Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)

1935-04-17 / 91. (3643.) szám

4 ^I«GAlA\\GtARHlRliAI> 1935 április 17, szerda A magyar nemzeti párt győzelmesen hódit a magyar munkások közt Jaross, Fiissy, Hoiota, Koczor és Salkovszky voltak a párt népgyűiéseinek vasárnapi szónokai Komárom, április 16., A magyar nemzeti párt vasárnap folytatta fölvilágosító népgyülé- seinak sorozatát s mindenütt óriási hallgatóság sorakozott föl a párt zászlaja alá. A párt vezérei közül Jaross Andor országos ügyvezető elnök, tartománygyülési képviselő, Füssy Kálmán szenátor, dr. Hoiota János, nemzetgyűlési képviselő, Koczor Gyula volt nemzetgyűlési képviselő és dr. Salkovszky Je­nő tartománygyülési képviselő mondottak több helyen programbeszédet. Az IpolyvölgySn Az ipolyvölgyi gyűlés-sorozat Ipolyságon vet­te kezdetét. Jaross Andor tartománygyülési kép­viselő már szombat délután érkezett Ipolyságra s este résztvett a párt ipolysági szervezetének taggyűlésén. A tagértekezletet dr. Salkovszky Jenő tartománygyülési képviselő nyitotta meg, majd Jaross Andor mondott több mint egy óra hosszat tartó beszédet. Megelégedéssel állapí­totta meg, hogy hosszú hónapok óta tartó kör­útja, amelynek során Pozsonytól Ungvárig szám­talan magyar helyet kere ett föl, nem volt hiá­bavaló, mert a magyarság legnagyobb része megértette az idők szavát s csodálatos lendülettel egy tábor­ban szervezkedik, s a magyar nép tömegei egynek vallják magukat választott vezéreikkel. A beszédet, melyben a szónok valamennyi időszerű kérdéssel behatóan foglalkozott, nagy lelkesedéssel fogadták. Nagy tetszéssel nyugtázták dr. Schmidt Károly fölszó- Iaiását is, aki a keresztényszodalista testvérpárt üdvözletét tolmácsolta. A tagértkezelet ezután megejtette a járási jelöléseket. Vasárnap Jaross Andor Jády Károly titkártól kisérve Deménd községbe ment. Itt többszáz főr nyi hallgatóság nagy lelkesedéssel hallgatta a fiatal politikus programbeszédét. A magyar ki­sebbség a törvény alapján állva követeli jogait —- mondotta egyebek közt Jaross. — A kor­mánypártok azt hirdetik, hogy a magyar ellen­zék politikája akadályozza meg a magyarság jo­gainak kivívását. Ez a kifogás nem állja meg a helyét, mert (3) Odament a kirakathoz, be akarta tenni az ajtót, de ugyanakkor egy divatos, lapos plati­naórán akadt meg a szeme. Reszkető kézzel húzta ki a kirakatból és betette a mellényzse­bébe. — Azért nem vagy tolvaj te, Marhunek, mert imponálni mégis csak kell annak a nőnek! — nyugtatta meg önmagát. — Teréz ... Tercsi... — gyakorolta be ma­gát előre is a gyöngédségekbe. — Hogy fog engem szólítani? — gondolta magában és bol­dog volt előre is, hogy jól hajlítható neve van. Mert Tamásból könnyen lehet Tomi!... Tomi és Tercsi... — sóhajtott fel maga elé és két csókolódzó galambot látott holdkóros képzele­tében. Öröm virult ki az arcán. Hirtelen a főnökre gondolt, aki ott haldoklik az Árok-uccában. Már akkor tudta, mi a teen­dője. Délután ott lesz a főnök közelében, a végső intézkedések körül vezetőszerepe lesz bi­zonyára és este félkilenckor el fog tűnni. — Micsoda véletlen, — sóhajtozott, — hogy éppen ma, amikor a főnököm meghal, éppen ma születik, meg a boldogságom. Kijött az udvarból és végigment a korzón. Máskor szerényen húzódott meg a sétálók kö­zött, ma ünnepélyesen aprózta a lépést. A sar­kon megállt, kivette a lopott platinaórát és összehasonlította a toronyóra idejével. A vá­rosháza mellett lépcsők vezettek föl a járdára. Máskor aszthmatikus fuldoklás kínozta a mere­dek lépcsőn, meg kellett állnia, annyira szuszo­gott a lihegéstől, most könnyedén és elegánsan rótta végig a lépcsőket. Nem lehetett ráismerni, elnézett a korzózók feje föltt. Három fejjel ma­gasabbnak. érezte magát, mint tegnap. A villanytelep karcsú kéménye most ereget­ik sűrű füstjét, mint .valami munkás, aki dolga a kormánypártoknak módjukban állt 15 év alatt olyan törvényeket hozni, amelyek a ma­gyarság kívánságainak teljesítését jelentették volna* Ezt sürgetéseink ellenére nem tették meg s ezért a mulasztásért minden felelősség őket terheli. Követeli, hogy a Szlovák Liga a magyar falvaik­ban szüntesse meg működését. Szűnni nem akaró taps és éljenzés fogadta Jaross fejtegetéseit s Gá­bor Lajos biztosította a pártot a deméndi ma­gyarok nemzeti hűségéiről. Jády titkár a kor­mánypártok kortesfogásait orstorozta. Délután Ipolyszakállos községben mondott Jaross népgyülési beszédet. Itt főleg gazdasági kérdésekkel foglalkozott s a gabonamonopóliu­mot bírálta. Végül a munkássághoz fordult, hogy sorakozzék föl a nemzeti gondolat zászlaja alá. Innen Jaross Lantóra ment. Lontó az Ipoly­völgy egyik legszegényebb községe, lakossága nagyrészt munkásokból áll. S az Ínséggel küzdő munkások kitörő lelkesedéssel fogadták a ma­gyar nemzeti párt ügyvezető elnökét. Lichy Mik­lós megnyitója és Jády Károly párttitkár rövid beszéde után Jaross a munkáskérdéssel foglalko­zott. Elmúlt az az idő, amikor a kisebbségi magyar nemzetet osztályalapon szét lehetne forgácsol­ni s az egyes társadalmi osztályokat egymás ellen '-’rditani. A hatszáz főt meghaladó munkás hallgatóság feszült figyelemmel és nagy lelkesedéssel hall­gatta Jaross közel egy óráig tartó fejtegetéseit. Koczor Gyula, a párt országos helyettes el­nöke, Salkovszky Jenő tartománygyülési képvi­selővel s Hegedűs Balázs körzeti párttitkárral ezalatt Egeg községbe ment, ahol a község lakos­sága és a szomszédos szalatnyai magyarok hatal­mas küldöttsége fogadta a párt szónokait. Koczor beszédében a nacionalizmus és a szocializmus követelményeire mutat rá s azt fejtegeti, hogy a magyar nemzeti párt programjában szeren­csésen kiegyenlitette e két világnézet ellentmon­dásait, mert a párt programja szociális s a párt érdekét képviseli mindenkinek, aki ma­gyar. végeztével megengedheti magának az első sluk- kot. ő is cigarettára gyújtott és most büszkén, önérzetesen szembenézett a magas kéménnyel. Máskor szédülés fogta el, most biztosan állt a lábán. Mintha kicserélték volna, olyan volt most Marhunek Tamás. Aki tudja, mi történt vele az utolsó tíz perc­ben, az nem csodálkozik rajta, hogy most egy­szerre egy látszatból, mely fölért a semmivel, hazug világot teremtett magának és élni kezdte annak az idegen embernek az életét, amely ed­digi lényétől távol soha nem álmodott boldog­ságra őbenne fölszabadult. IV. Az egytüdejü Brieger nem tudott meghalni. Amikor Marhunek belépett a betegszobába, kisirtszemü rokonok jöttek elébe. Tőlük tudta meg, hogy Briegernek az az egy tüdeje még rettenetes erőfeszítésekkel áll ellent a fullasztó halálnak. Az asszony már most úgy viselkedett, mint egy özvegy. Ismételten arra kérte Marhu- neket, hogy ezekben a nehéz órákban továbbra is tartson ki mellette; ő nem lesz hálátlan. Mar­hunek további törhetetlen ragaszkodásáról biz­tosította Briegernét és hazament. Ez félhárom­kor történt. Azóta sok mindenen ment keresz­tül Marhunek. Legelőször elment a gőzbe, in­nen a borbélyhoz. A bajuszát alaposan rendbe­hozta, sőt még divatos, ferdevonalu barkóról is gondoskodott. Hazaérkezve nagy szemlét tartott cipői között. Természetes, hogy a mai találkára a magassarku cipőjét vette fel. Külső­ségekben is akart imponálni Tercsinek. (Ezen­túl csak igy becézve gondolt rá.) Mikor felöltözködött ünneplő ruhájába, le­dőlt a díványra, annyira fáradtnak érezte ma­gát. Nem is lehetett tőle rossz néven venni. A sok izgalom, főnökének haldoklása, a talál­kára való készülődés izgalmai erősen kikezd­ték fogyatékos testi szervezetét. Különben is ez Nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Sal­kovszky tartománygyülési képviselő mondott hosszabb programibeszédet s a kormány gazdasá­gi intézkedéseit tette a kisgazda szempontjából bírálat tárgyává. Rámutatott arra, hogy a kor­mánypártok 15 év alatt rengeteget Ígértek már a választónak, de alkotásaik, amelyekkel dicsek­szenek, legtöbbször nem váltották be a hozzá­juk fűzött várakozást. A nagy figyelemmel hallgatott és tapssal fo­gadott beszéd után Hegedűs Balázs pártitkár a munkáskérdéssel foglalkozott. Alsószemeréd községben mintegy négyszáz fő­nyi hallgató gyűlt egybe a magyar nemzeti párt szónokainak meghallgatására. Ficsur István he­lyi elnök megnyitója után Koczor és Salkovszky tartalmas programbeszédet mondtak, majd Gyerk községbe mentek át. Itt a hallgatóság többsége munkásokból rekrutálódott. Koczor rámutatott arra az örvendetes tényre, hogy amióta a magyar nemzeti párt megalakította munkásszakosztályát és kiadja a Magyar Munkás című lapot, a magyar nemzetiségű munkások ezrei jelentkeztek a párttagok so­rába. A magyar munkásság kiábrándult a marxista pártok ideológiájából. A nagy helyesléssel fo­gadott beszéd után dr. Salkovszky Jenő beszélt. Főleg külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A nagysikerű beszéd után Bállá Simon mondott köszönetét a szónokoknak. A nyelvhatáron Füssy Kálmán, a párt népszerű szenátora Morvay Jenő körzeti párttitkártól kisérve a Szene körüli nyelvhatáron Rété, Boldogfa, Du- naujfalu, Dunatornya és Zoncz községeket lá­togatta meg. A körút első állomása Rété volt. Sándor Károly üdvözlő és Horváth Károly megnyitó szavai után Füssy Kálmán hosszabb beszédben ismertette a magyarság politikai hely­zetét és feladatait Éles szatírával ostorozta a lélekkufárokat, akik az üres ígéretek értéktelen üveggyöngyeivel akarják megbontani a magyar­ság politikai egységét A szenátor végül a nők­höz fordult, kérte őket, hogy gyermekeiket magyar szellemben s vallásos érzelemben ne­volt az egyetlen módja annak, hogy a mai dél­utánt eltussolja. Mert ha a kávéházban meg­jelent volna, ösmerősei nekiestek volna a kí­váncsiságukkal, egyesek bizonyára már holt hírét költötték volna főnökének, ezt pedig nem akarta. De a legfőbb oka az otthonmaradásnak az volt, hogy esetleg egy pár intim barátjának eldicsekedett volna váratlan sikerével. Ezt pe­dig nem akarta. Marhunek csak az eredményről akart be­számolni. Órákhosszat feküdt a díványon. Gazdasz- szonya többször benézett, hogy uzsonnát ajánl­jon fel Marhuneknek, de ő kerülni akart min­den diskurzust és lehunyta a szemét, hogy al­vást szinleljen. Ez mindenképpen jólesett neki. Behunyt szemmel jobban látta a nőt. A nyakáról eszébe jutott a diadém és ezzel kapcsolatban Marhu­nek lelkifurdalást kezdett érezni. Ugyanis egy pillanatra úgy érezte, hogy lovagias férfi, mód­jára már az első találkozáskor is valami méltó ajándékkal kellene kedveskedni egy ilyen tizen- négykarátos nőnek. De ezt a gondolatot elve­tette, mert meg volt róla győződve, hogy ott a helyszínén majd feltalálja magát és kipótolja ezt az ékszert. Lelki drágakövekre gondolt ho­mályosan az elégtételnek azzal a keblet feszitő boldogságával, amit főleg olyanok éreznek, akik veleszületett testi hibák folytán a sors igazság­talansága miatt háttérbe szorultak eddig. De most már úgy érezte, ütött az órája. És hirte­len a boltban tudta magát, a boltban, ahol vagy százhúsz óra dallamos kongással üti az ő bol­dogságának a megérkezését. Belenyúlt a mellényzsebébe. Nyolcat mutatott az óra. Felpattant a díványról. Legfőbb ideje volt, hogy elinduljon. Még egyszer elolvasta a leve­let. A levélpapír aranyszegélye nagyon megha­totta. És az az egyéni illat valósággal elbűvölte. Végigment a korzón. Hétköznap lévén, fel­tűnt volna az ö szokatlan eleganciája, lefordult hát az úttestre, nehogy egy pár ismerőse meg­állítsa. Az úttesten meglehetősen nehezen jutott előre. Az úttest aszfaltja rettenetesen fel volt szakítva, vályuszerü árkok és mélyedések kö­zött bukdácsolt. De ebből is haszna volt, mert a rima, egyenletes aszfalton fi kis figurát ma-, véljék. Percekig tartó éljenzés fogadta a sze­nátor programbeszédét. Morvay Jenő a munkás- kérdéssel foglalkozott szép hatással. Boldogfán Szabó Árpád megnyitója után Füssy a magyal nemzeti párt politikáját ismertette. Beszéde vé­gén lelkesen ünnepelték a népszerű szenátort, Morvay titkár a munkáskérdésről beszélt. Du- naujfalun a szövetkezet nagytermét szinültig megtöltötte a hallgatóság. Stiglitz János, a he­lyi szervezet elnökének megnyitója után Füssy, aki elsőizben látogatta meg ezt a községet, nagyhatású beszédben fejtette ki a magyar nem­zeti párt célkitűzéseit. Dunatorony községbe es­te 10 órakor értek a szónokok. A vendéglő nagytermét szinültig megtöltötték az érdeklő­dők. A gyűlésen a szomszédos Zoncz község lakosai is szép számmal képviseltették magu­kat. Vincze György elnök üdvözlő szavai után Füssy közel egyórás beszédben ostorozta az agrárpárt gazdasági politikáját. Utána Morvay beszélt s a gyűlés éjjel fél 12-kor ért a leglelke­sebb hangulatban véget. A bfisi gyűlés Felejthetetlen hatású népgyülést rendezett a párt Bős községben. A párt kiküldött szóno­kait, dr. Hoiota János nemzetgyűlési képviselőt és Varecha Józsefet, a párt munkásszakosztá­lyának központi titkárát 25 tagú magyarruhás lovasbandérium fogad­ta a község határában. A szónokok a bandériumtól kisérve a községi rezes banda zenéje mellett vonultak be a gyű­lés színhelyére, ahol mintegy 1500 főnyi tömeg várt rájuk. Itt a magyarruhás leányok csoportja élén Bot Ilonka szívhez szóló köszöntővel és virágokkal kedveskedett a párt képviselőjének. Matus Ti­vadar helyi elnök megnyitója után Hoiota kép­viselő megköszönte a felejthetetlenül lelkes fo­gadtatást, s azt hangoztatta, hogy a lelkesedés­re szükség van különösen ma, amikor a magyar kisebbségi politika uj határkőhöz érkezett. Nekünk mindenkor résen kell lennünk, so­rainkat még szorosabbra kell kovácsolnunk, hogy megvédelmezhessük sorainkat és érde­keinket. Reméli, hogy a választáson a magyarság a ko­moly időkhöz méltó komolysággal fog az ur­nákhoz járulni, hogy szavazatával erőt és esz­közöket adjon a magyar kisebbségi politikának. A nőkre is fontos nemzeti hivatás vár ennél, meg van győződve arról, hogy a magyar nők egy szálig a magyar ellenzéki politikára adják szavazatukat. A hosszantartó éljenzéssel foga­dott programbeszéd után Varecha József a ma­gyar munkásság helyzetét ecsetelte meggyőző példákkal és jellemző hivatalos statisztikai ada­tokkal. A nagy helyesléssel fogadott beszéd i után a szónokok Baka községbe vonultaik át, ! ahol a szövetkezet nagyterme zsúfolásig meg­j tatott volna, igy pedig, amikor egy árokból fel- j verekedte magát, hirtelen legalább is egy fejjel j nőtt meg. A kassai gyors ilyenkor érkezik és eb- ; ben az időpontban nagyon felélénkül az autó- ! forgalom s rémülettel gondolt arra, hogy egy vigyázatlan sofőr még el is gázolhatná. Erre elmosolyodott. Fájdalom árnyékolta ezt a mosolyt. Arra gondolt, hogy senki se gyászolná. Ta­lán csak a haldokló gazdája, ha még esetleg ön­tudatnál lenne. Hogy a nő meggyászolná, erre nem is gondolt, mert — akármilyen furcsán hangzik (ebben a pillanatban éppen a városi színház mellett haladt el) — olyan messzinek tűnt fel előtte a primadonna. Akaratlanul is meghökkent. Hidegen kezdte mérlegelni a valószínűségi le­hetőségét ennek a találkának és nem tehetett róla, de úgy látta, hogy az egész ábrándozása rögeszmévé fajult. Valami hűvös és józan hul­lám siklott végig az agyán és megütközve kon­statálta, hogy hovásodorta őt ezzel a gondolat­tal való játék. Erős akart lenni, de már késő volt. Még mindig ott állt a városi park kerítése mel­lett és olyan pesszimisztikus hangulat terpesz­kedett el rajta, hogy jobbnak látta visszafordul­ni és kitérni az egész kérdőjeles találka elől. De ekkor az ujja véletlenül a platinaórához ért és ettől uj bátorságot merített. — Nem lehet a féllejtőn megállni — bíztatta önmagát. És nem tudni miért, de mindent rózsaszínben kezdett látni. Mosolya most már tisztán vibrált az ajka körül; még egyszer gyöngéden lekefélte a bajuszát. Kis zsebtükre is előkerült és igy me­nésközben is úgy érezte, hogy belé kell magát vetnie ennek az ígérkező boldogságnak a kar­jaiba, még ha meg is üti magát és ha el Is keli ájulnia a gyönyörűségtől. Majd Tercsi ügyi* feltámasztja... Annyira tele volt az elképzelés minden Ids részletével, hogy észre se vette a Palkovics-ét- terem zöldrefestett nagy kirakatszerü ablakrár máit. Innen kintről ugylátszott. hogy üres az ét­terem. (Folytatása következik^ Randevú a Paikovics-ban Irta; Sebest Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom