Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)

1935-04-18 / 92. (3644.) szám

'T>RA:GAiyV\AGVARH I RIi AP

1935 április 18* csütörtök*

I magyar király apostoli főkegyúri joga a csehszlovák jogban

A kormány válasza Szülő Géza interpellációiéra a szlovenszkól egyházi birtokok fölött gyakorolt kormányfelOgyeiet tárgyában

Prága, április 17. A kormány még 1930-ban rendeletet adott ki, amelynek értelmében a római katolikus egyházvagyont, — tartozzék az akár a nagy-, akár a kisjavadalomhoz, — a minisztertanács engedélye és jóváhagyása nélkül sem eladni, sem pedig megterhelni nem szabad. Nem érinti ez a rendelkezés az egyéb vallásfelekezetek vagyonát.

Szüllő Géza nemzetgyűlési képviselő és törvényhozó társai ebben az ügyben még 1931-ben interpellációt nyújtottak be a kormányhoz. Az interpelláció, — amelyet annak idején a hivatalos parlamenti nyomtatványok között megjelent szöveg alapján a Prágai Magyar Hírlap ismertetett, — többek között a következőket állította: Jogtalan és sérelmes ez a rendelkezés a szlovenszkói és ruszinszkói katolicizmus szempontjából, mert az egyenlő elbánást megkivánó demokratizmus ellenére a katolikusokkal szemben külön eljárást statuál, jogtalan továbbá azért is, mert hasonló felhatalmazása — de az is csak az egyházi nagyjavadalmakra vonatkozólag — a volt apostoli magyar királynak a Szentszéktől, mint főkegyurnak engedélyezett személyes joga volt, de egyenesen sérelmes ez a rendelkezés a vallásfelekezeti iskolák fenn-1 tartása s fejlesztése szempontjából. Ismeretes ugyanis, hogy

a tanügyi hatóságok a felekezeti iskolák fen- tartóit nagyon sok esetben a régi iskolaépületek fejlesztésére szólítják fel, s amikor az egyházközség a fejlesztéshez szükséges anyagi fedezetről akar gondoskodni s az egyház- vagyonra kölcsönt óhajt felvenni, a hatóságok ennek jóváhagyását megtagadják.

Ennek következménye azután az, hogy ezek az iskolák a hatósági feltételeknek nem tudván eleget tenni, hatóságilag bezáratnak s igy évről- évre elsorvadnak, — az ifjúság valláserkölcsi nevelésének legnagyobb kárára és a lakosságnak közel 80 százalékát kitevő katolikusok nagy sérelmére. ;

Szüllő Géza képviselő és társai ezen interpellációjára a kormánytól három év múlva, 1934-ben az alábbi választ kapták:

A kormány első válasza

Az interpelláció a kormánnyal szemben jogtalanul azt a kifogást emeli, hogy a szolvenszkói és podkarpatska-rusi római katolikus egyházi vagyont korlátozásoknak vetette alá. Az interpellációban idézett rendelet (1930 január 30-i 45.168/29. sz.) csupán az igazságügyi minisztérium kiadványa (megjelent a minisztérium hivatalos közlönyében „Véstnik min. spravedlno- sti“ 1930. évf. 20. old.), amelyben a telekkönyvi bíróságokat az egyházi vagyon elidegenítéséhez (megterheléséhez) szükséges állami jóváhagyásról szóló s ezideig fennálló rendelkezésre figyelmeztette. Hogy semmiféle újdonság bevezetése szóban nem forog, az úgy az idézett kiadvány szövegéből, valamint ahhoz az igazságügyminisztérium által 1931 május 4-én 20.255 sz. alatt (megjelent mint tudósítás az igazság- ' ügyminisztérium fentmegnevezett közlönyében 1931. évf. 36. sz. 80. old.) kiadott magyarázatából is kiviláglik. Mindkét kiadmány az okból bocsáttatott ki, minthogy az érintett ügyekről szóló rendelkezések az iskolaügyi és nemzet- müvelődésügyi minisztérium tapasztalatai szerint többnyire feledésbe merültek, úgyhogy a telekkönyvekbe gyakran egyenesen érvénytelen bejegyzések is kerültek, ami magának az egyháznak is kárára volt.

Az interpelláció ama jogi nézetével, hogy a római katolikus egyházi vagyon elidegenítéséről és megterheléséről a volt Magyarországon fenállott rendelkezések Szolvenszkón és Podkarpatszká Ruszban az államfordulattal érvényüket vesztették, a kormány magát nem azonosíthatja. A római katolikus egyház a Csehszlovák köztársaság területén létező vagyonának jogállása e tekintetben csupán az államjog rendelkezései szerint igazodik. Eszerint el kell utasítani ama kifogást is, hogy a fentidézett kiadmánynak az volt a célja, hogy a katolikus egyházi vagyon jogi jellegének pre- judikáljon; vagy hogy azt oly korlátozásoknak alá, amelyeknek más vallásos társulatok na alávetve nincsen.

A második interpelláció

Géza képviselő és társai ezzel a vá- n voltak megelégedve, ezért a múlt év en újabb interpellációt nyújtottak rámutattak arra, hogy

felfogása a katolikus egyházi

birtokok ügyében lényegesen sérti az egyház érdekeit, a jogi helyzet teljes félreismerésén alapul és a jogszabályokból helytelenül és erőszakosan levont következtetések révén jött létre".

Az interpellálok ezután részletesen ismertetik a magyar király főkegyúri jogának eredetét és fejlődését, majd bizonyítják, hogy a csehszlovák kormánynak ez a felügyeleti joga nem alapul a csehszlovák államjogon sem, mert

az alkotmánylevél erről a jogról nem tesz említést s nem utalja azt sem a köztársasági elnök, sem a kormány hatáskörébe.

De nem is vindikálhatta magának ezt a jogot azért sem, mert a paritás elvét követve, a köztársaságban minden felekezet egyenlő, — az egyenlőség elvével pedig nem fér össze a íő- kegyuraság. A kegyuraságon alapuló jogviszony kölcsönös jogok és kötelességek összessége. „Nem vindikálhat magának az állam jogokat, ha ezzel szemben nem vállalja a kötelességeket. Az állam pedig a felügyeleti joggal szemben semminemű kötelességet nem vett magára."

A csehszlovák köztársaság nem ismer államvallást, hanem valamennyi elismert felekezetet egyenlőnek tart. Ebből következik, hogy vala- j mennyi felekezettel egyenlően is kell bánnia és nem köthet meg csak egyet a belső viszonyaiba való beavatkozással.

i kormány iij&bb válasza

A kormány erre az interpellációra a napokban adta meg válaszát, s a jogegyenlőség lényegét kerülve, valóságos jogtörténeti értekezéssel igyekszik alátámasztani álláspontjának igazát. Most folynak a tárgyalások a modus vivendi megkötéséről s állítólag már befejezésükhöz közelednek. Nem lesz tehát érdektelen, ha a kormánynak az itteni katolikus egyházjavak tekintetében vallott álláspontját megismerjük, ezért a választ teljes terjedelmében közöljük:

— Az interpelláció abból a téves állításból indul ki, hogy a telekkönyvi bíróságok az 1930 január 30-i 45.168/29. sz. kormányrendelettel utasittattak, hogy a szlovenszkói és podkarpat- szká-ruszi katolikus egyházbirtokok elidegenítésére vagy megterhelésére vonatkozó telekkönyvi bejegyzéseket csak az esetben foganatosíthatják, ha az ilyen elidegenítés, vagy megterhelés a kormány jóváhagyásával jött létre. E tekintetben a kormánynak dr. Szüllő és társai megelőző interpellációjára (1017/IV. nysz. adott 1934 április 23-i 2533/IV. nysz. válaszában mondottakra mutatunk rá. Ha tehát nem a belügyminiszter rendeletéről, hanem az igazságügyminiszter határozmányáról van szó, nincsen helyén fontolóra venni azt, hogy mikor és mi célból lehet az alkotmánylevél értelmében rendeleteket kiadni.

— Az interpelláció azt állítja, hogy a magyar királyoknak a katolikus egyház fölött gyakorolt legfőbb kegyúri joga csupán a Szentszék által nekik juttatott személyes kiváltság volt, s hogy az nem volt uralkodói joguknak folyománya. Az interpelláció emez állításának bizo- j

Április vilii tárgyalja i rimaszombati koriét! bíróság Fejts János rozsnyói párttitkár és társai rendtörvényes ügyét

Rimaszombat, április 17. (Saját tudósitónktól.) A hatodik hónapja vizsgálati fogságban ülő Fejes János rozsnyói lapszerkesztő, párt- titkár és Vass László tanárjelölt, valamint az óvadék ellenében két hónappal ezelőtt szabadlábra helyezett Benkovich Guidó nyugalmazott főszolgabíró rendtörvényes ügyében

az államügyész elkészítette a vádiratot és azt a vádlottaknak ki is kézbesítették. Mindhármukat a rendtörvény második szakaszába ütköző bűncselekmények elkövetésével vádolják.

Miután a vádirat ellen a három vádlott és védőik egyike

sem jelentett be felfolyaraodást, valószínű, hogy ügyükben az ünnepek után, még április hónapban megtartja a főtárgyalást

a rimaszombati kerületi bíróság.

Igazságszolgáltatás akadályokkal

Egy newyorki gangsztervezér adóperének tárgyalására nem jöhettek el a tanuk, mert lelőtték őket

Aki életben maradt a tanuk közül, az elbujdosott Hogyan élt és dolgozott Flengenheimer?

Newyork, április 17. Tegnap kezdődött meg a newyorki bíróságon Amerika egyik legismertebb alkoholcsempészének adóeltitkolási pere. Artúr Flengenheimernek hivják a hirhedt alkoholcsempészt és több mint 90.000 dollár adó eltitkolásával vádolják. A tárgyalás megkezdésekor az ügyész bejelentette, hogy a beidézett tanuk közül húszán hiányoznak. Az ügyészi jelentés szerint

a tanuk legnagyobb részét az utóbbi hetekben meggyilkolták, a többiek pedig elmenekültek.

Az ügyész ezután részletesen ismertette Flengenheimer alkoholgyártási, különösen sörhami- sitási módszereit, amelyek egyedül az 1930-as esztendővel kétmillió dollárt jövedelmeztek az élelmes vállalkozónak. Bronxban, Newyork egyik külvárosában Flengenheimer több titkos szeszfőzőt foglalkoztatott és a csempészet céljaira egész teherautó-karaván állott rendelkezésére.

Ezzel a csempészközponttal Flengenheimer

elegáns lakását, amely Newyork legfényesebb negyedében, a Fifth Avenuen volt, földalatti folyosók kötötték össze,

amelyeket viszont önműködő acélajtók osztottak szakaszokra, úgyhogy, ha valaki véletlenül betévedt ebbe a földalatti labirintusba, Flengenheimer egy gombnyomással fogvatarthatta. És a legtöbb esetben sorsára is hagyta a foglyokat, akik ott pusztultak el a földalatti folyosókban. ---------------------------------------------------------------!

— Kétmillió koronás fölszerelést ad az iskolaügyi minisztérium a Nagyszőlősön létesítendő felső féniipariskola részére. Naigyezőllő&i tadósi- tónk jelenti: Nagyszőlős a napokban négytagú

küldöttséget menesztett Prágába az irikolaügyi miinieztónkircvhioz a helybeli alsó fémáipani iskolának felső fémipari iskolává való fejlesztése érdekében. A küldöttség eredményes munkát végzett, mert a mlni&ztéiriemtó'l Ígéretet kaptak arra, hegy a mintsz tériem a felső féívmiparüiskoila berendezésére kétmillió korona értékű fötezenei’ée't . ad, ha a város fedezi az iskola építési költségeit, i

nyitására semmiféle pozitív érvet nem hoz fel, csupán annak a felemlitésére szorítkozik, hogy itt II. Szilveszter pápa adományozásáról van szó- és rámutat XV. Benedek pápának 1921 november 21-én kelt s az „Acta Apostolicae Sedis“-ben közzétett allokuciójára.

— II. Szilveszter pápának Szent Istvánra szóló adományozását illetőleg rámutatunk a többi között dr. Kérészy Zoltán „Az egyházjog tankönyve" (Budapest 1903) dmü müvére, amelynek I. részében áll az, hogy Szent Istvánnak adott jogkört, annak terjedelmét és tartalmát okmányilag sem tudjuk bizonyítani, továbbá dr. Chalupecky tanár újabb „Slovenské diecése" (a szlovák egyházmegyék) cimü müvére, ahol (26. és köv. old.) az áll, hogy a Hartvik-legendáról, valamint Szent Istvánnak adományozott pápai legátusi jogról be van bizonyítva, — s ezt a magyar jogtörténészek is elismerik, — hogy az egyrészt újabb keletű s másrészt, hogy az arról szóló bizonyítékok egyáltalában nem léteznek, illetőleg, hogy II. Szilveszter pápának mindezek alapját képező bullája hamisítvány.

— Hogy a magyar királyok legfőbb kegyúri jogukat mint uralkodói hatalmukból folyó jogot gyakorolták, e tekintetben soha sem volt nézet- eltérés a magyar jogászok között sem, akik mindenkor azon nézet mellett foglalták állást, hogy a legfőbb kegyúri jog kérdései, bármilyen eredetűek is azok, a pozitív közigazgatási intézkedések és a századokon át tartó gyakorlat alapján a magyar közjog sarkalatos jogelveivé lettek. E válasznak nem az a feladata, hogy ez állítást tudományos müvekből merített idézetekkel okadatolja, s ez okból csupán az idevonatkozó irodalomra (például dr. Kérészy Zoltán ,,Az egyházjog tankönyve" cimü fentidézett müvén kívül nevezetesen Kosutány Ignác „Egyházjog" 1904, Porubszky József „Jus Eccle- siasticum" Pest 1853, Fraknói Vilmos „A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig" Budapest 1895) való utalással elégszik meg, ahol eme kérdések részletesebben tanulmányozhatók.

— Azonban nemcsak a pozitív közigazgatási intézkedések és az állandó gyakorlat bizonyítják, hogy a legfőbb kegyúri jog a volt magyar király uralkodói hatalmának kifolyása volt, mert azt a legfőbb kegyúri jog kérdését rendező magyar törvények beláthatatlan sora is bizonyítja. Csak példa kedvéért álljanak itt a következők: a 17/1647. te. s a közismert Kol- lonics-féle egyezmény (16/1715. te.), amelyek az államhatalomnak igen lényeges beavatkozását jelentik a magyar katolikus egyház leg- eminensebb vagyonjogaiba, a 31/1567. te. 12 §., amely az egyházi vagyon elzálogolását tiltotta meg, a magyar főpapoknak a Szentszék elé való idézését tiltó intézkedés (Tripartitum P. I. tit. II. §. 5), a főpapoknak a királyi hüségeskü letétele iránti kötelme (Tripartitum P. I. tit. 12), a cumulatio beneficiorum tilalma (leges Mathiae III. 13, Uladislai II. 56, VI. 3, VII. 59, Ludovici II. 6/1548. te, 55/1723. te.), a kisebb javadalmak adományozásáról szóló intézkedés 55/1723. te. 5. §.), az egyházi alapítványok fölötti felügyeleti jog (60/1715., 71/1723., 21/1751., 22/1790. te.) stb. stb„ nem is szólva arról, hogy a magyar királyok a katolikus egy ház viszonyaiba sokszor éppen a Szentszék akaratával szemben avatkoztak be, ami egyébiránt közismert dolog. Az elmondottakból világos, hogy az állam és az egyház közti viszony Magyarországon semmikép sem fejlődött másként, mint Közép- és Nyugateurópa más államaiban.

— A mi legfelsőbb közigazgatási bíróságunk is 1924 október 1-i 16.643. Boh. A. 3968. sz. határozatában is elismerte, hogy a magyar uralkodók legfó'bb felügyeleti joga szuverenitásuk integráns része volt s hogy azt, mint az állami végrehajtó hatalom részét gyakorolták,

XV, Benedek pápa 1921 november 21-i allokuciója arról szól, hogy az uj államok nem tulajdoníthatják maguknak amaz előjogokat, amelyeket a Szentszék egykor ünnepélyes szerződésekkel és egyezményekkel más államoknak adományozott. A legfőbb kegyúri jog kérdésében azonban nem szerződéseken és egyezményeken alapuló valamiféle privilégium, hanem a Csehszlovák köztársaságban recipiált jog egy része forog szóban.

— Amaz állítás, hogy a legfőbb kegyúri jog a volt magyar királyi kúria 1908 március 20-i 81. sz. döntvénye értelmében a plébániák ingatlan javaira nem vonatkozik, sem fedi a valóságot; mert eme döntvényben kifejezetten áll áll a következő: „Hogy a katolikus lelkészségeknek (plébániáknak), mint a katolikus egy- ház szerves intézményeinek javadalmai, tehát az összes azokhoz tartozó ingatlanok szintén egyházi vagyontárgyak, melyek mint ilyenek a legfőbb kegyur felügyelete alatt állanak, kétséget nem szenved, reájuk tehát teljes mértékben alkalmazandók az idézett elidegenítési tilalmak,"

fi *