkoztak két katoná­val. A katonák és fiatalemberek között csakhamar szóváltás támadt, a szóváltásból pedig parázs verekedés. A dulakodás hevében az egyik katona ki­rántotta kardját és először ütlegelni kezdte Lengyel Sándort, majd többször belészurt. Az egyik szúrás a szerencsét­len fiatalember félszemét roncsolta össze. Lengyel Sándor irtózatos fájdalmában lezu­hant a földre, ekkor a dühöngő katona rá­rohant és összerugdosta és rátaposott. Köz­ben szöges csizmájával a fiatalember másik szemét is súlyosan megsértette. Ezzel a két katona elmenekült, a súlyosan sebesült fia­talembert pedig beszállították a kórházba, ahol azonnal ápolás alá vették. A két katona személyazonosságát egyelőre még nem lehe­tett megállapítani. Vidám wvat A BETÖRŐ VÉGRENDELETE. — Jegyezd, cimbora. . . . Vörös Gazsinak ha­gyok . . . egy brilliáns nyakéket kétszázötvenezer ! korona értékben.’ — öregem, hol rejtegeted ezt a kincset? — Hallgass ide ... De hajolj közelebb . . . már alig indok beszélni ... A nyakék Löwensteiu ve­zérigazgató lakásában van . . . Tigris-ncca 72 . . , második emelet ... a női szalonban ... a kis toa­lettasztalban . . . mindjárt jobbra, ahogy az em­ber az erkélyajtón bemászik . . . ÁLLÁSTKERESŐ. — Maga, kisasszony, nem tud gyors és gépírni, nem tud könyvelni, nem beszél németül, sem ön­gólul, sem franciául. Mihez ért. tulajdonképpen? — Tudok túlórázni, Igazgató ur! VENDÉLŐBEN A vendég: Kérem, főnr, legyen szives, vegye le az ujját a borjnszeletemről. A pincér: Hogy mégegyszer leessen? MÚLIK AZ IDŐ . . . — A mai leányok valóban nem azok, akik tíz év előtt voltak. — Hogy is lehetnének? Hiszen azóta a legtöbb közüiök öt évvel idősebb lett. ÖRÖM A FOGHÁZBAN. őr: Mi az, megbolondult, hogy itt ugrál és nevei? Fogoly: Eszembe jutott, hogy ma van elseje és hiába keres a sok hitelezőm ,. * r

Next

/
Oldalképek
Tartalom