Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-07 / 56. (3608.) szám
4 1935 márdtn 7, csütörtök. A nagyszabású királyhelmeci ét kisgéreti népgyülé- sekkel ért véget a magyar nemzeti párt vezéreinek keletszlovenszkői körútja A lelkes sikerű gyűléseken Jaross Andor, Füssy Kálmán, Kristóf! Sándor és Helyei Gyula fejtették ki ellenzéki politikánk télkitűzéseit Királyhelmec, március 6. (Kiküldött munkatársunktól.) A magyar nemzeti párt vezérei a nagysikerű keletszlovenszkői körutat vasárnap fejezték be Királyhelmecen és a szomszédos Kisgéres községben, ahol a párt rendkívül népes népgyüléseket tartott. Mind a két népgyülésen résztvettek Jaross Andor tartománygyülési képviselő, a párt országos ügyvezető elnöke, Füssy Kálmán szenátor, Kristóff Sándor kerületi pártigazgató, Helyei Gyula alelnök és Kiss Géza Lajos királyhelmeci körzeti titkár. A lelkes hangulatú királyhelmeci népgyü- lés vasárnap délben féltizenkettőkor kezdődött a Katolikus Kör helyiségében, melyet a párt tagjai teljesen megtöltöttek. A gyűlést Kulcsár István, a helyi szervezet elnöke nyitotta meg és utána Jaross Andor emelkedett szólásra. Beszédét azzal kezdte, hogy a nyugat- szlovenszkói magyarság erős magyar nemzeti párti szervezeteinek testvéri üdvözletét hozta keletre. A magyar kisebbség érett arra, — folytatta — hogy saját pártkeretei között fejtse ki politikai életét. Nekünk osztályküzdelmeken felül- álló, az egész itteni kisebbségi magyarság összefogására irányuló célkitűzéseink vannak. Az idő az elmúlt másfél évtizedben sok politikai idea bukását hozta meg, megbukott a marxizmus, amely osztályharcot hirdetett és Moszkvát állította oda a dolgozók példaképéül. Éppen úgy nem azonosíthatjuk magunkat a csehszlovák agrárpárt és csehszlovák iparospárt politikai elgondolásával sem, amely a kisebbségi magyarság körében nem találhat talajra, már csak azért sem, mert az agrárpárt a csehszlovák agrárvezérek politikai kommandója alá szeretné helyezni a kisebbségi magyarságot. A maga szempontjából céltudatos munkát végez az agrárpárt, amikor bennünket is az ő érdekei szolgálatába szeretne állítani. Ezeknek a tőlünk távolálló pártpolitikai érdekeknek a szolgálatára elsősorban a „négyszemközti" magyarok voltak kaphatók, akik nem merik nyiltan vállalni a magyarságukat. A csehszlovák pártpolitika a kisebbségi magyarság tömegeinek semmit sem hozott, csupán a kormánypárti magyar vezéreknek juttatott maradékbirtokokat és egyéb előnyöket. Mi azonban nem vagyunk hajlandók egyéni előnyökért és jutalmakért eladni a kisebbségi magyarság érdekeit, mert bennünket nem tévesztenek meg csillogó gyöngyök, mi azért harcolunk, hogy itt, a köztársaságban, az egész kisebbségi magyarság helyzete feljavuljon. Mi, a magunk részéről tiszteletben tartjuk a csehszlovák népnek és a vezéreinek munkáját, de ahogy mi nem megyünk el például Pardubicba, vagy Kolinba, hogy ott megalakítsuk a magyarság pártjainak szervezeteit, éppen úgy joggal követelhetjük, hogy a mi népünket se akarják a csehszlovák táborba beszervezni a csehszlovák pártok és vezéreik. Kisebbségi politikánk útját önmagunk szabjuk meg. Jaross Andor ezután kitért a Slovenská Liga munkájára is, melyet a szlovák nép érdekeinek szemszögéből ítélve, szintén tiszteletreméltónak jelölt meg. Azonban van egy határ, melyen túl már tiltakozni kell a Slovenská Liga törekvései ellen. A Slovenská Liga ugyanis szinmagyar községekben is felállít szlovák iskolákat. Mi őszintén megbecsüljük a szlovákság kul- turmunkáját, de ugyanakkor megköveteljük, hogy szlovák részről is megbecsüljék a mi kulturmunkánkat és tiszteletben tartsák kulturális jogainkat. Jaross Andor nagyhatású beszédét valóságos tapsorkán fogadta, majd az ováció elmúltával Füssy Kálmán szenátor szólalt fel. Történelmi időket élünk, — mondotta — melyekben biztosítanunk kell boldogulásunkat. Az elmúlt másfél évtized megmutatta, hogy a kisebbségi magyarságnak milyen utat kell követnie önvédelmi harcában. Osztálykülönbség nélkül kell felsorakoznia minden kisebbségi magyarnak a nemzetmentő munka frontján. Füssy Kálmán lelkes beszéde után Kristóff Sándor kerületi pártigazgató szólalt fel, ismertette a kassai kerület választmányi ülésének lefolyását és megindokolta, miért kell a magyarságnak továbbra is kitartania az ellenzéki álláspont mellett. Erős kritikában részesítette az agrárpárti kortesek agitációját, foglalkozott a gabonamonopóliummal, a készülő állatmonopóliummal és a gazdaadósságok rendezésének ügyével, amely valószinüleg még ebben az esztendőben megoldásra kerül. A felszólalások sorát Helyei Gyula be-« széde zárta be, aki az iparosok sérelmeivel foglalkozott és ismertette az országos ipar- tanácsban végzett munkáját. Főként ki-* emelte azt a méltánytalanságot, amely éppen a csehszlovák kereskedő- és iparospárt jóvoltából a kisiparosság anyagi felsegitése körül következett be. A magyar ember öntudatosan kell, hogy szolgálja a kisebbségi magyar érdekeket és ezért csak a magyarság pártjaiban helyez- kedhetik el. A gyűlés után a pártvezérek a Rigó-vendéglőben szükebbkörü ebéden vettek részt, majd délután a szomszédos Kisgéres községet látogatták meg. Itt Rácz András helyi elnök és Kovács István vezetésével a község népe nagy szeretettel fogadta vendégeit, akik a szövetkezet épületébe vonultak. A szövetkezeti épület udvarán folyt le nagy hallgatóság jelenlétében a lelkes hangulatú gyűlés. Kisgéresen is Jaross Andor, Füssy Kálmán, Kristóff Sándor és Helyei Gyula ismertették a politikai helyzetet, és megjelölték az utat, amelyen a kisebbségi magyarságnak a saját érdekében haladnia kell. Az esti órákban ért véget a gyűlés, a pártvezérek ezután Rácz András helyi elnök vendégszerető házát látogatták meg, majd a község népének szeretetteljes búcsúja után távoztak Kisgéresről. A kassai kerület helyesli a magyar nemzeti párt ellenzéki politikáiét Kassa, március 6. (Kassai szerkesztőségünktől.) A magyar nemzeti párt kassai kerületének választmánya, — amelyben képviselve vannak a kassai, szepsi, nagymi- hályi, gálszécsi, tőketerebesi, nagykaposi és királyhelmeci járások, -— a kassai pártiroda 1 helyiségében igen nagy érdeklődés mellett' lefolyt ülést tartott. A választmányi ülésen 1 megjelentek dr. Törköly József nemzetgyü- lési képviselő, a párt országos politikai elnöke, Jaross Andor tartománygyülési képviselő, országos ügyvezető elnök és Füssy Kálmán szenátor. Münster Tivadar elnök megnyitó beszéde után előbb dr. Törköly József, azután Jaross Andor hosszabb beszédekben ismertették az általános politikai helyzetet és a magyar nemzeti párt viszonyát a mai belpolitikai helyzethez. A nagy érdeklődéssel hallgatott politikai helyzetjelentések után Kristóff Sándor kerületi pártigazgató az alábbi határozati javaslatot nyújtotta be : 1. A kassai kerületi választmány helyesli a párt ellenzéki magatartását a parlamentben és a tartománygyülésbcn, mert meggyőződése szerint csak az önérzetesen kitartó nemzeti politika lehet felelősséget vállaló a magyarsággal szemben és eredményes a kormánytöbbséggel szemben. 2. A kassai kerületi választmány, mint a modern haladás hive, nem ellenzője a terv- gazdálkodás gondolatának. Nem tartja azonban célravezetőnek a tervgazdálkodás erőszakolását akkor, amikor egyszerű külkereskedelmi szerződésekkel nemcsak békésebb légkört, de egyben azonos eredményeket lehet elérni. 3. A kerületi választmány múlhatatlanul szükségesnek tartja az adófizető lakosság közterheinek csökkentését, a gazdaadósságok rendezését ama javaslat értelmében, amelyet a magyar nemzeti párt törvényhozói 1934 júniusában a parlamentnek benyújtottak. 4. Végül a kerületi választmány helyesli a párt azon célkitűzését, melyet országos agitációval igyekszik elérni: a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség osztálytalan testvéri egységét. A beterjesztett határozati javaslatot a nagyszámban megjelent kerületi választmányi tagok egyhangúlag elfogadták. (40) — Egész életemben hálás leszek, Juanita. És megígérem, hogy nem lesz olyan kérése, olyan parancsa, amit ne teljesítenék. Ha a leglehetetlenebfb doilgot kívánná, azt is megteszem. — Vigyázzon, mert könnyen lehet, hogy szaván fogom, — viszonozta mosolyogva a lány. — És most ne beszéljen, pihenjen csendesen. — Végigsimitotta fin homlokát. — Egy kis sebláza van, de hamorosan kiheveri, fis amint lábra áll, azonnal jöjjön utánam Revaiisba. Az Imperialban veszek szobát, azt hiszem, maga is megszállhat ott. — Hamarább ott leszek, mintsem gondolja, — suttogta Műnekendorf és fáradt szemei lecsukódtak. XXIX. Wikenasban gyakran támadt lelkiismeret furdal ás Edit miatt. Amikor megismerkedett vele, könnyelmű, kalandvágyé asszonynak hitte. Hogy is lehetett volna máskép? Egy magasrangu katonatiszt felesége megismerkedik egy bártáncossal és mindjárt az ismeretség első napján együtt vacsorázik vele, azután éjszakának idején meghivja otthonába. Másnap au toki rándulásra megy vele és az erdei sétányon önfeledten a karjaiba borul. Hiszen, igaz, némileg enyhítő körülménynek tekinthető az a fiatalkori kaland ott a csehországi fürdőhelyen és sokat meg is magyaráz, végső eredményben azonban nem változtatón; a megítélés mértékén. De amint egyre jobban megismerte az asszonyt, amint egyre világosabban tárult fel előtte egy szerelmes asszonya lélek minden rejtélye, annál inkább megsajnálta őt és szégyenkeznie kellett önmaga miatt. Hiszen más férfi álarcában lo- pózott hozzája, egy régi, nagy szerelem reminiszcenciáival élt vissza s eljárása még megbocsátható lett volna, ha szereti az asz- szonyt! De némi vonzalmon és részvéten kívül semmi egyebet nem érez iránta. Ellenben ratul kihasználja az asszony önfeledt szerelmét és váratlanul fellobbant szenvedélyét. Mint egy betörő, a legkisebb alkalmat is arra használja fel, hogy céljához közel jusson, asztalfiókokat nyitogat, iratokat lopkod, titkokat másol és ki tudja, miit yen szerencsétlenségbe sodorja ezt a szegény teremtést, aki hittel és bizalommal csüng rajta és nem törődik most semmi mással, mint a szivében fellobbant nagy szenvedéllyel. Megismerkedésük után mindennap találkoztak. Wikenas minden szabad idejét az asszonnyal töltötte. Lemondott a fele gázsijáról, csakhogy az éjjeli parkett-tánc alól mentesüljön és amikor müsorszámát befejezte az A lb ámbrábán, autóba vágta magát, a Margo- teán-villába sietett, hová az asszony mindenféle rejtett módon vezette és ott volt a hajnali órákig. Amikor egy pillanatra magára maradt, azt már a kutatásra használta fel. Szisztematikusan vizsgált át mindent. Kezdte az íróasztal fiókjain. Teletömte zsebét iratokkal, másnap reggel azokat mind átolvasta, az érdekesebbeket lemásolta és nyomban Prallerhez juttatta. Este aztán visszavitte az előző nap elhozott anyagot és ujjal tömte meg a zsebét. Amikor az Íróasztalt már átkutatta, a könyvtárszekrényre került a sor, de abban semmit sem talált. Közben rohamosan teltek, múltak a napok és bár jómaga nagyon meg volt elégedve az elért eredménynyel, mert igen fontos katonai titkokhoz sikerült hozzáférkőznie, tulajdonképpeni céljától éppen olyan távol volt a tizedik napon, mint az elsőn, a katonai szerződésnek nem tudott nyomára jutni. Április tizediké volt. Odakünn ragyogó tavaszi napsugár áradt szét a délelőtti forgalomtól nyüzsgő ucoákon, Wikenas pedig szobájában pihent, a k ere ve tan feküdt és agya lázasan dolgozott. A tegnap éjszakára gondolt, az asszony kétségPoeesésére, aki üzenetet kapott, hogy féxje április tizenkettesükén reggel érkezik. Zokogva borult a fiú nyakába és százszor meg százszor sóhajtott fel: — Vége van már ennek a gyönyörű tündérmesének! A ma éjszakán kívül még csak kétszer találkozhatunk s akkor el kell válnunk ismét. Ki tudja, mikor láthatlak? De megígéred, ugy-e, hogy gondolsz rám és néha hirt is adsz magadról. És amig Wikenas jeskiiddzött és igyekezett a helyzethez mént fájdalmas arcot ölteni, azalatt magában arra gondolt, hogy még csak két éjszakája van. Ha ezalatt nem sikerül az okmányt megszereznie, akkor dolga végezetlenül kell távoznia. Mert tovább nem is maradhat, anélkül, hogy szabadságát vakmerőén ne kockáztatná. Praller doktor utján minden váratlan fordulatról értesült. Idejében megkapta Parpiras ezredes üzenetét, hogy gyorsan dolgozzon, mért Juanita és az igazi Munckendorf megszökött Robinhood szanatóriumából. A szökés sikerült és azok valószinüleg Revaisba vették uljukat Április tizediké, tizenkettedike táján oda érkezhetnek és váratlan felbukkanásuk nagy zavarokat okozhat, esetleg veszélybe is döntheti őket. Meglepte az az értesítés, hogy Juanita valószínűleg egy veszedelmes nemzetközi kém, akitől jó lesz különösen óvakodnia. Nagyon tetszett neki a leány és különösképpen most, hogy Edittel annyiszor volt együtt, kellett mindig visszagondolnia a spanyol táncosnő elragadó szépségére, üde fiatalságára. Olyan hangulatban is volt, hogy szinte holdikóros állapotban ült le íróasztalához és verset fir- kantott maga elé képzelt ideáljához, szórakozottságában pedig azt sem vette észre, hogy a versnek nem is marad nyoma a papiroson, mert tollát szórakozottságból abba a vegyi tintába mártotta, amivel jelentését szokta megírni. Most pedig számolnia kell azzal, hogy Juanita mint ellenfél kerül vele szemben, hogy harcolnia kell vele és igazán nem lehet tudni, hogy ebben a harcban ki kerekedik felül. Ha a leány tényleg Suami szolgálatában áll, akkor bizonyosan elárulja őt és akkor nem használ semmiféle "ügyesség, nem használ a vakmerőség sem, menthetetlenül elveszett. Parpiras értesítése szerint Juanita úgy tizediké táján kerülhet Revaisba, tehát esetleg már meg is érkezett. Semmiképpen nincs több ideje két napnál. Sőt még ezt a két napot is vállalni veszedelmes. Április tizenkettedikén már itthon lesz Margoteán ezredes is, akkor már nincs is célja további tartózkodásának. Tehát április tizenegyedikén éjszaka... Ez lesz a döntő pillanat. Még egyszer alaposan körülnéz Margoteán szobájában, még egyszer rejtekhely után kutat. Aztán... akár siker* rel végződött munkája, akár nem, útra kél, (Folytatása következik.^ J milWft BI07HTI WiLLIAM CROOKE KÉMREGÉNYE 1 UU11IU MAMIM
