Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-03 / 53. (3605.) szám

1935 március 3, vasárnap. ^mgaiA\\g^arhirlap 15 Amikor a kevesebb több a soknál Irta: Ternyel László Prága, márciiuB 2. Bizonyára a választások közeledésével függ össze, hogy az elmúlt héten négy miniszter is nyilatkozott a valamennyiünket oly nagyon közelről érdeklő gazdasági kérdésekről. Sorrendben Hodza, Bechyné, Trapl és Beneá szó­laltak meg, majd EngHS bankkormányzó a Cseh­szlovák Nemzeti Bank közgyűlésén mondott nagy­jelentőségű beszédet. EngliS beszámolója mellett jelentőség tekinteté­ben kimagaslik Benes külügym'niszter nyilatko­zata. BeneS a csehországi német gyáriparosok prá­gai klubjában tartott előadásában egy tetszetős jelszót vetett föl, Csehszlovákia ötéves gazdasági tervének eszméjét dobta köztudatba, ötéves gaz­dasági tervről az időbeli variációtól eltekintve, több ízben hal'ottunk. Orosz, olasz és német hosz- szulejáratu tervek állnak lebonyolítás alatt, cseh­szlovákiai viszonylatban azonban a tervgazdál­kodás szórványos és rendszertelen nekilendülé­seitől eltekintve, először halljuk konkrét meghatá­rozásban az ötéves gazdasági terv eszméjét. BeneS külügyminiszter részletekre kiterjedő, szabatos programot nem adott. Nem mondta meg, hogy mi­képpen látja realizálhatónak azt a nagy munkát, melynek célja a válság enyhítése és megszünte­tése. Mondhatnók, hogy a nagy kontúrokban vá­zolt terv legfőbb jelentősége abból áll, hogy azt a kormány legtekintélyesebb tagja, a külügyi tárca birtokosa, a jelen és a jövő embere vetette föl. Benes minisztertársaival egyetértésben az Ipar és a mezőgazdasági termelés irányítását kívánja. Ebben a kérdésben egyetértenek vele a kabineti agrártagjai és ama minisztertársai Is, akik inkább I a gyáripar érdekeit viselik a szivükön. A kivitel­ben azonban a nézetek nem lesznek egységesek, mivel úgy az agrárok, mint a gyáripari és a pénz­ügyi körök reprezentánsai udvariasan egymásnak engedik át az elsőbbséget a produkció irányítá­sának és mondjuk ki, a termelés korlátozásának kérdésében. Az agrárok legfőbb gondja a mező­gazdasági produkció rentab Utasának biztosítása s ezzel a külföldi versenynek behozatali korlátozá­sok utján való kiküszöbölése. A másik tábor pe­dig nem győzi hangoztatni hogy a köztársaság jóléte a kivitel fellendülésétől függ. Csak a kivi­tel emelésével lehet a gyáripari termelést a régi színvonalra emelni és csökkenteni a munkanél­küliek számát. Ebhez a nézethez csatlakozik Eng- liS bankkormányzó is, amikor a jegybank üzleti jelentésében leszögezi, hogy az export fokozása Csehszlovákia számára életkérdés. A köztársasá­gon belüli két gazdasági főirányzat ezen a pon­ton kerül ellentétbe, mert a mezőgazdasági té­nyezők hallani sem akarnak a mezőgadzaságl cik­kek importjának fokozásáról, noha a kivitel, mely jobbára kompenzációs alapokon bonyolódik le, csak a behozatal párhuzamos nagyobbodásával emelkedhetik. Ismételten megállapítást nyert, hogy gazdasági viszonyaink a dekonjunktúra éveiben nagyon le­romlottak. Fontos kereskedelmi partnereinkkel szerződésenkivüli állapotban vagyunk s csak olyan árucsereforgalmat bonyolíthatunk le, melynek so­rán a kompenzációs egyezmények által biztosított kiviteli hányadot csak a behozatali kontingens egyidejű fölemelésével nagvobbithatjuk meg. Be- neá külügyminiszter jól tudja, hogy a gazda­sági kisantant gépezete nem mozog a kívánt és remélt tempóban. Az ok kézenfekvő: Románia és Jugoszlávia agrárállam s Csehszlová­kia iparcikkeit csak mezőgazdasági terményekkel fizetheti, Csehszlovákia azonban akadályokat gördít az ilyen természetű behozatal elé, tehát önmaga korlátozza az e két állam felé irányuló kivitelt. A Magyarországgal szembeni viszonylat­ban a helyzet hasonló. Amikor életbeléptették a gabonamonopóliumot, kihangsúlyozták, hogy a monopólium kiváló esz­köz lesz a kisantanthoz tartozó államok árucsere­forgalmának elősegítésére. Az import a Gabona­társaság kezében összpontosul s ez a szerv bonyo­lítja le azt a behozatalt, melyre a két kisaníant- államba irányuló kivitel szempontjából szükség van. A Gabonatársaság nem válthatta valóra a hozzá fűzött reményeket, mert kisült, hogy az ag­rárolló szűkülésével és a mezőgazdasági termelés rentabilitásának biztosításával egyidejűén foko­zódott a termelés és az iparállamnak vélt köztár­saság mérföldes léptekkel közeledik a mezőgazda- sági önellátás elérése felé. A Gabonatársaság sajtóközleményekben és falragaszok utján könyö­rög a gazdáknak, hogy csökkentsék a gabonával bevetett területek nagyságát, de a rendes ár csá­bit és a gazdák nem respektálják a Gabonatársa­ság kérését. A gazdatársadalom magatartását nem lehet csodálni^ hiszen évek óta első eset, hogy a gabonának elfogadható ára van. Ezt az árat már kielégítőnek is lehetne nevezni, ha egyik-másik gabonabizományos nem találna néha egészen el­képesztő jogcímet arra, hogy a törvényes árak­ból különböző levonásokat eszközöljön. A gabona- mor.opólium kiindulópontja hibás, mert az agrár­statisztikusok azt hitték, hogy az ország állandó behozatalra szorul s áruhiány esetén könnyű hely­zetük lesz az árak stabilitásának biztosítása kér­désében. A kalkuláció azonban egyetlen olyan termésen is fölborulhat, amelynek hozama fölül­múlja a szükségletet. Sajnos, a gabona árának emelkedésével nem tart lépést a fogyasztás, sőt a mai munkanélküliség mellett joggal lehet át ól Is tartani, hogy a liszt drágulása a fogyasztás csökkenését eredményezheti. Az előzetes becslés­jelentések máris arra vallanak, hogy az utóbbi időben erősen visszament a Hsztelhelyezés, ezt pa­naszolják a malmok, de ezt bizonyltja az a tény Is, hogy a Gabonatársa^ág készletei az előrehaladt idény ellenére még t^-iatélyes mennyiséget tesz­nek ki. A gabonamonopóllum terén a legnehezebb kérdés, a termelés szabályozásának kérdése, még megoldatlan, de meg kell találni azt a módot, hogy a termelés irányítása utján Csehszlovákénak ál­landó importsziikséglete legyen, vagyis hogy a behozatal révén kiviteli lehetőséghez jusson. Az állattsnyésztés és a tervbevett állatmonopu- lium ügye a gabonatermelés és a gabonamonopó- Hum kérdésénél sokkal bonyolultabb. A sertés- tenyésztés terén tulprodukció van, de a lótenyész­téstől eltekintve, az állattenyésztés több ágában szintén erősen közeledünk* az önellátás elérése felé. Az állatmonopólium célja azonos a gabona- monopólium céljával: rentábilis árakat kíván a gazdának biztosítani, az állatmonopólium végre­hajtása azonban nem lesz olyan egyszerű, mint a gabonamonopóliumé. Máris komoly nehézségek merültek föl s e nehézségekre való tekintettel kel­lett az állatmonopóliumról szóló rendelet terveze­tét több Ízben átdolgozni s újabban átmenetileg levenni a napirendről. Gabonát lehet elraktároz ni, a készletekről lehet nyilvántartást vezetni, de nem lehet raktárba dugni az élő állatot vagy a< romlandó tejet, húst, vajat, tojást és egyéb olyan állati terméket, melynek kereskedelmi forgalmát a készülő Állatkereskedelmi Társaság üzletköré­be utalja az ugyancsak készülő kormányrende­let. A készletek nyilvántartása és a fölhajtás sza­bályozása nélkül szinte a lehetetlenséggel határos az árak meghatározása s stabilizálása, pedig a vágó­marha felhajtásának és árának szabályozása egy­magában is igen nehéz feladat lesz, hiszen köz­tudomású, hogy az egyes fajták között nagy el­térés van s nem minden fajtát vásárol egyformán a vevőközönség. Ugyanilyen nehézségek lehetnek mindazzal a sok cikkel, melyre kiterjed a mono­pólium jogával fölruházandó társaság üzletköre. A piac és a piaci árak szabályozása csak a terme­lés egyidejű, sőt előzetes szabályozásával érhető el. Azt sem tartják szerencsés megoldásnak, hogy az állatkereskedelmet és az állati termékek keres­kedelmét, valamint a teljes behozatalt magánjel­legű részvénytársaságra bízzák, mert valószinüa hogy ez a részvénytársaság elsősorban azzal fog törődni, hogy saját üzlete legyen jövedelmező s csak másodsorban fog az állattenyésztés rentabili­tásáról gondoskodni. . A mezőgazdasági termelés irányítása és szabá­lyozása minden gazdasági terv kiindulópontja. Meg kell gátolni a túltermelést s ezzel lehetőséget kell teremteni a szomszédos államok agrárfeleslegeik egy részének behozatala számára. A mezőgazda- sági importszükséglet lehetővé teszi a kivitel fel­lendítését, de az áruhiány lehetővé teszi azt is, hogy a gazda becsületes munkájáért becsületes árat kapjon. Ez az a bizonyos helyzet, amikor a kevesebb több a soknál. A magyarországi pénzintézetek helyzete Budapest, március 2. (Budapesti szerkesztő­ségünk jelentése.) A magyar pénzintézeteknek a nemzetközi válsággal szemben tanúsított pá­ratlan ellentálló képessége ma már nemcsak a középeurópai államok közönsége előtt ismere­tes, hanem mindenütt a világon, s ahol a pénzin­tézetek arra akarnak rámutatni, hogy állami beavatkozás nélkül tudnak legjobban megfelelni a tőkegyüjtő intézetek a betevő és hiteltigény- lő közönség érdekeinek, elsősorban a budapesti nagybankokra is hivatkoznak. Az ország taka­rék- és folyószámla-betétállománya az elmúlt év folyamán 1700 millió pengőről árnyalati csök­kenéssel 1620 millió pengőre hanyatlott ugyan, de ugyanekkor all budapesti vezető pénzinté­zet és a Postatakarék kezelésére bízott betétek összege 1190 millió pengőről 1240 millióra emel- kedett, amiből egyrészt arra lehet következtet­ni, hogy a vidéki intézetekre bizott idegen tő­ke kiáramlása a fővárosi bankok felé még min­dig tart, másrészt, hogy a városi lakosság ke­reseti viszonyai az elmúlt évben a tőkeképződés szempontjából előnyösebbek voltak. Az elmúlt években kialakult gyakorlatnak megfelelően ezúttal ismét a Pesti Magyar Ke­reskedelmi Bank zárszámadásai nyitották meg a közlésre kerülő magyar bankmérlegek sorát. Ebből a mérlegből igen érdekes megállapításo­kat vonnak le azok, akik abból indulnak ki, hogy a Kereskedelmi Bank méreteinél fogva is méltán képviseli nemzetközi viszonylatban a magyar hitelszervezetet. A mindinkább nyugvó­pontra jutó válsághangulat lehetővé tette, hogy az intézet azonnal mobilizálható készpénzkész­letét, bank- és zsiróköveteléseinek mértékét csökkentse. Az idei mérlegben ezek a tételek 34 millió pengőt képviselnek, szemben az előző évi 42 millió és az 1931. év végén fennállott 70 millió pengővel. A bankoknak most már nem kell hallatlan összegű tőkéket kamatozatlanul készpénz formájában otthon tartaniok, hogy ilyenképpen felvértezve várhassák a nyugtalan idők miatt bizalmatlanná vált közönség esetle­ges rohamát. Ezt a tőkét inkább a felmerülő hi­teligények fedezésére fordítják és ezzel sokat enyhítenek a nagyon érezhető hitelinségen, il­letve az államháztartási deficit céljaira is ren­delkezésre állhatnak. Ugyanekkor viszont meg­felelő kamatbevételhez is jutnak. Évi 5 százalék kamatot feltételezve 1,800.000 pengőt tesz ki az a kamatjövedelem, ami a Kereskedelmi Bank jelenlegi és 1931. évi készpénzkészlete, valamint bankkövetelései közötti különbözet után jelentkezik. Tavaly óta a Kereskedelmi Bank váltótárcája mintegy 3 millió pengővel nagyobbodott és je­lenleg 145 millió pengőt tesz ki. Gyarapodott a különféle fedezetek mellett folyósított kihelye­zések tétele is, a másik oldalon viszont a takarék- és folyószámlabetétek összege im­ponáló stabilitásáról számol be. jelenleg 288 millió pengőre rúgnak az intézet kezelésére bizott takarék- és folyószámlabetétek és ez az összeg mindenképpen biztosítja a Ke­reskedelmi Bank domináló vezérszerepét a ma­gyar pénzintézetek között. A kimutatott tiszta nyereség 3.3 millió pengő, az előző évről áthozott 1.4 millió pengő nyere- ség-elővitel nélkül. Ebből az összegből 1 millió 500.000 pengőt, azaz alig valamivel többet, mint amennyit a múlt évről elővezetett összeg kép­visel, fordít osztalékok céljára. A 3 pengős osz­talék, a Kereskedelmi Bank-részvények legutób­bi magánforgalmi árfolyamához viszonyítva, hozzávetőleg 6 százalékos kamatozást jelent. A rendes tartalékot 1 millió pengővel dotálják, külön 200.000 pengőt helyeznek viszont az épü­letek értékcsökkenési alapjába. 1931 óta kerek 5 millió pengőt fordított a bank nyílt tartaléko­lások céljára, ezenfelül a nyereség-veszteség számlán belül 6.5 millió pengőt meghaladó ősz- szeget használt fel különféle leírásokra. Az in­tézet osztalékpolitikája követésre méltó közép­utat jelent a részvényesek érdekeit szem előtt tartó osztalékfizetési felfogás és a bankok belső megerősödését hirdető tartalékolási elv között, A kimutatott 4.6 millió pengőből ugyanis csak 30 százalékot, azaz nem egész egyharmadrészt fordit az intézet osztalékfizetési célra, mintegy 25 százalékot nyíltan tartalékol, a többit pedig ismét elővezeti. Az intézet mérlegjelentése érdekes kereszt- metszetét adja Magyarország multévi gazdasági eseményeinek. A külföldiek zárolt belföldi pen- gókövetelésüket mind nagyobb mértékben for­dították különféle idegenforgalmi, értékpapirvá- sárlási, addicionális export stb. célokra, s ezzel az ilyen jellegű követelések összege örvendete­sen csökkent. Ami a mezőgazdasági adósrétegek fizetési vi­szonyait illeti, a bank megállapítja, hogy a fizeíőkészség és a fizetőképesség általában javult. Az elmúlt évben a bank egyetlen me­zőgazdasági ingatlanra sem tartott árverést Az érdekköréhez tartozó kőszénbányák az ipari szénfogyasztás nagy előretörése folytán könnyen bírták elviselni az elmúlt évi szokatla­nul enyhe időjárás folytán csökkent háztartási szénfogyasztás veszteségeit. Különösen érde­kes, amit a malomipar helyzetéről állapit meg a Kereskedelmi Bank: A belföldi forgalomban a kormány intézkedései nem voltak elég haté­konyak abban az irányban, hogy a nagymalmok az őket megillető nagyobb forgalmat bonyolít­hatták volna le. A kiviteli üzletből csak az oszt­rák export maradt meg, de ez is állandó zava­rokkal küzd. A Budapesti Gőzmalom rt., amely évek óta nem fizet már osztalékot, már alkal­mazkodott az uj helyzethez és mielőbb veszte­ség nélkül fog működni és idővel részvényesei­nek is fog osztalékot juttathatni. * A Budapest Székesfővárosi Községi Takarék- pénztár r. t közzétett mérlegének időszerű ér­dekességet kölcsönöz az, hogy dr. Reményi- Schneller Lajos, aki megalapításától kezdve, az­az 7 éve vezette az intézetet, ezúttal utoljára ir­ta alá a Községi Takarék mérlegét. Schneller, akit a magyar szakkörök méltán a fiatal bank- generáció egyik legtehetségesebb tagjának tar- j tanak, február elsejével a magyar királyi pénz­ügyminisztériumtól kapott megbízása alapján J átvette a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége (Altruista Bank) vezetését. Megbi- j zatása voltaképpen sokkal szélesebb működési körre vonatkozik. Az ő feladata lesz, hogy az állam támogatásával létrejött, illetve működő; három nagy mezőgazdasági hitelintézet, — úgy- ! nevezett altruista bankok — fúzióját előkészít- ' se. Külsőleg már abban is jelentkezik ez a meg- | Mit kapunk a valutákért? Prága, március 2. Kő 100 pengéért ....... 464.50 100 schilllngért ...................... 460.50 10 0 zlotyért .......................... 453.— 10 0 lejért ........ 15.35 100 márkáért ....... 928.— 100 dinárért ....... 54.05 100 svájci frankért ..... 775.50 100 francia frankért.................. 157.90 10 0 Uráért ......................... . 203.65 1 amerikai dollárért .... 23.45 1 angol fontért...................... 113.25 Mi t fizetünk a valutákért? Prága, március 2. Ké 100 pengőért ....... 467.50 100 sChiliingért ...................... 463.50 10 0 zlotyért .......................... 456.— 10 0 lejért ............................... 15.65 10 0 márkáért ....... 932.— 100 dinárért ................... , 54.45 10 0 svájci frankért.................. 778.50 10 0 francia frankért ..... 158.30 100 líráért ............................... 204.85 1 amerikai dollárért .... 23.65 1 angol fontért ...... 114.25 bizatása, hogy a fúziós bázisként kijelölt Kis­birtokosok Országos Földhitelintézete 14.000 pengővel járul hozzá Schneller vezérigazgatói fizetéséhez, azonfelül a Magyar Földhitelintézet is röviedsen meghívja őt az intézet igazgató­ságába. A Községi Takarék kötelékében eltöltött évek során Reményi-Schneller olyan ügyviteli szelle­met honosított meg ebben az alapjában véve könnyen bürokratikussá válható intézményben, amely bármelyik magánpénzintézetnek díszére válhatnék. Az intézet üzletpolitikája rugalmas, mozgékony, de egyben óvatos és a magyar pénzintézetekre általában jellemzően körültekin­tő volt. Komoly versenytársat jelent a Községi Takarék a többi magyar intézet számára a banküzlet minden ágában. Ez az intézet nem tagja az úgynevezett betéti kartellnek, ezért a betevőknek magasabb kamatot fizethet, viszont a hiteleket olcsóbban nyújthatja és a deviza-, vagy jelzálogüzlet, óvadék stb. ágazatokban is olyan feltételeket alkalmaz, amelyekkel nem egykönnyen lehet versenyezni. Az uj mérleg legjelentősebb tétele b betétál­lomány emelkedése: a Községi Takarékra bizott takarék- és folyószámlabetétek összege 63 mil­lió pengőről 68 millióra növekedett. Ez tulaj­donképpen 9 százalékos emelkedést jelentene, minthogy azonban Budapest székesfőváros be­tétei időközben csökkentek, az uj szaporulat a valóságban 21 százalék. Megfelelően emelkedett a takaréknak a magángazdaság számára folyó­sított kihitelezési állománya, s ugyanígy a Szé­kesfővárosnak átmenetileg nyújtott hitelek ősz- szege is. Az elmúlt évben külön 1milliós köl­csönt nyújtott a kereskedelemügyi minisztérium­nak, hogy a Boráros-téri hid építkezési munká­latait meg lehessen gyorsítani. Hasonló céllar nyújtott kölcsönt a Fővárosi Közmunkatanács­nak is, hogy az Andrássy-ut meghosszabbításá­val kapcsolatos ingatlan-tranzakciók lebonyolít­hatók legyenek. A Községi Takarékpénztár gondos üzletvezetését bizonyítja az is, hogy az értékpapirkészletet a rendeletek által meghatá­rozott értékhatáron alul vette fel, törlesztés- kölcsön kihelyezésénél a bérházak tovább tartó jövedelemhanyatlása ellenére az annuitás-hátra­lék nem emelkedett és saját ingatlanainak érté­kéből megfelelő leírásokat eszközölt. Ami a jövedelmi adatokat illeti, az állandóan csökkenő kamat-marzs ellenére az intézet ka­matbevételei a tavalyihoz hasonló összeget ér­tek el, mig az ügyviteli költségek idén is csök­kentek. Osztalékot nem özet az intézet, hanem — mi­után a részvények több mint 90 százaléka kü­lönben is a magyar főváros tulajdonában van — a tiszta nyereséget a belső erők gyarapítására fordítja. (A világpiacok áruindexszáma.) A Cseh­szlovák Nemzeti Bank a világpiacok áruindex­számát a következőkben közli (1927 január = 100): mami tóba búza február 23-án 33.46 (február 16-án 33.45), 2. számú rozs 36.54 (37.12), cseh cukor ab Hamburg 16.82 (18.23), centrifugál nádcukor ab Newyork 37.11 (35.53), amerikai standard gyapot 58.59 (58.51), 64. számú dopsgyapju 31.51 (31.63), standard réz 29.01 (29.19), petróleum 46.57 (46.69), kaucsuk '19.79 (19.63), príma juta 31.37 (32.71), 4. számú szantoszkávé 30.94 (31.97), cipőtalpbőr 46.23 (46.44), angol borjú- bőr 50.87 (51.08), admirality second szén 51.59 (51.82). (Állatvásári hír.) A hétfői prágai állatvásár várható fölhajtása a vásárpénztár igazgatósá­gának jelentése szerint 720 vágómarha, 2050 belföldi hússertés és 720 külföldi hizott sertés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom