Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-06 / 55. (3607.) szám

4

tos^Macíaiihihmr

1935 márdtta 6» szerda.

Sok jó ígéretet, kevés valóságot kapott az érsekujvári küldöttség Prágában

Érsekújvár, március 5. (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt napokban érkezett vissza Prágából az érsekujvári küldöttség, amely a város és a járás számos sürgős ügyét igyekezett a kormányköröknél elintézni. A küldöttségben dr. Bielicky Kálmán közigazgatási főtanácsos, Érsekújvár járási főnöke, dr. Holota János nemzetgyűlési képviselő, Érsekújvár város bírája, Bláha Károly helyettes városbiró és Prohászka Károly városi tanácstag, mint a munkásság képviselője, vettek részt. A küldöttség-járás eredménye kisebb részben konkrét elintézés, részben gazdag Ígéret volt az egyes minisztériumokban.

A népjóléti minisztériumban negyedmillió korona segélyt helyeztek kilátásba a városnak a járási palota felépítésére, de a költségek egyhar- madát a városnak kell viselnie. A halaszthatatlan kisebb közmunkákra 20 százalékos segélyt kap a város, az állami élelmiszerjegyek kiosztásánál pedig Érsekújvár is ugyanolyan elbánásban fog részesülni, mint a csehországi városok. Ezenkívül négy vágón szenet és kilenc métermázsa cukrot kapnak az államtól az érsekujvári munkanélküliek és őszre az állami tejakcióban is részesíteni fogják a munkanélküliek gyermekeit.

A kőzmunkaügyi minisztériumban ismét megígérték, hogy végre mégis átveszik állami kezelésbe a vámhidat, de ezügyben még a pénzügyminisztérium állásfoglalását kell kikérni. Az Érsekújvár—Andód—Negyed—Vásárut között építendő országutra már megvan a szükséges fedezet, és valószínűleg még ebben az évben megkezdik a fontos útvonal első szakaszának építését. Kedvező ígéreteket kapott a küldöttség a belügyminisztériumban is a járási palota felépítésére nézve, ugyanígy a városi takarékpénztár ügyében is. A vasutügyi minisztériumban két- órai tárgyalás után ígéretet kapott a küldöttség az 1911 óta húzódó vasúti telekcsere ügyében. A város ellenjavaslata ez ügyben a pozsonyi vasutigazgatóságnál fekszik. Tárgyaltak a Zém- ská Bankával is a járási palota felépítéséhez szükséges kölcsön ügyében: Itt is kedvező ígéretet kapott a küldöttség, amelynek tagjai ily módon megujhodt optimizmussal tértek vissza Érsekújvárra. 39

(39)

A táncos éppen ellenfele torkát kereste és egyetlen rántással szakította le nyakáról a ru- j hát. UJjai már Paltais gégéje körül fonódtak, | amikor az tőrt rántott elő és ellenfele felé szúrt. Munckendorf rettentő szitokra fakadt és élesen felsziszegett. Karja lesiklott ellenfeléről, amire az megrázta magát és újból fel akart támaszkodni. A német most baljával teljes erejével sújtott feléje. Az ütés az arc balfelét találta és mintha recsegés hallatszott volna utáina. Ha ez a pörölycsapás a koponyára hull, Paltaisnak azonnal vége van. Tgv ás megtántoárodott, szeme előtt tüzes karikák táncoltak, aztán eszméletét elveszte, magatehetetlen roskadt le a kutya véres teteme mellé.

— Megölte? — kérdezte elrémülten

Juanita,

A porosz vállat vont.

— Nem tudom. Csak annyi biztos, hoigy ennek se.m lesz kedve ma éjszaka bennünket

követni.

A leány most észrevette, hogy Muncken- dorf tenyerén vékony vérerecske csorog

végig.

— Istenem, megsebesült, — sikoltotta.

— Igen, belémszurt a nyomorult. Azt hiszem a váltamat találta. Itt a halváilamban érzek fájást.

A váll környékén a munkászuiblbony fel volt szakítva és nyílás körül véresőmé tört el. Juanita gyorsan a tó partjára sietett, meg- nedvesitette kendőjét, majd visszatért a férfihoz. aki addig valahogy lerángatta zubbonyát. Az ing .merő vér volt. Juanita gondosan megLelket hangulatban, nagy tömeg részvételével folyt le a keresztényszocialista párt galántai gyűlése

Esterházy, Jabtoniczky, Galambos, Aixinger és Csaposs felszólalása után uj vezetőséget választott a galántai pártkörzet

Galánta, március 5. Vasárnap délutánra hívta egybe az országos keresztényszocialista párt Galántán körzetének gyűlését. Bár a reggel óta tartó erős vihar következtében attól kellett tartani, hogy a gyűlés látogatottsága gyenge lesz, mégis gyalog, autóbuszokon és egyéb járómüveken a körzet minden községéből és a szomszédos vágsellyei körzetből is annyian jelentek meg, hogy a Katolikus Kör nagyterme kicsinek bizonyult a megjelentek befogadására. A hangulat is mindvégig lelkes volt és különösen meleg ünneplésben részesült Esterházy János, a párt országos elnöke, akit úgy üdvözöltek, mint aki otthonában, családja körében jelenik meg.

A többi szónokot is nagy figyelemmel hallgatták a megjelentek és állandóak voltak a helyeslő közbeszólások, éljenzések és tapsok.

Galambos Béla, a körzet ügyvezető elnöke nyitotta meg a gyűlést.

A körzet tántoríthatatlan ragaszkodásáról biztosította Esterházy pártelnököt,

majd a párt programjával foglalkozott és rámutatott arra, hogy a keresztény és katolikus érdekek védelmezésére nem lehet ennél keresztényibb pártot találni. (Lelkes helyeslés.)

Kovács Jenő, a galántai helyi szervezet elnöke üdvözölte ezután Esterházyt és a kíséretében megjelent dr, Jabloniczky János nemzetgyűlési képviselőt, dr. Aixinger László pártigazgatót és Csaposs Géza országos pártvezetőségi tagot.

Esterházy János nyitotta meg a szónokok sorát. Sorba vette a ma aktuális kérdéseket és kifejtette mindezekkel szemben a keresz- tényszociálista párt álláspontját. Hangsúlyozta, hogy a pártban tömörült magyarság és őslakosság mindenkor teljesiti minden állampolgári kötelességét, de emellett öntudatosan küzd azért, hogy a hivatalos körök is megtegyék mindazt a kisebbség irányában, amit a törvények mint kötelességet rájuk rónak. Bővebben foglalkozott ezután az ifjúság kérdéseivel és

mosta a sebet. Majd ingéiből leszakított e,gy jó darabot, azt is vízbe áztatta és a sebre tette. Ami rongyot csak összetndtak tépni a rajtuk levő fehérneműből, abból mind kötést, tépést csináltak és a sebet úgy, ahogy bekötözték.

— Runta már nem lehet messzire, — mondotta Munckendorf — és addig tatáin kiíbirom.

Megindultak és folytatták útjukat, amelyet ez a veszedelmes kaland csaknem szerencsétlenségre fordított. Még egy jó félórát ha- ladhatak így, lassan, óvatosan. Muinckendorf egyre jobban gyengült, de fogait összeszori- totta és nem panaszkodott. Végre a fensik kiszélesedett előttük és lámpáiény ütötte meg a szemüket. A városka szélén álló majorból jött.

— Csak odáig eljussunk, — sóhajtott Juanita.

Jó negyedóráig tartott még az ütjük, mig a major kapujáig eljutottak. A kapu zárva volt, de az idegenek közeledésére a kutyák éktelenül csaholni kezfcek. Juanita teljes erejével ütötte-verte a kaput, egy hatalmas követ kapott fel és azt tifögette a zárhoz. A lármára végre lámpafény tűnt fel a pitvaron, a majoros jött ki, hogy utánanézzen, hogy kik azok az éktelen rendzavarók.

Valami ismeretlen, nehezen érthető német dialektusban kiáltott rájuk a majoros.

— Kik vagytok? Miit hálborogtok itt éjszaka?

Juanita válaszolt:

— Jó szándékú emberek. Társaim megsebesült és az éjjel pihenőre van szükségünk. Bocsásson be házába és nem fogja megbánni.

A majoros dohogva nyitotta ki a kaput és

mint a párt egyik legfőbb követelését állította fel azt, hogy az ifjúság megfelelő elhelyezkedéshez és kenyérhez jusson. Ebben az irányban a párt a jövőben is megtesz minden lehetségesét Örömmel látja, hogy az őslakosság nagy tömegei megértik a párt eszméit és törekvéseit, ami mindenkor erőt fog adni a párt vezetőinek, hogy a párt programját bármily nehézségek ellenére is diadalra vigyék. Hosszas taps és éljenzés követte Esterházy pártelnök szavait.

Dr. Jabloniczky János hosszabb beszédben a kormánytöbbség gazdasági politikáját boncolta. Felsorolta a gazdák, iparosok eladósodására vonatkozó jellemző adatokat. A kormánynak a bel- és külpolitikában tett egyes lépéseit kritizálta ezután. Találóan mutatott rá arra, hogy

a politika irányításához nem egyedül ész kell, de szív is.

A keresztényszocialista párt programja szóhoz juttatja a szivet is, mert a szereteten alapul. Emellett kell kitartania mindenkinek, aki hü akar maradni hitéhez és nemzetéhez. (Lelkes éljenzés.)

Dr. Aixinger László tetszéssel fogadott beszédében azokkal a kötelességekkel foglalkozott, amelyek ma minden magyarra hárulnak, ha előbbre akarja vinni népe ügyét.

Csaposs Géza nagy szónoki lendülettel beszélt a falu nehéz gazdasági helyzetéről, majd munkáskérdésekkel foglalkozott és rámutatott arra a krisztusi szellemű munkásvédelmi munkára, amelyet a keresztényszo- cialista tábor kifejt. Mély hatást keltve buzdította összetartásra a magyarságot, valamint általában az őslakosokat; Miután még Esterházy pártelnöknek és a párt törvényhozóinak fáradhatatlan és önzetlen munkásságát ismertette, lelkes éljenzés közben fejezte be beszédét.

A galántai körzet vezetőségének megválasztása volt a napirend következő pontja. Egyhangú választás utján a körzet elnöke lett Galambos Béla hidaskürti plébános, aki már hosszabb ideje mint ügyvezető nagy körültekintéssel vezeti a körzet ügyeit. Alelnökök lettek Kovács Jenő (Galánta) és Molnár Rezső (Nagyfödé- mes), titkár Kardoss Győző, pénztáros Chemez Dezső (Galánta), ellenőrök Szabó Vince (Taksony) és Lukovics Lajos (Hidaskürt).

Kovács Jenő üdvözölte az uj körzeti elnököt és javaslatára

a gyűlés egyhangúan köszönetét szavazott Várady Béla eddigi elnöknek,

aki évek hosszú során át töltötte be nagy eredménnyel az elnöki tisztet, de a körzeten kívül eső plébániára került és ezért a körzet nagy sajnálatára kénytelen volt lemondani az elnöki tisztségről. Várady érdemeit jegyzőkönyvbe iktatják.

Galambos Béla ezután köszönetét mondott megválasztásáért, apostolkodó munkára és az ifjúság felkarolására hívta fel a hallgatóságot és berekesztette a mindenkire mély hatást gyakorló gyűlést.

Esterházy pártelnök folytatja keletsztovenszkéi körútját

Pozsony, március 5. Esterházy János, az országos keresztényszocialista párt elnöke februárban a rossz időjárás miatt nem bonyolíthatta le eredeti tervének megfelelően a keletszlovenszkói pártszervezetek meglátogatását, ezért ezen a héten folytatja körútját.

Március 7-én Esterházy János Kassán folytat tanácskozást a párt ottani vezetőivel. Március 8-án Magyarbődön és Öles- várott vesz részt gyűléseken. Március 9-én Somodit, Szepsit, Szomolnokot és Mecen- zéfet keresi fel, végül március 10-én, vasárnap a nagykaposi és királyheímed körzetben jelenik meg a párt gyűlésein.

A köztiszteletben álló pártelnök látogat tása elé mindenütt nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel tekintenek a párt hívei.

1 a lámpával belevilágított a jövevények arcába. Amikor meglátta Munckendorf sápadt arcát és a vérrel átütött rongyot a vállán, részvét támadt a szivében.

— Német emberek vagytok, segítségre szorultok, jertek be a házamba.

A lámpát magasra tartva vezette vendégeit. A pitvarból tágas helyiségbe léptek. Ez volt a konyha. A paraszt letette a lámpát az asztal közepére és Műnekendorfot a kályha melletti padkához támogatta.

— Nyomban itt lesz az asszony. Az kimossa a sebét és van valami jótékony lázcsillapítója is. Az éjszakát itt tölthetik, aztán holnap megütjük, mi lesz.

És már ment is az asszonyért. Kövér, álmos szemű nénike csoszogott ki hálórékliben és papucsban. Amikor meglátta a sebesültet, ijedten csapta össze a kezét.

— Jesszusom, megszórták szegényt.

— Csavargók támadtak meg a major közelében, azok sebezték meg, — magyarázta Juanita.

A majorosnak csak most tűnt fel, hogy ennek a fiuruhába öltözött éjféli vándornak milyen nőies a hangja. Ahogy tekintete a sártól, szennytől maszatos kézre esett, nyomban felismerte a munkásruhába bujtatott teremtésen a nőt. Bizalmatlanul csóválta a fejét.

— Álöltözetben bujkáltok, nem járhattok jóban.

Munckendorf adta meg a feleletet.

— Politikai menekültek vagyunk. Nem rossz emberek. Odaát börtön várt volna ránk, holott semmi vétket el nem követtünk.

— Odaát üldözitek benneteket? — kérdezne megenybülten a majoros. — Oh, abban az országban minden lehetséges! Szívesen látott vendégei vagytok házamnak.

Az asszony már előkészítette egy nagy lavórban a vizet, tiszta len vászon darabkákat vett elő és gondosan kimosta a sebet.

— Hála Istennek, nem olyan veszedelmes a dolog, miint gondoltam. Nem mély a szúrás, nem ért eret. Egy-két nap alatt begyógyul és aztán mehet Isten hírével tovább. Majd ágyat vetek az asztalon, jó, puha ágyat, ne féljen,

IIBII IMIIIIHIWWIIHIHHi

BIMM

ott úgy aZhatik, mint a herceg. A kisasszony; pedig talán az én ágyamban is elfér.

— Nem, nem, — tiltakozott Juanita. — Én az első vonattal utazom Revaisba és addig virrasz'tani fogok barátom mellett.

Munckendorf kérdően nézett a leányra.

— El akar utazni? Itt hagy?

— Majd utánam jön, amikor meggyógyult és Revaisban találkozunk. Addig már minden jóra fordul. Mikor megy az első vonat Revaisba?

— Hány óra van, anyjuk? — kérdezte a majoros a feleségéi. Az asszony becsoszogott az alvószobába és kisvártatva visszajött.

— Bizony már fél három is elmúlt.

— Odakünin dereng, nemsokára nappali világ lesz, — mondta a majoros. — Nohát én majd magammal viszem a tejeskocsiu a városba s az állomáson leteszem. A vonat negyed hatkor indul, még jócska időnk van.

— Derék, jó emberek. Nem kívánjuk a fáradságukat ingyen. Ha majd a városiból visszatér, hozzon orvost is a beteghez.

— Jó, megteszem!

Juanita kinyitotta pénztárcáját. Az aprópénzen kívül még hatszáz levaisa volt. Igen tekintélyes összeg. Három százast olvasott le az asztalra.

— Ebből fizessék ki az orvost is, azt hiszem, kitelik belőle.

— Oh, hogyne, — viszonozta a majoros, — akinek az arca a sok pénz"láttára egyszerre felragyogott. — Nem kér el többet harminc levaisnál. És ha már magához tér. akkor én szekéren is beviszem az orvoshoz.

Az asszony közben már ágyat is vetett az asztalira és férje segítségével lefektették a sebesültet.

Munckendorf hálásan sírni tóttá végig a mellette álló Juanita karját.

— Juanita, sohasem felejtem el, hogy mit tett értem. Ezek az órak örökre emlékezetesek lesznek. Csak a naplóm lenne velem. — sóhajtotta bánatosan.

— Azt hiszem, feljegyzés nélkül sem megy ki egyhamar az eszéből, amit átéltünk.

(Folytatása következik.)

II f¥ A1T JL |) f OI

W i LLIAM CROOKE KÉMREGÉNYE