Prágai Magyar Hirlap, 1935. április (14. évfolyam, 78-100 / 3630-3652. szám)

1935-04-03 / 79. (3631.) szám

ms ipriu, 3, B«aa. TRAXIAI-A\&cAaR-'H1R1iAB ______________ 3 A svájci paríament Berlin ellen Súlyos konfliktus Sváic és Némeiorssáu között Jacob megszöktetése miatt kotta éles szavakkal vádolja a birodalmat ■ Rendkívül erélyes hangú a hétfőn Berlinben átadott svájci jegyzék ■ A berni kormány a döntőbírósághoz folyamodik Bern, április 2. A svájci parlament ma fog­lalkozott Jacobi emigráns német újságíró mcg- szöktetésének ügyével. Mint ismeretes, a Strass- burgban élő Hiíier-ellenes újságírót Bázelbe csal­ták, majd Bázelből átszöktették Németországba, ahol a moabiti börtönbe került. A svájci nemzeti tanácsban a szabadelvűek és a szociáldemokra­ták interpellációt jegyeztek be Jacob ügyében. A szabadelvűek interpellációja utal az általános felháborodásra, amelyet az emberszöktetés Svájcban keltett. Wesemann, a szöktetés Svájc­ban letartóztatott megszervezője, többször meg­kísérelte már, hogy Svájcból emigránsokat szál­lítson át a német birodalomba s Jacob esetében sikerült is célját elérnie, A német beállítás, amely szerint Jacob önként tért vissza Németországba, a svájci nép egyenesen kigúnyolásnak veszi — mondja az interpelláció, — mert birtos, hogy Ja­cob nem hagyta el önként Svájc területét. Né­metország a szöktetéssel kapcsolatban többször megsértette Svájc szuverenitását, úgy mint más­kor is, amikor Svájc területén át robbantószere­ket szállított Ausztriába. Az interpelláló pártok elégtételt és Jacob föltétel nélküli visszaszolgál­tatását követelik. Ha ez nem történik meg, akkor | Svájc kénytelen lesz a hágai döntőbírósághoz folyamodni. Az interpellációk utaltak arra is, hogy a nem­zeti szocialista szervezetek Svájcban egyre nyug­talanítóbb agitációt fejtenek ki. Az uszításokat nem szabad tovább tűrni. A szövetségi tanács kötelessége, hogy a külföldi agitátorokat kiuta­sítsa és a nemzeti szocialista agitációt meggátol­ja. A Hitler-ágensek svájci tevékenysége a par­lament véleménye szerint veszélyezteti a nemzet­közi békét. A jegyzék s?öve-e A rendi tanácsban Motta szövetségi tanácsos az interpellációkra adott válaszként mindenek­előtt fölolvasta annak a svájci jegyzéknek szöve­gét, amelyet a berlini svájci követ hétfőn este adott át a német külügyi hivatalban. A jegyzék rendkívül erélyeshangu. Részletesen felsorolja a svájci hatóságok nyomozásának adatait s meg­állapítja, hogy Wesemann két német segédjével hónapokig előkészítette a szökést és állandó ösz- szeköttetésben állott német illetékes körökkel. Wesemant, mint ismeretes, sikerült Svájcban le­tartóztatni. A letartóztatott bevallotta, hogy Ja- cobot Bázelbe csalta és a német hatóságok ke­zére játszotta. A jegyzék azt követeli, hogy a német hatóságok azonnal adják át Jacobot a bá­zeli hatóságoknak és büntessék meg azokat a hivatalnokokat, akik elszöktették a svájci ven­dégjogokat élvező külföldit. A szövetségi tanács óhaja az, hogy a német kormány mindent meg­tegyen a Jacob-féle szöktetéshez hasonló esetek megirr, é llődésének meggátlására. Motta véd Sváic nuwiéni'áiái A jegyzék felolvasása után Motta szövetségi tanácsos a következőket válaszolta az interpel­lációra: —A berlini svájci követ és von Bülow német külügyi államtitkár tárgyalásai mindeddig nem jártak eredménnyel. Ügyvivőnk erős ellentállás­Megbukott a londoni német nagykövet? Páris, április 2. A párisi lapok londoni munkatársai feltűnőnek tartják, hogy Hoesch londoni német nagykövet várat­lanul Berlinbe utazott. Ezzel beigazolnak látszanak azok a hírek, hogy a berlini angol—német konferencia kudarcáért a né­met fővárosban Hoescht teszik felelőssé és elmozdítják állásából. Már utódját is meg­nevezik. Állítólag Hitler bizalmi emberét, •von Ribbentropot nevezik ki nagykövetnek, vagy ha Ribbentrop még magasabb pozíciót nyer el, akkor Dieckhoff, a német külügyi hivatal angol—amerikai osztályának veze­tője és volt londoni kovetségi tanácsos ke­rül nagykövetként az angol fővárosba* ba ütközött, ami természetesen nem lepett meg bennünket A német kormány képviselője kétség­be vonta azt a jogunkat, hogy a szöktetés áldo­zatát visszakövetelhessük. Mindenesetre meg­ígérte azonban, hogy írásbeli választ ad jegyzé­künkre. — Higgadtan kell tehát megvárnunk a választ méhen kedden kezdődött meg a feloszlatott köztársasági védőszövetség huszonegy vezető­jének pőre, akiket azzal vádolnak, hogy élő- készitették az 1984. februári szociáldemokrata zendülést, azaz hazaárulást követték el. A vádirat szerint a köztársasági véderő vezetői 1982-től 1934-ig fegyverraktárokat és robbanó­anyag-központokát rendeztek be és 1934. ja­nuárjában tartott egyik ülésükön elhatározták, hogy Ausztriában fegyveres forradalmat szi­tának. A vádirat az 59. paragrafus alapján követeli a vádlottak megbüntetését. Ilyen­formán a büntetés, amit a köztársasági véderő vezetői kaphatnak, életfogytiglani fegyház lehet. A vádlottak padján ül többek között Eifler Sándor volt őrnagy, a Schutzbund bécsii vezére, Löw Rudolf volt kapitány, a véderő pénzügyi előadója 'és Schulhbauer Tódor mun­kás, a feloszlatott bécsi községi őrség volt parancsnoka. A vádlottakat tiz ügyvéd védi. A kliztársasári véderő s?e»ve?kedése A vádirat szerint a köztársasági véderő 1923-ban keletkezett, de 1933-ban történt Róma, április 2. A pápa, minbahogy a Prá­gai Magyar Hírlap tegnapi számában jelentette, titkos konszisztóriumot tartott, amelyen a bíbo­ros-kollégium hozzájárulását adta Fisher bíboros és Morus Tamás vértanú szenttéavatásához és tudomásul vette Pacelli bíboros-államtitkárnak a római egyház Camerlengójává történt kineve­zését. Ezzel Pacelli biboros az elhunyt Gasparri biboros helyét foglalta el. A pápa ugyanekkor közölte a bíboros-kollégiummal Msgre Hinsley- nek az elhunyt Bourne biboros helyére west- minsteri érsekké való kinevezését. A titkos konzisztórium tegnap tíz óra öt perckor kezdődött. XI. Pius elfoglalta helyét fehér selyemmel bevont trónusán, rövid imát mondott, majd méltatta a két szenttéavatásra ajánlott angol vértanú jeliemét, érdemeit és szenvedéseit. Miután a bíboros-kollégium hoz­zájárulását adta Fisher biboros és Morus Ta­más szentté avatásához, a pápa megbízta Alu- renti bíborost, hogy a két szent formális kano- nizációjához, amely a Szent Páter-templomban fog végbemenni, tegye meg a szükséges előké­születeket. Ezután a pápa beszédet mondott a kor su« lyos gazdasági, politikai és morális kríziséről. Még be sem gyógyultak az elmúlt háború se­bei. és még él sem takarították az irtózatos pusztulás nyomait, mondotta a pápa, máris újból viharfelhők sötétlenek fel a horizonton. Az egész világon átharsogó háboruslármával A szövetségi tanács eltökélt szándéka, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel követelni fogja a jóvátételt. Ha a német kormány várako­zásunk ellenére kitart elutasító álláspontja mel­lett, akkor az 1921 december 3-án Svájc és a német birodalom között kötött döntőbírósági szerződés alapján fogunk eljárni. Az emberszök­íelószlatása után titokban tovább működött a szociáldemokratáik úgynevezett „rendezői gárdája4* formájában. A régi katonai felosz­tás megmaradt A véderő élén Ottó Bauer, Julius Deutsch és Kari Heinz állott, mig ve­zérkari főnökük a vádlottak padján ülő Eifler őrnagy volt. A véderő ezredekre, zászlóaljak­ra, századokra és szakaszokra oszlott. Lét­száma legnagyobb elterjedése idején egész Ausztriában 80.000 ember volt, ebből 15.000 Béesre esett. A létszám tehát kisebb volt, mint a közvélemény általában gondolta. 1933 nyara óta a Schutzbund fegyverkezése lázasan folyt. A Becs városa tulajdonában lévő sehwechati szalámigyárban a véderő robbanó lövedékeket gyártott és folyékony nitroglicerint készített. A fegyvereket és a lő­szert a községi épületekben őrizték, vagy megbízható párttagoknál dugták el. A februá­ri zendülés kitörésekor a szociáldemokraták 7000 lőfegyverrel, 200 pisztollyal, 120 gép­fegyverrel, 500.000 lövedékkel és 4500 kézi­gránáttal rendelkeztek. Az 1933 októberi rendkívüli pártnapon a vezetőség intézkedéseket tett az általános sztrájk előkészítésére é6 1934 januárjának kapcsolatban súlyos és végzetes bűnnek bélye­gezte a háborút. Ha újból megkezdődne a vér­ontás, szárazföldön, vizen és levegőben a pusz­tulásnak, ínségnek és nyomornak olyan csapá­sait zúdítaná az emberiségre, hogy ez őrült bor­zalom elkövétkezését lehetetlenségnek kell tar­tani. Hihetetlen, hogy valaki, akinek szivén fekszik a nép jóléte és boldogsága, nem csak saját nemzetét, de az emberiség nagyrészét be­le tudná rántani ebbe a vértengerbe, amely pusztuláshoz és megsemmisüléshez vezetne. De ha mégis akadna valaki, aki valóra akarná vál­tani ezt az elvetemült gaztettet, akkor ő, a pápa a zsoltár szavával fohászkodna Istenhez: „Pusztuljanak el a népek, amelyek háborút akarnak/* Ennyit akart minden háború erkölcsi lehetet­lenségéről szólni. Ezentúl azonban, sok minden­kivel együtt, ő is azon a nézeten van, hogy a mai súlyos helyzetben úgy anyagilag, mint lé­lektanilag lehetetlennek látszik egy háború. S a jelen szorongat ott ságában, amely még gyászo­sabb jövőre nyit kilátást, nem akarja feladni a reményt, hogy e szenvedő világ egén mégis csak fel fog ragyogni egyszer az örök béke szivár­ványa. A pápa elhatározta, hogy 1936 januárjában Lourdesban háromnapos nyilvános imádkozást tartanak és könyörögni fognak az Úrhoz, hogy világosítsa meg azoknak agyát, akik a népek kormányzását és sorsát kezükben tartják. Tisztii arcbőr a 14 nap alatt a valódi CORALL CRÉMTÖL (száraz vagy zsiros). Már harmadik nap után javul az ardbőr észrevét­lenül és az összes hiba, u. m. szeplő, pattanás, mitesszer, májfolt, nagy pórus, ráncos bőr, öreges kinózée teljesen megszű­nik. Biztos eredmény. VÖRÖSRÁK GYÓGYSZERTÁR Bratislava, Mihály-ucca 20. tetés megsértette szuverenitásunkat. Ha gyön­géknek és engedékenyeknek mutatkoznánk, ak­kor ez sötét árnyat vetne történelmünkre. A par­lament és a közvélemény biztosan számíthat a szövetségi tanács erélyére. Mindaz, amit mond­tam, hosszú meggondolás és tárgyalás eredmé­nye és az elemi politikai és erkölcsi kötelességek Írták elő. Hamarosan végünk volna, ha nem volnánk elég bátrak ahhoz, hogy minden ellen tiltakozzunk, ami igazságtalan és jogtalan valamennyi vádlott részt vett, Ottó Bauer ki­jelentette, hogy az osztrák helyzet annyira kiéleződött, hogy a pártnak fegyveresen kell szembeszállnia az államhatalommal, ha nem akar az olaszországi vagy a németországi szocializmus sorsára jutni. A forradalom ki­töréséről Bauer azt mondta, hogy küszöbön áll és a jelt a támadásra az általános sztrájk fogja megadni. A hatalomátvétel tervei Eifler őrnagy ugyanezen az ülésen ismer­tette a felkelés praktikus keresztülvitelét. A megadott jelre a köztársasági véderő tagjai azonnal a kiszemelt helyekre vonultak volna, ahol fegyvereket kapnak és megtámadják a külső bécsi kerületek rendőrőrszobáit, majd koncentrikusan elfoglalják a rendőrség épü­leteit, a kaszárnyákat és hozzálátnak a külső kerületekben a barrikádok építéséhez. Ami­kor a külső kerületek véderöosztagai elvé­gezték volna külső munkájukat, közösen a belvárosba vonultak volna és megszállják a kormányépületeket. Ezután került volna sor a szocialista diktatúra kihirdetésére. A kor­mány tagjait, a megbízhatatlan politikai sze­mélyiségeket, a bírákat és a magasabbrendü hivatalnokai gyüjtötáborba zárták volna, s ugyanakkor kihirdetik az ostromállapotot. A baloldali radikális elemek nyomása alatt a pártvezetőség a február 12-i linzi esemé­nyek után kénytelen volt kiadni az általános sztrájkra fölhívó rendeletet és ezzel megadni a jelt a polgárháborúra. A várakozás ellenére azonban a párt legnagyobb része nem csatla­kozott a felhíváshoz és igv az akció eleve kudarcra volt ítélve. Eifler bevallotta, hogy tudomása volt a Schutzbund felszereléséről, de tagadta, hogy a felkeles tervezetet kidolgozta. Állítólag mindenben csak főnökének, Julius Deutsch- nak parancsait követte. Löw Rudolf elismerte, hogy egy Winter József nevű prágai szociál­demokratával tárgyalt fegyverek és lőszerek vásárlásáról. A többi tizenkilenc vádlott rész­ben bevallotta, hogy tudomása volt a puec>- tervekről és részt vett előkészitésében. Ismét csökkent a munkanélküliek suáma a világon Genf, április 2. A munkanélküliség ne­gyedéves statisztikája, amelyet a nemzet­közi munkahivatal ad ki, újabb javulásról tesz tanúságot. A munkanélküliek száma a legfeltűnőbben Csilében, Olaszországban, Norvégiában és Romániában csökkent, mig Belgiumban, Franciaországban, Íror­szágban és Lengyelországban, valamint Hollandiában, Spanyolországban, Bulgáriá­ban és Jugoszláviában a munkanélküliség továbbra is növekedőben van. A szomorú epilógus A februári bécsi forradalom vádlottal a bíróság előtt A harcok elfixmányei » A vádirat szerint az osztrák szocialisták rendszeresen készülték a polgárháborúra ■ A Schutzbund tervei Récs, április 2. Az esküdtbiróság nagytér­A pápa békeszózata „Pusztujanak e' a ntpsk, amelyek háborút akarnak** második felében tartott egyik ülésén, amelyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom